Elhagyatott gyár

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 21.11.13 21:16

Nem tudom, pontosan miket köszönhető, hogy sikerül ennyire elveszíteni a fejem. Később, talán már pár perc múlva veszettül fogom bánni az egészet, de most még eszembe sem jut ilyesmi. Csak azt tudom, hogy belülről éget a düh és most a lány az, aki kiváltotta belőlem. Vagy legalábbis ő a csúcsa és ő van kéznél. Ezért is nyomom a falnak. Őt hibáztatom mindenért. Most ő képviseli ebben a percben a világot, amire haragszok. Nem tudom, mi történne, hogyha nem hallanám meg a távolban a szirénákat. Nem akarom tudni! Nem akarom tudni, mire lettem volna képes. A lényeg, hogy a szirénák kirángatnak ebből a hülye helyzetből, ami kialakult, majd szinte azonnal emlékeztetem magam, hogy a tüzet a lány okozta, de másért nem felelős. Végül is, én voltam az, aki visszament segíteni neki. Nem mintha sokra mentem volna mindezzel.
Most pedig itt állunk, egymással szemben, a háttérben pedig a tűzoltók villogó szirénája. Talán le kellene lépni. De én meg sem mozdulok. A lángoló épületet bámulom, majd a tűzoltókat, végül pedig a lányra nézek. Ha akarnám, se tudnám figyelmen kívül hagyni, mennyire riadt a tekintete. Nem mondjam el? Végül is, értem én, hogy ilyesmiért is becsukják az embert egy estére, de ez még nem indokol ennyi félelmet és aggódást, amennyit én látok a tekintetében.
Válasznak csak hümmögök valamit. Magam sem tudom, pontosan mit. Mielőtt viszont bármi értelmeset mondhatnék, odalép az egyik beöltözött fickó, leveszi azt a kuglit a fejéről és int, hogy menjek csak közelebb. Egy pillanatig sem habozok. Kivéve a sztori közepén, amit előadok. Akkor hátranézek a lányra, hogy ott van-e még. Nem lepődnék meg, ha futásnak eredne - bár ahhoz kétség sem fér, hogy elég gyanús lenne a dolog.
Végül balra mutatok, a sikátorok felé, majd nálam valamivel magasabbra emelem a kezem. Erre és erre ment a fickó és ilyen magas volt. Bólogat a tűzoltó, majd megkér, hogy maradjak, amíg a rendőrség is befut. Na arra várhat! Mégis bólintok és visszasétálok a lányhoz.
- Nos, léphetünk, vagy szeretnél még bámészkodni és megvárni, amíg neked is feltesznek pár kérdést? - kérdezem mosolyogva, oldalra biccentett fejjel. Nem tudom, miért védem még most is. Azt sem tudom, megmenteni miért akartam. De már meg sem próbálom megérteni a saját gondolkodásom. Csak tűnjünk el innen és kész.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 22.11.13 9:29

Azt hiszem nem meglepő, de egy kicsit talán kezdek félni tőle, hiszen valami nem túl biztató látszik a szemében, amitől finoman szólva is kiver a víz. Ez így most kicsit sok, az előbb égtem bent majdnem, persze a saját hibámból, aztán az az ugrás a lépcsőn, amikor megállt bennem az ütő, hogy neki nem sikerült. Ha rosszul esik és ne adj isten... ha valami durvább történt volna, én nem tudom, hogy mit csinálok, ha miattam valaki meghal... soha nem gondoltam bele ebbe, hogy másra is bajt hozhatok ezzel az egésszel. Szeretném, ha a doki valahogy ki tudná ezt pucolni belőlem, de fogalmam sincs, hogy lenne rá esély, hiszen eddig még senkinek sem ment. A lényeg viszont a mostani helyzet, ahogy szorítja a karomat, én pedig próbálom kimagyarázni magam és meggyőzni őt, hogy engedjen el, mert egyrészt fáj, másrészt nagyon is rémisztő, ahogy néz rám és kiabál velem. Végre csak elenged, nem tudom, hogy azért mert magától higgadt le, vagy mert megjöttek a tűzoltók, de e téren édes mindegy. Már csak az lebeg a szemem előtt, hogy ne mondjon nekik semmit, hogy ne árulja el, hogy én voltam, én okoztam a tüzet, mert a szüleim nagyon kiakadnának. Nem akarom anyut kiborítani, jobb lenne eltűnni innen, mert akárhogy is, de nem vagyok a toppon, ami a hazugságokat illeti.
Kérlelem, hogy ne mondja el nekik, bár az előbb kiakadása után nem tudom, hogy erre végülis mennyi esély van. Vajon hallgatni fog rám, vagy nem érdekli az egész, elmondja az igazat és elhúz, mert hát neki amúgy sincs semmi köz az egészhez? Akár ezt is tehetné, és amikor odasétál az érkező pasihoz konkrétan még levegőt is alig merek venni, csak szorítom magamhoz a lemezeket, és kb. úgy festhetek, mint egy riadt őzike, nagy szemekkel. Lehet, hogy el kéne futnom, tényleg megfordul a fejemben, és amikor a srác hátrapillant újfent csak könyörögve nézek rá, hogy ne mondja el úgy, ahogy történt. Összeszorítom a szám, hogy ne kezdjen el remegni, és végül látom, hogy magyaráz, a hangok nem nagyon jutnak el hozzám, na nem azért, mert messze vannak, hanem mert annyira dobol a fejemben a vér, hogy még a sziréna hangja is viszonylag tompa. Talán futnom kéne, de ez most amúgy sem megy, szóval csak várok. Hevesen zakatol a szívem, amikor végülis visszajön hozzám, főleg mert végül nem jött ide senki még, pedig ha elmondta volna az igazat, akkor tuti, hogy nem kezelnének így igaz? Kell pár pillanat, mire egyáltalán felfogom a szavait, de végül csak sikerül. Aztán csak megrázom a fejem. Dehogy akarok itt maradni és nézelődni, eszem ágában sincs.
- Nem akarok maradni. Elmehetünk? Nem lesz belőle gond? - hülye kérdés, nagyobb gond lenne, ha maradnánk és most jó eséllyel nem pont arra figyelnek, hogy két kölyök marad-e vagy sem, hanem inkább a tűz oltására, nehogy átterjednek más épületre is, vagy bármi kellemetlenség.
- Menjünk, bárhova, csak el innen. - bököm ki aztán, bár az ujjaim még mindig szó szerint görcsösen szorítják a lemezeket, amiket a mellkasomhoz szorítok. Kész csoda, ha nem sikerül így eltörni őket, de remélhetőleg bírják ennyire a strapát. Kéne fognom egy taxit azt hiszem és hazamenni, de így, hogy tiszta korom vagyok... az túlságosan feltűnő lenne, és tuti, hogy egyből gyanakodnának. Majd valahogy lesz, bemászom az ablakon... jah mondjuk ez a filmekben működik, de hogy a francban jutnék fel az emeletre mégis? Hangosan sóhajtok egyet, szinte látszik ahogy pörögnek a fogaskerekek az agyamban, megoldást keresek, de hát sosem voltam valami tipikus csínytevő, aki jó az ilyesmiben.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 22.11.13 15:11

