Azt mondják, ha lent vagy, onnan csak felfelé visz az út, baromság, pocsékabb mindig lehet, a jót meg nem osztogatják, úgy látszik arra érdemes embernek kell lenni és hát...van akinek nem jön össze, mint kiderült. Sose hittem volna, hogy még egyszer kezembe veszem ezt a táskát és ide jövök, de megtettem, nem ezt az életet láttam előre magamnak, a feleségemnek, a családomnak, ennyit a kibaszott amerikai álomról, valakinek az alján is kell lenni, na menjünk.
- Hé Jere, szevasz. - Dobtam fel a táskát a vállamra.
- Szevasz Nico.
- Öregem, te lefogytál.
- ja, kösz. Mi járatban?
- Meló kéne. Eric itt van?
- Te aztán jó rég nem járhattál erre.
Hát ezz kezd nem tetszeni így előre.
- Mért, mi van?
- Ericet lecsukták...
- Akkor most ki a góré?
- Az asszony.
- Mi?? - Vontam fel a szemöldököm félig már nevetve is egyben a pillanatnyi mondjuk úgy döbbenettől.
- Egy nő dirigál?
- Aha. - Oké, tényleg jó rég jártam erre, és bár még mindig szórakoztatónak találom a gondolatot, ismerve Eric-et, annál is inkább, őrjönghet, egy bigére bízni az üzletet, tyűha, hova jöttem?
- És a lóvé? - De most van ami jobban érdekel, van egy pecóm, amiben még ott van az asszony is, így legalább alszom napközben még kicuccol végleg, aztán pedig eladom, nem akarok ott maradni, szóval ja, most az se érdekel, ha Mahatma Gandhi a góré, csak fizessen és ne legyen gond, bár Eric-el...egyszerűbb lett volna, neki már dolgoztam és nekünk elég jól ment.
- Az rendben van. - Na ezt akartam hallani.
- Akkor nekem jó, bemehetek? - Feltételezem még a régi a járás, meg kell hagyni ízlése az volt a nőkhöz és nyilvánvalóan pénze is, inkább az, de Cortes nője az mindig tabu volt. és ha nem értetted....megértetted.
- Khm, üdvözletem... - A legkevésbé se akarok udvariatlannak tűnni.
- Meló kellene. - De térjünk a lényegre.
Mi van?? Meg kellett erőltetnem magam, hogy ezen most ne röhögjek, kétlem, hogy pazar első benyomás lett volna.
- Szivatsz? - És ez történik, amikor végül nem bírom befogni a pofám és általában nem bírom.
Na jó. Ledobtam a táskám és egyszerűen felhúztam a pólómat ameddig bírtam, féloldalból megmutattam mindkét oldalam...
- A gatyámban sincs, haladhatunk?

Veszek egy mély levegőt és bizonytalanul fixírozom a saját tükörképem, ez a konty engem kiborít, úgy nézek ki, mint egy óvónő, a felsőm nyakától meg megfulladok és az ikrek is, nem vagyunk hozzászokva, hogy elzárnak a nagyvilágtól, és ez a szín... Tudom, húzzak sötétkéket, mert az esküdtek szeretik ezt a színt és sokkal meggyőzőbb a gyászoló, elvált nő imidzs, fogjam rendezett kontyba a hajam, hisz eleganciát sugároz, a szoknyám érjen térdig, egyszerű, ceruza, ami kellőképp feszül, ez az egyetlen része ami úgy ahogy elviselhető számomra, azt mondják látszak szomorúnak, hogy mi van? Ha tehetném meztelenül egy üveg skót whiskyvel a kezemben táncolnék a sírján.
Mindenből piszkosul elegem van, ez a nap maga volt a förmedelem, csak egy vodkát akarok tisztán, és, hogy mindenki hagyjon békén, úgy érzem a megdöglesz tekintetem nem jön be ha a drága apósomról van szó.
- Mit akarsz már megint?
- Hát így kell fogadni a férjed apját?
- A volt férjem, hangsúlyozd szépen, hála Istennek. Ne nézz így rám Cortes nagyon is jól tudod, hogy rühelljük egymást a fiaddal!
- Legalább tegyél úgy, mint aki sajnálja, hogy a férje börtönben van.
- Még mindig csak a volt férjem, és azt csináltam egész nap, fárasztóbb, mint te most.
Húztam le a poharam tartalmát.
- Na mondjad mit akarsz.
- Hoztam neked átvizsgálni valót.
És letesz elém egy hatalmas köteg papírt, pfu, nem is tudtam, hogy mi hiányzott a mai napomból. Ledobtam a zakóm, kihúztam a hajamat tartó tömérdek csatot, kikértem az egész üveget és a pultot támasztva küldtem el mindenkit a pokolba, keresztbe tettem a lábam és időnként dühösen dobtam be egy felest, amikor épp olyan dolgot láttam amit nehéz lesz elsikálni, még egy óra és pocsolya részeg leszek, hát ez remek, komolyan ott basztam el az egészet, hogy hagytam egy hímet irányítani aki nem lát ki a farka mögül.
Érdeklődve pislogok fel a szőke faszira, hogy mit akarsz?
- Mit akar azzal? Én nem ismerem, nekem nem elég a csá jöttem, ennyi erővel zsaru is lehet.
Az emberek ma komolyan megbolondultak? Értem meg, nyeltem egy nagyot ahogy felhúzta a pólóját.
- Kérem? Ismerjük egymást valamelyik kocsmából? Ja, hogy nem, akkor vegyen vissza.
Kelek fel a székről és teszem csípőre a kezem, homlokom szalad ráncba, komolyan nagyon rossz napot választottál szöszi a bosszantásomra.
- Tudja mit, ha talál bárkit, aki megáll két lábon ebben a kócerájban, és az életével kezeskedik önért beszélhetünk róla.
Nem semmi bátorsága van, de nem bízom senkiben, ez az egyetlen ami engem életben tart.

