Iszonyatos ez a vegasi forróság. Persze a korábbi lakhelyem sem volt éppenséggel hűvösnek vagy hidegnek nevezhető, d ott legalább volt tengerpart ahova az ember elruccanhatott, ha kedve szottyant. Nem mintha én túl sokat szaladgáltam volna fürdőnaciban hála annak, ahogy a hátam kinéz, de a tengerparton még így is mindig hűvösebb volt, mint odahaza a lakásban. Persze volt ugyan klíma, de a tenger mellett valahogy mégiscsak feelingesebb volt...
Itt Las Vegasban viszont nincsen menekvés a meleg elől. Szakad rólam a víz akármennyire is igyekszem könnyű ruhákat viselni a meleg elleni védekezésként. Csak az segít, néha hogyha egy kicsit elszaladok a zuhanyzóba, és lehűtöm magamat. Persze mindig nagyon figyelek nehogy véletlenül a mostohanővérem legyen bent éppen vagy a nagybácsikám. Amilyen kellemes látvány lehetne az előbbi, úgy égetné ki a retinámat az utóbbi...Nem mintha nem szoktam volna meg odahaza, amikor még a húgával éltem együtt. Ott is mindig kopogtam pedig Lily-ből láttam mindent, amit látni lehetett, őt nem is zavarta volna, de nekem ez valahogy ilyen beidegződésem volt. Így aztán most is kopogva közelítek a fürdőszobához, és miután nem érkezik a válasz, besurranva egy gyors fürdő erejéig hűtöm magamat. Amikor kilépek, jut csak eszembe, hogy nem hozam váltás ruhát...vagyis kommandózhatok végig a lakáson egy szál törülközőben. Óvatosan kilépek jól körülnézve, majd sietősen megindulnék, amikor észreveszem, hogy Chloe szobaajtaja nyitva van résnyire...
Épp csak elhaladok előtte, és egy pillanatra kukkantok be, de szinte le is esik a állam. A mostohanővérem az teljesen meztelenül ácsorog a szobájában. Nem bírom ki, hogy egy pillanat erejéig ne pillantsak rá. Döbbenten állapítom, meg hogy tényleg nagyon hasonlít a testvérére nem csak arcra hanem a testarányokban is. Persze egyből észbe kapok, és elvörösödve sietősen haladok tovább a szobám felé. Nem mondom, hogy nem izgatott fel a látvány, de egyszerűen nem lenne helyes...gyorsan felöltözöm egy melegítőbe, és egy pólóba, majd a nappaliban foglalok helyet, és igyekszem kiverni a fejemből a meztelen mostoha-nővérem képét, de sehogy se megy, és ez jól látható hatást gyakorol rám altájon. Épp nagy erőkkel próbálom kiverni a képet a fejemből, amikor hirtelen maga Chloe is megjelenik mellett, és őszintén szólva a kérdése hallatán meghűl az ereimben a vér...Fél másodpercig filózom, de végül úgy döntök, hogy nem akarok neki hazudni, még ha ezzel ugyan kockára is teszem a jó viszonyunk kialakulásának lehetőségét....
- De igen. - vallom be neki és egyből fülig vörösödöm. - És láttalak is, de csak egy pillanatra, és esküszöm, hogy véletlen volt. Ne haragudj, többet nem fordul elő. - kérek tőle bocsánatot, de ha lehetne azt hiszem egyre csak tovább vörösödnék...

Valószínűleg le kellene tagadnom a dolgot és bíznom abban, hogy idővel magától is elül a dolog, és Chloe is elfelejti ezt az egészet, és nem állhat semmi a jó viszonyunk útjába. Amúgy se láthatott teljes egészében, hisz tényleg csak egy pillanat volt az egész nem több időre, maximum az árnyamat láthatta elsuhanni. Nincs bizonyítéka, de másnak az árnya nem nagyon lehetett ott a szobája előtt. És amúgy se tagadná le. Nem vagyok olyan, mint az apám, és nem is szeretnék olyan lenni. Szóval egy pillanat kérdése a döntés a fejemben, és végül vallok a lánynak vállalva a következményeket.
- Nem szeretek hazudni. - felelek még mindig zavartan. - Az apám reszortja, én pedig nem hasonítok rá. - látom, hogy meglepődik azon, hogy bevallom, amit nem csodálok, mert a többség biztosan tagadna a helyemben. Persze nem ismer, szóval nem tudhatja, hogy nekem ez evidens, hogy elmondom neki az igazat még, hogy ha ilyen kellemetlen helyzetről is van szó.
