Eddig minden nagyon csodás, sőt már gyanakodnom kellene. Mert tényleg minden annyira jó és nagyon úgy néz ki, hogy nekünk most minden összejött. Újra együtt vagyunk és most össze is bútoroztunk egymással és ha ez még nem lenne elég, akkor pár nap múlva kezdek az új munkahelyemen. Végre lesz egy tisztességes munkám és még a ruhám is rajtam maradhat miközben dolgozok. Szóval tényleg csodás minden, és ami a legfontosabb, hogy boldogok vagyunk egymással és az új környék is nagyon tetszik. Annak ellenére is, hogy még hozzá kell szoknom ehhez az idilli környezethez és persze még előttünk a nagy ismerkedős jelenet a szomszédokkal. Be kell vallanom, hogy eddig a szomszédok inkább problémát jelentettek számomra, persze eddig olyan helyen éltem, ahol egy vékony fal választott el tőlük. Beismerem, ki nem bírtam állni őket, idegesítőek és hangosak voltak és persze én sem hagytam magam, viszonoztam ahogy csak bírtam, hogy érezzék a törődést. Remélhetőleg itt nem fogunk háborúba állni a szomszédjainkkal, vagy ha mégis arra vetenednék, akkor Aaron még időben leállít, hogy ne csináljak háborús övezetet. Őszintén szeretnék itt lakni és, ha úgy hozza a sors, akkor talán ez a megfelelő otthon ahhoz, hogy a későbbiekben itt akarjunk majd családot alapítani. Szóval ezért is fogadtuk el a szomszédok meghívását. Nem azt mondom, hogy a legjobb barátok fogunk lenni, de jobb jóban lenni a közelünkben élőkkel.
Aaron éjszakás volt, ezért hagytam, hogy kipihenje magát, addig legalább nyugodtan el tudtam menni vásárolni. Már tegnap szemezgettem a ruhatáramban lévő ruhákkal, de egyik darabot sem találtam megfelelőnek a mai sütőgetéshez. Nem azt mondom, hogy az összes darab túl sokat mutat belőlem, hanem inkább túlságosan is "nagyvárosi" szerelések, pedig ide inkább egy laza kis nyári ruha passzolna. Szívesebben vennék magamra farmert és pólót, de ha már emígy is el kellett jönnöm venni néhány göncöt az irodai munkámhoz, akkor vettem néhány ruhát is, amiben remélhetőleg képes leszek elvegyülni a kertvárosban.
- Aaron ébredj!- Húztam szét a sötétítő függönyt, hogy a napfény kitölthesse a szobát. Elég sokáig hagytam aludni és nagyon csendben is voltam, hogy biztosan ne zavarjam meg, egészen eddig.
- Ugye tudod, hogy várnak minket? - Persze nem az utolsó pillanatban keltettem fel, lesz elég ideje ahhoz, hogy magához térjen és elkészüljön.
- Így jó leszek? Eléggé kertvárosi? - Remélem olyan választ fogok kapni, amilyenre számítok. Ez a ruha egyszerű és nagyszerű. Semmi kihívó nincs benne, már szinte mondhatni, hogy unalmas.

ruha

Aurora még nem volt béren, amikor reggel megjöttem és nem akartam felébreszteni, így csak levetettem a ruháimat és bebújtam mellé az ágyba, nyomtam egy csókot a vállára, ledöntöttem a fejem. Túl rövid időnek éreztem, ami elmúlt, esküszöm, hogy kettő perce bújtam csak mellé.
- Ühüm, jó, mindjárt kelek.  - Morgom még félálomban és visszaszundítok, de ismét Aurora hangjára riadok vissza fel. Ó baszki, a sütögetés. Oké, ez nem volt egy jól átgondolt ötlet.
- Tudom, tudom... - Sóhajtok fel, résnyire nyitom a szemem, oké jól van, kelek már, tényleg. Felülök az ágyon és nyűgösen kezdem dörgölgetni álomittas szemeimet.
