Biliárd szalon

Tárgy: Re: Biliárd szalon 10.12.12 10:18

Kíváncsi vagyok erre az egészre, hogy ki jön ki győztesként, én mindent megteszennek annak érdekében hogy én nyerjek, de az igazat megvallva nagyon rég játszottam...
- Nem csak beszélni, de egy ilyen helyen, maradok a szavaknál! - Nem vagyok egy olyan csaj, aki mindenkivel összefekszik, és csajjal különösen nem. Valahogy maradok az átlagnál. Igaz akadt már olyan helyzet, amikor egy nővel voltam egy hálószobába, be voltam rugva, és rámmászott. Smároltunk, utána megjött az eszem, kinyitottam a szemem, és sikítva kirohantam. Azóta próbálom kerülni a hasonló helyzeteket. Chelsea-nak amiket mondtam, azok csak üres szavak, amikkel csak terelem a figyelmét. Szeretem hergelni az emebereket!
- Én nem szivatlak, szivatod te magad helyettem is.- Szörnyű vagyok, de ez csak az igazság. Láttam az ütését, kicsit sietős, ezért is ment el a fehér. Mindig meg kell nézni merre megy a fehér, és úgy elütni, hogy maradjon helyzet. De majd megmutatom neki, mire gondolok. Elnyomom a cigim, és elindulok a biliárdasztalhoz. Fürkésző szemekkel nézem az állásokat, miközben kivezsem a fehéret a helyéről és elhelyezem az asztalon. Vagy az 5-ös vagy a 3-as lesz amit ütök, hisz csak azok vannak túl a közepétől... Kissebb gondolkodás után az 5öst választottam. Becélzom, finoman és lassan kell megszelnem, nem ügy. Elütöm a fehéret, meglepetésemre bemegy a kis piros a jobb felső sarokba. A fehér megállt pár centire a falnál, pont ahogy szerettem volna. Igy ismét egy tökéletes helyzetet kapok, most a 3ra. Igaz odapofátlankodott pár tarka köré, de nem zavarnak be. Ezért azt is sikeresen beütöttem. Most valamit a lentiek körében kell produkálnom.
- Na? Mit szólsz? - Tekintek rá a csajszira elégedett mosollyal. Utána végignézem az állást, és muncuskát választom. Azaz a lilát. Kicsit nehezebb helyzet mint a többi, de hátha sikerül. Becélzom, ismét szelni kell. Lassan elütöm a fehéret, eltalálja a lilát, és az csak gurul, gurul, majd végül megáll pont a luk előtt. Fasza.
- Hol az erő? - Nevetem el magam, és visszatérek az asztalhoz meginni a piámat.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 17.12.12 1:56

Nem ittam eleget még vagy, túl kevés volt ez eddigi dózis, de kell valami, ami meg tudná adni azt a bizonyos löketet, amitől feljavul a kedvem. Tudom, nem lehet boldogságot várni pár pohárka után, de legalább az alkoholtól annyira betompulok, hogy akkor semmit sem érzek és akkor nekem már minden annyira mindegy lesz.
- Talán szégyenlős lennél? Vagy attól tartasz, hogy képes lennék arra, hogy leteperjelek egy biliárdasztalon itt mindenki szeme előtt? - Eleinte azt hittem róla, hogy bevállalós és benne lenne valami izgalmas dologban, de elég gyorsan leesett, hogy csak a száját szereti jártatni, ahelyett, hogy valami sokkal jobb dologra használná, mint az értelmetlen fecsegés. Én pedig már egy jó ideje kísérletezgetős kedvemben vagyok, férfiak helyett inkább nők társaságát keresem, de ettől még nem vagyok leszbikus, hogy érdekel a saját nemem, mert ettől ugyan úgy megmaradok a hímeknél.
- Legalább megkönnyítem a dolgodat. - Eddig azt hittem, hogy tudok játszani, valamikor talán jobban is ment, mert mostanában mással voltam elfoglalva, ezért is zökkentem ki a formámból. Már meg sem tudok azon lepődni, hogy eltettem a fehéret, ez nálam amolyan bevett szokás, és tök véletlen. Mondania sem kell tudom, hogy azért van, mert kapkodok, de valójában sosem voltam az a türelmes játékos, aki nyugodtan végig nézi az asztalon lévő golyókat és megfontoltan üt, hogy tudja, hogy utána hol fog kikötni a fehér. Én csupán a szerencsémre hagyatkozok.
- Szóhoz sem jutok. - Iróniától túlfűtött hanggal szólalok meg, miután végig néztem, hogy eltett két golyót. Belátom most már nem elég csak a szerencsére hagyatkoznom, össze kell szednem magam, ha nem szeretném, hogy vesztes legyen, de az első menet sosem volt ez erősségem.
- Biztosan elszívtam az erődet. Vagy még nem mondtam volna, hogy erre is képes vagyok? - Kitudom ám fárasztani az embereket, vagy inkább le, ez is csak nézőpont kérdése. Oldalra döntöm fejemet, tekintetemet végig futtatom az asztalon, gyászos arckifejezéssel veszem tudomásul, hogy eléggé rémes állásaim vannak.
- Szerencse, hogy még semmi sincs veszve. - Felsóhajtva állok be ismét abba a pózba, hogy ütni tudjak. Ezen a helyzeten már rontani nem lehet, ezért kiválasztom áldozatomnak a 14-es sorszámú golyót. Tőlem szokatlan módon, kimérten, lassan játszom be óvatosan megszelve a fölső lyukba.
- Meglepő, hogy még ilyet is tudok? - Golyó hangosan gurul végig az asztal alatt a többi beütött golyó mellé. Én pedig sunyin rámosolygok Carryre, megkerülve az asztalt, ismét neki állva ütni az egyik golyót. Most a 12-es golyóra esett a választásom, most is hasonló óvatossággal ütöttem, de túlságosan a falnál volt, ezért is nem sikerült beütnöm.
- Nem lehet mindig szerencsém. - Vontam vállat és elléptem az asztaltól, hogy helyet adjak neki és rágyújtsak egy újabb cigire.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 18.12.12 12:05

- Én szégyenlős? Látszik még nem ismersz! - Abszolút nem tartozok a szégyenlősök körébe, valahogy sosem voltam az a visszahúzódós tipus...
Csak mielőtt kimutatnám igazi valómat, szeretem megismerni az embert, akivel épp összehozott a sors.
- Pedig nem is kértem segítséget... - Nevetek... Vicces egy este lesz ez. Figyelem mit játszik meg a csajszika, megvárom még beüti, majd felkelek a helyemről, és elindulok a sank felé. Megittam az italom, ideje újratölteni.
- Még egy kört? - Tekintek Chealsere. Észrevettem, hogy már ő is az itala végén jár, és mindig jól jön egy pótlék.
- Amúgy meg nem szivtad el... mindig van egy kis tartalék. - Fűzöm hozzá utólag, még az előző kijelentésére. És tényleg meglepő... habár engem nem lepett meg, kinéztem belőle, hogy tud játszani, hisz hasonlít rám valamennyire, és ha én tudok, valószínű ő is keveset. De sose lesz olyan jó mint én... Szerintem. A sankhoz érve kirendelem az újabb italokat, nem vártam meg mit mond Chaelse, valahogy biztos vagyok abban, hogy elfogadja. Engem kezd megfogni a pia, ami csak jót jelent, mert van az az italmennyiség, ami után verhetetlen vagyok a játékban... Visszatérek az asztalhoz leteszem az italokat, ekkora már én kerültem sorra. Szétnézek a biliárdasztalon. Zavaros. De sebaj, majd lesz valami. A 4esre még mindig jó állásom van, de azt most nem fogom bántani... mindig jól jön ha valami a luk előtt áll,... tehetetlneség esetére.
- Na lássuk a csodát. - Állok ütéshez szükséges pózban. A zenét hallva, kissé segriszálással.
- Csábító vagyok igaz? - Mosolygok a csajszira, és elkezdem ütésem. Az 1est játszom meg középre. Lassan és biztosan kell. Amit én tudok. És sikerült! Boldogan tekintek ismér körbe, a 7es talán bemehet, de nem vagyok biztos abban az ütésben, hiszen falaznom kell, abban nem vagyok a lejobb.
- Tégla, tégla, malter! - Nevetek magamon, mert ilyet nem szoktam mondani társaságban, csak gondolni. Egyszóval falazok,... Rövid faltól le a bal sarokba. Lassan elütöm a fehéret, és ismét siker. Ugrálni kezdek, és énekelni, mivel ismerem a számot ami épp szól. Apocalyptika- I don't care. Egyik kedvencem.
- I don't care, I don' care... - Legjobb! Most muncuska jön... mivel nem látok rá a 6osra. Ez persze rögtön be is megy, mivel tökéletes helyzet volt. A 6ossal ezután se tudok mit kezdeni, ezért tettem azt amit ilyen helyzetbe szoktam. Hogy ne látszon direk ütésnek, két faltól elteszem a fehérek középre.
- Tiéd a pálya! - Szólok Chalsea-hez. És ismételten rágyújtok egy cigire.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 24.12.12 4:13