- Amit láttam az igen. - felelek neki és szinte kigyullad az arcom a melegítőmbe a dudor pedig finoman megrándul. Most legszívesebben az előttem lévő asztalba verném a fejemet, hogy hogyan lehetek ilyen hülye, de amit már kimondtam azt nem lehet visszaszívni, szépíteni pedig nem lenne már értelme. Szóval nincs más hátra, mint hogy vállaljam ismételten a következményeket. Egyre kevésbé érzem azt, hogy könnyedén megúszom a dolgot, de legalább a lelkiismeretem tiszta lesz. Azt hiszem egy igazi hamisítatlan balfácán vagyok, mintha csak most léptem volna ki egy vígjátékból.
Meglepődve kapom fel a fejemet a szavai hallatán. Először csak a megbocsájtok rész jut el az agyamig, ami hatalmas megkönnyebbülést okoz. Ennek tudható be, hogy a mondat második fele némi fáziskéséssel tudatosul bennem. A következő szavak hatására elfehéredek, de végül bólintok. A következő pillanatban már ismételten lángvörös az arcom, amint felkelek és elkezdek elvetkőzni a lány előtt. Amikor végül a boxerom is lekerül, meredező férfiasságom teljes valójában ágaskodik a térben Chloe felé mutatva, az arcom színe alapján pedig akár mentőt is lehetne hívni hozzám. Mindenesetre úgy szégyellem magamat, hogy nem merek a lány szemébe nézni, és megszólalni sincs merszem. De hát végül is a húga is látott már pucéran...családban marad...

- Az egy jó pont nálam, hogy őszinte volt hozzám, hiszen már annyira megszoktam, hogy a férfiak képesek még a csillagokat is lehazudni, főleg akkor, ha akarnak tőlem valamit. Leginkább csak ágyba akarnak vinni. Szerintem Timuron kívül senki sem volt még az életemben, aki tényleg kíváncsi lett volna rám, vagy arra, amit mondok, mindnek csak a testem kellett. Ez a szép lányok átka, amivel együtt kell élnem, na és valahogy túltennem azon magam, hogy a férfiak kilencvenkilenc százaléka csak ágyba akar vinni.
- Ha te mondod. - Egyhangúan vállat rándítottam, hiszen Connort is alig ismerem, az apját pedig még annyira sem, ezért csak annyit tehetek, hogy elhiszem mindazt, amit mond. Viszont azt nem esik nehezemre elhinni, hogy tetszett neki az, amit láthatott belőlem. Ez egyébként is egyértelmű, hiszen a teste reakciója eléggé árulkodó.
Minden olyan gyorsan történt. Még csak közölni sem bírtam vele, hogy csak vicceltem, hogy ez nem volt több egy ártalmatlannak ígérkező tréfánál, de Connor engedelmesen tette azt, amire utasítottam. Másodpercekkel később már ott állt előttem teljesen meztelenül, én pedig legnagyobb meglepettségemmel még csak arra sem voltam képes, hogy elfordítsam a fejemet. Miért is tenném? Hiszen így aztán tényleg kvittek lettünk. Azt pedig megállapítottam magamban, hogy nagyobb szerszámmal lett megáldva, mint amit kinéztem volna belőle. Vele ellentétben cseppet sem jöttem zavarba, inkább csak meglepődtem, láttam már néhány meztelen férfi testet, ezért most sem futottam el ijedtemben.
- Szerinted most már késő veled közölnöm, hogy csak vicceltem? - Ekkor szakadt ki belőlem először némi kacaj, amit nagyon próbáltam magamban tartani, elvégre nem akartam, hogy azt higgye, hogy a pucérságán nevetek.
- Öltözz fel nyugodtan. - Mintha mi sem történt volna elindultam a konyha felé, hogy aztán egy doboz fagyival és két kanállal térjek vissza.
- De legalább most már tényleg elmondhassuk, hogy kvittek lettünk. - Huppantam le a kanapéra, egy egészen kicsit önelégül mosollyal az arcomon. Elvégre most vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a mostoha öcsikém farka mennyire is meredezik értem. Ez valahogy jót tesz a női büszkeségemnek.
- Te bármit megteszel, amit neked mondanak? - Nyitottam fel a fagyi dobozt, de közben fel szemmel figyeltem rá. Elég volt egyszer mondanom, sőt még vissza sem kérdezett, csak tette azt, amit elvártam tőle.

Nem akartam hazudni, mert egyfelől nem is láttam semmi értelmét, másfelől meg azért se, mert azzal csak rontottam volna a helyzetemet. Ha azt mondom, hogy nem láttam semmit akkor valószínűleg úgyse hitte volna el nekem, hisz rajtunk kívül senki sincs most a házban. Vagyis az árnyék, amit esetleg láthatott belőlem nem is tartozhatott senki máshoz csakis egyedül hozzám. És még ha véletlen is volt, akkor se tudnám azt hazudni magamnak, hogy nem voltam rá kíváncsi. Mondjuk emiatt külön egész biztosan nem lestem volna meg, és z a mostani csak a véletlen műve volt. Mondjuk az tény, hogy ez igazából nem mentség a történtekre, és ha jól megnézzük, akkor kifogásnak is eléggé gyenge...