Később nagyon haragudni fogok magamra, amiért így elveszítettem a fejem, de most... most csak a düh van, amit nem tudom, hogy mi nyomhatna el. Végül a szirénák mégis kiszakítanak ebből az állapotból és kis késlekedéssel ugyan, de elengedem a lányt. Könnyedén megléphetnék, de maradok. Vele együtt. Egy szavamba kerülne és beárulhatnám. Ő volt, ő gyújtotta fel az egészet és ölt meg majdnem mindkettőnket. Mégis, amikor ott állok a tűzoltók előtt, állandóan a szemem előtt lebeg a lány kétségbeesett pillantása. Így hallgatok. Legalábbis róla. De sikerül olyan szép sztorit kitalálni pillanatok alatt, amibe eszükben sincs belekötni. Végül is, teljesen reális, hogy két bolyongó fiatal itt akar kettesben lenni. Ember legyen a talpán, aki ezt megcáfolja. Aztán mesélek valami magas fickóról, akit láttam innen kirohanni, de már késő volt csak úgy kisétálni. Minden lángolt és úgy léptünk meg, ahogy tudtunk. A tűzoltó bólogat, megkér, hogy maradjak, amíg a zsaruk megérkeznek. Na arra várhat.
Visszasétálok a lányhoz és talán van benne egy cseppnyi bosszú, amiért nem mondom automatikusan, hogy húzzunk el innen. Nem mintha tudatosan ki akarnék vele cseszni. Csak úgy jön. A kis várakozás után viszont már mosolyogva kérdezem, hogy szeretne maradni, vagy mehetünk.
- Felőlem maradhatsz is... - vonom meg a vállam, de a fájó lábam miatt nem tűnök annyira természetesnek, mint szeretnék. - Nyugi, kislány. Nem lesz semmi. Van jobb dolguk is, mint velünk foglalkozni - teszem mégis hozzá. Valamiért úgy érzem, vigyáznom kell rá . Ugyanaz, ami arra késztetett, hogy menjek vissza a nagy ugrás után az égő épületbe, hogy együtt cseszhessük az egészet.
- Bárhova. Akkor előre - mondom és megindulok előre. Fogalmam sincs, ezután merre vegyük az irányt. Egyáltalán miért beszélek többesszámban? Nem vagyok köteles vele maradni és vigyázni minden lépését.
- A város melyik részét tervezed még ma este felgyújtani? - kérdezem teljesen átlagos hangon, mintha arról beszélnénk, hogy melyik filmet akarja megnézni a moziban.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 22.11.13 15:47

Nagyon szeretném, hogy abbahagyja. Bőven elég volt a tűz is, nem kell még rám is ijeszteni, a karomat szorongatva, mert a végén még tényleg elsírom magam. Nem hiszem, hogy tényleg ezt akarja, hiszen nem az én hibám, vagyis nem teljesen, csak egy pici részben, hogy nem gondoltam át a dolgokat rendesen, hogy mi van, ha a tűz tovább terjed. Végül csak békén hagy, és a könyörgésem is megértő fülekre talál, amikor nem mondja el a tűzoltónak a pontos sztorit. Persze nem bízom ebben végig, félek, hogy talán mégis rendesen kitálal, mert hát nem ismerem, miért ne tehetné meg? Mégsem indulok meg, és szaladok el, valahogy nem engednek a lábaim, csak görcsösen szorongatom a lemezeket még akkor is, amikor végülis visszajön hozzám és már-már bátorítóan néz, legalábbis azt hiszem, sőt még azt is javasolja, hogy menjünk, így ketten.... Azért lássuk be, azóta hogy anyuék elrángattak Londonból, a jól megszokott közegemből minden felborult, a barátaimmal csak neten, meg telefonon tartom a kapcsolatot, ami azért nem ugyanaz, idővel el fog kopni az egész, hiszen ők ott vannak egymásnak, engem meg egy rohadt nagy óceán választ el tőlük. Szemétség!
- Nem... nem akarok maradni. - rázom meg a fejem, amikor ezt a lehetőséget pedzegeti meg újra. Nagyon szeretnék menni és határozottan felsóhajtok, amikor végülis tényleg egészen nyugtatóan szólal meg. Egy pont oda, vagyis kettő, áh dehogy, sok! Hagyhatott volna már a legelején is ott égni, ha nem szól, és lendít ki abból a kábult állapotból, aztán meg persze vissza se kellett volna jönnie, és végül most is beköphetett volna bosszúból. Aprót bólintok csak arra, hogy előre, és mostmár végre az ujjaim szorításai a enged a mellkasomhoz szorított lemezeken. Komolyan úgy védtem őket eddig, mintha fontosabbak lennének az életemnél is, hülye vagyok igaz? A kérdésére viszont elhúzom a számat.
- Én nem akartam ezt sem, nem volt szándékos! - bánt, hogy ezt így mondja, még akkor is, ha véletlenül nem gondolja teljesen komolyan. Nem vagyok én direkt valami szörnyeteg, csak néha... rosszul jönnek ki a dolgok. Megpróbálom felmérni, hogy merről sikerült ide jutnom, de őszintén szólva nem nagyon ismerem a várost még.
- Nem tudod hol a legegyszerűbb fogni egy taxit? Vagy hívjak egyet telefonon? - ráncolom a homlokomat kissé, ahogy agyalok, hogy mi lenne a jó megoldás. - Elvigyelek vele valahová? Nem is tudom... haza, vagy kórházba a lábad miatt? - mondjuk az is húzós, hogy én haza merjek-e így menni. Apa mindig sokáig dolgozik és azt hiszem anya is ma valami izén van... valami csajos izén, nem tudom, szóval tök üres a ház, talán be tudok úgy surranni, hogy ne legyen gond abból, ahogy festek, mert hát távolról lerí rólam, hogy egy égő épületben jártam nem rég.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 22.11.13 16:28

