Eltölthettem Liammal egy kellemes ebédszünetet, de ennél még is csak többre vágyok, főleg azért mert tudom, hogy mire képes és szeretném ha megint azzal a hévvel és lelkesedéssel gabalyodnánk össze. Türelmetlenül vártam, hogy ebéd után leteljen az a pár óra munkaidőm, ami jelenlegi helyzetben nagyon is lassan telt. Minden perc megfelelt egy órának, amit egyre elkeseredettebben kacsingattam az órára de mintha csak egy helyben álltak volna a mutatok. Még mindig elcsodálkozva nézem azt a kulcsot, amit Liamtól kaptam. Hirtelen nem is tudtam mire vélni, mikor ebéd közben felém csúsztatta. Gyors ez a tempó nekem, hogy már is kulcsod ad magához, azt pedig még nem tudom, hogy meddig fog nálam lenni, talán csak mára élvezhetem ezt a kiváltságos helyzetet. Átrágva magam a sok papírmunkán végre eljött az idő és szabad lehetek. Szokásostól is gyorsabban hagytam el az irodát, mindent magam mögött indultam el Liam lakása felé. Útközbe beugrottam egy kis üzletbe, hogy vegyek neki valami kis apróságot. Oda érve hozzá, óvatosan merészkedtem be a lakásába. El sem akartam hinni, de agglegénylakáshoz viszonyítva nagyon is rend volt. Egy-két dolog volt szanaszét, remélhetőleg nem haragudott azért, hogy hasznossá tettem magam és ameddig vártam kissé rendbe szedtem mindent, hogy aztán mi ketten közösen csinálhassunk cirkuszt. Kibújva ruháimból tettem le magam mezítelenül az ágyra, csak nyakamban lezseren megkötve volt található az a nyakkendő, amit neki szántam. Mindent pont időben sikerült megcsinálnom, mert hallom, hogy nyílik az ajtó és remélem Liam az, aki megérkezett. Felvéve legdögösebb pózomat várom, hogy besétáljon a hálóba.
- Remélem tetszik. - Sejtelmes mosolyommal nézek rá, ami mögött igen sok dolog bujkál. Melleim között végig simítok a nyakkendőn, hogy képben legyen. Mutató ujjammal hívogató mozdulatokat teszek, csak arra várok, hogy csatlakozzon hozzám.

Nem hagytak nyugodni a gondolatot és azok a dolgok, amik már egyszer elhagyták a számat egy óvatlan pillanatomban és most nem tudom, hogy mégis hogyan tehetném jóvá, mert nem ezt érdemelte tőlem és igaza volt, hogy alaptalanul megvádoltam, amit nem szokásom senkivel sem megtenni személyes tapasztalat vagy alapos indok nélkül. Hamar beláttam, hogy tétlenkedéssel áll az idő így hát belevetettem magam a papírmunkába nem törődve avval, hogy mennyire utálom és, hogy olyan fáradt vagyok már, hogy minden egyes betűből legalább kettőt látok így még lassabban haladok és hogy az óra mutató alig-alig döcög odébb óránként... Legalább is nagyon úgy tűnt. Nem ehhez vagyok hozzá szokva és egy irodában megrohadni sokkal fárasztóbb mint terepen lenni. Általában nem sietős a dolgom szeretek alapos lenni, de ma igen is a munkaidő lejártával kaptam magam és már is indultam haza. Fogalmam sincs, hogy társaság fogad-e már, de én ma a leghálásabb az ágyamnak leszek és utána jöhet bármi. Sikeresen hazaérve miután sikerült nem elaludnom a kormánynál fordítanám el a kulcsot a zárban ami nem mozdul, szóval nem vagyok egyedül. ez egyre jobban hangzik. Őszintén szólva kíváncsi vagyok, hogy mi vár az ajtó mögött így lassan benyitottam és bezártam magam után, de még senkit sem láttam, szóval most már pontosan is tudom, hogy hol kell keresnem... Belépve a hálóba meg is találtam Elena-t elterülve az ágyon igen csak hiányos öltözékben... Na jó, egy nyakkendővel a nyakában?
