A sivatag gyéren lakott hely, csak az jön errefelé, akinek erre van dolga vagy egy hullát akar ide kitenni. Nem túl barátságos hely, és az én utam erre vezetett. Az autóút a sivatagon keresztül halad át, ezen az úton haladok a szüleim nyaralójába. Amikor megtudták, hogy ide költözöm rögtön vettek egy kis házat errefelé, az összes spórolt pénzük ráment. Hiába kértem, hogy ne hozzanak ekkora áldozatot értem, de ragaszkodtak hozzá. Én jobb helyen is el tudtam volna képzelni azt a pénzt, szerintük viszont ez remek befektetés, és amúgy is nyaralót akartak belőle venni. Én nem kételkedek a szándékukban, azonban kevés ember álma egy sivatag közepén álló ház. Első hallásra furán is hangzik, hogy van a sivatag kellős közepén található egy nyaraló, de azért hívtuk annak mert a családom csak akkor jött ide ha látni akartak. Ennek a kifejezésnek semmi köze az ember által elképzelt tengerparti nyaralóhoz, csak mi használtuk a házra ezt a kifejezést. Mindig itt szálltak meg, a hotelszobáknak itt borsos ára van, nem azt mondom jól keresnek és világéletemben nem szenvedtem hiányt semmiben a húgommal, de azért mégsem keresnek annyit, hogy ezt megengedhessék maguknak.
Szóval haladtam az úton, és betartottam minden KRESZ szabályt, és egy darabig nem is volt gond minden ment a maga útján, nem vettem észre semmi szokatlant. Rádiót halhattam miközben vezettem, és pont az egyik kedvenc slágeremet adták. Jól éreztem magam, doboltam a kormányon a zene ritmusára, azt hiszem még én is énekeltem kicsit. Ekkor hallottam valami durranást és éreztem hogy kicsit érdekesen megyek az autóval. Ezért félreálltam és kiszálltam, és szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a járgányom két kereke elszállt. Ezt kapja az ember Istentől, ha nem tud énekelni, de ennek ellenére nyávogásra adja a fejét. Mindegy amúgy sem tudok nagyon gumit cserélni.
Talán egy órát vártam az út szélén dekkolva amikor tudatosult bennem, hogy erre igazából a kutya se jár ráadásul a sivatag kellős közepén vagyok víz nélkül. Gyorsan kellet cselekednem, mert választhattam, hogy vagy szomjan halok vagy a vadállatok tépnek szét. Persze térerő nincs a telefonomon, itt mindig meghal a telefonom, gondolom a szolgáltató hatásköre idáig nem terjed ki. Nem bírtam tovább a fenekemen maradni valamit tenni akartam, viszont tíz centis magassarkú van rajtam amit nem hosszútávú gyaloglásra terveztek. Azért így is sétálás mellett döntöttem. Nem emlékszem milyen útvonalon mentem, csak bolyongtam. Alig mentem pár métert és letört a cipőm sarka. Elképzelni sem tudtam, hogy még mi lesz még, de ha tippelnek kéne akkor remélhetőleg egy kígyó fog nekem ugrani. Ahogyan összeszedtem a cipőm maradványait fényt pillantottam meg fa távolban. Ezek szerint van olyan elvetemült aki itt él, de ki nem szarja le nekem pont kapóra jött. Közelebb mentem és egy ház alakja rajzolódott ki előttem. Azt hittem sosem érek oda, de még is elmásztam az ajtóig.
Egyszerű a ház, nincs kicicomázva, semmi giccses nem volt benne. Vajon ki lakik itt. Talán a vasorrú bába? Mert az azt jelentené, hogy édességből van a háza. Ha tényleg így van akkor nem tudom hol késik Jancsi. Amik bekopogtam szertefoszlott a mézeskalácsház ötletem. Az ajtó tömör fa, semmi cukros nincs benne.
Megfordult a fejemben, hogy pofátlanság egy olyan embert zavarni aki ide menőekül a város elől. Talán tud rám áldozni pár percet az életéből, mert az enyém jelen helyzetben az ajtó túloldalán lévő embertől függ.
Halk léptek zaját hallottam meg talán kulcsőrénest és már csak az futott végig az agyamon, hogy ki a fene zárja be itt az ajtaját. Még is ki rabolná ki? A kaktuszok? Nyílt az ajtó és én alig pillantottam már is beszélni kezdtem.
-Elnézést a zavarásért, de defektet kaptam az úton és a telefonom nem működik, telefonálhatnék magától? Becsület szavamra nem vagyok sorozatgyilkos nem akarom megölni csak és kizárólag telefonálni akarok meg talán némi víz.- Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezután, remélem megesik rajtam a szíve és megengedi, hogy lerohanjam a telefonját. Máskülönben csúnya kimenetelt is véget érhet az életemnek.

Fura, itt álok egy idegen ember ajtaja előtt és abban reménykedem, hogy nem járok úgy mint abban Százlábú című horrorfilmben. Ennek fényében is azt akartam, hogy valaki otthon legyen, nem azt mondom nem ettől függ az életem, de semmi kedvem a szabadban tölteni az éjszakát. Szabad akaratomból sem megyek a természetbe, úgy gondolom ez mindkettőnk számára előnyös megoldás. A természetjárás és én három különböző dolog, a legtöbb rovarfajtától félek és sátrazni is utálok. A családommal sokszor táboroztunk valamelyik tó közelében. Egy darabig jó móka volt, úgy tizenéves koromig. Egy sátorban aludtam a húgommal és folyton veszekedtünk. Mindez már régen történt és még is kellemes emlékké váltak. De ettől még nem szívlelem a kirándulásokat, viszont azzal nincs bajom ha valaki velem ellentétben kedveli az effajta kikapcsolódást. Én inkább csak jobbára sétálgatni szeretek az erdőben.