Felkapom fejemet szavaira, amit keskeny ajkai közül intéz felém, először csak egy pimasz mosoly bujkál ajkaim szegletében, de erőt véve magamon megszólalok.
- Még szép, hogy nem ismerlek, ha nem rémlik alig pár perce találkoztunk először. - Világosítom fel a dolgok menetéről, nehogy valamiféle téveszmébe ringassa magát, gondolom ezt egyikünk sem szeretné. Még ha játszom is magam előtt, vagyis jobban rájátszok az általam nyújtott szerepre, attól még nem hiszem, hogy tényleg meg szeretném ismerni, valahogy nekem túl merevnek tűnik, eddig legalább is.
- Nem tehetek erről, ösztönösen szoktam segíteni a rászorulókon. - Vágom oda keserű ábrázattal, pedig pont én lennék aki rászorulna most. Vagy már csak kijöttem a rutinból és azért nem megy a játék, de végül is az is benne van a pakliban, hogy Carry jobb nálam, csak nem akarom beismerni hiúságom végett.
- Jöhet. - Ha már eddig sem ment a játék, ezek után sem fog menni, de legalább lesz mire fogni, az pedig majd a bennem munkálkodó jótékony alkohol fog lenni.
- Arra a kis tartalékra szükség is fog lenni. - Tökéletesen jól ismerem magam és azt is tudom, hogy jobb napjaimban bizony képes vagyok az embereket teljesen leamortizálni. Neki dőlve a falnak jó esően szívtam magamba a nikotintól elárasztott levegőt, békésen várakozva az italra, amire Carry meghívott. Éles ez nekem, eleinte egymást akartuk szétszedni, most pedig ezzel a kedves gesztussal drukkol elő, kezd összezavarni.
- Oh, ne tudd meg hogy mennyire nehezen fogom magam vissza, más különben már rég a seggedet markolásznám. - Erotikus hangon ejtem ki szavaimat kicserepesedett ajkaim közül, még a végén drámaian fel is sóhajtok, mintha tényleg csak arra vágynék, hogy feszes hátsófelét vegyem kezelésbe. Még mindig a falnak dőlve figyelem ahogyan a golyókat bűvöli. Hangosan felnevetek, mikor meghallom, hogy mit is mondd. Ekkor állt össze bennem csak a kép, ez a nő nem normális, kizárt hogy az legyen! Viszont jól szórakozok rajta és tetszik, hogy meg tud nevettetni.
- Carry, neked már megártott a pia, mert látszólag és hallgatóan is jól elszórakozol. - Újfent csak elnevettem magam, de gyorsan lefagyott a mosoly az arcomról, mikor megláttam, hogy milyen siralmas a helyzetem. Kedvem lett volna széttörni a dákót az asztalon és mindenki elküldeni a bús picsába, csak mert valami nem úgy megy, ahogy szeretném.
- Ennél rémesebb már nem is lehetne. - Nem is figyelve, hogy mit ütök, állok oda az asztalhoz annak reményében, hogy ha az egyik golyót jó erősen megütöm, akkor valamelyik lyukba betalál, ez az elméletem már párszor működött, de most csak a fehér ment el ismét.
- A picsába! - Egyre jobban ideges vagyok, teljesen szétcsúsztam, nem is értem, miért húzom fel magam, ez csak egy játék. Hogy nyugtassam a bennem munkálkodó kedélyeket, ismét rágyújtok egy nikotin rúdra, amitől valamennyire le is nyugszok.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 24.03.13 6:55

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Biliárd szalon 20.04.13 21:00

Biliárd szalon - Page 2 Tumblr_m13ie9PDqC1qdw76ao1_500

Gondolom senkitől sem idegen az újrakezdés gondolta. Nekem is megfordult a fejemben már nem egyszer. Sőt, próbáltam is. Akartam, nagyon akartam. Aztán valahol ez az egész kisiklott. Mert mit jelent mindent újrakezdeni? Mégis honnan kellene kezdenem? Menjek talán el? Ostobaság. Menekülni nincs értelme és köztudottan a múltad elöl talán elbújhatsz, elfuthatsz de az emlékeid újból és újból rád találnak. Végigkísérik az egész nyamvadt életedet, bár én inkább úgy érezem, hogy ezek az emlékek kísértenek. Valamiért nem hagynak nyugodni én pedig hiába is akarnék nem tudom rájönni, hogy mi ennek az oka. Mégis mit kellene tennem, hogy elmúljon? Vége legyen...
Nem akarok már ezzel foglalkozni, de amint az kiderült a múltam engem is utolért így kénytelen vagyok foglalkozni vele. Nem akarok már ezen gondolkodni. Mire mindent elkönyveltem magamban és beletörődtem, hogy ez van... Mire tényleg azt hittem, hogy a kezemben tartom a megoldás kulcsát... Tessék, megjelenik valaki hirtelen a semmiből és lecseréli a zárat.
Annyira könnyű azt kívánni, hogy felejtsek el mindent, de nem könnyű. Szinte lehetetlen. Másod sorban pedig ki tudná garantálni, hogy akkor majd minden jobb lesz, más lesz? Talán csak még nagyobb üresség tátongana bennem. Talán már semmi sem volna, mert az idő múlásával minden kiveszik belőlem. Nem, én nem akarom elfelejteni. Én csak azt akarom, hogy ne hiányozzon többé. Tudatosan már azt hittem, hogy elfogadtam mindazt, ami történt. Na már most vagy nagyon rossz helyen keresem azt amit már annyira megakarok találni vagy én egész egyszerűen nem tudom újrakezdeni és ezt kellene végre belátnom.
Nyúltam a poharam után már reflexszerűen, amiben természetesen nem kávé van. Lassan már kávé helyett is Whiskyt iszom. Azaz még egy kicsi és azzal fogom felönteni, hogy legyen olyan forró. Majd már teszem is vissza az asztal szélére. Miután az utolsó nyíl is célba talált a táblán odasétáltam, hogy ki tudjam szedni őket és nem tudom... Újrakezdeni. Érdekesség, hogy csak úgy vaktában dobálgattam mégis mindegyik megközelítőleg egy pontban van.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 21.04.13 20:04

A barátnőm a munkahelyemen kitalálták, hogy a műszak után nézzünk át egy szórakozóhelyre és igyunk meg valami alkohol dúsat. Elég fáradt vagyok, de még is beleegyeztem, mert felkavart Mich látványa és sok olyan dolgot juttatott eszembe ami mind az enyém lehetett volna, de elszúrtam és most minden annyira más. Mindezek ellenére, próbálok előre nézni és csak a jelenben élni, de miután összefutottam az ex-vőlegényemmel és minden eddigi jól eltemetett érzésem a felszínre tört. Még mindig élénken él bennem annak az emléke amikor kisbabát vártam, eleinte nem tudtam mi bajom van, folyton hánytam, azt hittem influenzás vagyok. Aztán orvoshoz mentem és közölték velem, hogy kisbabát várok, rögtön lefagyott a mosoly az arcomról, főleg miután az orvos úgy festette le nekem az egészet mintha ez lenne életem legszebb napja és gratulálni akart a férjemnek. Épp, hogy csak szakítottunk Mich-el és összejöttem Adam-aml és nem tudtam ki az apja, mire mindkettejüktől szereztem DNS-t már kezdett látszani a pocakom és muszáj volt Adam-nak elmondanom, főleg, hogy gyanút fogott és összeállt neki a kép. Ezután kiderült, hogy Mich a baba apja, teljesen kétségbeestem, pedig néhány hónappal ezelőtt majd kiugrottam volna a bőrömből és Mich is. Adam természetesen nem akarta felnevelni más gyereket és azt mondta az lenne a legjobb ha elvetetném, de én viszont meg akartam tartani és ebből egy hatalmas vita robbant ki, ezután akartam felkeresni Mich-et, hogy kitaláljuk mi legyen hiszen az ő gyereke is, de még azon az éjjel elvetéltem és végül nem mondtam neki semmit, minek fájdítsam még ennél jobban a szívét, meg aztán nem hinném, hogy a történtek után örülne annak, hogy egy démon szülne neki gyereket, legalább is az anyja annak nevezett miután kirobbant köztünk a dolog.
A zuhany alatt ezek az emlékek pörögtek le a szemem előtt és csak a hideg víz jeges érintése a bőrömön térített magamhoz. Gyorsan megmosakodtam és próbáltam mindent elfelejteni. Azt mondogattam magamnak, hogy ez már a múltam része ami történt megtörtént, változtatni nem lehet rajta, de hiába mondogattam annyira hiányzott Mich, hogy szó szerint éreztem, hogy fáj a mellkasom. MInden esetre amennyire tudtam összeszedtem magamat és elmásztam a megbeszélt találkozóhelyre. A lányok egyenlőre még nem voltak ott, de amúgy is egy fél órával előbb érkeztem a megbeszéltnél. Nem telt bele sok időbe, hogy észrevegyem Mich-et, ahogyan éppen iszogat. Nem akarok újra a szeme elé kerülni, mert ugyan az lenne, mint a múltkor, hogy engem hibáztatna mindenért és most nem biztos, hogy kibírnám bőgés nélkül. Ezért próbálok a háta mögött elsurranni és leülni egy a látótávolságán kívüli helyre.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 11.05.13 19:42