- Igazán szép nyakkendő! - Jegyeztem meg majd elmosolyodtam és levetettem magamról a zakómat majd csatlakoztam hozzá és az ágyamhoz, ami számomra most gyilkos párosítás és meglátjuk ki lesz a kitartóbb. A nyakkendőnél fogva kezdtem el közelebb húzni magamhoz...

Az a várakozás is idegtépő volt, amit az irodában ültem végig, de az sem volt semmi, amit Liamra kellett várnom. Nem arról van szó, hogy megváratott volna, csak annyira lassan telt az idő, ameddig nem volt velem, hogy már majdnem rákényszerültem arra, hogy magammal játszadozzak, de még időben megérkezett, ahhoz hogy ő tudjon velem játszadozni, amire egész nap vágytam. Ez már a második nap, amit vele töltök és minden perctől, amit vele lehetek úgy érzem, hogy ez komoly, vagyis komolyabb, mint egy kaland megkíván és honnan nem számít már kaland kalandnak? Mitől lesz egy kapcsolat komoly? Mert attól még semmi sem komoly, ha lefekszünk egymással, de ettől még jobban elmélyíthessük a mi kis kapcsolatunkat. Amit pedig az irodában mondott nekem, az nagyon is elgondolkoztatott. Nem tudom, hogy képes leszek-e arra a felnőtt érett viselkedésre, amit elvárna tőlem, mert hiába is tagadnám, szenvedélybeteg vagyok, csillapíthatatlan vágyat érzek a férfi nem érint és a szex okozta élvezetekért, amit sokan képtelenek elfogadni, néha még nekem sem megy, de próbálkozok vele, mert le szeretném küzdeni a démonomat. Csak eddig túl gyenge és esendő voltam ahhoz, hogy képes is legyek rá.
- Neked szántam. - Engedtem a csábításnak, elvégre most Liam az, aki kezdeményezett, az leszámítva hogy meztelenül vártam az ágyában. Ajkaira tapadva csókoltam óvatosan, utat törve magamnak játékosan játszadoztam nyelvével.
- Biztosan fáradt lehetsz és nem szeretnék semmit sem rád erőltetni. - Szólaltam meg a csók után, kissé elhajolva tőle. Nem akarom, hogy csak azért feküdjön le velem, mert itt vagyok és azt hiszi meg kell tennie, jól tudom, hogy fáradt, mert előző este sem hagytam aludni.

Őszintén nem tudom mire vélni ezt a gesztust, kedvességet. Azt még kevésbé tudom, hogy mivel is sikerült kiérdemelnem ezt a figyelmességet a mi előbb az irodában elhangzottak után, amiből én sem tudom, hogy mit is gondoltam komolyan és mit nem, de azt tudom, hogy én igazán nem akartam megbántani illetve megsérteni és ki vagyok én neki, hogy ítélkezzek felette. Belátom ehhez nem volt semmi jogom sem éppen csak már fáradt vagyok úgymond és kissé ingerült egy helyben toporzékolástól, azt nem bírom.
Ami a leginkább meglepett, hogy tényleg tetszik az a nyakkendő nem beszélve arról, hogy ahol most van ott a legjobban. De meg kell említenem, hogy amelyekkel az eddigi partnereim próbáltak meglepni az valami flörtelem volt... Nem tudom, nekem volna ennyire pocsék ízlésem? Beismerem, egyébként sem szeretek a nyakkendőt, de olykor a helyzet megköveteli. Egyébként úgy érzem ha rajtam van mint ha valaki fojtogatna épp, de nem tartom kizártnak, hogy holnap már az fog virítani a nyakamban még ha nem is a legszebb emlékeim vannak az efféle dolgokról. De azért mindenképpen értékelendő és ebből talán tudható, hogy nem haragszik rám, remélhetőleg.... vagy majd még csak ezt fogja követni a békülés?
- Inkább segíts... - Csókoltam ismét a szájára majd az ingem gombaival kezdtem el babrálni, amit ha szeretne akkor rá hagyom és jobb elfoglaltságot találok magamnak, minden bizonnyal olyat amit ő is sokkal jobb fog és tud majd értékelni és persze díjazni is.