- Mennyi az idő? - Csak, hogy tudjam mennyi időm van még nyúlni, mert most egész biztosan nem fogok rohanni sehova sem, majd megyünk, miután megittam egy kávét és visszatértem az élők világába. Bírok éjszaka dolgozni, nem avval van a gond, hanem utána visszaállni a nappalokhoz.
- Aham, jó lesz cica, főztél le kávét? - Keltem fel az ágyról, tudom ilyenkor nem vagyok túl közlékeny, kell még egy fél óra, mire helyreáll a rendszer, de addig is odalépek hozzá és meg lágyan megcsókolom.  
- Csini. - Simítottam végig a ruháján, most így ébredés után öt perecel ennyire futja, később lelkesebb is leszek, csak kell még egy zuhany, meg egy sör. Tudom, hogy mondhatni én erőltettem az egészet, de csak annyit szeretnék, hogy próbáljunk meg jól kijönni  szomszédokkal és illeszkedjünk be, amennyire képesek vagyunk rá, ebből probléma nem igazán származhat és legalább nem vagyunk mindig itthon, bár nekem így is jó, nem arról van szó, csak lehet jót tenne, ha, mindegy kipróbáljuk, aztán, ha működik és kiderül, hogy még akár jól is tudjuk érezni magunkat, akkor miért is ne. Erről szól az újrakezdés, nem? Vagy valami ilyesmiről. Megalkudunk az új dolgokkal körülöttünk. Sör legyen és én elleszek. Tudom, hogy Aurora nem az a nőcis pletyka híve, de nem féltem.

Eddig nevettem azokon a filmeken, amikbe a kertvárosi életet mutatták be. Valójában nem akartam elhinni, hogy túl sok köze lehet a valósághoz. Ez most ki fog derülni. Mert ugye a filmekben mindig a közös kis kerti sütőgetések voltak meg a hasonló szomszédok közti összejövetel. Nem akarok kilógni a sorból, de sosem voltam az a fajta, aki már csak kényszerből is, de beilleszkedett valahogya, csak azért mert nem akart különc lenni. Baj van. Nagy bennem az ellentmondás. Jó is lenne, meg nem is. Talán nem árt egyikünknek sem néhány új barát, de attól, hogy ma elmegyünk sütőgetni ez még egyáltalán nem garancia arra, hogy műküdni fog a legyünk jóban a szomszédokkal projekt.
- Van még egy órád elkészülni. - Ismerem már annyira, hogy tudjam neki idő kell ilyenkor. Van az a tipus, aki kikel egyből az ágyból és van Aaron. Néha nem árt neki egy kis noszogatás. Általában ha csörög az ébresztő óra, akkor már az első csörgésre felkelek, de Aaron képes az összes beállítótt időpontot lenyomkodni és vissza dőlni még egy kicsit szundizni. Mikor már az ötödik ébresztő órát nyomná le, na akkor szoktam ideges lenni. Főleg akkor, ha neki akkor kell kelnie, mikor én még bőven aludhatnék, csak ugye a csörgés engem is felriaszt.
- Persze, van kávé. - Hiába tudom, hogy milyen mikor felkel, de azért egy kicsit rosszul esik, hogy nem kaptam meg tőle azt a figyelmet, amit elvárnék. Adok neki egy kis időt, hogy megához térjen, aztán jöhet a hiszti, ha nem változik semmit sem a helyzet.
- Csini? - Néztem rá meglepetten. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy Aaron nagyon nem ért a divathoz. Esélyes, hogy azt fogják hinni, hogy én sem, de ez tűnt a legjobb választásnak, főleg úgy, hogy még nem igazán láttam, hogy az itteni nők miben vannak.
- Láttál már rajtam ennél unalmasabb ruhát? - Mert valójában az volt a cél, hogy semmi kihívó ruhát ne vegyek fel, viszont ez azt jelenti, hogy a személyiségemet meg kell hazudtolnom? Mert nem akarok itt úgy élni, hogy nem lehetek az aki vagyok és nem vehetem fel azt, amit akarok, csak azért mert a kertvárosban máshogy öltözködnek.

