Dalocska

Kalandra fel! Illetve munkára fel...Neeem ám, nem kalandozunk mi, valahogy pénzt kell szereznem, hogy fizetni tudjam a lakbért, és mivel nincsenek olyan gazdag szüleim, ők nem fogják tudni fizetni, És nem, nem tervezek bankot robbantani se, amúgyis, amilyen béna vagyok, nem jutnék messzire a pénzzel. Szóval marad a munka egyetlen, és tökéletes megoldásnak a pénzkeresésre.Énekelni meg nagyon szeretek, és ezt közönség előtt tenni nagyszerű dolog, még ha az a bizonyos közönség egy bár vendégeiből áll.
Még nincsenek túlzottan sokan, mikor fellépek a színpadra. Ma egy kicsit jobban bicegek, mint máskor, ugyanis megint fáj a lábam, vagyis... Csak a lában helye, mert a műláb már nemigen fájhat. De ehhez már hozzászoktam, és most nem is olyan nagyon erős a fájdalom, kibírom. Leülök, majd miután egyszer végigpengetem a gitáromon, belekezdek a dalba, ami az egyik kedvencem. Nem épp vidám szám, sőt... De én nagyon szeretem, és talán így gitárkísérettel még jobban is hangzik, mint zongorakísérettel.
Még ezen kívül két-három dalt eljátszom, majd a figyelmet megköszönve lebicegek a színpadról. Később még lesz egy szereplésem, de az még odébb van, addigra talán még többen megérkeznek. Addig is leteszem a gitárt, és a pulthoz sietek.
- A szokásosat kérem. - rendelem a koktélom a szokásos fültől fülig érő vigyorommal kísérve, s míg várom, hogy kézhez kapjam, felkönyökölök a pultra, majd körülnézek a bárban.

Hogy a pokolba jöttem én ide? Csodálkozok magamon, mert azelőtt sosem jártam még ilyen puccos bárban. Emellett pedig én sosem voltam még ilyen igényesen kiöltözve. Mindegy a második italomat iszom, ami bőven a mai napra. Nincs szándékomban részegre innom magam, hogy valami ismeretlen fickó vigyen haza. Kirámolnák a lakást, aminek sem én, sem Olivia, sem a tulaj nem venne jó néven. Jól nézek ki, azonban bennem nincs meg az x faktor, mint a világ légszívdöglesztőbb férfiaiban. Nincsenek olyan képességem mint nekik, hogy egy szemöldök rándulástól a nőnél nedvesedést érjek el. Borostás vagyok, vagyok mert pár napja nem volt kedvem borotválkozni. A szemüvegem stílusos, egyben segít abban, hogy egészen értelmes egyednek mutasson a többihez képest. Nyakkendő és öltöny az egyik kedvenc márkámtól, hozzá pedig egy fekete cipellő. Összhatás szempontjából nem tudom milyen összhatást mutatok a környezetem felé. Teljesen átlagos srác vagyok, aki jelenleg 19 éves és séfnek tanul. Mikor a második ital elfogy, akkor kifizetem az italozásom, majd jobbnak találom, ha pultnál maradok. Egyrészt kényelmes ülőalkalmatosság a bárszék, mellesleg nem foglalom feleslegesen a többszemélyes asztalokat. Az ital a fejembe száll, ám csupán bátrabbnak és merészebbnek érzem magam. Mivel a jelenlevő hölgyek nagy része egy selyemfiú oldalán pózol, úgy vélem valószínűleg nem tartanának engem vonzónak vagy érdekesnek. Tudom jól mire megy ki a játék! Addig dobálni a nőt a bókokkal, míg zavarba nem jön, amit aztán kihasználva fektetik meg a lányokat. Csupán egy éjszakás kaland, ráadásul semmi folytatás. Ki nem állhatom az ilyen viselkedést, legszívesebben közbeszólnék, de sajnos nem rám tartozik. Az elmélkedésem az a finom jelenség zavar meg, ami éppenséggel a látóterem szélén jelenik meg. Odafordulok felé, majd elővenni a jobb formám. Annyit jelent, hogy mosolygok felé, miközben abban reménykedek, hogy észreveszi a gesztust. A Mázli istene megszánhatott engem, mert a hátsóját éppen a mellettem megüresedő helyre pakolja le. Olyan fiatalos bájos arca van, hogy azon kapom magam, hogy meg akarom ölelni. Leszállok a helyemről, így a fejeink körülbelül egyforma magasságban lehetne.
