Fenrir eldugott farmja a sivatagban

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 02.03.13 3:17

Selene & Fenrir

Érdekes Fenrirel beszélgetni, ő olyan érdekes és izgalmas életet él. Viszont még is furcsa, annyira nyílt és egyenes, mintha nem lenne mit szégyellnie. A legtöbb ember nem ilyen könnyen avat be másokat a privát intim szférájába, nekem már az is sok ha valaki fél milliméterrel közelebb áll hozzám a pénztárnál. Azonban Fenrir homlok egyenest eltér bárki mástól akit eddig ismertem, annyira különös sosem találkoztam még csak hozzá hasonlóval sem. Teljesen levetkőzte az emberiség összes negatív tulajdonságát ami az evolúció során ragadt rá, mintha benne összpontosulna Budha minden nyugalma, elképesztő, bárcsak nekem lenne ilyen birkatürelmem. Kíváncsi vagyok hogy csinálja, olyan természetesen boldognak tűnik, vajon mit szed?
- Nahát, én sajnálom, nem tudtam, nem akartam egy bizonyos határt átlépni, főleg mert csak egy idegen vagyok,de tudod ha az embernek van családja akkor olyan természetesnek tűnik, hogy másnak is van, bele sem gondoltam, hogy talán a tiéd már nem él.- Most nagyon pofátlannak éreztem magam, belemásztam a magánéletébe, ez nem tartozik rám. Ha régóta ismernénk egymást akkor esetleg, de pár óra ismeretség után azért nem illik így letámadni az embert. Tudom, hogy Fenrirt ez annyira nem zavarja, de nekem volt gyerekszobám és tudom, hogy mit illik és mit nem még ha néha úgy tűnik is, hogy nem vagyok az ítélőképességem teljes birtokában. Aki ismer az tudja, hogy milyen szétszórt és szeleburdi tudok lenni.
- Biztosan sok érdekes dolgot láthattál, néha én is ilyen utazgatós életre vágyom. Egyszer olvastam egy francia kislányról, talán nem sokkal fiatalabb nálam, de Afrikában nőtt fel. A szülei fotográfusok és ott éltek a törzsekkel és ott is hozta az anyja a világra. Azt írták róla, hogy megérti magát az állatokkal, többek között egy elefánt és egy oroszlánkölyök a barátja. Hát nem érdekes?- Még mindig kicsit zavarban vagyok, nem tudom Fenrirt olyan egyszerűen kezelni, mert annyira eltér az átlag embertől, hogy már azt kell feltételeznem, hogy nem valóságos személy csak a képzeletem agyszüleménye és én most éppen a sivatagban haldoklom valójában.
Fenrir kiment én pedig magamra maradtam a gondolataimmal. Lassan komótosan vettem fel azt a ruhát amit tőle kaptam. Még mindig nehezemre esik napirendre térnem a történtek után. Remélem a szüleim nem aggódják halálra magukat miattam. Semmilyen életjelet nem tudok adni magamról, a telefonomon nincs térerő és egyértelmű, hogy Fenrirnek sincs ha egyszer áramot sem használ.
- Készen is vagyok, köszönöm a türelmedet.- Ha már nem tudom viszonozni a kedvességét ezért megjutalmazom egy mosollyal. Szerintem ez a minimum ha már ilyen rendes hozzá.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 14.03.13 18:25

- Semmi baj ezzel.. - mosolyogtam újfent a szemeibe, mert ez így is volt. Soha nem volt semmi.. amit titkolnék az emberek elől, mert egyszerűen nincs értelme. Megtanítottak rá az elmúlt évek hogy az ember hogyan élhet boldog életet, ha elenged mindent ami negatívan érintheti és tönkreteheti ott benn. Hát én már évek óta elengedtem mindent. Most... csak önmagamnak éltem. Magának az életnek.
Azután mégis záporoznak az újabb kérdések, amiket egy percig se bánok, jól esik valakivel csak úgy.. beszélgetni, és még ha nem is tartok tőle hogy esetleg megfázna egy szál törölközőben, hisz meleg van itt benn, addig mégis talán kényelmesebb lenne ha ő is.. én is elnyúlhatnánk a kandalló mellett és úgy folytathatnánk az eszmecserét. A következő szavakon mégis csak elmosolyodom kedvesen és talán el is tart egy rövid pillanatig, míg enyhén összehúzott, gondolkodó szemekkel válogatom meg a válaszom.

- Igen.. Egyes elzárt közösségekben az emberek hihetetlen dolgokra képesek.. - mosolyogtam továbbra is és nem mert nem akartam volna folytatni a témát, hanem mert tényleg úgy ítéltem meg, hogy úgy lenne a jobb mindkettőnknek, hozzátettem. - De ha felöltöztél, folytatjuk. - biccentettem felé, azzal kiléptem az ajtón.

Odakinn.. nem töltöttem az időt üres gondolkodással. Csak a csillagokat néztem. A Cassiopeia-t... a Perseus-t és a Draco-t. Szerettem a csillagokat. Millió számra hallgattam a meséket róluk, régen.. még anyám szájából, kisgyermekként a szoknyájához bújva. Lassú mosoly húzódott végig az arcomon az emlékre, azzal amikor a hangját hallottam csak akkor léptem vissza a házba hogy újra belenézzek a szemeibe.

- Nem tesz semmit.. - biccentettem a szemébe, és ahogy a szemem először a hintaszékre, majd a kandalló mellett megférő vastag birkaszőrmére esett, csak akkor pillantottam vissza a szemeibe.

- Ha nem vagy szomjas.. éhes... - hagytam némi időt mindkét szó után, hogy válaszolhasson - Vagy esetleg álmos, akkor esetleg folytathatnánk az előző bezsélgetést. - intettem kézzel a puha szőrme felé, a szemöldököm intésével is jelezve, de azután mégis még hozzátettem. - Jól áll! - utaltam vissza a díszes köpönyegre amit még Afganisztánból hoztam magammal.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 19.03.13 7:39

Selene & Fenrir

Ahogy haladtunk egyre többet tudtam meg a gáláns szállásadómról, habár nem vitte túlzásba az egyszer biztos, de végül is nem bánom annyira, nem is ismerjük egymást és én rátörtem, igaz, hogy bajban voltam, de viking istenek látják a lelkemen, hogy nem így terveztem, nem tehetek róla, hogy nincs telefonja, de még egy telegrafálója sincs vagy füstjelzője. Az volt a terv, hogy jelet adok magamról és valahogyan visszabotorkálok a kocsimig és ott megvárom az autómentőket. Minden esetre próbáltam alkalmazkodni a helyzethez és kevés terhére lenni Fenrirnek, még ha sokat beszélek is. Nagy szívességet tett nekem még úgy hogy nem is ismer, ez kedves tőle, de lehet, hogy ezután soha többé nem látom és nem akarok túlságosan megkedvelni mert akkor hiányozna és nem szeretem, ha egy számomra fontos személy hiányzik az életemből.
Amíg átöltöztem addig Fenrir kint várt nem tudom, hogy mit csinált odakint, talán a csillagokat kutatta. Miután már úgy éreztem, hogy minden testrészem tökéletes fedésben van, szóltam neki, hogy bejöhet.
- Ami azt illeti szomjas vagyok, és ha nem akarsz nem kell beszélgetned, tudom nem úgy tűnik most neked, de csendben is tudok maradni, nyugodtan tégy úgy mint mielőtt idevétetem, csak természetesen. Az az érzésem támadt, hogy úgy is udvarias választ fog adni mint eddig mindig és sorozatgyilkos komolyságú ábrázattal mond még valami tömöret ezzel agyoncsapva a beszélgetést. Faggatni nem akarom mert semmi közöm a dolgaihoz és bármennyire nyitott is azért az intim szférájába nem szívesen gyalogolnék bele, azt senki sem szereti.
Láttam, hogy a szeme ingázik, de amíg beszélünk tartom vele a szemkontaktust úgy ahogyan illik és miután beállt köztünk a csend tekintettem csak hátra, akkor is csak lopva. Egy hintaszéket láttam meg a kandalló előtti szőrmét. Fura az a kiterített állatbőr, általában, medveszőrt szoktak elé tenni, de ezt még beazonosítani sem tudtam. Nem tudtam mit akar, leülne mert fáradt vagy üljek oda? A második opció mellett döntöttem, de hová üljek? A hintaszék minden bizonnyal az ő hely, de egy döglött állatra sem akartam leülni, de aztán legyűrtem minden undoromat és elhelyezkedtem rajt.
- Köszönöm, de te vetted, a te ízlésedet tükrözi ami nagyon kifinomult teszem hozzá.
Jólesett, hogy megdicsért, mondjuk kinek nem esik, jól ha bókolnak neki. Helyet foglalásom után néztem, hogy Fenrir mit csinál és vártam, hogy mi következik ezután.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 19.03.13 14:10

