"A Lannister always pays his debts." - V&H

Tárgy: "A Lannister always pays his debts." - V&H 24.06.22 20:30

Vlad & Hope

Nem hiszem el, még mindig nem hiszem el, hogy képes vagyok erre. Komolyan, valószínűleg elgurult a gyógyszerem vagy még mindig a néhány nappal ezelőtti bulin elfogyasztott alkohol hatása alatt vagyok, vagy… vagy az ágyában töltött éjszakáé…
- Hajrá Vlad! – kiáltottam hírtelen kipenderülve a medence mellé, épp mikor a versenyzők kisétáltak az öltözőből és elfoglalták helyeiket a startköveken.
- Gyerünk Udinov, mutasd meg mit tudsz! – buzdítottam telitorokból, mikor eldördült a startpisztoly és az úszók a vízbe ugrottak. A közönség elképesztő hangosan buzdította a saját kedvencét, a legtöbben természetesen a srácnak szurkolva, amit én sajna nem láttam csak hallottam, mivel pomponokkal a kezemben ugráltam, ahogyan azt egy élszurkolónak kell. Sikerült kölcsönkérnem az egyik másodéves pomponlány szerkóját azzal az esküvel, hogy nem mondom meg Zoeynak, hogy tőle van, nehogy a bosszúja áldozatává váljon és még gyorstalpalót is vettem tőle, nehogy nagy lebőgés legyen a mutatványom vége. És hogy miért teszem ezt? Nos, ahogyan Stacynek, a ruha tulajának, úgy Vivnek és Lornak is azt mondtam, hogy azért, mert elbuktam egy fogadást, amire még a bulin kellett rábólintsak a „nem mondhatsz nemet” szabály miatt, de az igazság az, hogy ez nem igaz, Vladdal nem fogadtunk semmiben. Akkor mi késztet erre az öngyilkos lépésre? Ezzel a meglepetéssel akarom megköszönni neki, hogy befogadott a múltkor és nem a folyosón kellett aludnom vagy valahol nyilvános helyen. Nagyon rendes volt, így hát remélem most jót nevet majd és ez elég hálának bizonyul részemről.
- Én ezt a libát megölöm! – fortyogott Zoey az első sorban, nem messze Enzotól, de ahogy kiabált, még én is hallottam, igaz nem sokkal előttük voltam.
- Mit képzel ez magáról? Így akarja magát Vlad nyakába varrni?! De majd meglátja kivel húzott ujjat! – folytatta, én pedig nyeltem egy nagyot, de nem hagytam abba a szurkolást.
- Gyerünk Vlad! Már majdnem ott vagy!!! – és ekkor megszólaltak a dudák, az éljenzés, a tapsvihar, Vlad ugyanis elsőnek ért célba. Őszinte boldogsággal ugráltam és tapsoltam neki.