- Gyönyörű virágszál! – szólítom meg név híján, s ha sikerül felém néznie, akkor folytatom a szövegelést.
- Megengedi, hogy kellemes társaságában élvezzem az itteni perceim? – ettől jobban nem tudok lovagiasabb lenni. Szép lenne ez a magam részéről, azonban hátulról egy masszívabb úriember jön nekem, így egyenesen tartok a széken ülő bájos nő karjaiba, már ha nem mozdul el onnan. Nem érzékelem egy időre a világot, mert a hátulról kapott lökés hihetetlenül fáj, így elég nehéz érzékelnem a többi részletet, főleg ha az emberben van alkohol.
- Bocsánat, de nem én voltam. – jelentem ki.

Hogy én mennyire utálom az ilyen helyeket, de komolyan... Tele van enyelgő párocskákkal, vagy éppen részeg hapsikkal, akik a nagyon is alulöltözött csajokat próbálják felszedni, és az esetek többségében sikerrel is járnak. Szörnyű, hogy egyes lányok, nők ilyen könnyen átverhetőek,  és ezt a férfiak ki is használják. Aztán persze még ők vannak megsértődve, ha egy ilyen kétszínű pasi átejti őket, és folyton csak azt mondogatják, hogy a fiúk, vagy férfiak hülyék, és mind ugyanolyanok. Hát szerintem nem, csak ők olyan hiszékenyek, hogy beveszik az ilyen emberek szövegelését. Na de mindegy is...
Remélem hamar megjön a hapsi, akit keresek, illetve keresünk, és gyorsan véget ér ez az egész, és mehetek haza. Nem szívesen jöttem ebbe a bárba, de a munka az munka. A szerencse az, hogy viszonylag hamar rátaláltunk a gyilkos nyomára, ugyanis elég bénán végezte a dolgát, tuti, hogy nem profi. Azt is megtudtuk, hogy szinte minden estéjét itt tölti, itt gyűjti az áldozatait, szóval ma is biztos itt lesz.
Amikor belépek az ajtón körülnézek, hátha itt van már, de nem, még nincs itt, várnom kell. Na akkor vegyüljünk a tömegbe... A bárpult felé veszem az irányt, de közben tekintetem az itt lévő embereket pásztázza, hátha rábukkanok a keresett személyre. Leülve az egyik székre azonnal egy whiskey-t rendelek, bár munkában inni nem szabad, de érdekel ez most engem? Legalább valamennyire meghozza a hangulatom... Remélhetőleg.
- Virágszál...? - Szökik fel a szemöldököm, mikor meghallom ezt a megszólítást a mellettem ülő fiútól... Vagy már férfi? Nem tűnik olyan nagyon öregnek, csak az a borosta ad hozzá egy-két év pluszt, de akkor sem nézném húsznál többnek.
- Kopj le kölyök, nem érek most rá veled foglalkozni... - Na, remélem, hogy a "kölyök" megszólítás megteszi a hatását, és békén hagy, hogy nyugodtan tudjak dolgozni. Más esetben persze tök szívesen leállnék vele dumálni, de munka közben nem. Szegény srác, ha nem nem fogja megérteni, kénytelen leszek durvábban elküldeni Őt a... szóval jó messzire, azt viszont nem akarom, de ha muszáj lesz, akkor nincs mit tenni.
Aztán jön a következő váratlan történés, mikor is a srác szó szerint a karjaimba hullik. Szerencséje, hogy elég jó a reakcióképességem, így nem esünk le a székről mindketten. Az elég ciki lenne. Elkapom Őt, majd azzal a lendülettel lököm is el magamtól, persze olyan csak erővel, hogy talpra tudjon állni, majd az illető felé pillantok aki fellökte. Ezazzz! Megjött, na végre... Hamarosan vége ennek az egésznek, ha szerencsém van.
