Most már tényleg nem tudom, hogy mihez kezdjek. Teljesen összezavart. És akkor még azt mondják, hogy a férfiak a bonyolultak. És akkor a nők? Örülnöm kéne, hogy beadja a derekát és velem alszik, de valahogy most nem tudok. Ez nem olyan, hogy szívesen megtenné, hanem, mert "megígérte". Nekem így meg nem kell.
- Nem szeretném, hogyha csak kényszerből maradnál nálam. Inkább majd a film után eldöntöd, hogy mit szeretnél. - Adok neki egy ötletet, így ha tényleg van kedve akkor marad, ha meg nem, akkor meg haza kísérem. Újból az ő kezében van a döntés, és az elsőnek örülnék a legjobban. Vele akarok aludni és járni is. Eszméletlenül elcsábított és most meg itt teperek, hogy észre vegyen. Ki is jelentem, hogy nem tudok rajta kiigazodni.
- Legalább egyben egyetértünk. - Halvány mosoly jelenik meg az ajkaimon, bár kíváncsi lettem volna, hogy miért változott meg hirtelen a véleménye, de ezt nem fogom megtudni. Majd erre is várok, ahogy rá.
- A jó dolgokra megéri várni. - Nézek fel rá mosolyogva, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget, bár én ezt nem érzem, de talán bátrabb lesz Charlotte is. Az együtt filmezés könnyebben megy, mint hittem. Azt gondoltam, hogy majd egy órát ülünk a gép előtt, mire megtaláljuk a legmegfelelőbb filmet, de tévedtem. Ennek örülök és a kijelentésének is. Egy félmosoly megjelenik az ajkam szegletében. Ezután már csak az következik, hogy hozzám bújik, ami rettentő jól esik nekem, még meg is puszilom és egy kicsit simogatni is kezdem a vállát. Annyira jó, hogy végre a karjaimban tarthatom, így nem is akarom elengedni.
- Majd választunk egy másik filmet. Más jobban leköti a figyelmem. - Vallom be őszintén, talán túl sokat is elárulva ezzel. Később akartam elmondani neki, hogy tisztában legyen az érzéseimmel, de úgy érzem, hogy csak távolodott tőlem, ezért is kellett győzködnöm. Ahogy ölelem, megérzem a hajamba túrást, amitől a szemeibe nézek. Csak úgy csillognak a szemeim és azt hiszem, hogy megint a rózsaszín ködben úszkálok. Valamitől fogva kicsit közelebb hajolok hozzá, szabad kezemmel az állához nyúlok, és már épp érinteném meg az ajkait az enyéimmel, mikor lövöldözni kezdenek a filmben.
- Ennyit a meghitt pillanatról. - Dőlök hátra a kanapén, nem így gondoltam ezt az egészet. Felállok és egy kicsit lejjebb halkítom, hogy ne zavarjon meg minket semmi. Visszaülve mellé, átkarolom és egy puszit adok a halántékára. Majd el nem véve onnan az ajkaimat az arcára is adok egyet, miközben egyik kezemmel az állához nyúlok, hogy magam felé fordítsam. A következő puszit, gyengéden az ajkaira adom. Mikor érzem, hogy nem lök el, akkor adok még egyet, majd érzékien csókolni kezdem. Ha az első szájra puszi nem jön össze, mert eltol, akkor nem próbálkozok vele.

Nem akartam megbántani a kijelentésemmel, tényleg csak jót akartam, de úgy tűnik, hogy elrontottam. Elhúzom a számat, mert tudom, hogy szólna, hogyha valami nem tetszik neki. Én hülye meg próbálom lebeszélni, hogy velem aludjon, amit mindennél jobban akarok. Azt hittem, hogy az a helyes.
- Rendben. - Bólintok is egyet mellé, majd a szemeibe nézek, ahogy biztat. Ekkor valami felcsillan bennem. Ezek szerint akarja, hogy majd valamikor együtt legyünk. Csak az számomra fény évek múlva lesz. Nehezen telik az idő, ha külön vagyunk.
- A lehető legjobb. - Félmosoly jelenik meg az arcomon. Azt hiszem, hogy ezzel elárultam magam, de amíg teljesen őszintén ki nem mondom, hogy szeretem, addig Charlotte is lehet kétségek közt. Nagyon örülök annak, hogy hozzám bújt, így én is hozzá bújok, ahogy csak tudok. Ki tudja, hogy ez a pillanat meddig tart.
- Nem. Te érdekesebb vagy. - Mondom őszintén, mert ez így van. Egyik film sem tudná lekötni a figyelmemet, hogyha velem van. Akkor inkább kihasználom a helyzetet és minden figyelmet rá szentelek, amíg el nem utasít. Kezdek rájönni, hogy talán ugyanazt érzi, mint én, ami számomra a világ legjobb dolga lenne. Ezután megpróbálkozok a csókkal, hogyha már előző nap akarta. Kiakarom próbálni, hogy milyen is vele a csók, mennyire édes. Mikor már elég közel vagyok hozzá, megzavar a film, ez a hangos lövöldözés. Ezért utálom ezeket, a beszéd nagyon halk, minden többi mert rettentően hangos. Nem értem én a film készítőket. Felállok és lehalkítom, majd felé fordulva megszólalok.
- Nem bírok erre várni. - Leülök mellé és puszik után végre megízlelem az ajkait. Érzem, hogy félénken csókol vissza, talán nem akarja, csak nem akar nekem több visszautasítást adni. Már épp próbálnék elszakadni az ajkaitól, ami lehetetlen, mikor érzem, hogy az ölembe mászik és egyre vadabbul csókol. Belemosolygok a csókba és ugyanúgy viszonozom, ahogy kapom. Kezeimmel megfogom a derekát, majd végig simítok a hátán. Annyira vártam már ezt. Kezem le is csúszik teljesen és megpihen, félig a fenekén. Szívem heves dobogásba kezd és egészen folytatja. A pulzus számom biztos, hogy az egekben van. Ahogy elválnak az ajkaink, úgy kapkodom a levegőt. Nem távolodok el tőle, ahogy beszélek ajkaim hozzáér az övéihez.
- Veled szeretnék aludni. De nem kell félned, nem fogok semmit sem csinálni. Csak mindennél jobban akarom, hogy együtt aludjunk ma. - Minden őszintén csúszik ki belőlem, fogalmam sincs, hogy ezt miért mondtam el neki. Teljesen megkergülök, hogyha csak rám néz, most meg itt csókolózunk. Nem is vesztegetek el semennyit sem, így a vágyam elmondása után folytatom a csókot. Vadul és szenvedélyesen, még az sem érdekel, hogy a filmben ölik egymást.