Bele kéne már törődni, el kellene már fogadni, hogy ezt elcsesztem. Talán még menne is a dolog ha tudnám, hogy hol keresendő a hiba. Tény, hogy ezen már nincs mit helyrehozni, de a tudatomnak mégis jobb jobb és könnyebb lenne. Bár azt is tudom, hogy ez már csakis egyedül engem bánt. Nem hibáztatom őket azért, mert tovább tudtak lépni. A harmadik félnek pedig meglehetősen könnyű és jó dolga volt nem utolsó sorban. Őt tudom a legkevésbé sajnálni. Én sem vagyok egy szent és rohadjak meg, de megérdemelték egymást mind a ketten. Nekem nem ment. Én nem az egyik hálóból jártam át a másikba. Így nem is tudhatom milyen érzés. Én csak azt tudom milyen érzés volt Emmat szeretni és milyen érzés volt rajta kapni egy másik férfival. Történetesen mintha egy darabot téptek volna ki belőlem méghozzá nagy erővel utána pedig csak egy hatalmas tátongó úr maradt. Aminek igen is nagy súlya még így is, hogy üres. A mellkasomban pedig már jó ideje nem a szívem dobog csak egy darab megkövült akármi lüktet, hogy érezzem, hogy élek.
- Nem sikerült, lebuktál. Próbáld újra. - Nem tudom, hogy csináltam. Néhány nap, akár néhány perc is elegendő ahhoz, hogy valaki bele tudj szeretni, de ugyan akkor néhány hónap iszonyatosan kevés idő ahhoz, hogy valakit szívből megtudj gyűlölni. Egy élet is kevés rá, nekem!
- Régebben ez valahogy jobban ment. - Csak most fordultam felé enyhe cinizmussal megfűszerezve mondandómat. Régebben valahogy jobban ment neki a megtévesztés és az, hogy hülyére vegyen. Nem tehet róla, ki jött a formából. Elvégre most nincs egy balek sem akin gyakorolhatná páratlan tehetségét.
- Komolyan gondoltad, hogy nem veszlek észre majd? - Most már inkább csak a pia beszél belőlem.
- Csatlakozol? Esetleg nem szeretnéd kipróbálni tudsz-e még olyan jól célozni? - Mert akkoriban nagyon is tudott célozni, mégpedig oda ahová a legjobban fáj. Csak egy jól irányzott dobás kellett és büszkén állíthatjuk, hogy hibátlan volt.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 12.05.13 22:32

Amikor beléptem a biliárd szalonba és megláttam, hogy Mich is ott van két választásom volt, odaköszönök neki és továbbmegyek vagy a megpróbálok háta mögött elsunnyogni. Úgy látszik nála nem tudok jó döntést hozni nála, valamiért mindig azt hiszem, hogy jobb ha nem tud rólam semmit. Ismét tévedtem ezzel kapcsolatban, megint az az érzés fogott el mint amikor rajtakapott minket Adammal, szégyent éreztem némi bűntudattal vegyítve. Nem akartam megbántani, újfent, de úgy gondoltam, hogy nem kéne megismételnünk a néhány nappal ezelőtti találkozást. Világossá vált számomra, hogy látni sem bír és teljes szívéből gyűlöl. Nekem pedig az is elég, hogy a szeméből süt a megvetés nem kell még hallanom is, ráadásul nekem sem könnyű csak ő ezt nem látja be. Két férfit szeretni teljesen felemészti az ember lelkét, viszont Mich teljesen elsüllyedt a bánat mocsarában és nem tudom, hogy ki lenne képes kirángatni őt onnan, ha én megtehetném gondolkodás nélkül meg is tenném, de úgy sejtem én már nem segíthetek, bár csak tudnám, hogy ki tudna, elvégre én elmondtam neki nagyrészt amiről hallania kellett ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. Mondjuk nem várhatom el tőle, hogy túl legyen rajtam miközben én is szenvedek csak próbálom elfojtani, de nem tudom meddig hazudhatok még magamnak.
- Sajnálom Mich... én csak nem akartalak zavarni.
Most nem hazudtam neki, tényleg nem akartam zavarni, elvégre az illatomat is utálja, de nem hittem volna, hogy észrevesz, azt gondoltam ha fel is tűnik neki, hogy itt vagyok megpróbál rólam tudomást sem venni. Legközelebb azonban nem követem el azt a hibát, lehet jobban járnék.
- Régebben sem azért csináltam mert örömet okozott...
Most azt fogja mondani, hogy dehogynem, pedig engem is ugyan úgy megviselt mint őt, de mivel én nem próbálom halálra inni magamat ezért nekem nem is fájt ez az egész, pedig igen is szerettem őt és feleségül akartam menni hozzá, de mivel ezzel beletiportam az önbecsülésébe ezért el vagyok átkozva és nekem nem lehetnek érzéseim.
- Nem tudom, reménykedtem, hogy elkerülhetem a megvetésedet legalább egy kis időre.
Látom, hogy jócskán felöntött a garatra, vegyes érzelmek ragadtak magukkal, egyrészt féltem mert tudtam, hogy most még jobban ki fogja élni rajtam a bosszúvágyát másrészt pedig rossz volt őt így látni, korábban sosem ivott ennyit, még alkalmanként sem hajtott fel a garatra, a szívem szakad meg érte, most bármit megtennék, hogy úgy lássam mint régen, amikor beleszerettem, azok a csodálatos ragyogó kék szemek mára szürkévé váltak és megfakultak, milyen szomorú, alig lehet ráismerni.
- Régen sem játszottam valami jól, de legyen.
Magam sem értem miért mentem bele, talán azért, hogy ismét a közelében legyek és azt érezzem amit régen, habár már nem árad belőle az a melegség. Azt sem értettem miért ajánlotta fel, hogy játsszam vele, mondjuk erős a gyanúm, hogy ez is egy utalás akart arra lenni, hogy megbántottam. Úgy vélem ha végre megbocsájtana és nem gyűlölködne akkor gyorsabban el tudna felejteni mint azt gondolná.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 13.05.13 20:04

- Mennyivel érezted volna jobban magad ha nem veszünk tudomást egymás jelenlétéről? - Kivételesen nem bántásból. Ez az egy dolog most csöppet tényleg foglalkoztat. Talán csak amíg választ nem kapok a kérdésemre vagy talán még azután is, nem tudom. Ez a legkevésbé sem tőlem függ. Ahogyan azt sem tudhatom, hogy képes-e még bármivel is meglepni. Tudna-e bármi olyat mondani, amire ne számítottam volna, amivel ne számoltam volna mielőtt a kérdésre tértem. De nézze el nekem, hogy mostanság nem igazán tudok örülni a váratlan helyzeteknek.
- Hanem miéért? - Tévedtem. Elképedve tártam szét karjaimat mintha csak ez a válasz jelentené számomra az est fénypontját. Hát ez valami hihetetlen. De mik jutnak az eszembe? Csakis magamnak köszönhetem. Kellett nekem beleszeretni. Nem fogom azt taglalni, hogy vajon mi fogott úgy meg benne, mert pontosan tudom. Mégsem tudom bánni és éppen ez fáj annyira. Nem vagyok rá képes!
- Sajnálattal közlöm veled, hogy az én megvetésem örök életű. Attól tartok... - Feleltem eléggé nyersen. Ha tudnék már régen tettem volna azért, hogy ez mind ne történhessen meg, de nem tudtam. Láthatóan ebbe most nagyon is belebuktam. Nem, már régen nem rá vagyok dühös. Már nem egyedül az elvesztése fáj. Sokkal inkább az, hogy kudarcot vallottam. Hiába állunk ismét szembe egymással és tekintek rá gyűlölettel. Fenéket gyűlölettel. Az üressé a tekintetemben nem egyelő a gyűlölettel. Egyszerűen már semmit sem akarok érezni. Csak szeretnék mindent felejteni mintha ez az egész meg sem történt volna és mi soha sem találkoztunk.
- Ó dehogyisnem. Pontosan tudtad hová kell célozni. Most sincs más dolgod. - Egyáltalán nem burkoltam célzásomat és nem volt kevésbé gúnyos mint az eddigiekben. Nem tudom mégis minek a reményében ajánlottam fel, hogy csatlakozzon hozzám és játsszuk újra a dolgot, hiszen pontosan tudom, hogy semmi sem fog megváltozni.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 14.05.13 12:51

