Név: Holly Lewin
Becenév: Holly
Kor: 27
Születése hely, idő: 1985. Augusztus. 07 / USA - Phoenix
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: orvos
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Sokan szokták mondani, hogy minden külsőm adta varázs tovaszáll, ha egyszer kinyitom a számat, s való igaz, hogy koránt sem tündéri és ártatlan viselkedésemről váltam híressé. Határozott jellemmel és sok büszkeséggel, s tartással áldott meg a sors, ennél fogva általában irritálóan makacs tudok lenni, ha ki akarok tartani a véleményem és elveim mellett, ugyanakkor nyájas gyanúval tudok diplomatikusan igazat adni másoknak. Ha egyszer valamit a fejembe veszek, akkor véghezviszem, s ez a megrögzött maximalizmus segít jónak lennem abban, amiben dolgozom. Rossz szokásom, hogy előbújik belőlem valami teljesen nőietlen báj, s ilyenkor –mint általában mindig- a szarkazmus és irónia édes duója tört utat belőlem, amikkel másokat gyakorta bántok meg. Az őszinteségem határtalan, sosem hazudok, csak kegyesen ferdítek a dolgokon, soha sem állítok valótlant. Sokszor hallom, hogy a stílusom nyers, de meg van az a kifejezett hátránya ennek a világnak, hogyha egy nő ne bánts virág, nem veszik komolyan, így az a tisztes feladat, hogy kibújjak a sztereotípiák alól rám hárult. Éppen ezért gyűlölöm, ha lenéznek, és olyankor nagyon, nagyon fel tudom kapni a vizet.
Nem finomkodok, nem vagyok kíméletes bármiről is legyen szó, azt teszem, amit épp a helyzet szükségessé tesz, és nagy ívből teszek rá, ki mennyire találja helyesnek a módszereimet. Hiszem, hogy legyen bármennyire mocskos kezű, nyomorult szemétláda bárki is, a segítséget megérdemli, bár ha általam kapja meg, akkor nem mindig van belőle köszönet.
Azon kevesekkel, akik közel állnak hozzám valamilyen megmagyarázhatatlan gyengédséggel bánok a magam módján.

Külső: 165 cm, karcsú, mégis a sors kegyéből jó alakkal és idomokkal megáldott testű nő lennék, akinek finoman barna árnyalatú bőre segít mediterrán hatást kölcsönözni külsejének. Szőke, hullámos tincseim egészen derekamig kígyóznak, s előszeretettel hagyom is őket saját akaratuk szerint szabadon omlani vállaimra. Gyakran hallom, hogy az arcom alapján, anyám kiköpött mása lehetnék, s ha ez így van, akkor a finom vonásaim, telt ajkaim és csokoládébarna szemeim, valóban csinossá tesznek engem. Szabad időmben, s az orvosi köpenyem alatt is szeretek kényelmes, de csinos ruhákat hordani, a magassarkú általános kellékem, hogy kicsit kompenzáljam a helytakarékos magasságomat. Sosem öltözök kihívóan, mégis imádom sejtetni az adottságaimat, hogy még inkább elrejtsem és meglepetéssé tegyem a személyiségem üdítő tényét.

Előtörténet:
Az egész életemet befolyásolta a születésem, pontosabban az, hogy kinek a lányaként jöttem a világra. Kellemetlen élmény, mikor olyan valakinek a vére vagy, akit egész Amerika szerte ismer mindenki, és vagy kinyírni szeretnék, vagy félnék, mert a törvénnyel packázó szemétláda.
Egy kellemes nyári napon láttam meg a világot, anyám csak egy sokadik szerető volt a sok közül, akit csak azért kedvelt meg és vett feleségül az élete szerelmeként tisztelt férfi, mert lebabázott velem és ez valamilyen különleges örömmel töltötte el őt. Apám előttem anyámat csak egy drogként hódító, gyönyörű nőnek tartotta anyámat, de mikor megjöttem én a mindene lett... persze nem eléggé. Theodor Ricci nevét mindenki ismerte, aki egy kicsit is ismerte az alvilágot, nagy hatalmú drogbáróként elért mindenhova a keze, mindenki vagy szolgálni vagy elkapni szeretette volna, és a többi... nem volt kifejezetten minta apa, s ez nem csak az miatt mutatkozott meg, mert bár elhalmozott, nem egyszer mutatta meg milyen kellemes golyó célponttá válni, egy kényelmes vasárnap délutáni bevásárláson a Walmart-ban.