Oké, annyi idő alatt letudok zuhanyozni, meginni egy kávét és visszakérni a lelkem az álomból egy kerti parti erejéig, aztán boldogan vetem alá magam Rory hétvégi terveinek, ami között remélem a pihenés is benne lesz valahol, muszáj, ha azt várja tőlem, hogy derekasan küzdjek fölötte az örömökért.
- Hmm, istennő vagy, előbb még lezuhanyzom. - Még nem vagyok észnél annyira, hogy értsem mi rosszat is mondhattam, de ráfogok jönni az az érzésem.
- Nem számít cica, ma még úgyis lefogom venni rólad. - Nyomok egy csókot ajkaira, majd elmegyek zuhanyozni. Ilyenkor mindig rohadt gyorsan múlik az idő és nem csak leszeretném rántani a kávémat, ha egy mód van rá.
- Addig keresel nekem valami tisztát és kertvárosian unalmasat? - Bor fogalmam sincs milyen az, de Aurora biztos ért hozzá és talál valamit, amíg én életet lehelek a testembe a forró víz alatt. Aztán lassan mehetünk is. Törölközőt csavartam derekam úgy mentem ki a konyhába, töltöttem ki kávét és leültem, mélyen szívtam be a koffein élénkítő illatát és lassan kezdek felébredni. Még nyirkos hajamba túrok, miközben végignézek a lakáson, itthon is lenne még mit csinálni, de hogy nem ma és nem holnap, az biztos. Sok mindenre képes rávenni, de erre nem. És már valahogy kevésbé érzem átgondolt ötletnek ezt a mai grillt.
Belebújtam a ruháimba, amit Aurora kikészített, felhajtottam a maradék kávét a bögrémből...
- Akkor mehetünk. - Karoltam át Aurorát. Most erre mi a jó válasz? - És jó leszel így. Te vagy a legszexibb unalmas kertvárosi nő és remélem is, hogy ezt csak én fogom így gondolni. - Húztam közelebb magamhoz, hogy ajkaira tapadhassak. Tényleg nem kéne megbotránkoztatnunk őket már az első alkalommal, egyszerűen csak azon a véleményen vagyok, hogy nem hátrány az, ha jobb viszonyban vagyunk egy-két szomszéddal, sosem lehet tudni mikor lenne szükségünk a segítségükre éés legalább lesz sör, báris nagyon remélem, hogy nem a feleségek vásároltak be.

Meglepően pozitívan áll a mai napunkhoz. Vele ellentétben én nem látom ennyire derősen az előttünk álló néhány órát sem. Hogy hogyan fog alakulni a mai sütőgetés annak nagyon is nagy hatása lesz arra, amivel este el tudnánk ütni az időt. Szóval, ha pocsék lesz, akkor nem túl nagy kedvem lesz bármi felnőtt időtöltéshez.
- Azt hiszem, hogy nem lesz más választásom... - Jobb is lesz így, hogy nekem kell választanom a ruhái közül, mint az, hogy Aaron választ valamit és az nekem meg nem fog a tetszésemre lenni. Valójában egészen idáig nem is gondoltam arra, hogy Aaron mibe is jelenhetne meg, ami nem is csoda, hiszen túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy találjak magamnak valami unalmas szerelést. Most viszont egy újabb feladattal kell megküzdenem. Vajon miért tapad rá annyira az összes pólója? Túl izmos a felsőteste és a mai nap meg pont arról szól, hogy ne legyünk túl kihívóak. Szóval nagy nehezen választottam neki egy kockás inget és egy keki színű nadrágot. Remélhetőleg ez a választásom elég unalmas lesz ahhoz, hogy sikeresen be tudjunk illeszkedni.
- Ácsi! - Toltam el magamtól.
- Ezt meg mégis hogy gondolod? - Mielőtt kilépnénk az ajtón ezt még szeretném letisztázni.
- Mármint azt reméled, hogy csak te fogod úgy gondolni, hogy én vagyok itt a legszexibb? - Mert a másik lehetséges verzió az nagyon nem lenne a tetszésemre. Na és akkor mi van, ha nem csak Aaron gondolná úgy? Remélem, hogy egyik férfi sem fogja nyiltan a szemébe mondani, hogy mit is gondolnak rólam, mert attól tartok, hogy annak nem lenne túl jó vége. Az a legrosszabb forgatókönyv a fejemben, hogy azért kell lelépnünk, mert valaki valami olyat mondott rólam, ami nem tetszett neki és ismét elő jön a harcos énje és behúz az illetőnek. Ne is akarjuk tagadni, volt már erre példa.