Nem tagadom, hogy bírnék már aludni, de ki tudna egy ilyen vonzó nőnek nemet mondani? Különben sem érhetek haza nap mint nap arra, hogy egy őrületesen dögös és nem mellékesen meztelen nő vár rám az ágyamban. Ki a fenének van még kedve aludni?

Nem ellenkezett, akkor elkönyvelem úgy, hogy tetszett neki ez a kis apróság, amit ajándékul szántam neki. Jól tudom, hogy voltak hozzám kétleném szavai az irodájában, de semmi olyat nem mondott, amivel eddig én magam sem lettem volna tisztában és teljesen jogos volt. Sőt, lehetett volna velem még kegyetlenebb, de megválogatta szavait, ami nem lehetett nehéz, tekintve hogy fáradt volt miattam és ilyenkor az ember hajlamos olyan dolgokat mondani, amit később nagyon is megbánt. De mindent összevéve engem nem bántott meg, csak felnyitotta a szememet még ennél is jobban. Tudom, nem jó amit csinálok és az sem, hogy csak egy tárgyként kezelem, ami kedvem szerint kielégítheti vágyaimat, de eddig még nem panaszkodott, de megpróbálok lejjebb venni az eddigi tempómból és olyan ütemben működni, mint a normális emberek, bár vágyaim emberfelettiek. Liamra is eszeveszetten vágyok, érezni akarom a közelségét, teste melegét, lüktető szívverését, azt ahogy bőrömbe zihál, ajkaimra csókol, testemet simogassa. Értettem a szóból, nem kell még egyszer mondania, határozottan kezdtem kigombolni ingén a gombokat, végig simítva ujjbegyeimen hasfalán. Ezt követően elválva ajkaitól térek át oda, ahol eddig csak kezem járt. Lassan, kimérten kezdem el csókolgatni mellkasát, miközben kezemmel kibújtatom ingéből.
- Még mindig túl sok rajtad a ruha. - Sejtelmes mosolyra húzódnak ajkain, amint ismét szemeibe néztem, de már kezem automatikusan elkapta övcsatját, amit egy pillanat alatt ki is kapcsoltam. Így végeztem ki a gombot és a sliccet is. Ha csípőjét kissé megemeli, akkor könnyedén szabadítom meg nadrágjától is, de még alsóját rajta hagyva, játszadozva vele. Nem szeretnék egyből a közepébe ugrani, szeretném ha egymásra hangolódnánk, ezért újból vissza térek ajkaira, gyengéden harapdálva alsó ajkát csókolgattam.

Nem beszélek a levegőbe és nem asztalom az üres szavak szótára ettől eltekintve bánt a dolog, mind az ami az irodámban elhangzott a délelőtt folyamán. Nemezt érdemelte volna tőlem és nem volt semmi jogom kioktatni vagy bármi más... és az ami az elmúlt éjjel történt az már mocskosul jó volt és mindketten akartuk és én ennyivel ezt az egészet lezártnak tekintem viszont majd valamiképp, de mindenképp megpróbálom majd kiengesztelni, mert ennyi igazán jár neki és gondolom azt sem lesz nehéz kitalálnom, hogy hogyan tegyem mindezt. Még nem rétem a dolgok miértjét, de rá fogok jönni a nyitjára és nem hagyom veszni!
kezemmel gyengéden végigsimítottam munkálkodó karján végig felfelé haladva... cirógattam lágyan hibátlan testét... El-el kalandozva... Lassan felkúsztam két kezem arcára siklott úgy játszadoztam el ujjbegyeimmel vonásain. Kibújtam az ingemből amit csak valahova félredobtam vélhetően a fotelbe, de ki a fenét érdekel ez most? egyébként sem lesz rá szükségem most egy jó ideig még.