Elmosolyodtam a szavain.

- Nem.. Egyáltalán nem vagy a terhemre. – tartottam még mindig a szemeit, de aztán hirtelen, minden előjel nélkül indultam meg a konyhai részleg felé, nem sietve csak épp.. hozzászoktam hogy mindig azt teszem, amilyen köd épp megjelenik a fejemben. Az most mellékes, hogy egyéb esetben ópiumos e. Most.. tisztán láttam mindent. Az istenek eledele csak az alkotáshoz kellett…

- Pusztán nem szoktam meg a vendégeket, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretném őket. – mosolyogtam a bajszom alatt, ahogy neki háttal egy a szárítóból felemelt pohárba színig töltöttem a vízet, azzal visszafordulva felé, a pohár alja félhangossan koppant fel a márványpulton. – De egyébiránt ha szeretnél inkább valami különlegesebb teát, vagy esetleg gyümölcslevet, szívesen csinálok neked. – pillantottam fel a szemeibe, szívélyes mosolyt erőltetve az arcomon, nem mert nehezemre esett, egyszerűen csak elszoktam tőle. Itt vagyok már nagyvonalakban… vagy 3 éve, azóta ha havonta megjelenik az ügynököm, vagy kettő? Már nem is tartom nyilván az időket, néha bevásárlás.. gázolaj.. csak a kötelező körök mindenfele, de nemigen szoktam szívélyeskedni, kivéve ha a a helyzet megköveteli, de… Mindegy is. Ez most nem lényeges. Mindenesetre jól esett, hogy valakihez beszélhetek, csak épp az évek nagyon elszoktattak tőle. Bele kell rázódjak. Megint..

Az útközben szőrmén elhelyezkedett alakjára pillantva viszont egy pillanatra megint kiesett a világ. Csak az arca ütközött a szemembe, ahogy a kandallóban izzó parázson néha fellobbanó lángok fénye érdekes alakzatokkal játszott az arcán, azon a tiszta bőrön.. hamvas… zsenge.. hibátlan és tökéletes. Mosolyognom kellett. Csak lehajtottam a fejem, és igyekeztem visszaszorítani a hirtelen fejembe törő ihletet, de erős a gyanúm, hogy később még köszönni fog. Ilyen ez a művész lélek.

- Nos… - kezdtem bele aztán helyette – Mindenesetre neked sokkal jobban áll. – mosolyogtam el megint, tovább várva a válaszát az italt illetően. Szívesen készítettem volna el valamit. Talán akkor én is iszom vele. Ha már ez a mai nap ilyen különlegesre sikeredett… Valahogy ünnepeljük meg!

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 22.03.13 2:26

Selene & Fenrir

Azt még értem, hogy nem szereti az embereket ezért elkerüli őket, de azt már nem tudom elképzelni, hogy egyetlen egy barátja sincsen, még egy kutya sem, és pedig erre utaló jeleket sem találtam. Nincs póráz sem pedig tálka amiben az ennivalót tárolja a kutya számára. Ez annyira bizarr, itt áll velem szemben egy olyan ember akinek nincs szüksége emberi kapcsolatra szüksége ami azért abszurdum mert még a szoknyapecérek is igénylik a figyelmet még ha nem is állandóan csak egy nőtől. Viszont mindezek ellenére kedves és odaadó, annyira édes és tele van ellentmondásokkal. Két dolgot találok valószínűleg, egy, ő egy robot, vagy kettő űrlény, más magyarázat nem létezhet.
- Azt akarod mondani, hogy még az ördögszekér sem tér erre? Egy barátod sincs, akit szívesen látnál? Családtagod, vagy akárki?
Lehet kicsit túl kétségbeesetten kérdeztem, de én e nélkül a kettő nélkül el sem tudom képzelni az életemet. Adtam Fenrirnek egy esélyt, hogy megmagyarázza a dolgokat. Tudom, hogy nem érint, de nem tudom visszafogni a kíváncsiságomat. Annyira meg akartam fejteni a jellemét, hogy szinte már fájt, de az az érzésem, hogy sosem fogom megérteni, mert nem is lehet megérteni, talán csak el kell fogadni és kész.
- Mindenesetre egész ügyesen rázódsz vissza a társalgásba, már nem is érzem annyira kínosan magamat.
Értékelem az erőfeszítést, hogy a kedvemért próbál emberien viselkedni, pedig mindössze egy éjszakáról és talán egy fél napról van szó. Tényleg megértem ha esetleg nem lenne kedve beszélgetni, hiszen nem lehet mindenki ilyen szószátyár mint én.
- Egy tea igazán jól esne köszönöm, te is velem tartasz?
Örülnénk ha együtt teáznánk mert az ilyen dolgok kicsit mindig közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Legalább is ez az évszázad tapasztalata. Közben elbűvöl a pattogó tűz látványa, utoljára akkor volt hozzá szerencsém amikor a családommal elmentünk a hegyekbe kirándulni, és az sem mostanában volt. Aztán éreztem, hogy valaki néz, de nem mertem az illetőre pillantani csak elpirultam.
- Ne dicsérj ennyit mert... szégyenlős vagyok.
Nem mondhattam azt, hogy elpirulok mert azzal már elkéstem, meg nem is akartam bevallani mert mi van ha tévedek, így csak legyeztem magamat picit mintha kicsit meleg lenne a tűz körül.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 22.03.13 19:44

- A családom már meghalt. Ők egy másik világban várnak rám - mosolyogtam még mindig háttal, teletöltve a poharat. Már rég megbékéltem a halállal. Először is mert már számtalanszor néztem a szemeibe.. és másodsorban mert kellett. Már rég nem az az ember voltam aki egykor még talpra kerekedett Norvégiában, hogy bejárja a világot. Annál sokkal több lettem! Mint aki már leélt vagy ezer életet... - Barátok.. - fordultam aztán útközben meg.. - Vannak barátaim.. messze innen. Rengeteg. - mosolyogtam a szemeibe de nem is igazán meggyőzni akartam - De ők mindig velem vannak. Itt! - mutattam a halántékomon át a fejemre, mert valóban így is volt. Velem voltak. A fejemben és a szívemben. Egyedül sem voltam magányos, mert soha nem voltam egyedül idebenn.
A következő szavai mégis visszazökkentenek később a társalgásba és muszáj volt elmosolyodjak.

