Név: Fenrir Vidarr
Becenév: Nemigen vannak a környezetében emberek
Kor: 34
Születése hely, idő: 1978-január- 1 / Norvégia-Andoya szg-Bleik
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: művész
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Halálosan nyugodt. Egykori világjáró, jelenleg művészember. A szülei megszállottan szerették a Skandináv mitológiát, a nevét is ennek köszönheti. Jelenleg magányos farkasként él, Las Vegas vonzáskörzetében egy sivatagi farm remete szobrászaként. Mániái a kövek és az agyag. Vés.. formál.. életre kelti elméjének legrejtettebb titkait, gyermekkorában megalapozott és kiteljesedett fantáziavilágát. Műveinek alapja a mitológia, ami édesanyja folytonos elbeszélései nyomán kitöltötte szinte az egész gyerekkorát. Mindig is egyedül tengette a napjait. Hiába vették körbe emberek, nem magába forduló, csak.. SZABAD!

Külső: Szabad egyéniség. Ezáltal bármit is visel, alapkövetelmény számára, hogy kényelmes legyen. Leginkább a régi, hippivilághoz hasonlatos öltözeteket visel, hosszú haj, lezseren, alkalmanként összefogva. Testét néhol tetoválások borítják a világkörüli utazások itt-ott megjelent véletlenszerű vagy épp fellángolásos bizonyítékaként.

Előtörténet:

Hogy az életem? Mindig is egyszerű életem volt. Egy apró halászfaluban születtem a Norvég szigetvilág peremén, apám halász volt, kemény ember, mégis nyájas, mikor az este hazatért, és csókkal üdvözölte anyám homlokát. Nem volt könnyű élete.. De soha egy átkozott, szó nem hagyta el azt a nagyszerű szájat, ahogy anyám is mindent megtett, hogy én segítőkész és tiszteletteljes felnőtt legyek. Aztán.. amikor elért a tizenhat, és ott azt mondják, most már férfi vagy, én is besegítettem a halászhajó peremén, behúzni a nehéz hálókat, és pénzzé tenni azt amit az Istenünk adott. Évek teltek el.. Talán csak egy, talán több is, de a minden napos robot.. én úgy éreztem ennél több vagyok. Sokkalta több.
Soha nem tanultam. Mindaz a tudást ami most a fejemben terem, az élet és a tapasztalat ragasztotta rám. Amikor apám elé álltam, megköszönve hogy felnevelt, de érzem, itt az idő mennem kell, egy szót se szólt.. Talán nem esett olyan rosszul még azelőtt semmi sohasem. Egy kimért bólintás… a mozdulatban a tisztelet.. mégis könnytől nedvesek azok a megfáradt, gesztenyebarna szemek, amik folytonosan csak engem figyelnek. De nem tehettem mást.. Éreztem, hogy mennem kell, és én is hagyva egy csókot anyám kipirult arcán, felültem az első Bohan-ra vezető kompra.

A következő évek.. elteltek. Egyik a másik után, kevésből is éltem, hol itt csurrant, ott cseppent de én mindig elviseltem, és ugyanazzal a mosollyal az arcomon, akár a hideg köves tengerparton is köszöntöttem a nap első sugarát.
Amszterdam.. London.. Párizs.. egyéb európai helyek, mindenhol eltöltöttem némi időt, egy hónapot.. fél évet, és tanultam. Ismerni akartam a világot, minden egyes négyzetcentiméterét ahogy körülölel, megismertem hiteket.. embereket.. népeket, és magamévá tettem azon elméleteket amik előrébb vittek az életben.
Hogy hogy kötöttem ki végül itt? Nem tudom. A mai napig nem értem mi kényszerített, hogy itt maradjak, egyszerűen úgy éreztem, itt a helyem!
Egész életemben emberek vettek körbe, hol jók, hol rosszak, én mindig csak tapasztalatokat szereztem és megtanultam, hogy ember legyek.
Magányban élek.. mégsem érzem, hogy magányos volnék. Itt van nekem a hitem, a másik világ keltette életem, az ezernyi szín.. alak és forma a fejemben... és egy világ.. egy olyan amelyben élek. Tökéletes.. Minden tökéletes. Tökéletes az életem.. Érzem a teljességet.

Fenrir Vidarr!
Egy igazi világjárót is meg tud babonázni ez a bűnös város, számomra érthető hogy miért is maradtál Vegasnál. Mivel mindent rendben találtam a történetedben, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit. Fenrir, néha a magányos farkasoknak is szükségük van társaságra, ezért azt ajánlom, hogy foglald el a játékteret!