Azt hiszem jó úton haladok afelé, hogy végre normális életet éljek. Mármint hogy legyen úgy igazából magánéletem. Talán egyszer majd feleségem és gyerekeim is, de ne szaladjuk ennyire előre. Jenni adott egy halvány reményt erre, de egyenlőre még nagyon sok dolgunk van, hogy eljussunk odáig. Rengeteg bennem a kétely még mindig. Valamelyest már derűlátóbb vagyok azóta, hogy azt mondta bármi is történjen kitart mellettem. nem tudom, hogy teljesen tisztában van-e azzal, hogy mit vállal ha velem marad. Soha többé nem lesz nyugalma. Mindenki ki akarja majd vesézni a dolgait, a múltját és a jövőjét is. Folyton rosszindulatú pletykákat gyártanak róla majd és ami a legszörnyűbb, hogy a családja sem maradhat ki az egészből. Elgondolkodom néha, hogy valójában mennyire önző vagyok. Azt akarom, hogy mindezt elviselje miattam. És Ő mégis nagy mosollyal tartja oda az arcát az életnek, csak is miattam. Talán el kellene hinnem végre, hogy én is szerethető vagyok. Minden nap bebizonyítja számomra. Kívánva sem kaphatnék jobb barátnőt magam mellé. Félek attól ami vár ránk, de attól jobban, hogy egy napon felébredek és rájövök, hogy ez az egész csak egy álom volt, hogy ez a lány soha nem is létezett. Igen félek a holnaptól, de attól a fájdalomtól jobban amit akkor éreznék ha elveszíteném. Ideje összeszednem magam, mert kezdek valami nyálas szappanopera szereplőjére hasonlítani.
Óvatosan kapcsoltam be a farmer ingem gombjait a tükör előtt állva. Annyi idő után ma este végre kikapcsolom az agyam és csak azzal foglalkozom, hogy érezzem magam. Nem lesz egyszerű eltitkolni a testvéreim elől, hogy mi van köztem és Jenni között. Baromi jó az érzékük arra, hogy felismerjék az ilyen eseteket. A lányok együtt készülnek az esti bulira, remélem nem húznak ki semmit belőle. Félreértés ne essék nem előlük titkolom, csak túl sok olyan kérdést tennének fel, amit még magam sem tudok megválaszolni. Hiába ilyen a latin vér...
Az előtérbe vártam a bátyámmal, hogy a lányok végre elkészüljenek, miközben anya azon szorgoskodott, hogy a gallérunkat igazgassa. - Nagyon jól van az úgy, anya! - toltam el a kezét a galléromtól. Szó nélkül a bátyám gallérja után nyúlt és ekkor megjelentek a lányok. Nevetve jöttek le a lépcsőn, mint valami giccses filmben. Aztán megláttam Jennit és elállt a szavam. Csak egy hang nélküli "Wow" jött ki a számon.