- Őszintén? Igen, azt szeretném, ha így lenne, mert ha nem, akkor az azt jelenti, hogy mások is azt nézik, ami az enyém. - Bár, ha nagyon muszáj, akkor ennyit még hajlandó vagyok elviselni a béke jegyében, ugyanis  szabad hétvégémet, ha egy mód van rá nem vitával és veszekedéssel szeretném tölteni, szóval az álláspontom változatlan, de képes leszek jól viselkedni, amíg mindenki magában tartja a véleményét, zsebében a kezeit és így tovább, Ő már nem az a nő, aki volt és végre kiélvezhetem, hogy nem kell osztoznom a látványon és ezután nem is áll szándékomban,
- Na menjünk. - Karolom át vállát, hogy elindulhassunk. Mindössze egy-két házzal odébb kellett csak elsétálnunk, azt hiszem, ha mindennel kész leszünk nekünk is kellene csapnunk egy amolyan házavató szerűséget, de ott még nem tartunk, egyelőre ezen legyünk túl és szeretnék abban bízni, hogy jól fog elsülni.
- Készen állsz? - Állok meg a bejáró előtt, a kiszűrődő hangokból ítélve odabent már jó a hangulat és elkezdték az alapozást. Nyomok még egy utolsó csókot homlokára és közben már ki is szúrtak minket.
- Sziasztok. Gyertek csak be! - Valahogy ismerem már Aurorának a testbeszédét, anélkül is tudom mit gondol, érez vagy mi a véleménye a kialakult helyzetekről,hogy megszólalna, és most kátkedően húzta el a száját, tudom, pedig nem is látom. Végigsimítok a karján egy másodpercre közelebb húzva magamhoz, majd bementünk. Megejtve az ilyenkor szokásos bemutatkozást, eddig jól ment.
- Cica, nézel nekem valahol egy sört? - Fordulok Aurorához, miután lefutottuk az első köröket, valahogy nem akarnék beszabadulni a konyhába a nők közé, ezt a feladatot meghagyom neki, addig is én kimegyek a kertbe, nem igazán érzem feszélyezve magam vagy ilyesmi, nem úgy, mint Aurora. Azt hiszem az amolyan női dolog. A férfiak ennél egyszerűbbek. Sör, foci, hoki, munka és a nők, ennyi, bár jobban belegondolva nehéz elképzelni, hogy a nők ne tudnának közös témát találni.

- Na és akkor mi van, ha inkább azt nézik ami az enyém? - Mert azért ez is benne van a pakliban. Aaron szexi, sőt! Szóval nem gondolnám, hogy nem fogják megnézni maguknak az unatkozó kertvárosi feleségek. Talán ezért sem választottam neki mára egy olyan pólót, amiben nagyon is látszódik kidolgozott felsőteste. Habár ebben az ingben is túl vonzó látványt nyújt, de nem mehettünk át nagykabátban, hogy még véletlenül se legyünk túl kihívó látvány. Eddig csak arra koncentráltam, hogy mi van akkor, ha az öltözékünk nem odavaló, de az csak most jutott eszembe, hogy mi van abban az esetben, hogyha az egyik nőcske túl sokat mutat meg magából... Ez nevetséges... Nem fogok egyetlen egy szomszédra sem féltékeny lenni, abban az esetben, ha Aaron nem ad rá okot. Nagyon szeretnék végre valahára megbízni benne és elhinni, hogy többé nem élem át, amit már a múltban elszenvedtem miatta. Több esélye nem lesz nálam. Ismét együtt vagyunk és most együtt is lakunk. Ez számunkra egy új kezdet és nem szeretnék attól rettegni, hogy a közös otthonunkban fog majd félre lépni az egyik rámenős szomszéd nőcskével.