Fogalmam sincs, miért vagyok vele ilyen most. Miért nem árulom be, miért beszélek többesszámban...? Talán azért, mert már most furdal a lelkiismeret, amiért elveszítettem a fejem és úgy bántam vele. Nem mintha bármi komolyabb bajt okoztam volna. De attól nekem még nem kis dolog. Jól vissza tudtam magam fogni sokáig, de mostanság tényleg egyre nehezebb. Kell találnom valamit, amivel levezetem ez az egészet. Valami olyat, ahol kiengedhetem a gőzt és hagyhatom, hogy az ösztöneim irányítsanak anélkül, hogy bárkit bántanék - beleértve talán saját magamat is.
De most egyelőre elég az, hogy megindulunk előre és magunk mögött hagyjuk az egész lángoló épületet meg a tűzoltókat. Fogadok, hogy majd csak percek múlva veszik észre, hogy nem állunk ott. Addigra mi már biztos távolban leszünk, talán csak a tüzet lehet majd látni, ahogy megvilágítja a környéket. Persze eszembe sincs hátranézni és meggyőződni róla, hogy igazam van-e. Mi értelme lenne? Semmi. Úgyhogy haladok előre és próbálom megszokni a fájdalmat, ami szinte minden lépésnél belehasít a bokámba. Nem olyan vészes, de azért kellemetlen.
- Tudom. De attól még piszkálhatlak vele - vigyorgok rá, ahogy oldalra nézek. Most már tényleg nem haragszok rá az egészért. Annyira nem számít, hiszen kijutottunk. Az egyetlen bajom, hogy ilyen lábbal nehezen fogom tudni járni a várost és bárhol is fogok munka után kutatni, biztos, hogy rákérdeznek majd, mi történt. Nem hiszem, hogy az igazat kellene mondanom. Bár, ki tudja? Lehet, hogy jó lenne. Ezt majd még átgondolom.
- Taxi? - kérdezek vissza és akaratlanul is olyan arcot vágok, mintha azt kérdezte volna, hogy lehet itt UFO-t látni. Errefelé csak a gazdagok járnak taxival. Az embernek vagy saját kocsija van, vagy lop egyet. Taxizni nem szokás, csak ha meg tudod fizetni a magas árat.
- A főutcán biztos jár egy vagy kettő - mondom és már fordulok is, hogy kikerüljünk a sikátorokból és lehessen legalább egy kis esély arra, hogy taxit találjon.
- Kórház? Egy frászt! - vágom rá kapásból, majd elhallgatok. Azt azért nem árt átgondolni, hogy fizessen-e nekem is egy utat. Valószínűleg nem vágná földhöz ennyi kiadás.
- Egy fuvar jól jönne - válaszolom végül, mikor kiérünk a főutcára. Pár méterrel balra van is épp egy taxi. Fogadok, hogy könnyedén elmenne előttünk, ha nem lépnék ki az útra. Így viszont csikorognak a kerekek, a sofőr eltátja a száját, de nem hajt tovább. Azt hiszem, megvan a fuvarunk.
- Jössz te is, igaz? Rád fér egy zuhany. Ne aggódj, van meleg víz, miegymás - jelenik meg újra egy mosoly az arcomon. Bár ha azt válaszolja, hogy nem jön majd be, az is megfelel. Én csak jót akarok. Elég fiatalnak tűnik ahhoz, hogy nagy lecseszést kapjon a kis gazdag szüleitől, ha így állít be.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 22.11.13 18:27

Őszintén szólva én sem értem most ezt a változást. Hiszen előzőleg még nagyon ki volt bukva, most viszont tök normálisan viselkedik, sőt határozottan pozitívnak mondható, mert nem árul be, és még egy lapon is említ magával, amikor többesszámot alkalmaz. Szóval végülis még kedvesnek is mondanám, ha nem sajogna a kezem egy kicsit még mindig, bár ezt azért el tudom ám idővel felejteni. Menni fog majd, csak még kell egy kis idő, no meg az, hogy ne szólogasson be nekem direkt, mert az azért nem esik jól. Elindulunk szépen és tényleg remélem, hogy a tűzoltók nem jönnek utánunk és nem figyelnek fel a távozásra. A kis megjegyzés azért nem esik jól, hiszen akármennyire is látom a mosolyt az arcán, nem vagyok én direkt gyújtogató. Csak így jött ki az egész, nem tehetek róla igazán.
- De ez... ez nem szép tőled. - húzom el a szám annak ellenére, hogy vigyorog. Lehet, hogy vehetném ezt könnyebben is, hogy tényleg csak viccelődik, de akkor is rosszul esik. Inkább arra koncentrálok, hogy nincs jól a lába és talán nem lenne hasznos, ha gyalog kéne hazamennie, sőt még ha jól sejtem a vezetés se férne most bele, ha egyáltalán van kocsija. Így rá is kérdezek a taxira, és látom ám, hogy hogy néz rám.
- Mi az? - tényleg nem értem, hogy miért olyan meglepő, hogy taxit akarok hívni. Hát akkor hogy menjek haza... busszal? Neeem, az nagyon nem lenne oké, főleg este. Nem szállok fel mindenféle idegenek mellé, azt nem szabadna, főleg nem az én külsőmmel, bár most a korom miatt nem látszik annyira, hogy elég márkás és drága holmik feszülnek rajtam. Mindenesetre végül csak válaszol rendesen is, én pedig követem arra, amerre van esély taxira. Lehet, hogy tényleg jó lenne elmennie dokihoz.
- Miért nem mész kórházba? Rá se tudsz állni. - szó se róla, burokban nevelkedtem, nekem a zűrök és ez az egész város új és nem szoktam hozzá ahhoz, hogy olyan alakokkal találkozzam, akik... hát nem is tudom, nem szokványosak. Fel sem foghatom miért nem akar valaki kórházba menni egy ilyen sérüléssel. Mi van, ha röntgenezni kell, vagy kéne valami sín, mert elszakad egy szalag? Azzal nem lehet csak úgy szórakozni, komolyabb baja is lehet belőle. Na mindegy, nem fogom ezt jobban feszegetni, azt hiszem nem is lenne értelme. Viszont szívesen elviszem ameddig gondolja, mert hát... ennyit igazán megtehetek ugye? Mégis csak kihozott onnan a saját életét kockáztatva.
- Jól van, akkor elviszlek haza, nem gond. - végre eljutok oda, hogy egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon. Azért automatikusan felsikkantok, amikor a kocsi csikorogva fékez le a srác előtt. Ez azért finoman szólva is durva manőver volt, én tuti, hogy nem mertem volna csak így megállítani. Mindenesetre be is pattanok és gyorsan odaadom a fickónak a kártyámat. Nem tartom magamnál sok pénzt, az egyértelmű, de hát a hitelkártya mire nem jó? Amúgy is költöttem volna ma taxira, szóval ez még fel se tűnhet később a szüleimnek. A kérdés viszont nagyon is meglep, először nem is tudom hova tenni. Oké, jogos a felvetés, de... most akkor gondoljuk át, hogy mi a jobb. Az egyik opció, hogy hazamegyek és ha belefutok így valakibe, akkor abból nagy balhé lesz. A másik opció, hogy elmegyek egy vadidegen srác lakására... hát azért van ebben egy leheletnyi dilemma. De végül megmentett igaz? Akkor... csak nem lehet valami durva illető.
- Végülis igen... az rám fér, nem örülnének neki, ha így mennék haza. - eresztek meg egy újabb mosolyt, bár azért egy icipicit feszengek és ez látszik is.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 22.11.13 19:36

