Egy részről régimódi vagyok, legalább is annak tekintem magam, én hiszek abban, hogy akkor lesz a leghitelesebb egy üzlet, ha te magad intézed, arról nem is beszélve, hogy szeretem a meglepődést a szemükben amikor egy nő jelenik meg, többet tapostam már bele a földbe amikor pattogni próbáltak, hogy csak egy bige vagyok, na ők azóta előre köszönnek és nem kérdeznek felesleges hülyeségeket, nő vagyok, nos ez tény, de az is, hogy egy maffia vezér nevelt fel Mexikóban, és ez egy kicsit erősebb tény annál, hogy mi van, vagy hát éppen nincs a lábam között, nem egy szimpla csinibaba vagyok, szeretem a rettegést a szemekben.
Már egy ideje nem jártam terepen, ez a bírósági herce hurca miatt kamera volt a seggemben is, de most már végre kimásztak az intim szféráimból és tudok a nélkül pisilni, hogy közvetítené a TLC...
- Nézd át.
Érdeklődve pislogok fel az öreg Cortesre.
- Ez meg mi?
Lapozok bele.
- Most, hogy viheted a formás hátsód végre terepre, rá kéne nézned erre a csoportosulásra, nem nevezném másnak, mert annyit nem ér, de a ferdeszeműekkel mindig vigyázni kell.
- Ebben igazad van.
- Vidd magaddal az új palit is, hadd szokja az éles helyzeteket.
- Gondolod? Hm. Meglátom.
Mérem végig futólag a banda még józan tagjait, hát nem túl nagy a választék, de egy zöldfülű. Nem ismerem, nem bízok benne, de magamban igen, és az ösztöneimben is, amik nem viszolyognak ha ránéznek arra a helyes szőke pofira, és a formás seggére, fogd vissza magad, most váltál el.
Egész nap figyeltem, listát írtam, majd lehúztam róla embereket, mindig is ismertem ezeket a fiúkat, Cortes nője mindent lát, csak amit kéne nem, vagy csak épp pont leszarom kit húzogat, amíg nem engem.
- Rhodes, ide tudnál jönni egy kicsit?
Esküszöm ő a legjózanabb az összes közül, így legyen ő aki megmondja kit érdemes magammal vinni.
- Van egy üzleti tárgyalásom ma, kellene pár ember aki elkísér, rád gondoltam első körben, de meg tudsz nekem nevezni még két - három embert akit el tudnék vinni?
Nem azért mert féltem a bőröm vagy valami, csak az mindig jobban mutat ha sokan védik a királynőt.

Akadnak feltevések a női góréval szemben, olyan is akad, akinek volt esze és befogta, az még mozog is, a többivel... hát már nem igazán lesznek gondok. Én meg csak simán... leszarom, ameddig kifizetnek és azt nem egy golyóval teszik, , nem pofáznak a dolgomba és hagyják, hogy elvégezzem azt a saját módszereim szerint, addig nem foglalkoztatnak olyan dolgok, hogy ki ül Cortes helyén, vagy ki pumpálja a volt nőjét.
De ami igaz, az igaz, kissé elvannak eresztve mostanában, egy kéz is sok ahhoz, hogy megtudjam számolni hányan vannak még a toppon és nem valaminek a csúcsán, ezt hívtam én régen hátráltató erőnek, amikor nem elég a saját valagadra ügyelni, de van még egy nehezéked is, aki ugyanúgy beszebeli a lóvét, mint te, csak épp szart se csinált, na ilyet nem játszunk.
Nem túl sokszor voltam hívatva eddig, gondolom nehezen bízik meg az újakban, de azzal nincs gond, bizonyítok, ha engedik.
- Igen, asszonyom? - A múltkori óta erre odafigyelek.
- Háát, leginkább húzni, ha érti mire gondolok, de lássuk, annyit még összetudunk kaparni... - A kettő meglesz.
- De ha megengedi, nem tudom milyen üzleti tárgyalásról van szó... - Azért khm láttam már egyet-kettőt és szerintem nagy vonalakban egyre is gondolunk.
- De azt tisztázzuk, hogy nem védem senki bőrét a magamén meg az önén kívül, lehet hogy jól mutatnak, de ha szorul a hurok csak hátráltatnak. - Amikor is nem lenne hátrány, ha keresztül látnának a fehér ködön. Nem szeretném se megveretni, se kilyuggatni magam ezek végett, nem érnek annyit, ezért dolgozom én egyedül, nincs harag, de ha egyszer valami bevált, akkor azt kövesd, ennyire egyszerű a dolog.
- De az lesz, amit mond, ha nagyon muszáj, akkor Ő és Ő meg talán Ő. - A régiek közül még mondhatjuk, hogy van akiben megtudnék bízni amennyire kell egy adott időre, védem a hátad, te pedig az enyém alapon, a királynőt meg majd beállítjuk közénk, csak megoldjuk valahogy.

