Nem vagyok odáig ettől a családiasságtól, de végső soron Jamie nem rossz fej, amennyire tőle telik megpróbál gondoskodni rólam, persze megteszem én azt magamról, de ő nem tudja, és végül is jó hogy van bár anyám azért igazán előkerülhetne, már csak azért is hogy jól betörjem az orrát, és nem érdekel hogy nő. Gyakorlatilag lepasszolt egy full idegennek és csak a szerencsémen meg Jamie jólelkén múlt hogy nem kerültem intézetbe. Az még jó lett volna.
Mindenesetre a konyhába érve látom hogy éppen csak ébren van és az újságot bűvöli hogy olvassa fel magát neki fennhangon, és apró csík szemekkel mered a világra. Na nem mintha én jobb lennék nála, én is ugyanezt művelem, és a bögrémmel lehuppanok vele és közlöm a napi jó híreket. Tudom hogy mennyire elkerülné ha lehetne, de gyanús lesz ha nem jelenik meg sehol sem.
- Délután ötre kellene odavarázsolnod magad a második emeleten jobbról harmadik ajtó mögé egészen pontosan - osztom meg vele a hírt, bár nagy meglepetés nem fogja érni, egészen jó átlagom van de nem töröm össze magam, inkább a magatartásom az ami kívánni valót hagy maga után. Nem vagyok egy jó gyerek és néha vitába bonyolódom a tanárokkal kiforgatva a szavaikat. Nem szokták szeretni.
- Oooké, akkor csinálok reggelit. Tojást. Kérsz te is vagy ne is szóljak hozzád a továbbiakban? - vigyorgok a full kómás fejére, mert tudom hogy nyertem és elvisz vásárolni, ha már én vezetem a háztartásunkat akkor... ennyit megtehet, elvihet és meg is várhat és még pakolni is segíthet. Cserébe jó gyerek vagyok, na?

Próbálok rájönni hogy vajon mennyi jut el Jameshez abból, amit mondok neki, de a jelek szerint nem túl sok, vagy aha mégis akkor azt is baromi jól titkolja, de annyira hogy teljesen. Semmi kedvem ahhoz hogy az osztályom azon lovagoljon hogy a nevelő apám akár a bátyám is lehetne mert olyan fiatalos és szexi, de el kell tolnia a képét hogy lássák hogy minden rendben van a család háza táján. Már amennyiben mi ketten azok vagyunk. Ez azért elgondolkodtató és nézem ahogy próbál fókuszálni rám, már éppen hagynám is az egészet a fenébe amikor megembereli magát és végül válaszol is. Letépek egy lapot a konyhai post-it lapok közül, és felfirkálom rá dőlt szálkás betűimmel az iskola nevét címét, és hogy melyik emelet és melyik terem. Odarajzolom neki a térképet is az iskolán belül hogy merre menjen.
- Ha ez alapján se találsz oda, akkor add fel az életet - mosolyodom el, mert elég gyakori hogy szívjuk egymás vérét, mert mást nem tudunk, és néha még ez is jobb, mintha a viselkedésemmel vagy a partyzási szokásaimmal van elfoglalva vagy azzal hogy hajnal kettőnél korábban nem igen érek haza sosem.
- Kávé, jól van jól van.... - mormogom ahogy nekiállok lefőzni egy újabb adagot, és ahogy James felé fordulok, hogy elvegyem a bögréjét, megbotlok az asztal sarkában és sikeresen behasalok az ölébe kis híján szó szerint.
- Boooooccssss.. - nyögöm ki ahogy próbálom összeszedni magam és felkelni róla, mert kaját igénylek ő meg a kávéját.
- Mondjuk kaja után, és valami nagyobb bevásárló cuccba. Kellenek mosószerek és tisztítócuccok, meg valami kaja alapanyag sem ártana - válaszolok ránézek. Tudom hogy nem fogja sajnálni, de azt is hogy hisztizni fog, emiatt mindig elteszem a blokkot hogy az orra alá toljam ha morog a számla miatt.