Ha figyelmen kívül hagyjuk a tüzet, akkor egy kis bökkenő kivételével egész értelmesen alakul minden. Pénz a zsebemben - biztos, ami biztos, megtapogattam -, és sikerült elkerülnöm, hogy igazán nagy bajba kerüljek. Nem olyan rossz teljesítmény ez tőlem. Csak az a pár perc ne lett volna, amikor nekiestem a lánynak! De mostanra már szerencsére lenyugodtam és pont úgy mosolygok és jár a szám, mintha semmi nem történt volna. Kivéve most, amikor hallgatok és úgy nézek rá, mintha valami másik bolygóról jött volna. Vagy ennyire gyerek lenne és én nem ítéltem meg teljesen jól?
- Hol a fenében éltél te eddig? A Marson? - teszem fel a kérdéseket, majd mielőtt válaszolhatna, már újra beszélni kezdek. - Tudod, ez nem egy "szép" város, nem "szép" emberekkel - magyarázom és egyáltalán nem az a célom, hogy megrémítsem, vagy bármi ilyesmi. Egyszerűen csak jobb, ha tudja, mire számítson. Bárhol, bármilyen burokban élt eddig, itt cseszheti a védelmét. Már azt sem értem, hogyha ennyire nem tudja, milyen emberekkel futhat össze, hogy engedhették... akárkik útjára. Vagy megszökött? Hm fene se tudja. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy itt csak a kő gazdagok járkálnak taxival. Azok is csak akkor, ha nincs, vagy nem lehet jogsijuk és a magánsofőrjük is szabadságon van éppen. Oké, próbálok én nem túl meglepetten nézni rá, de nem igazán megy. Legalább azt meg tudom állni, hogy ne vizsgáljam meg. Így nézne ki egy gazdag kislány? Na mindegy.
- Semmi - rázom meg a fejem és már indulok is tovább, mikor rájövök, hogy időközben megtorpantam. Irány a főutca, ahol remélhetőleg fogunk majd egy taxit és minél hamarabb eljutunk... eljutok... eljut... szóval lesz ott remélhetőleg egy taxi. A kórház témát viszont igazán tudnám értékelni, ha hanyagolná.
- Mert nem akarok - szólok talán kissé morcosabban a kelleténél, majd egy torokköszörülés után újra nekifutok a dolognak. - Hidd el, rosszabbat is túléltem már. Nem kell ide orvos. Felesleges. Csak át kell kötni valamivel, ami tartja és maximum egy hét múlva már semmi nem lesz - magyarázom most már sokkal átlagosabb hangon, egy apró mosollyal. Csak tudnám, miért aggódik ennyire?! Nincs nekem ennyitől semmi bajom. De ha ezt nem érti, ennél jobban nem tudom elmagyarázni. Nem mintha ettől komorabb lennék. A következő szavain már felnevetek.
- Elviszel haza? - kérdezek vissza, és próbálom vigyorgássá szelídíteni a nevetést. Tudom én, hogy hogy értette pontosan, de úgy látszik az én agyam másképp működik, mint az övé. Bármerről is futok neki, az egésznek kifejezésnek van egy furcsa mögöttes tartalma. Lehet, hogy neki fel sem tűnik, de nekem igen. Persze eszemben sincs elmagyarázni neki. Inkább megrázom a fejem és már csak egy nagy mosoly marad, mire a főutcán kilépek a taxi elé. A sofőr persze csikorgó kerekekkel fékez le.
- Na látod. Nem kell félni tőlem, nem rabollak el - közlöm mosolyogva és megvárom, amíg beszáll a taxiba. Utána én is bemászok és próbálom nem észrevenni, hogy milyen furcsa helyzet is már. Egy tizenéves gazdag kislány adja oda a hitelkártyáját, miközben én csak bámulok ki az ablakon, vagy éppen felé. Végül megakad a tekintetem a sofőrön, aki elég érdekesen méreget bennünket. Én csak vigyorgok. Hadd gondoljon, amit akar.
Végül annyi a mókának. Nem várom meg, amíg a taxis címet kérdez, csak elhadarom és már indít is elég szép sebességgel. Helyes. Kezd elegem lenne ebből az égett, füstös szagból, ami árad mind a kettőnkből.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 23.11.13 18:32

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 03.01.14 16:38

Minea

Csak tudnám, hogy mi a fészkes fenét akar tőlem újdonsült "főnököm" pont akkor, mikor nem vagyok elérhető. Soha nem fogom felfogni, hogy mit éreznek akkor, mikor kiugrasztanak valakit a székéből annak ellenére, hogy cirka hatszor elmagyarázom annak a csökött agyának, hogy "Fogd már fel te szerencsétlen, nem érek rá". És igen, meglehetősen viccesen mutat ahogy egy üldözöttet a nyakánál fogva szorítok le a földre, miközben szabad kezemmel a rohadt telefont kell a fülemnél tartani úgy, hogy az adott félnek ne tűnjön fel, hogy épp milyen melót végzek. Mert tény, hogy nem az irodámban ücsörgök és verem a nyálam csak, hogy történjen már végre valami.
- Húsz perc és ott vagyok - nyomom ki a készüléket melyet egy egyszerű, gyors mozdulattal a farzsebembe mélyesztem, és már veszem is elő a hangtompítós pisztolyt, hogy az előttem vonagló pasinak a torkával ismertessem meg annak töltényét.
- Ezek után járjon a szád - pattanok fel egy gyors mozdulattal, hogy megcélozva a rám kiszabott helyszínt ott is elvégezzem a kirótt melót. Lehet, hogy undorító halomszámra ölni az embereket, de mit tudok tenni?
Beülve a járgányba padlógázzal hajtok a gyár épületéig, hol egy sötétbe öltözött árnyalak válik le a környező házak által vetett fekete foltokról. Kirobbanva a kocsiból még arra se veszem a fáradtságot, hogy beriasszam vagy egyáltalán becsukjam magam után az ajtót, csak rohanok a fazon után ki nem óhajt megállni. Mintha tudná, hogy én vagyok az aki most jött őt kibelezni. Mi a fene? A végén még kiderül, hogy a háttérben ismét összeesküvés elméleteket szőnek ellenem és kapok egy olyan melót, hogy " győzzön a jobbik ".
De ha tényleg erről van szó, akkor puszta kézzel fogom szétkapni annak a bolondnak a száját.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 03.01.14 19:49

Gavin & Minea

Egyik percben még csini kis flitteres fekete koktél ruha fedte testemet, amit gyorsan leváltott a feszülős farmer és a póló kombináció, miután kaptam egy fülest. Ilyenkor nincs sok időm gondolkozni, csak cselekedni. Ha munka van, akkor előveszem a legprofibb énemet. Felfegyverkezve indultam meg a célponthoz. Mivel nem vagyok ostoba, ezért jóval messzebb parkoltam a gyártól, hogy még véletlenül se vegyen észre senki olyan, akinek nem kellene. Beérve a gyárba eléggé lepukkant környezet fogadott. Mállott a vakolat, mindenhol beázások éktelenkedtek a falon és a szag, az szinte gyomorforgató volt, mintha valami már rohadásnak indult volna. Elővéve a fegyveremet halkan lépkedtem, várva hogy a célpont előkerüljön. Túl gyanús volt a csend, hosszú percekig csak várakoztam. Ekkor valaki rohanva kezdett közelíteni felém, nem láthatott mivel fedezékben voltam. Illett a leírása a célszemélyre, egy pillanatig sem gondolkoztam azon, hogy futni hagyjam. Ezért egyszerűen csak meghúztam a hangtompítós pisztolyom ravaszát. A találatom pontos volt, mint mindig. A fickó pillanatok alatt terült el a porban. Egy újabb sikeres akciót könyveltem el magamban, már majdnem elhagytam a fedezékemet mikor egy másik hapsi lépett be a képbe. Ezzel aztán nem számoltam. Egy pillanat alatt végig futott minden lehetőség az agyamban, azt tartottam a legvalószínűbbnek, hogy két vadász utazott egyszerre egy vadra. Az pedig nekem csak probléma, ha egy másik fejvadásszal kerültem szembe. Ilyen még nem fordul elő velem, ezért hirtelen azt sem tudtam, hogy mitévő legyek, de fegyveremet elém tartva felkészültnek éreztem bármire, egy esetleges golyózáporra is. Az már biztos, hogy élve jöttem be és így is szeretnék innen távozni.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 03.01.14 21:31