Csak is egyet érteni tudok vele viszont hozzáfűznivalóm úgy érzem már nincs inkább csak engedelmesen megemeltem csípőmet majd nadrágom egy szempillantás alatt csusszant le rólam. Azt hiszem most van itt az ideje, hogy kicsikét megváltozzon a felállás, de csak annyira, hogy az mindkettőnknek épp oly élvezetes legyen és hát én szeretem ki venni a részem a munkából. Óvatosan kihámoztam a nyakkendőt a nyakából. Nem mondom, szép darab, de most csak rontja az összképet. Közelebb húztam magamhoz, mert olyan közel szeretném érezni amennyire csak lehetséges és mint ahogy arra már ő is rájöhetett... Ha nekem jó akkor az neki sem alakulhat másképp! Ajkaimmal nyakát kezdtem el ostromolni kezem pedig felfedezni indult mégpedig végig haladva oldalán lefelé míg nem rátaláltam formás fenekére amit előszeretettel markolászni kezdtem.

Felnőtt nő létemre még nem sikerült megtapasztalnom, hogy milyen is lenne egy komoly kapcsolat, csak mert azt hittem, hogy túl van értékelve ez az egész kapcsolat dolog és, hogy nekem sokkal jobb lesz csak az, ha az alkalmi partnereim tesznek boldoggá. De egyre jobban vágyok arra, hogy egy férfihoz kötődjek, ne csak vágyjak rá, hanem legyen aki szeressen, akit én is szerethetek. Amennyire szerencsém volt eddig mindig sikerült valahogy elkerülnie a szerelemnek, számomra ez még ismeretlen érzés, talán ezért is próbálom ezt a bennem lakozó ürességet kitölteni a testi örökökkel. Senkit sem engedtem magamhoz túl közel, talán csak féltem a csalódástól, de Liamot szeretném megismerni és nem csak az ágyban, hanem kíváncsi vagyok arra, hogy milyen ember. Eddig csak annyit tudok róla, hogy isteni teste van és piszkosul jó az ágyban, de nekem ennél több kell. Ezért is vagyok nála, hogy levezessük egymáson a felgyülemlett feszültséget és esetleg aztán még arra is szánnék időt, hogy egy hosszadalmas beszélgetésbe bonyolódjak vele. Gyorsan le is került rólam a neki szánt ajándékom, felcsillanó szemekkel nézek rá, annyira magabiztosnak és határozottnak tűnik, hogy hagyom, hogy akcióba kezdjen. Fejemet oldalra billentem, engedve hogy nyakamat kényeztesse, mikor viszont megérzem a fenekembe markoló kezét, arra felszisszenek. Kezem alsójára siklik, amit könnyedén le is hámozok róla. Így kiegyenlített a felállás, már mindketten meztelenül vagyunk az ágyában, ennél több már nem is kell pillanatnyilag.
- Akarlak. - Suttogtam. Túlságosan izgalomba hozott, ahhoz hogy ne bírjak rá várni még fél percet sem. Most azonnal akarom, ismét át szeretném élni azt, amit tegnap este nyújtott számomra. Már hiányzik az, hogy magáévá téve uralkodjon felettem.

Hát mind eddig a jó szerencse valamiképp nem engem pártolt legalább is ami a párkapcsolatokat illeti. Ugyan a munkám terén sikeresnek mondhatom magam, mivel sikerült valamit el érnem és nekem mindig is ez volt a célom, de jól tudom, hogy nem bújhatok mindig e-mögé. Nem egy, nem kettő... Tucatnyi nő megfordult már az életemben, az ágyamban, de egyikkel sem tudtam volna egy hétnél tovább elképzelni a mindennapijaimat. A jelenlétük nélkül már annál inkább. Igen gyorsan megtaláltuk a másikban a hibát és nem engedtünk az igazunkból, nekem pedig mind erre nem volt szükségem... Legalább is akkor úgy tűnt és ezt éreztem. Nem állítom, hogy túl hamar elengedtem magamtól a boldogságot, mert azt amit a társaságukban érezhettem nem nevezném éppen örömnek és boldogságnak. De néhány óra elforgása alatt minden megváltozott és az életem lassan de bizonyos száznyolcvan fokos fordulatot tesz és egyre inkább azt érzem, hogy nem én irányítok teljes mértékben, csak sodródok az árral és képtelen volnék bármit is visszautasítani, mert kell nekem, pont mint ő! Sok minden elhangzott akarva akaratlanul már nem számít. Ellene már semmit sem tehetünk, de nem kell még egyszer megtörténnie és még jóvá tehetjük és én szeretném, nagyon!