A következő szavaira nem válaszolok, hisz nagyon nem tudok erre mit mondani. Érthető, hogy ezt mondja, hisz körülbelül semmit se tudunk egymásról, hisz csak nemrég találkoztunk. Arról nem is beszélve, hogy apámmal talán még nem is találkozott. Nem mintha sokat veszített volna vele, hogy ha egészen őszinte akarok lenni. De a sajnálatos tény az, hogy én se éppenséggel a legjobb arcommal mutatkoztam be neki. Egyből egy kukkolásos baleset...Nem épp a legjobb előjel a jövőbeli kapcsolatunkra nézve, hogy ha jóban szeretnék vele lenni. Csak remélni tudom, hogy Ő a megbocsájtóbb típus és gyorsan el fogja felejteni ezt az aprócska botlásomat.
A kérését hallva azt hiszem, nem okozok nagy meglepetést, ha elmondom, hogy hirtelen minden vér eltűnt az arcomból, és egy pillanatig fehérebb lehettem, mint egy frissen meszelt fal. Viszont az arcát elnézve Ő nagyon is komolyan gondolta a dolgot, és ha csak a pletykák fele igaz azoknak, amik otthon keringtek róla, és amiket hallottam, akkor biztos, hogy nem nagyon fog megbotránkozni agy fülit-farkát behúzva elszaladni, hogy ha meglát meztelenül. Azt hiszem, ez inkább rám lehetne igaz. Mivel nincs mit tenni így aztán nekilátok, hogy teljesítsem az utasítását még, hogy ha időközben tényleg ismételten élénkvörös színt is öltött az arcom. Gondolom takargatni nem ér így hát nem sokkal később már teljesen fedetlenül állok előtte, bár ha tehetném, legszívesebben elsüllyednék. Nem nézek rá, de érzem magamon a tekintetét. Igazából még kíváncsi is lennék, hogy mit gondol, de most sokkal jobban zavar a helyzetem...
- Igen. Azt hiszem...- felelek neki kissé habozva. Amikor maghallom, hogy elneveti magát, csak még jobban elszégyellem magamat, és szinte majdhogynem topogok idegességemben. Ha ez éppenséggel vicc volt, akkor az igazság az, hogy nem kaptam túlságosan nagy röhögő görcsöt tőle.
Csak bólintok, és már rekordgyorsasággal kezdem magamra kapkodni a ruháimat. Ha lenne aranyérem ilyen sportágban, most tutira elnyerném a sebességemet elnézve. Először arra gondolok, hogy elmegyek vissza a szobámba, de már látom is, hogy jön vissza, így hát nem követem az A tervet, hanem leülök mellé a kanapé másik végébe. Mindenesetre úgy tűnik, mintha kicsit kezdene talán feloldani így végül én is erőltetek egy mosolyt az arcomra..
- Nem egészen. - mosolyodom el még mindig kivörösödve. - Én csak oldalnézetben láttalak. - teszem még hozzá egy halovány mosollyal. Nem mintha ez nem lett volna elég ahhoz, hogy kiváltsa azt a reakciót, ami miatt talán most olyan kedélyes mosoly ül az arcán. - Na és neked tetszett amit láttál? - szedem végül össze a bátorságomat, és kérdezek rá szégyellősen. Bár ez igazából incselkedésnek készült, de ez lett belőle sajnos...
- Többnyire. - felelek tömören a kérdésére miközben magam elé bámulok egy pillanatra, amikor válaszolok.

Nos azt hiszem nem éppen a legjobban indultak a dolgok a közös együttélésünket illetően. Azt tudom, hogy Chloe viszonylag keveset van itthon, mert elég aktív társasági életet él így nem is számítottam rá, hogy olyan jó vagy közeli viszonyban leszek, mint a húgával. Arra aztán végképp nem, hogy ilyen balszerencsésen fog elsülni a mai délután és véletlenül meglátom meztelenül a zuhanyzóban. Lily valószínűleg csak kinevetett volna tekintve, hogy láttam már korábban is meztelenül, de nem tudom, hogy Chloe-t milyen fából faragták hisz alig ismerem. Mindenesetre, ha ezt elmondom Lily-nek akkor tutira betegre fogja magát röhögni rajtam, aztán majd nekiáll húzni az agyamat, hogy Ő már nem is elég nekem, hanem egyből a nővérére is rányomulok, ráadásul ilyen merész módszerekkel, már rögtön az elején...Fájni fog, már most érzem...