Bár hihetetlen, mégis néma, elszánt küzdelmet folytatok nap mint nap az életemért. Azért, hogy az az ember maradjak, aki eleget tesz a hús vér lények törvényeinek és szabályainak, valamint, hogy ezzel együtt életben is maradjak. Talán ez a mostani megbízás is egy ilyen, hisz ki tudja mit tartogathatnak a későbbiek? Lehet, hogy most nem sikerül kinyírnom azt a valakit... elvégre soha nem közlik, hogy kivel van dolgom, mit tud, csak kiszabják, hogy XY-t ki kell nyírni, csináld és megkapod a lóvét. Hát kösz. Az persze senkinek nem számít, hogy hármunk közül valószínűleg a hulla jár a legjobban, míg én a legszarabbul, elvégre nem a hulla és nem a megbízó lesz az aki a hidegen végzi, hanem én, mert nálam volt a gyilkos fegyver. Tőlem és ezzel együtt az én fegyveremből származnak a golyók.
Futtában szelem át a teret a kocsim és a gyár épülete között, s már csak egy hajszálnyira van tőlem a férfi - inkább attól, hogy lőhessek - az mégis a kelleténél hamarabb hullik a földre nekem pedig esélyem sincs arra, hogy lelassítsak így nem meglepő hát, hogy a lendület visz tovább. Csak nagy nehézségek árán sikerül lefékeznem azt így a legközelebbi ajtófélfába kapaszkodva.
Elkerekedett szemekkel pillantok a hulláról a nőre, ki egy pisztolyt szegez immáron nem a halottunkra - akinek amúgy az én halottamnak kéne lennie - hanem rám.
- Ez most... ez most megint mi a f*sz? - értetlenkedek ahogy fejemet ingatva lábammal a hátára fordítom a pasit.
- Komolyan, ez most szándékos volt? Mi a... ez... picsába! - mintha nem is egy X kaliber mutatna felém, sokkal inkább egy vízipisztoly. Ébresztő!
- Ki fogadott fel? Ki adta a melót, hogy öld meg? - szólok immáron a csajhoz. Volt már ehhez hasonló esetem. Véget akarok vetni ennek.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 03.01.14 23:17

Gavin & Minea

Mikor szóltak a célpont hollétét illetően arról egyáltalán nem kaptam semmi információt, hogy valaki más is pályázna rá. Aztán ért csak a nagy meglepetés, mikor sikeresen kiiktattam a célszemélyt. Ez még viccnek is rossz, komolyan egyszerre egy helyen, hogy felbukkanjon két fejvadász, milyen ironikus. Mégis úgy alakult, hogy kettőnk közül nekem sikerült gyorsabbnak lennem, szerencsésebb voltam. Ennyi.
- Ha arra a halott pasira gondolsz, akkor azt úgy nevezném, hogy sikeres volt a vadászatom. - Még mindig rá tartottam a pisztolyom csövét. Nem mondanám, hogy ártalmatlannak tűnik a velem szemben álló - még életben lévő férfi - hiszen fejvadász. Részemről pedig hiba lenne alábecsülni a "kollégákat" sosem tudhatom, hogy mire képesek.
- Oh, dehogy volt szándékos! Biztosan csak véletlenül sikerült ilyen pontos találatot bevinnem, pontosan a szívébe. - Ezen már elnevettem magam, talán szívtelennek számítok már csak azért is, mert másokat előszeretettel lövök szíven. Aztán mégis eltettem a pisztolyomat, nem érzem úgy, hogy még egyszer meghúznám most a ravaszt, ha pedig veszélyt érzékelnék, akkor pillanatokon belül ismét ujjaim a markolatára fonódnának.
- Ezt akár én is kérdezhetném tőled! Lényegtelen... legalább nekem sikerült. - Elégedett mosollyal arcomon lépek ki eddigi fedezékemből és indulok el lassan, azért már nem fizetnek, hogy erre a bájgúnárra pazaroljam az időmet.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 03.01.14 23:46

Úgy fürkészem az előttem fekvő holttestet, mintha valami oszladozó hulla lenne már most ami ontja magából a dögszagot, végül egy kelletlen fújtatás közepette csak a helyére csúsztatom a pisztolyomat, hogy teljes mértékben a nőre figyeljek.
- Aha... a cicababa vadászata sikeres volt. Akkor most meg kellene tapsoljalak? - guggolok le a test mellé, hogy aztán felkapva egy, általában magammal hordott kesztyűt nehogy ujjlenyomatot hagyjak, a kabátja belső zsebéből előhúzom a tárcáját. A buksza jócskán tele van pakolva pénzzel, emellett az igazolványa is itt van de valószínűleg némi zár lehetett körülötte, mert aligha nézem ki belőle, hogy... afro volt valamikor ázsiai lévén.
- Zseni vagy... komolyan. Ha már pisztolyt használsz ilyen közelségből az lenne kellemetlen, ha nem lennél ilyen pontos - csilingelő nevetése hallatán viszont akaratlanul is hátrapillantok a vállam felett, hogy láthassam az arcát. Őszinte leszek. Mindig szeretem akkor figyelni a nők arcát, mikor arra bármilyen formában, de mosoly költözik. Meglágyítja még a kemény vonást is. Sőt, talán ilyenkor fedhető fel igazi énjük.
- Taktikai előnyben voltál. Nem mellesleg nem azért érdekel, mert lenyúltad a kis vacsorámat - egyenesedek fel, hogy csak vele foglalkozhassak, s megfigyeljem minden porcikáját - sokkal inkább azért, mert az utóbbi időben előszeretettel állítanak szembe más fejvadászokkal. És nem szeretném, ha ilyen formában kellene túl élősdit játszanom. Szóval kisbabám - lépek egész közel hozzá. Annyira, hogy láthassam a szemében örvénylő fényeket.
- Súgd meg nekem jó? Aztán meglátom mit csinálok. Talán még egyezkedhetünk is - apró mosoly jelenik meg a szám szegletében a gúnyos fajtából. Kíváncsi vagyok mire hogy reagál.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 04.01.14 0:23

Gavin & Minea

Most végeztem hideg vérrel egy férfival és közben a kezem sem remegett meg. Nem éreztem közben semmit, sem pedig utána. Megbánás az már régen elhagyott a lelkiismeretem pedig jó messzire elmenekült tőlem, mióta felcsaptam gyilkosnak. Akárhogy is szépíthetnénk a dolgot, attól még gyilkos vagyok, és élvezem. Tudom, ez már beteges. De minden holttest után pénz üti a markomat és nekem ennél több már nem is számít.
- Ugyan, semmi szükség arra. Inkább tartogasd az energiádat, hát ha legközelebb neked is össze jön valami. - Arra pedig már nem is reagáltam, hogy cicababának titulált, pedig kedvem lett volna betörni már ezért az orrát.
- Én a helyedben vigyáznék a nyelvemre. - Biztosra veszem, hogy miután leadtam az első lövést nem lett volna nehéz még egyszer meghúznom a ravaszt és vele is végeznem. Egyetlen szerencséje, hogy érte nem fizetnek, én pedig nem csinálok semmit sem ingen.
- Na jó, ha ennyire tudni szeretnéd... - Komolyan néztem szempárjába, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy tényleg megsúghassam neki.
- Nem szokásom egyezkedni. - Mindössze ennyit súgtam fülébe mielőtt elhajoltam volna tőle. Ez nem rám tartózik, ahogyan nem is az én problémám, hogy nem először fordult már elő vele efféle incidens.
- Tudod mit? Tegyél egy szívességet és lődd le magad, ezzel mindenki dolgát megkönnyebbítenéd. - Akkor nem is akadhatna össze más fejvadászokkal és a túlélés kérdésével sem kellene tovább foglalkoznia.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 04.01.14 0:40