Lemaradtam pár menettel, nem tudom, hogy mennek itt mostanság a dolgok, de teszek is rá igazából, ha azt mondják egy maca dirigál, akkor egy maca dirigál, bár ilyen még nem volt ebben a történetben és érdekesen hangzik, na jó, annyira mégsem érdekel, de ha Jere azt mondja a lóvéval nem lesz gáz, akkor részemről sincs.
Akkor essünk túl a bemutatkozáson, leejtettem a táskámat, lazán rántottam fel a pólómat elfordulva mindkét oldalamra, lejjebb sincs, és annyira azért nem hinném, hogy szeretnénk megismerkedni, hű de csípős.
- Természetesen hölgyem, de akkor ez most mit jelent? - Vontam meg a vállam és a szemöldököm, ilyen se volt még...hogy itt valaki udvariasságot és tiszteletet követeljen, ezek sokan még egymás bőrét se tudták megvédeni annak idejét, mert úgy bevoltak állva, hogy a fegyver csévéből is kettőt láttak, de persze jó nagy buli volt mindig, bazd meg Eric, én mondtam, hogy szarul csinálod...
- Khm, adjon egy percet. - Ez menni fog, azt hiszem. Voltaképp öt lépésből találtam egy ilyet, mondjuk, hogy megáll két lábon...
- Mi kéne Nico?
- Meló, de a góré csak akkor hajlandó beszélni velem, ha valaki kezeskedik értem, számíthatnék rád?
- Persze, tesó.
- Kösz. - Csak próbálj meg megállni egy percig, oké, ez egy, három lépésből még egy és még egy, csak elegen lesznek. Megvan az okom rá miért dolgozom egyedül, de ez nem jelenti azt, hogy...
- Most kéne az a szívesség, megoldható?
- Nem gond. mi van?
- Csak bólogass a főnökasszony előtt. Menjünk.
És ideállíthaom még a fél kócerájt, mert egyszer, régen, valamikor nem hagytam őket szarban.
- Megteszi? - Nem vagyok egy számító fazon, a saját bőröm védem ennyi, nem tartoznak és nem tartozom, az életemmel játszom, pénzben soha, amivel most amúgy is szarul állok, de nem ez lenne az első a listán, szóval ne most csessz ki velem, kérem...

Fasza, haladunk, letettem magam, figyeltem, ahogy piát tölt, hát ezt kárnak, nem fog összejönni bocs kislány, vagyis asszonyom, jó ideje nem iszom és munka közben pedig főleg nem, amolyan sajátos szabály egyike, de eddig még mindig megvédték a bőrömet, szóval mondhatjuk, hogy beválnak.
- Elnézést kérek, de nem fog menni, nem lehet, beszéljünk inkább a melóról. - Azt mindkettőnk számára, hasznosabb, pénz is van belőle és nem is tartanám fel tovább...
- Tudom fura lehet hallani, hogy valaki nem vedel, mint a disznó vagy lövi magát, de khm, én így dolgozom. - Vontam meg a vállam, ami pedig a jó pontokat illeti, megszerzem másképp.
- Az jó, mert nekem csak munka kell.
- És jó vagyok benne, ha ad egy esélyt, megmutatom. Nem lesz gond. - Ugyan mit veszíthetne? Ebben a szakmában senkiért se hullatnak könnyeket és betanulási idő sincs, azt golyónak hívják és akkor még jó napja volt  fazonnak, akitől kapod, esetünkben a bigének.
- Világos. - Amúgy se akartam itt sokáig tépni a számat, ez nem egy francos állásinterjú motivációs meg isten tudja milyen szarokkal, szóval tele olyan szarokkal, amikor még a kérdést se érted, ez itt tiszta sor, a helyes válaszok pedig a, nem lesz gond, megoldom, elintézem, legalábbis Eric-nél ezek voltak, itt meg majd jegyzetelek.
- Itt se vagyok hölgyem.
- Felfogtam. - Bólintottam aprót, akkor ez lezsírozva, a többi már az én dolgom lesz, ha igaz.
Öt perccel tíz előtt néztem rá az órámra, végül is én is rühellem, ha valami nem a megbeszéltek szerint és a megbeszélt ütemben megy, szóval ja, tudom rühelleni a késést, ahogy a várakozást is, de a kettő nagyon nem ugyanaz.
Nem ingem a feltűnősködés így csak megálltam valahol és figyeltem, amíg valaki le nem Sofi-zta, nem volt túl sok ideje a csávókámnak, már puffant is, a földön összerogyva, hát ez roppant mód szar ügy öregem, vagyis neked már nem. Megkaptuk a címeket, hát ez is új, de csak csináltam, amit a többi, elolvastam, majd elégettem. Feldobtam a vállára a táskámat és léptem is, egyedül, nincs bajom az egy mindenkiért, mindenki egyért szöveggel, de nem túl... biztonságos- Egyedül tiszta, egyszerű, csapatban is tudod ki lő hátba és így legalább megmutatom, hogy egyedül is megy, jobban, mint ezeknek kézen fogva és ha elbukom, akkor sem vesztett többet egy embernél, aki ma már megvolt. Tökös bige.