Ruha: Hope
Music: Eurythmics, Annie Lennox, Dave Stewart - Sweet Dreams

Tárgy: Re: "A Lannister always pays his debts." - V&H 24.06.22 21:16

- Ma megtudod milyen vesztesnek lenni! – Ordította Liam miután már az öltözőből megindultam a medencéhez. Hát megkezdődött, vagyis inkább csak folytatta, mert már az első bulin is azzal kérkedett, hogy jobb lesz nálam. Felsőtestén látszik, hogy kipattintotta magát a nyáron. Elszántan edzhetett annak reményében, hogy idén már képes lesz lehagyni.
- Múltkor azt mondtad, hogy én vagyok a következő Michael Phelps, de nagyot tévedtél. Sokkal jobb leszek, mint Phelps valaha is volt. – Ezzel le is zártam a témát és meneteltem tovább, míg Liam hangosan szitkozódott utánam. Egyszerűen csak nem éri meg, még akkor sem, ha szívesen behúznék neki egyet. Az ösztöndíjam sokkal fontosabb, mint az, hogy átrendezzem Liam képét. Túl keményen és kitartóan dolgoztam ahhoz, hogy egy baromarcú miatt mindent elveszítsek.
Annyira meglepődtem, hogy majdnem elestem a saját lábamba mikor megpillantottam. Elveszített egy fogadást? Fogadtunk mi mostanában? Pörgettem az agyamban az indokokat, ami megmagyarázná mindezt, de semmi sem jutott hirtelen eszembe. Nem is értettem, de nem is érdekelt. Elég volt, hogy teljesen padlót fogtam a látványtól. Hope tisztában van azzal, hogy mennyire dögös ebben a szerelésben? Na és azzal, hogy ezzel teljesen megzavarja a koncentrációmat? Csak vigyorogtam rá, mint egy elmeroggyant mielőtt felálltam volna a startkőre. Beugrottam a vízbe és pontosan tudtam, hogy miért küzdők. Nem azért, hogy Liam megtudja, hogy sose lesz jobb nálam, hanem azért, hogy Hope buzdítása értelmet nyerjen. Miatta akartam a mait megnyerni, hogy büszke legyen rám. Erőmet túlteljesítve úsztam, már égtek a végtagjaim a gyors tempótól, de aztán felbukkantam a víz alól és megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy sikerült. Az enyém az első hely. Nem volt kimondottan tétje a dolognak, nem is osztogattak ezért érmet, de nekem a tudat is bőven elég volt.
Kimásztam a medencéből és gondolkozás nélkül megindultam abba az irányba, ahol az imént Hope szurkolt nekem, még mindig ott álldogált.
- Remélem valaki felvette az egészet és az elejétől a végéig láthatom majd. – Mert ugye lemaradtam a lényegről, mert esélyem se volt úszás közben látni a produkcióját.
- Mit is mondhatnék? – Kérdeztem nevetve.
- Lubickolhatok most a sikerben, de nem lenne fair, ha te nem lubickolhatnál. – Hatalmas vigyor terült szét arcomon. Mielőtt bármit mondhatott vagy tehetett volna hirtelen felkapta. A következő pillanatban már velem együtt a medencében kötött ki.

Tárgy: Re: "A Lannister always pays his debts." - V&H 25.06.22 17:25

Vlad & Hope

Nagyon boldog voltam, amiért láttam Vladot nyerni, ráadásul rögtön az első versenyén, amire eljöttem. Mosolyogva tapsoltam neki a többiekkel együtt, mikor pedig megindult felém csak még szélesebben terült szét az arcomon.
- Elképesztő voltál! – szívem szerint alaposan megöleltem volna, de tekintve, hogy most jött ki a medencéből és csurom víz, így ez most kimarad. A megjegyzésére sajnos időm sem volt reagálni, mert Enzo máris mellettünk termett, hogy vállba veregesse a haverját.
- Jól nyomtad cimbi, mint mindig, viszont bocs, de a felvételt most skippeltem, mert Hope mutatványa jobban lekötött. Sejtettem, hogy látni akarod majd, szóval… - lengette meg a telefonját, mire elsápadtam.
- Baszki, te komolyan képes voltál felvenni?
- Naná, kár lett volna kihagyni, pláne, hogy a mi drága Vladunk biztosan bármit megadna az anyagért.
- Nemááár! – eltakartam az arcomat kínomban, ám túl sokat keseregni már nem volt időm, Vlad ugyanis felkapott és beugrott velem a vízbe. Sikítottam, mert rohadt hideg volt és különben is…
- Neked teljesen elment az eszed??? – kaptam levegő után, de egyből fel is nevettem.
- Hülye marha!!! – ezzel fröcskölni kezdtem, mit sem törődve azzal, hogy vajon hányan látnak minket.
- Ti meg mit műveltek? – sipította Zoey és a medencéhez szaladt, szemlátomást rettenetesen féltékenyen.
- Azt hiszem ünnepelnek. – felelte nevetve Enzo. – Te nem csatlakozol hozzájuk? Ja persze, el is felejtettem, téged nem érhet víz, mert lefolyik a máz a képedről.
- Pofád lapos idióta! – éppen kifelé másztam a medencéből, mikor Zoey elém lépett.
- Neked folyton feltűnősködnöd kell Marshall? Nem bírod ki, hogy ne te légy a reflektorfényben? Mi volt ez a cirkusz, hm? Te nem is vagy pomponlány… honnan van a ruha? Kitől loptad??
- Nem loptam… kölcsön kértem, hogy kitől az titok, nehogy piszkálni kezd. És nem… nem a feltűnés volt a célom… ez csak egy poén akart lenni. – álltam előtte csöpögve.
- Tudom én, hogy mire megy ki a játék, így akarod elcsavarni Vlad fejét, ismerd be!
- Dehogy akarom!
- Hazudsz! – lökött meg.
- Hé, hagyd már abba, nem hazudok!
- Dehogynem! Egy beképzelt kis picsa vagy, aki azt hiszi, hogy csak idejön és máris minden az övé lesz. – lökött meg ismét – De nagy tévedésben élsz!
- Hogy én? Te vagy tiszta paranoiás! – emeltem fel a kezem védekezésképpen, mikor a lány újra lökni akart rajtam egyet és még félre is álltam, mire a hírtelen lendülettől belezakózott a vízbe.
- Vigyázat, tengeri szörny!! – kiáltotta Enzo nevetve. Basszus, annyira nem ezt akartam!
- Gyere, segítek – nyújtottam a kezem a lány felé, mikor az ki akart mászni hisztizve, de csak félrelökte.
- Ezt még nagyon, de nagyon meg fogod bánni Marshall. – viharzott el tombolva, Enzo pedig még mindig csak nevetett. Basszus…. most tényleg megijedtem.
- Hope ez király volt! Tényleg nem minden hős visel köppenyt! - mondta a fiú, de nem tudtam ezen valahogy mosolyogni most.