- Ne haragudj, ha miattam kínosan érezted magad. - beszéltem a szemeibe - Csak érezd magad.. otthon! - tártam szét a jobb kezem körbeintve, hiszen sosem hittem a birtoklás szentségében. Talán ott ragadt ez rám.. valahol keleten. De mégis a magamévá tettem az eszmét, és azóta aszerint éltem. A mennyei világokba úgysincs más amit magaddal vihetnél, csak a lelked...
De azután jön is a válasz a teát illetően, ezért magára hagyom a vizet és egy újabb fordulattal hátra, inkább a teavíz forralót töltöm meg, és gyújtom alá a lángot.

- Akkor egy tea rendel. - koccan a fémtartály alja a vason és veszem is ki az ezernyi ízt tartalmazó dobozkát a szekrény mélyéről. Már poros. Már rég volt hogy utoljára teát készítettem. - Pontosabban kettő.. - egészítettem ki az egészet a dobozt elhelyezve az asztalon és ekkor pillantottam csak vissza a lány felé. Szép volt.. meg kell hagyni, és a bőre... mint megannyi csillag menedéke, úgy tükröződött vissza a rá vetülő tűz fényében. Muszáj volt elmosolyodjak. Mint a márvány bársonyszerű szőre, ihletet adott, de a faragásnak nem most volt itt az ideje. Viszont megjegyeztem. Örökre. És a holnap új napot hoz, de a ma a mai napé, épp ezért is került elő a két öblös bögre amíg a víz forrásnak indul a tűzhelyen és akadt meg rajta a tekintetem.

- Hát ha csak az igazat mondom... - mosolyogtam megint el, de nem is szántam vele többet, egyszerűen csak a víz fütyülni kezdett a hátam mögött, én meg érte nyúltam, hogy a két bögrébe töltsem a vizet.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 23.03.13 15:21

Selene & Fenrir

Olyan természetes könnyed beszélt az egészről mintha egyáltalán nem is zavarná ez az egész és csupán egy múló dolognak tekintené az egészet. Ami valójában az is, csak furcsa, hogy képes így beszélni a szeretteiről mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a szülei várnak rá valahol messze innen és a barátai pedig távol élnek tőle. Nekem pedig ő volt olyan távoli mint egy mitikus lény amiről a nagyszüleim meséltek régen. Annyira elérhetetlennek tűnik számomra, hogy szinte érzem sosem tudnám őt megérinteni. Eszméletlen zavarba ejtő, hogy egy embertársam ily távol van tőlem és még is közel. A kezemmel megérinthetném, de a lelke olyan távoli mintha csak egy toronyba zárt herceg lenne.
- Miért döntöttél úgy, hogy távol fogsz élni mindentől amit eddig ismertél?
Sok kérdés jutott még az eszembe úgy hirtelen, de olyan butaságnak tűnt az összes. Néhány dologra magamtól is rájöttem és volt amelyikről úgy döntöttem, hogy jobb ha titok marad.
- Te tényleg nagyon kedves vagy, hogy így felajánlod az otthonodat.
Zavaromban húzkodom a Fenrirtől kapott ruhámat és inkább a tüzet bámultam tovább. Kár, hogy nem minden ilyen ember ennyire kedves, úgy éreztem magamat mintha nem is ezen a bolygón lennék, hanem valahol máshol, talán a hold sötét oldalán ami valójában tele van fénnyel és szeretettel, de az emberek még is azt hiszik, hogy sötét, valószínűleg azért mert az emberiség nem bírja elviselni ezeket a dolgokat.
- Ezt a házat is te tervezted?
Nem lepődnék meg ha azt mondaná hogy igen, ez a ház is egy műalkotás, és remélem, hogy sikerül Fenrirt rábírnom legalább egy kiáltás erejéig kimozdítanom innen. Ha csak belépőt szednék már nagy bevételre tehetnék szert és Fenrir is több megrendelést kapna és ki tudja, ha van pénze akkor arra fordíthatja amit szeret bármi is legyen az.
A tűzről a víz forrásának sípoló hangja vonta el a figyelmemet, ez azt jelenti, hogy kész a víz és nemsokára megkapom a meleg teámat ami most őszintén szólva nagyon jól fog esni. Nincs is jobb dolog a teánál ha az embernek borzalmas napja van. Várom a teámat és Fenrirt, hogy leüljön a velem szembe lévő hintaszékbe. Miközben vártam a lábamnál megláttam egy bazi nagy százlábút a lábamnál. Nem akartam eljátszani amit a póknál is ezért csak felugrottam és az ajkamba harapva folyatottam el egy sikolyt. Nem csoda, hogy nem élek a természet lágy ölén. Én és természetanya háborúban állunk az idők kezdete óta.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 23.03.13 17:09

És ekkor jött a következő kérdés... Hogy miért? Talán ez az egy dolog volt az életemben amit nem osztottam meg senkivel. Nem osztottam meg a családommal, hisz ők már egy messzi tünékeny vidék felhőlombos partjain tengetik az élet után megérdemeltet. A barátok.. Barátok ők, minden tekintetben, szíves fogadtak.. szívélyesen, és az elválás is ugyanilyen emberi volt, de én mégis éreztem, mennem kellett. Legbelül. Talán mert tudtam, valahol vár még rám a világ. Hogy a szemem elé tárja minden rejtet kincsét.. tapasztalatát, és igen, régen még biztos voltam benne, hogy ha nem szólít magához a magasságos, bármiféleképpen is fessen hiába is hogy ezerféle módon imádkoznak hozzá, még hosszú fehér szakállal is a világ vidékeit keresem. De nem. Itt vagyok. Egy helyben. De már megbékéltem. Valaki odafenn jól tudja mit-miért tesz, talán ez volt a sorsom. Egy hatalom, ami megadott mindent, többet is és színesebbet mint másoknak, ezreknek, és én nyugodt voltam. Jól tudtam az orvosok.. azt mondják próbáljam meg.. 20% az esély, de.. Esélyek? Nem, nincsenek esélyek. Csak az élet van. És annak minden gyümölcsízű, negédes pillanata amit az utolsó cseppig élvezek, amíg csak megtehetem. Ezért csak egy kevéssé részletes, de mégis igaz.. gyengén kitérő választ adtam.

- Van, hogy egyes döntéseinket, nem mi magunk hozunk meg.. De mégis elfogadjuk, hogy ez a lehető legjobb ami történhet velünk. - mosolyogtam a szemeibe és tényleg nem szomorkodtam. Élveztem. Ha az embert nem veszi más körbe, csak az ezernyi formában megjelenő mégis észrevétlen élet, meglát olyan élményeket, amik mellett egykor csak elsuhant mint egy árnyék.
Ám aztán újabb szavak, és ismét mosolyognom kellett.

