Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Csak egy ember esetén vállaltam be, hogy néha engedem magam sarokba szorítani, de annak is megvoltak az okai, és nem is akartam ezen a hagyományon lazítani vagy változtatni. Kurvára mindegy volt, mit akartak mások, ha egyszer úgyis a magam feje után mentem. Ja, néha megszívtam, de ki nem? És ameddig bele nem döglök, addig úgyis az lesz, amit én akartam. Az esetek többségében.
- Örülök, hogy egyet értünk. Nem akarnám összetörni a pici, romantikus, nyáladzó szívét senkinek sem - fintorral emeltem ki azt a két, számomra igen aljas tulajdonságot, ami általában a nőket jellemezte. Ezt még muszáj voltam közölni vele. Személy szerint utáltam, ha nem a bassza meg mindenki életérzés uralkodott el rajtam, hanem valamiféle nyálasság lett rajtam úrrá. Legszívesebben seggbe rúgtam volna magam azokban a percekben.
Már harmadjára követtem, ami tőlem elég nagy szó, és még a szemöldökömet is felvontam, ahogyan előre engedett. Megvontam a vállam, aztán a lift sarkába álltam, nekidőlve a falának lazán végig Teguchit figyelve, de egy szót sem szóltam egészen addig, ameddig fel nem értünk. És még akkor sem mozdultam. Én ugyan nem fogom a hátamat mutatni neki. Különben is a Bermuda-háromszögbe értem, és kurvára nem ismertem az alaprajzot.
- Most már beszélsz? - néztem rá, és ha kilépett a liftből, én is követtem, végigvizslatva a huszonötödiket, megfigyelve minden lehetséges mozdítható berendezést, ha véletlenül rám jönne a dühönghetnék. Mintha otthon lettem volna, úgy indultam meg a bútorok közt, de aztán megálltam kisebb távolságra a faszitól visszanézve rá. - Mi az az ajánlat, amit odalent nem tudtál elmondani?
(ha nem ide kellett volna, akkor szólj, és még visszapakolom :p )
jelenleg nem nagyon tudtam eldönteni, hogy a jövőn rágódik vagy a múlton elmélkedik, de látszott a nő tekintetén, hogy valami van, de ez nem az én bajom, ha akarja, majd elmondja. Aztán mégis rá kérdeztem. - Min gondolkodsz? Ezt nem sokkal a válasza után, egy pillanatra elfelejtkezve a kötelező udvariasságról, ha már ő is tegez engem. - Akkor először én. Nem vagyok a romantika híve, nyáladzani meg végképp képtelen vagyok. Kivétel, ha nőről van szó. Most viszont a munka a romantika később is ráér. Látszott rajta, hogy nem nagyon szereti az említett tulajdonságokat, mert még az arca is fintorba rándult a szavak említésére. Ez mosolyt csalt az arcomra, de belül röhögtem, hogy ilyen nővel hozott össze a sors. A liftben beállt a sarokba és végig engem nézett. Akár most is letámadhattam volna, de most első a munka, utána majd a szórakozás, vagyis az majd rajta áll vagy bukik. Ekkor eszembe jutott egy bölcsesség: A férfi akkor dug, amikor tud, a nő amikor akar. A férfi akkor házasodik, amikor akar, a nő, amikor tud. Tehát a szex rajtuk áll, de a házasság meg rajtunk, úgyhogy el lehet dönteni ki járt jobban. - Nem azt mondta, hogy a 25-re csak akkor jön fel, ha nyomos indoka lesz? Ha nem érdekelne a munka már a kávézóban leráztál volna, mikor megemlítettem. Tudtam, hogy megfogtam és azt is, hogy már csak jól kell tálalni a dolgot és akkor bármibe belemegy. A liftből kilépve egyből rátért a lényegre, hogy mi a munka. - Először üljünk le. Odavezettem az egyik asztalhoz és kihúztam a széket, hogy leülhessen, majd vele szembe én is helyet foglaltam. - Ajánlatom a következő. Én bűvész vagyok. Mielőtt megkérdeznéd nem egyszerű cirkuszi bohóc, hanem egy tolvaj, aki bűvésztrükkökkel szórakoztatja a népet, miközben eltulajdonít egy órát, egy nyakláncot vagy pénztárcát, majd jó pénzért eladja a tulajdonosnak. Igazából egy társat keresek a munkámhoz, mivel egyre nehezebb az embereket átverni egyedül. Igaz nem lenne fontos, de nekem ez a hobbim és nem szeretném feladni. Meg várom, míg egy kicsit elgondolkodik a dolgon, majd folytatom. -Ön lenne a társam. Megtanítom mindenre, amit tudok, például számtalan átverésre és a gyors átváltozás művészetére, hogy ha le is bukna ne tudják elkapni. Ha érdekli önt, akkor 40-60 százalékban osztoznánk a bevételen, a javamra. Viszont maga és a barátja a hotel bármelyik szobáját választhatják, de ha akarja, akár ide is költözhetnek a 25-re, itt sosem tudják elkapni. Befejeztem a mondandómat, már csak a nő reakciójára vagyok kíváncsi, hiszen ettől függ a folytatás.
Érdeklődve felvontam a szemöldökömet, ahogy megemlítette az ajánlat dolgot. Rendben, beismerem, én kérdeztem rá, hogy mégis mi a halál van már, de nem válaszoltam. Minek? Az indokaim és az okaim az enyémek, és nem is terveztem mindet megosztani másokkal. Kell valami, ami csak az enyém. Nem mintha nem szarnám le mindazt, amit mások összehordanak, ha egyszer nem érdekelt, de az megint más téma. Nem tudtam hova tenni ezt a fene nagy titokzatosságot, de kivételesen nem szóltam vissza, nem váltam paraszttá, csak ledobtam magam a számomra kihúzott székre, meg is roppantva a nyakam.
Szkeptikusan, valamennyire összehúzott szemekkel néztem rá, miközben ecsetelte a dolgokat, több helyen is logikai szakadást átugorva figyeltem rá a továbbiakban, ajkaimat egy időre össze is préseltem, ahogy a melleim alatt is összefontam a karjaimat. Komolyan, ha ő nem is, de én egy kibaszott hős voltam, hogy képes voltam kibírni több, mint két percet, ameddig nem járt a szám.
Sok dolog megfordult a fejemben. Lehetőségek, esélyek, és a rendőrség... a nyomozások, az a kurva maffia, akikről egy ideje semmi hírem nem volt, de ez több volt annál, mint hogy mint egy baszott sárga Mozart a placcon én kiálljak asszisztensként.
- Nem - kívánkozott ki belőlem pár perccel a csend beállta után felnézve a fickó szemeibe. - Több helyen is elcsúsztál. Ha bírod egyedül, mi a halál farkára kellene még egy ember?! Ráadásul nagyobb a lebukási esély is - kezdtem bele kihagyva a saját nyomós indokaimat a nemleges válaszból.
- Van lakásom, munkám és egy főnököm. A legjobb - folytattam egy idő után felmérve a helyzetet, hogy ne tudjon meg azért rólam sokat, ha egy mód volt rá. Előrébb dőltem a széken, hogy beszéljek, de inkább felállttam, lábammal tolva be a széket, amitől a padlón éles nyikordulással panaszosan nyögött fel a bútor. Szartam rá.
- És még mindig ott a lehetősége annak, hogyha valakit magad mellé akarsz, bármikor elárulhat. Az emberek képesek bárkit bemártani. Miből gondolod, hogy nem mártanám a szívedbe a késemet, ha lehetőségem lenne rá? - elindultam csak úgy az emeleten végigvizslatva a berendezést is, egyre beljebb, és messzebb jutva az ajtótól, ahonnan bejöttünk. Hogy követett-e? Ha válaszolni akart, akkor biztosan.