Végre kinyílt az ajtó és az örült tudósról alkotott teóriám megdőlt. Egy kicsit hippire hajazó férfi állt előttem. Egész jóképű ahhoz képest, hogy láthatólag nem él együtt a 21. századdal.
- Igen tisztában vagyok vele, de a cipőm már kevésbé így fogta magát és egyszerűen öngyilkos lett.- Végigfuttat rajtam a szemét, nem olyan perverz módon mustrált csak felmért hiszen még soha életében nem látott. Úgy látszik a szájmenésemet már kevésbé díjazta, de nem is mindenki értékeli a humoromat. Mindig megered a nyelvem ahányszor kellemetlen helyzetbe kerülök.
- Hát ez bizony nagy baj, a szüleimhez indultam amikor defektet kaptam és aggódni fognak ha nem érek oda. Belegondoltam, hogy igazából nincs túl sok választásom. Most vagy bemegyek vagy kint tölthetem az éjszakát és gyalog mehetek a szüleimhez.
- Nahát ez igazán rendes tőled, nem tudom hogy hálálhatnám meg, most nagyon vágyom egy forró fürdőre. Gondolom most elég szörnyen nézhetek ki, de hidd el ha megszabadulok a kosztol rám sem fogsz ismerni.- Tényleg kevés ember engedné meg egy idegennek, hogy a házában aludjon. Igaz most szorult helyzetben vagyok és neki csak megesett rajtam a szíve, de legalább van benne annyi emberség, hogy nem hagy kint meghalni a sötétben.
- Nos, azt hiszem, hogy elfogadom az ajánlatodat. Tényleg nagyon sajnálom, hogy pont éppen téged kell zaklassalak, de mint látod nem vagyok ismerős a környéken és annak is örülök, hogy találtam egy olyan lényt aki nem akar a seggembe harapni. Közel s távol nem láttam senkit rajtad kívül és nem szívesen osztanám meg az alvóhelyemet egy vadállattal. Tudod kínos lenne ha összemelegednek vele és másnap reggel meglátnánk egymást.- Már megint feleslegesen fecsegek ennyit és ráadásul még hülyeségeket is beszélek. Most azt fogja hinni, hogy habár nem vagyok sorozatgyilkos, de attól még bolond igen.

Milyen középkori körülmények uralkodnak itt, nincs víz, se áram. Tisztában vagyok vele, hogy ez a sivatag, de ma már vannak olyan technikai eszközök amik a sivatagi életet is kényelmessé teszik. Láthatóan a férfit nem zavarja ez a nomád körülmény, sőt azt mondanám majdhogynem élvezi is. Bezzeg én még egy tisztességes fürdőszoba nélkül sem tudok meglenni. A nemrégiben elhunyt dédinagymamámnak is hasonló háza volt, csak vázjogházas. Télen mindig jó meleg volt és nyáron pedig finom hűvös. A halála után sajnos eladtuk a házat, a mai napig hiányzik, hiszen a gyermekkorom egy kisebb részét ott töltöttem el. Viszont a fürdőszobahiányt már akkor is megszenvedtem, de akkor még jobb mókának tűnt mint most.
- Ne butáskodj, így is nagyon sokat megtettél, nem is tudom, hogyan fogom ezt meghálálni neked.- Szélesre nyitotta előttem az ajtót és beengedett az otthonába, az emberek legféltettebb szentélye. Kissé bátortalanul léptem át a küszöböt mivel koszos a lábam a sok gyaloglástól és mert egyáltalán nem ismerem ki itt magam, még új a hely kell egy kis idő amíg felengedek.
- Nagyon szépen köszönöm.- Nem sakálok neveltek fel, anyukám úgy tanította ha valaki szívességet tesz nekünk az a minimum, hogy köszönetet mondunk érte ha már esetleg meghálálni nincs módunkban.
- Azt értem, de a sivatagban is vannak oázisok, de ne fáradj a vízmelegítéssel, majd a hideg vízben megmosakszom amúgy is baromi meleg van. - Nem tudtam megállni, hogy ne kuncogjak.- 6 éves korom óta nem fürödtem dézsában, de aztán ne leskelődj.- Tettem hozzá viccesen és megengedtem mellé még egy kedves mosolyt is. Épp eszű felnőtt ember amúgy sem csinál olyat, legalább is remélem.
- Oh... igen tényleg, de neveletlen is vagyok, Selene Miller-nek hívnak, igazán örülök, hogy megismerhetem kedves... - Kezet nyújtottam felé és vártam, hogy a vendéglátóm is bemutatkozzon. Kétségbeesésemben elfelejtettem bemutatkozni, meg aztán arra számítottam, hogy van itt valami telegráf vagy valami amivel jelezni tudnék anyáméknak, hogy csak később tudok menni, jah és az autóklubbot sem ártott volna hívni. Mindegy holnap is ráér, addig meg eleszek itt.