- Sose hittem abban hogy valami az enyém, valami csak a tied, és pont ezért a birtoklásért ölre menjek. Nem éri meg. Sok mindent láttam már. Nem éri meg.. - sóhajtottam egy panaszosat, de csak véletlenül csúszott be egy emlék, a régi törzsek, kizsákmányolás.. pusztítás.. gyilkosság, de igyekeztem elhessegetni azokat a képeket. Elmúlt. És most ez, az ittlét pillanata sokkal kellemesebb.
Szép volt, egy pillanatra meg is akadt rajta a szemem, de azután visszatértem ahhoz amit csinálok. A teavízhez, ahogy hallottam az újabb kérdéseket, de hogy őszinte legyek nem zavart. Valóban nem, szerettem beszélgetni, kellemesen, és azt hiszem ez a lány valóban kellemes volt.

- Nem, sajnos nem.. - mosolyogtam az orrom alatt, miközben rámarkoltam a kannában forró vízre, és színültig töltöttem a poharakat. - Mondjuk azt, hogy ez inkább az ügynököm ismérve, pontosabban ő intézett itt mindent. - vetült csak egy pillanatra körbe a szemem, csak jelzés értékkel hogy mire is gondolok. - Ha rajtam múlik, nekem nem kell.. ennyi hely. - fektettem a tálcára a teákkal teli dobozt miután a port lefújtam róla, a két bögre, némi barna cukor, ha esetleg az lenne kedvére, gyümölcs.. egy citrom, jó ha édes az élet, de a savanyú az esszenciája, azzal már épp kapaszkodtam is volna a tálca két szélébe, amikor hirtelen ugrott fel.
Meglepődve kaptam oda a fejem, majd oda amerre riadtan nézett, és muszáj volt megint nevetnem. Nem kinevettem, csak éppen...

- Ne félj, nem esz meg.. - fűztem hozzá kellemesen, azzal hátrahagyva a tálcát a konyhapulton inkább kikerültem hogy odalépjek, és azt a kedves kis jószágot a kezembe vegyem. - Ez is csak az élet... - mosolyogtam a lány szemeibe, de eszemben sem volt hogy ijesztgessem, hogy a kis.. állatot közelebb vigyem, ezért csak hirtelen fordulatot vettem, és nyílva az ajtó majd csukódva amint visszajöttem, néztem fel megint a szemeibe.

- Errefelé számítani kell az ilyen fokú birtokháborításra. De ha megint zaklatna valaki, csak nyugodtan szólj nekem. - mosolyogtam továbbra is, hisz tényleg szórakoztatott, azután kitűztem célul újra a pultot, hogy a teákat is idehozhassam és a szék melletti kis asztalkára tálcástul letehessem.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 25.03.13 23:38

Selene & Fenrir

Nagyon titokzatosan fogalmazta meg, hogy valójában miért is kelt útra, hogy úgy döntöttem nem faggatom tovább. Eddig sem állt szándékomban csak ha már itt ragadtam akkor jobb beszélgetni mint kínos csendben egymást bámulni, habár azt is lehet, viszont az elég unalmas lenne, meg azt hiszem kínos is. De hát ha egy városi ember találkozik egy hozzá hasonló különccel akkor csak megkérdezi tőle már, hogy miért költözött ki a semmi közepére, mert azért is,merjük be a mai modern embertől ez nem éppen a természetes létforma. Akármennyire is tetszik ez a fajta életmód én magam már kevésbé tudok megbarátkozni az ittlevő állatokkal. Az emberek annyira eltávolodtak a természettől, hogy teljesen idegen nekik az a hely ami eredetileg az otthonuk volt. Fenrir már nagyon közelített ahhoz az életformához amit el tudok képzelni mindenki számára, csak szégyenlem bevallani, hogy nem vagyok a természet gyermeke. Pedig tényleg jó lehet így élni, és vágyom is rá, de mint már említettem én már túlságosan modern nő vagyok ahhoz, hogy visszavonuljak a természetbe és elmélkedjem a kozmosz nagy dolgain. Én amolyan nagyvilági nő vagyok aki számlákat fizet és taxiért kiabál ha nagyon siet, olyan távol áll tőle, ez az élet mint ide Jeruzsálem. Nem azt mondom ha lenne valaki akiért kiköltöznék... de nem, akkor sem tudnék itt élni, ez a sok dög kikészít, már most, pedig alig vagyok itt pár órája.
- Ha már az ügynőködnél tartok szeretném elkérni a számát, hogy vele is tudjak beszélni erről a kiállítás dologról, persze ha nem bánod.
Őszintén szólva nagyon akartam ezt a kiállítást és mindent megteszek azért, hogy létrejöjjön. Ezeknek a szép munkáknak gyönyörű ékei lehetnének egy otthonnak és még az is lehet, hogy én is vennék egy ilyen szobrot a lakásomba. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen kiállítás út lehet a siker felé, mindenki megismerni világszerte.
- Azt akarod mondani, hogy ha most idejött volna egy betörő akkor vele is leülnél teázni?
Ez persze csak egy elméleti kérdés, és azt hiszem már a választ is tudtam rá. Fenrir igazán... hogy is mondjam, rokonszenves ebből a szempontból. Nem irigyel senkitől semmit, olyan érzés fogott el mint amikor egy amis közösségbe látogattam el. Ott is minden közös volt, csak meg kellett dolgozni érte. Kora reggel keltek és napnyugtáik dolgoztak, mindent maguk termeltek az utolsó fűszálig. Most is azt éreztem mint akkor, biztonságot és nyugalmat.
- Igen az élet egyik kis csúnya tréfája ami azért van, hogy engem riogasson. Nem kifejezetten szeretem az ilyen bírtok háborítókat.
?Mielőtt Fenrir kitette volna lábujjhegyre álltam és jobban megnéztem a kezében biztos távolságból majd amikor kirakta utánaintegettem. Viszlát, te kis rondaság. Anyám mindig azt mondta, hogy ő is ezt gondolja rólam. Sebaj, ő akkor is csúnyább.
Fenrir volt olyan kedves és kihozta a teát és letette a kis asztalra én pedig mohón utánakaptam. Már eléggé szomjas voltam, tudom előbb meg kell várnom amíg megkínál, de már nem bírtam tovább, pótolnom kellett az elvesztett folyadékmennyiségemet. Kissé még forró az ital, de megfújom és lassan kortyolgatom befelé.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 26.03.13 0:46

- Nos.. rendben. – biccentettem ahogy az ügynököm számát kérte – Valahol biztosan megvan még elrejtve. – mosolyogtam a dolgon, én meg a telefon.. két külön világ. Pedig néhányszor már mondták nekem hogy kéne, ha esetleg valami baj lenne, valami hirtelen.. talán itt halnék meg. De kell valakinek jobb halál mint itt kinn, a Mennyországban ahol élek!? Nekem semmiképpen sem. – Havonta egyszer látogat meg. – kezdtem aztán mégis beszédbe, csak ahogy a forró vizet töltögetem, de aztán az újabb szavaira nevetnem kell.

- A betörők nem járnak a sivatagban. – mosolyogtam még mindig – és egyébként is.. nézz körül! Mit lehetne innen elvinni? – intettem lazán körbe hisz nem volt itt más csak kő, fa, és homok… - A betörők nem merészkednek idáig. – mosolyogtam újra a bajszom alatt amint a tálcára pakoltam a szükséges dolgokat – Sokkal jobban tartanak a naptól és az állatoktól… - nos, való igaz. Nem gyakorlott ember számára ez a klíma igen kimerítő lehet, hát még a kígyók, skorpiók, coyote-ok.. aki nem ismeri az efféle életet igen hamar elveszhet, és nem sokan kockáztatták ezt meg. Itt nincsenek értékek.
De aztán hirtelen változott minden. Kis híján sikítás.. de csak egy kis híján, és én rögtön indultam felvértezve, eszközölni a felmentő sereget, hogy kijebbrudaljam a kéretlen betolakodót. A szavain ismét felnevetek, hát még amikor szinte nyújtózkodva integet az állat után, mégis első utam a teához vezet, és a tálca alja halkan megkoccanva az asztalon áztatom be a legízesebb gyógyfüveket.