- Dehogyis nem így értettem. - felelek neki ismételten elvörösödve egy kicsit. Nos igen az tény, hogy ez egy kicsit félreérthető volt a részemről sajnos. Legközelebb tényleg használnom kéne az eszemet mielőtt kinyitom a számat. - Csak te tényleg mindent láttál belőlem. - felelem még inkább elvörösödve miközben a kezeimmel diszkréten takarni próbálgatom az ölemet, és a még mindig tartó heves reakciómat. - Igazán szólhattál volna, hogy csak viccelsz. - erőltetek végül egy gyenge mosolyt az arcomra, amikor felé fordulok. Ha őszinte akarok lenni, akkor tényleg elég zavaró, hogy azt is látta, ráadásul ilyen állapotban. Egy kicsit szégyellős vagyok ez tény, de ez egy ilyen helyzetben, mint ez talán normális is nemde? Mindenesetre tényleg kvittek vagyunk most már az tuti.
- Én megelégszem azzal, hogy ha azt mondod, amit gondolsz. - felelek neki egy halovány mosollyal. Bár nem feltétlenül, mint én, aki gondolkodás nélkül közölte, hogy igen nagyon s tetszett, amit látott...nem mintha sok értelme lett volna tagadnom a dolgot. Sajnos eléggé nyilvánvaló volt. - Rendben észben fogom tartani. - bólintok egy mosollyal a szavaira. Egyenlőre inkább nem reklámozom, hogy nekem viszont Ő az első nő, akit meztelenül látok, és hogy az első a húga volt. Igaz, hogy addig nem mentünk el, de ettől függetlenül nem vagyok benne biztos, hogy jó néven venné a dolgot, ha megemlíteném neki. Bár az is lehet, hogy Lily már említette neki. Nem tudom, hogy mennyire vannak szoros vagy jó kapcsolatban.
- Jól van. Ahogy szeretnéd. - Ezzel át is veszem tőle a kanalat, közben arra gondolok, hogy talán a végén még egész jól is kijöhetek ebből a szituból. Nem lenne rossz, ha egy jó kapcsolatot tudnék kialakítani Chloe-val hisz mégiscsak vele fogok mostantól együtt élni egy ideig.

Jó, hogy nem volt itthon Chloe nagybácsikája bár, ahogy hallottam az öreg nem csak szórakozott, és laza, hanem egy igazi nőfaló is akárcsak apám volt anno "fiatalabb" éveiben. Persze mondjuk lehet, hogy magasról tenne rá, hogy láttam meztelenül az unokahúgát vagy talán még egy jót is nevetne rajta főleg, ha meghallaná, hogy utána mi történt, de az is lehet, hogy nem szóval jobb, hogy nincs itthon. Most már csak abban reménykedem, hogy Chloe sem fog neki elkezdeni mesélni...
- Igen, azt hiszem a régi szokásokat elég nehéz kiölni, ha már egyszer rögzültek. - felelek neki egy zavart mosollyal. Nos igen apám anno könyörtelenül engedelmességre nevelt és nem éppen a legfinomabb módszerekkel, erről árulkodnak a hátamon lévő hegek is. - Amilyen komoly tekintettel néztél rám, amúgy sem fordult meg hirtelen a fejemben, hogy csak viccelsz velem. - teszem még hozzá bár ezt a helyzetet már felesleges mentegetnem, ami történt az megtörtént. Kár, hogy nem ismerem annyira, hogy tudjam mikor viccel csak és mikor van az, amikor tényleg komolyan gondolja a dolgokat. Mindenesetre elvileg még bőven lesz időm megismerni, ha minden igaz. Legalábbis szeretném jobban megismerni.
Azt hiszem, elég buta arcot vághatok a következő mondat hallatán. Igen jól gondod, ha arra tippelsz, hogy most azon filózok, hogy magára értette, hogy szeret hiányos ruhában lófrálni a lakásban vagy pedig esetleg a nagybácsinak van olyan hóbortja, amiről tudnom kellene, bár a hallottak alapján az utóbbi. Gondolom, az öreg sokszor hoz haza nőket, és az se ritka, hogy azok azt hiszik más nincs is itthon szóval előfordulhat, hogy pucéran szaladgálnak a házban. Mindenesetre, ha összefutok az egyikkel, akkor igyekszem diszkréten kezelni a helyzetet, és úgy tenni mintha ott se lennék. Igen azt hiszem ez lesz a legjobb megoldás...- Értem. - nyugtázom egy tömör válasszal, és egy halovány mosollyal a szavait. - Jó tudni. Majd igyekszem lelkiekben felkészülni erre. - teszem még hozzá egy mosollyal.
