Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Név: Reagan Price Becenév: Reagan, Rea Születése hely, idő: 1988. 12. 05 - Kanada, Torontó Tartózkodási hely: Las Vegas Csoport: rendőr Anyagi háttér: Munkásosztály Szexualitás: Heteroszexuális Avatar alany: Tatiana Maslany
Ki vagyok én...?!
Hogy milyen is vagyok? Jellemem, mint a legtöbb emberé nem egyszerű, de kezdjük akkor a pozitívnak mondható tulajdonságaimmal. Kitartó vagyok, mert amit eltervezek, valamilyen célt kitűzök magam elé, azt mindenképp véghez is viszem, semmit sem hagyok félbe. Mondhatni tanulékony is vagyok, hisz könnyen, és gyorsan megtanulok szinte bármit, emellett megbízhatónak tartom magam. Aki elnyeri a bizalmam, biztos lehet abban, hogy nem fogom elárulni, cserben hagyni, a barátaim szinte mindenben számíthatnak rám. Magabiztos is vagyok, mert csak olyanba fogok bele, amiben teljesen biztos vagyok, ezért nem is bizonytalanodom el soha a dolgomban. És persze eléggé kreatív. Szinte mindenre van valami új, esetleg nem teljesen hétköznapi ötletem, ami másnak akár soha az eszébe sem jutna. Legtöbbször pedig vidám, és mosolygós vagyok, nem hagyom, hogy bármi elrontsa a kedvem, de van, mikor nálam is betelik a pohár. Na de az éremnek is két oldala van... A jók után, most következzenek a kevésbé jó tulajdonságaim. Alapjáraton az őszinteség jó dolog, de van, mikor az ember már átesik a ló túloldalára. És sajnos ebbe a kategóriába tartozom úlzottan őszinte vagyok, nem szeretek hazudni, mindig kimondom a véleményem, soha nem köntörfalazok, bár gyakran olyan szóhasználattal, ami nem épp kedves, és ezzel gyakran megbántom az embereket, még ha nem is akarom. Hirtelen haragú is vagyok, könnyen dühbe gurulok, és ilyenkor szokásom lehordani mindenkit, aki épp megharagított, de ez olyan gyorsan tűnik el, amilyen gyorsan jött, és persze gyakran meg is bánom azokat, amiket ilyenkor mondok. A munkamánia a következő rossz tulajdonságom. Szinte mindenem a munka, amibe ha belevetem magam, akár még - egy kis túlzással - éhen is halnék, ha nem emlékeztetne valaki, hogy enni is kéne. De nálam mindig első a munka, ebbe temetkezem mindig, ha valami - vagy valaki - elől menekülni szeretnék. Csökönyös is vagyok, mert amit elhatároztam, vagy amiről úgy gondolom, hogy úgy a jó, attól senki nem tántoríthat el, ragaszkodom az elképzeléseimhez, és eddig még nem is akadt olyan ember, aki meg tudta volna változtatni a véleményem. Imádom a küzdősportokat, főként a karatét, amiből megszereztem már a fekete övem is, s ezen tudásom nem félek használni a küzdőtéren kívül sem. Emellett a másik nagy szenvedélyem az olvasás, mindig van nálam legalább egy jó vaskos könyv, sok szabadidőmet a könyvek között töltöm. Oh és még valami: utálom, ha valaki belemászik a személyes terembe, ilyenkor előfordul, hogy "önkéntelen idegrángásaim" lesznek, és az illető a csinos - vagy nem csinos - pofikáján viselheti egy darabig jó esetben a kezem nyomát. Jó esetben... Mint te is látod, nem vagyok túlzottan magas, emellett még vékony is vagyok, de a kellő helyeken szépen domborodom. Többen meg is jegyezték már, hogy olyan kis aranyos, és törékeny. Persze a karaténak köszönhetően van rajtam némi izom, nem sok, de pont elég. Kerek arcom van, kis pisze orral, nem igazán telt ajkakkal, és zöldes-barnás szemekkel, amiket én kifejezetten utálok. Hajam sötétbarna, és körülbelül hátközépig ér, amit általában összefogva hordok, hogy ne nagyon zavarjon. Ruházatom már-már a rockosabb stílusra hajaz, imádom a bőrkabátokat, és ruhatáramban főként fekete holmik találhatók meg. Nem igazán vagyok a sminkelés híve, max valami enyhébb rúzst kenek a számra, amúgy meg jobb szeretem a természetességet.