- Cukrot? – kérdeztem, habár nekem, pláne az ízvilághoz nemigen illik bele, mégis válasz helyett olyan hirtelen kap utána, hogy muszáj hogy óvatosságra intsem.

- Csak lassan… forró lesz! – hívtam fel a figyelmét, mielőtt tényleg baj lenne belőle, mihez kezdenék itt vele? Éjjel… egyedül.. de aztán úgy tűnik csak a kezdeti vehemencia volt erőteljes, később nem kapkod, és én is helyet foglalva a hintaszékben, a tüzet bámulva emeltem a számhoz a poharat.

- Hogy is lenne az a kiálítás.. – kezdtem aztán bele a semmiből, még mindig nem bámultam mást csak a tüzet, aztán lassú fordulatot véve emeltem felé a szemeimet – Amiről odakinn beszéltél. – tartottam a szemeit, tényleg szépek, pláne ahogy megcsillan a tűz a színükben és erre muszáj, hogy elmosolyodjak egy percre.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 26.03.13 7:27

Selene & Fenrir

- Igazán hálás vagyok érte, eleinte nem gondoltam volna, hogy van menedzsered mivel a legtöbb művész szabad úszó és általában személyesen az alkotókkal szoktam megbeszélni az ilyesmit, de azt hiszem boldogulni fogok vele, gondolom neki is az az érdeke, hogy minél több megbízást kapjon az ügyfele.
Annyira nem vagyok tisztában az ilyen ügynök kliens kapcsolattal, csak annyit tudok, hogy ilyenkor általában a menedzserrel kell megbeszélni az olyan ügyleteket ahol az ügyfelük az érintett. Jelen esettben a kiállítást.
- Miért ne járnának erre betörők? Mondjuk kirabolnak egy bankot és éppen üldözik őket és ide térnek be a rendőrök elől és foglyul ejtenek és itt rejtőznek el. Na jó tényleg nem vinnének el innen semmit, de attól még megszállhatnak itt. Miért? Simán megtörténhet.
Csak fantázia kell hozzá és némi paranoia, de tény, hogy a vadállatok jobb emberriasztók mint bármelyik cég által megtervezett védelmi technológia. Viszont én el tudom képzelni ahogyan áthajtanak bozótoson és meg sem állnak eddig a házig és elrejtik a kocsijukat majd betrappolnak és megkötözik Fenrirt vagy esetleg még rosszabb és addig maradnak itt amíg minden el nem csendesedik. Lehet, hogy túl sok akció filmet láttam, de én élénken el tudom képzelni az egész jelenetet, szinte már érzem a homok illatát amit felver a kocsi és szemem előtt látom a rablók alakját, szinte meg tudnám érinteni, de inkább nem töröm a fejemet butaságokon inkább iszom a teámat. -Cukor nélkül szeretem, köszönöm.
Visszaültem a csak tekintettel felkínált helyemre amit az előbb azért hagytam el mert egy százlábú elbitorolta tőlem. Csendben kortyolgattam a forró teámat, már szinte majdnem végeztem vele amikor Fenrir feltett egy kérdést a kiállítással kapcsolatban.
- Igazán nem nagy dolog, annyi az egész, hogy kiállítanánk a műveidet a galériában. Rendezünk egy megnyitót ahová fontos embereket hívunk meg és ha akarod eladjuk az alkotásaidat ha nem akkor gondolom megbízásokat kapsz ha tetszik az embereknek, de én biztosra veszem, hogy imádni fogják. Nagy vonalakban ennyi, de belemehetek részletesebben is ha szeretnéd, bár csak azt tudnám elmondani, hogy mire számíthatsz és mi fog történni, mondjuk ezt nem szoktam elmagyarázni mert ezzel tisztában vannak általában...
Nehéz tartanom vele a szemkontaktust, de olyan átható tekintete van mintha átlátna a lelkemen szinte lyukat éget bele, de még is vonzza a tekintetemet az övé.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 26.03.13 18:25

- Tudod... ő nem kifejezetten menedzser. - mosolyogtam fel a szemeibe - Ő csak egy barát.. segít nekem. - tettem hozzá aztán még kedvesen mert így is volt. Nem volt kizárólagos szerződésünk meg ilyesmi irományok, egyszerűen.. nem tartottam szükségesnek. Megbíztam benne és a mai napig mindeddig rászolgált a bizalmamra minden percben. - Vagyis miatta nem kell aggódnod.. - fordítottam vissza a teára a tekintetem, de aztán az újabb szavai újabb mosolyt gerjesztettek.

- Nos.. azt hiszem túl sok filmet nézel.. - nevettem bele - vagy olvasol.. - tartottam rövid szünetet - vagy akármiről is jutottál erre a következtetésre, de nem.. Nem félek.. - hajlott a mosolyom már csak enyhe derültségbe, hisz.. nem, nem féltem. nem volt értelme. Az ember nem élhet félelemben mert egyszer majd.. talán.. valamikor valami történni fog. Akkor elmenne az átélés mellett. Veszni hagyná a most-ot, beleőrülve egy egykor tán bekövetkező fiktív jövőképbe, és nekem sem szükségem, sem akaratom nem volt hogy az efféle gondolkodást a magamévá tegyem.
De aztán.. hamar elvette a figyelmem egy betolakodó.. a saját gondolataimat megtörve ezért hamar ki is lakoltattam, kívül tágasabb és főleg hogy a mi kis esti vendégünket tovább ne gyötörje, és már a tálcával térve vissza a tűz mellé, áztattam is a szokásos füveket.
Hamarabb is kapott a tea után, mint vártam, biztos nagyon szomjas lehet, viszont nem értettem miért nem kért akkor előtte vizet, de aztán ahogy lelassított, én csak kellemesen hátradőltem a székemben és a tüzet figyelve eszembe jutottak az előzőek. Valahogy nem volt szándékos.. csak véletlenszerűen volt, hogy rákérdeztem, de aztán.. láttam a lelkesedést a szemeiben és végül is örültem neki. Szerettem örömet okozni az embereknek, ha sugároznak.. ha örülnek, és ez a kedves lány itt mellettem kellemes meglepetésként robbant be az életembe.

- Nos.. igazából szeretem a szobraimat... – fordítottam valahogy automatikusan a hátsó kijárat felé a fejem, mintha csak nyitva lenne, mintha az ezüstös, gyenge hold fényében, most is látnám ahogy a saját gondolataim visszatekintenek rám. Astrocytoma - villantak vissza a szavak a fejemben, és az orvosok képe amikor ezeket közölték velem, és a saját, nem látott csak a fejemben alkotott arcom, ahogy teljes érzelemmentességgel fogadja a hírt. NEM! Ezek az én gondolataim! Nem holmi az agyamba férkőzött kéretlen hústömeg, és bár a fájdalom.. igen, az néha szinte elviselhetetlen, de biztos voltam benne. Ez igen is én vagyok! A szobraim én vagyok… - De való igaz, a pénzzel is tudnék mit kezdeni.. – mosolyodtam vissza a szemeibe elgondolkozva azon, mennyi éhező szájat is etethetnék meg.. mennyi hontalan ember… kaphatna fedelet vagy akár egy teljes, reményteli életet. Tetszett a gondolat. Sokkal jobban mint az, hogy én életem végéig nézegethetem. Ki tudja mikor jön el az ideje, hogy mennem kell?