- Ahogy én is. - Ha tényleg így lesz, akkor azt hiszem nem lesz olyan gázos az együttélés, mint az sejtettem eddig. Még a végén egész jól ellehetünk Chloe-val akárcsak a húgával voltunk, amikor még ott laktam velük. - Mindenbe azért talán nem egyezek bele majd, de ígérem, hogy igyekszem a békés együttélésre törekedni, úgy hogy az neked is és nekem is jó legyen. - felelek neki egy halovány mosollyal az arcomon, majd csatlakozom hozzá a fagyi evésben.
Egy pillanatra megakad a fagyi a torkomon a követező kérdése hallatán. Úgy tűnik igaz volt a pletyka, hogy elég szabadszájú, és nem fél rákérdezni a dolgokra. - Igen...az. - felelem végül kicsit mormolva, teljesen elvörösödött arccal. Bár van egy tippem, hogy erre magától is rájöhetett már. Olyasvalakinek, akinek már van tapasztalata nem feltétlenül okozott volna olyan heves reakciót egy meztelen női test látványa, mint az én esetemben történt most.

Örülök, hogy nem áll neki kérdezősködni, hogy miféle régi szokások is ezek, amiket az előbb figyelmetlen módon megemlítettem. Nem akarnék neki mesélni erről...még nem legalábbis. Akkor el kellene mondanom, hogy milyen ember is volt az apám, és hogy miként is képzelte el a nevelésemet. Be kell, hogy valljam az utóbbi egy évben viszonylag megváltozott, és már nem ver, de ez betudható annak is, hogy együtt él Chloe és Liy anyjával és Lily-vel így talán nem meri már bevállalni ezt. Azt nem hinném, hogy ennyire megváltozott volna ilyen rövid idő alatt...
- Igen látom. - mosolyodom el finoman. - Úgy tűnik komolyan hallgatnom kellett volna a húgodra, amikor ezt ecsetelte nekem anno. - Igen Lily figyelmeztetett rá, hogy a nővére félelmetesen jó a színészkedésben, és mások meggyőzésében, de nem vettem komolyan. Mondjuk az előbbi szituációban meg se fordult bennem, hogy csak megjátssza magát vagy valami ilyesmi. Legalábbis nekem nem volt időm ezen elmélkedni inkább azonnal cselekedtem, amint meghallottam a szavait. Hülye dolog volt beismerem...
- Jó tudni. - nevetem el magamat halkan. Ezek szerint akkor jó volt a megérzésem, hogy nem Chloe lesz, az aki meztelenül járkál fel-alá a lakásban hanem a nagybátyja éppen aktuális hölgyike lesz az illető nagy eséllyel. Mindenesetre jobb, hogy ezt most letisztáztuk mielőtt téves következtetésekre jutottam volna vagy Ő gondolt volna valami rosszra esetleg velem kapcsolatban. Igen, tényleg jobb már az elején tisztába rakni a dolgokat.
- Még nincs, de bízom benne, hogy idővel majdcsak kialakul a dolog, és nem lesz gond. - Halovány mosoly kúszik az arcomra, ahogy válaszolok neki, hisz tényleg bízom benne, hogy nem lesz túl sok buktató az idő alatt, amíg egy fedél alatt kell élnünk. Persze mindenkinek vannak rosszabb napjai, mint ahogy nekem is, és valószínűleg lesznek vitáink, de ez hozzátartozik a mindennapokhoz, azt hiszem. Mindenesetre én szerencsére birkatürelemmel vagyok megáldva.
- Gondoltam, hogy nem volt nehéz kitalálnod. - Igen valószínűleg nem esett nehezére értelmezni a reakcióimat és ezáltal felállítania a konklúziót. Persze akkor is tudhatta volna, hogy ha beszél erről a húgával. Ő minden bizonnyal készségesen átadta volna neki ezt az információt, és azt is, hogy Ő viszont már mutatott nekem egy-két dolgot, amíg együtt éltünk. De talán jobb is, hogy nem tartott élménybeszámolót azokról a dolgokról. Nem biztos, hogy Chloe örömmel hallgatta volna végig, még ha éppenséggel nem is tűnik egy apácatípusnak. Sőt a pletykák alapján egész biztosan nem az, ha azoknak lehet hinni...
- 20. - felelek neki kissé habozva. - Na és te? - kérdezek vissza egy halovány mosollyal. Most valószínűleg azt gondolja, hogy ez így elég gáz, de sajnos korábban nem volt részem ilyen élményben, Lily-vel meg nem akartam volna siettetni a dolgot, bár Ő készséges volt-e tekintetben, főleg, hogy neki már bőven volt tapasztalata ebben, ahogy a hírek szerint a nővérének is van.