A nő a titokzatosság miatt érdeklődő volt, de tudtam, hogy már rengeteg ok megfordult a fejében a nemleges válaszra. Érdekelte a dolog, de annyira nem, hogy igent mondjon. Testtartása, nézése és szinte minden arról árulkodott. Elmondtam az ajánlatomat, és ő már kész volt a válasszal. - Ez az, hogy nem bírom. Lehet, hogy rengeteg nő megfordul az ágyamba, de egyik iránt se érzek semmit. Nekem igazából egy társra van szükségem, akivel beszélhetek és akinek elmondhatom a gondolataimat. Elmondtam a nem hivatalos részt, majd előrébb hajoltam és az összekulcsolt kezemre tettem az állam. - Félreértettél, nem asszisztenst keresek, hanem társat. Nem olyan ember kell nekem, aki parancsra táncol, ahogy fütyülök. Nekem elsősorban egy társ kell, aki megért és segít. Nem akartam meggyőzni, csak egyszerűen közöltem vele a tény állást, amit félreértett. Aztán figyeltem a mondandóját és a következő mondatomat már aszerint próbáltam a fejembe összerakni. - Az árulástól nem félek. Én is árultam már el sok mindenkit és engem is árultak már el. Amúgy azért nem tenné meg, mert tudja, hogy akkor ön is jön velem a süllyesztőbe. És hogy még mért nem tenné meg? Lehet, hogy nem érdekli a pénz és el van abban a porfészekben, ahol esetleg lakik, de minden emberben meg van a vágy egy jobb életre és maga is pont olyannak tűnik, aki sokkal többre vihetné, mint amiben él jelenleg és ezt érzi is. A világra cselekvésre teremtettünk, hogy folyamatosan tanuljunk és fejlődjünk. Én csak egy lehetséges utat mutatok. Önnek kell választania, marad a régi világában vagy követ engem és egyszer akár útól is ér. A mester legnagyobb dicsősége, ha a tanítvány leelőzi. Fújtam egyet, mert beszéd közben elég kevésszer vettem levegőt, majd folytattam. - Ahogy mondtam a döntés továbbra is az öné Raina kisasszony. Senki nem fogja marasztalni, ha menni akar, akkor menjen. Ha rosszul is mértem fel a nőt és menni akarna a kaland vágya benne is él és talán az lesz, ami marasztalja talán nem, majd elválik.
Nem igazán értettem, bevallom. Hogy a szarba képes engem szeretetszolgálatos picsának nézni? Nem nagyon tudott foglalkoztatni, ha másoknak kínjuk volt, nekem is voltak problémáim. Na és? Birkózzon meg vele egyedül. Vagy mással. Mégsem pofáztam, csak kiült az arcomra mindaz, ami a gondolataimban játszódott le. Nem tetszés, hitetlenség, és értetlenség. Tiszta vér voltam, egy kés volt a nadrágomra szíjazva és azt hiszi, majd segítek neki, csak mert olyan jószívű lennék? Érdekes!
Inkább kérdeztem, témát váltottam, csak hogy innen olyan messze kerüljünk, amennyire csak tudtam, és mialatt hallgattam, a fejemben még nagyobb kérdőjelek keletkeztek, egy helyen el is mosolyodtam bólintva, hogy na ja, biztosan. Miután kimászkáltam magam úgy, hogy lehetőleg halljam is, mit mondott közben, visszaültem a székre laza terpeszbe rakva a lábaimat is, egyik tenyerem a combjaim közt a széket támasztotta, mereven nézve a pacák szemeit.
- Lehet, hogy másnál ez a rábeszélő faszság bejön, nálam rohadtul nem - kezdtem bele őszintén. - Kurvára nem tudod, én mit akarok, és jössz ezzel a hanta szöveggel. Én elvagyok ott, ahol vagyok és holtakat még te sem tudsz feltámasztani, akármilyen menő japán mamuszosnál tanultad a trükkjeid - kíméletlenül elmosolyodtam, és előrébb is hajolva folytattam. Ha már egyszer belekezdtem, nem izgatott, hogy közbeszólt volna, én mondtam tovább.
- Amit tudni akartam, azt már tudom. És ami érdekel, azt megtudom, bármi áron. De senki nem fog a vállamra támaszkodni, ha egyszer én nem akarom. Te sem - felnyomtam magam a székről is, és esküszöm, hogy most minden engem ismerő büszke lett volna rám, hogy ennyit mondtam csak. - Rohadtul nem vagyok kisasszony. Ha kell, eltaposlak. Ha kell, akkor beléd mártom a kést, ha arra van szükség. Ezt jegyezd meg - semleges hangon mondtam mindezt elindulva a lift felé, ami előtt megálltam.
- Kellesz ide valamihez, vagy csak simán lejutok? - fordultam vissza felé, mert részemről befejeztem itt. Ha voltak is az előzőekben buktatók a fejtegetésében, akkor itt, az előbb vágódott hasra előttem, de nagyon durván.
Még mindig nem értette a dolgot a hölgy, ami ki is ült az arcára. Nem olyan társat kerestem, aki lelki támaszt nyújt, hanem valakit, aki segít a dolgaim intézésében. Az mellékes, hogy az a valaki meg is hallgat. - Rendben, elfogadom a döntését, ahogy megígértem nem tartóztatom. Egyetlen kérdés: Ha csak munkaviszonyban maradunk sem érdekli egy kis pénz? Nem állandó állást ajánlok, csak időleges. És valóban nem tudok holtakat feltámasztani. - Egy pillanatnyi csend. - Nem akarok senki vállán támaszkodni. Még mindig tetszett a temperamentuma és egyáltalán nem féltem attól, hogy a nő elárul vagy leszúr egy kézzel. Ezzel a lehetőséggel már akkor számoltam, mikor ezt az utat választottam, amin jelenleg is járok. - Igen kellek. Mutatom fel a kulcsot, ami a lifthez kell, majd mellé sétálok és berakom a kulcslyukba a kulcsot. A liftajtó kinyílt, majd jeleztem a hölgynek, hogyha akar, akkor mehet. Lekísérem az őrök szintjére, hiszen majd onnan a szobájához, hiszen beszédem van az orvossal.
//bocs a gyenge posztért és a jó hónapos késésért.
Összehúzott szemekkel figyeltem. Mi az, hogy csak munkakapcsolat? Eddig nem azt akarta volna? Ujjaim a hajamba süppedtek, hátrahúzva az arcomból a rakoncátlan tincseket megnyaltam a számat is, de még mindig a pacákot néztem, megpróbáltam őt valahova elpakolni a fejemben, de nem ment. Nagyon nem, de inkább a helyről mentem volna már, és ahelyett, hogy hosszas pofázásokba kezdtem volna feleslegesen, a lift kecsegtetőbb ajánlat volt.
Egy biccentés után egy utolsó pillantást vetettem a kócerájra. Ha végigdugnám kurvaként az életemet se lenne annyi lóvém, hogy ezt megengedhessem magamnak. És nem is vágytam erre a szarra, nekem bőven elegendő volt az, amim volt. Legalább a maffia nem volt a nyakamon és úgy-ahogy szabad életem volt, távol tőlük. Nekem már ez bőven elegendő volt, sőt, több annál, mint amiben az utóbbi években kijutott.
A liftbe mászva megvártam, ameddig Mr. Munka is belépett, nekivetettem a hátam a lift falának, bokáimat keresztezve engedtem kicsit a tartásomon egy sóhajjal. Reméltem, hogy Leo még életben volt, mert ha nem, akkor valakit még kibelezek.
- Nem a pénz miatt utasítottalak vissza - kezdtem bele az előzőekbe, ahogy becsukódott az ajtó, pillantásom pedig a kamerára vándorolt, középső ujjam pedig a levegőbe lendült, jelezve, hogy a biztonsági emberek baszhatják, nem fognak ingyen pornót kapni, a kézmozdulatot egy néma szitokáradat is követte aztán, végül megint visszanéztem a mellettem állóra, hogy folytassam.
- Lojális vagyok, és nem fogok az elveim szerint baszakodni, amivel megüthetem a bokám. Lehet, hogy egy szakadt faszfej vagyok néha, de tudom, kihez és mihez tartozom - adtam meg neki a legőszintébb válaszom ahelyett, hogy elküldtem volna a picsába, de most nem érdekelt. Lehet, hogy én kaptam sokkot a beteg, ágyban vinnyogó pasi helyett, de leszartam. Majd ha felépül, akkor elszórakoztatjuk egymást és viszlátot mondok a látens sokkomnak. - Ne vedd magadra. Csak baszottul sok szar történt az életemben - fejeztem be nekitámasztva a fejemet a mögöttem seggemnek feszülő tükörnek, lehunyva a szemeimet is.