- Semmi baj... De Te most ülj le szépen oda, és ne csinálj semmit. Érted? Ne! - Parancsolok rá, és az ujjammal a mellettem lévő székre bökök, aztán már teljes figyelmem az áldozatnak szentelem. Szerencsére még csak most jött, így nem kell elsietnem a dolgot.

Megszólítom, azonban mikor hárpia módjára visszaszól, akkor kissé elbizonytalanodom. Nagyon rémisztő nőszemély lehet, ha nem bírja a férfiak közeledését. Emellett a bárdolatlan lekoptatását megbocsátanám, azonban a kölyök megszólítás rosszul esik. Sértésnek fogom fel a részéről, mert fogalma sincs arról, hogy én milyen nehézségek között élek meg itt Las Vegasban. Másokat biztosan bekebelezett a rossz környezet, azonban engem még csak megkarcolgatott. Én képes vagyok még élni, s nem adtam el a testem és lelkem egy idegennek, akik aztán hatalmaskodnának felettem. Hallani olyan esetekről, hogy begyűjtött férfiakat és nőket szexre késztetik, amit felvesznek videóra és eladják jó pénzért. Felháborodásomnak szeretnék hangot adni, azonban valaki nekem jön, így én meg akaratlanul érek oda a nő karjaiba. Nem maradok ott sokáig, mert eltaszít magától, ami szintén nem egy ilyen típusú nőtől várnék el. Fogalmam sincs arról, hogy ki ez a harcos amazon, másik részről mi az, ami jobban lefoglalja őt? Próbálok értelmesen gondolkozni, de az alkohol mennyiségétől több időbe kerül, mint az ember hinné. Mivel nem tartom magam gyerekesnek, így nem kérdezek rá nála, hogy: Na de miért? Szerintem ezzel bármilyen nőt a halálba lehet kergetni, főleg mikor azt várják el a férfitől, hogy jobban figyeljen rá. Rám parancsol, ami szintén csípni kezdi a csőröm. Ez túlságosan sok így egyszerre. Leülök a székre ugyan, azonban a pult helyett az ő vállára fektetem mindkét kezem.
- Én aztán nem beszéltem veled ilyen alpári módon, Édes. – bukik ki belőlem ez a szó, azonban nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget.
- Szeretnék neked elmondani neked egy fontos dolgot! – s várakozom, hogy megforduljon és belenézhessünk egymás szemébe. Mivel elég bátor vagyok, így elordítom magam, mint oroszlán király a pusztán.
- Szeretlek Kicsim!   – olyan jóleső érzés, annak ellenére, hogy valójában egy tökidegennek mondom ezt. Minden szempár ránk szegeződik, a könnyű lágy zene abbamarad. Síri csend, én meg bambán nézek lefelé. Még az a alak szintén felfigyel ránk, aki éppen lökdösött. Kissé rosszul érzem magam a tekintetek kereszttüzében. Magamban vadságra gondolok, amit véghez viszek, már ha engedi magát. Lehuppanok székről, aztán próbálok odahajolni hozzá, hogy életem első vad smacizását vigyem véghez. Egyik kezem gyengéden ér hozzá az arcához, míg a másik lenn próbálja markolni a hátsóját. A közönség örül a mi akcióknak, sőt az illető szintén visszatér a dolgához.

Ha vége ennek az egész ügynek, tuti, hogy ide többet be nem teszem a lábam. Mikor először bejöttem, már akkor éreztem, hogy valami nincs rendjén ezzel a hellyel, a sok, szinte már részeg ember egyszerűen gyomorforgató látványt nyújt, ahogy próbálják felszedni a csajokat. Na de most nem is azért vagyok itt, hogy ezt kritizáljam, hanem hogy egy gyilkost kapjak el. Szép nyugodtan ülök le a bárpult egyik székére, mit sem sejtve arról, ami rám a következő pár percben vár. Ugyanis a mellettem ülő srác leszólít, sőt mi több, még flörtölni is elkezd velem. Kicsit talán még sajnálom is szegényt, de most se kedvem, se időm nincs, hogy leálljak vele csevegni, ezért megpróbálom lekoptatni őt, de ahogy látom, nem sikerült. Sőt, még belém is esik, szó szerint. Persze ez már nem az Ő hibája, de én így sem hagyom, hogy sokáig pihenjen az ölemben, szinte azonnal talpra állítom, és rá is parancsolok. A fiúk, akarom mondani férfiak nem nagyon bírják, ha parancsolgatnak nekik, bár a legtöbbjük már az elején eltűnt volna, mikor megpróbáltam lekoppintani. De Ő... Ő csak nem adja fel...