- Én semennyivel, de látom neked sokkal rosszabb lenne, ha nem köszörülheted rajtam a nyelvedet, örülök, hogy ezzel emelhetem az ested fénypontyát, de azt hiszem meg kéne tanulnod máshol hasznosítani ezt a tudásodat, például az ágyban, úgy emlékszem az nem volt az erősséged, gyakorolhatnád kicsit.
Magamat is meglepetem azzal, hogy így vissza szóltam neki, de belefáradtam abba, hogy a mártír szerepét játsszam, nem is áll jól. Azzal, hogy megalázkodom előtte senkinek sem jobb, és én is csak tönkremegyek. Elkövettem egy hibát és csináltam pár hülyeséget, de megbántam és tanultam belőle ennél többet nem tehetek, de nem vagyok hajlandó tönkretenni magam emiatt. Baromira fáj, hogy elveszítettem őt, mindennél jobban szeretnék vele újra együtt lenni, de az önző magatartása mindig is kiborított, és a szakításunkban sem hazudtolta meg önmagát. Most is csak én lehetek a hülye amikor minden dolog elrontásához két dolog kell és ha csak skizofrén lennék akkor lehetne mind a két személy az enyém, de nem vagyok az.
- Azért, mert ott megkaptam valamit amit tőled nem, ilyen nagyon egyszerű, de nyugodtan hibáztass csak engem ha jólesik.
Belefáradtam, hogy a megbocsájtásáért könyörögjek, elég volt nem csinálom tovább, Mich úgy viselkedik mint egy óvodás, más már rég túllépett volna rajta, vagy legalább is felnőtt módjára viselkedik, én próbáltam normálisan megbeszélni, nem is egyszer, már a kapcsolatunkban is, de ő csak azt szajkózta, hogy mindent megadott nekem, az lehet, de milyen áron. Ahogy most ránézek, örülök, hogy nem szülhettem meg a kisbabánkat, mert nem akarnám, hogy így lássa az apját.
- Remek, minél tovább gyűlölsz annál tovább élek.
Életemben most először szólok neki vissza, eddig mindig meghúztam magam, még amikor együtt jártunk akkor is, de a szakításnak van egy világszerte népszerű elismert szava ami nagyon népszerű rajongótáborra talált méghozzá az, hogy azt mondhatom az ex-emnek, hogy kapja be.
- Tudod Mich, azért a célzással te sem állsz olyan rosszul, és már a kapcsolatunkban is tudtad, hogy hová célozz, hogy nap mint nap darabokra törd a szívem.
Igaz, hogy ő nem árult el azzal, hogy megcsalt, legalább is tudomásom szerint, de néha voltak apró megjegyzései amik borzasztóan bántottak, de mivel szerettem őt ezért megbocsájtottam és felülkerekedtem rajta.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 14.05.13 14:33

- Neked viszont nagyon is felvágták édesem. Akkor kellett volna hasznosítanod és alkalmaznod eme páratlan tehetségedet, mikor valami nem volt ínyedre. Nem egyből mindjárt a legközelebb lévő férfi ágyába kellett volna vetned maga és megadni neki, amire vágyik. De várjunk csak, meglehet inkább te akartad mint ő. Tudod ha én minden egyes alkalommal mikor azon voltam, hogy ne bántsam meg kicsi Em-t már a fél várost végighúztam volna, régen. - Ha valamit netalán kihagytam, én kérek elnézést. De úgy vélem így is elég kimerítőek voltunk, ami a kapcsolatunk elemezgetését illeti és hát bőven volna még mit megemésztenünk. De azt hiszem én ezt már nem nyelem le. Szóval, itt a ragyogó alkalom, hogy mindent, de mindent a fejemhez vágjon, amit csak tud. Amire csak képes.
- Nem, én nem hibáztatlak. - Mondhatom azon már régen túl vagyok. Akkoriban pedig inkább csak magamat hibáztattam. Rá csak szimplán dühös voltam, de az elmúlt és a helyére üresség költözött.
- Na és szabad tudni mi az a valami? - Ez viszont már veszettül érdekelne. Mégis mi a francot nem tudtam én megadni neki? Szerettem. Jó tudom, ez nem minden. De hát nem állíthatja, hogy még csak rá sem hederítettem. Azzal csakis önmagának hazudna, nem nekem. Én nem mutatóba kerestem magam mellé feleséget, aki majd elvégzi a házimunkát. Teszek az egészre. Nekem volt rá szükségem, hogy mellettem legyen. De láthatóan túl sokat kértem tőle!
- Ha ez téged boldoggá tesz. - Nagyon fel se vettem, amit mondott. De azért csak hallottam és el jutott a tudatomig, csak épp nem érdekel. Mondja csak ha ezzel könnyít a kicsi lelkén. Nehéz lehet már. Én pedig végighallgatom, ha csak ez kell. Nem esz semmit. Nem reménykedem már benne, hogy bármi újat tudna nekem mondani leszámítva, hogy kapjam be. Na az már valódi újdonságnak számítana. Legalább valami érdekfeszítővel is szolgálna, mert már unom időről időre ugyan azt hallgatni. Akkoriban hallani sem akartam most meg már nem hat meg. Akkor tudtam... szerettem. Tudtam, hogy ha végighallgatom, akkor elhiszem neki! Nem akartam!
- Na nekem ez már sok. Mindjárt jövök. Maradj itt. - Szerintem még nem végeztünk, de ha ő mégis úgy érezné, hogy igen, akkor mire visszajövök ő már nem lesz itt. Nem bonyolult. A pulthoz mentem kérni magamnak még egy kört és a hölgynek egy... Cosmopolitant. Ha jól emlékszem. Majd fizettem és visszasétáltam az asztalokhoz.
Szótlanul nyújtottam neki át a koktélját. Őszintén nagyon remélem, hogy legalább erre jól emlékszem. Mert ha nem biztosan azzal jön, hogy már akkor sem figyeltem rá eléggé és azzal kicsapná a biztosítékot.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 15.05.13 16:05

- Elég nehezen tudtam szólni mivel mindig megsértődtél, amikor elmondtam, hogy mi nem tetszik, alig bírtalak kiengesztelni utána, de ha még is felfogtad, amit mondtam, akkor pár hétig-hónapig tartottad magadat aztán minden visszatért a régi kerékvágásba. Mich soha semmi nem változott, és ha én nem lépek, akkor nem is lett volna semmi. Te is tudod, hogy ez nem igaz, nem én másztam rá Adamra, de egyedül neked nem volt gyanús, hogy minden nap nálunk volt és akkor jött, amikor te éppen dolgoztál. Ha ő nem közeledik nekem eszembe sem jutott volna, hogy megcsaljalak. Ez az igazság akár hiszed akár nem, és tudod mint, néha úgy érzem, ha a fél várost megdugtad volna az nem fájt volna annyira mint amit műveltél velem olykor.
Most minden kiszakadt belőlem, amit eddig magamban tartottam. Lehet, hogy még is inkább az én hibám, hogy így alakult? Mindig annyira vigyáztam, hogy ne veszekedjünk, hogy csak magamban őröltem a sérelmeimet és inkább mással beszéltem meg, mint vele, de mindig megsértődött és amint éreztem, hogy veszekedés lesz feladtam az egészet, talán nem kellett volna.
- Akkor meg még is mit csinálsz?
Felhagyhatna már az önsajnálattal és az ivással, aztán következő lépésként magába nézhetne, megbocsájthatna és akkor talán megnyugvást találna, úgy hiszem, arra vágyik elég rég óta, de ezzel az önpusztító életmóddal nem megy semmire. Ebből is látszik, hogy mindketten megváltoztunk, nem kicsit.
- Ő megértett engem és úgy fogadott el ahogy vagyok, nem próbált megváltoztatni minden áron. Mich néha az volt az érzésem, hogy bármit csinálok hányingered van tőle.
Jobban fáj ezeket kimondani, mint átélni, nem akarom ezeket hozzávágni, de úgy látszik muszáj. Ha nem térítem észhez, akkor örökké csak marni fogjuk egymást, pedig én a legkevésbé sem erre vágyom. Tudom, hogy szeretett és ezt mindig ki is mutatta, de az nem minden, néha jól esett volna, ha legalább úgy tesz mint aki érdeklődik a hobbim után.
- Nem, ez nem tesz boldoggá, akkor voltam az amikor szerettük egymást.
Hiába mondok neki bármit már nem hisz nekem, és megértem, de most jobban tenné ha elhinné,mert igazat mondok. De mint mindig, most is csak valami gúnyos megjegyzés tesz majd arra, hogy boldog voltam mellette, mert akkor nem csaltam volna meg, de tényleg szerettem őt és volt pár szép évünk amire jó visszaemlékezni, de ami most van köztünk az teljesen megmérgezi.
Ezután elment italért, arra kért várjam meg, nem tudom, mi értelme lenne, hiszen csak gyűlölködünk és nekem a legkevésbé sem hiányzik az, hogy roncsuk egymás mellett a levegőt. Még is maradtam, nem tudom miért, azt hiszem, mert szeretek a közelében lenni, régen mindig megnyugtatott, ha átölelt, bárcsak ismét a karjába zárna.
- Nahát, még ennyi idő után is emlékszel arra, hogy mi a kedvenc italom?
Igazán meghatódtam, hogy annak ellenére, hogy dühös odafigyel rám. Nem tudom, ezt mire véljem, ezért inkább csak csendben belekortyolok. Eszembe juttatja, amikor először találkoztunk, akkor is egy hasonló helyen ültünk éppen megpróbált felszedni. Milyen különös mik nem jutnak az eszembe, de még is jó rá visszaemlékezni.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 17.05.13 18:12