- Nem. Nem hittem. Próbáltam objektív maradni a tőle hallott pletykákkal kapcsolatban. Úgy voltam vele, hogy elvileg úgyis megismerlek majd, hogy ha már együtt fogunk lakni. - Nos igen hallottam egy-két elég meredek, és merész sztorit Lily-től amelyeknek Chloe volt a főhősnője. Azokban elég vad képet festett róla, és az életmódjáról is különös tekintettel a "szerelmi életét" illetően. De most, hogy itt vagyok vele, valahogy egyáltalán nem tűnik annak a típusnak, akit elfestett nekem. Legalábbis ha olyan személy lenne, akkor nem hiszem, hogy ennyire zavarná, hogy egy pillanatra láttam meztelenül ráadásul oldalnézetből, ami maximum softcore-nak minősül akárhonnan is nézzük...
- Igen sejtettem, hogy egy kicsit élénk lehet a fantáziája. Bár azt hiszem, hogy mind így vagyunk ezzel egy kicsit néhanapján. - Semmiképpen sem hiszem, hogy rosszat akarna ezzel a nővérének. Mindössze csak arról lehet szó, hogy a tőle hallott történeteket egy kicsit színesítve adja elő, vagy csak hozzáad egy-két (na jó sok) részletet, hogy kicsit felturbózza őket. Én pedig csak ezeket a változatokat hallottam tőle.
- Kezd egyre izgalmasabbá válni a dolog, bár nem tudom eldönteni, hogy ez most pozitív vagy éppenséggel negatív értelembe értsem-e. Mindenesetre észben tartom, amit mondtál. - vonom fel a szemöldökömet mielőtt bólintanék a szavaira. Nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne az, amire vágyok azokon a napjaimon, amikor amúgy csak egy kis nyugalomra vagy csendre vágynék. Nem mintha lenne mit tenni hisz mégiscsak vendég vagyok itt, akárhogy is nézem. Ahogy Chloe is mondja, majd idővel biztosan hozzá fogok szokni ezekhez a dolgokhoz. Bár azt kétlem, hogy hiányozni fognak, amikor egyszer majd elköltözöm innen.
- Persze ez evidens. Amúgy se lenne eszembe kopogás nélkül bemennem más szobájába. - felelek Chloe-nak egy halovány mosollyal. Ezt igazából mondania se kellett volna hisz számomra például egyértelmű a dolog, hogy így működik. Gondolom ezek szerint nem kell attól tartanom, hogy Ő felbukkan mindenféle figyelmeztetés, vagy előrejelzés nélkül a szobámban. Nem mintha annyira lenne bármi is, amit rejtegetnem kellene előle.
- Nem igazán. Ilyesmiről annyira sose beszélgettünk. - Igaz is sose kérdeztem tőle, hogy Chloe pontosan hány éves is, de amennyire emlékszem maximum csak 1-2 év lehet kettejük között. De nem is tűnik sokkal idősebbnek igazából.
- Talán 22-23. Többnek semmiképpen sem tűnsz. - Ha mindent egybe vetek, sokat nem tévedhetek, ha az előbbi gondolatmenetemből indulok ki. Aztán maximum meglepődök egy kicsit, de az már igazából annyira lényegtelen lenne, hogy nagyon nem is vágna padlóhoz. Bár lehet, hogy nem volt éppenséggel a legjobb dolog, hogy rákérdetem a korára. Egy nőtől nem illik ilyet kérdezni. Mindenesetre késő bánat most már.

- Nem vagyok benne biztos, hogy hallani szeretnéd. Erről inkább a húgodat kérdezd meg. - térek ki diplomatikusan a válaszadás elől. Az igazság az, hogy sokkal inkább nem tudok dönteni ebben a kérdésben, és kiválasztani egyet a tömérdek meredek sztori közül, amiket Lily mesélt nekem a nővéréről. Talán jobb is, hogy ha tartom a számat, majd ők ezt lerendezik egymás között...
- Igen azt vettem észre. - mosolygok szelíden Chloe-ra. Igen, ha tényleg csak felnagyította az állítólagos történteket és egy kicsit még ki is színezte őket a fantáziájával akkor egész biztos, hogy nagyon, de nagyon élénk a fantáziája. Bár az, hogy ilyen részletességgel képes lefantáziálni azokat a dolgokat, amit mesélt...nem feltétlenül mondom azt, hogy ez rossz, de egy kicsit maradibb ember számára egészen hátborzongató lenne az információtömeg ezen témában.
- Nem ezt az információt valahogy elfelejtette velem közölni. - Mindenesetre nem bírom ki, hogy ne nevessek én is egy kicsit ezen. Még jó, hogy Chloe megosztotta velem ezt az értékes információt. Legalább majd legközelebb, amikor Lily elkezdi szívni a véremet jó szokása szerint akkor most végre majd nekem is lesz mit elővenni a tarsolyomból, és kicsit húzni vele az agyát.