Időközben pedig az áldozat is megjött, szóval most méginkább csak púp a hátamon a srác, minél hamarabb le kéne ráznom magamról, különben olyan bajba keveredhet, amibe még talán sosem volt része. Azt meg a legkevésbé akarom, hogy miattam essen bármi baja, csakis ezért viselkedem vele így. Próbálok csak a másik férfira, az áldozatunkra koncentrálni, esetlegesen felkelteni a figyelmét, hátha beveszi a csalit, és engem akar majd elcsábítani, ezért nem is figyelek a mellettem ülőre. Összerezzenek, mikor megérzem a kezét a vállamon, és felé is fordulok, mikor mondja, hogy valamit el akar mondani. Na hát mindenre számítottam, csak erre nem. Teljesen kikerekednek a szemeim, attól amit tesz, vagyis hogy elordítja magát, mire minden jelenlevő minket bámul. Na de ez még sak a jéghegy csúcsa volt, ugyanis ezt követően megcsókol. Értitek? Megcsókol!!! Döbbentemben először nem is tudok mit csinálni, de pár másodperc után észhez térek, és félbeszakítom a csókunkat. Magyarul ismételten ellököm magamtól, most talán kicsit erősebben, mint az előbb.
- Te észnél vagy? Hogy... Hogy merészelted ezt tenni? - fakadok ki, majd vissza fordulok a whiskey-m felé, és lehúzom egyben a maradékot, ami azért nem kevés.
- Hé... Srácok, segítsetek már...! - látszólag a bárpultnak beszélek, halkan, de ez nem igaz. Ugyanis nem egyedül jöttem, csak épp a társaim egy pár perccel később jöttek, és máshová is telepedtek le. Őket próbálom utolérni a füles, és a rejtett mikrofon segítségével. Azonban sikertelenül, ugyanis azt válaszolják nevetve, hogy oldjam meg egyedül. Hát ez szép... Kösz a semmit.
- Hé, Szépség, nem akarod inkább egy igazi férfi társaságában tölteni az estét? - hallom meg a következő kérdést, ami egy újabb, és eddig ismeretlen hang, forrása pedig nem más, mint a férfi, akit el kell kapnunk. Tehát ez a kis színjáték, ami amúgy nem volt szándékos, meghozta a sikerét. Ezért majd köszönetet kell mondanom a srácnak, ha vége lesz ennek az egésznek. Talán még meg is hívom egy körre, bár ahogy elnézem, nem kéne Neki még többet innia. Én csak elvigyorodom, s fejemmel a másik oldalamon lévő, még üres székre bökök, ahová mindenféle habozás nélkül le is ül az áldozat.
- Bocs, Kölyök... - Vetem oda valami fölött visszanézve a srácra. Szegényke... Nagyon sajnálom most őt, legszívesebben megölelgetném, de most nem lehet. Majd, ha a végén is ott marad, bocsánatot fogok kérni tőle, de most még nem.

Én lepődök meg, mikor pár másodpercig engedi, hogy csókoljam ajkait, aztán ellök mint egy rongyot. Úgy tűnik nincsenek már olyan nők, akik észrevennék bennem a férfit. Hiába vagyok 19, de ettől függetlenül az itteni élet keménysége megtanított arra, hogy miképpen legyek férfi. Látom a csókom után megissza az összes whiskey-ét, s arra tudok gondolni magamban, hogy nem éppen erre az eseményszálra számított, amit aztán a kifakadásával igazol.