Úgy neveltek, hogy nehezen bízzak meg bárkiben is, még a saját családodra is gyanakodj, mondta oly sűrűn apám, nem értettem akkor még, hogy mire akart ezzel célozni, akkor vált világossá, hogy miért is mondta, amikor bejelentették az esküvőnket, hogy egy egyességért simán eladtad az egyetlen lányodat, szép dolog, nos azt nem kell ecsetelnem, hogy nem ő az év apja, így természetesen az új családomban sem bíztam soha egyetlen pillanatban sem, mindig csak a saját hátam védtem, nem vagyok hülye, a házassági anyakönyvi kivonaton kívül sehol sem szerepel a nevem, nekem ehhez semmi közöm, soha nem leszek vérbeli Cortes, ezt azt hiszem már megértették az elmúlt tíz évben, bíznak bennem, mert más választásuk nincs, de én még abban sem amit kérdeznek.
Semmi kedvem ma a sárgákkal tárgyalni, tudom ez most végtelenül rasszista volt tőlem, amit nem szántam annak, csak van nekem épp elég nyűgöm és bajom ezzel a szedett vedett semmire kellő bandával, nem, hogy cipeljem még őket magammal, egyetlen percig nem fog érdekelni egyetlen idióta, kétbalkezes seggfej élete sem, ha nem tudsz egyetlen létfontosságú tettet véghez vinni, hogy vigyázd a saját segged akkor azt hiszem tényleg megérhettél a pusztulásra barátom.
- Igen? Lehet benne valami.
Forgattam a tollam a kezemben, igazából pont ugyan erre a pár emberre jutottam én is, de kíváncsi voltam mit mond, egész jó emberismerő, még hasznomra is lehet a végén a srác.
- Az én csinos kis seggemért nem kell aggódni, inkább csak a látszat miatt kell mellém bárki is. És ha itt vagy akkor pontosan tudod milyen tárgyalás.
Vontam fel a szemöldököm.
- Te, te és te, gyertek ide.
Volt körülbelül tíz másodpercem összerakni fejben a stratégiát, mert egy rossz döntésen az életem is múlhat.
- Ma este lesz egy kis politikai nézetellentéti megállapodásunk, számítok rátok is. Ti hárman, kint fogtok várni a kocsinál józanon és összeszedetten, különben én magam teszlek el benneteket láb alól. Rhodes pedig bejön velem.
Egy ember elég, már igazából a nevem is elég lenne....

Nézzenek oda, még a végén megbízik bennem, nem indítottunk valami parádésan, ami önmagában nem zavar, elég sokakat megugrok itt startból, elég csak körbe nézni és még használható is a bőröm valamire.
- Feltételezem teszünk egy jó szomszédi látogatást, amolyan megkérjük őket szépen, hogy ne kapirgáljanak a mi területünken. - Fontam össze a karjaimat.
- Aztán, ha szép szóval nem megy és zabosak lesznek, arra kellünk mi. - De így is benne van a pakliban, hogy most lesz eszük bólogatni, legalábbis ők ezt fogják hinni, hogy volt eszük és tovább terítenek és szállítanak, azért meg mi leszünk pipák és ott kezdődik a hepaj.
Aprót bólintok jelezvén, hogy ez így jó lesz. A főnökasszony meg én, izgin hangzik.
- Hánykor lesz a randevú? - Valamiért az az érzésem, hogy ők még nem tudnak erről a kis összeröffenésről, de majd fognak. Végül is, ha számítanak ránk az olyan uncsi, nem? Akkor még az is elképzelhető, hogy megússzuk, Eric sosem értette abban mi a buli, talán a nője okosabb lesz. Hm, pedig egyszerű, mint két pofon, az ember munkaerő, és ha kinyíratod őket, nem lesz aki melózzon, az újak meg... hát már semmi sem a régi.
- Mennyire legyek khm, felszerelt? Úgy értem ez valóban csak egy baráti csevej lesz, vagy az is megeshet, hogy közelebbről is megismerjük egymást? - Akkor ma még a betont is fel kell vernem a pincében, nem terveztem mára ilyen kemény munkát, na jó, annyira komolyan még nem nyomom, mint az üreg John, bár nálam is megvolt a lezárás, mindent jól akartam csinálni, aztán valahogy mégis a nyakamba szakadt a szar, úgy látszik nekem ez jár. De khm, a ​helyzettől függően nem lenne rossz tudni, ha legyen nálam kéznél néhány csecsebecse. Nem az a fajta bige, akit meg kell védeni, inkább az, aki mellett nem tudom Cortes-nek hogy maradtak meg a tökei.

