Szavai ráébresztettek arra, hogy tényleg nem tudom mit beszélek.. Vagy egyszerűen az alkohol nem akarta, már hogy most kiselőadást tartsak arról, hogy mégis miért lenne jobb ez most, mint akkor. Amúgy is megvet engem, szóval ennek az egésznek semmi értelme.. Próbálkozhatok amennyit csak akarok olyan, mintha egy jéghegyet próbálnék megfaragni. Nincs hozzá tehetségem. Lehet, hogy másnak még menne, de az nem én vagyok. Nem megy mégis erőltettem a dolgot és minden erőmmel azon vagyok, hogy visszaszerezzem magamnak, mert ez az, ami életben tart. Mégis mi féle célom lehetne ebben a pocsék életben? Tanár vagyok és ennyi. Álmodozzak egy jobb munkáról? Eléggé esélyes sőt talán még rám is férne az újítás, de az a helyzet, hogy szeretem, amit csinálok.. Nem akarom ott hagyni csak azért, mert talán találnék valami jobbat.. Valami érdekesebbet. Ezért is maradok Michael-nél. Szeretem őt .. Nem vagyok képes csak úgy elengedni, mintha nem lett volna köztünk semmi. Én voltam az, aki elcseszte és rendbe akarom hozni még, ha ő ezt nem is akarja. Rendbe fogom hozni, mert rendbe kell hoznom. Ez az egyetlen dolog, ami megmaradt nekem semmi más. A folytonos küzdelem az elérhetetlen dolgokért. Vagy éppenséggel személyekért.
– Oké.. – Nem hangzott olyan jól ez az egész. Főleg, mivel olyan volt, mintha az előbb nem éppen egymás faltuk volna.. Annyira rideg lett, hogy az valami elképesztő.. Végig játszott volna velem? Hát remek.. Ezt azért még visszakapja. Szemét húzás volt az egyszer biztos. Hogy adjam vissza? Nagyon jó kérdés, mivel még gőzöm sincs mivel tudnék rajta bosszút állni. Talán ezután tényleg követnem kellene és megtudni, mikor merre jár.. Na, jó ez már túl megy a beteges határon is.. Bár nem tudom, hogy mi annak a felső foka.. Ha van egyáltalán magasabb fokozat a betegesnél.
– Szóval azt várod el tőlem, hogy felejtsem el, ami itt történt? Felejtsem el, hogyan néztél rám? Mert ha akarod sem tudod letagadni azt, amit a szemed mondott. Egyáltalán nem undorodsz te tőlem.. Sőt vágysz rám. Miért lenne olyan nehéz egyetlen egy esélyt adnod nekem? Rohadtul elcsesztem az egészet.. Igen.. De, ha ennyire semleges lennék akkor már rég leléptél volna.. – Nem bírtam tovább magamban tartani a feltörekvő dühömet. Muszáj volt kiadnom magamból. Az alkohol csak segített abban, hogy megtegyem.. Tulajdonképpen nem üvöltöttem volna így a képébe, ha nem iszom ma este.. – Bocsánat… - Nem akartam, hogy meggyűlöljön ezért tulajdonképpen elnézést kértem az igazságért.. De sebaj.. Csak érezze jól magát.. Komolyan falnak tudnék rohanni.
Úgy viselkedtem, mint egy durcás kislány, de végül beszálltam a taxiba és úgy lapultam az ajtónak, mintha egyszerre húszan akarnánk beülni. Tudom, hogy ő örült ennek a távolságnak én azonban közel sem. Szerettem volna a karjaiba bújni, de ő egyértelműen kifejezte, hogy nem vágyik erre. Innentől kezdve pedig visszavonulót fújtam és kész. Ha akar valamit, majd úgy is közelebb jön. Elmotyogtam a taxisofőrnek a címemet, majd karba tett kézzel bámultam kifelé az ablakon. Nem tudom elhinni, hogy képes volt ezt megtenni velem.. Pedig, már tényleg kezdtem reménykedni abban, hogy akar tőlem valamit és nem csak azért teszi, mert miért ne? Annyira naiv vagyok, de komolyan..

Mit is csinálhatna egy munkanélküli színésznő? Persze, hogy az egész napot az ágyban tölti lustálkodva, vagy éppenséggel édes semmit tevéssel foglalom le magam. Nem is olyan régen jöttem ki az elvonóról, ezért sem csodálkozok azon, hogy egyetlen egy felkérést sem kaptam, pedig már iszonyatosan kezdenek hiányozni a forgatások. Eléggé hozzá szoktam, hogy a kamerák előtt élem mindennapjaimat és, hogy minden egyes rezdülésemet a stáb tagok figyelik, most pedig egy árva lelket sem érdeklek. Már eléggé rá untam, hogy az ürességtől kong ez a nagy lakás, amit bérlek, de hát, még annyira új vagyok Las Vegas-ban, hogy egyetlen egy barátra sem tettem szert. Azt hiszem, addig nem is fogok, még a négy fal között sajnáltatom magam. Ezért kikeltem az ágyból, hogy rendbe szedjem magam és végre elhagyjam a lakásomat. Oda vonszolom magam a szekrényemhez és kikapok belőle egy kék farmernadrágot és egy fekete pólót, miután magamra aggattam a ruhadarabokat, teszek fel egy enyhe sminket. Majd megragadom a táskámat és már el is hagyom a lakást. Kiérve az utcára még élvezhetem a fülledt késő délutáni levegőt. Hirtelen megtorpanok, hiszen elképzelésem sincsen arról, hogy most merre tovább. Csak nézem a mellettem sietősen elhaladó embereket, akiknek céljuk van, nem pedig úgy tengődnek, mint én. Majd úgy döntök, hogy elindulok majd csak kikötök valahol. Nézem, ahogy lassan kezdik bekapcsolni az éjszakai világítást, valahogy imádok kint lézengeni este, hiszen csodás éjszaka Las Vegas. Menet közben nézegetem a kirakatokat és a szórakozóhelyeket. Annyi választék van, hogy nem is tudok dönteni, de végül döntésre szánom magam és elhatározom, hogy benézek az egyik pubba, ha már erre hozott a sors. Átlépve a küszöböt kíváncsian nézek körbe a teremben, hiszen még nem jártam itt. Egyből a pult felé veszem az irányt.
- Dupla vodkát legyen szíves. - Adtam le a rendelésemet. Most mindegy lenne, hogy mit iszok, csak jó erős legyen és legalább egy kis időre feledtessen el velem mindent.
- Hosszú volt a mai nap? - Miután kikaptam az italomat és bele kortyoltam csak úgy leszólítottam a mellettem lévő férfit. Az ilyen helyeken már csak így megy ez. Mindenki potenciális beszélgetőpartnernek számít, aki betéved ide.