Ruha: Hope
Music: Eurythmics, Annie Lennox, Dave Stewart - Sweet Dreams

Tárgy: Re: "A Lannister always pays his debts." - V&H 28.06.22 23:54

Testem minden porcikájában érzem azt a hatalmas adrenalin löketet, amit egy ilyen verseny győzteseként mindig is érezni szoktam. Nem lehet ráunni erre az érzésre. Függővé tesz és arra ösztönöz, hogy még jobb akarjak lenni, még ennél is sokkal jobb. Ezért is kelek minden reggel korán, hogy a kötelező edzések mellett még fussak is, hogy még jobb formában legyek. Vigyáznom kell az ösztöndíjamra és mindent elkövetek azért, hogy meg is tartsam. Mégse érzem úgy, hogy ezzel áldozatot hoznék, még akkor se, ha szorosabb az időbeosztásom, mint az angol királynőnek.
- Tudtam, hogy számíthatok rád. – Már alig várom, hogy lássam a felvételt, amit Enzo készített. Mert még mindig alig hiszem el, hogy Hope tényleg képes volt ezt megtenni úgy, hogy nem is egy elvesztett fogadás miatt tette, egyszerűen csak megtette és ami a legszebb, hogy teljesen önszántából és csak is miattam.
- Ezt pont te kérdezed? – Meglehet, hogy elment az eszem és az is lehet, hogy mindezt Hope váltotta ki belőlem. Mégse bánom, hogy megtettem. Sőt! Simán megtenném máskor is. Mert Hope szárazon, vagy vizesen is iszonyú dögös, főleg ebben a szerelésben.
Kimásztam a medencéből, pedig legszívesebben inkább bele fojtottam volna saját magam, de ahhoz túl jól tudok úszni, szóval nem tehettem mást végig kellett hallgatnom Zoey hisztérikus kitörését. Nem akartam beleavatkozni a csajok vitájába. Először is azért, mert szerintem Hope meg tudja védeni magát, másodszor pedig nem vagyok biztos abban, hogy örülne, ha közbeavatkoznék, mert az csak még több pletykára adna okot, hogyha a védelmére kelnék. Mégse bírtam ki. Tettem pár lépést ugyan, hogy közbeavatkozzak, mert nagyon nem tetszett, hogy Zoey olyan erőszakosan viselkedik, de aztán esélyem se volt közéjük vetni magam. Zoey is megtapasztalhatta, hogy milyen kellemes a medencében a víz. Totálisan kiakadt. Biztos vagyok abban, hogy ennek még lesznek következményei.
- Jobb lenne, ha szereznénk neked egy golyóálló mellényt. – Próbáltam poénos lenni, de elég béna volt belátom. Nem lennék Hope helyében. Zoey most tényleg kiborult, de majd beszélek a fejével és közlöm vele, hogy minden csak is az én hibám. Ettől mennyire akadna ki?
- Azt terveztük, hogy elmegyünk kajálni, vagyis általában a versenyek után mindig beülünk a törzshelyünkre. Van kedved csatlakozni? – Ez nem egy randi, mert ha az lenne, akkor nem jönne velünk Enzo is.
- Még le kell zuhanyoznom és szerintem neked is, szóval találkozunk fél óra múlva a szobámban? Nyugi Zoey sose bukkan fel ott, neki nem elég puccos a hely. – Reménykedve nézek rá, hátha igent mond. Nem bujkálhat innentől kezdve a szobájában, mert tartana Zoey haragjától. Na meg, ha a közelemben van, akkor szemmel tudom tartatani.