- Mehet az a kiállítás! - jutottam aztán visszafordulva a tűzhöz a végkövetkeztetésre és belekortyoltam a teámba. - Nekem mit kell tennem? - pillantottam vissza aztán rövid idő után, már mosollyal a szemeibe.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 27.03.13 15:16

Selene & Fenrir

- Ez nagy megkönnyebbülés számomra, mert még sosem tárgyaltam menedzserekkel, inkább, csak az alkotókkal, velük könnyebben szót is értek. Fura is lenne, ha lenne ügynöke pedig még nem is híres, vagyis hát, nem olyan elismert művész körökben. Ha tényleg csak egy barátról van szó akkor úgy vélem nem lesz nehéz dolgom. Az ilyen ügynökökkel szörnyen nehéz együtt dolgozni, sajnos egyhez volt szerencsém még a pályám elején és nincsenek vele kellemes emlékeim. Mindent kritizált és semmi sem volt jó amit én csináltam és így tovább. Már majdnem beolvastam a fazonnak amikor kettőt pislogtam és már vége is volt az egész megnyitónak és már vége is volt. Örülök, hogy sikerült visszafognom az indulataimat, és nem esett senkinek sem baja. A kiállítás nagy siker volt és végül is megérte azt a sok energiát amit belefektettem és mindenki élve távozott a helyszínről. Akkor megfogadtam, hogy mindezek ellenére nem éri meg azt a sok stresszt ami ezzel jár és azóta csak a művészekkel osztozkodtak, ők meg általában rám bízták, de legalábbis kevés dologba szóltak bele. Szerintem jól csinálom a dolgomat és nem szeretem, ha beleszólnak a munkámba. Talán azért mert valahol legbelül nekem is vannak művészi vénáim és a hozzám hasonlóak nem szeretik ha beleavatkoznak a dolgaikba.
- Lehet, hogy túl sok ilyesmit nézek, de mindegyiknek van valamennyi igazságtartalma.
Mondjuk jónak mondom, aki nem néz híradót, viszont akik néznek azok tudják, hogy bármi rossz dolog megtörténhet. Azonban Fenrir-nek abban igaza van, hogy nem aggódik, ha az eseményeknek meg kell történniük mert meg van írva akkor felesleges rajta görcsölni, jobb ha egyszerűen elengedjük és hagyjuk, hogy megtörténjen. Így sokkal könnyebb végigvinni ezt az életnek nevezett játékot.
Fenrir egy ideig elgondolkodott azon, hogy mit is szeretne a szobraival, én elhiszem, hogy ragaszkodik hozzájuk, hiszen ő teremtette azokat a csodás műalkotásokat a saját két kezével, olyan mintha a Teremtő mondaná azt, hogy megválik az emberektől. Jó kicsit költői túlzásba estem, de akkor is valami hasonló lehet, legalább is nekem olyan lenne, amellett, hogy örömet okozna, hogy otthonra talált egy alkotásom. El tudom képzelni ahogyan egy kandalló felett. A tulaja a hintaszékben üldögél és ránéz a képre amitől elégedettség érzése tölti el, ez minden művész álma, nem? Hogy a többiek elismerjék és csodálják az alkotásait és abból éljen meg amit szeret.
- Neked csak a megnyitón kell megjelenned, ha szerencsénk van már a megnyitón elkelnek az alkotásaid. Tudom, hogy nem vagy oda a társalgásért, de itt fontos, hogy beszélgess másokkal és ha híres leszel lehet még interjúkat is kell adnod.
Örülök, hogy beleegyezett a kiállításba szerintem remek lesz nézni ahogy azok a csodás tárgyak szinte eladják magukat a galériában.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 05.04.13 22:35

Rövid mosoly futott szét az arcomon. Furcsa egy szerzet ez a lány.. Vagy csak én szoktam már el ennyire az emberektől a környezetemben? Meglehet. Mégsem mondanám, hogy ne élveztem volna a társaságot. A teák nem sokkal később a helyükre is kerültek egy kisasztalon, nem messze a hintaszék mellett, és egy kisebb incidenst is elrendezve valahogy elgondolkoztam a korábbi szavain. Kiállítás.. eladás... megtenném-e.. és ahogy így egyre másra jártak a gondolatok a fejemben, a miért igen.. és miért nem, végül egyetlen következtetésre jutottam. Vágjunk bele! Miért is ne..?

Rá is kérdeztem hamarosan mégis mi lenne az egészben.. az én szerepem, és hogy nyüzsgés? Tévések? Nemmm biztos hogy ez az ami nekem kéne, de mindent ki kell egyszer próbálni az életben! És tegyem addig, amíg megtehetem! Hát vágjunk bele!

- Nos... ha egyszer feltétlenül szükséges.. - vezettem vissza a lobogó tűzre a tekintetem, de nem mondanám, hogy bántam volna. Hogy várakozással töltött el? Nem.. nem teljesen. Sokkal inkább az újdonsággal szemben támasztott ismeretlen következtetések.. csak elszoktam tőle. De ez nem is baj. - Rendben. Akkor... ezennel megbízlak hogy intézz mindent amit kell. - mosolyogtam vissza a szemeibe, ezúttal az én szememben "hivatalossá" is téve a megállapodást és belekortyoltam a teámba. - Szabad kezet kapsz.. - illesztettem vissza a csészémet a tálcára és ütemesen.. talán csak valahogy megszokásból, halkan nyikorogva meg a szék a testem alatt lassan hintázni kezdtem.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 07.04.13 17:02

Selene & Fenrir

Látom, hogy egy kicsit aggasztja már a tömeg szó is megrémíti, de sajnos ez azzal jár, hogy sok emberrel kell kapcsolatot teremteni. Feltételezem, nem azért él itt, mert feleségül vette természet anyát és most nászúton vannak és családot terveznek éppen. Általában az ember olyankor költözik ki a prérire, ha már nem bírja elviselni a civilizáció által okozta stresszt. Gondolom Fenrir esetében is valami ilyesmiről lehet szó, de legalább lett valami pozitív hatása is, például a csodálatos művei. Szerintem ezekkel az alkotásokkal akár még új irányzatot is elindíthat a művészetben. Igazából a naturalizmus már régóta menő, de azon belül lehetne egy új képviseleti ága.
- Ez remek, hidd el nem fogsz bennem csalódni, csak még egy apróság amit meg kéne tenned. Válogasd ki kérlek, hogy melyik alkásaidat tehetem ki a galériában. Természetesen nem kötelező mindet eladnunk és garancia sincs rá, hogy minden elkel, csak mond meg, hogy melyiket lehet eladni, a többit tényleg rám bízhatod, talán még lesz néhány kérdésem, de nem foglak sokat zavarni, ígérem.
Az ujjammal húztam egy x-et a mellkasomra, nem tudom, hogy tudja-e mit jelent, de a húgommal mindig ilyen jelet rajzoltunk amikor tudatni akartuk a másikkal, hogy megbízhatunk a másikban. Most azért rajzoltam azt a jelet, hogy lássa megbízhat bennem, mondjuk nem tudom mennyire tudom megállni, hogy ne hívogassam amikor jól érzem magamat a társaságában, még ha néha zavarba ejt a nézésével. Olyan átható tekintete van, lehet le is rajzol egyszer, már ha hajlandó nekem modellt állni, habár lehet emlékezetből is menni fog.
Hirtelen elnehezültek a szemhéjaim és fáradság lett rajtam úrrá, nyújtózkodtam egyet és elterültem a bőrön, majd ásítottam egyet és felkönyökölve tekintettem fel Fenrirre. Szeretnék kérdezni tőle valamit, de amire igazából gondolok azt a kérdést nem merem neki feltenni.
- Honnan szerzed az ihletet a műveidhez?
Nem ez volt az a kérdés amit fel szerettem volna tenni, de erre is igazán kíváncsi vagyok. Remélem nem feltételezi rólam, hogy utánozni szeretném őt vagy valami ilyesmi, egyszerűen csak csodálom a kézügyességét és szeretném tudni, hogy mi kell, hogy megfogja ahhoz, hogy alkosson. Tapasztalatom szerint különböző fura dolgok képesek megihletni a művészeket, találkoztam olyannal, aki azt állította, hogy Krisztustól kapott látomásokat jelnitti meg. Sok csodabogárral volt már dolgom, de Fenrir a legérdekesebb köztük.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 08.04.13 17:36