Teljes káosz az egész, már nem nagyon értem, hogy mi van. Bármit mondok a nő ellenem fordítja, teljesen félreérti a dolgot és ez zavarba ejtő. Nem tudom már, hogy mit is mondjak inkább némán figyelem a gesztusait és próbálok rájönni, hogy mi is a helyzet. Rá kellett jönnöm, hogy a nőt jól mértem fel, csak a múltját hagytam ki a számításból, ami miatt valószínűleg visszautasított, erre viszont csak később jöttem rá. Mivel a következő szint csak egy emelettel volt lejjebb, így hamar megérkeztünk, majd átsétálva a láthatóan dühös őrökön keresztül a következő lifthez. Közben magyarázkodni kezdett, hogy nem a pénz miatt utasít vissza, amivel nagyjából tisztában voltam, hiszen ezt éreztem a nőben már korábban is, hogy nincs szüksége a pénzre, de ha kap, akkor azt nem utasítja vissza. Határozott, aki tudja mit akar és tudja hol a helye, sajnos rossz helyen van, de ha neki ez jó, akkor legyen meg az akarata, ahogy mondtam én nem erőltetek semmit, csak elmondtam a, amit akartam, ő feladata, hogy eldöntse, hogy kell-e neki a munka vagy nem. Közben tovább mondta a magáét, én pedig figyeltem hátha leszűrhetek valamit, ami kapaszkodó, egy utolsó ments vár lehet, hogy mégis segítsen, meg is kaptam. - Nem azt mondtam, hogy hagyja ott a régi munkáját és csak nekem dolgozzon, tekintheti a dolgot másodállásnak is, amit akkor csinál, amikor épp kedve tartja, olyan mellékes, kiegészítésként is. Hamarosan megérkeztünk a szintre, ahol laktak. Bekopogtam, majd az orvos nyitott ajtót. - Örülök, h itt vannak. A barátja már túl van a veszélyen, jelenleg pihennie kell, valószínűleg reggelig nem kel fel, mert altatót kapott. Ezzel az orvos elköszönt, majd folytattam a megkezdett mondatom. - Nem ismerem a múltját, nem ítélkezem önön, nem az én dolgom, de ha belemegy az ajánlatomba, elfelejtheti a múltbéli gondjait, nálam oltalmat talál ellenségei elől és nem kell feladnia a régi életét sem. Még mindig nem erősködtem, csak elmondtam, amit esetleg jó, ha tud, de a döntés továbbra is az ő dolga.
Kurvára nem érdekelt, hogy milyen dühös pillantással méregettek a farokfogdosók, és ha ez amiatt szólt nekem, mert nem kaptak ingyen pornót, leszartam. Az egyiküknek még egy bűbájos mosollyal is némán üzentem, hogy forduljon fel, de ha lehet, minél előbb. Egyszerűen rühelltem, ha elvártak tőlem bármit is. Ha akartam, úgyis megtettem azt, amihez csak kedvem volt. Na jó, néha képtelen voltam nemet mondani egyes dolgokra, de az senkire nem tartozott, aki nem volt beavatott. Feszült mosoly csúszott a pofámra, ahogy a faszi folytatta. Hmm, valóban ennyire kurva szarul fogalmazok? - csúszott át a fejemen a gondolat, és talán most először gondolkodtam el. Na nem magamon, hanem hogy esetleg valami kicseszett ufó lennék-e, hogy nem értenek meg az amúgy is kurva egyszerű szavaimból. Ha ideb@sztak volna a középkorból, mint valami kurva ékesszóló faszkalap, vagy az az etikett-apáca, akit karóba húztam volna legszívesebben, el is hittem volna.
De inkább nem szóltam egészen addig, ameddig a doki ajtót nem nyitott! Vinnie, a picsába is, legyél rám büszke!Még gondolkodtam, amikor Mr. Köpönyeg megszólalt, de akkor egy pillanat alatt tisztult ki a fejem olyan hirtelen, hogy már csak azt vettem észre, hogy a tőr pengéje a pasas nyakának szorult, mielőtt még teljesen lelécelt volna, azzal sem foglalkozva, hogy közben a tulaj tovább dumált.
- Altatót? Mégis minek baszta el? Kurvára élt eddig is! - hangom határozott volt, de a fejem már, ahogy a szemeim is be, a szobába irányultak Leo felé. Az kurva isten, hogy kibelezem a szarost, ha nekem meghal Leo! - tépte szét a gondolataimat a felismerés, hogy talán tényleg olyan fontos nekem a benti fickó, mint amennyire gondoltam is. Zavartan néztem egy pillanatra a szobába, és valahogy hagytam, hogy a doki kidumálja magát, lassan le is eresztettem a tőrt tartó kezemet egy hosszú sóhajjal, és csak akkor néztem vissza Teguchira, de már úgy fordultam, hogy közte és a szoba között álljak.
- Nézd, bármilyen kibaszott nehéz is, de kurvára nem tudnál megmenteni. És különben is már majdnem nyolc éve tanúvédelmi programos vagyok. És tudod, több ember, nagyobb lebukási esély, én pedig nem akarom kibelezve végezni, vagy fejjel lefelé kivéreztetve végignézni a saját kurva halálom - létezik, hogy ez nem tisztán és érthetően nem volt? Lehet, a fasz tudja. Sokkos állapotban lennék Leo miatt? Az ki van zárva!
- Mi lenne, ha erről később beszélnénk? Egy másik.. alkalommal, amikor nem akarják szétbarmolni a fickót odabent - böktem a fejemmel a valószínűleg ágyban heverésző faszi felé a hajamba túrva az ujjaimmal. - Felhívlak, vagy bánom is én, de ma ne várj tőlem választ. Túl sok forogna kockán, hogy csak úgy spontán elbasszak bármit is, mintha vattacukrot akarnék venni. Mi lenne, ha három nap múlva megint találkoznánk? - néztem a fickó szemeibe, de már nagyon mehetnékem volt. Be, a szobába, Leo mellé. Tudni akartam, hogy valóban jól volt, és hogy a doki nem megölni akarta. Nem sürgetésképp, de azért hátranéztem a sérült felé hosszú pillanatokig, majd úgy vissza a hotel tulajára, hogy belemegy-e az alkumba, amit nagyon is reméltem.
Nem probléma, Teg Bocsi, hogy ilyen gyorsan írtam meg neked a választ
A nő továbbra is tartotta a maszkot, amit magára vett, vagy nem maszk, de akkor is, furcsa volt. Láttam rajta, hogy az őröket nem igen szívleli, akik viszont dühös mosollyal méregették, mire keresztbe fontam a karomat, hogy ezt sürgősen hagyják abba, majd még a nő is egy kedvesnek semmiképp nem mondható mosollyal jelezte az egyiknek, hogy minél gyorsabban távozzon el az élők sorából. A liftbe lépve nem sokat beszéltünk, majd megérkezve a doki közölte a tény állást, amire a nő igen csak kiakadt, mert a barátja altatót kapott. Nem igen értettem a felháborodását, de az ő dolga. Közben ismét beszélni kezdett, amire válaszolnom kellett. - Nem tudnálak megmenteni? A 13. szinttől fölfelé annyi piszkos ügyet rendeztek el már, amiről a rendőrség nem tud, hogy már azon is gondolkodtam, hogy a hotel ezen szintjeit kell feljelenteni és nem magukat az embereket, ugyanis, ha a falak mesélni tudnának, azt jobb, ha nem tudja. Persze ez túlzás, de tényleg rengeteg ügy kezdődött itt vagy végződött. - Senki nem akarja szétbarmolni a barátod, de rendben beszéljük meg egy másik időpontban. Hallgatom az ajánlatát, majd bólogatva válaszolok. - Rendben, legyen három nap. A szállodában találkozzunk? Ez esetben felajánlom a 1. szinten található kaszinót, ami átalakítható és lezárható vagy a felsőbb szinteken lévő valamelyik kis társalgót. Nem szívesen találkoznék nyilvános helyen, mert ahogy mondtam sokan pályáznak a fejemre és nem mindenki zsaru. Nem félek tőlük, csak nem szeretném, ha az ügyleteim kikerülnének az utcára. Láttam rajta, hogy már nagyon menne a barátja mellé, ezért elköszöntem, majd jobbulást kívánva a srácnak el is tűntem.
