Fel-alá járkálok a szobámban az együtt töltött szülinapi filmezés után és azon gondolkozok, hogy Chels épp mit csinálhat. Megőrjít, ha valaki más jön a képbe, pedig semmi okom féltékenykedni, mert egyáltalán nem is járunk. Azt nem tudom, hogy elmondhatjuk-e egymásról, hogy egyáltalán barátok vagyunk-e. Ideges vagyok és ez anyunak is feltűnt és azzal nem lesz jobb a helyzet, hogy faggat. Inkább el is megyek otthonról és a közeli kocsmába megyek be, ahol kérek egy korsó sört és a biliárd asztalhoz vánszorgok vele. Mivel épp szabad, ezért dobok bele érmét. Amint megkapom a golyókat, fel is állítom őket a helyes állásba a háromszög segítségével.
Beállítom a fehéret és rásimulok az asztalra, hogy bemérjem az első lökésem, de mielőtt ez megtörténne odalép egy fickó azzal a szöveggel, hogyha nem zavar, szivesen lenne az ellenfelem. Csak bólintok, majd lököm is a golyót, ami szétüti a "piramist". Még mindig azon gondolkozok, hogy mi lehet Chelssel, de megígértem, hogy nem megyek oda. De hé! Várjunk! Ilyet egy szóval nem említettem, csak azt, hogy nem maradok nála.
Magam elé bambulva kapok észhez ahogy a srác szól, hogy én jövök. Gyorsan kortyolok a sörömből, majd lépek is az asztalhoz. Egyáltalán nem tudok koncentrálni, így a lehetőséget ki is hagyom. Gondolhatja a fickó, hogy teljesen kezdő vagyok, pedig ez nem így van, csak dühből játszom.
El is kezd velem beszélni és próbál nekem tanácsot adni, de csak bunkó módjára visszautasítom. Nem kell nekem egy amatőr tanácsa, tudok én játszani. A sörömből iszok, de nem igazán segít, így egymás után jönnek a korsók és a játék is egyre gyatrábban megy. Csak rátérünk arra a kérdésre, hogy azért iszok, mert elhagyott-e a csajom. Bárcsak már ott tartanánk. A sörnek köszönhetően elmondom mi a helyzet Chelssel, ő pedig röhög. Teljesen felbőszít ezzel, de nem érdekel. Inkább hagyom, hogy nyerjen és hagyjuk abba ezt a játékot. Amint végzünk, hiába dob egy érmét az asztal szélére, hogy visszavágót akar, csak legyintek és ott hagyom.
Ahogy kilépek az ajtón, érzem a sörnek a hatását, kicsit kóválygok, de nem vagyok berúgva. Mondhatni csak becsíptem, de ez is elég, hogy az egyenes ne egyenes legyen.
Csak nem bírok magammal és a lábaim a klub felé visznek, ahol Chels is bulizik ki tudja kikkel. Mikor odaérek csak azt látom, hogy Chelst a falnak nyomta egy számomra ismeretlen srác és csókolózik. Majd megpusztulok a féltékenységtől. Csak pár percig nézem, majd odamegyek, mert ez fáj. Igaz nincs köztünk semmi, de én akarom, hogy legyen és ráadásul baromi szexi ebben a ruhában. Ahogy közel értem hozzájuk, már lököm is el a srácot Chelstől.
- Húzz el a francba! - Szólok rá kicsit ijesztő hangon, legalábbis szerintem mert a srác meghökken és fogalma sincs, hogy mit reagáljon. Túl sok már benne is a pia szerintem, de balhé nélkül visszament a klubba, de még annyit odamondott Chelsnek, hogy "majd legközelebb baby."
- Te mit csinálsz? - Fordulok Chels felé, még mindig ideges vagyok és bár semmi jogom nincs kérdőre vonni, mégis azt teszem.

Egész végig Chelsre gondolok, hogy mit csinálhat és megesz a fene. Ezért is indulok el a klub felé, hogy megnézzem és az sem érdekel ha összefutok Owennel. Látnom kell Chelst de ami a szemem elé tárul csak felidegesit. Nem is gondolkozok leszedem róla a srácot és elküldöm a fenébe.