Hátha összejön valami? Hmm... de jó hogy ennyire rejtve vagyok. Vegasban a legtöbb fejvadászt már ismerem, de ahogy elnéztem azok engem kevésbé. Őszinte, lelkes mosoly költözik az arcomra ahogy ebbe belegondolok valamint abba, hogy hány száz embert nyírtam már ki azóta, hogy itt vagyok. És, hogy azóta már hány rendőr üldözött, mint kérdéses, ismeretlen vadászt. Nem tudtak rólam semmit és ha jól csinálom, mind a mai napig nem ismernek. Na jó a bátyám kivételével de őt aligha állíthatom be az engem lelkesen gyilkolászni vágyók csapatába.
- Úgy lesz - teszem hozzá a végén. Nem akarok bonyolult beszélgetésbe kezdeni vele, inkább csak élvezem a felvágott nyelvének végtermékeit.
- Uhú... én a helyedben nem tennék megfontolatlan kijelentéseket. A végén még rád jár a rúd - nem bántanám. Legalábbis míg normális vagyok addig nem. De az elmúlt évek alatt számtalan nőt is a túlvilágra száműztem, szóval nem kell attól félni, hogy megesne rajta a szívem. Nálam nincs különbség a két nem között ha ezen a pályán mozgunk.
- Jól van. Nem csalódtam. Csúnyán néztem volna ha könnyen belementél volna. De mind emellett meglepő. Egy nő általában jobban szeret egyezkedni, mint annak ellenkezőjét tenni.
Unom.... az a baj, hogy a szimpla csipkelődésével nem fogja felkelteni az érdeklődésemet és bár részéről nyilván nem erre megy ki a játék, én azért szeretem az élvezetemet lelni egyes személyekben, ha már keresztbe tesznek nekem.
- Csak utánad. Amint megteszed, vigyorogva utánad megyek... a temetőig aztán vissza. Nos? Ki bérelt fel? - térek rá a tárgyra immáron sokkal határozottabb és temperamentumosabb hangvétellel. Ha kell megkínzom, vagy valamilyen más módon szedem ki belőle. De innen addig nem mozdul, míg nem mond valamit. Legalább egy kis paramétert, hogy tudjam ugyan az az ember van a dolog mögött.
- Remélem tudod, hogy nagyon rázod a pofonfát. Nem kérek sokat... de ha kell kevésbé kellemes formában is tárgyalhatunk. Abban jó vagyok.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 04.01.14 1:05

Gavin & Minea

Ez is csak egy idióta férfi, aki azt képzelni magáról, hogy vele született adottság az, hogy több jogai lehetnek, mint a nőknek valaha is, csak azért mert ott fityeg pár centi a lába között. Látszatra egy igazi alfa hím. Ha bika lenne, akkor közöttük is az a bizonyos tenyéssz fajta.
- Ezt akár fenyegetésnek is vehetném? - Nem érzem annak, nem ijedtem meg tőle, egyetlen porcikám sem remegett meg miatta. Az pedig már biztos, hogy ez a meló ennyiért túl olcsó volt, mert a végén két hulla fog feküdni a porban.
- Nekem is egyezkednem kellene, mert a legtöbb nő azt tenné? Ugyan kérlek! - Eszemben sincs vele egyezkedni, sőt semmit sem mondok el neki. Amatőr is lennék ha elkezdenék csicseregni a megbízómról.
- Bocs, de azt hiszem nekem nem állna jól a halál, jobban nézek ki élve. - Egyébként sem vagyok azaz öngyilkos hajlamú. Na meg túl fiatal vagyok még a halálhoz.
- Szakadj már le erről a témáról, untatsz vele! - Ne tőlem akarjon választ kapni a kérdéseire, nem vagyok információs központ, ahol érdeklődhetne.
- Engem azért nem fizetnek, hogy itt csevegjek veled. Nekem ez nem éri meg. - Nem fogok egy dohos, bűzölgő gyárban egy hulla társaságában kérdezz-feleleket játszani vele. Ezért szépen hátat is fordítok neki, hogy végre elinduljak kifelé.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 07.01.14 19:27

- Ahogy tetszik. Akár igen, annak is veheted - súgom sejtelmesen, miközben le nem veszem arcáról a tekintetemet. Valami azt súgja, hogy ezt a nőszemélyt is kemény fából faragták, akárcsak Ingridet. Mostanában csak az ilyen ijesztő, rémes boszorkákat fogom ki? Na persze itt nem azt mondom, hogy ez a külsőjüket illeti. Sokkal inkább a természetüket, viselkedésüket. És bár tény, hogy imponál, lévén kíváncsivá tesz meddig mehetek el náluk, mégis kezd sok lenni. Hova tűntek a cicababák akik belepirulnak ha egy férfi huzamosabb ideig tartja velük a szemkontaktust?
- Nem. Akkor csak te is egy lennél a sok millió közül. Csak említettem - vonok vállat ahogy vetek még egy pillantást a hullára akit illene innen elcipelni, de erre nem fogok felesleges időt és energiát pazarolni. Rohadjon csak itt kedvére.
- És annál beképzeltebb. Azt hiszem emberemre találtam - indulok el felé, hogy járjak egy kört körülötte, és minden porcikáját alaposabban szemügyre vehessem. Csinos példány, semmi kétségem efelől. Viszont idegesítő és túl nagyképű. Pimasz. Nem érdekes, inkább unalmas. Az összes lotyó ilyen.
Amint sarkon fordul, rögtön a csuklója után kapok minél fogva visszarántom magamhoz. Közel hajolva hozzá, mélyen a szemébe nézek.
- Nem fordíthatsz hátat nekem. Elvetted az emberemet... gúnyolódsz, és még hátat is fordítasz. Kicsit sok, nem gondolod? - lépek egyet felé, hogy ezzel hátrálásra bírjam. Nem tudom, hogy menni fog-e, de tekintettel a méretbeli különbségekre, valószínűleg igen.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 07.01.14 20:33