Sikerült egy kurva mosolyt az arcomra passzíroznom a szavait követően. Lehet, hogy sokfelé elért a keze, én félig viszont már jó ideje kibéreltem a saját koporsómat és egy ideig baszottul nem volt kedvem még azt kiváltani. Nem, ha egy mód van rá, és az volt a jobb, ha minél távolabb voltam attól a rakás szartól, ami régen a napi életem része volt. Ma már lehet, hogy nem is tudnám végigcsinálni azt a szarba nyúlást, amit nyolc éve. - Mondjuk úgy, hogy megvan az, aki kihúz a szarból, bármilyen mélyen is benne vagyok. Őt már ismerem, téged még nagyon nem - vállat vontam egy sóhajjal párhuzamosan, beletúrva a hajamba is. - Veheted paranoiának, de akár bizalmatlanságnak is. Franc tudja, de a lényegen ez úgysem változtat semmit - ha tudnám, hogy mi volt velem, én magam rúgtam volna seggbe magam, amiért nem voltam egy cinikus féreg, de lehet, hogy csak fáradt voltam, na meg még sokkos Leo miatt. De nem akartam volna ténylegesen és végleg nemet mondani, ezért is ajánlottam fel neki azt, amit, amit követően sikerült végig kussban maradnom, ameddig beszélt. Komolyan fejlődök! - Nem, ne itt. Ha lehet. Nincs kedvem lemeccselni egy gorilláddal sem a tanga méretem - elgondolkodva néztem rá egy ideig. - A portásnak megadom majd a számom, és felhívlak, hogy hol és mikor. Egyedül gyere, itthagyva az óvónéniket. Ne aggódj, nekem is herótom van az emberektől - döntöttem végül, és nem tehetett mást, mint hogy beleegyezett. Ha meg akar győzni a munkáról, akkor nem csak nekem kell áldozatokat hoznom, hanem neki is. Nem alárendelt lennék amúgy sem, mindig is utáltam, ha a nemi életemen kívül azt várták el tőlem, hogy megadjam magam. Szerettem domináns lenni, és csak nagyon jó indokkal hódoltam be. Ha belement, de ha csak gondolkodott, az arcomra és a gesztusaimra is kiülhetett az, hogy már nagyon befelé indulnék Leohoz, hogy ténylegesen is ránézhessek, úgyhogy amikor elköszönt, nem tartóztattam fel, vagy legalábbis nem sokáig. - Kössz. A dokit. Talán így nem csak nekem nyavalygott - vigyorodtam el hirtelen Tegre, de hagytam, hogy leléceljen, becsukva magam mögött az ajtót egy rövid időre az ajtónak támaszkodva figyeltem az ágyban fekvő fickót, de a következő pillanatban megindultam, ledobva magam mellé a takaróra, nekitámasztva a hátam a fejtámlának is, leszedve a combomról a bőrtokba rejtett vadászkést, amit az éjjeli szekrényre pakoltam.
- Elhúzott már..!? – kérdeztem fél szememet megnyitva amikor az ajtó csukódásán túl a néma csönd eljutott a fülemig egy félhalk ágynyikorgással és a szuszogásával megtöltve. Raina volt az. Kétség sem férhet hozzá, még ha az előbbi rikácsolásból nem is sok maradt meg, abban biztos voltam, hogy senki más nem küld el egy faszt ilyen stílusosan melegebb éghajlatra. – A kurva élet… - próbáltam megigazítani magam hangos felsziszegés közepette, amikor az egyik szememhez már a másik is kinyitva csatlakozott, és biztos voltam benne, hogy tiszta a terep. – Az a szemétláda... – forgattam meg a fogaim között a pirulákat és a kettőt egymás után köptem messzire előre, a harmadik rohadjon meg eltűnt útközben. - Ez a féreg megfenyegett, hogy ha nem nyelem be ezt a három szart, seggbeszúr egy kibaszott nagy tűvel! – köpködtem még mindig az ízre, ahogy az a keserű szar, teljesen átégette a pofámat. Hányni lett volna kedvem! De legalábbis megmutatni neki az ééén borotvám milyen éles és kinek a seggéből fognak tűk kiállni, ha egyszer erőre kapok! De ez most nem az én időm volt.
- Egy lecsúszott.. – siránkoztam tovább, de bassza meg! Rohadt keserű ez a kibaszott tabletta! És már kómáltam is tőle rendesen. - Rain, ha jó akarsz lenni nálam, ugye megdobsz egy vödör vízzel!? – meresztettem rá kiskutya szemeket, valahogy csak feltornázva magam azon a rohadt ágyon, a lassan egyre inkább elmosódó képeken túl belőve, hogy hol is vagyunk. – Epét köpök… - játszottam rá még egy körrel újra köpködve.
- Ki volt ez a hóhér akit rámküldtél, amíg te elhúztál enyelegni!? – fordítottam felé a fejemet, és amennyiben érkezett a vizem, a szemem azonnal az életet adó pohárra tapadva úgy kaptam ki a kezéből, hogy a fele kapásból az ágyneműn végezte. Bassza meg! Akkor a fürdés legalább megvolt!
Lehunytam a szemeimet is, de ahogy megszólalt, összerezzenve morogtam el egy szitokszót. Rohadtul nem számítottam arra, hogy mint a Messiás, majd közlési kényszerrel fog élni Leo. Kinyitva azokat már csak a látványos köpködés ragadta meg a pillantásomat.
- Olyan romantikus volt ez, mint Rómeó halála, de most komolyan. Adjak cseresznyemagot is? - dohogtam csak a miheztartás végett, mert az oké, hogy néha ótvarul beszéltem és leszartam sok mindent, de a rend, ha máshol voltam, nagyon is a részem volt. A saját szemétdombomon meg akkor pakoltam, amikor kedvem volt hozzá. A panaszkodásra igyekeztem nem a legszélesebb, pofátlan vigyorral nézni a halálos beteg pacákra, de ez úgyis halott ötlet volt a részemről a jelenlegi helyzetet nézve. Ha csak megcsapta a passzát szél, már az ágynak dőlve vinnyogott. Ilyenkor a legszívesebben én is seggbe rúgtam volna, de első számú szabály: Leo-t nem bántottam. Függtem tőle, több téren is, amit imádtam, komolyan. De aztán a folytatás... a legszívesebben kértem volna magamnak egy rozsdás kardot, és magam ejtettem volna bele magam. Hihetetlen, ismétlem H-I-H-E-T-E-T-L-E-N így, nagy betűkkel, hogy egy olyan fickó, mint ő ténylegesen is ennyire elanyátlanodott néha.
- Csadort is vegyek fel és szűzkurvaként Teréz anyáskodjak feletted? Leo, most komolyan - szemrehányóan néztem rá, de azok a baszott kiskutyaszemek már megint elérték a céljukat. - Cseszd meg - feltápászkodva másztam ki a mosdóba az éjjeliszekrényről leemelt pohárral, és mielőtt még tőlem idegenül a kezébe adtam volna azt a szart, már keselyűként kapott az üvegért, egyetlen szó nélkül néztem végig, hogy medencét csinált az ágyból.
- Elvileg nem hóhér volt, hanem a kóceráj orvosa. Mélyen benned járt? Vagy mitől lettél ilyen picsogós vadliba? - ültem le mellé szívva a vérét vigyorogva, de aztán folytattam kissé komolyabban. - Nem enyelegtem senkivel sem. Véresen csak én szeretem. Mindegy.. a lényeg, hogy munkát ajánlott, elbeszélgettem vele, és majd három nap múlva megint megismételjük a találkozást. Őszintén szólva semmi kedvem Vinnie fejét átbaszni. Tudod, hogy csak a biztosra megyek, és kurvára nagy a kockázat ennél, itt. Én meg nem akarom a fejemet elveszteni, mert akkor ha valaki megdugna, az már nekrofília lenne úgy. Annyira meg nem vagyok beteg én sem - húztam el a számat is, és ha a kiürült a pohárból a víz, egy kört megtéve újabb adagnyival ültem ugyanoda vissza.
- Hogy érzed magad? Ugye nem kell a temetésedre elmennem? - ujjaim a kötéstől nem messze csúsztak a bőrére, de csak azt néztem, hogy a doki ténylegesen is az volt-e. Az elmúlt években ha valamit megtanultam, az az, hogy néha önkéntes baszott ápolónőt játszottam.