Csak nézem a szemeit és úgy érzem, hogy kezdek elolvadni. Annyira nem bírom magamat tartani, mikor vele vagyok. Annyira szívesen csókolnám, ölelném és vigyáznék rá. Azt hiszem, hogy még egy lányba se voltam ennyire bele bolondulva. Szinte nem érzékelek semmit sem a külvilágból, csak őt látom magam előtt.
- Türelmetlen vagyok, de ez esetben várok. - Újból a szemeit célzom meg a tekintetemmel, hogy komolyan gondolom azt, hogy várok rá, annak ellenére, hogy elég türelmetlen személyiség vagyok. Nem akarom vele elsiettetni és ezt érzékeltetni is akarom vele. Azt szeretném, ha olyan tempóban mennénk, ahogy ő szeretné, mert akkor biztos, hogy semmit sem fogok elrontani, remélem.
- Én mindig édes vagyok. - Sármos félmosoly jelenik meg az arcomon, hátha leveszem a lábáról. Azt akarom, hogy az enyém legyen mindenhogy. A következő pillanatban már el is kap minket a hév és egy kicsit közelebb is sodor hozzá. Vadul és szenvedélyesen csókolózunk, ami nekem nagyon is jól esik. Végig simítok a hátán, majd a kezem a derekán megáll, mikor megérzem a kisebb rándulást. Bele mosolygok a csókba, ahogy rájövök, hogy megtaláltam egy érzékeny pontját. Még lejjebb csúszik a kezem és amennyire tudom, megfogom a fenekét. Annyira kerek és feszes, hogy simán azonnal ágyba vinném.
- Tényleg? - Szerelemtől csillogó szemekkel nézek bele a szemeibe, ahogy kijelenti biztosan, hogy itt alszik. Ez annyira feldobott, hogy újból csókolni kezdem. Nem is szeretném abba hagyni, minden percét kiakarom használni, de érzem, hogy eltol. Amint abbahagyjuk a csókot, lefelé tekintek, hogy valamit nagyon elronthattam, ha nem akarja folytatni.
- Csak csókolózunk. De oké, ha akarod, akkor filmezzünk tovább. - Mondom a szemeibe, egy félmosollyal az arcomon. Egy kicsit azért nyugodtabb vagyok, most, hogy megcsókolhattam. Már ez is bőven elég nekem, és este még hozzá is bújhatok és vele aludhatok.
- Vagy válasszunk egy másik filmet? Amitől megijedsz. - Gonosz mosoly jelenik meg az arcomon az utolsó két szóra. Szeretném, ha megijedne és jobban, szorosabban bújna hozzám.
- Vaaagy... - Mondom szinte elgondolkozva, amit csak tettetek. Egy nem várt pillanatban elkapom a derekát és magam alá gyűröm a kanapén.
- Nézzük meg mennyire vagy csikis. - Amint kimondtam, már csikizem is. Csak egy kicsit csinálom, majd két csuklójánál lefogom a karjait és a szemeibe nézek. Annyira elvarázsol, hogy teljesen kész vagyok tőle. Kezeim felcsúsznak a kezeire, és összekulcsolom ujjainkat. Egy puszit nyomok az arcára, majd az oldalához fekszem, belülre és úgy engedem el, hogy eltudjunk kényelmesen feküdni, úgy, hogy háttal van nekem, így áttudom ölelni. Hozzá is bújok és már egy cseppet sem érdekel a film, csak magamba szívom az illatát, amitől még jobban elkábulok.

Mindent megteszek azért, hogy jól érezze magát velem, azért, hogy bízzon bennem és végre velem legyen. Tudom, hogy a korkülönbség sok, de engem ez egyáltalán nem érdekel. Ahogy egyre telik az idő, úgy érzékelem Charlotten is, hogy nyugodtabb. Talán most jön rá, hogy tényleg nem szeretnék sem erőszakoskodni, sem mást csinálni, mint a megbeszéltek. Nem akarom elijeszteni, csak elcsábítani, ahogy ő tette velem. Ezért bevetem a sármos mosolyomat. Egyből felfedezem a szemeit, hogy mindjárt elolvad. Tehát sínen vagyok.
- Édesnek tartasz? - Rákérdezek nyíltan, bár tudom a választ, legalábbis nagyon úgy fest, hogy az igenhez van közel a válasz. A csókok után egy számomra hihetetlen kijelentéssel áll elő, ami tényleg nagyon meglep.
- Hát... Az előbb még túl korainak tartottad, most meg beleegyeztél. Így igen... Egy kicsit annak hangzik. De nagyon örülök, hogyha tényleg itt alszol. - Elég döcögősen megy az eleje, de csak azért, hogy úgy fogalmazzak, hogy ne legyen sértő és bántó. Utána már egy mosoly is megtalálható az arcomon, mert boldog vagyok, hogy belement az együtt alvásba. Már ez is nagy szó, hogyha Charlotteról van szó, bár a mai nap már elég messzire jutottunk, amit én nem bánok. Ahogy eltol, veszem a célzást és leállok.
- Most normálisan. Hogy tényleg megnézzük. - Nézek bele a szemeibe, majd le az ajkaira. Annyira vágyok rájuk, így megpróbálkozok egy csókkal. Közelebb hajolok hozzá és finoman hozzáérintem az ajkaimat, az övéihez. Ezután már a nyelvemmel kérek szabad utat a szájába. Gyengéden, mégis szenvedélyesen csókolom, hogyha idáig engedte, hogy eljussak.
- Hozzám bújnál magadtól is? - Ráncolom össze a homlokomat. Nekem nagyon új még ez a hirtelen változás. Túl gyors, pedig egyáltalán nem bánom, csak tényleg nem tudok rajta kiigazodni. Helyett inkább magam alágyűrve, elkezdem csikizni. De csak egy kicsit, majd egy arcra puszi után, már be is fekszek mögé, úgy hogy megölelem. El sem akarom engedni, a filmet meg csak hallgatom, az illatát szívom magamba, hogy mindig érezzem. Ez csak pár pillanatig tart, mikor érzékelem, hogy megfordul és szembe fekszik velem.
- Soha sem tudnálak bántani. - Mondom a szemeibe őszintén, mert ez csak egy apró játék volt. A derekamnál érzem az érintését, egyből odapillantok, majd vissza a szemeibe.