- Szerintem erre nem lehet felkészülni... - Suttogom. Nem ismerem ezeket az embereket, ezért azt sem tudom, hogy pontosan mire is kell számítanom. Mindössze annyit tudok a kertvárosi emberekről, amennyit a filmekben láttam, de ezek is csak emberek... Remélhetőleg túl fogjuk élni a mai "beavató szertartást" vagy nevezzük akárhogy.
- Sziasztok. - Gyorsan körbe pillantottam és megállapítottam, hogy a rajtam lévő ruha kellően unalmas a mai naphoz. Szóval nem nagyon lógok ki a tömegből. Igyekeztem az összes nevet memorizálni, de kell egy kis idő mire mind meg is jegyzem, hirtelen túl sok volt az ismeretlen arc és a hozzá társuló név.
- Mi sem tenne boldogabbá. - Csak Aaron hallhatta gúnyos megjegyzésemet, de szépen mosolyogva fogtam magam és megindultam, hogy sört keressek neki.
Már azt hittem, hogyha rajtam múlik, akkor Aaron szomjan fog halni, mert szépen elkaptak és sokáig nem eresztettek, de aztán mégis csak sikerült megszöknöm.
- Jesszusom! Péntek este könyvklubbot tartanak. - Forgattam meg szemeimet, miután átnyújtottam neki a sört amit hatalmas szenvedések árán szereztem meg.
- Meg kellett volna beszélnünk egy szót, ami ha elhangzik menekülnénk innen. - Mindezt persze úgy mondtam neki, hogy csak Aaron hallhatta. Ami engem illet... Túl fiatalnak tartom még magam ahhoz, hogy péntek este könyvklubbokba járjak, hiszen sokkal jobb elfoglaltságot is ki tudok találni magamnak.

Szavai hallatán nem bírtam, nevetésben törtem ki, amit úgy próbáltam csillapítani, hogy többször is megkapartam a torkom, oké, ez nem megy, valahányszor Aurorára pillantottam megint nevetnem volt muszáj, olyan képet vágott, ami egyszerre volt nevetséges és félelmetes.
- Hát legalább nem unatkoznál péntek esténként, amikor nekem dolgoznom kell. - Kezdtem kuncogni ismét, ezt nem hagyhattam ki, be kell látnia, vagy nem. Az arckifejezéséből ítélve inkább valószínűbb a nem. Elvettem tőle a sört, amit úgy fél órája? Talán úgy, fél órája kérhettem, majd átkaroltam a vállát és közelebb húztam magamhoz.
- Ugyan cica, van sör, igyál valamit, majd nem engedem, hogy megkaparintsanak. - Aurora nem az a tipikus csajos csaj és ezzel nem a nőiességét vonnám kérdőre, mert az lepipálna rengeteg nőt, de vele nem fogsz a cipőkről, a Cosmo legújabb számáról, de még az isteni finom áfonyás pitéről sem vagy a muskátlikról a verandán, Ő egyszerűen nem az a nő és én így szeretem. Nem azért költöztünk ide elsősorban mert megakarnám változtatni, hanem mert szükségünk volt a változásra, de ez nem azt jelenti, hogy ezentúl azt várom, hogy kockás cuki köténykében várjon haza isten tudja milyen ebéddel, bár a kötény jól hangzik és a kaja is, de ha rendelnünk kell, az sem igazán érdekel, bár itt egyeseket biztosan megbotránkoztatna.
- Na és megvolt már a receptcserebere? Megszerezted már a környék legfinomabb almás pite titkát? - Ezt mondjuk még annyira nem is bánnám, persze mulattató a gondolat, de én élvezném a látványt, Aurora talpraesett nő és ha minden igaz, akkor jövő héttől végre nappal fog dolgozni, nem pedig aludni, így akár várhatna is egyik nap valami finom meglepetéssel, meghálálnám. A könyvklubbot leszámítva pedig eddig nem történt semmi, ami kicsapta volna a biztosítékot, szóval még akár az is elképelhető, hogy idővel belerázódunk ebbe a magunk módján, ami hasznos lenne abból a szempontból, hogy a mielőbb már szóvá tették, hogy már alig várják a házavatót grill partinkat.