Tárgy: Re: "A Lannister always pays his debts." - V&H 12.07.22 18:48

Vlad & Hope

- Úgy gondolod? – sóhajtottam elkeseredetten. Tudom, hogy Vlad csak viccelt azzal a golyóálló mellénnyel, mégis valami azt súgja, hogy hosszútávon nem is lenne butaság beruházni egybe, ha Zoeyn múlik. Pedig Isten a tanúm, tényleg nem akartam rosszat ezzel az egésszel, csak egy picit megviccelni Vladot és törleszteni az adósságom, amiért a múltkor olyan rendes volt. Erre tessék, megint itt ülök a katyvasz kellős közepén és az egészet csakis magamnak köszönhetem. Ilyen az én formám.
- Hát vagy majd a haverral együtt leszerződünk a testőreidnek. – támaszkodott a vállamra Enzo, miközben Vlad felé bökött a fejével – Nem igaz cimbi? Szerzünk fasza fekete öltönyt és napszemcsit és el sem mozdulunk Ms. Marshall mellől. Hmm… mi is legyen a kódnevem…
- Mondjuk Dr. Dolittle… - forgattam meg a szemeimet, de csak elnevettem magam ezen az egészen. – Egyúttal már rögtön az elnök személyi csapatát is kölcsön kérem, nem? Szinte látom is magam előtt… "Hello Joe, nem adnád kölcsön a fiúkat pár napra? Tudom, hogy bármikor rád támadhatnak a terroristák vagy ilyesmi, de azt hiszem nálam egy picit nagyobb a gond…"
- Dilinyós! – borzolt össze Enzo – Pedig tiszta szexi lennék öltönyben és te épp passzolod a lehetőséget, hogy lásd.
- Míg élek bánni fogom… - színpadias sóhaj – De valahogy megtanulok tovább létezni ennek tudatában is. Viszont ez a zuhany dolog nem hülyeség, pláne mivel kezdek fázni… – fordultam ismét Vlad felé – Akkor fél óra múlva nálad. – ezzel már el is tűntem és sprinteltem egyenesen a szobámba, onnan pedig a fürdőbe.

- Haver, nem úgy volt, hogy fél óra múlva tali? Hol a rákban van már Hope? Éhen veszek… - nézett az órára Enzo az ágyán ücsörögve. - Vágom én, hogy a csajok szeretnek sokáig piperészkedni, ha randiról vagy ilyesmiről van szó, na de egy szimpla kajáláshoz is? Már egy óra is eltelt. – épp abban a pillanatban, amikor a monológja végére ért, kopogtattak az ajtón.
- Na végre, az emlegetett szamár… - az ajtóhoz battyogott és kinyitotta.
- Csak nem Ms. Marilyn Monroe személyesen? Mi tartott ennyire…. – ám hírtelen elharapta a mondatot – Baszki… jó szarul nézel ki. Mi történt? – rángatott be – Hé Vlad, gyere gyorsan! – szólt a fiúnak.
- Én… én sajnálom, hogy csak most…
- Engedd el, inkább mond, mi a baj? Kétlem, hogy a klór csípte volna ilyen vörösre a szemeidet.
- Hagyjuk… nem szeretném elrontani az ünnepi hangulatot. Csak szólni akartam, hogy menjetek nélkülem inkább…
- Ja, persze. Bökd ki szépen kisfarkas, mi a bibi?
- Kisfarkas?
- Hát, azután, ahogy szembe szálltál Zoeyval, ez a minimum.
- Ja… szuper voltam… annyira, hogy a dékán fülébe is eljutott a dolog. Annyira le volt nyűgözve a műsoromtól és a történtektől, hogy „nyilvános botrányos viselkedés” miatt felfüggesztette az ösztöndíjamat erre a félévre.
- Mivan?
- Pár perce kaptam meg a hivatalos e-mailt. Zárolta az ösztöndíj kifizetést.
- És ez most mit jelent?
- Azt, hogy valahonnan elő kell teremtsem a tandíjam és a koli bérlést, különben halasztanom kell egy fél évet.
- Baszki. És… és a családod? Nem tudnak...
- Nem tudhatják meg! Már így is elég nehezen megy az üzlet…. nem akarok nekik extra terhet jelenteni. Ezt nekem kell megoldjam, méghozzá elég gyorsan… szóval bocsi, de most nem vagyok túl bulis hangulatomban. De azért ti csak menjetek, Vlad igazán megérdemli, szuper volt ma. – ezzel megindultam kifelé eléggé letörten.

