Név: Shannon Amelia Richmond
Becenév: Shan, Lia
Kor: 27
Születése hely, idő: 1986.05.31. UK, London
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport:
Ügyvéd
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Azt hiszem legfőbb erényem a végtelen nyugodtságom. Nagyon nehezen lehet kihozni a sodromból, legalábbis annak aki ezzel próbálkozik. A komoly dolgok viszont rólam sem mindig pattannak le. Talán azért mert tanulmányaim során rengetegszer megkaptam a "szőke" jelzőt és nem éppen a jobbik értelemben. Ha az összes csipkelődésen elkezd problémázni az ember, előbb utóbb megőrül.
Elég jó kommunikációs képességgel áldott meg a sors, bárkinek képes vagyok lyukat beszélni a hasába vagy egyszerűen csak húzni az időt úgy hogy a tárgy ne is tűnjön értelmetlen locsogásnak. Talán ezért lettem ügyvéd...
Attól hogy a munkámnak élek nem vagyok kékharisnya: szeretem megnézni magamnak a helyes pasikat és ha valaki igazán megtetszik akár a kezdeményezést is magamhoz ragadom.
Külső: Hosszú természetes szőke hajam és vakító, tengerkék szemeim miatt gyakran megkaptam én is a Doktor Szöszi jelzőt. Börtönökben előszeretettel hív így az egész díszes társaság. Megszoktam.
A férfiak nehezen viselik ha egy szép nőnek esze is van. Hát ha még okosabb is náluk.
Előszeretettel hordok magas sarkúkat hogy lelplezzem egyik hiányosságomat: nem nőttem túl magasra. Anyám méreteit örökölve mindössze 165-ig sikerült felkapaszkodnom a centiméterek ranglétráján.
Szeretek kifogástalanul megjelenni a munkában, szeretem a rövid, szoknyás kosztümöket, vagy elegáns ingeket.
Munkahelyen kívül kényelmesebben öltözködöm, a rövid szoknya után jólesik a kedvenc farmeromban rohangálni.
Előtörténet: Londonban születtem egy gyönyörű szép, már nyárba hajló vasárnap délutánon. Szüleim második gyermekeként láttam napvilágot. Van egy nővérem Rachel, aki 3 évvel idősebb nálam, jelenleg Londonban dolgozik, egyetemen tanít. Lett volna egy ikertestvérem is, de úgy látszik kettőnknek nem volt elég édesanyánk méhe, mivel kicsit korán is születtünk az ő életét nem tudták az orvosok megmenteni. Hatalmas nagy csalódás volt ez, mert az ikertestvérem fiú volt. Tudjuk a férfiak milyenek, szerintük csak ők tudják továbbvinni a dicsőséget. Talán pont ezért, a bizonyítási vágyam miatt, hogy én is vagyok olyan jó, mint egy fiú, léptem apám nyomdokaiba és lettem én is ügyvéd.
Három éves koromban költöztünk Amerikába, azon belül is Los Angelesbe. Apám itt alapított ügyvédi irodát.
Én a középiskola után a Harvardra jelentkeztem. Igen, az ország totálisan másik felébe. De ezzel is bizonyítani akartam. Felvettek és én el is mentem. Nagyon ritkán láttam a családomat, volt olyan hogy csak Karácsonyra meg nyárra tudtam hazamenni. De az is előfordult, hogy még az ünnepekre sem. Az egyetemen a jog mellett pszichológiát is tanultam. Egy ügyvédnél, főleg ha egy kissé zizzent ügyféllel van dolga, soha nem árthat.
Miután sikeresen lediplomáztam a sok év távollét után nem akartam a szüleim nyakára visszaköltözni. Apám, akinek immáron teljesen sikerült kivívnom a tiszteletét segített Vegasba egy irodához bejutnom. Azóta már saját ügyfélköröm van és fél éve sikerült megnyitnom az első saját irodámat is. Nem vagyok olcsó ügyvéd, éppen ezért főleg olyan esetekhez hívnak, amikor már szinte reménytelen az ügy. Bonyolult válások, bírósági ügyek, de már kaptam olyan ügyet is amikor a szülők éppen a gyerek felügyeleti jogán vesztek kegyetlenül össze. Milliomosok elvásott kölykeit kellett kihoznom a sittről, de volt, hogy ügyésznek hívtak egy sorozatgyilkos tárgyalására.
Zsenge korom ellenére rengeteg mindent láttam már a világban, éppen ezért nehéz meglepni. A magánéletemből igyekszek kizárni a munkát, nem csak ügyvéd vagyok, hanem nagybetűs NŐ is.
Pasiügyek? Hát, jelenleg nincs. Az egyetemen volt pár szárnypróbálgatás, de egyik sem tartott túl sokáig. Talán velem volt a baj? Ki tudja… Mióta Vegasban vagyok nem volt túl sok időm ezzel foglalkozni. De most hogy már a karrierem benne van a saját medrében és szépen folydogál felfelé, azt hiszem több időm lesz törődni ezzel a kérdéssel is…