Olivia & Graham

Ilyenkor még azt az egy percet is őszintén bánom, amivel az éébresztőm könyörtelen csengése előtt ébredek fel, de ma kinyomtam még mielőtt megszólalhatott volna, mert Hayley még alszik, felültem a kanapén, álmosan dörgölve az arcom próbáltam magam helyes univerzumba téríteni, az az a dolgoznod kell baszki univerzumba, feltápászkodtam, csendben összeszedtem a cuccaim, össze hajtottam a takaróm, közben eszembe jutott így még gyorsan kikészítettem neki pár dolgot a pultra, mondjuk a kávét meg a csészéjét a felső polcról, hogy ne keljen neki nyújtózkodnia érte és csak reméltem, hogy hallgatni is fog rám, ami a térde kímélését illeti. Próbáltam csendben nyitni és becsukni magam mögött a bejárati ajtót, komolyan mint mikor tini koromban kellett kiosonnom egy lánytól. Kávét se ittam, bedobtam a kocsiba a táskám, bepattantam, kicsit beletúrtam a hajamba, jó lesz, Liv ronggyá fog szivatni, ha kések, már pedig ma késni fogok.
- Jó reggelt. - Túrtam bele a hajába és dobtam le magam a székre.
- Ah, kávé, az enyém? Istennő vagy. - Nyúltam érte és vettem el az asztalról, majd a számhoz emelve nagyot kortyoltam belőle.
- Ez most életet mentett. - És a pohárról látom, hogy nem a gépből van, tényleg egy istennő, na az ilyen nőért komolyan kár, de az Ő döntése.
Közben elővettem a mobilom, hogy gyorsan még írjak Hayley-nek, hogy megtalál mindent a pulton és lehetőleg... vigyázzon magára.
- Hm? - Pillantottam fel és egy percig értetlenül pislogtam rá, most mit tettem?
- Mi? - Kész szerencse, hogy leraktam a poharam és nem most akartam épp inni, mert vagy kiköptem volna vagy megfulladok.
- Nem, dehogy. Ne nézz már így, mondom, hogy nem. - A szeméből tisztán kiolvastam a kérdést, hogy akkor kinek írogatok...
- Hayley-nek, hogy kiraktam mindent a pultra... - Motyogtam magam elé, miközben befejeztem az üzenet megírását és a zsebembe süllyesztettem a telefont. Ó, és most még több kérdést látok, jajj anyám.

Olivia & Graham

Hihetetlen, komolyan hihetetlen, bepötyögtem az üzit és már el is raktam a mobilom.
- Khm, nem tudnád kicsit, halkabban? És nem, nem történt semmi. Kezek a takaró fölött maradtak, így jó? - Magam sem hiszem el, hogy ezen most vele nevetek, de hát ez van. Olivia nem lenne Olivia, ha nem mondaná ki, amit gondol néha kissé kellemetlen kiadásban, de már megszokhattam volna, pontosabban azt hiszem kezdek hozzászokni.
- Csak béna volt és lezakózott a lépcsőn, elég rendesen. - Esküszöm látni a gondolatait, legalábbis hogy ezerrel kavarognak a női agytekervényei.
- Hallgatlak, kíváncsian várom ebből mit szűrtél le. - Kétlem, hogy Hayley szánt szándékkal taknyolt volna le a lépcsőn, hogy aztán született feleségek módra épp engem hívjon fel a szomszédban, hogy a segítségére siessek.
- Hayley egy... vonzó nő, de megbeszéltük. Hülyét csinálnék magamból, ha erre bepróbálkoznék. És sose utált rá, vagy mit tudom én... ezt most feltétlenül a reggeli kávém mellett kell megdumálnunk? Legalább sört hoztál volna... - Egyáltalán azt sem világos, hogy mi most miért is beszélünk erről, mármint azon kívül, hogy nyíltan szívat, azt már észrevettem.  Es közben erőteljesen búgni kezdett a mobilom a zsebemben, gondolom Hayley válasza.
- Mi van? Most megint, mi van? - Komolyan mondom mindkét nővel reflektor fény alatt érzem magam, abba már bele sem merek gondolni mi lenne ha ezek ketten még barátnők is lennének, úristen.
- Nem, nem olvasom... - Vettem egy mély levegőt.
- Mikor kerültél Te a nyeregbe? - Ja, hogy mindig is ott voltál. Tökösebb mint a legtöbb nő, azt meg kell hagyni és jobban is vezet, ami meg már megdöbbentő, de most Oliviáról beszélünk, akkor visszaszívom, nem, nem megdöbbentő.
- Átnézted a kocsit? - Nyújtózkodtam egyet. Lassan jó lesz gondolatban is ideérni, mert szellemileg még esküszöm Hayley-vel durmolok az ágyban és jó is lenne, de marad a kávé és egy hosszú nap.

Olivia & Graham

Jaj Istenem, hajtottam le a fejem a tenyerembe, hihetetlen ez a nő, de az elképzelhető minden formájában, és még dögös is, van humora, lelövi előre a poénokat és nyugodj meg, egy percig hagyja, hogy a férfi férfinak érezze magát mellette, kösz Liv, tudtam, hogy rád számíthatok, mindig, ha nem érezném magam éppen elég szerencsétlennek, na akkor Ő segít, készségesen, bármikor.
Hm, néhány másodpercre azért most gondolkodóba ejtett, azon sem kell aggódnom, hogy berozsdásodnának az agytekervényeim nőket érintett része.
- Ne szórakozz már, nagyobb baja is lehetett volna... Ne csináld, most komolyan, lezakóznál a lépcsőn, tudván, hogy eltörhet valamid, bevághatod a fejed, csak azért, hogy felhívhasd a pasit, hogy a segítségedre siessen? - Kissé döbbent és hitetlenkedő arcot vágtam és őszintén még félek is egy kicsit a választól. Khm, ami azt illeti tényleg rohantam, ahogy felhívott.
- Nem! Figyelj, nem, nem, nem és öhmm, nem! - Félig már nevetve ejtettem ki a szavakat, nem, nem vagyok féltékeny és nm érzem a tulajdonomnak, de nem, nem, nem, neem!
- Ha azt küld, tudni fogod... Elvonulok. - Nagyon igyekeztem komoly képet vágni, még az üzenetet olvastam, ami nem, nem egy pikáns kép volt, mondjuk lehet kínomban lefejeltem volna valamit, nem maga a kép miatt, sokkal inkább azért, mert kezdődik a műszakom és úgy hosszú lenne, nagyon hosszú és persze Liv segítene még kín keservesebbé tenni a szenvedésemet.
- Igen, azt sejtettem... De néha veled is kell, hogy törődjen valaki. - Én sem hagyhatok minden magaslabdát, csak azért, mert férfiból vagyok és Olivia, tőle inkább nekem kell félnem. Én már annak is örülök, ha vezethetek mellette, én már akkor férfinak érzem magam, komolya, mi többet akarhatnék, mint pasi, egy erős jellemű, határozott és konkrét nő mellett? Ennyire konkrét én nem tudok lenni. Hm, ehhez most biztos lenne valami szúrós hozzáfűzni valója, mindig van, mindenre.