Állj, álljunk meg egy szóra, értem én, megbíztalak valamivel, de vegyél visszább öregem, majd én tudom mi micsoda, nem őriztünk együtt semmit, ahogy a régi mondás is tartja, és nem, nem bízom benned, senkiben sem bízom, szóval csak vegyél vissza, a saját segged óvjad, az enyémtől meg tarts magad távol, és ez mindenkire vonatkozik, rosszul tűröm ha valaki feleslegesen pofázik amikor nem kérdezték, az általános dolgokban oké, hogy érdeklődsz, de a gondolom így meg gondolom úgy, nem azért vagy itt, hogy gondolkodj, és ha ezt nem tanultad meg a volt férjem mellett akkor nem vagyok olyan biztos abban, hogy szeretném ha sokáig a csapatom tagja maradj.
Felvont szemöldökkel és csípőre tett kézzel meredek rá.
- Feltételezem ehhez nem túl sok közöd van. Vagy szeretnéd átvenni a helyem? Gondoltam... Neked elég ennyit tudni, amit már elmondtam, nem szeretem ismételgetni magam. És ez rátok is érvényes, nem vagyok kíváncsi senki véleményére, majd ha az leszek tartok egy nyílt napot mindenkinek és egyesével meghallgatom a javaslataitokat, hogyan legyek jobb főnök, na meg a büdös lófaszt.
Nincs nekem elég bajom, de tényleg, ott van az a seggfej apósom, aki most akarja megváltani a világot amikor a fia börtönben van és egy alkalmasabb trónbitorló foglalja a helyét, a gyengébbek kedvéért rólam van szó, és még itt is csak magyarázkodnom kell, hogy hát igen, így meg igen úgy, azt hiszem, vagyis vallom, hogy ez az én dolgom, majd ha valamit nem tudok egyedül megoldani kikérem a tanácsát annak akinek kell.
- Fogalmazhatunk úgy is, igen.
Zabosak lesznek, az nem kérdés. Ki ne lenne mikor egy nő akarja megmondani mi is lesz itt mostantól.
- Kivégzésnek előbb nevezném, tizenegykor, szeretem a drámai belépőket.
Bár már a megjelenésem is eléggé ezt sugallja.
Esküszöm próbálom visszatartani a nevetést, kisebb nagyobb sikerrel, Nico vállára teszem a kezem és mélyen nézek a szemébe.
- Védekezz fiam, védekezz...