- Elítéled a szűz fiúkat? - Kérdezem érdeklődve, bár semmi rossz nincs benne, csak érdekel.
- Kérdezhetek valamit? - Pár pillanattal később egy újabb, ami érdekel. Lehet, hogy ezzel most megfogom bántani, pedig nem ez a célom. Csak akkor mondom, hogyha engedélyt ad rá.
- Miért van az, hogyha mondjuk egy fiú meg egy lány szeretik egymást, és nem járnak, akkor a lány mindig időt kér mielőtt szex lesz? Úgy értem, hogy a lány is szerelmes a fiúba, akkor miért nem fekszik le a sráccal? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, hátha tud rá adni valami magyarázatot. Sokszor hallottam már ezt és nagyon érdekel. Charlottetal is pont itt tartunk, így ez nekem fontos. Ez a kérdés csak is akkor történik meg, hogyha megkaptam az engedélyt, ha nem akkor ez nem hangzik el.

Újból elmosolyodok, amint megtudom a választ. Erre számítottam, ezért még tovább nézem, hátha valami mást is kitudok olvasni a szemeiből. Ez csak addig tart, amíg nem hallok egy olyan kijelentést, ami számomra nem egyértelmű.
- Milyen történtek után? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, hogy ossza meg velem, hogy miért változott a véleménye. Meglepődök, hogy őt már nem érdekli a film, bár engem sem, mert inkább aludnék Charlottetal, hogy hozzábújhassak.
- Akkor mit szeretnél csinálni? - Döntöm oldalra a fejemet, amennyire csak tudom így fekve. Szeretném tudni, hogy mit akar csinálni, ha már a film kilőve. Moziban rosszabb lett volna, mert akkor kénytelenek vagyunk ott ülni, hogy ne menjen kárba a jegy ára.
- De. De azt hittem, hogy többet már nem akarsz. - Húzom el a számat, bár tudom, elég érdekes gondolkodás menetem van. Egy gyors csikizés után már úgy tűnik, hogy így is fogunk maradni, egymás karjaiban. Nekem nagyon is jól esik, csillogó szemekkel nézem Charlottet. Annyira megtudnám szokni azt, hogy itt fekszik velem minden nap.
- Biztos is. - Mondom maga biztosan, bár azt nem vettem bele, hogy lelkileg nem fogom bántani, én erre inkább a testi erőszakra asszociáltam és az előbbi eszembe se jutott. Lelkileg meg nem tudom, hogy mi lesz. Én nem akarom úgy sem bántani, de ez nem csak rajtam függ.
- Mert, kíváncsi vagyok, hogy inkább a tapasztalt fiúkat szereted, vagy az sem baj, ha nem tud túl sokat teljesíteni az ágyban. - Nézek bele félénken a szemeibe, ez eléggé kínos téma nekem. Nem szeretném elárulni, hogy miért érdekel ennyire. Ezek után már bátrabban tudom megkérdezni, azt amire kíváncsi vagyok. Látom, hogy beharapja az ajkát és elgondolkozik rajta. Talán még ő sem tudja, pedig azt hittem, hogy a lányok tudják a női gondolkodást.
- Jó, de a fiú is szerelmes a lányba. - Vonom fel a szemöldökömet és érdeklődve fürkészem a szemeit. Annyira izgat ez a téma, mire megérzem a számon a kezét. Még akartam valamit mondani, de meghallgatom a kérdését, mire kikerekednek a szemeim. Valamit elrontottam, hogyha magára veszi.
- Nem, dehogyis. - Kezdek bele a védekezésbe kicsit megrémülve. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy ezzel siettetni akartam, így gyorsan mondom is tovább, mielőtt megtudna szólalni.
- Nem akarlak siettetni, hogyha nem akarsz velem lefeküdni, akkor nem fekszünk le. Én csak tudni szerettem volna a választ, mert sokszor hallok ilyet. És azt hittem, hogy te mint nő, tudod a választ. - Fekve megrántom a vállamat, miután elmondtam a válaszomat. Ez szinte mentő nálam. Azért valami szöget ütött a fejemben ezzel kapcsolatban.
- De ha burkolt célzásnak vetted... Szóval te nem vagy belém szerelmes... Vagy igen? - Kicsit akadozva mondom, mert nem akarok úgy fogalmazni, hogy sértő legyen. Csak egyszerűen érdekel, hogyha ennyire magára vette, akkor talán szerelmes belém, bár ez nekem annyira hihetetlen lenne, mert mégis csak idősebb nálam, nem is biztos, hogy bírja a fiatalabb fiúkat. Tudom, hogy most csókolóztunk, de az lehet azért volt, mert én kezdeményeztem és ez csak a pillanat heve volt.

Komolyan gondolok mindent, amit mondok és amit teszek. Azt szeretném, ha Charlotte megbízna bennem, hogy később együtt legyünk. Szeretnék vele járni, de ezt nem merem még neki elmondani, hiszen, az egy dolog, hogy tudom magamról, hogy szerelmes vagyok belé, de én nem tudom, hogy ő mennyire szeret vagy egyáltalán eljutott-e odáig az érzelmekben. Teljesen bizonytalan vagyok és azt hiszem, össze is vagyok zavarodva. A csókot viszonozom, amit az ajkaimra nyom és egy pár pillanatig még csukva tartom a szemeimet, hogy amíg a bizsergető érzés tart, addig finom ajkaira gondoljak.
- Lenne ötletem... Egész este csókolózhatnánk. - Vetem fel az ötletemet, hogy hátha tetszik neki. Félve ránézek, hogy mit is szól mindehhez. Én nagyon szeretném, ha az ajkait puszilhatnám, vagy simogathatnám. Amíg várok a válaszra, a füle mögé tűrök egy tincset. Látni akarom az arcát.
- Értem. - Aprót biccentek, hogy felfogtam. Ha valami nem tetszik Charlottenak, majd a tudtomra hozzá. Azt hiszem, hogy tényleg nem ismerem még eléggé, de nekem az is bőven elég, hogy szeretem. A többi majd kiderül "út" közben.
- Csak kíváncsi vagyok. - Vonok vállat, mert tényleg érdekelt volna, hogy milyen típusú férfit szeret az ágyban. Azt hiszem, hogy valamit produkálnom kell majd, ha mégis csak a tapasztaltabbakat szereti. Ahogy mondja, még túl korai ez a kérdés, bár én szívesen gyakorolnék vele már ma este.