Gavin & Minea

Szúrós tekintetemmel nézek rá, oh ha most ölni tudnék a tekintetemmel, akkor biztosra veszem, hogy a halott pasi mellett végezné a porban. Egy pillanatig sem tartana előkapni a fegyveremet és ledurrantani, de nem kapnék azért plusz pénzt mert két hullát hagytam magam mögött, szóval nem is érné meg.
- Nem voltál eléggé hatásos, ezt még gyakorolnod kell, mert nem ijedtem meg tőled. - Azt hiszi azért mert férfiből van és sokkal nagyobb - és biztosra veszem, hogy erősebb is nálam - azért megfélemlíthet? Ha eddig nem tűnt volna fel neki, nem abból a törékeny női kategóriából vagyok, habár gondolom nekem is épp olyan könnyen törnek a csontjaim, mint másoknak. De ez sem elég indulok arra, hogy ijedtemben csiripelni kezdjek neki a megbízómról.
- Oh megszólalt a macsó, bocsáss meg nekem, hogy tisztában vagyok az adottságaimmal. - Szépnek születni kell, én pedig minden jel szerint az vagyok, ez tagadhatatlan. Bűn lenne részemről, hogy tudok élni a testi adottságaimmal? Nem mintha bármikor is érdekelt volna mások véleménye.
- Ha ennyire tetszik a látványom, akkor miért nem csinálsz rólam egy képet? - Nem gondoltam komolyan, de mégsem bírtam szó nélkül, amikor méregetve körbesétált. Gondolom már azon is túl lennénk, hogy a tekintetével levetkőztetett, mert ugye minden férfi a lényegre kíváncsi, ami ugye a ruha alatt rejlik.
- Nem. - Mikor nem túl finoman a csuklómnál fogva vissza rántott néztem bele egyenest a szemében, egyelőre még teljesen higgadtan. Azt hiszen nem fogok olyan gyorsan távozni innen, mint szerettem volna. Meg sem rezzentem, hiába jött hozzám közelebb. Legrosszabb esetben is csak megkínozhat, hogy kiszedje belőlem az információkat - mert ugye halottan már semmit sem érek neki - de még ettől sem tudok tartani.
- Most komolyan megsértődtél, talán még hisztizni is fogsz? - Mintha az én hibám lenne, hogy gyorsabb voltam, ezek a férfiak egyszerűen elképesztőek, sosem tudnak emelt fővel veszteni.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 20.01.14 19:59

Megszoktam a hozzá hasonló természettel bíró nőszemélyeket, ennek ellenére nem érint túl jól már maga a gondolat se, hogy így viselkedik azok után, hogy leszedte az emberemet akire utaztam. Meglehet ő maga is, de ugyebár erre szarok magasról! Ami az enyém az az enyém, nem tűröm el, hogy mások lenyúlják tőlem.
Nem kellene sokat szenvednem ahhoz, hogy főbe lőjem a lányt, de inkább játszadozok vele egy kicsit. Kíváncsi vagyok, hogy mit csinál a jelenlétemben, miután kellőképpen kihoztam a sodrából. Vagy... egyáltalán ki lehet őt hozni? Fel lehet idegesíteni úgy, hogy lássam mire képes? Fogalmam sincs, hamarosan kiderül, és csak reménykedni tudok abban, hogy nem fordítva fog alakulni a dolog tekintettel arra, hogy manapság olyan vagyok mint aki egy idegbajos bika lelkét kapta volna meg.
- Megbocsájtok - sóhajtom drámaian. Lehet, hogy szép és tudja magáról, de akkor is, még egy férfi számára is visszataszító, ha ezt hajtogatják nekik a nők. Egy igazi nő tudja magáról, hogy milyen, de azt inkább tettekkel, ne szavakkal bizonyítsa.
- A kép nem él. Mellesleg mit kezdenék én vele? Az első kukában landolna - vagy ki tudja? Minden esetre nem szokásom csak úgy pózoltatni az embereket, hogy lőjek róluk egy képet. Így ez az eset most se áll fent, inkább szórakozok még egy kicsit.
- A hiszti nem az én szokásom kicsi lány. Viszont rohadtul nincs ínyemre a viselkedésed. De mondok neked valamit - húzom vissza.
- Adj egy csókot és akkor mindent lezártnak tekintek. Mit szólsz? - nézek rá gúnyos vigyorral az orrom alatt. A csók sok mindent elárul egy nőről. És ha már szavakkal, viselkedéssel nem tudja kimutatni, hogy milyen ő, akkor vetemedjünk a perverzebb felálláshoz.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 20.01.14 21:16

Gavin & Minea

Nem komolyan gondoltam a bocsánat kérős részt, de mikor közölte velem, hogy megbocsájt nekem, ezen akaratlanul is elnevettem magam. De ha már itt tartunk, akkor szerintem neki kellene bocsánatot kérni azért, mert ilyen tapló mód viselkedik velem, pedig én csak a munkámat végzem, vagyis jobban mondva azt a munkát, amire mindketten pályáztunk, csak lekésett róla.
- Ilyen egyszerűen képes lennél megválni tőlem? - Jobban mondva a rólam készült képről.
- Hogy mit szólok? - Meglepetten kérdeztem vissza, miután újra közel húzott magához, ezek szerint képtelen elengedni, pedig tényleg lenne sokkal jobb dolgom, mint ezzel a bájgúnárral játszadozni.
- Mégis miből gondolod, hogy hajlandó lennék arra, hogy téged megcsókoljalak? - Hajoltam még az eddiginél is közelebb hozzá. Az előtt még biztos voltam abban, hogy inkább megölne azért mert nem vagyok túlságosan segítőkész, erre most azt akarja, hogy megcsókoljam. Mégis mi jöhet ezután, előáll azzal, hogy meg is fektetne? Azért mégis - mert megtehetem alapon - kezemmel lassan végig simítok mellkasán. Ruhán keresztül nem látni, de így érezni, hogy bizony izmos felsőtestet rejteget előlem.
- Bocs, hogy kiábrándítalak, de nem vagy az esetem. Szóval legalább most egyel több okot adtam arra, hogy utálj. - Levettem róla kezemet, egyszerűen csak megrántottam vállaimat, mert tényleg nem érdekel, hogy mit gondol rólam, vagy az, hogy miféle negatív érzelmeket váltottam most ki belőle.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 20.01.14 21:53

- Simán. Miért tartogassam egy ismeretlen nő képeit magamnál? - vonom fel a szemöldökömet. Soha nem voltam egy rajongó típus, így fiatal koromban is ha volt kedvenc színészem, nem magasztaltam, nem imádkoztam azért, hogy legyen tőle autogramom. Most miért tenném főleg egy teljesen hétköznapi nőszeméllyel, aki nem mellesleg megfosztott egy kis adrenalinlökettől.
- Csak reméltem megteszed... könnyebben szabadultál volna de ha nem, hát nem - kapom el róla a tekintetemet, az viszont meglep, hogy végigsimít mellkasomon. Kíváncsian fordulok vissza felé.
- Hála a jó égnek. Legalább nem kell attól tartanom, hogy egy őrölt rajongó fog a nyakamba akaszkodni - megkönnyebbültem? Nem. Csak jó kicsit szórakozni egy teljesen ismeretlen, vadidegen nővel akiről a semmin kívül többet nem tudok.
Mikor viszont valami halk neszezést hallok mögülünk, felvonom a szemöldökömet és már fordulok is sarkon, hogy kitudakoljam miről van szó. A gond csak az, hogy ekkor érkezik egy lövedék felénk, mi szerencsére elhúz a fejünk mellett.
- Mi a... - nyögöm és már rántom is elő a pisztolyomat, hogy a folyosó végén álldogáló ipsére célozzak vele. Háromszor dörren a pisztoly, egyszer talán célt ér, de abban se vagyok biztos.
- Jössz vagy maradsz? - indulok el az ismeretlen után és csak azért intézek a lány felé egy kérdést, mert még nem hagytuk abba a mi kis csevegésünket. Ha már elkezdtük fejezzük is be, és agyaljuk el azt a barmot, aki megszakított minket.
Rohanvást hagyom magam mögött a holttestet, és egy fémből készült lépcsősorral találkozok minek tetejéről tisztán hallom a lépteket.
Ki a fene lehet ez?