- Szeretnéd, hogy megverjelek? - Mert lassan nagyon ott tartok, hogy talán egy alapos verés hiányzik neki. Miért van az, hogy ilyen jól szórakozik a szenvedésemen?
- Tényleg sokkal jobb szórakozás lenne egy péntek esti könyvklub, mint elmenni iszogatni és táncolni a barátnőimmel, nem is értem, hogy én eddig miért nem gondoltam erre... - Ha a fene fenét eszik, akkor sem fogok csatlakozni. Mármint az olvasással nincs semmi bajom, ha időm van akkor nagyon ritkán én is olvasok könyveket, de az már nekem sok, hogy össze ülve vitassam meg, hogy ki és hogyan értelmezte az olvasott szöveget.
- Én már nem is szívesen mennék vissza. - Jobban érzem magam vele, sőt azt is lefogadom, hogy a többi férfival is jobban kijönnék. Jobban foglakoztat a tegnapi meccs eredménye, mint a tökéletes márvánnyal felújított konyhabútor, amit az előtt meg is kellett csodálnom. Sőt, van egy olyan érzésem, hogy ez a kis összejövetel is csak azért van, hogy mindenki lássa, hogy felújították a konyhát. Az én konyhámat látnák... Na ott még a bögréken és a kávéfőzön kívül nem igazán pakoltam ki semmit sem. Bizony vár rám néhány hatalmas doboz, hogy kipakoljam.
- Szeretnél pitét csinálni nekem? Mert abban az esetben megszerzem a receptet. - Azt hiszem, hogy ilyen amikor visszanyal a fagyi. Attól, hogy ide költöztünk még nem jelenti azt, hogy egyből át lehet engem programozni és mindent úgy csinálok, mint ezek a házitündékék.
- Elfelejtheted, hogy pitét sütök neked. - Duzzogva néztem rá, de mindössze néhány pillanatig, hiszen nem akartam, hogy a szomszédság azt lássa, hogy "baj van a paradicsomban" habár az ég világon semmi közük se lenne hozzá, de tuti, hogy kíváncsi népség.
- Biztos vagyok benne, hogy ameddig mi ketten beszélgetünk, addig a többiek minket beszélnek ki. Szóval vissza lopakodok, hátha meghallok valami szaftosat. - Na meg egy ital is rám férne ezek után. Jól kellene éreznem magamat és én tényleg próbálkozok, de ezek az emberek annyira mások... Eddig nem ilyen társaságban mozogtam. Nekik más az értékrendjük, más fontos számunkra és nagyon úgy tűnik, hogy elég uncsi szórakozással ütik el az időt.

- Cicaa, nem ér máris kiteregetni a mocskos hálószobatitkainkat. - Feszítenem kellett az ajkaimat, hogy ne köpjem ki a sört a nevetéstől, bár a hálószobatitok a mi esetünkben kiterjed az egész házra, szeretünk izgalmasan éllni.
- Látod, új megvilágításba kerül az életed... - Itt már magam elé emeltem a karom, mert nagyon éreztem, hogy megfog ütni és nem csak simán a vállamba boxol, nem tehetek róla, néha annyira könnyű húzni az agyát, legalább annyira, mint felcseszni, olyankor viszont elég csúnyán tud nézni.
- Ha a konyhát is felszeretnénk újítani persze bármikor sütök pitét. - Mert a végeredmény nagyjából úgy nézne, az egyszerűbb dolgokkal még elboldogulok, szóval attól azért nem kell tartani, hogy ha esetleg ellentétesen fogunk dolgozni, hogy ne tudnék valamit összeütni, mire Aurora megjön, de a sütisütés nem tartozik bele.
- Kapsz pudingot, nem jó? - Azzal még elbírok és még úgy ahogy szeretem is.
- Ne mesélj túl durva dolgokat, még a végén tényleg elhiszik. - Nem tűnnek azoknak a túlságosan izgalmas életet élő népségnek, inkább annak a nyugisnak. Hm, talán nem ez volt életem nagy ötlete, mármint ez a grillparti, de most költöztünk ide, nem akartam tuskónak tűnni, így úgy voltam vele, hogy sok baj végül is nem lehet belőle, néhány órát pedig csak kibírunk valahogy.