- Ne szívass már Rain! Inkább hozd a vizemet...! – fintorogtam a szavaira ahogy az a gány íz egyre inkább kezdett eluralkodni a torkomon, neki meg most jutott eszébe finnyáskodni meg pipiskedni meg.. a jó életbe már! Megszúrtak! Nem is kicsit! Tíííz öltéssel kellett összevarni, de legalább nyolccal – nem is számoltam – szóval annyit legalább önként és dalolva megtehet, hogy idehoz nekem egy bögre vizet mielőtt itt.. helyben.. szomjan döglök. Hatott! Most vagy elunta, vagy ennyire jó vagyok, azt még számba se vettem hogy ennyire szarul néznék ki, csak feltornáztam magam az ágyon, legalább a háttámlának dőlve ülőbe és amikor megérkezett az életet adó, úgy kapott érte még mindig kóvályogva a kezem, mint aki benyelt egy egész sivatagot! Nesze neked Vegas…
- Kapd be, Rain… - nyeltem az utolsókat, szinte az utolsó cseppet is kifacsarva a pohárból, de amint száraz volt már halkan felsziszegve raktam is le az éjjelire. Vagy valami.. olyasmi volt…
- Már mióta mondom hogy vakard le a seggedről Vincentet. A hideg ráz ki tőle! – borzongtam meg már eleve a gondolatra, mire ő egy pillanat alatt szemforgatva kapta fel a poharamat és száguldott el gondolom még egy körre. Ez az én angyalkááám! – És mit tud nyújtani a fószer!? – igazgattam meg magam újra az ágyon, de így is kurvára fájt.. úgy is kurvára fájt, az isten bassza meg nem is vizet kéne innom, hanem legalább egy üveg vodkát! A visszajövő hangjára kaptam fel a fejemet – na jó, az több mint túlzás – de nem csak éreztem, elég szarul is festhettem ha csak az arcáról akartam visszatükrözni az állapotomat.
- Kösz hogy aggódsz... – nyöszörögtem válasz helyett, most mondjam, hogy majd meg gebedek!? A faszt! Még arra is kiröhögne, ezért inkább tartottam magam. – De több kell ahhoz hogy Leonardo Rossit eltegyék az útból! – húztam ki magam katonásan nagyképedve ami szar ötlet volt, mert azonnal felnyüszítve rántottam is magam össze, ahogy a varratok húzódni kezdtek nem beszélve a többiről. A kurva élet…
Annyiszor hallottam már ezt a kifejezést, és ha más esetben vígan letérdelve elé meg is tettem, most kurvára nem az a helyzet volt. Nem mintha ahhoz lett volna most a legtöbb kedvem, mert nem, de azért egy kósza vigyorral válaszoltam. Szerettem szívatni az embereket, és azt még jobban imádtam, ha azzal felhúztam őket.
- Tudom, hogy nem kedveled, de nélküle halott lennék. És nem fogok senki csettintésére hátat fordítani neki - keményedett meg a hangom, ez volt az a pont, amikor nem vártam tőle vitát, amúgy is alulmaradt volna. Az életem sok szarból tevődött össze, még több problémából, de az egyik bástya a kibaszott életemben Vinnie volt, akiről soha, senkiért nem mondtam volna le. Ezután másztam meg azt a kört megint és még odabent a fürdőben hallottam a kérdését. Tényleg, mije lehetne, amire szükségem van? Tűnődtem el hirtelen a tulajt illetően, de csak vállat vontam. Visszaérve fontosabb volt azt leellenőriznem, hogy Mr. Bambi milyen állapotban volt, de persze a hirtelen jött faszkalapság megint győzedelmeskedett. Akkor is ezt csinálná, ha hiányozna fél lába. Nem mondtam semmit, csak a panaszittas hangra felvontam a szemöldökömet kérdőn.
- Nem mindegy, hogy a két lábadon mész innen ki holnap, vagy koporsóban. Az egyiknek azért mindketten jobban örülnénk - komolyodott meg végegesen is a beszédem, és igen, néha sikerült kihalásznom a bazdmegolásokat a szövegeimből. Tenyeremmel dörzsöltem meg a homlokom, mielőtt még a bakancsokat is leszedve a lábaimról elhelyezkedtem volna az ágyon valahol a lábainál szemben vele egy ideig csak az ágyat figyelve, de aztán megeredt a nyelvem valamennyire.
- Azt akarja a kölyök, hogy dolgozzak vele. Holmi bűvésztrükkös szarságok, és rohadtul nem érti meg, hogy nekem az a munka teljesen megfelel, amit a clubban csinálok és hogy nem vágyom többre - vontam vállat. - Túl sok kavarás lenne, olyan, amihez nem értek és kedvem sem lenne megérteni, nekem meg nincs kedvem megint célkeresztben lenni. Elég az, ami most van ha nem én lettem volna, biztos, hogy egy ilyen picsogós libát egy kanál vízbe tudtam volna fojtani, de mindezt száraz tényekként közöltem, nem úgy, mint aki arra vár, hogy megmentsék. Azt megtették a tanúvédelmi programmal és Vinnie azóta is ha nem is önkéntesen, de őrangyalt játszik.
- Szükséged van még valamire? Csak mert ha én elmászom a zuhany alá, utána már nincs kedvem mászkálni nagyon - tényleg sokkos állapotban lehettem, ha még szívességet is bármikor megtettem volna neki, de üsse kavics, most sérült. Ilyen is csak ritkán adódik, akkor adjuk meg a módját. - Tiszta mocsok vagyok - fintorodtam el, nem voltam erre allergiás, de a száradt vér nem volt annyira dögös. Ráadásul úgy nézhettem ki, mint egy szakadt, megkínzott prosti. Ez a gondolat pedig egyáltalán nem tetszett, és másztam is le az ágyról, ha Leo nem akadályozott meg.
- Mintha én legalább csak úgy csettintgetnék.. - motyogtam még az orrom alatt, de talán semmit se hallhatott belőle, úgy elviharzott a pohárral a kezében mintha csak azt mondtam volna nem lesz kefélés ebédre. Na nem mintha most úgy egyébként tudna is mit kezdeni velem...
Sokkal inkább kevertem valami másmerre a témát, inkább a seggfejre, aki ilyen balfasz orvosokat tukmál az emberre, csak hogy egy formás segg után mehessen, hisz nem voltam hülye. Nem volt olyan kan a földkerekségen aki ha Rain szétteszi ne ugrana elsőre. Kivételezettnek éreztem magam. De ez most egy cseppet sem számított, most sokkal jobban értékeltem az újra meghozott vizet, na meg egyszerűen a tényt hogy nem hagyta csak úgy maguktól kifolyni a beleimet és ha nem is a stoppolás fejedelme, de összefércelt mint egy büdös zoknit. Sokat köszönhettem neki érte. És ezzel tisztában is voltam mindig, nem.. mindig működött az én kis játékszerem, nem volt nálam gyorsabb, de erősebb akadt és előfordult már hogy rajta vesztettem. Úgy szökőévente egyszer.
- Megleszek Rain.. Ne parázz már.. - sziszegtem meg útközben, ahogy az előbbi kis.. manőverem utóhangjai még szaggatva visszaköszöntek, de aztán újra megigazítottam a seggemet, és próbáltam továbbra is ébren maradni. Kurva altató!
- Hát akkor meg..? Hol itt a kérdés!? - tettem fel már némileg bemélyült hanggal a szemeibe, de hogy közben az enyémek leestek e? Nem mernék rá megesküdni hogy legalább nem kísérelték meg, én viszont végig azon voltam hogy ellenálljak a kísértésnek. Több-kevesebb sikerrel.
- Mondjuk pár üveg pia jólesne... - szürcsöltem már csak a fogaim között, a félig csukott számon kiköpve ahogy éreztem a fejem lassan hanyatlani kezd. Kurva gyógyszerek! Ez még egész jól eljutott fejben, de aztán csak estem.. borultam? Talán még azt is, de elvileg nem ájultam, csak éppen... Elvileg.
Ne parázzak. Azt kellett volna tennem, de a kurva életbe is, hogy mégis csak sikerült a saját szaros kis magántörvényeimet átírnom, ha olyanokkal történt valami, ami rám is kihathatott. És valahogy kurvára nem akartam volna még több halottat az életembe. Sem Vinnie-t, sem Leot nem akartam, hogy egy cseszett polkát járva elsétáljanak a Halálvárba, de inkább nem is gondolkodtam ezeken. Értelmetlen volt. Leo pedig élt, ha kicsit kótyagos is volt attól a tablettától.