- Arra még nem gondoltál, hogy azért voltam olyan amilyen, mert én nem arra vágytam, hogy megváltoztass, hogy a kedvedre valóra formálj, hanem hogy olyannak szeress amilyen vagyok? - Vontam kérdőre. Nem mintha már számítana vagy mert ez már bármin is változtatna. Nem fog, tudom. De ha már ennyire belejöttünk a nosztalgiába, akkor azért még volna pár dolog, amiről tudni szeretnék. Amit akkor elmulasztottam feltenni, de most még megtehetem és ez úttal élni is fogok a lehetőséggel, mert már semmi sem számít.
- Te pedig érdekes módon minden egyes napon ajtót nyitottál neki és szívesen láttad. Akartad Emma. Lásd már be végre. - Förmedtem rá fennhangon. Ez nevetséges. Nem tudom hirtelen eldönteni mi a szánalmasabb.
- Igazad van. Egy szavadat sem hiszem. - Még azt az egyet sem, amit én oly sokszor és olyan őszintén mondtam neki. Ennyi erővel akár a képembe is nevethetett volna. De nem tette. Miért? Annyira nehezére esett volna kimondani, hogy Michael, én már nem szeretlek? Egyszer az életben nehezére esett volna őszintének lennie velem?
- Miért? Mit műveltem veled? Azért mert szerettelek? - Ha most nem egy nyilvános helyen volnánk már szerintem üvöltenék. Már így is forr bennem a düh. Pillanatok alatt át tudnám rendezni ezt az egész kócerájt.
- Ahogy mondtad, megvetlek. - Az fáj a legjobban, hogy egyszerűen nem érdemeltem annyit, hogy tőle tudjam meg az igazat. Lényegében így is tőle tudtam meg némi grátisszal. Nem volt benne mindössze annyi bátorság sem, hogy elém álljon a szemembe nézzen őszintén és arra kérjen, hogy engedjem el?! Nem állt szándékomban minden áron magamhoz láncolni.
- Ez nevetséges. - Majd leesett az állam, ahogy végighallgattam. Na ezt már biztosan nem fogom lenyelni. Nem, ez már több mint nevetséges. Na ez már tényleg gyomorforgató. Most nem mondja komolyan... De, tartok tőle hogy igen. Mégis mikor találta ki ezeket a dolgokat. Álmatlan éjszakáin azon törte a fejét, hogy mi mindent vágjon majd a fejemhez ha lehetősége lesz rá?! Azt gondolja, hogy így majd könnyebb lesz?
- Ha igazán szerettél volna, akkor nem teszed ezt velem. - Szeretném azt hinni, hogy tényleg szeretett, de már nem tudom. Hallom amit mond és tudomásul is veszem, csak épp már nem érzem. Így viszont nincs is jelentősége.
- Tudod néha azért igen is odafigyeltem rád. - Lassan már annyi bűnöm és vétkem lesz abból a rövid időszakból amíg együtt voltunk, hogy egy egész élet sem volna elegendő ahhoz, hogy vezekeljek az összesért. Így inkább meg sem próbálom...

Tárgy: Re: Biliárd szalon 19.05.13 23:46

- Hát ez jó,eddig azt mondtad, hogy ha nem tetszett valami miért nem szóltam, mert akkor változtattál volna, most meg nem fogadtalak el úgy ahogy voltál, de Mich én olyannak szerettelek amilyen voltál, ami most vagy ez a rideg bunkó egyáltalán nem te vagy. Csak azt akartam, hogy többet legyél velem, hogy legyenek közös dolgaink. A személyiségedben lényeges változást sosem akartam.
Valóban nem értem, hogy miért ennyi idő elteltével kell kiborogatni a csontvázakat a szekrényből. Mindössze arról van szó, hogy Adam jó időben volt jó helyen, ha rossz kedvem volt ő mindig megvigasztalt. Tudom nem más férfinál kellett volna a vigaszt keresnem, de ha egyszerűen a vőlegényemnél nem találtam, Adam pedig pont kéznél volt.
- Mich az Istenért a legjobb barátod volt még sem küldhettem el a fenébe, azért jó modort én is tanultam. Azért láttam vendégül, mert a barátod volt, és nem azért mert elhatároztam, hogy megcsallak.
Majdnem ordibált velem, de én nem emeltem fel a hangomat egy percre sem, lehet, hogy őt ez nem zavarja, de nekem volt gyerekszobám, nem sakálok neveltek. Nyilvános helyen nem kiabálok másokkal meg amúgy sem az én stílusom másokkal kiabálni még ha megérdemlik akkor sem.
- Nézd Mich ennek így semmi értelme, úgy teszel, mintha a világ legnagyobb szemétládája lennék pedig semmi olyat nem tettem, amiért az inkvizíció elé kéne löknöd. Csak azért mert megadtál mindent anyagilag még minden jó volt? Elárulom, hogy a kapcsolatunk igen is több sebből vérzett már és belefáradtam, hogy egyedül én foltozgatom, te meg csak ültél a babérjaidon. Lehet, hogy szerettél és mondogattad is néha nagy ritkán, de bizonyítani már annyira nem volt kedved miután összeköltöztünk. Nem tudom, mit akarsz még tőlem? Megváltásra? Csak annyit tudok mondani, hogy ha tovább gyűlölsz, sosem fogsz tudni elfelejteni, nem azt mondom, hogy bocsáss meg, de ha felhagynál az értelmetlen utálkozással talán neked is jobb lenne.
Semmi értelme, hogy tovább hibáztatjuk a másikat a kapcsolatunk befuccsolásáért, jobb, hogy vége lett, mert ha a házasságunk után derül ki, hogy habár hűségesek voltunk a másikhoz még sem vagyunk boldogok a másik mellett. Borzasztóan szerettem Mich-et, persze szerinte annyiban kimerül az egész, hogy mivel félreléptem ezért nem szerettem őt, pedig borzasztóan odavoltam érte és fáj látnom, hogy így viselkedik. Megértem, hogy dühös rám, de nincs joga ilyen bunkón báni velem.
- Higgy, amit akarsz csak azt nem értem, hogy miért akarod, hogy elmondjam, hogy miért tettem, amit tettem, ha nem hiszed egy szavamat sem vagy nevetségesnek találod. Teljesen mindegy mi az igazság te már mindent kitaláltál szépen magadban és a saját butaságodat szajkózod magadnak. Felesleges bármit is mondanom.
Minden bizonnyal mazoista vagyok, hogy hagyom, had bántson kedvére, talán tudat alatt így próbálok vezekelni, de úgy érzem eleget bűnhődtem, azért amit tettem. Régen volt, megbántam és mindenki csinál butaságokat, elképzelni sem tudom, mi lenne, ha a gyermekünknek ezt kellett volna, végignéznie, hogy az apja így bánik az anyjával. Lehet, hogy szegényem érezte, hogy nem a legjobb időpontban érkezne, észre sem veszem, és a hasamat simogatom, azért még is csak örültem volna egy kis Mich-nek.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 21.05.13 16:37