- Hát... Mivel a szerelem az többek közt nem első látásra alakul ki, így elég sok mindent tesz a fiú a lányért. Például randi, gyengédség, csók és hagyja, hogy a lány irányítson. Ezekből csak tudja a lány, hogy a fiú komolyan gondolja és nem csak egy éjszakára kell. - Fejtem ki a véleményemet a két kérdésére, hátha úgy könnyebben megtudjuk közelíteni a témát. Azt hiszem, hogy eleve rosszul raktam fel a kérdést, de ha kérdezz-felelek lesz, akkor csak megérti Charlotte, hogy mit is akartam ebből kihozni.
- De még nem akarsz. Úgy értettem, hogy majd akkor fekszünk le, amikor te szeretnéd. - Javítom ki magamat, hogy így érthetőbb legyen. Annyira elvagyok varázsolva a közelében, hogy teljesen érthetetlen mondatok csúsznak ki az ajkaimon. Nem csodálnám, ha tiszta hülyének nézne és itt hagyna. Bár nem örülnék neki, de megérteném. Nem értem, hogy mit szeretne mondani, miért nem egyszerű egy igen vagy egy nem, de azért a hátamra fekszek, ahogy kérte. Megdöbbent, hogy az ölembe mászik, de nagyon is izgató. Eltudnám képzelni így a szexet, hogy felül van. Csillogó szemekkel csodálom, amíg a kezemet a melléhez nem rakja. Kicsit nyitva is marad a szám, ahogy érzékelem, hogy milyen gyorsan ver a szíve, de ezt kizárva a formás mellére koncentrálok. Valahogy az jobb, mint a heves szív verés.
- Szerelmes vagy? - Nyögöm ki magamból, miközben a mellét nézem, ahol a kezem van. Nyelek is egyet, mert nem akarom elvenni a kezemet. Rettentő nagy önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne teperjem le.
- Öhm... Én... Alsógatyában szoktam aludni... Zavarni fog? - Hebegek-habogok, de megpróbálok a szemeibe nézni, viszont a kezem önálló életet él és azon kapom magam, hogy finoman masszírozni kezdem.

Kezdek megint felvidulni, ahogy Charlotte belemegy a felhozott ötletembe. Nagyon is szeretnék még vele csókolózni, mert ki tudja, hogy mikor lesz rá megint esélyünk. Épp azért nem hozom fel azt a témát, hogy esetleg járhatnánk, mert ha korainak tartja az együtt alvást, akkor azt meg pláne. Főleg, hogy szerinte még nem ismer engem. Mielőtt elromolna a kedvem ezektől a gondolatoktól, egy széles mosolyt varázsolok az arcomra és hevesen bólogatni kezdek.
- Igen. Miért? Szerinted nem? - Vonom fel gyanúsan az egyik szemöldökömet, hogy talán mégsem azért egyezett bele, hogy meg is valósítsuk. Azért kíváncsi vagyok az ő állás pontjára, hogy mit gondol minderről, mert az egy dolog, hogy én mit szeretnék.
- Miért? Miért zavar téged, hogy megszeretnélek ismerni? - Nézek rá ugyanúgy gyanúsan, mert most már tényleg nem értem. Ha egyszer megakarjuk egymást ismerni, akkor persze, hogy érdekel minden apró dolog is. Lehet, hogy túl gyorsan a közepébe vágtam, de engem ez a téma érdekel. A derekára helyezem a kezemet, amíg még egymás mellett fekszünk. Nincs mit csinálnunk, ráadásul már egy pár órája álmos vagyok. Gyakorlatilag, amióta felkeltem, csak arra várok, hogy visszaaludhassak, de még mindig fent tart az, hogy a szerelmemmel lehetek.
- Talán. Ha olyan kedvem van, akkor igen. De nem mindig hagyom, hogy a nő irányítson. - Nézek bele a szemeibe. Sok mindent elszeretnék neki mondani, hogy kielégítse magát azzal, hogy sokat tud rólam. Talán akkor végre elég lesz és le is feküdhetünk. Annyira vágyok már rá, hogy szerintem ha belemenne ebbe, nem is kéne hozzám érnie, egyből készen állnék arra, hogy belé hatoljak. Főleg, ahogy most az ölemben ül és a kezemet a mellére helyezi. Egyből úgy érzem, hogy nem kell sok, hogy leteperjem.
- Nem voltál még szerelmes? - Kérdezek rá, hogy nem biztos ebben. Akaratlanul is elkezdem masszírozni a mellét, nekem nagyon jól esik és ahogy látom a reakciót, Charlottenak is. Elmondom még most, hogy miben szeretnék aludni, majd megfogom a derekát, mindkét kezemmel és megfordítom a helyzetet, hogy én legyek felül. Megpuszilom a nyakát, majd finoman beleharapok, közben egyik kezem a hasát cirógatja. Nagy erőfeszítésre van szükségem, hogy ne menjen feljebb, vagy lejjebb, és tiszteletben tartsam, amit kért. A kérdésre a füléhez "vándorol" a szám és belesuttogok.
- Meztelenül... Csak vicceltem. Felőlem aludhatsz fehérneműben is. Csak azért nem mondom, hogy adok neked ruhát, mert este nagyon meleged lenne és még hozzád is szeretnék bújni, ez már duplán melegség. És ebből következtetek, hogy akkor az éjjel eltolsz magadtól, hogy ne legyen annyira meleged. - Az első szó után hagyok egy kis szünetet, hangom komoly volt, de aztán halkan elnevetem magam és úgy folytatom tovább. Már mindezt úgy, hogy a szemeibe nézek. De persze nem zárkózok el attól, hogy adjak neki valamit, hogyha mégsem szeretne fehérneműben aludni.

Szeretnék vele egész éjszaka csókolózni, de ha Charlotte ennyire nem akarja, akkor mégsem győzködhetem erről. Azért remélem, hogy megengedi, hogy sokáig csókoljam. Ha meg eltol, akkor megpróbálok magamon uralkodni, hogy ne teperjem le és ne történjen köztünk más is. Annyira szeretem őt, hogy tényleg bármit megtennék, hogy neki jó legyen.
- Nem hiszem. Egy idő után lehet, hogy elalszunk benne. - Mondom halvány mosollyal az arcomon, és elképzelem, ahogy már az ajkát falom. Köd ül ki a szemeimre, mert ez egy kellemes elképzelés. Egy puszit nyomok az ajkaira, hogy újból érezzem a bizsergést rajta. Ekkor kellemes meleg fut át a testemen és egy pillanatra le is hunyom a szemeimet.