- Rád mászott. - Hangomon lehet hallani, hogy féltékeny vagyok, aminek nem kéne, hogy megtörténjen. Fogalmam sincs, hogy mit csinál de ahogy magához húz, közelebb lépek hozzá. Nyelek egyey ahogy a karjai a nyakam köré fonódnak és egyből elfelejtem, hogy eddig dühös voltam.
- Dögös vagy. - Csillogó szemekkel nézek rá és csak ezt tudom kinyögni. Annyira tetszik és ahogy magához húzott. A részeg ember mindig igazat mond. Biztos vagyok benne, hogy akar tőlem valamit, leginkább velem lenni. Halvány mosoly jelenik meg az arcomom de az hamar eltűnik, ahogy közel hajol hozzám.
- Megtenném, ha tudnám, hogy te is akarod... De... Azt hiszem, csak a pia beszél belőled. - Annyira szivesen megcsókolnám és hezitálok egy kicsit. Tudom, hogy nem akarja de már kezd teljesen összezavarni. Már épp mozdulnék amikor meghallom én is az ismerős hangot és összeszorul a gyomrom. Szerencsére Chels időben kapcsol, igy el tudunk futni. Elég gáz mit ne mondjak de nem vagyok olyan helyzetben, hogy szembe tudnék szállni vele.
Futok Chels után majd a mellékutcában elkezdek én is nevetni. Tetszik ahogy nevet, az egész lénye, meg tudnék őrülni érte.
- Én azt hiszem inkább haza viszlek. - Mondtam neki, nem akarok véletlen sem összefutni Owennel. Szerintem nem véletlenül jött ki azután, hogy a srácot leszedtem Chelsről.

Halványan elmosolyodok, ahogy tiltakozik, hogy haza vigyem, viszont az jobban tetszik, hogy azt sem akarja, hogy én elmenjek. Végül is a részeg emberek őszinték és meg is akart csókolni. Lehet bele kellett volna mennem? Akkor legalább egy kicsit közelebb érezhetném magam hozzá.
- Amit szeretnél. Elvégre ez a te napod, szóval válassz. - Rántom meg a vállaimat, nekem édes mindegy, csak vele legyek. Bárhova elmennék vele, még innék is. Az igaz, hogy én sem vagyok egészen tiszta, de rajtam annyira nem látszik, hogy ittam, mint rajta. Szerintem nekem segített a friss levegőn való sétálás.
- Egy hozzánk közeli kocsmában, csak biliárdoztam. - Vallom be, az igaz, hogy ittam is, de szerintem ez egyértelmű és nem kell neki mondanom. Hagyom, hogy húzzon, megyek is vele, de az elég problémás, amit szeretne.
- Én mondtam, hogy házibuliban szoktam lenni leginkább és most a barátaim nem szerveztek még. De amit lesz, ígérem szólok. - Nem is tudnám eltitkolni előtte, mert én is szeretném, hogy ott legyen. Legalább villoghatok ha csak a háta mögött is, hogy szóba áll velem.
- Inni akarsz még vagy inkább táncolni? - Nézek rá, hogy most mi a terve. Ha táncolni, akkor lehet egy olyan klubba kéne mennünk, ahol erre lehetőség van, ha meg csak inni, akkor bármelyik közeli kocsma is szóba kerülhet. Ráadásul a kocsmák nagy részében van biliárd asztal, még el is tudnánk hülyéskedni.

Halványan elmosolyodok, akkor nem viszem haza, elvégre igaza van, ma van a szülinapja, nem ülhetünk otthon, mint a nyugdijasok. Gondolkozok a kérésén, mert nem jut most eszembe semmi, ahol mindkettőt lehet úgy, hogy nem taposnak agyon és nem öntöd ki a koktélt, ahogy átvágod magad a tömegen.