- Fasz se tudja. Lehet, hogy sokkos vagyok. Ez is miattad van, kellett neked belesétálnod abba a kibaszott szarba - morogtam nem túl vidáman a szavaira, de nem voltam rá mérges, távolról sem. Tényleg nekem jobban megártott a vérvesztesége, ő meg csak mint egy boldogan fáradt Teletubby terpeszkedett az ágyon. Bassza meg, hogy mi van?! - akadtam meg egy pillanatra, csak hogy ne kóricáljanak el a gondolataim olyan helyekre, ahol még holtan is sírva fakadnék. Inkább megkérdeztem azt, amit csak ritkán, és ha normál esetben válaszolt volna rá, az biztos, hogy elküldtem volna a picsába, de így csak engedtem a segítőkészségemnek. Öregszem, hogy csessze meg! De rohadtul nem tetszett a válasza, feszültté válva maradtam ott, és ahogy a gyógyszer ténylegesen is hatni kezdett, egy káromkodással fűszerezve nyúltam utána, hogy a feje ne randizhasson a fallal teljesen, hagyva, hogy benyelje az a kurva álom.
- A rohadt... - morogtam, de aztán valahogy, jó pár perces erőlködést követően sikerült visszapakolnom vízszintesbe a testét, leszedve óvatosan róla a maradék ruhát az alsónadrágon kívül, a feje alá párnát tuszkolva, félig-meddig betakarva, nehogy megszóljon, hogy ebben a kibaszott Szaturnusz hotelben nem kap rendes ellátást. - Ezért tartozol nekem - fenyegettem meg a már vélhetően alvó pacákot, de mielőtt még bevetettem volna magam a fürdőbe, a minibárból kiszedtem pár üvegnyi alkoholt, hogyha ténylegesen is kérné, ne kelljen az éjjel mászkálnom.
A fürdőben nem siettem el a dolgokat. Leszedtem magamról a véres, szakadt rongyokat, beállva a zuhany alá pedig alaposan szauna hangulatban eltöltve zuhanyoztam le és mostam meg a hajamat is, amit egy gyors törölközés követett, és úgy, pucéran másztam be Leo mellé az ágyba egy halk sóhajjal, magamra terítve a takarót is. Ha tudtam volna aludni.. de nem, egészen sokáig csak a sötétségbe borult szoba mennyezetét figyeltem, de aztán valahogy... valamikor nekem is sikerült. Ha minden igaz és nem hemperegtem meg azokban a kurva nyálas altatókban, amiket még Leo köpködött ki.
- Jah.. minden miattam van.. - beszéltem már nem sértetten, de valami ismeretlen.. izé bejátszott a hangomon és az egész világ is valahogy.. megváltozott. Az ágy.. alattam furcsa táncba kezdett, de inkább a hangja volt az ami a leginkább meglepett, messziről jött. Visszhangosan. Kiértettem még a szavakat, és válaszoltam is.. azt hiszem.. de az egész.. az egész valahogy... még tovább romlott...
- Miakurvaiste... - sikerültek még valami foszlányok, és onnan... se kép.. és még hang se volt, mint egy rossz, kibaszott és ócska tévé valami lepukkant bizományiban, és éreztem hogy borulok. Valahol. Valamerre...
Hogy aztán!? Aztán magába rántott valami vergődő süllyedő hajó. Éreztem hogy repülök.. aztán jobbra dönt.. majd balra.. és ott voltak azok a simító meleg kezek...
- Ra.in eszmo.st nemfoggmen.i.. - nyammogtam el az egészet, ahogy a valahol elkolbászolt fejem nagyon is jól emlékezett a kezek mit akarnak tőlem, de aztán az egész útközben valahol elveszett. Nagyon el...
***
Valami meleget éreztem. Vagyis... valami melegített, valami fényes és kellemes, de nem is ez volt az első ami belém hasított hanem valami kibaszott éles, és pont a hasamon.
- Áááóóóóó... - kiáltottam fel hangosan ahogy az egész úgy teljes intenzitással elérte a fejemet, és az eddig kellemes és meleg, baszhatom, már seholse volt. Lassan törtek a fejembe az emlékek. Kenneth... a kamionról "leesett" DVD-k esete... ahogy kér, hogy segítsek neki elpasszolni őket... aztán az a fickó a műhelyben... és végül a csavarhúzó.. Bassza meg!
- Azistenverjemeg nem csak álom volt... - húztam magasra a számat az ínyemen, ahogy próbáltam úgy fordulni vissza, hogy sehogyse érezzem. Nem ment. Nem meglepő. Mégis... csakvisszatornázkodtam hanyattfekvőbe, és lassan megkönnyebbülve eresztettem el magam.
- Kurva jó! Most már pisálni is csak ágyba fogok. - morogtam még a csendes szobában, de ekkor láttam csak meg magam mellett a sötét hajzuhatagot. Rain... Még aludt. Még! És nem voltam benne biztos hogy fel akarom ébreszteni. Aztán mégiscsak mocorogni kezdett, és én próbáltam nem nagyot sóhajtani, mert így is eléggé fájt. Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt! Valamiért pont.. ez villant át közben a fejemen.
Sosem szerettem az álmokat. Akkor minden, amit nappal és este elfojtottam, szinte a mélybe taszítva tartott egészen odalent a félelmeim közt, és minden egyes rosszabb napot csak még szarabb álmok követtek. Akkor nem tudtam máshova elbújni, csak a nyolc évvel ezelőtt történtek ismétlődtek meg újra és újra egészen felelevenítve mindazt, ami elbaszta a további éveimet.
Ahogy most is. Mintha filmkockák pörögtek volna végig a fejemben, de a legkínzóbb pillanatok persze kurva lassan teltek. Gabe.. ahogy utoljára mosolyogtam rá még a bank előtt.. messziről nézve, ahogy puskaropogás hangos zaja kísérte a bent létüket... hogy sehol nem találták őt... ugyanúgy Dave elől elzárkózva csak arra tudtam gondolni azt azt követő napokban, hogy nincs tovább, nem bírom... elment, eltűnt, meghalt.. villogtak a fejemben ezek a dolgok, én meg görcsösen kapaszkodva a kád szélébe semmibe meredő tekintettel figyeltem a koszos csempéket.. filmszakadás... Dave halála, ahogy Vincent elmondta, és képtelen voltam másra, csak ismételten megadtam magam a könnyeimnek, gyengén, védtelenül és elveszetten maradtam, senkire sem számíthattam, senki sem maradt mellettem.
Tévedtem. Egészen addig a pillanatig, ameddig meg nem szólalt a bátyám haverja, de nem voltam képes nyugodni, nem tudtam megmaradni a seggemen... és akkor álmomban leláncolva, a kopasz nyurga fickó ravasz, kéjtől izzó pillantása rémlett fel, de nem is azt éreztem leginkább, hanem a kezét, az ujjait rajtam, bennem, és azt az éles fájdalmat, amivel a bordáimnál metszette el a bőrt. Életemben akkor akartam igazán megölni valakit. Soha azóta nem volt olyan erős késztetés bennem, hogy valakit holtan lássak.
Valamikor ekkor rezzentem össze a szavakra a hátam mögül, de nem mozdultam, nem akartam elereszteni az álmot, életemben először erősnek érezni magam, ahogy ténylegesen is öltem... de ahogy Leo tovább beszélt lassan nyitva a szemeimet az ablakon beáramló fényességre pislogtam párszor, ujjaimat a lepedőre szorítva, hogy még csak ne is lássam az enyhe reszketést. A kurva életbe, már megint... Az utolsó szavakra viszont elmosolyodtam, pedig ez a nap már eleve halálra van ítélve.
- Majd veszek neked egy kurva kacsát és hozzád kötözöm - szólaltam meg némileg rekedtebb hangon, feltornázva magam nekidőlve a háttámlának, a lepedőt pedig a mellkasomra húztam. Nem mintha zavart volna az, hogy ádám-kosztümben voltam, de Leonak pihennie kellett. Még ha nem is voltam doki, akkor tudtam ilyen dolgokat.
- Azt hiszem nem ártana neked pár tonna fájdalomcsillapító - néztem felé, végigstírölve a hasát, ha nem fedte takaró, de csak a kötés érdekelt most. Hogy az oldalából menstruált-e. - És lehet, hogy át is kéne kötni - állapítottam meg, de azért annyira nem volt vészes. Szerencsére Leo nem ficánkol éjjelente delfin módra, mert akkor egyrészt körbe is röhögném, másrészt csak neki lenne még szarabb.