- Két barátnőm volt eddig, abból egyel feküdtem le. Amúgy nyugodtan kérdezhetsz ilyet is, engem nem zavar. - Vallom be őszintén és ezt a témát részemről lezárom, mert Charlotte nem akar róla beszélni, de ha ő kérdez erről, én természetesen válaszolok neki. Ezzel a kijelentésemmel úgy is lebuktam, mert így tudni fogja, hogy miért érdekel annyira, hogy a tapasztaltabb fiúkat vagy a kevésbé tapasztaltakat szereti. Egy barátnőm volt, ráadásul nem feküdtem le vele sokszor, mert neki nem tetszett. Azóta a suliban folyamatosan a nyakamon lóg és jó pofizik, amit utálok. Nem tudom, hogy mit akar tőlem, amikor szemét mód kidobott, aztán a pasija agyonvert. Mondjuk csak jót tett ezzel ha azt vesszük, mert ha ez nem történik meg, akkor soha sem találkozok Charlottetal. Vagy találkozunk máshol és akkor neki nem lenne gond az, hogy a betege voltam.
- Attól függ, hogy mit szeretnél csinálni. De hagyhatlak, hogyha azt akarod. De nem ígérek semmit, hogyha olyat csinálsz, akkor nem teperlek le. - Figyelmeztetem mielőtt olyanban töri a fejét, ami már nagyon határokat lép. Akkor én sem tudom kontrollálni magam és "sajnos" más is megtörténhet köztünk, amit én egyáltalán nem bánok. Pillanatok alatt változik meg az arcom mimikája. Összeráncolom a homlokomat és kérdőn felvonom az egyik szemöldökömet.
- Nem tudod? Eddig nem éreztél ilyet? - Meglepődtem azért, hogy még nem volt szerelmes. Eddig azt hittem, hogy az összes barátjába szerelmes volt és még most is van olyan, az utolsó, aki iránt még érez valamit. De nekem ez csak jó, mert így nem kell attól félnem, hogy elhagyja, azért mert nem biztos az érzéseibe. Ezek után már magam alá gyűröm és megcsikizem, majd puszit is adok neki. Szívesen feküdnék még itt rajta, de sajnos nem lehet.
- Engem nem zavarna. - Széles vigyor ül ki az ajkamra. Tudom, hogy perverz, szexmániásnak néz, de én már nagyon kész vagyok arra, hogy együtt legyek vele. Fiú vagyok, aki szerelmes, így szerintem ez elnézhető nekem. Én csak jót akarok neki, kellemes érzést okozni, amiben talán már régen volt része.
- Úgy is látni fogom, miközben befekszel az ágyba. De ha ettől jobban érzed magad, akkor addig kihúzom a kanapét és megpróbálok nem leskelődni. - Szólalok meg, majd felkelek a kanapéról, és amíg öltözik, addig kihúzom az alsó részt, hogy francia ágy legyen belőle. A tartóból kiveszem az ágyneműt és a lepedőt. Leterítem a lepedőt, majd a párnákat a fejrészhez teszem, a takarót pedig kiterítem az ágyra.
- Kész. - Szólalok meg háttal, mert amint elrendeztem az ágyat, megfordultam, hogy ne lássam, ahogy kérte. Igaz annyira megnézném, hogy hogyan is néz ki, de tiszteletben tartom a kérését. Hogyha befekszik az ágyba, akkor megfordulok, leveszem az ingem, és a nadrágomat, leteszem a székre és befekszek mellé. Egy puszit nyomok az arcára, majd mind a két kezemmel átkarolom.
- Ne nézzünk közben filmet? Mármint úgy értem, hogy szóljon-e valami. - Nézek a szemeibe, mert a film amit néztünk, annak már régen vége van. Hogy ne sötétben legyünk és valami szóljon a háttérben, akkor a film a legjobb. Talán még nézünk is belőle egy keveset, ha jó lesz.

Szeretnék bele látni Charlotte fejébe, hogy lássam mire is gondol. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi jár a fejében velem kapcsolatban, de nem akarok rákérdezni, mert tudom, hogy nem kapok választ. De legalább elértem nála azt, hogy ma itt aludjon velem. Talán több is fog történni, de mint megígértem neki nem fogok rámászni, tehát neki kell kezdeményezni, hogyha akar folytatást. Ebben reménykedek, hogy lesz.
- Egyszer csak kifáradsz te is. Mondjuk én azóta hulla vagyok, mióta felkeltem, szóval én elég gyorsan el fogok aludni. - Vallom be őszintén, hogy nekem nem kell sok, ahhoz, hogy aludjak és ha meg is történik, akkor ne haragudjon rám ez miatt. Még mindig nem érzem magam teljesen józannak, nagyon enni se ettem még, így a hasam jelez.
- Éhes vagy? Hozzak be valamit? - Nézek rá Charlottera, hátha ő is megéhezett. Ha nem kér semmit én azért kimegyek és melegítek magamnak húslevest. A tányérral együtt visszamegyek és az asztalhoz leülve elkezdem enni. Ha Charlotte kért, akkor természetesen neki is hozok be egy tányérral.
- Rendben, ha nem érdekel, akkor ne beszéljünk róla. - Halvány mosolyt erőltetek az arcomra. Nem vagyok megsértve csak azt hittem, hogy meg akar ismerni és szerintem ez is belefér. Persze lehet, hogy rosszul gondoltam. Én csak őszinte akartam lenni vele, hogy nem vagyok olyan nagy nőcsábász, mint amilyennek kinéz. Igaz, hogy flörtölök lányokkal és ha részeg vagyok akkor még egy-két csók is elcsattan köztünk, de igazi komoly kapcsolatom csak egy volt.
- Kíváncsian várom. - Ránézve ejtem ki a szavakat. Most már kezd teljesen kíváncsivá tenni. Akarom tudni, hogy mit szeretne, bár ha fehérneműben az ágyban fogunk feküdni, akkor igazából csak egy dologra tudok gondolni. De még mindig nem kaptam meg a választ a kérdésemre és ez miatt egy kicsit félek is.Nem akarom, hogy csalódjon bennem az ágyban. Kicsit meglep, hogy nem volt még szerelmes, de engem egyáltalán nem érdekel.