- Nem tudok olyan szórakozóhelyet. Igazából nem szoktam eljárni ilyen helyekre. A kocsmákban meg táncolni nem igazán szoktak, inkább biliárdoznak. - Rántom meg a vállaimat, hiába mutatja a karkötőt, bár nagyon is elégedetté tesz, hogy nem csak azért vette fel előttem, hogy lássam tessék felvettem, hanem tényleg hordja, mert tetszik neki.
- Benne vagyok, de tényleg reggelig akarsz kint lenni? - Döntöm oldalra a fejemet, ha vele lehetek akkor nem izgat, de én nem szoktam reggelig fenn maradni, mert elég gyorsan el tudok álmosodni, ha sokat iszok. Viszont még mindig csodálom őt, azt látom, hogy mintha fázna, de mielőtt megszólalhatnék, ő kezd el beszélni. Megfogom a kezét, sosem sétáltam még egy csajjal sem kézen fogva és ami azt illeti tetszik. Csak a kezünket nézem, majd megállok. Milyen hülye vagyok.
Leveszem a pulcsimat és a hátára terítem.
- Ne fázz meg! Annyit egy szülinap sem ér meg. - Mondom mosolyogva, bár nem tudom, hogy el fogadja-e. Engem nem zavar most ez a hűvös idő, hiába vagyok pólóban. Megfogom a kezét, ha engedi, majd elindulok vele. Tetszik, hogy velem jön és nem hagyott ott a klub előtt, hogy ő akkor most visszamegy, én meg menjek haza.
- Akkor menjünk biliárdozni elsőnek? Azt lehet jobb úgy játszani, amíg még látunk és valamennyire józanok vagyunk. - Teszem fel a kérdést, mert az elég durva ha valaki részegen biliárdozik. Benne van az is, hogy esetleg a posztót felsértet, aztán meg lehet fizetni.

Nem voltak konkrét terveim a hétvégére, már azon kívül hogyan ne csináljak semmit, mondjuk úgy startból másnap délig aludni, legalább nem kelt fel, ez is valami, ennyit legalább sikerült összehoznunk boldog házas éveink alatt.
- Hé Jay, este legurítunk pár sört?
- Te meg én, vagy Te, és meg a csaj?
- Nem ez a lényeg, na gyere már, jó lesz. - Túlzottan nem kellett győzködni, annyit azért leszögeztem, hogy nem leszek senki gardedámja, vagy segédje a hogyan szűrj el egy nőt rovatban.
- Nagyon elbénáztam?
- Egy gyökér voltál.
- De szerinted azért eljön?
- Honnét tudjam? Hívd fel, csak ma...próbálj is meg vele két szónál többet váltani, mert én már többet tudok róla, mint te.
- Mit?
- Jézusom, este találkozunk.
El se hiszem, hogy valamikor mindenhova elakartam vinni ezt a nőt, most meg leginkább sehova se szeretném és legfőképp nem azért, mert ne lenne hozzá elég dekoratív, simán csak...hát ez nem volt egy megfontolt döntés, jobban mondva egy ilyen dolog van az életemben, a többi az, nem áll túl stabil lábakon. farmer és egy sötétkék ing, dzseki...
- Elmész? A srácokkal?
- Igen.
- Kérlek Alana, ma még nem is veszekedtünk.
Felé sem kellett fordulnom, a tükörből így is pontosan láttam az édes kis feleségemet körbe font karokkal az ajtónak támaszkodni, és elég jól ismerem már minden vonását, a csendjeit, ahogy húzza az orrát, biggyeszti az ajkait, csak már ez a tekintet nem hat...jó, akkor megbeszéltük, ünnepélyesen lezárhatjuk a napot újabb vita nélkül.
Szeretem ezt a klubot, jó hely, jó a zene és a társaság is, ha sikerül összehozni és olyankor könnyen lecsúszik egy, kettő, három...sör.
- Szevasztok.
- Hé, haver...
- De kirittyentél... szivatlak. - Kezdtem nevetni, amivel meg is indult a megszokott baromkodás a csapattól, gyorsan váltották egymást a korsók és poharak és elég szívélyes és szemrevaló volt a kiszolgálás is, a fejem fogva nevettem, mikor feltűnt, hogy épp ugyanazt nézzük, oldalra fordulva láttam meg...a...nem emlékszem a nevére, de ez a látvány se utolsó, kicsit se az.