- Na, megtudtál valami érdekeset rólunk? - Karoltam át Aurora vállát.
- Igen, furák vagytok, még nem láttunk füvet nyírni, Aurorát petúniát ültetni, az újságot pedig valamelyik reggel tönkre eláztatta az öntöző. - Egyszerre tört ki a nevetés, érdekes megállapítás.
- Drágám, mi az a petúnia? - Fordultam Aurora felé még mindig nevetve.
- Amm, a fűnyíró pedig még azt hiszem dobozban áll, a valamelyikben... mondjuk úgy az üzletben. - Ezt már halkan jegyeztem meg úgy, hogy csak mi ketten halljuk, hiszen mind a ketten lakásból költöztünk a kertvárosba, hol a fenében nyírtam volna a füvet, a negyediken?
- Újságra pedig nem fizettünk elő, szóval az nem nekünk jön, gondolom a korábbi lakóké, még nem járt le vagy ilyesmi. - Nem vagyunk az a reggeli újságot lapozgató típusok, de jó tudni, majd néha belenézek a spotrovatba, remélem van benne olyan és nem a díva legújabb kiadása, mert akkor az öntöző nyert, még Aurora szerint is.

Szerettem volna egy szép és csendes helyre költözni, ahol mindent újra bírunk kezdeni tiszta lappal. Viszont arra nem is gondoltam, hogy ilyen hatalmas problémát fog jelenteni a beilleszkedés. Mármint én elvagyok anélkül is, hogy barátkoznom kellene a szomszédokkal, sőt nem is szívesen akarnám elpocsékolni arra a hétvégéimet, hogy valamelyikük kertjében sütögessünk.  
- Hatalmas szerencséd, hogy nem akarok szemtanúkat. – Most nem kettesben vagyunk, és még csak az hiányzik, hogy bárki is lássa, hogy megütöm, még akkor is, ha csak a szokásos „velem ne szórakozz” ütés lenne. Néha igen is helyre kell tenni Aaront. Persze ez még nem tényleges bántalmazás, mert ha az lenne, akkor azt is annak vehetnénk, hogy Aaron bizony előszeretettel szokott rácsapni a hátsomra.
- Valamelyikünknek mégis csak vezetnie kellene a háztartást. Na meg felszolgálni valamit a vendégeknek, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy lesznek vendégeink, ha akarjuk, ha nem. – Sose voltam házitündér és szerintem ez hamarabb ki fog derülni, mint gondoltam volna. Ezeknek az embereknek az a mániájuk, hogy együtt főzőcskézzenek, de persze mindig változik a helyszín. Vajon mi mikor következünk? Félő, hogy kell tartanunk nekünk is egy ilyen szörnyű kerti partit.
- Még csak az kéne! Vagy azt szeretnéd, hogy akkora fenekem legyen, hogy az ajtón se férjek be? – Aaron tényleg pudinggal etetne? Eddig a mozgás az életem része volt és már most attól tartok, hogy felszedek néhány kilót, mert leálltam a rúdkörüli táncolással. Persze majd ki kell találnom hogyan tudnám helyettesíteni.
- Nem szól szám, nem fáj fejem. – Mégis mit mesélhetnék? Ezeknek a nőknek annyira izgalmas lenne az Aaronnal való kapcsolatom, hogy talán el se hinnék. Összejöttünk, aztán megcsalt, majd testi sértés végett mehettem a sittre, mert azt a kis kurvát úgy megvertem. Priuszom lett, ezért vetkőzhettem, hogy legyen pénzem, majd ezek után ismét összejöttem vele. Senki se értené meg, talán néha még én sem.
- Tudnom kellene? – Hát igen, tudják, hogy eddig nem efféle környéken éltünk, pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy ne legyen túlságosan szembetűnő. Pedig de felvettem volna a kedvenc latex ruhámat és azzal fel is vállaltam volna, hogy ki is vagyok valójában.
- Azt hiszem mennünk kellene, mert még rengeteg dolgunk lenne otthon. – Ez igaz is és egy jó ok arra, hogy lelépjünk innen.