- Azt hittem, hogy eddig az összes barátodba szerelmes voltál. - Nézek a szemeibe, miközben kimondom azt, amire gondolok. Legalább az a veszély nem fenyeget, hogy egy volt barátjához megy vissza, azért mert még mindig szereti. Meg is eszem a levest, így kiviszem a mosogatóba a koszos tányért, majd visszamegyek a szobába. Amíg vetkőzik, addig megcsinálom a kanapét, hogy ágy legyen belőle.
- Ha nem szeretnél levetkőzni, akkor nem kell. - Szólalok meg, hogyha mégis meggondolná a magát. Felőlem aludhat a ruhámban vagy az övében. Teljesen mindegy. Igaz örülnék neki, ha mégis fehérneműben aludna velem. Ahogy én is levetkőzök, nem zavartatva magam előtte, egy szál alsónadrágban bebújok mellé és átölelem.
- Csak, hogy ne legyen nagyon sötét, meg ha valamelyikünk elalszik, akkor legalább tudja nézni a filmet, hátha könnyebben elalszik. - Rántom meg a vállamat és kiszállva az ágyból egy másik filmet keresek és letöltve el is indítom. Amint megy, visszamászok mellé és viszonozom a gyengéd csókot. Amint megharapja az alsó ajkamat, elmosolyodva elhúzom a fejemet.
- Ne harapj vad macska! - Szólítom fel vidáman csengő hangon, majd visszahajolok és újból megcsókolom. Szenvedélyesen csókolom, miközben az egyik kezemmel végig simítok meztelen oldalán, végül a hasánál folytatom a cirógatást. Tényleg egész este fogunk csókolózni, de nem zavar, mert már annyira várok arra, hogy ez megtörténjen kettőnk közt.

Szomorúan veszem tudomásul, amit Chad közöl velem. Azt hittem, hogy egész este fent fogunk lenni és egymást szórakoztatjuk. De nem erősködök, ha tényleg fáradt, akkor hagyni fogom, hogy aludjon. Végül is talán lesz még alkalmunk együtt aludni, ha minden igaz. De nekem jelen pillanatban annyira jó kedvem van, hogy egy ideig még biztosan nem fogok aludni bírni.
- De ha már tényleg nagyon álmos vagy, akkor szólj rám és hagylak aludni. - Annyira nem vagyok még fáradt sem. Talán túlságosan hozzá szoktam az ügyeléshez és ahhoz, hogy keveset alszok. De ha már sikerült becsalogatnia az ágyába, akkor legalább okozzak neki egy álmatlan éjszakát. Nem akarom, hogy elaludjon, de viszont nincs szívem egész éjjel fent tartani.
- Köszönöm, de nem kérek semmit. - Talán szakmai ártalom, de nem sok időm jut az evésre, nekem bőven elég ha egy nap csak egyszer eszek. Nem mondom, hogy nem lenne étvágyam, de egészen mást kóstolnék meg most. Türelmesen megvárom, hogy vissza jöjjön, majd hatalmas szemekkel meredek rá, miközben meghallom, hogy mit is mond.
- Nem arról van szó, hogy nem érdekel. Csak nem akarom tudni, hogy más lányoknak is közük volt hozzád. - Halkabban ejtem ki szavaimat, miközben fejemet lehajtom, hogy ne lássa, hogy mennyire féltékeny vagyok. Nem akarok arról tudni, hogy más lányok is érintették, vagy akár meg is csókolták. Tudom nem én vagyok az első nő az életében de azt még el tudnám érni, hogy én legyek az utolsó.
- Nem kellene túl kíváncsinak lenned. - Félek, hogy túl sok mindent lát a dolgok mögé és végül csalódni fog bennem, ha nem azt teszem, amire számított. Nem akarok még lefeküdni vele. Nem azért akarom megtenni, mert úgy hiszem, hogy meg kellene, hanem egészen más miatt.
- Eddig én is azt hittem. - Mert tényleg azt hittem, de aztán jött Chad és rájöttem, hogy még nem voltam igazán szerelmes. Túl sokat kérdezősködök, én pedig saját magamat buktatom le így. Talán női hiúságból, de azt akarom, hogy Chad mondja ki előbb. Mert rettegek attól, hogy mindent bevallok neki őt pedig teljesen hidegen hagyja a dolog. Bár még mindig nem világos teljesen, hogy tényleg szerelmes-e belém, vagy csak a hormonjai hajtsák.
- Nem az van, hogy nem szeretnék. - Felsóhajtok, majd halkabban folytatom. - Szégyenlős vagyok, de attól jobban tartok, hogy nem fog neked tetszeni a látvány. - Chad még soha sem látott így, maximum valamelyik vágyálmában. Tudom gyerekes, de tartok attól is, hogy nem fog neki tetszeni az, amit látni fog.
- Rendben. - Végül is bele egyezek, hogy elindítson egy másik filmet. Akaratlanul is figyelem, ahogy felkel mellőlem. Le sem bírom venni a szememet a felsőtestéről. Már annyira vágyok rá, de igyekszem vissza fogni magam. Ami ebben a helyzetben nagyon is nehéz. Mikor vissza jön hozzám, megcsókolom és gyengéden megharapom.
- Még, hogy én vad macska? - Nevetve kérdezek vissza. Ismét csókba kezdünk, de megint rátapintott az oldalamra, amiért akaratlanul is bele mosolygok a csókba. Félénken teszem a kezemet a mellkasára, majd kissé felbátorodva kezdem el óvatosan simogatni. Ajkaimat elszakítom ajkaitól, hogy apró csókokat leheljek a nyakára. Egyre lejjebb vándorol rajta ajkam, azon kapom magam, hogy lassan de biztosan elveszítem magam felett az önkontrollt.

Látom a szemein, hogy egy kicsit csalódott, amiért kijelentettem, hogy aludni fogok hamarosan. Elhúzom a számat, mert nem akarom megbántani, de tényleg nagyon kómás vagyok még mindig. A kávé sem nagyon segített, igaz, csak egy kortyot ittam belőle, de nem vagyok benne biztos, hogyha megiszom az egészet, akkor mennyire tart ébren.
- Ha szeretnéd, akkor iszok egy kávét. - Nézek komolyan a szemeibe, képes lennék ilyenkor kávét inni, hogy fenn maradjak és azt csináljuk, amihez Charlottenak kedve van. Aztán kimegyek magamnak egy tál levesért, hogy legyen bennem valami a nap folyamán. Az az egyetlen pirítós nem sokat segített, most meg talán már rendben van a gyomrom és bent is marad. Odabent neki is állok, hogy megegyem, közben figyelek Charlottera is, hogy mit mond. De a következő, amit mond, gyanúsan ránézek és összeráncolom a homlokomat.