- Nick! Hé, Nick, inkább oda sasolj...
- Khm, szia. - Dőltem előre a sörömért és közben próbáltam a számba önteni és nem az ingemre.
- Ülj le. - Húztam magam összébb, hogy beférjen Nick barátom mellé és így mellém is.
- A kövi kör a Tiéd.
- Tudom. - Intettem is, ahog elcsíptem a kis hölget.
- Ebből még egy és amit... - Mutattam körbe az asztalon, majd hirtelen oldalra pillantottam. - Mit iszol?

Kicsit meglepetten vontam fel a szemöldököm, annál jobb.
- Pazar, akkor ugyanebből még egy kört és a hölgynek is egyet. - nálunk a nők többsége fintorog a sörnek még csak az illatától is, vagy ha rajtunk érződik, ami ilyenkor előfordul, végül is engem annyira nem zavar, ha emiatt eltol az én kedves kis feleségem, mert büdös vagyok, adja az ég, ha csak ez kell, iszom én ma is.
Ment a marháskodás, ami nálunk abszolút megszokott, ezt el lehet képzelni, amikor még fel is ugrunk a másik nyakába, csak most moderáljunk magunkat, először meglepődtem a váratlan közeli társaságon, aztán nevetni kezdtem.
- Iigeen, na ezt most képzeld el egy plusz tíz kilós felszereléssel... - Abban, ha meglöknek kell erő, hogy megtartsd magad, vagy kitaknyolsz a jégen, mint a fene, de ez egy ilyen durva sport, nem is véletlen a súlyos felszerelés.
Időközben megszokottan tettem fel a karom a fotel karfájára Paris mögé gondola, hogy majd szól, ha zavarja, férfiak vagyunk, szétpakolunk, így nem volt helyem odébb csúszni és nem is okozott problémát, végül is, ha Nick haveromat nem zavarja, hogy az állítólagos nem tudom kicsodája félig-meddig lassan az ölembe ül, engem nem. Tovább beszélgettem, röhögtünk, szivattuk egymást, valahogy sikerült úgy fordulnom, hogy egy hajszála csiklandozni kezdte a bőrömet, elvettem a kezem és próbáltam óvatosan félreigazítani, hogy ne vegye észre, Nick épp lefoglalja, majd szépen visszatettem a karom.
Ez meg...ehh öregem, szabad kezemmel előre dőltem a poharamért hosszan kortyoltam bele a sörömbe, majd visszadőltem, önkéntelenül fordultam a csaj felé, felvont szemöldökkel néztem rá, ahogy épp felém sandított, ezt most elkaptam.
- Megint itt hagyott? Legalább bocsánatot kért, amiért egy barom volt a múltkor? - Nem mintha rám tartozna és ha tippelnem kéne, akkor...nem.
Mozgatom a karom, ahogy megint hozzámér és csiklandozni kezd.
- Öhm, bocsánat, csak khm csikiz a hajad. - Mosolyodtam el. Eezt én már ismerem, ezt a mosolyt nem Nick-nek kéne tartogatni?

Igen, azt észrevettem, mint a nőké általában, csak valahogy mindig arra lyukad ki, hogy csiklandozza a férfit, nem szeretem a hajat az orromba, a csupasz bőrömön még oké, de egy idő mocorogni kezdek, és csak finoman félreigazgatom, ez sem az én dolgom lenne. Mi a fene van ma veled haver?
- Ne haragudj, de az nem az én asztalom. - Én koriban vagyok jó és egy hokiütővel a kezemben, azzal a kettővel bárkit körbe cselezek a kapuig, de a parkett az én terepem, amiről a férfit általában sosem kérdezik, de kétlem, hogy értékelné, ha példának okáért a lábára lépnék. nem egy nyolcas méret.
- Mi? - Csak köövettem Őt a tekintetemmel, Ó Te barom! Ezt nem hiszem el, ezt komolyan előtte kell? Akkor minek hoztad, te kretén?! Komolyan, mellette még én is úriember vagyok, khm, jó.... akkor kapd be Nick!