- Tartok tőle, hogy sajnos nem tartozom bele ebbe a kategóriába. De majd úgyis hozzászokom idővel. - Az arcomra finom mosoly kúszik, majd egy mély sóhajjal nyugszom bele a szörnyű igazságba, hogy bizony valószínűleg igenis szemtanúja leszek néhány olyan jelenetnek, aminek nem szeretnék az lenni. Legalábbis otthon anno volt elég cirkusz és nem hiányzik a régi szép emlékek felmelegítése az agyamban. Így is épp elég sokszor eszembe jutnak, és nem éppen az a hatásuk, hogy megszépítsék a napomat.
A szavaira most csak bólintok, nincs külön hozzáfűznivalóm, és felesleges is lenne tovább ragozni a dolgot. Az alapszabályokat elfektettük, most már csak tartanunk kell magunkat hozzájuk, hogy az együttélésünk zökkenőmentesen folyjon, amíg itt élek Chloe-val és a nagybácsikájával. Most úgy érzem, hogy valószínűleg nem lesz probléma hisz nekem semmi kivetni valóm sincs a hozott szabályokkal, könnyen tartani fogom magamat hozzájuk, és Chloe sem tűnik annak a típusnak, aki ne tartaná a szavát.
- Akkor végül is jó volt a sejtésem. - Nem mintha olyan rohadtul nagyot tévedhettem volna-e tekintetben. Az, hogy három éve idősebb, mint én engem különösen nem zavar hisz hellyel-közzel még mindig egyazon korcsoportba tartozunk igazából szóval nem is foglalkoztat különösebben a dolog, legalábbis én nem valami problémaként tekintek rá.
- Nem vagyok benne biztos, hogy jól működne a dolog. Valószínűleg előbb kapnál tüdőgyulladást, mint hogy kellemesen lehűlnél. - jegyzem meg egy halovány mosollyal. Bár azután a jégkocka-öntögetős őrület után azt hiszem, már semmin sem lepődnék meg igazán. A világ tényleg tele van fura emberekkel, és a még furcsább ötleteikkel...

Nos afelől semmi kétségem, hogy a Lily által elmondott történeteknek van némi valóságalapjuk, de Chloe, azért nem tűnik olyan féktelen vadul tomboló típusnak, mint azt a "hősköltemények" sugallták róla, amiket a húga zengett. Mindenesetre annak örülök, hogy így első ránézésre teljesen jófej, és valószínűleg nem lesz nehéz vele kijönni. A hírhedt nagybácsival még nem igazán volta alkalmam találkozni, de remélem, hogy minél előbb sor kerül rá, és vele kapcsolatban is majd hasonlóan kellemeset fogok csalódni, mint Chloe esetében. Persze ez még a jövő zenéje. De előbb-utóbb sor fog rá kerülni.
- Tégy úgy. Aztán majdcsak közös nevezőre juttok a témában. - felelek az újdonsült mostohanővéremnek egy halovány, kedves mosollyal. Nem tűnik feledékeny típusnak, aki ezt elfelejtené, én viszont nem mártottam be Lily-t szóval ezután csak rajta fog múlni, hogy mit is mondd el a nővérének a témával kapcsolatban.
- Ha tényleg eljön meglátogatni, akkor lesz rá alkalmad, amennyiben a szándékod ég fent áll majd. - nevetem el magamat halkan. Igen azzal tényleg nem dicsekedett, hogy fél a sötétben bár lehet, hogy mostanra legyőzte ezt a félelmét, legalábbis sose adta jelét, hogy fél, amikor éjjelente néha átjött hozzám. De azt hiszem, ezt inkább nem reklámozom Chloe felé bár az is igaz, hogy nem az én fejemből pattant ki a dolog anno. Én csak kollaboráltam a dologgal. Mindenesetre ha Chloe ijesztgetni szeretné a húgát lelke rajta, ha sikerrel jár, ha nem, én biztosan nem fogok beleszólni.
- Valószínűleg megszokok. Egyáltalán nem tűnik rossz helynek se ránézésre, se az eddig hallottak alapján. Jól fogom itt érezni magamat szerintem. - felelek Chloe szavaira egy fél-mosolyra. Ha tényleg az a legnagyobb probléma, hogy Chloe nagybácsijának valamelyik volt nője néhanapján idejön balhézni akkor azt kell, hogy mondjam ez valószínűleg maga lehet a paradicsom. Még ha kicsit sorozatszerűnek is tűnik, hogy ezután egy hóbortos nagybácsival és egy gyönyörű mostohanővérrel fogok együtt lakni, azt hiszem valamiért nagyon is várom már ezt. Talán az újfajta szabadság érzete, és a tény, hogy itt valószínűleg senki sem akar majd szíjat hasítani a hátamból adja az erőt, és a kíváncsiságot, ami most bennem van.