- Pia bal oldalon. Én viszont kajás vagyok. És pucér - nyúltam is a szobában található telefonért, hogy a recepciót hívhassam, ha nem akadályozott meg benne a mellettem heverésző.
- Tudtam hogy rád számíthatok... - nyöszörögtem csak lassan húzva le a sebemről a takarót hogy belekapaszkodva láthatóvá tegyem, de minden egyes mozdulat mintha még mindig pengékkel szabdalnának. - Bassza meg! - sziszegtem tovább, pedig csak elültem a fél seggem, mégis halva született ötlet volt a korrekció.
- Na igen.. már pont mondani akartam. - vicsorgott az ínyem még mindig de muszáj volt valahogy úgy helyezkednem, hogy semmim se zsibbadjon vagy akarjon leszakadni közben. - De kurva gyorsan... - adtam ki egy utolsó sóhajt és nem mondanám hogy így jó, de minden esetre jobb. Csak ne kéne lélegezni!
A következő szavai viszont ha nem is váratlanul értek, mégis valamiféle megkönnyebbüléssel a szemeimben és nem is tökölve tovább kaptam el az első kezembe eső üveg nyakát és tekertem le a kupakot olyan intenzitással, mintha legalábbis szomjan akarnék halni. Sebtében gurult le a maró cucc a torkomon, de kevés volt! Azonnal kaptam is a másik után és hasonló sebességgel tépve le és hajítva el a kupakot messzire töltöttem szintén apadásig a számba. Aztán jött az utolsó...
- Lehetnének nagyobbak ezek az üvegek.. - adtam le az észrevételt nem kimondottan neki, csak úgy megemlítve. Még két kör és már nem a fájdalomtól fogok behugyozni hanem mert annyira kotta leszek! És jó lenne valamit enni is.. Feltéve ha nem akar majd kiszakadni a beleimen...
A hozzászólást Leonardo "Barber" Rossi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 29.05.13 19:24-kor.
Ha egy kicsit is bal lábbal keltem volna fel, a szavaira legalább egy dugd fel magadnak mosoly lett volna a válasz, így viszont csak sóhajtottam egyet. Nem szerettem, ha halálos betegeknek mutatkoztak a faszik. Oké, most ez kivétel, mert Leot nem gyakran nyitják fel sem golyók, sem kések. A sebet, a vérrel átütött kötszert néztem egy ideig, hagyva, hogy hadd hisztizze ki magát Leo. Néha nem ártott, csak ne lettem volna a közelben!
- Rendbe teszlek, csak rendelek egy tehenet - morogtam nem túl boldogan, és mialatt ő ivott, addig leadtam a rendelést; steak, steak hátán, és nekem valami alkoholmentes lónyál, amihez ha nem is volt kedvem, de akkor is ma olyan napot tartok, és cseszett sok fájdalomcsillapító. Bassza meg, most kellet volna ide az a szaros morfin! És a kurva életbe, nem hívtam fel Vinnie-t - gyűrődött ráncba a homlokom, de nem voltam azzal most képes foglalkozni. Minden sorjában. Ha hiányozni fogok neki, majd felhív.
- Szarul nézel ki -sóhajtottam a nyilvánvalót, leszedve magamról a takarót a hajamba túrva ujjaimmal szálltam ki az ágyból, csak hogy kinyújtózhassak, kinézve az ablakon, abba a kurva napsütésbe. Imádtam a meleget, hogy szökőévente egyszer áztam el, és ha nézett is a fickó, nem különösebben tudott most lázba hozni. - Átkötlek - indultam meg az egyik széken hagyott kötszeres csomagért, amivel visszaültem Leo mellé az ágyra, felnézve a szemeibe is egy gyors mosollyal. - Lehetőleg ne visíts úgy, mint egy szajha - nem, vele nem bántam úgy, mintha az utolsó ellenségem lett volna. Tulajdonképpen szerettem, és ha nem is voltam hozzá hűséges sem érzelmileg, sem pedig testileg, bármikor számíthatott rám. Ujjaimmal megérintettem a mellkasát, hasát is, csak hogy eltereljem egy rövid időre a figyelmét a fájdalomról, de a kezeim kíméletlenül szedték le a ragasztott kötést a testéről, úgy, hogy ne tépjem fel még véletlenül sem a sebét, de nem vártam sokat, máris egy ugyanolyan kötést kezdtem pakolni rá, hogy legalább a fertőzésektől megóvhassam őt.
- Szeretnél kimenni a fürdőbe? Mert akkor segítek. És ha akarod, még egy szaros köpenyt is magamra aggatok -fintorodtam el. Arról senkinek sem kellett tudnia, hogy otthon, ha egyedül voltam, imádtam a selymet magamon.
Nagyon nem a legjobb, bocsánat Igyekszem legközelebb
- Ha már engem nem lehet valaki mást akarsz megfejni!? - poénkodtam, de belenyüszítve az egészbe nem tűnhetett túl viccesnek. - Kettőt hozass! Éhen halok. - húztam magamba egy kiadós sóhajt és lassan engedtem le. Jobb nem kockáztatni, amíg tutira nem hat a cucc. Valamelyest... - És mellékeltess tablettát is vagy két levéllel. - fűztem még hozzá, de ennyi. Aztán elhallgattam. Egészen addig csak visszafogottan szuszogtam míg eldobta a rendeléseket, és azon gondolkodtam vajon az a szemét rám küldd e újabb embereket, ha kiderül hogy nem jött össze, mégsem vagyok halott. Vagy csak figyelmeztetés volt? Valamiért lemaradt hogy kérdezősködjek, de Kenneth-et mindenképpen figyelmeztetnem kell. Jobb ha meghúzza magát egy időre. A szavai voltak amik kirángattak és felé is fordult a fejem amikor kimászott.
- Úgy is érzem magam.. - sóhajtottam volna a következőt de félúton meggondoltam magam. Csak vigyázva azokkal a nagy levegőkkel. Továbbra is őt követtem, attól még hogy mindjárt megdöglök még simán végigfutott rajta a szemem, és ja, szerettem nézni amikor eldob mindent és csak úgy lazán nyomja Évába.
- Kapd be, Rain! - fűztem hozzá meg se próbálva arrébb kúszni simán elfér mellettem, mégis érzékenyen érintett a mellkasomon felfutó keze. De nem hagyta hogy sokáig ezen tűnődjek, azonnal kivert a fejemből minden gondolatot amikor a kötést letépte és én próbáltam elharapni a meglepetés hangjait. - A rohadt életbe.. - fűztem csak az összeszorított fogaim között, de aztán mukkanás nélkül tűrtem ahogy a kezei letapogatnak. Csak akkor néztem újra a szemeibe amikor végzett. Meg akartam köszönni neki. Azt hiszem. Mégis ő volt az aki beelőzött és na igen. Rátapintott a lényegre.
- Nem hülye ötlet. - dünnyögtem helyette - Egyik sem.. - fulladt az egész egy nyögésbe ahogy rászánva magam elkezdtem feltápászkodni ülőbe. - Feltornázod a vérnyomásomat... - morogtam csak az orrom alatt, nem akartam az övé alá dörgölni, de még most se hagyott hidegen.
Azt hittem, még túl korán van Humor Harold szabadon engedéséhez, de miközben a telefonba dumáltam, a középső ujjamat felmutatva egy vigyor kíséretében jeleztem Leonak, hogy feldughatja magának. Nem mintha a szexhez lett volna most leginkább kedvem, és ez az ő részéről inkább lett volna mazochista dugás, amit nem szerettem. Azt már sokkal inkább, ha ő volt a férfi, ha a térdeim elgyengültek az érintésére és szinte tüzelt a vérem érte. De mielőtt még nyilvánvalóvá vált volna az, hogy nem érdekelt volna, mennyire szarul van és leteperem, inkább egy mély levegőt vettem, csak hogy lenyugodjak. Nem zavart a vér, de a hasfalból polkát járó belek látványa nem volt valami csalogató még nekem sem.