- Majd mindjárt megmutatom neki hova indult, gyere. -  Idióta. Tápászkodtam fel, majd felé fordulva nyújtottam a kezem.
- Táncolni akartál, nem? Gyere, táncolunk, ez meg... forduljon fel. - Úgy is mondhattam volna, hogy fulladjon bele, ahhoz végül is közelebb áll, amivel más esetben nincs is semmi gáz, de ez így, marhára kínos és csak lejáratod magad, éés fogalmam sincs mi ütött belé mostanság, mint egy taknyos gyerek, aki most ébredt rá, hogy még nem élte ki magát, az se tartozik rám, ha nőről nőre akar mászni, de haver, csinálhatnád kicsit diszkrétebben is és ha már nem izgi, nem rám hagyod., hogy foglalkozz vele... Ezt még lerendezzük pályán belül Casanova.
Kézen fogtam és vezetni kezdtem be a tömegbe, ez a része annyira már nem az én világom, de egy fél órát kibírok és mivel még kellemes társaság is párosul hozzá, akkor legyen.
Közelebb húztam magamhoz és csak próbáltam felvenni vele  zene ritmusát, nem tehetek róla, támadni tudok és vezetni, ez van az ösztöneimben és a mozgásomban is, de hé, ez eddig egészen jól működik, sőt... nagyon jól! Vigyorogva néztem bele abban a szépen ragyogó barna szempárba, közben lassan csúsztattam tenyeremet egyre beljebb a hátán finoman simítva végig rajta, tudnék vele mihez kezdeni.

Megvan az az érzés, hogy annyira csinos, hogy ebből baj lesz? Ez az. De kell nekem azzal foglalkozni, hogy Nick egy gyökér, de mindig ez van, Ő elbaltáz valamit, én meg vagyok, aki helyrepofozza, bár ez most nem kimondottan az a megszokott helyzet, mert Ő egy másik macát fűz, én meg a nőjét vagy nem tudom, nem úgy tűnik mint aki túlságosan ellenezné a közelségemet, vagy épp azt, ahogy még közelebb húzom magamhoz, együtt táncolni végül nem lehet a tánctér két széléről, hát ez nagyon gyenge volt. Inkább csak ismerd el, hogy dögös és hé... egy nőnél nincs véletlen , pillarebegtetés, símogatás meg hajdobálás... Csak akkor azt tudnám mit akar ettől a fasztól, de nem akarom éés most nem is érdekel.
Khmm, lassan húzódnak mosolyra ajkaim, ahogy kezeit lopva csúsztatja feljebb a vállaimon, még végül már a nyakam karolja át, kezeim húzom végig apró derekén, hmmm ezt nekem egész biztos, hogy nem szabadna.
Mintha csak érezte vagy látta volna hogyan nézek rá, belebizsereg a bőröm körmei nyomán, ez pontosan a hé, csókold már meg hülye pillanat, de mégsem vagyok teljesen idióta... vagy mégis. Nem tudtam megállni, óvatosan söpörtem félre a haját, arcélét érintve billentettem oldalra fejét és csókoltam végig a nyakát, apró kis csókokkal haladtam mélyen szívva magamba édes illatát. Nedves ajkam húztam végig a bőrén és még többet és többet akartam belőle, az egész testét, a csupasz, fedetlen, meztelen testét.
- Nem akarnál inkább lelépni? - Úgy érzem nincs már ezt az estét hova húzni, Nick láthatóan nem kéri vissza, de szerintem még azt sem vette észre, hogy hozzám dörgölőzik helyette, és tudod mit, most már vissza se adom. Eljátszom én vele. Mondjuk kihámozom ebből a csini, de teljesen felesleges ruhából, valahol, egy nyugisabb, csendesebb helyen és a bár mögötti rész nem pálya, amúgy sem részesíteném előnybe, valami ennél is nyugisabbra gondoltam, ahol khm ráérnék vele foglalkozni, testének minden apró részével és porcikájával.