- Egyenlőre sajnos igen, de bízzunk benne, hogy talán nemsokára javul a helyzet. - Igen ez a meleg lassacskán tényleg teljesen elviselhetetlen, és sajnos még a napközben beiktatott hűsítő zuhanyok hatása sem tart tovább néha perceknél, mint ahogy ebben az esetben is történt. Chloe jégkrémes ötlete nem is olyan rossz..
- Ne aggódj nem valószínű, hogy nagyon lesz bármi ilyesmi is. - felelek neki egy szégyellős mosollyal miközben kissé újra elvörösödöm. - De ha esetleg mégis ígérem, hogy csendben leszek. - toldom még meg a mondandómat egy erőtlen mosollyal. Nem tartom valószínűnek, hogy úgy hordom majd haza a lányokat, mint más az ásványvizet tekintve a tapasztaltaimat, és a kis problémámat, de ettől még ha lesz ilyen akkor tiszteletben fogom tartani Chloe kérdését.

Nincs nagyon értelme tovább feszegetni ezt a témát. Ha találkozik majd a fiatalabbik tesójával, akkor valószínűleg úgyis kitárgyalják, majd azt, amit eddig megtudtak rólam, ahogy Lily is elárult szerintem mindent a nővéréről, amit tudni érdemes volt számomra az ideköltözésem előtt. A kényes témákat kerülte, de ez nem különösebben meglepő, én is ezt tettem volna. Reménykedem, hogy ehhez, majd az én esetemben is tartani fogja magát. Nem mintha titkolózni akarnék vagy ilyesmi, de mindennek megvan a maga ideje így a múltam kivesézésének is. Majd ha már egy kicsit jobban megismerjük egymást, és jobban ki fogunk majd jönni, akkor azt hiszem ideje lesz annak, hogy beszélgessünk ezekről a dolgokról is. Amúgy sem akarom már most lerombolni a képet, ami esetleg az apámról kialakult a szemükben végtére is pozitívan változott az öregem az elmúlt években. Nem mintha ez mentséget jelentene arra, ahogy évekig viselkedett velem...
- Nos lehet azt majd inkább kihagyom. - mosolyodom el szelíden. - Az ilyen megviccelős, ijesztgetős dolgokban annyira sose voltam jó. - toldom még meg a válaszomat. Sose volt testvérem így annyira nem fejlődött ki nálam ez a poénkodjunk a testvérünkkel nevezetű érzék vagy érzés, már amennyiben létezik ilyesmi. Épp ezért is nem lelkesedem annyira az ötletért.
- Hála és köszönet, bár nm valószínű, hogy túlságosan sok vizet fogok zavarni itt. - nevetem el magamat Chloe válasza hallatán. Az én csendes visszahúzódó életmódommal valószínűleg azt se nagyon fogják észrevenni, hogy itt vagyok-e vagy sem. Gyanúm erős, hogy több időt fogok itthon tölteni, mint házon kívül, de még ez is változhat. Attól függ, hogy kikkel ismerkedem majd össze az egyetemen. Ha bulisabb a társaság, akkor több mint esélyes, hogy én is kicsit többet fogok majd eljárkálni szabadidőmben. De még ez is elég erősen a jövő zenéje, ki tudja, hogy alakulnak a dolgok.
- Hát igen Los Angeles-ben legalább vagy egy tengerpart, ahova leugorhat az ember, hogy ha már elviselhetetlen a hőség. Mondjuk túl sokat sose jártam oda. - sóhajtok fel én is. A nyarak ott is eszméletlenül forróak, de mégis ott van az óceán, ami legalább lehűsíti valamennyire az időjárást, de legalábbis megnyugvást nyújt. Nem mintha olyan túl sokat lubickoltam volna. Egyrészt a hátam miatt másrészt meg félek a cápáktól. Nem mintha láttam volna valaha is egyet élőben az akváriumon kívül...de akkor is félelmetesek...
- Majd kiderül, hogy lesz-e vagy sem. - felelek neki egy enyhe pírrel az arcomon. Persze az is szerepelt a céljaim között, hogy esetleg találok majd egy barátnőt vagy valami hasonlót. De ismerve az én tempómat azt hiszem ez mg váratni fog magára egy ideig. Bár felesleges is siettetni a dolgokat. Majd lesz valahogy...
- Na és, hogy hívjalak ezentúl? Chloe-nak vagy Nővérkémnek? - villantok felé egy cinkos mosolyt. Lily-vel bátyónak meg hugicának szólítjuk egymást, de az a mi baromságunk igazából...