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 20.01.14 23:29

Gavin & Minea

- Mondjuk azért, hogy mikor a képemre nézel eszedbe jusson a mai napon ért csúnya vereséged? - Szemöldök felhúzva tettem felé kérdésemet, persze nagyon is magabiztosan, na meg azért gúnyosságból sem volt hiány. Tudni kell veszíteni is, vagyis mások ezt hangoztassák, de én nem szeretek, ezért is élvezem ennyire a helyzetemet, hogy leelőzhettem.
- Hát persze, csak mert te szeretnél valamit, akkor nekem egyből meg is kellene tennem? Vedd már észre, hogy nem fogok a te szabályaid szerint játszani. - Mert ha már itt tartunk, akkor én is sok mindent szeretnék, főleg azt, hogy távozhassak már innen úgy, hogy mikor hátat fordítok neki, hogy végre elinduljak ne rántson vissza folyton, mert így aztán nem haladok.
- Érted képes bárki is rajongani? - Gonoszan vigyorogva kérdeztem, mert számomra ez az egész elképzelhetetlen, talán pontosan annyira az, mint hogy valaki megzavarjon itt a semmi közepén minket, mégis megtörtént. Mint mondtam élve sokkal jobban nézek ki, ezért az első mellettünk süvítő golyó után előkaptam fegyveremet, aminek szorosan ragadtam meg markolatát magam előtt biztosan tartva. Fene! Már rég nem lennék itt, ha ez az idióta nem állta volna az utamat, igazán nem lett volna szükségem erre a kis közjátékra.
- Téged mindenki ennyire utál? - Az fel sem merült bennem, hogy esetleg valaki rám vadászhatna, kizárt!
- De ugye nem leszel morci rám, ha megint nekem sikerül hamarabb lepuffantanom? - Ez nálam röviden annyit jelentett, hogy ki nem hagynék egy kis véres játékot, aminek halál a vége.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 02.03.14 16:33

- Hagyjuk már! Jól bírom a vereséget, nincs szükségem nekem emlékeztetőre. Csak még erősebb lenne a bosszúvágyam tőle, ami nem egészséges. Nekem a szívemre nézve, neked az önértékelésedre. De hagyjuk - legyintek jelezve, hogy nem akarom tovább cibálni ezt a témát. Nem csak azért, mert felesleges, hanem mert lassacskán nem fogom tudni megállni, hogy visszatartsam a feltörni készülő gúnyos nevetést.
- Észrevettem. Ahhoz túl hiú, öntelt és makacs nő vagy, igaz? Tudod mit? Emlékeztetsz magamra... te és én nagyon hasonlóak vagyunk, és ne mond, hogy nincs igazam. Nem tudunk veszíteni. Mindkettőnknek felvágták a nyelvünket. Talán emiatt is van olyan érzésem, mintha már ezer éve ismernélek - tanulmányozom az arcát kíváncsian, jelezve, hogy érdekel a véleménye ami minden bizonnyal nem a lelkesedésen vagy az együttérzésen fog alapulni, sőt!
- Valaki igen, valaki nem. Nem mindegy? - pattan a szemöldököm a homlokom közepére, de a következő pillanatban már össze is rezzenek, ahogy hangos dörrenések zaja és lepattanó golyók hangját hallom.
- Engem? És mi van akkor, ha épp téged utál valaki? Attól még, hogy hú de szép, hú de csini, hú de szemtelen vagy, attól még neked is lehetnek ellenségeid nem? - fordulok sarkon, hogy már vágtázhassak is az ismeretlen férfi után.
- Nem, nem leszek "morci", csak rohadtul mérges. Élve kell ez a f*szkalap, jó? Kiszedem belőle, hogy mégis ki ez, kinek dolgozik és mit keres itt. Szóval csak lábra, karra célozhatsz! - adok meg neki fontos paramétereket. Nem hiányzik, hogy idő előtt a halálba küldjük azt a szerencsétlent. Meg akarom tudni, hogy ki ez, és azzal, ha egy golyót a fejébe eresztünk, szerintem nem leszünk előrébb.
Kilesve az ajtófélfa mögül már bele is kapaszkodok a korlátba, hogy annak segítségével kontrázhassam a tempót amivel haladok egyre felfelé.
Olykor kénytelen vagyok a falhoz húzódni, mivel egy-egy golyót küld lefelé nekünk.
- Figyelj oda, jó!? - ezt persze arra értem, hogy vigyázzon magára. Nem akarom az ő hulláját is itt égetni el.

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 05.03.14 19:02

Gavin & Minea

Nekem aztán tényleg nincs okom a panaszra. Volt egy melóm, amit sikeresen véghez vittem, minden annyira egyszerűen ment, leszámítva ezt az kellemetlen alakot. Már régen leléptem volna innen, de csak nem akar elengedni.
- Valahogy nem úgy néz ki, mintha tényleg annyira bírnád a vereséget. - Csak nem bírtam ki, hogy ne jegyezzem meg. Meg amúgy is nem kell engem végig hallgatnia, nyugodtan elmehetne és engem is békén hagyhatna, jobb lenne mindkettőnknek.
- Alig pár perce ismersz és mégis ilyen ostoba dolgokat hablatyolsz nekem. Ez lenne a rémes csajozós szöveged, hogy úgy érzed már ezer éve ismerjük egymást? - Vicces, nem csak ez, hanem az egész helyzet. Biztosra veszem, hogy van még rengeteg olyan személy, akivel egyezne a felsorolt jelzők. Nem tagadom, hogy igaza volna, de azért nem is állítom, hogy valójában annyira hasonlóak volnánk.
- Nekem mindegy, de nyugi én nem fogok érted rajongani. - Ez gondolom eddig is nyilvánvaló volt. Nem vagyok olyan, aki bárkiért is képes rajongani, leszámítva saját magamat.
- Meg sem tudnám mondani mennyi ellenségem lehet már, ebben a szakmában ez elkerülhetetlen. De, azt hiszem veled gyarapítom a listámat. - Nem hiszem, hogy puszi pajtások fogunk lenni, főleg ha pár pillanat múlva lepuffantja azaz ismeretlen személy, aki lövéseket küld felénk. Remélem nem én vagyok a célpont, de attól még magam is szeretnék erről meggyőződni, ezért is rohanok utána.
- Nem ígérek semmit! - Megölni valakit úgy, hogy nem fizetnek érte? Időpocsékolás, de ha velem van baja, akkor halál a jutalma.
- Inkább te figyelhetnél. - Nevetséges, hogy még éles helyzetben is képesek vagyunk vitatkozni. Nekem ebből elegem van, amint látókörömbe tért ismét a pasas meghúztam a ravaszt. Tökéletes találat volt a karjába, aminek hatására el is ejtette a fegyvert.
- Csak azért él még, mert elég volt elvennem tőled a dicsőséget. - Gúnyosan mosolyogtam rá, még a fickó jajgatása sem tudott zavarni, habár szívesen elhallgattattam volna örökre, de ami késik... [/color]

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár 13.05.14 9:30

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Elhagyatott gyár

» Használaton kívüli gyár
» A gyár körüli külső területek
» Elhagyatott városnegyed
» Elhagyatott színházterem
» Elhagyatott város rész

Elhagyatott gyár

Elhagyatott gyár

Similar topics

Similar topics