Ruha: Hope 2
Music: ELIA EX "Drama" Audio Only

Tárgy: Re: "A Lannister always pays his debts." - V&H 13.07.22 22:55

Legyünk őszinték, legalább saját magamhoz, ha már neki hazudtam. Nem volt nagy hazugság, inkább egy kis füllentés, de nem buktam le, ezért nem is számít. Nem csak azért ugrottam be vele a medencébe, hogy Hope is lubickolhasson, hanem azért, mert már attól megmozdult a farkam, hogy karjaim közé kapva megpörgettem. Hozzám simult azzal az átkozottul vonzó kis testével és roppant kellemetlen lett volna számomra, ha az egész lelátó szembesült volna azzal, hogy ilyen hatással van rám. Rengetegen látták volna, hogy a farkam kőkemény állapotban van pusztán ennyitől. Hope dugni való minden szempontból és ebben a nem túl sok mindent takaró pompon ruhában látni… Nagyon kellett a medencében lévő hidegvíz, hogy észhez térjek. Így látni szó szerint kínzás, főleg mert nem is olyan régen nem csak a gátlásaitól szabadult meg, hanem a pizsamanadrágjától is, hogy megcsodálhassam azt a tökéletes kerek harapni való seggét csipkébe csomagolva. Aznap este nem éreztem azt, hogy magamutogató lenne, sőt inkább azt, hogy dacol velem és szembeszáll, mert neki ez csak egy kihívás volt és nem akart alul maradni. Tényleg erről lett volna szó, vagy csak magamnak akarom bebeszélni mindezt? Mi van akkor, ha szándékosan provokál? Mi van, ha ezzel inkább azt akarta közölni, hogy „tudom, hogy tetszik az, amit látsz, de sose fogok a tiéd lenni”? Miért is akarna? Hiszen sose közeledett úgy felém, mintha egy egészen kicsikét is vonzódna hozzám. Ha mégis, akkor piszkosul jól titkolja.
- Bármennyire is szeretnék a testőre lenni, de az időbeosztásom már így is túl zsúfolt. – Nem lehetek mindig ott mellette, hogy megvédjem Zoey hisztérikus féltékenységi rohamaitól. Már csak abban tudok reménykedni, hogy idővel Zoey megbékél vele, naiv gondolat részemről, ugye? Férfiasan bevallom, hogy fogalmam sincs, hogy mit tehetnék.
- Rendben. – Miután Hope lelépett én is megindultam, Enzo pontosan tudta, hogy az itteni tusolókhoz megyek és miután lefürödtem a szobánkban találkozunk, ezért nem éreztem úgy, hogy ezt túl kellene tárgyalnunk. Miután végeztem a vizes cuccaimat belegyűrtem a sporttáskámba és visszavettem magamra a farmer nadrágomat és a V kivágású fehér felsőmet.
- A csajok szeretnek sokáig készülődni. – Vállat vonva közöltem vele miután megindult ajtót nyitni. Nem aggódtam túl a dolgot, egyszerűen csak próbáltam elhitetni magammal, hogy biztosan a hajával babrál ilyen sokáig, ha már miattam minden létező szexi porcikája vizes lett.
Háttal ültem az ajtónak az íróasztalomnál, kihasználva az időt míg Hope meg nem jelenik arra, hogy dolgozzak az egyik beadandómon. Egészen addig míg Enzo oda nem szólt. Felpattantam és odasiettem hozzájuk. Szóhoz se tudtam jutni, nem is kellett, hiszen Enzo helyettem is beszélt. Hope megváltozott. Egy órával ezelőtt még a lábai előtt hevert az egész világ a mosolyától, most pedig… A szívem összeszorult látva kisírt szemeit. Ökölbe szorított kezekkel hallgattam végig. Mérhetetlen dühöt éreztem és nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy tudjam ki áll a háttérben. Zoey most túl messzire ment. Hibásnak éreztem magam, sőt bűntudatom is támadt, mert erről én is tehetek. Ha én nem lennék, akkor Hope még mindig az ösztöndíját élvezhetné, szóval ezt együtt kell megoldanunk.
- Azt hitted, hogy hagyni fogom, hogy csak úgy kisétálj? – Megragadtam és hirtelen magamhoz vontam. Egyik kezemmel derekát öleltem, míg másikkal hátát simogattam óvatosan. Most nagy szüksége van egy barátra és én itt leszek neki.
- Együtt megoldjuk, oké? – Felelősnek érzem magam és ahhoz képest, hogy még nagyon friss az ismeretségünk ennek ellenére nagyon is megkedveltem.
- Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Fél évig velem kell aludnod? – Mert ha a kolit nem tudná fizetni attól még laknia kellene valahol. A többiről pedig igyekszem gondoskodni, már van is egy tervem.