Azzal az egyetlen szócskával minden világossá vált a számomra. Azon nyomban letepertem... Lábát végigcsókolva haladtam egyre feljebb... Belső combját végigcsókolva fel a hasán melleibe markolva és még tovább...

Liam mellett gyenge nőnek érzem magam, talán eddig is erre volt szükségem egy ilyen erős férfira, akire fel tudok nézni. Nem csak játékszerként akarom használni, akit kedvem szerint megkapok és ha ráunok akkor kidobom, nem már nem akarok vele játszadozni. Eddig sosem figyeltem oda mások érzelmeire, hogy esetleg milyen gyenéd érzelmeket táplálnak irántam, nekem csak a szex számított, elég volt annyi, hogy érzelmek nélkül valaki ágyba vigyen és kielégítsen. Különös, de ennél már sokkal többre vágyok, de ha nem tudom legyőzni a bennem munkálkodó démont, akkor Liamot is elveszíthetem, ezért megpróbálok erős lenni és elnyomni magamban a kielégülési kényszeremet. Igazán nem is mondhatnám magamnak, de még így is tartok attól, hogy elveszíthetem. Még sosem volt bennem ennyi remény, és még soha sem akartam ennyire valakit. Nem csak megkapni akarom, hiszen azon már túl vagyunk, én csak egyszerűen többet akarok tőle, többet mint eddig bármelyik férfitől akikkel eddig valaha is dolgom volt. Őszintén nem tudom, hogy mivel érdemelte ki nálam ezt, hogy máshogy tekintsek rá és nem csak azon járjon a fejem, ha vele vagyok, hogy milyen pózban essünk egymásnak. Mint egy kiéhezett vad úgy csókolt végig egész testemen, hogy aztán magáévá tehessen. Végig tartva vele a szemkontaktust jutottam el felnyögve a csúcsra, pont ahogy Liam is. Elégedetten mellé bújtam, fejemet mellkasára téve.
- Ez csodálatos volt. - Szólaltam meg végre, mikor már végre helyre jött a légzésem. Aztán gyorsan észbe kaptam, felültem úgy nézve Liamra.
- Menjek vagy esetleg szeretnéd, hogy maradjak? - Akkor sem sértődnék meg, ha inkább nélkülem töltené az éjszakáját, legalább akkor biztosan hagyni fogom aludni, mert ha nem vagyok itt, akkor nem is lesz annak semmi akadálya, hogy kialudja magát, nem úgy, mint múlt éjszakán.

Eleinte reménykedtem az utóbbi években már azt sem tettem. rájöttem, hogy mindig a rossz helyen keresem a válaszokat és magam boldogságát. De nem várhatom el az életemtől, hogy minden téren jól tudjam végezni a munkámat, mert ott nagyon is meg tudom találni a válaszokat és arra is gyorsan rájövök, hogy hol kell keresnem. Az utóbbi időben már nem igazán gondoltam arra, hogy majd egyszer még lesz olyan nő az életemben, akit majd félteni fogok, szeretni, aki majd számítani fog az életemben és fontos lesz majd a számmora. Mindig volt amit fontosabbnak tartottam ennél. Most viszont valami történik és még nem nagyon tudom, hogy mi tévő legyek. Mi lenne a leghelyesebb döntés?! ez már most... Mondhatni a kezdetek kezdetén sem csak már a szexről szól és nem is hiszem, hogy úgy túl sokáig tudnánk hozni a dolgot. egyszerűen csak nem vagyok az a fajta. ezért egyikünk sem hibás, de úgy érzem így már nem is olyan alaptalanok a még fel nem tett kérdések.
