Edgar Miles Reeds

Nincs túl sok kedvem magyarázni, hogy miért is vagyok én itt. Talán azért, mert inni van kedvem, vagy talán azért, hogy pasizzak? Vagy inkább mindkettő? Nem lényeges. A pultostól a szokásosat kérem, aki máris önti nekem az italt. Nem vagyok az az alkoholista fajta, de azért esténként néha lecsúszik egy-egy pohárka. Először ízlelgetem a keserű, de erős piát, majd a kezemben lévő itallal körülnézek. Egész szép kis emberek gyűltek ma össze. Volt egy csapat lány, szerintem lánybúcsú volt éppen. Aztán egy-két pasi, akik a csajokat méregették. A pultnál két ember ült rajtam kívül. Egy dagadt pali, aki biztos a bánatait itta le és egy szőkés hajú férfi. Idősebb volt nálam, de az itt jelenlévők közül ő volt az egyetlen, aki még ígéretesnek nézett ki. Női "erőm" által felismerem az olyan férfiakat, akik nem házasok, bunkók vagy perverzek. Néha talán ez az erő nem működik túl jól, de most bíztam benne. A poharamat fogva lassan a férfi mellé lépek és ezt kérdezem tőle:
- Szabad ez a hely?
Ahogy megszólítom rám néz. Ahogy gondoltam, nincs gyűrű az ujján. Ez biztató. Mosolygok, hogy kedvesnek látszódjak. Néha nem kell színlelnem. Tudok én kedves lenni. A helyzettől függően biztos.
Azon gondolkozom, vajon mennyire lehetek dögös. A koktélruha és a dekoltázsom éppen annyit mutat csak, amennyit kell. Általában ez megteszi a kellő hatást. Hajam kiengedve a vállamra lóg. Nem vagyok túlsminkelve. Csak szemfesték és szempillaspirált használtam ma. Körömcipőben nem egyszerű egész nap lenni, de egy jó kis estéért megéri.