- Hm... - gondolkodtam el csendben, a háttérben csak a hőnek megadni magát kényszerülő fa pattogásai töltötték be a csendet, az én fejem meg azon járt, hogy ez hogyan is legyen. Merőben új helyzet. De lássuk, bízzuk magunkat a sorsra! Vagy akárminek is nevezzék a magasban rejlő Isteneket, én már rééég megadtam magam az akaratuknak. - Én azt mondanám válaszd ki te azt amit kényelmesnek gondolnál, ami tetszik, amiben látsz lehetőséget.. relációt vagy bármi mást, és én úgy hiszem amiben értéket látnak az emberek, vigyék.. Nyugodtan. - biccentettem egy kellemeset utólag, a szavaimat is megtűzdelve, hisz ki tudja, talán az én hatásom gyakorol majd ráhatást egyszer, egyszeri életekre, és talán így jelen leszek majd akkor is amikor testileg ez már lehetetlen. Nem hiúság, merő kíváncsiság mindaz amit éreztem és egy dolgot már megtanultam. Ha az élet kinyit előtted egy ajtót, miért is ne!? Lépj csak be! Majd meglátod, hogy ott mit tartogat Neked.
Mégis elmosolyodok rajta, azon a gyerekes csínytevésen amit láttam már nem egyszer a világban és komolyan mondom, tetszett!

- Bízom benned.. - biccentettem a következőt, azt a szelíd mosolyt még mindig képtelenül letörölni az arcomon, de tényleg így volt. Talán mások azt mondanák, badarság.. hisz most lépett be az életembe, de én már megtanultam hogy az emberi szemek.. nem hazudnak. Néha meglehet hogy mégis.. de eddig nekem sosem. És én hittem a szemeiben. Kedvesek voltak. Szelídek és őszinték. És én szerettem az ilyen szemeket... - De nem hinném, hogy képes lennél bármikor is zavarni. - mosolyodtam el a következőt csak hátradőlve, és a szék halkan megnyikorduló fáradt fa hangjai megtöltötték az eddig színtelen szobát. Ekkor volt hogy újra a szemeibe néztem és nem kellett lángésznek lennem, hogy nyilvánvaló legyen, talán hosszú út áll mögötte. Ne tartsam fel.

- Ha szeretnél aludni, odabenn van egy tekintélyes ágy.. - mutattam fél kezemet megemelve félig a hátam mögé, ahol egyetlen, de közel francia ágy méretű bútordarab árválkodott, kissé összetúrva.. de nem szoktam fogadni vendégeket. - Csak néhány perc és rendbe rakom. - koccantottam le megint a tálcára az útközben a kezembe került teás poharat és két kézzel megtámaszkodva a hintaszék karfáját már löktem is volna fel magam egyenesbe amikor viszont újabb kérdés szállingózott el mellettem. Megtorpantam.

- Nos.. - dőltem vissza csak talán kissé.. de valamivel már bizonytalanabbul ahogy gondolkodni kezdtem a válaszon. - Sosem szoktam ezen elgondolkodni. Az egész csak úgy.. jön! Terem! - nevettem el kis híján - De például te... a bőröd ahogy megcsillan a tűz fényében, igen ihletet adó momentum. - mosolyodtam el, csak úgy véletlenszerűen válaszolva a kérdésére, de azt hiszem igen. Még soha nem gondolkoztam el ezen a kérdésen és igenis meglepett.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 17.04.13 22:07

Selene & Fenrir

Egy ideig csak pislogtam mint hal a szatyorban, még jó, hogy nem úgy tátogtam, elég hülyén néztem volna ki, az biztos. A pályafutásom során még nem találkoztam ilyen csodabogárral mint Fenrir, pár órányi ismeretség után azt mondja, hogy megbízik bennem és tulajdonképpen ha már itt járok vigyek amit akarok. Ez egyszerre töltötte el a szívemet melegséggel és jéghideg félelemmel. Örülök, hogy szabad kezet kaptam, mert már is kezdett kialakulni a fejemben a kép, hogy hogyan és mint szeretném elrendezni a kiállítást, de ez egyben hatalmas felelősség is mivel ha bukás lesz az egész az az én hibám és nagyon haragudnék magamra, ha Fenrir bizalmát így elszúrnám. Valamilyen oknál fogva fontos számomra a bizalma, butaság tudom, hiszen alig ismerem. - Még nem igazán érdemeltem ki a bizalmadat, de mindent megteszek, hogy valóban kiérdemeljem, remélem nem fogsz bennem csalódni.
Egy kicsit tényleg fáradt voltam, de még annyira szerettem volna Fenrirel beszélgetni, kellemes társaság, habár igaz kissé furcsa és különös hatást gyakorol rám. Olyan felszabadító vele a társalgás, nem játssza meg magát, ettől olyan felszabadult leszek, hogy én is őszinte vagyok vele. Jó lenne ha mindig ezt érezném és nem minden egyes pasiválasztásnál zsákbamacskát vennék. Így legalább mindketten tudjuk, hogy milyen a másik és könnyebb is lesz együtt dolgoznunk.
- És te? Hol fogsz aludni?
Kétségbeesetten néztem körbe, de a kemény kanapén kívül nem láttam másik lehetőséget az alvásra. Nem szeretném kitúrni a helyéről, ha kell megosztom vele az ágyat, de nem hagyom, hogy csak miattam azon a kényelmetlen díványon aludjon. Kissé fura lenne annyi szent, de azt sem szeretném ha reggel azzal ébredne, hogy görcs áll a hátába. Meg aztán ha neki nem gond, már pedig rövid idős ismeretségünk során úgy ismertem meg,hogy nem egy nagyon problémázós ember, egyszóval ha neki nem probléma akkor én is felül tudok kerekedni a megszokásaimon és képes leszek vele egy ágyban aludni.
- Ne mondj ilyeneket...
Annyira zavarba jöttem, hogy úgy elpirultam, hogy a paradicsom hozzám képest csak egy éretlen kis hajtás. Az, hogy képe
s lenne engem felhasználni a műalkotásában, olyan kiváltság amit nem érdemlek meg, és főleg nem így, hogy csak úgy rátörtem. Ezért alig tudtam odafigyelni arra ami körülöttem történik, annyira zavarba jöttem. A teámat már megittam ezért még zavarodottan játszadozni sem tudok vele. Erősen a tüzet próbáltam bámulni, de hát a végtelenségig nem nézhetem csak a lobogó lángokat. Viszont éreztem ha ismét Fenrire kell néznem akkor nem bírom ki, hogy újra el ne piruljak.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 22.04.13 18:06