- Te féltékeny vagy? - Kérdezek rá nyíltan, mert nagyon úgy néz ki. Mondjuk engem nem zavar, mert nagyon aranyosan néz ki, ahogy féltékenykedik, pedig igazán komoly kapcsolatom egy volt, ahol még több is történt. Nem értem én a nőket, hogy a múlt miatt miért kell féltékenykedni. Én szeretnék mindenről tudni, hogy neki milyen volt az első alkalom, mikor volt együtt mással, hány férfival járt és mennyivel feküdt le és még több ilyen.
- Miért? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, mert alapból egy kíváncsi természet vagyok, főleg ha a szerelmemről van szó, akkor még jobban érdekel.
- De nekem az jó, hogy nem voltál egyikbe se az. Még a végén visszamennél az exedhez, mert még mindig szereted őt. - Őszintén megszólalok, bár nem tudom, hogy miért mondtam ki. Lehet, hogy most rontok el mindent, de én így látom. Nem viselném jól, hogyha mást választana helyettem.
- Nekem mindenhogy tetszel. Meg felőlem lehetnél bánya rém is, akkor is tetszenél. Mert a belső a fontos nekem. - Nézek a szemeibe, hogyha engedi. Szeretném, ha ezzel tisztában lenne, hogy nem kell nekem megfelelnie, én úgy szeretem, ahogy van. Ezzel a kijelentésemmel elég közel sodortam magam ahhoz, hogy rögtön bevalljak mindent és megkérjem, hogy járjon velem. Mivel tudom, hogy neki ez nagyon gyors lenne, ezért inkább türtőztetem magam és majd megvárom a megfelelő pillanatot ez miatt. Amint végeztem a levessel elindítom a filmet. Ezek után már csak a megbeszélteket kell végre hajtani, ami elég jól kivitelezhető. Az ágyban csókolózunk, ami kellemes érzést kelt bennem. Legszívesebben örömet okoznék neki, de amíg nem ad rá engedélyt, addig be kell érnem azzal, hogy az oldalát és a hasát simogatom. Érzem, ahogy belemosolyog a csókba, tehát tetszik neki.
- Igen, te. - Válaszolok egy kicsit késve, de eddig nem bírtam elszakadni az ajkaitól. Annyira jó volt hallani, hogy nevet, hogy teljesen elkábultam tőle. A film az elején tart, de már ekkor nyögéseket lehet hallani, mire hátrapillantok rá.
- Miért van az, hogy minden horror filmben van szex? Mondjuk nem zavar, de azért a film készítőjétől megkérdezném. - Beszélek, miközben azt nézem, ahogy a filmben szexelnek. Fiú vagyok nem tehetek róla, ez leköti a figyelmemet.

Bármit megtennék neki, ezért is ajánlottam fel, hogy most iszok egy kávét, hogy egész este fenn maradjak vele. Halvány mosoly kerül az arcomra, hogy szeretné, ha kipihenném magam. Ebben az esetben ezt el is fogadom. Könnyebb lesz elaludnom, hogy a szerelmemhez bújhatok.
- Nyugodtan kereshetsz egy olyan filmet, ami érdekel. Vagy felkelthetsz, ha már nagyon unatkozol. - Rántom meg a vállamat, mosolyogva. Szívesen ébredek úgy, hogy Charlotte van itt mellettem. Már most belegondolok abba, hogy finoman kelteget. Szerintem akkor megfeledkeznék arról, hogy alszok és már ugornék is fel, hogy a kedvében járjak.
- De miért? - Nézek rá kérdőn, ugyanis eléggé meglepett azzal, hogy féltékeny a volt barátnőimre. Kicsit jó érzés tölt el, mert tudom, hogy akkor szerelmes belém, ami megkönnyíti a további lépéseimet.
- Az kb. mikor lesz, mert elég kíváncsi és türelmetlen természetem van. - Mondom mosolyogva, hogy egy kicsit sürgessem, hátha előbb tudom meg. Muszáj tudnom, mert megőrülök.
- Igen, mert elég jó csaj vagy ahhoz, hogy bárki visszafogadjon téged. - Lenézek a takaróra, hogy ne lássa az arcomat. Tényleg zavarna és rosszul is esne, hogyha mást választana helyettem. Azt hiszem, hogy lelkileg teljesen összezuhannék. Csillogó szemekkel nézek rá, mikor bányarémnek titulálja magát.
- Inkább hülye vagy. - Hajolok hozzá közelebb és egy puszit nyomok az ajkaira, majd a nyakára. Ezzel akarom őt meggyőzni arról, hogy ostobaságokat beszél. Nekem nagyon is gyönyörű és vonzó nő és szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Ez még a káromra lehet. De most csak arra figyelek, hogy velem csókolózik és újból birtokba vehetem az ajkait. Ekkor harap meg, mikor szóvá is teszem neki.
- De, az vagy. De kizárólag csak az enyém. - Suttogom a fülébe és bele is harapok finoman a fülcimpájába. Megyek le megint a nyakára, mikor meghallom a nyögéseket. Oda is figyelek, mert miért ne tenném, mikor egészséges fiú vagyok. Érdekel, így azt nézem, közben valamit motyogok is magam elé, mire a válaszra összeráncolom a homlokomat, miközben a képernyőt nézem.
- Mi?! - Fordulok vissza meglepetten, mint aki nem jól hallotta. Igazából nem nagyon hallottam, csak az utolsó négy szó jutott el hozzám. Ekkor pillantom meg a melltartót az ágyon. Beharapom az alsó ajkam, hogy most ezt komolyan csinálja-e velem.
- Látni akarom! - Suttogom, miközben közelebb hajolok hozzá. Kezemet becsúsztatom a takaró alá, ajkaimmal meg az ajkait célzom meg. Finoman puszilgatom, majd nem bírva magammal vadul csókolni kezdem, miközben kezem egyre feljebb csúszik a testén. Már most kezdem elveszíteni a fejemet, annyira akarom őt, mint még soha semmit és senkit.