- Voltak közös dolgaink. Igen is volt. Az életünk Emma, az volt közös. - Veheti azt aminek csak akarja, szemre hányásnak vagy hogy ismét csak az orra alá dörgölök mindent, nem érdekel. Már úgy sem számít. Én pedig már nem fogom tőle jobban érezni magam, mert már megtörtént és ezt már soha sem lehet meg nem történté, semmissé tenni, soha! Én szerettem volna vele összekötni az életemet, ő már kevésbé. Megértettem.
- Értem, szóval elhanyagoltalak, nem bántam veled jó, csakis üres ígéreteket tettem, nem szerettelek eléggé, volna még valami? De akkor elárulnád, hogy mégis mi a francért voltál te velem egyáltalán? - Részemről a kérdés nagyon is jogos és helytálló és roppant érdekelne. Mert ha már annyira pocsék voltam még vőlegénynek is - a többit meg már nem részletezném - akkor mégis mit várt tőlem és a közös jövőnktől, ami már soha sem jön el?!
- Aztán mégis csak könnyedén ment. - Ez csak úgy mondhatni kicsúszott gondolkodás nélkül. M?ég majd a végén ő lesz a kis megtört áldozat, akit igen is mindenkinek sajnálni kell. A szánalom talán menne is, de a sajnálat... Az nálam nem fekszik.
- De hát ha tudtad, mert pontosan tudtad, hogy miért jön minden áldott nap amikor én vagyok otthon, miért nem szóltál? Soha egyetlen szóval sem említetted. - Várjunk, ez is mindjárt az én bűnöm lesz. Kíváncsian hallgatom. Mert egész biztosan én üldöztem Adam karjaiba. Sőt, akartam is hogy megcsaljon, csak én még nem tudok róla. De még bárki kiderülhet.
- A babérjaimon? Mégis melyikeken? - Én persze semmit sem tettem, mint általában. Ez így szokott lenni. Minek is strapálom magam? Meglehet talán nem utálnám tovább ha végre nem kéne már többet látnom. De egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy attól majd tényleg jobb lesz nekem. Idővel persze majd biztosan elfelejtem és legalább nem fáj majd többé.
- Csak tudod szeretném a te szádból hallani, ha már eddig nem volt rá lehetőséged. Most nem éreznéd jobban magad ha a képembe olvasnád? - Mert szépen belejött a kicsike azt meg kell hagyni és nem is csinálja olyan rosszul.
- Mit csinálsz? - Most komolyan a hasát simogatja? Elképzelésem sincs róla, hogy ilyenkor mégis mi történik és azt hiszem, hogy már soha nem is fogom megérteni.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 23.05.13 2:30

- Azon kívül is kell, ami összeköt bennünket, mondjuk egy közös hobbi. Ha csak élünk egymás mellett az nem elég, annyi erővel szimplán a szobatársam is lehettél volna.
Mindig hallgattam a barátainkat, hogy együtt elmentek ejtőernyőzni meg kirándulni és csupa hasonló érdekes dolgot műveltek. Mindössze ennyit akartam, hogy mennyünk mi is összejövetelekre, és ne egyedül kelljen, petrezselymet árulnom miközben van vőlegényem. Ha megkérdezték hol van Mich mindig azt mondtam, dolgozik, nem ért rá. Lehet túl sokat kértem tőle?
- Nem azt mondom, hogy sanyarú sorsom volt melletted, azért túlzásba ne essünk, de valld be, hogy a munkád sokkal fontosabb volt nálam. Egyfolytában későn jártál haza, volt, hogy éjjel estél be az ajtón. Hiába könyörögtem, hogy gyere haza vacsoraidőbe, mindössze magányos voltam, arra vágytam, hogy mellettem legyél.– A kérdésére elkerekedik a szemem.– Azért voltam veled, mert szerettelek, és nem érdekel, hogy mit hiszel, tehetsz egy szívességet.
A legkevésbé sem akartam, hogy sajnáljon, mindennél jobban utálom azt az érzelmet, a legkevésbé sem vagyok szánalomra méltó. Mindössze arról van szó, hogy szeretném, ha átgondolná a kapcsolatunkat és elgondolkodna rajta, hogy bizony ő is hibázott, még ha nem is akkorát, mint én. Jó lenne, ha továbblépnénk végre és barátok lehetnénk, ha nem is a legjobb barátok, de egy köszönőviszonyt fent tarthatnánk.
- A nőknél ez nem olyan egyszerű, mint hiszed, nem ment olyan könnyen.
Komolyan nem volt olyan könnyű megcsalni őt, egy nőnél nem úgy megy, hogy nem szeretem, megcsalom, ha meg szeretem, akkor meg hűséges maradok, ez annál sokkal bonyolultabb és jó lenne, ha ezt végre ő is belátná.
- Eleinte nem tudtam miért jön, csak később döbbentem rá, és akkor elhitted volna nekem, ha elmondom? Elhitted volna ha azt mondom, hogy a legjobb barátod akit testvéredként szerettél rám hajtott?
Biztos vagyok benne, hogy most azt fogja mondani - persze elhittem volna. A abban a helyzetben a fenéket hitte volna, hogy a barátja ilyenre képes és azt mondta volna, hogy csak beképzelem, de ha ennyire zavar akkor ne fogadjam.
- Nem azt mondom, hogy te nem tettél semmit, a kapcsolatunkért, viszont az a hozzáállás nem segített, hogy mindenáron a pénzt kajtattad. És igen tudom egy családhoz sok pénz kell, de én nélküle is boldog lettem volna, nagy ház meg két kocsi nélkül is, én csak veled akartam
lenni.
Kezdek kifogyni a mondanivalóból, többet nem tudok mondani, hinni nem hisz nekem csak az időmet fecsérelem vele, jobb lenne ha inkább elmennék.
- Nem Mich, engem nem tesz boldoggá ha utálkoznom kell, ellentétben veled, ez jobban megy mint amikor szeretned kellett.
Egyáltalán nincs az ínyemre, hogy kikényszerítette belőlem ezeket a dolgokat, pedig már régen eltemettem magamban és készen állt, hogy még egy zsák cementet ráborítsak.
- Fáj tőled a gyomrom Mich.
Nem is hazudtam olyan nagyot, tényleg fáj az idegességtől a hasam, de nm azért simítottam rajta végig.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 24.05.13 20:24

- Ezt most inkább meg se hallottam. - Jegyeztem meg komoran. Az én drága... már nem menyasszonyom mindig ilyen elégedetlenke volt? Ennyire figyelmetlen volnék, csak mert én ezt eddig sosem láttam rajta?! Talán csak most tör a felszínre minden, ő pedig nem rest kimondani azt amit gondol, helyes. Már éppen ideje volt. Akkor ez miért nem ment ilyen jól? Ha látta, hogy nem elég miért nem akarta jobban? Elvégre egy fedél alatt éltünk? Aligha menekültem volna... Biztosan hibás vagyok én is, sőt most már egyre inkább az én hibám kezd lenni minden szerinte is, ami azért igen csak meglepő egy fordulat.
- Hát most már van közös hobbink. Most örülsz neki? - Kérdeztem egy fanyar mosollyal az arcomon. Gondolom ezt régebben is nagyon imádta vagyis inkább utálta. Ahogy vesszük... De én már egész egyszerűen nem fogom megváltozni, különösen így hogy még az akarat súlyos hiánya is közrejátszik. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy veszett ügy. Mindig is tudtam, hogy reménytelen vagyok, de azért bíztam benne, hogy ő majd így is képes lesz szeretni. Hát tévedtem. Megint csak. Ez már kezd fájni.
- Várjál, mi az hogy éjjel estem be az ajtón? - Kérdeztem vissza gyanakvóan. Most már akkor akkor részeges disznó is vagyok? Mi jön még? Köbvetkezőnek majd azt vágja a fejemhez, hogy biztosan még meg is csaltam csak én még nem tudok róla ő pedig biztosan megérezte... A fenébe is a női megérzéssel, megcsalhatatlan!
- Bekaphatom? - Kérdeztem vissza ez úttal már vigyorogva. Na igen, erről is lehetne mesélni, ami talán kicsit fájni tudnak Emmácskának, de hát hogy is tudnám bántani? Azt hiszem rosszul vagyok... Mindjárt elcsöppenek.
- Nem is vagyok kíváncsi a részletekre. - Azért valahogy mégis csak sikerült összehozni a dolgot. Na már csak az hiányozna, komolyan mondom. Akkor valami valahol biztosan szakadna... De bízom benne méghozzá őszintén, hogy ettől már megkímél nekem pedig nem kell külön papírzsepit kérnem valakitől, hogy majd a könnyeimet törölgessem vele szipogás közben ha már túl romantikus - undorító - és nem bírom tovább.
- Igen. Odafigyeltem volna... vagy ennyire hülyének nézel? - Nem kizárt.
- Mit csináltam? Mond Emma te mit szedsz mostanában? - A pénzt kajtattam? Abból a komoly tanári fizetésemből?? Ez most komoly? Nem. Nem, vagy mégis? Hát röhögnöm kell komolyan. Emma sosem vitt túlzásba semmit, szóval nem az italban keresendő a hiba. Akkor meg mi ütött belé? Ekkora marhaságot életemben nem hallottam még és a legkevésbé tőle nem. Nem tudom miféle tudatmódosító képes erre, de kénytelen leeszek én magam is beszerezni belőle, mert ez már egyszerűen sok. Eddig is hibásnak éreztem magam, de azért erre nem számítottam volna. Én ezeket a dolgokat, hogy nem éreztem?
- Oh, már itt sem vagyok, nyugi. Téged viszont azt hiszem várnak már, szóval nagyon örültem, hogy megalapozhattam eme kiváló estédet. A viszont látásra... - Ez természetesen irónia volt, mert akkor már lássuk be ebben is jó vagyok. Intettem a hölgyeknek jóval a hátunk mögött. Igen csak türelmetlennek tűntek már és azok a nagy szemek... Nem is tudom mire vélni. Csodálat? Meglepettség? Undor?

