Név: Emily Monica Wixon (születési név: Emily Monica Jorden).
Becenév: Em, Mona, Nica, Emy
Kor: 25
Születése hely, idő: 1987-05-19 / Amerika - Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: ex-elítélt
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:
-kedves.
-barátságos.
-empatikus.
-megértő.
-emberközpontú.

Külső:
-csinos, nőies alak.
-elegáns ruhák.
-barna haj, amihez nagy, barna szemek dukálnak.


Előtörténet:
Ha egy gyerek szülei felelőtlenek, megbízhatatlanok és nem tudják a kis porontyukat megfelelően felkészíteni a kemény és küzdelmes életre, akkor mondhatjuk azt nyugodtan, hogy az a gyerek, aki mindezt elszenvedi, igencsak hátrányos helyzetű, eltekintve a jó anyagi háttértől, és biztos eltartástól is. Olyan családba születtem bele, ahol a biztos megélhetőség és a sokaknak meg nem adatott luxus várt tárt karokkal. A családi vállalkozás pont akkor állt a csúcspontján, a lehető legjobb helyen a ranglétrán, amikor világra jöttem. A családunknak addigra már három nagyon is jól működő luxus hotel volt a tulajdonában, amik az évek során egyre felkapottabbá váltak. A vállalkozás anya és apa kezében volt, egyedül kellett üzemeltetniük három luxu hotelt, és fenn is tartani annak a látogatottságát, hírét, így érthető, ha nem volt annyi idejük az egy szem gyerekükre, mint amennyit akkor megköveteltem magamnak. Soha nem értettem, hogy miért járnak haza olyan keveset, és hogy anya helyett miért mindig egy jól fizetett dada volt az, aki etetett, játszott velem, és esténként elaltatott. Igazából -ami szerintem elég szomorú-, a szüleim csak annyira vették ki a részüket az egész gyereknevelésből, hogy eltartottak, és beírattak a város leg elitebb óvodájába, majd iskoláiba is. Az óvoda volt életem azon színtere, ahol megtanultam, hogy nehezebb lesz beilleszkedni az emberek közé egy bizonyos közegbe, mint gondoltam. Nem voltam hajlandó ismerkedni, barátságokat köttetni, és amikor játékra került a sor, igencsak önző tudtam lenni. Elvégre, melyik egyke gyerek az, aki képes elfogadni, hogy mások is léteznek rajta kívül, és hogy osztozkodnia kell? Ez miatt az önzőségem miatt lassan azok a gyerekek is eltávolodtak tőlem, akik azelőtt kitartóan próbálkoztak, hogy valahogy a bizalmamba férkőzzenek és megszerettessék magukat velem. Egészen nagycsoportos koromig voltam az óvoda "magányos farkasa", míg nem egy napon rám mosolygott a szerencse, egy gyönyörű, szőke fürtökkel keretezett, gömbölyű arcú, kék szemű kis angyal személyében. Lotty egy 1000W-os vigyorral az arcán, állt meg előttem a lány wc-be, és újságolta el kicsattanó örömmel, hogy ő már egyedül is eltudja végezni a kis és nagy dolgát is egyaránt (XD). Azt hiszem, hogy akkor kezdődött minden. Attól a naptól kezdve minden reggel megvárt az óvoda bejáratánál. Azzal, hogy őt a barátomnak tudhattam, már egyáltalán nem éreztem úgy, hogy az óvoda a legrosszabb hely a világon. Mikor később megtudtuk, hogy az általános iskolát is együtt fogjuk végig járni, örömtáncot jártunk. Ahogy idősödtünk és a felfogásunk is komolyabb lett, mindent együtt beszéltünk meg, ahogy azt a legjobb barátnők is tenni szokták. Sülve-főve együtt voltunk, akkor is, amikor nem kellett volna. Így nekem is könnyebb lett a helyzetem, és már egyáltalán nem hiányoltam a szüleim gondoskodását és szeretetét sem. Charlotte mellett úgy éreztem, hogy mindent pótolhatok, amit eddigi életem során nem kaptam meg. Legjobb barátnőm és támaszom volt, egészen a gimi befejeztéig. Az érettségik után következett be az a pont -amit mind a kettőnknek el kellett fogadnia-, hogy kiléptünk a nagybetűs életbe. Az útjaink külön váltak. Mind a kettőnket teljesen más szakirányok érdekeltek. Ameddig ő az orvosin igyekezett helytállni, addig én belevetettem magam a jogászat rejtelmeibe. Időközben persze mind a ketten új