Mindent megteszek azért, hogy bízzon bennem és bármikor felmerjen jönni hozzám. Szeretem nézni, mikor mosolyog akkor annyira lenyűgöz, hogy legszívesebben elolvadnék. Meg is ölelem, mert ehhez van most kedvem, akarom, hogy közel legyen hozzám. Azért szeretném, ha tudná, hogyha nagyon unatkozik, akkor bármikor felkelthet. Majd én teszek arról, hogy utána velem folytassa az alvást.
- De csak egy lány. És az is régen volt. Miért zavar ennyire a múlt? - Vonom össze a szemöldökömet, mert végül is már rég volt. Mikor összevertek azóta nem is gondoltam arra, hogy volt nekem valakim, akiért annyira oda voltam, mint Charlottért. Azért értékelem, hogy őszinte velem.
- Én azért majd tudhatok a múltadról? - Döntöm oldalra a fejemet, mert érdekel, hogy mennyire szeretne beavatni a múltjába. Nagyon kíváncsi vagyok minden egyes történetre, ami hozzá kapcsolódik. Persze, ha Charlotte nem így gondolja, akkor nem fogok kérdezősködni.
- Tudom, de annyira nehéz. - Elhúzom a számat, mert egy kíváncsi természetű embernek, ez iszonyú nagy feladat. Mivel róla van szó, ezért türtőztetem magam és türelmesebb leszek. Lehet, hogy a végén még megtanulok mellette türelmesnek lennem.
- Igen, de ezt szerintem mindenki tudja. - Nézek fel végül a szemébe, egy sóhajt kísérően. Annyira félek, hogy mégis mást választ, hogy képes vagyok már most beletörődni abba, hogy neki más kell. Ebbe meg szerintem bele fogok pusztulni.
- Nem akarom, hogy butaságokat mondj magadról. - Továbbra is fenn tartom a szemkontaktust, miután lehülyéztem. Szerintem egyáltalán nem bányarém, ahogy magát állítja be. Azt szeretném, ha érezné, hogy nekem különleges és máshogy szeretném kezelni, mint a többi lányt. Meg is csókolom, hogy ezt éreztessem vele.
- Igen. Zavarna? - Felemelem a fejemet, hogy lássam azokat a gyönyörű szemeket, amikben képes vagyok elveszni. Teljesen elkábít, így egy csókot lehelek az ajkaira, majd a fülcimpáját is finoman megharapom, amíg szex nem következik a tv-ben, ami teljesen elvonja a figyelmemet. Csak akkor lesz megint teljes a figyelmem Charlotte felé, amikor azt hiszem, hogy félre hallottam azt, amit mondott.
- Nincs rajtad melltartó. - Mondom rácáfolva, hogy nem mondott semmit. Látni is akarom, megakarom fogni, de tudom, hogy vissza kéne fognom magam, de nem megy.
- Nem vagyok szépfiú. - Szólalok meg, azért ez szíven talált. Nem akarok selyemfiú lenni a szemében. Mivel a hév teljesen elkapott ezért vadul csókolni kezdem, amit örömmel tapasztalok, hogy ugyanígy viszonozza is. Kezem feljebb és feljebb megy, hogyha nem állít meg, akkor megfogom a mellét.
- Tényleg nem akarsz még lefeküdni velem? - Suttogom a fülébe, hangomban már érezhető a szenvedés. Ebbe meg fogok őrülni, hogyha nem lehet az enyém. Magamévá akarom tenni minél előbb. Utálok várni, de érte megteszem.

Végig hallgatom Charlottet, hogy miért fél ennyire. Ugyanattól tartunk a másikkal szemben, ahogy észre vettem, hiszen én sem szeretném, hogyha egy másik férfit választana helyettem. Most már kezdek rájönni arra, hogy ugyanazt érezzük, erősebb kötődést is, mint bárki mással.
- Egy suliba járunk. - Vallom be azt, hogy a volt barátnőmmel ugyanarra a szakra járunk, bár azt már nem említem meg neki, hogy szakított a barátjával miattam. Engem ő már nem érdekel, Charlotte meg feleslegesen idegeskedne miatta.
- Persze, hogy érdekel, de ha nem szívesen beszélsz róla, akkor nem kell. - Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, komolyan gondolom, hogy lemondok a kíváncsiságomról, hogyha nem akar róla beszélni. Már pedig látom, hogy zavarja ez a téma. Sóhajtok egyet, mikor türelemre int. Jól esik, hogy az arcomat simogatja, egy gyors puszit is lopok az ajkairól. Meglepődve nézek a szemeibe, ahogy kijelenti, hogy csak egy személy érdekli. Gyorsabban kezd el verni a szívem és kicsit félek is rákérdezni, mert mi van, hogyha nem engem mond. Azt hiszem, hogy akkor teljesen elmenne az életkedvem.
- Ki? - Teszem fel bátortalanul a kérdést, tudnom kell még akkor is, hogyha fájni fog. Odabújok hozzá, hogyha már itt van, akkor kiélvezem minden percét, hogy magamhoz közel érezzem. Azért még elmondom a személyes véleményemet, hogy mit gondolok arról, aminek tartja magát. Nem akarom, hogy ezt gondolja magáról, mert már elmondtam neki, hogy mi is az igazság. Ezt még csókkal is megpecsételem. Nem bírok elszakadni édes ajkaitól. Legszívesebben tényleg egész este csókolnám, de ahogy minél többet csukva tartom a szememet, úgy kezd egyre nehezebb lenni a kinyitása. Azt hiszem, ha nem teszek valamit, akkor megbántom azzal, hogy elalszok a csók közben. Miután újra övé a figyelmem, látom a kacérkodást rajta, mire gonosz mosoly jelenik meg az ajkam szegletében. Tudom mire megy ki a játék, de nem bánom. Amint elérem a mellét, úgy egy kicsit meg is nyugszom. Jó gyorsan eljutottunk idáig, amit egyáltalán nem bánok.
- Eleget szenvedtem már. - Nyöszörgöm, majd a hátamra fekszem. Nem tudom, hogy ő mennyire szenved ettől, de én bele fogok őrülni. Inkább abba is hagyok mindent, mert ha tényleg szenvedtetni fog, akkor csak magamnak teszek rosszat, ha bele élem magam.
- Gondolkoztál már a jövőn? Mármint nem velünk kapcsolatban, hanem, hogy mit szeretnél a közel jövőben elérni. - Fordítom oldalra a fejemet, hogy egy kicsit lenyugodjak, ezért olyan kérdést rakok fel, ami valóban érdekel. Egyik kezemmel elkezdem simogatni a karját, majd az oldalamra fordulok, hogy így "szembe" legyek vele.