Tárgy: Re: Biliárd szalon 26.05.13 22:54

- Meg sem hallottad? Homokba dugod a fejedet és még engem kérdezgetsz, hogy miért mentünk szét, szerintem ezzel meg is válaszoltad a saját kérdéseidet.
Most igazán kimutatta a foga fehérjét, szeretni sosem tudott annyira mint most gyűlölni és egyre jobban belemenekszik. Már örült is vagyok meg szedek is valamit, egyáltalán nincs igazam, csak azt tudnám, ha nem vagyok beszámítható akkor ő mi, mert kettőnk közül neki ment el az esze, teljesen kifordult önmagából, úgy viselkedik akár csak a veszett kutya mindenkit megmar. Elismerem, hogy fájdalmat okoztam neki, de akkor sem érdemlek ilyen bánásmódot. Szerintem még Adammal sem bánik így pedig ő csábított el.
- Jobban örültem volna ha főzőtanfolyamra jártunk volna együtt.
Azt hiszem ez már örökre így marad, életem végéig utálni fog és sértegetni fogjuk egymást. A legkevésbé sem erre vágytam, azt hittem összeházasodunk és boldogan élünk, nem így lett hát most már akkor nincs mit tenni el kell fogadnom, hogy ez már nem változik. Bevetette azt a fanyar vigyort amit sosem szerettem benne, tudom, hogy direkt csinálja, annyira jellemző rá, mindig is egy bosszúálló típus volt.
- Folyton túlóráztál, ne mond, hogy nem így van.
Nem tudom mit is képzeltem, ha elmondom neki a nézőpontomat akkor talán belátja, hogy nem csak azért csaltam meg, mert nem volt jobb dolgom hanem, valahol neki is köszönhető, hogy itt tartunk. Tévedtem, tudhattam volna, hogy csak a saját igazát szajkózza majd.
- Jól hallottad!
Vigyorog. Tudnám miért csinálja ezt, sosem lehet tudni, hogy mit forgat a gonosz kobakjában, egy biztos azon agyal, hogy hogyan bánthatna meg, szerintem erre tette fel az életét. Lehet még sem volt akkora hiba, hogy elhagytam.
- Sosem voltál kíváncsi a részletekre.
Szerintem Mich azon ügyeskedik, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzon, de már is sokkal több fájdalmat okozott nekem, mint én neki valaha is, mert ugye ott van az a kis titok is, amit ö nem tud, de jobb is, a végén még az is az én hibám lenne. Szerintem képes lenne miatta meghurcolni, rám fogná, hogy direkt vetettem el, pedig én is ugyan úgy akartam, ha nem jobban.
- Nem néztelek hülyének soha hiába hiszed azt.
Jó tudni, hogy hitt volna nekem, mondjuk erősen kétlem, de mit sem számít ez már.
- Én nem szedek semmit, de neked bunkósság ellen kéne valamit.
Igen is feljebb akart kerülni a fizetési ranglétrán és azért keményen harcolt, sokszor hívogattam, hogy merre van és mindig ugyan az volt a válasz, dolgozom. Értünk tette azért sokáig nem szóltam semmit, de amikor már századik sulis dolgot vállalta be akkor betelt a pohár. Szerettem volna néha elmenni a közös barátainkkal szórakozni, de nem egyedül. Általában ha páros randira hívják az embert akkor nem egyedül illik elmenni hanem párba. De persze szedek valamit hazudok és beteg vagyok, így a legegyszerűbb, mindent az én nyakamba átpakolni, nekem is ezt kéne tennem.
Mich annyira felhúzta magát, hogy egész egyszerűen faképnél hagyott, a barátnőim pedig csak csendben nézték a mi kis műsorunkat és nekem fogalmam sem volt, hogy mit is mondhatnék nekik. Bocsánatot kértem tőlük a viselkedésünkért és elmondtam nekik, hogy nem tudta feldolgozni, hogy megcsaltam és elhagytam valaki másért. Sok mindent láttam a szemükben, de sajnálatot nem, én pedig arra gondoltam, hogy lassan közeledik a nap amikor megszületett volna a közös gyermekünk.

Vége...

Tárgy: Re: Biliárd szalon 26.05.13 23:08

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Biliárd szalon 29.06.13 16:05

Collin & Xenia

Szombat délben egy napbarnított bőrű, vérvörös ajkú nő libben be a wenchester-i Biliárd szalonba. Furcsaszín szemeivel a helységet pásztázza, keres valakit, szeretett férje – voltférje – egy volt kollégáját, bizonyos Collin Gray-t. Imádott Alexe ráhagyta erre a férfira néhány tulajdonát, melyet a nő ezen alkalommal szeretne átnyújtani neki.
Magassarkúja túlságosan hivatalosan koppan a padlón, miközben megindul a bárpult felé, leül, táskáját hanyagul az asztalra dobja, lábát keresztbe teszi, s tekintetével még mindig a helyet fürkészi. Mint mostanában mindig, kitűnik az emberek közül: ruhája kiemeli alakja előnyös vonalait, elegáns szabása egyáltalán nem illik az itt tartózkodó farmer-póló összeállítást viselő emberek közé.
Collint nem találja az ittlévők között – ám ez lehet csupán az ő figyelmetlensége miatt van így – ezért ajkain édes, ártatlan mosollyal a pultos fiúhoz fordul.
– Egy pohár Black Label-t kérnék… - leheli alig hallhatón, mire a fiú, aki alig lehet több 19 évesnél, elvörösödik és felszolgálja az italt. Xenia Chloe Woolgar, mit sem törődve a másik nyilvánvaló zavarával, harsányan, mégis nőiesen felnevet majd belekortyol az italába, előhalássza Stephen King Dolores című könyvét, és olvasni kezd.

„A feje alig fél méterrel volt alatta annak, ami a deszkafedélből megmaradt. Még mindig
vigyorgott. Az alsó fogsora kicsit kiállt a szájából – most is olyan tisztán látom, Andy, mint téged, ahogy itt ülsz velem szemben –, és olyan volt, mint egy lófogsor, amikor az emberre vigyorog. Néhány foga feketének látszott a rajta lévő vértől.
– Duh-lorrrr-isss – lihegte, és egyre csak húzott. Felsikoltottam, és a hátamra esve csúsztam a
felé az átkozott luk felé a földön. Hallottam, hogy a szedertüskék zörrennek és pattognak,
miközben a farmerom csúszik mellettük és rajtuk. – Duh-lorrr-issss, te cafat – mondta, de addigra ez már olyan volt, mintha énekelne nekem. Emlékszek, arra gondoltam: "Mindjárt rázendít a »Holdfény-koktél«-ra."
Megragadtam az ágakat, és a kezem tele lett tövisekkel meg friss vérrel. Fejbe rúgtam azzal a
lábammal, amelyiket nem szorított, de kicsit alacsonyra sikerült; párszor választékot csináltam a hajába a tornacipőm sarkával, de nagyjából ennyi volt az egész.
(…)
Feltérdepeltem, és láttam, hogy hátrafelé himbálódzik a luk fölött... de valahogy
megkapaszkodott. Felnézett rám, kirázott egy véres hajcsomót a szeméből, és vigyorgott. Aztán megint kiemelte a kezét a kútból, és megkapaszkodott a földben.
- Dul-OOH-russ – nyöszörögte. – Dul-OOOH-russ, Dul-OOOH-russ, Dul-OOOOOHHH-russs! – Aztán elkezdett kifelé mászni.”