Tárgy: Re: "A Lannister always pays his debts." - V&H 15.07.22 21:48

Vlad & Hope

Nem jutottam túl messzire, mivel néhány lépés után éreztem, hogy valaki megragad és magához húz. Fel sem kellett pillantanom, egyből tudtam, hogy Ő az, én pedig ösztönösen is hozzábújtam, az arcomat pedig a mellkasába temettem.
- Mégis hogyan? Bankjegyhamisító műhelyet nyitunk a szobádban? – dünnyögtem, továbbra is a felsőjébe.
- Nem is olyan hülye ötlet! – próbált meg viccelni Enzo, de hamar elhallgatott, mert érezte, hogy most nem jó az időzítés az ilyesmire.
- Azzal még meg is tudnék barátkozni, ha veled kellene aludnom, mert te legalább nem horkolsz… - szipogtam.
- Hé! – horkant fel a fiú.
- Bocs Enzo. A nagyobb baj, hogy a tandíjamat is befagyasztották a félévre, így pedig, ha nem fizetem ki zsebből, akkor a hónap végén felfüggesztenek a suliból is a következő félévig.
- Baszki… de hát ez nem igazság! Nem csináltál semmi rosszat!
- A dékán nem így látja.
- A dékán bekaphatja, megint csak a kislányát védi. Beszéljünk vele mi Vlad. Mondjuk el mi történt és…
- Ne! – rémültem meg és Enzora pillantottam, de Vladtól továbbra sem húzódtam el.
- Mi?
- Kérlek ne. Azzal csak rontanátok a helyzeten. Nem hinne nektek sem, de akkor már rátok is berágna és a ti ösztöndíjatok is ugrana. Eszetekbe ne jusson!
- Az én sulimat a szüleim fizetik, szóval nem para…
- És hiányzik neked egy alapos fejmosás az ősöktől?
- Jogos kisfarkas… de ez akkor sem fair így.
- Majd… majd valahogy megoldom… Keresek munkát vagy eladom a szerveimet, tudom is én…
- Stipp-stopp a szivecskéd.
- Haha… - forgattam meg a szemeimet. Tudom, hogy hülyeséget mondtam, de kétségbe vagyok esve. Annyi biztos, hogy a családomhoz nem fordulhatok most ezzel, van elég bajuk így is.
- Kiokoskodunk valamit, de most nyugodj meg. – Enzo elindult az ajtó felé – Szerintem ma inkább dekkoljunk itthon. Hozok kaját és piát, Vladimir, légy oly kedves addig nyugtasd meg a kisfarkast. – amikor nem figyeltem, Enzo Vladra kacsintott, majd el is húzta a csíkot. Kettesben maradtunk, én pedig még mindig a mellkasába pityeregtem.
- Ne haragudj, nem akartam elrontani a napod.