Életem, létem, világom
Ismered azt a felemelő érzést, mikor tudod, hogy van egy otthonod, ahova mindig hazatérhetsz, ahol mindig vigyáznak rád, és szeretnek, megvédenek? Igen, ismered? Akkor kérlek, mesélj egy kicsit róla, mert sajnos én nem tudom, milyen szerető családban felnőni. Azt kérded miért? Na akkor ülj le szépen, és mesélek neked. Az igazi szüleim még csecsemő korukban eldobtak maguktól, nevelőotthonba kerültem, az első emlékeim is onnan származnak. Négy éves voltam, mikor egy kedves házaspár örökbefogadott. Akkor még örültem, és boldog voltam, hogy végre egy szerető családhoz kerülök, és még testvéreim is lesznek, ugyanis a Black házaspárnak akkor már volt egy hét éves fiúk, akit szintén örökbe fogadtak, mert Mrs Blacknek nem lehetett gyermeke. Az első néhány napot még szeretetben töltöttem, elhalmoztak kedvességgel, és mindenféle jóval, semmire sem lehetett panaszom. Tiszta idilli nem? Na igen, csak hogy ez nem tartott sokáig. Ez a kedvesség szinte az egyik napról a másikra változott gyűlöletté. Eleinte csak szavakkal bántottak, de később már ütöttek is, volt, hogy az ételt is megvonták tőlem. Minden tettemben találtak valamit, ami miatt bánthattak. Az évek ilyen rettegésben teltek, s én megtanultam, hogy mit szabad, mit nem, a fogadott bátyámmal segítettük, olykor védtük egymást. Az évek múlásával aztán jött még három testvérem, akit ugyanúgy, mint engem örökbe fogadtak, de velük nem alakult ki olyan szoros kapcsolatom, mint Jareddel, a bátyámmal. És hogy a gyámügy miért nem tudta ezt meg, és lépett közbe? Hát a válasz egyszerűbb, mint gondolnád. Mások előtt a nevelőszülők úgy viselkedtek, mint minden más szerető szülő, és ha nem akartunk bajt, nekünk is viselkednünk kellett, és még a kék-zöld foltokat is sikerült arra a kis időre eltüntetniük. Aztán Jared 18 éves lett, így el tudott szabadulni erről a szörnyű helyről, én pedig egyedül maradtam. Így talán rosszabb volt mint azelőtt, nem is bírtam sokáig, épp hogy elmúltam 13 éves, megszöktem onnan, és felkerestem a fogadott bátyám, akinél jobban senki sem ért meg, és tudta, hogy én oda nem akarok visszamenni, mert úgyis újból elszöknék, így befogadott. Attól a naptól kezdve minden megváltozott. Új iskolába járhattam, új életet kezdhettem, még a családnevem is sikerült megváltoztatni, így lettem Black-ből Price. Oh és még küzdősportokat is kipróbálhattam, ami idővel az életem részévé vált. Azonban bármennyire is próbálkoztam, nem sikerült elfelejtenem a nevelő szüleim, és azokat a gyerekeket, akik még ott vannak náluk. A gimnázium után egy rendőrakadémiára jelentkeztem, mert nagyon megfogott az a munkakör, na meg persze így segíthetek másokon, ha már a mostohatestvéreimen nem voltam képes, Végül gyilkossági nyomozó lett belőlem, és az igazat megvallva, mint utólag kiderült, elég jó is vagyok a munkámban. És szeretem is csinálni, mert eltereli a figyelmem, és legalább nem gondolok a múltamra. Néhány évig a Floridai rendőrkapitányságnál dolgoztam, de most, néhány hete jelentették be, hogy át fognak helyezni. Méghozzá Las Vegasba. Életemben nem gondoltam volna, hogy én ide is eljutok valaha, és most mégis. Szóval így kerültem ide. De most ha megbocsátasz... Még ezernyi dolgom van.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Reagan Price 11.06.15 22:39
Reagan Price!
Nagyon érdekesnek találtam történetedet, kíváncsivá tettél. Tetszett amit olvastam. Mindent rendben találtam benne, ezért; elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Rea! Innentől csak annyi a dolgod, hogy avit foglalj, ezután pedig a játéktér csak rád vár.