Igen, azt már észrevettük, gyanakvó, nagyszájú és nem tűri, ha pofázol, mondhatjuk, hogy tipikus nő, csak a tökösebb fajtából, de nem zavar... sok minden, amíg kifizetnek, felőlem halomra nyírhatja az embereket, ha jól csinálja, ha meg nem, akkor hamarabb lesz hitvesi látogatás, és ezért a mondatért most esélyesnek tartom, hogy engem is főbe lőne, majd vigyázok a számra.
- Minden világos. - Kussolj és tedd a dolgod, vágom én. Tizenegykor, jó és akkor khm harmadmagammal jövök és a délutáni program is megvan, egy ideje már nem voltak kitisztogatva a kis drágák, nem volna jó, ha rosszkor sülne be.
- Mindig vigyázok. - Ha már Ő se, akkor ezt én sem tudtam kihagyni és ezzel a végszóval le is léptem, nincs miről pofázni tovább.
Erre nem igazán áll meg az élet késő este, a többséget feszélyezi a tömeg, én szeretek elvegyülni, néhány perccel a megbeszélt idő előtt értem be a bárba és sétáltam fel, halkan kopogtam be.
- Khm, mehetünk? - Ejha, ez a nő aztán tudhat valamit, khm...
- Hát ehhez nem leszek elég felszerelt. - Csúszott ki a számon, ezt a nőt megvédeni, és vagyunk hárman, ketten, jó másfelen, ketten kitesznek egy felet, szétszednék, mondjuk ez érthető.
Azért érdekelne mink van még a dögös rucin kívül, simán kinézem, hogy előrántana vagy féltucat pengét innen, onnan.
Inkább befogtam a pofám és körbefont karokkal álltam és vártam a főnökasszony utasításait, khm hát, ha jól értem, akkor kettecskén megyünk be, a többiek meg remélem jók voltunk Super Mario-ban, én is körbedíszítettem magam, remélem elég is lesz, ha nem, majd improvizálok. Eric se kedvelte, ha a területén kapirgáltak, csak Ő nem volt ennyire stílusos, jobb szerette mással végeztetni a piszkos munkát, aztán meg feltenni a seggét a babérokra, ki hitte volna, hogy az asszony ilyen, khm... hát látod. Ez mindenhol, ennyire feszülhet?

Engem arra neveltek, hogy soha ne féljek semmitől és senkitől, apám mindig is egy erős lányt akart, pontosítok, egy erős fiút, csak Cortes-nek született meg hamarabb a fiacskája, így az alku értelmében a szerződéshez neki egy lányt kellett biztosítania, ó bár lett volna meleg ez a szerencsétlen és estek volna pofára, itt szó sem volt szerelemről, két birodalmat kellett egyesíteniük egy friggyel, de apám tudta, hogy nekem ott nem sok szavam lesz, így egy olyan picsát nevelt aki gond nélkül basz oda az asztalra, ha kell valaki koponyájával, nem ismerem az irgalom, a szeretet és a második esély fogalmát sem, még a családom sem szeretem, kivéve Dívát, Őt nagyon, nem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni egy ragaszkodó kis bolhát.
Halk kopogtatás az ajtómon, kurvára ajánlom, hogy Nico legyen az.
- Igen? Persze, egy perc és kész vagyok.
A karkötőm csatoltam fel, a sokadik házassági évfordulónkra kaptam, egy két részes karkötő, amit ha kinyitsz egy rövid penge lesz belőle, az ajándékokhoz legalább értett.
- Szeretnéd ha valaki fedezné a segged?
Vontam fel a szemöldököm, bár elég formás segge van, de akkor se csípem ha valaki az utolsó pillanatban rezel be.
Felkaptam a bőrdzsekim és behúztam magam mögött az ajtóm, öles léptekkel indultam meg lefelé, a pontosság fontos, mindent úgy tervezek el, hogy óramű pontos legyen.
- Ti itt maradtok, ha bármi van, ti vagytok a menekülési terv. Ha bármit elszúrtok kinyírlak, tudjatok róla.
Hallottam ahogy nyeltek egy nagyot és bólogattak, helyes, ügyes kutyák.
Utolsó igazítás a hajamon és a sminkemen és mehetünk játszani.
Az ajtónál álló két őr nyakát gond nélkül lendületből metszettem el, mire nem jó ez a karkötő.
- Szép jó estét uram. Mrs. Cortes vagyok. Hol lelem azt a jóképű pasit aki ezt az egész kócerájt vezeti? Úgy érzem lenne mit megbeszélnünk.
Némi meglepődés és halálfélelem vegyült az arcokba, azt se tudták hirtelen milyen fegyvert kapjanak fel.
- Uraim, először is, ezzel nem ijesztenek meg, másodszor teljesen felesleges, most még csak beszélgetni jöttem.
Vigyorom a fülemig szaladt ahogy végre megjelent a léhűtők vezére is. Nem sokat tévedtem....

Click me