Ruha: Hope 2
Music: ELIA EX "Drama" Audio Only

Tárgy: Re: "A Lannister always pays his debts." - V&H 31.07.22 11:59

Nem hiszem el, hogy Zoey képes volt ezt tenni. Ez már nem csak szimpla baszakodás, ez már háború. Hadat üzent és ha már nem lett volna eddig is teljesen nyilvánvaló, hogy melyik oldalon állok, akkor hatalmas meglepetés és csalódás fogja várni. Zoey mindig megkapja, amit akar, egyetlen egy dolgot leszámítva: Engem. Eddig se volt nálam semmi esélye, de ezután a húzása után még az eddiginél is ellenszenvesebb érzéseket kezdtem el táplálni iránta. Ez neki csak a bosszúról szólt, de bele sem gondolt abba, hogy ez Hope jövőjére hatással lehet. Hát persze, hogy nem gondolt erre, hiszen Zoey sose gondol senki másra saját magán kívül.
- Bármiben benne vagyok, ami nem illegális. – Suttogtam, de Hope pontosan hallotta, hiszen még mindig magamhoz öleltem. Hibásnak érzem magam azért, ami vele történt. Mert ha engem nem ismert volna meg, akkor most nem lenne ekkora pácban. Mégis megígérhetem neki, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy valami megoldást találjunk a problémájára. Tényleg bármit megtennék, ami legális, mert nem akarok apám nyomdokaiba lépni. Bőven elég az is, ha egy Udinov már rácsok mögött van, nem fogom követni a példáját.
- Ezek szerint meg van kötve a kezünk. – Állapítottam meg a nyilvánvalót. Nekem még mindig ott van a sport ösztöndíjam, de ha még kockára is tenném azzal Hope még a sajátját nem kapná vissza, hiába is akarnánk fellebbezni a dékán ítéletével szemben. Zoey ezt alaposan elintézte nekünk. Miért gondolom úgy, hogy ez még csak a kezdet volt? Mert ismerem Zoey észjárását annyira, hogy tudjam még tartogat számunkra néhány kellemetlen meglepetést.
- Nem rontottad el. – Még mindig suttogtam, pedig Enzo már lelépett és kettesben maradtunk még mindig egymást ölelve. Enzo a legjobb haverom, de néha igazi gyökér. Elég volt csak rám kacsintania ahhoz, hogy tudjam mi játszódik le abban a perverz fejében.
- Vagyis… - Elhúzódtam tőle, hogy végre ismét a szemébe tudjak nézni.
- Még nincs minden veszve. Kitalálunk valamit és talán a napunk többi részében jól is tudnánk magunkat érezni. – Megfogtam a kezét és húztam magammal miközben hátrálni kezdtem az ágyhoz. Lehuppantam és azzal egy időben őt is magammal húztam.
- Minden hétvégén melózok, klassz a hely, de az én ízlésemnek kissé puccos. Mit szólnál ahhoz, ha beszélnék a főnökömmel? Jól fizetnek, de mégis az benne a legjobb, hogy gyönyörködhetsz a látványomban, mert valami elképesztően áll rajtam a pincér öltöny. – Valójában ez számomra a melóban a legrosszabb, hogy ki kell öltözni hozzá és sznoboknak kell felszolgálni, de legalább jó a borravaló.
- Na jó, valójában úgy nézek ki az öltönyben, mint egy hatalmas pingvin. – Jelenleg bármit megtennék, hogy mosolyt csaljak az arcára, mert saját magamat is képes vagyok miatta cikizni. Ezt tetszik egymásért a barátok.

Tárgy: Re: "A Lannister always pays his debts." - V&H 01.11.22 19:03

Vlad & Hope

A világom hírtelen hullik darabjaira körülöttem, én mégis kezdek megnyugodni pusztán csak attól, hogy Ő itt van mellettem és azt sugallja, hogy minden rendben lesz. Van ennek bármi értelme is? Hiába jófej, Vlad akkor is csak egy idegen, valaki, akivel nemrég ismerkedtem meg és aki miatt most a suli legnagyobb pszichopatájának céltáblája lettem, mert az nem hiszi el nekem, hogy nem akarok a sráctól semmit. És ez mégis miért olyan hihetetlen? Csak, mert minden lány a környezetében önként és dalolva ugrana az ágyába, még, ha csak egy éjszakára is, nem lehetnek ez alól kivételek? Mármint persze nem csúnya gyerek, sőt… jóképű, ezt nem tagadhatom le és emellett még a humorérzéke is egész okés, ráadásul nem horkol és jó vele beszélgetni, de… De ennyi. Megígértem neki, hogy nem kell attól tartania, hogy én is beleesek, mint a többi liba és erőltetni kezdek bármiféle kapcsolatot, hiszen alkalmatlan rá saját bevallása szerint, szóval ezt be is fogom tartani. Így pedig legalább van egy barátom… vagy mi. Egy barát, aki miatt képes voltam ma hülyét csinálni magamból és ekkora slamasztikába kerülni. Össze-vissza cikáznak a gondolataim, ráadásul nem is éppen a legtisztább gondolataim, talán ez az oka annak is, hogy hagytam magam az ágyba húzni, mint valami rongybabát.