- Csodálatos vagy! - Ezt most nem csak úgy mondom. Számomra ez az igazság. A vele való együttlétet csak is élvezni lehet és még többre vágyni, de ez úttal van ami közbeszólt. Megszólalt bennem a vészcsengő... Azt hiszem immár totálisan kimerültem és nem gondolom, hogy bírnám a továbbiakban tartani a tempót.
- Azt szeretném, hogy maradj... - Ennek ellenére persze még mindig mondhat nemet és dönthet úgy, hogy inkább távozik, megérteném... Mégis ezt szeretném. Felülök mellé az ágyon úgy nézek a szemébe miközben karját kezdem el gyengéden cirógatni.

Nem is tudom, vegyes érzelmek keringenek bennem, de viszont tele vagyok kételyekkel is. Mi van, ha Liam a nagy Ő? Én pedig elszalasztom, mert képtelen vagyok magamnak és vágyaimnak parancsolni. Nem hiszem, hogy azok után is képes lenne így nézni rám, ha nem bírnám ki és megcsalnám. Tudom abszurd ilyenen gondolkozni két nap után. Ha jobban bele gondolok rájövök, hogy az én életem sosem volt átlagos, ezért talán nem is annyira furcsa, hogy már most minden lehetséges alternatívát mérlegelek. Sosem tudhatom, hogy mit fog hozni a holnap, Liam sem volt számításba véve, mindössze jó helyen volt jó időben. Tökéletesen időzített, ezért sikerült neki bele csöppenni az én különös kis világomba, ahol az élvezet és a mohóság verseng egymással. Liam jó ember, sokkal jobb nőt érdemelne tőlem, mert én csak magammal rántom a mélybe, akár egy buja démon, aki egyre csak többet és többet akar. Komolyan úgy érzem magam most, mintha én lennék a megrontója, pedig tudom, hogy ő is akarja, de akkor is még is azt érzem, hogy kihasználom, ami miatt undorodok magamtól, de még is annyira élvezetes, mikor vele lehetek.
- Liam, azt hiszem ez azért túlzás, hogy rólam ilyet állítasz. - Jelen pillanatban nem érzem, hogy tényleg az lennék, csak kihasználtam egy jóhiszemű férfit. Ha eddigi bűneimért nem jutottam volna a pokol bugyrába, most biztosan ott fogom végezni.
- Biztos vagy benne? - Ez tényleg meglepett. Először csak figyeltem, hogy cirógassa karomat, onnan pedig egyre feljebb vándorolt tekintetem egészen szempárjáig.
- Tudod nem akarom, hogy csak azért marasztalj, mert az előtt feküdtünk le egymással. De ha még is aludni szeretnél nem garantálom, hogy hagylak végig aludni az egész éjszakát. - Persze azért én is fáradok, sőt most is fáradt vagyok, mert annyit aludhattam, mint Liam múlt éjjel, ezért meglehet hogy végig tudom aludni az egész éjszakát, de azért biztosan nem állítanám.

- Mond, íratlan szabály nálad, hogy minden egyes szavamba bele köss amit bóknak szánok? - Komolyan kezdem ezt érezni és nagyon nem értem a dolgok miértjét és kezd is kissé zavarni, összezavar. Vagy én vagyok túl buzgó vagy benne kissé túlteng az önkritika. Én tényleg egy csodálatos nőnek tartom és bevallom fogalmam sincs, hogy mivel érdemelhettem őt, de ha már ez megtörtént akkor nem engedem el egykönnyen.
- Nem áll szándékomban végig aludni az egész éjszakát. - Feleletem könnyed egyszerűséggel. Akármilyen és akármennyire fáradt vagyok is nem hiszem, hogy végig tudnám aludni az egész éjszakát. Jó régen volt már rá példa. Nem is tudom...
- De akkor is amondó vagyok, hogy ezt később beszéljük meg, mondjuk egy kávé mellett miután felkeltünk. Ha úgy próbálsz felkelteni azért biztosan nem fogok harapni. - Egyébként se, vagy ha mégis akkor ott már sokkal több minden van a dolog hátterében mint amennyi megmutatkozik.