- Teljesen észnél, csupán nem szeretem, ha sértegetnek. Nőket meg nem bántok, s a mondás azt tartja, hogy édes a bosszú. Hát megcsókoltam. – mondom ki, ami a szívemen az a számon. Később felfigyelek, hogy a bárpulttal beszélget, aztán jön egy ismeretlen hang kérdése. Ránézek az ürgére, s csak annyit tudok kivenni, hogy nálam százszor rondább, viszont korban valóban idősebb lehet. Az előbb megcsókolt nő kedvesen hívja meg társaságként, ami annyit jelent, hogy én ki vagyok dobva. Emellett még mindig csak kölyöknek néz, ami megint egy sértéssel ér fel. Fogalma sincs róla, hogy ki vagyok és mi vagyok, emellett mennyire küzdök az életben maradásért. Bocs, Kölyök? Ez annyira szegényes kifejezés, hogy elvből elutasítom magamban. Ránézek az egymásra talált párocska felé. Lenne jó pár mondat, amit szívesen kimondanék, azonban nem teszem meg. Elfogadom, hogy le lettem cserélve és ki lettem gúnyolva. Szétnézek, majd jobb híján az egyik megüresedett asztalnál foglalok helyet. Látom, hogy sok ember sajnálkozva néz rám, mert szemmel láthatólag ki lettem dobva. Ha tudnák valójában, hogy azzal a nővel nincs semmilyen kapcsolatom, akkor valószínűleg felháborodnának. Nem akarok amúgy sem túlságosan nagy balhét rendezni, így később rendezem a dolgokat. Nem rendelek már semmilyen szeszes italt, mert attól tényleg fejre állnék, emellett nem akarok rókázni, mert az egészen kellemetlen és egyben leminősítéssel lenne egyenlő. Kényelmesen hátradűlök a székemen, miközben az előző csókon elmélkedek. Még gyakorlatlan vagyok benne, azonban nekem nincs más fegyverem, mint az érzékiség. Magamról úgy tartom, hogy egy érzelmes srác vagyok, de jobb ha ezt nők ítélik meg. Mindenesetre hagyom, hogy azt tegyen amit csak szeretne a megcsókolt nő, aki ráadásul volt képe kétszer is megsérteni. Igazán megkérdezhette volna a nevem, de most már mindegy, a múlté.

Ha furának is tartja a választásomat, én attól még nagyon is kíváncsi vagyok arra, hogy milyen íze lehet. Nem nevezném magam konyhatündérnek, ezért ha étteremben eszek, akkor szeretek kipróbálni olyan ételeket, amikről tudom, hogy önszántamból a saját konyhámban nem készíteném el. Mindössze ennyiről van szó, na meg arról, hogy vágytam valami szokatlanra, valami újításra.
- Jó, hogy ebben is egyet értünk. - Mosolyogtam vissza rá. Habár azt is el kell ismernem, hogy az eddigi éveim alatt nem voltam az élet semmilyen területén sem valami túlzottan kísérletezgetős fajta. Valahogy mindig úgy voltam vele, hogy a bevált dolgokon felesleges változtatni. Most talán csak észbe kaptam, hogy én sem leszek már fiatalabb és talán lehetnék egy egészen kicsivel nyitottabb az új dolgok felé is.
- Ha mondjuk nem fáradok ki túlzottan a harcsa evésben. - Viccelődtem el a dolgot egy egészen kicsikét. Persze azt el kell ismernünk, hogy azért néhány dologtól függeni fog az, hogy hogyan alakul majd az este vége. Főleg, hogy most elszántam magam egy kis borozgatásra is, de azért majd mértékkel fogok inni, hiszen nem akarom, hogy Chad ismét haza vigyen és részegen essek be az ágyba.
- Semmi érdekeset, csak azt nézem, hogy mikor esnek egymásnak. - Nevetem el magam, mintha valami kukkoló lennék, de ez nem számít annak, hiszen nyilvános helyen falják egymást, így az összes vendég szemtanúja lehet annak, hogy alig képesek uralkodni a vágyaikon.
- Én is szeretlek. - Koccintás után bele kortyolok az italomba, közben azon töprengek, hogy talán többször kellene a tudtára hoznom az iránta érzett érzelmeimet, hiszen neki is szüksége van némi visszaigazolásra. Mégis remélem, hogy éreztetni tudom vele szavak nélkül is azt, amit érzek iránta.