- E… egyébként Mason… vagyok. – A lány dühödten összeszorítja az ajkait, könyvét leteszi az itala és a táskája közé, majd szemeivel villámokat szórva a pultosra, vagyis Masonra pillant.
- Kérdezte valaki? – Fejét enyhén félrebillentve, ajkain groteszk mosoly tündököl, szemmel láthatóan a fiú meghökken, majd megrémül a látványtól. – Kértem egy italt. Te rendes kisfiú voltál, és a munkádnak megfelelően kitöltötted nekem. Majd elővettem egy kis olvasnivalót – Bök az előtte lévő műre. – és olvasni kezdtem. Ergo, nem kívántam veled társalogni.
Néhány másodpercig még Mason-ön tartja a szemét, pillantása fogva tartja a másikét, majd kisidő múlva újból előveszi a könyvet s olvasni kezd.

⊰ 463 ~ ...ezt viselem... ~ encounter with the cop ⊱

Tárgy: Re: Biliárd szalon 12.08.13 7:54

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Biliárd szalon 25.08.13 2:49

to: Rage

Késtem. Nem is keveset. Rage nem a pontosságáról híres és ismerem már annyira, hogy tudjam nyugodtan késhetek én is, mert neki nem fog feltűnni. Annyira nem, hogy még mindig arra várok, hogy megtiszteljen jelenlétével. Kezd esteledni ezért is kortyolgatom mohón az ír kávémat. Ha már biliárd teremben vagyok élvezzem ki a felhígított olcsó alkohol fanyar ízét. Mondjuk úgy, hogy alkalmi dohányos vagyok, akkor gyújtok rá mikor kedvem tartja. Most pont jól esik egy erős cigivel tompítani a kávém ízét. Habár még társaság híján vagyok nem kimondottan unatkozok. Apám lehetne aki a velem szemben lévő asztalnál ül és olyan kitartóan legelteti rajtam kíváncsi tekintetét. Mikor egyenesen a szemébe nézetem láthatóan elszégyellte magát. Az emberek megbámulnak, ez már csak ilyen, pedig olyan jó kislány módjára viselkedek.
- Na végre, hogy ide toltad a seggedet. - El sem hiszem, hogy Rage megérkezett. Azt hittem tovább kell várakoznom rá.
- Ideje lenne vennem neked egy órát, mert nem a pontosságodról vagy híres. - Ami azt illeti híresnek híres, de inkább ne menjünk bele azokba a dolgokba, hogy mitől is.
- Azt hiszem bekattantam. Mármint nem a szokásos módon, most még annál is jobban. Most már biztos valami nincs rendben velem. - Felsóhajtva dőlök neki a szék támlájának. Tudom neki bármit elmondhatok, de ez a téma magában annyira gáz és nem kicsit morbid, hogy olyanra vágyok amire nem lenne szabad. Végül is sosem szerettem a hétköznapi dolgokat és Marcus nem is az.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 25.08.13 3:39

Freya & Rage

Unatkozom. Rettentően unatkozom. Márpedig köztudott, hogy ha én unatkozom, annak jó vége nem lehet, ezért nem is érdemes engem megváratni. Arról nem is beszélve, hogy ritka alkalmak egyike az ilyen, amikor én érek hamarabb egy helyszínre. Nem is értem, hogy mi van velem. Netalántán beteg vagyok? Ja, biztos, hogy beteg vagyok, máskülönben most nem lennék itt. Mindig én érkezem meg utoljára, mivel az utam során általában akad még egyéb teendőm, ami hirtelen és váratlanul jön, és amit nem mellesleg el kell intéznem. Ilyenkor többek között az ügyfeleimmel van találkozóm, akik a semmiből jelennek meg, hogy vészhelyzet van, és hogy sürgősen anyag kéne nekik. Vagy a zsaruk zaklatnak olyanok miatt, hogy mondjam meg ennek a nevét, írjam le amannak a lakcímét, stb. Tehát mondhatni, hogy ilyen elfoglalt egy személy vagyok én, kérem szépen.
- Adj valami ütőset! – parancsolok rá a pultos fiúcskára, akinek meglehetősen jó segge van, most hogy így közelebbről is szemügyre veszem.
Rágyújtok egy cigire. Szinte mindig pöfékelek, ha éppen nem egy vicces cigit szívok el, akkor normális cigit, és így tovább. Ha nem cigizek, akkor iszok. Ha nem iszok, akkor drogozok. Jó vagyok, mi? Csak hogy senki ne mondhassa azt, hogy nem élvezem az életet. Ugyan, én túlontúl élvezem, a mának élek. És vagyok olyan bunkó paraszt, hogy másokat is beleviszek a rosszba.
Valahol két rövid ital között úgy döntöttem, hogy egy kis flörtölésbe kezdek a cuki pultossal, mivel az unalom nagy úr, neki pedig, mint ahogyan azt már említettem is, túl jó a segge ahhoz, hogy ne fogdossam meg.
Nem nagyon volt ellenére a dolog. Újabb két feles után a mellékhelyiségben kötöttünk ki, egymás szájában matatva nyelvünkkel. Nekem bármilyen körülmények között belefér az életembe egy gyors menet.
Némi idő elteltével az imént említett fazonnal együtt lépek ki a mosdóból. A hajam kócos, a rúzsom szétkenve az arcomon. Kicsit sem egyértelmű a szitu, áh… Mindenki minket bámul, de ez engem egy cseppet sem zavar. Már megszoktam, hogy szinte mindig sikerül valamilyen formában magamra vonni az emberek figyelmét, és egyébként is imádok megbotránkoztatni másokat. Egyszóval minden tökély. Egyébként meg egy pultoshoz képest egész jó numera volt.
- Ja, már meg is érkeztél? Azt hittem, hogy már megőszülök a várakozástól… Miattad kénytelen voltam egy kicsit elszórakoztatni magamat – vetek egy gyors pillantást a srácra, aki időközben visszaállt a pult mögé dolgozni.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire elhúzódik a dolog – vigyorgok pofátlanul bele a képébe. Freya megérti, ő majdnem olyan bolond, mint én. Majdnem. Azért majdnem, mert pasizni azt meg nem szokott, hiába próbáltam már az évek alatt rászoktatni. Szégyen és gyalázat, de ha neki ez így jó, akkor ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a döntését? Elvégre az ő élete… Ha ki akar maradni a tutiból, csak tessék.
- Hogy érted azt, hogy bekattantál? – érdeklődöm felvont szemöldökkel, miközben helyet foglalok a barátosném mellett.

Tárgy: Re: Biliárd szalon 25.08.13 4:05

to: Rage

Nem is kell megkérdeznem miért van az arcán is rúzs, egyáltalán nem feltűnő már, vagyis az, de számomra ez már teljesen megszokott jelenség. Rage tipikusan röptében a legyet típus. Sok mindenben hasonlítunk egymásra, de ebben bizony nem. Nem tudom miért tartogatom magam ég mindig ennyire elszántan annak a férfinak akit tökéletesnek találok... Na persze, mintha lenne tökéletes férfi. Ez is csak egy kis illúzió, amibe annyira görcsösen kapaszkodok. Gondolom nem megszokott, hogy még az én koromban valaki "ártatlan" de úgymond csak belülről vagyok az, mert tőlem romlottabbat nem igen lehet találni. Nem akarok "rossz vagyok, de használható" lenni, vagyis jobban belegondolva nem is tudom mit is akarok. Nem meglepő, még magamnak is képes vagyok ellentmondani. Lényeg a lényeg, hogy nem ítélem el azért ahogy él. Ki tudja? Talán ha felfedezem a szex örömeit ezerszer rosszabb fogok lenni tőle, már csak azért is, hogy bepótoljam az elmaradásomat.
- De ahogy látom jól szórakoztál. - Kiveszek a táskámból egy csomag papír zsebkendőt amit elé tolok az asztalon. Nem csak én tudom mivel is ütötte el az idejét, mert az előző hapsi egyre kíváncsibban figyel felénk. A kis huncut.
- Szívi, nem kell miatta mentegetőzni, bármennyit várnék rád. - Kacéran kacsintottam rá, miért is ne tenném? Legalább közönségünk is van, persze próbálok úgy tenni mintha egyáltalán nem érdekelne a feltűnő bámulása.
- Marcusról már meséltem neked... - Újabb halk sóhaj hagyja el ajkaimat.
- Még nem találkoztál vele, de annyit elmondhatok róla, hogy iszonyú dögös és van valami a személyiségében ami végett nem tudom kiverni a fejemből. De minden annyira bonyolult, ez a rokon mizéria és az még nem is zavarna, hogy harminc éves, legalább tapasztalt velem ellentétben. - Maximum csak a fantáziámban lenne esélyem nála. Tegyük fel, hogy egyszer eljutnék vele odáig, hogy történne valami, gondolom egyből hátast dobna attól, hogy benyögném még szűz vagyok. Ez egyre cikibb lesz.

Tárgy: Re: Biliárd szalon

» Szalon
» Thai masszázs szalon

Biliárd szalon

Biliárd szalon

Similar topics

Similar topics