ismeretséget alakítottunk ki magunknak, de soha nem hanyagoltuk el egymást, mindig tartottuk a kapcsolatot, még akkor is, amikor a rengeteg tanulnivaló és elfoglaltságunk miatt akár hónapokig is nem láttuk egymást. Megkezdődtek az e-mailozgatások, sms-ezgetések és telefonálgatások is. Időközben elköltöztem anyáéktól, úgy döntöttem, hogy eljött az idő, hogy a saját lábamra álljak. Kibéreltem egy albérletet, és az egyetem mellé hostess munkát vállaltam az egyik kaszinóba, hogy legyen miből eltartanom magam. Az óráim miatt mindig estére kaptam munkát. Talán ez volt az a pont az életemben, amikor minden kapcsolat megszakadt Lottyval, egyik pillanatról a másikra. A kaszinóba kerülésemet követő harmadik hónapban kezdett el egyértelmű utalásokat adni a főnök arra, hogy tetszem neki. Először csak a munkámat dicsérte, azt, hogy mennyire kitartó vagyok és aktív, szorgalmas, utána pedig szépen fokozatosan következtek a könnyebb flörtök, egészen addig, ameddig az egyik reggel az ágyában nem ébredtem egy 6 karátos gyémántgyűrűvel a gyűrűsujjamon. Azt mondta, hogy este többet ittunk a kelleténél, és hát melyik az a hely, ha nem Las Vegas, ahol egy éjszaka alatt összeadnak egy párt? Meg voltam ijedve, hirtelen azt se tudtam, hogy mi lesz ezek után, de mikor tudatosult bennem, hogy Vegas egyik legpénzesebb csókájának a felesége lettem, már nem is voltam annyira kétségbeesett. Hirtelen döntéstől vezérelve hagytam ott az egyetemet. William azzal bizonygatott, hogy semmi szükség nincs rá, úgy ahogy arra sem, hogy az elvégzése után munkát vállaljak. Úgy éreztem, hogy életem legjobb részeg döntését hoztam azon az éjszakán, amikor feleségül vett. Biztos anyagi háttér volt mögöttem, rengeteg pénzzel és hírnévvel együtt, amiért cserébe nekem csak annyit kellett tennem, hogy őrülten szerelmesnek kellett tűnnöm, és esténként ki kellett elégítenem Willt az ágyban. A dologban azonban volt egy nem várt bökkenő. Azzal, hogy én részegen aláírtam a papírokat és igent mondtam Willnek, nem csak a felesége lettem, hanem a bűntársa is. Mivel a kaszinó már nem csak az ő, hanem az én kezemben is volt, én is ugyanolyan bűnösnek számítottam, amikor a rendőrség váratlanul megjelent, hogy bezárassa az egész helyet, minket pedig letartóztasson adócsalás vádjával, tisztességtelen, törvénybeütköző fogadások miatt -amikről semmit nem tudtam-, és drog árusítás végett, amit Will titokban a hátam mögött csinált. Esélyem se volt, hogy kimagyarázzam magam, ráadásul fiatal is voltam még. Börtönbe kerültem, úgy ahogy ő is. Hat évet kellett leülnöm úgy, hogy teljesen ártatlan voltak, és William becsapott, úgy ahogy csak egy embert be lehet csapni. Hamarabb szabadultam, mint ő, még sem éreztem magam jobban ettől a ténytől. Amikor kiengedtek, az utcán minden ember úgy nézett rám, mintha én lettem volna a kolerajárvány elindítója. El akartam válni azonnal, de úgy, hogy Will börtönbe volt, az egész válási folyamat lassú és bonyolult volt. Jelen pillanatban is tart ég a dolog. Mikor átléptem a kapukat, tudtam, hogy mindent előröl kell kezdenem, és hogy a nulláról kell indulnom. Haza nem mehettem a szüleimhez, főleg, hogy miután kiderült, hogy mibe is folytam bele, apám kitagadott a családból, nekem pedig nem volt helyem hova menni. Annyi pénzem volt csak, hogy 1 hónapra megtudjak szállni egy szállodai szobában, ahonnan aztán sikerült kinyomoznom Lotty hollétét. Miután kikerültem a szállodából, felkerestem. Azóta is vele élek, és próbálom magam összeszedni.

Emily M. Wixon!
Történeted elnyerte tetszésemet, és ahhoz csak gratulálni tudok, hogy egy este leforgása alatt ilyen nagy bajba keveredtél, egyébként minden meg van benne, ami ebbe a bűnös városba kell, ezért:
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Remélem hamar talpra tudsz állni a történtek után.