Alex & Lake

Nincs bajom a változással, de ez a költözés kicsit megbolygatta a lelkem, először az új lakás, az élet a bátyám nélkül, aztán az új egyetem, amitől ráz a hideg. Komolyan mondom olyan libabőrös vagyok, mint amilyen egy dél-itáliai fazon lehetne az északi sarkon. Kezdődött úgy a napom, hogy eleve benéztem egy utcát és kicsit máshol lyukadtam ki, mint ahol akartam..úgy háromnegyed órára az egyetemtől. Jó  kis séta volt, élvezték a rózsaszín platformos cipellőim, én viszont kevésbé és amiben már az eltévedésnél biztos voltam, az az volt, hogy bizony el fogok késni és, ha van gáz dolog a földön, akkor ez az. Volt egy olyan érzésem, hogy mindenki engem fog bámulni és mikor ilyen történik rettenetesen paranoiás leszek és azon kezdek el agyalni, vajon mit gondolnak rólam. Ugye nem azt, hogy férfias vagyok? Ugye nem találják ki egyből, hogy ezzel a csajjal valami nagyon nem kóser? Nem, biztosan nem, ennél nőiesebb nem is lehetnék, komolyan mondom.
Aztán, mikor végre-valahára elvergődöm az egyetemig, ezúttal sikeresen, rájövök, hogy fogalmam sincs az iskola tervrajzáról, de még foltokban sem, pedig megnéztem a neten nagyjából, minek hol kellene lennie, de csak álltam a folyosón negyed óra késéssel kezdésnek és rettenetesen buta arcot vágtam a világra.  Jól van Dorothy, ez már egyértelműen nem Texas, szóval fel kell találnom magam. Ellenőrzöm a teremszámot, aztán megpróbálok a józan paraszti eszemre hallgatni, arra sikerült rájönnöm, hogy valahol a második emeleten kellene kavirnyálnom. Minden, amit tudok, hogy környezeti antropológiára megyek, amiről igazából fogalmam sincs micsoda, illetve azt sem tudom, hogy mennyire fogja tolerálni a tanár, hogy voltam olyan kis szerencsétlen és eltévedtem, aztán még hosszú perceket bénáztam a folyosón. Végre valahára megtalálom az R03-as termet és be is nyitok. Az óra láthatóan folyik, a professzort nem zavarom meg különösebben a jelenlétemmel, alig vet rám egy pillantást, ellenben a többi hallgató…anyám, ezek most tényleg engem bámulnak vagy hallucinálok? Aztán, ahogy hosszú másodpercekig állok ott, mint jól tudjuk mi a lakodalomban eszembe jut, hogy talán kevésbé leszek feltűnő jelenség, ha esetleg leülök. Ki is szúrok egy helyet hátulközépen egy srác mellett és le is teszem a fenekem és a lila lakktáskámat és elkezdek figyelni az órára, de valahogy nem áll össze a téma. Elég száraz ez a környezeti antropológia, az biztos.
-Bocsi-fordulok a srác felé- ez biztosan a környezeti antropológia előadás?-érdeklődöm, de azért reménykedem, hogy nem ültem be valami teljesen másra.