- Tudod Elena, nem túl szép, de annál hosszabb napokat tudhatok a hátam mögött és nem vagyok túl feldobott tőlük inkább csak fáradt, minden értelemben. Azt a néhány szép órát is csak neked köszönhetem és nélküled az is maga a pokol lett volna... és reggel sem akartalak megbántani mégis sikerült és nagyon nem szeretném ha ismét valami olyasmit mondanék meggondolatlanul amit egyébkén nem tennék. - Merültem bele a magyarázkodásba amivel pusztán már önmagamat is megleptem, de annál is jobban érdekel az amit majd az ő szájából hallhatok és egyébként is tudni szeretném, hogy ő vajon miként vélekedik az elmúlt napról. Bárhogyan is én tiszteletben fogom tartani az akaratát!
- Jelenleg te vagy az egyetlen jó dolog az életembe és nem engedlek olyan könnyen ha te nem akarod?! - ez már tekinthető kérdésnek és várnám rá a választ. A külvilág szerint én mindenkit csak eltaszítok magamtól, hát most nem ezt fogom tenni...

- Dehogy! Csak nem hiszem, hogy ezeket a bókokat meg is érdemelném, szebbnek hiszel, mint valójában vagyok. - Nem várom el tőle, hogy meg is értsen, főleg hogy a női logikát nagyon is nehéz követni, na meg megérteni. Elismerem túl kritikus vagyok magammal, de melyik nő van teljesen megelégedve azzal a látvánnyal, amit tükörbe nézve lát? Elárulom, egyikünk sem. Mindig tudunk találni magunkban valami apró kis hibát, amit a férfi szemek nem is képesek észre venni, de mi tudjuk, hogy ott van és ez feszélyez.
- Mellettem nem is tudnád, talán azt a kis részletet elfelejtettem megemlíteni, hogy nagyon rossz alvó vagyok. - Azt inkább már nem is tenném hozzá, hogy van amikor túlságosan is intenzíven álmodok és olykor előfordul, hogy kezem - lábam mozog miközben alszok.
- Benne vagyok azzal az apró feltétellel, ha reggel én készíthetem a kávédat. Megígérem kíméletes ébresztőben lesz részed. - Ha Liam sem fog harapni, akkor nem sem lesz semmi okom arra, hogy harapjak, ami csak is jót jelenthet neki, mert ki tudja, hogy szám merre fog kalandozni.
- Nem bántottál meg, csak őszinte voltál velem és kiderült, hogy nem viselem túl jól a túlzott őszinteséget. Ahogyan most is megleptél azzal, hogy mennyire őszinte vagy velem, számomra ez az egész még annyira különös, eddig senki sem volt ilyen velem, mint te Liam. - Egyre inkább érzem magam rossznak azért, mert én csak szórakozni vágytam vele, de neki egészen mást jelentek. Ahogy egyre több időt sikerül vele töltenem úgy enged egyre közelebb és közelebb magához. Rettegek attól, hogy csalódást fogok neki okozni, de ismerve magamat ez elkerülhetetlen.
- Liam fogalmad sincs arról, hogy mire vállalkoztál. - Halványan rámosolygok, ez csak pár pillanatig tartott. Karja után kapva dőltem hátra az ágyon, remélhetőleg engedte magát és Liammal együtt elkényelmesedve feküdtünk vissza. Oldalamra fordulva egyik kezemet fejem alá téve figyeltem, csak néztem egy árva szó nélkül. Szabad kezem oldalán kalandozott, olykor eltévedtem izmos kockái között ujjbegyeimmel.

- Hát ezt nem nagyon tudom elhinni. - Soha életemben szebb nőt mint ő még nem láttam, ami azért nagy szó szerintem és biztosra veheti, hogy nem fogom annyiban hagyni, csak egy kicsivel más szemszögből próbálom majd megközelíteni a dolgot. mert én tudom, hogy nagyon is igazam van, hiszen ez a munkám... kideríteni azt igazságot és azt mások tudtára adni és nem az számít, hogy mások mit gondolnak, habnem hogy valójában mi minden rejlik a szavak mögött.