- Most? Neked kurvára fájna. Várjunk, ameddig nem akarsz szétszakadni, és örömmel a számba veszlek - futólag néztem csak fel a szemeibe mosolyogva az érintéseimmel fűszerezve, csak hogy egy kurva szadistának tűnjek utána, már ami a kötéscserét illette. A szidására nem reagáltam, mert minek? Egyértelmű volt, hogy ez lesz, én megmondtam - amit ugye inkább nem kötöttem Leo orrára hangosan is kimondva. Inkább beszéltem másról, és ahogy mocorogni kezdett, na meg beszélni, nem tetszően sóhajtottam csak.
- Jól van, ahogy az úr parancsolja - egyelőre még nem segítettem, inkább összeszedtem a véres cuccokat, amiket aztán ugyanúgy ruha nélkül kivittem a fürdőbe, hogy a kukában landolhassanak, de kifelé már Leo szeme elé úgy kerültem, hogy a csomót kötöttem a köntösre.
- Fürdeni is szeretnél, vagy.. csak minden egyéb szarságot? - kérdeztem tőle, mielőtt még odaértem volna mellé, le is pakoltam a seggét, ha már sikerült kiszednie a lábait, le, a padlóra, az ujjaim végigsiklottak az állán, hogy ellenkezés nélkül magam felé fordíthassam az arcát mélyen belenézve a szemeibe. - Ha még egyszer ilyen közel kerülsz egy szaros golyóhoz, vagy késhez, esküszöm, eunuchot csinálok belőled - a hangomból pontosan tudhatta, hogy nem hazudtam. Kurvára elegem volt abból, hogy az emberek csak úgy kihaltak mellőlem, és ha már benne voltam a szarban nyakig amúgy is, hát nem egy ingyenélő fogja tőlem elvenni azt, akire szükségem volt. Odahajolva hozzá nem nyáladzottam, de azért istenesen megcsókoltam, csak hogy tudja, mit hagyna ki, ha éppen feldobná az olasz bakancsait; kurva jó szexet velem.
- Remélem egy gorilla sem fogja kísérni a Csengetett Mylord fickót, mert mérges leszek - Leonak segítve, a sebével ellentétes oldalon állva, hogy rám támaszkodhasson, irányba pakoltam a fickót, hogy az ő sebességében elérjük a fürdőt, ahol felnéztem rá, hogy merre is van az arra. Szó se róla, imádtam érinteni, ha pucér volt, azt meg még inkább, ha a ruháit kellett leszaggatnom róla, de most, azért kétszer is meggondolnám, mit is tennék vele. Nem akartam, hogy egy érintésemtől összeessen, és nem attól, hogy mennyire élvezi, hanem attól a cseszett fájdalomtól.
"A számba veszlek.." Ez futott át vagy háromszor is egymás után a fejemen, csessze meg mindjárt itt purcanok ki, a farkam mégis életképes. - éreztem ahogy a kezeivel megtűzve pillanatok alatt száguldani kezd a vérem, de BASSZA MEG! - nyögtem fel amikor szemvillanás alatt gondoskodott az ellenkező hatásról. Oké, szükséges volt, csinálhatta volna durvábban is csak hogy kínozhasson kedvére mégis úgy bánt velem mint egy.. mint egy hímes tojással.. - figyeltem a kezeit milyen szakszerűen dolgoznak a kötésemen, és felrémlett hogy ha egy kicsit arrébb megy az a kurva csavarhúzó.. vagy ő épp nincs telefonközelben, már a hideg hullámat kanalazzák fel valahol a sikátor előtt. Óvatosabbnak kell lennem.. Ja. Ez is átvillant, de amikor végzett, sokkal inkább valamiféle hála volt amit éreztem, mégis beelőzött mielőtt egyáltalán megnyikkanhatok, és tény ami tény, nem érne szarul ha nem kéne a csupasz seggét nézegetnem. Mindig is jó segge volt...
Nagy nehezen sikerült felülnöm. Útközben az is megfordult a fejemben hogy ha ez most így van, akkor tovább hogy lesz. Anyám.. meg én.. otthon, dögegyedül, de mire visszabillegett már valamivel szolidabb öltözékben, a kezeibe kapaszkodva kockáztattam meg a felállást.
- Nem tudom.. büdös vagyok!? - kérdeztem tök őszintén, most mi a szarnak kerteljek, de mielőtt sikerült volna a nem is olyan könnyű művelet, az államért kapott és a szemeimbe nézett. Lehidaltam. Na igen, nem számítottam a következőkre ahogy úgy tapadt rám, mintha már hetek óta nem kapott volna belőlem pedig nem is olyan régen.. - Sssszzzzz... - húzódtam aztán én el elsőre, imádtam volna tovább, de hiába hogy a farkam azonnal ugrana nem lenne jó vége, ezért inkább visszavettem az előbbi pozíciót.
- Te járnál rosszul vele.. - nyökögtem még a fogaim között ahogy belé fűződött a kezem és végre csak megkockáztattuk azt a felállást. Nem is rossz! Úgy elsőre. Sőt majdnem hogy jobb, csak mozdulni ne kéne. - jutottam a végkövetkeztetésre, de csak pakolni kellett a lábaimat különben perceken belül behugyozok. A fürdőbe érve, alig fél óra volt, mire megközelítettem a klozetet.
- Fogni is akarod!? - emeltem meg felé a szemöldököm amikor elértük a végcélt mégsem engedett, de csak sikerült egy kóbor vigyort is felpréselni az arcomon. Úgy két másodpercre. - Csak nyisd fel! Légyszi.. - utaltam inkább a tetőre, mert itt a végcél mégis mindjárt itt engedem el a tetőre.
- Inkább hülye vagy - néha még a jó öreg Rita Iversen is besokallt. Főleg úgy, hogy csessze meg, imádtam az illatát, nem véletlenül dekkoltam néha éjszakákat is nála, ha éppen nem volt rám szükség sehol máshol. Na jó, a közösen eltöltött szexszel teli órák is egészen meggyőzőek voltak, de nem csak amiatt voltam vele a legtöbbször. Valahogy sikerült vele elfogadtatnom és kezeltetnem a hülyeségeimet, és komolyan mondom, nem sokaknak sikerült az eddig.
Elvigyorodva bólintottam a fenyegetésemre adott válasza után, de nem kértem tőle bocsánatot, ha éppen leszakadni készült a fél teste. Szerettem a fájdalmat, az már más kérdés, hogy okozni.. na azt csak olyanoknál, akik az agyamra mentek és az életemet akarták.
- Te járnál szarul. Más farok után kellene néznem. Téged érne a nagyobb veszteség, Leo - vigyorogtam bele pofátlanul a képébe menet közben, és ahogy végre megvetette a lábát, a szavaira belekönyököltem az ép oldalába is, csak hogy tudja, nem ér el azzal semmit, ha engem próbál felhúzni, mert nem tenne neki most jót, ha beindulnék. Kurvára nem tenne neki jót.
- Inkább csak nézem. Tudod, nincs is annál izgatóbb, mint amikor a faszik a saját farkukkal próbálnak játszani, csak hogy tudjanak hugyozni - elengedtem őt lassan, ahogy megbizonyosodtam, képes egyenesben is maradni, szabaddá tettem a kezemmel az utat, de szemét módon nem mozdultam el Leo mellől egy centit sem. Úgyis láttam már pucéran jó néhányszor, hát most csorgat egyet. Na és? Én nem fogok zavarba jönni igazán.
- Anyukáddal melyikünk beszéljen? - jutott el az agyamig az, hogy vele lesz a legnehezebb dolgunk. Mert mégis hogy a picsába mondjuk el neki mi történt? Vagy mi a faszt hazudjunk? Hogy ugyan, csak egy cseszett rózsaszín unikornis szaladt rossz helyre? Nem gondoltam volna, hogy a nő ne akadna ki, ha megtudná az igazat. - Kaja után fel kéne hívni. És nekem valami szaros ruhát is kellene keríteni - dörzsöltem meg a szemeimet, de ha még mindig nem végezte a dolgát, inkább pajzán magányban hagytam a farkával, csak hogy ne jöjjön zavarba tőlem. - Vagyis.. nekem tök mindegy, simán végigmászom Vegas utcáit pucéran - vontam vállat nekidőlve a csempézett falnak, lazán zsebre vágva a kezeimet, ahogy Leo seggét bámultam. Nem rossz, nem rossz!
Kezdőlap 
Tárgy: Teg & Rain & Leo - 3rd round 
22.02.13 19:00
Bocsi, hogy ilyen gyorsan írtam meg neked a választ 
Majd folyt. köv 
Igyekszem legközelebb