Kislányként nem fogtam fel, hogy miért kísérnek minket gorilla méretű férfiak, miért szív fel anya furcsa fehér lisztre hasonlító dolgot az orrába, vagy hogy apa miért hord magával pisztolyt, mikor a világ csupa kedves és jó emberekből áll. Sokáig ringattak ebbe a hiú ábrándba, de mikor egyre idősebb lettem, s kezdtem érteni a körülöttem zajló dolgokat, úgy undorodtam meg egyre inkább tőlük, s mindattól, ami körül vett. Gusztustalannak tartottam a drogfüggő anyámat, aki néha napokat töltött kiütve, egy wisky-s üveggel társalogva. és azt legjobb barátjaként tisztelve, míg engem az egyik illegális bevándorló dadusunkra bízott, hogy aztán mikor beütött a józanság, bűnbánóan fusson hozzám szeretgetni. Gyűlöltem az apámat, aki mindezt hagyta megtörténni, és amiért adta alá a lovat, amiért állandó veszélynek tett ki és álarcot mutatva éreztette, hogy „szeret”. Közel sem volt igaz, s tudtam én is, hogy egy édes kis babának tart, akit majd ha úgy tartja érdeke lepasszol az egyik üzlettársának, mert hogy az ő szótárában egy nő ennél többre nem jó... Amióta az eszemet tudtam, ki akartam törni ebből, tisztességes, normális emberként akartam élni, ettől a mocsoktól távol.
14 éves voltam, mikor egy éjszaka valami különös balsejtelemre keltem fel, s mikor a labirintusszerű, hatalmas házat körbe járva megtaláltam a földön fekve anyámat, ahogy sápadtan és ájultan, a felkarján még mindig az övével. Az volt az első pillanat, mikor ténylegesen pánikba estem, márt bármennyire is undorodtam attól a nőtől, nem akartam hogy baja essen, hiszen mégis csak az anyám volt... próbáltam rajta segíteni, de mire eljutottam addig, a pofozgatástól és a szólongatóstól oda, hogy mentőt hívjak, már vége volt... a saját szenvedélye ölte meg, s én az ég világon semmit sem tehettem, hogy megmentsem. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy még egyszer ilyet végig nézni tétlenül képtelen lennék, ezért elhatároztam, hogy az orvos szakma meglepően jó lehet erre a célra. Mindenki megérdemelte, hogy megmentsék, gondoskodjanak róla, s hála annak, hogy egy maffiózó lánya voltam a keménység, és a határozottság meg volt bennem ahhoz. A kitartás, hogy elszabaduljak onnan, pedig még nagyobb hajtóerőnek számított...
Így hát minden szabad percemet tanulással töltöttem, köptem arra, ki mit szeretne, és a saját céljaimért küzdve döntöttem úgy, hogy jobb lesz nekem úgy, ha tisztességes életet élek. Persze apámnak ez nem nyerte el a tetszését, hiszen nőként maximum professzionális ágymelegítőnek lehettem volna jó, s mivel arra egyetemi képzés híján, jobbnak tartotta volna, ha tovább haladok azon az úton, ami a nemem miatt nekem tökéletesen megfelel. Korántsem érdekelt dolog, mondanom sem kell.
Főleg miután egy lövöldözésben, az egyik rivális banda vezérétől kapott egy csini golyót a fejébe, már további hozzáfűzései sem lehettek a dologhoz, én pedig a rám hagyott vagyonának azon részét a tanulmányaimba fektettem, ami a kezembe került, miközben orvul próbáltam küzdeni a gondolattal, hogy anyámhoz hasonló balgák felelőtlensége miatta van ennyi zsozsóm.
A legjobbak között diplomáztam le, leváltottam a vezeték nevemet anyáméra, s azóta is az orvosi szakma nemes pályát koptatom, azon törve magam, hogy hátam mögött hagyjam a múltam, s végre normális életet élhessek, amennyire lehetséges... persze sosem lehet tudni a sors mit tartogat.