- Akkor már én is elárulnám, hogy én pedig roppant éber alvó vagyok... - Azaz nem fogunk unatkozni. Én szinte bármilyen apró kis neszre képes vagyok felriadni, szinte már kipattannak a szemeim bármilyen kicsi és másoknak jelentéktelennek tűnő neszre, zajra. Nagyon ki ütnöm magam ahhoz, hogy igazán mélyen el tudjak aludni- Szóval, minden bizonnyal jól megleszünk és hosszú éjszakák elé nézünk.
- Hát azt tényleg meg tudnám köszönni... - Általában tudom értékelni a dolgokat és hálátlan egyénnek sem tartom magam... és őszintén bíztam abban, hogy reggel majd tényleg ő készíti el nekünk a kávét és nem kell külön megkérnem rá. Nem vagyok lusta csak tudni illik amit más készít az mindig annyival jobb, finomabb és jobban is esik.
- Őszintén, nem egészen világos a számomra, hogy mi ebben annyira különös ez... ahogyan azt sem, hogy én milyen vagyok veled...? - Most már tényleg tudni szeretném, hogy miről is van szó itt valójában, de még jobban szeretném ezt mind reggel megtudni, legalább is még néhány óra elteltével.
Én próbálok mindig mindenkihez őszinte szavakkal fordulni és tisztelni azokat akik arra méltóak és megérdemlik az emberek jóságát.
- Valóban nem, de úgy érzem, hogy egy próbát mindenképpen megér és ha nem megy hát nem fogjuk erőltetni és senki sem fog a másikra újjal mutogatni, mert senki sem lesz hibás, rendben? - Szerintem ez így egy nagyon is fair játék én pedig különösképp szeretnék egy esélyt adni ennek az egésznek. Még adtam egy gyors csókot édes ajkaira majd a hátamra feküdtem esetlegesen ha szeretné megkockáztatni a dolgot és megpróbálkoznánk így összebújva aludni akkor most még megteheti... Magunkra húztam a takarót abban bízva, hogy akkor most végre aludhatunk is csöppet, mert kezdem nem beszámíthatónak érezni magam.

- Nézzél alaposan végig rajtam, és akkor meglátod, hogy mennyire hibám van. - Liam csak az összképet lássa belőlem, ezért biztosra veszem, hogy nem veszi figyelembe a vastag vádlimat, ahogy a széles csípőmet sem. Vagy csak tényleg ennyire kritikus lennék magammal? Mindenkitől eddig azt hallottam, hogy szép vagyok, sőt a gimiben mindig én nyertem a bálkirálynői címet, de ez édes kevés még mindig ahhoz, hogy magamat úgy lássam, mint a többiek.
- Akkor oda fogok rá figyelni, hogy még véletlenül se keltselek fel. - Idegen helyen vagyok olyan ágyban, ahol még nem aludtam, természetes, hogy nehezebben fog menni, de talán sikerülnöm fog, hiszem egy ilyen férfi mellett semmi baj sem érhet.
- Biztos vagyok abban, hogy valahogy tényleg meg tudnád köszönni. - Sejtelmesen rámosolygok, még el sem aludtunk, de már várom az édes ébredést. Nálam nem bevett szokás, hogy egymás után két nap is ugyan az a férfi mellett fogok felkelni, ez valami egészen új, amit most művelek.
- Az benne a különös, hogy őszinte vagy, és nem szoktam ilyen férfival találkozni. Liam, kedves vagy velem, oda figyelsz rám és neked nem csak az számít, hogy neked legyen jó. - Eddig a férfiak többsége miután megkapta azt amit akart tőlem, mind köddé váltak, persze meg tudom érteni, hogy senki sem vágyik kapcsolatra olyan nővel, aki ilyen gyorsan oda adja magát.
- Elfogadom a feltételeket. - Akaratlanul is bele mosolyogtam a csókba. Aztán pedig olyat tettem, amit egyébként soha nem szoktam. Nem tudom, hogy miért akartam megtenni, de oda bújtam hozzá. Fejemet vállára hajtottam, éreztem teste melegét, amitől megnyugodtam, innentől rövid út vezetett az édes álmok földjére.