- Melózol hétvégén? Akkor ezért nem akartál eljönni a múltkori bulira sem? – jutott hírtelen eszembe, amikor szabadkozott, de végül mégis sikerült őt meggyőzni, hogy ugorjon be legalább.
- Komolyan megtennéd? – kellett pár pillanat, míg fel tudtam dolgozni a szavait. – Nagyon kedves tőled, de igazán nem szükséges ezt tenned… Mármint ne érezd kötelességednek, hogy segíts. – mert van egy olyan érzésem, hogy magát okolja azért, hogy az a liba rám szállt és ezért ajánlotta fel a dolgot.
- Bár az is igaz, hogy vonzz a gondolat, hogy megnézhetlek pingvin szerkóban… biztos nagyon szexi pingvin vagy… - még csak be sem kellett csuknom a szemem ahhoz, hogy elképzeljem, szinte rögtön meg is jelent előttem a kép, ahogy ingben, öltönyben, nyakkendőben feszít… Egy nem is olyan rossz kép… Na jó, elég volt!
- Felesleges kéretni magam, amekkora szószban vagyok most, igazából bármit bevállalnék, szóval… ha komolyan gondoltad… próbáljuk meg. De csak, ha nem lehet bajod abból, hogy esetleg bénázom és eltörök valamit vagy ilyesmi…

Ruha: Hope 2
Music: ELIA EX "Drama" Audio Only

Tárgy: Re: "A Lannister always pays his debts." - V&H 08.11.22 18:36

Van néhány dolog a „kapcsolatunkban”, amiket tényként lehet kezelni. Első tény: sokkal egyszerűbb élete lenne, ha Enzo sose lökött volna neki a folyóson. Akkor nem lenne ebben a helyzetben. Második tény: jobb lenne neki, ha nem ismerne, de valójában ebben nem vagyok annyira biztos, mint a következő tényben. Harmadik és egyben utolsó tény: Zoey egy kibírhatatlan elkényeztetett tyúk és már annak a gondolatától is ennyire begőzölt, hogy akár lehet valami Hope és köztem. Abba meg jobb, ha bele sem gondolok, hogy mire lenne képes, ha netalán tényleg lenne valami köztünk. Mert nincs és valójában mi alig ismerjük egymást, mindössze szimpatikusak vagyunk egymásnak. Hope más, mint a többi csaj. Nem akart egyből rám mászni. Ő valahogy annyira különleges. Okos és vicces és egyszerűen csak jó vele beszélgetni, na meg irtó dögös, de próbálom ezt a tény figyelmen kívül hagyni. Hope remek csaj és most iszonyú bűntudatom van, amiért hatalmas részem van abban, hogy most ilyen helyzetben találta magát. Ezért is fogok mindent elkövetni, hogy segítsek neki.
- Részben. – Vagy azért, mert már a bulik egyáltalán nem vonzanak, de ezt inkább csak magamban teszem hozzá. Tanulás, rengeteg edzés és a munka mellett nem igazán az foglalkoztat, mint a többi velem egyidős diákot. Nem vágyom arra, hogy minden hétvégén eszméletrendre igyam magam. Persze néha jól esik egy kis lazítás, kiszabadulni a mókuskerékből, de nekem nem az a célom, hogy én legyek a suli partiarca.
- Komolyan és komolytalanul is. – Mosolyogtam rá. Ez a minimum, amit érte megtehetek. Ha már amúgy is munkát kell keresnie, akkor miért ne próbálnám meg beszervezni oda, ahol én is melózok? Nem látom ennek semmi akadályát és szerintem a főnök se fogja.
- Legszexibb pingvin, ami valaha Oroszországból származott. – Saját magamon gúnyolódva viccelődök vele csak azért, hogy ezzel is jobb kedvre derítsem. Ezzel pedig talán magamat sokkal jobban meglepem, mint őt, hiszen Hope nem tudja, hogy nem szokásom ilyet tenni.
- Nem leszel béna, vagy ha mégis… - Sokatmondóan néztem rá. – Akkor szerzünk neked hamis személyit és vállalhatsz melót a közeli sztriptíz klubban is. – Nem sértés inkább bók volt részemről. Ilyen testtel simán kapna ott is munkát, de valójában nem nézem ki belőle, hogy bármikor is elvállalna ilyen melót. Ő egyszerűen nem olyan lány, aki a könnyebbik utat választaná.

Tárgy: Re: "A Lannister always pays his debts." - V&H