Egy könnyed mosoly, és egy biccentés... Ennyi volt amit címeztem a szavainak, hisz a bizalom.. már megtanultam jó régen, az egyik legnagyobb elfeledett kincs a mai életben. A világban.. és ebben a rengetegben ami körülöttünk telik, mégis én mertem élni vele. Hogy egyszer rajta vesztek!? Ugyan, mit veszíthetek? A lelkem az enyém.. azt nem veheti el senki sem, minden más csak eszköz... az életben ami végigkísér egy hosszú úton, az életed részese lehet, de bármikor előfordulhat hogy tovább kell menned, és mindazt ami egykor volt, itt hagyod örökre. Mert nem is az a fontos... csak az amit magaddal vihetsz. A tapasztalatok és az érzések...

- Nos.. van egy függőágy kinn a kertben.- mosolyodtam ismét gyengén el - Megleszek... Nem foglak zavarni. - mosolyogtam még mindig, hisz soha nem zavart a hűvös éjjel vagy esetleg a hideg. Számos alkalommal megteszem, ha épp nem vágyok másra csak a csillagok körülölelő erejére.. ígéretekre.. álmokra.. vágyakra... az életre. Szerettem azt a kertet. Mind maga a csendes hűvösségében egyet jelentett.. velem. Én is olyan nyugodt voltam és.. csendes. Soha nem törtem meg... Az élet megtanított, hogy minden nap ajándék, és légy érte hálás amiért a karjaiba fogadva átölel. És én hálás voltam. Minden egyes a szememet kitöltő napfénnyel reggel.
Mégis felhangzik egy újabb kérdés. Ami meglepett, deee.. nem tántorít el semmitől sem, csak visszahuppantam a székbe és rövid gondolatok után néztem csak vissza a szemeibe.

- Te kérdezted... - mosolyogtam még mindig de ha egyszer így volt. Én meg őszinte ember lévén nem csűröm-csavarom a szavakat, minden ami megfogalmazódik a fejemben a külvilág része, nem bíbelődöm azzal hogy ez vagy az.. kinek nem tetszhet. Ha már kérdeztek.. megosztom a véleményemet. És ugyanezt reméltem mástól is az életben. Csak egy szemhunyásnyi tiszteletet. - De még senki sem mondta neked, hogy milyen tökéletes? - érdeklődtem csak valahogy automatikusan indulva meg a hintaszék alattam, újra csendes ropogással töltve meg a szoba csendjét. Igaz.. az előbb még úgy gondoltam fáradt... De mégis úgy éreztem hogy majd szól ha pihenni menne. Én pedig.. nem állt szándékomban kényszeríteni semmire.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 24.04.13 3:17

Selene & Fenrir

Nem tudom nem észrevenni, hogy Fenrir úgy mosolyog rám mint a jóságos Télapó. Nem tehetek róla egyszerűen egy szakállas bácsi jut róla eszembe, mert mindig olyan szemekkel néz rám akár csak egy szeretetre méltó nagyapó. Azt hiszem ezért zavar össze amikor a bőröm szépségét firtatja. Érdekes gondolatokat ébreszt fel bennem amitől zavarba jövök és minden különösebb ok nélkül elpirulok legalább is külső szemlélőnek úgy tűnhet. Lehet, hogy a vendéglátóm el van szokva az emberektől és azért nem tűnnek fel neki az ember arcán megjelenő érzelmek, és lehet, hogy ez az előnyömre válhat, mert amúgy nekem könnyen lelehet olvasni az arcomról az érzelmi állapotomat, ezért nem lennék jó színésznő, nem tudok olyan érzéseket megjátszani amik éppen nem tudom átélni. Így joggal állíthatom, hogy az emberek számára egy nyitott könyv vagyok, és ez nem mindig feltétlenül jó. Most, hogy hirtelen nem szegeződnek elemezgető tekintetek rám, egyszerre pánikoztam be és esett le hatalmas kő a szívemről. Most már tényleg értem, hogy miért jó egy olyan helyen ahol az állatokon kívül nem találkozik mással az ember. Viszont ennek az életmódnak is megvannak az árnyoldalai,á számomra több is mint kéne, sajnos túlságosan kertvárosi nevelést kaptam és nem tudnám meghazudtolni önmagam, persze a megfelelő társsal minden elképzelhető.
- Nem engedhetem meg, hogy odakint aludj a hűvösben még megfáznál nekem és akkor ki viselné gondodat? Egyszerűen nem tudnék jól aludni azzal a tudattal, hogy te odakint nyomorogsz.- Itt nyeltem egyet, mert tudtam, hogy olyan ajánlatot teszek amely ellenkezik a neveltetésemmel, de tudom, hogy Fenrir nem élne vissza a helyzettel még ha az élete múlna rajta akkor sem ezért is határoztam úgy, hogy megteszem ezt a lépést.
- Aludhatnánk egy ágyban is.
Amikor kimondtam ezeket a szavakat sokkal nagyobb erő volt benne mint a gondolataimban. Remélem nem érti félte, de tényleg nem szeretném kitúrni a helyéről. Elvégre hívatlanul állítottam be hozzá és nem tudnék úgy aludni, hogy tudom kint vacog a hidegben. Ennyi erővel én is aludhatnék odakint a függőágyban, és nagyon táposnak állítana be, ha most kitúrom. Választanom kellett, hogy melyikkel tudok együtt élni és ha egy ágyban alszunk az nem akkora gáz. Majd kijelölünk egy semleges zónát ahol tárgyalhatunk a békéről.
- Hát éppenséggel nem mondta nekem senki, de te más szemmel nézel rám, mint ők.
Fenrir egy szép műalkotást látott bennem a többi ember viszont egy szép nőt, talán nem is különbözik annyira egymástól a kettő.
A hajamat az arcom elé söpörtem, hogy eltakarjam az arcomat, zavarba hoz, hogy ilyen nyíltan viselkedik velem és, hogy ez mennyire tetszik nekem.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 09.05.13 19:53

Kedves mosoly terült el az arcomon. Igen.. kedves. Kedves volt tőle amiért aggódik miattam, és még ha nem is volt más mint szükségtelen, már teljesen el is felejtettem egykor hogyan óvott a széltől is anyám... Talán ellenőrizetlenül jelent meg az a korai emlék gyertyalángként a szememben, de sohasem álltam útját a feltörő érzéseknek. Szabadon engedtem őket. Ugyan hadd szárnyaljanak!Keresztül-kasul bennem, feltöltve az ihletet.. a véremet.. mindazt a kincset ami egyesek szerint a fejemben rejtőzik itt benn. Talán pár pillanat is eltelt amíg visszatértem a jelenbe, és a korábbi elmélyült mosolyom már a szemeibe nézve szelídült pusztán meleggé.

- Hidd el.. megleszek.. - tartottam azokat a csodaszép szemeket, de a mosolyom egy percig sem veszített intenzítást. A következő szavaira viszont valahogy egyöntetűen álltam meg. A hintázásban is, ahogy vele együtt elhallgattak a szék eddig állandósult roppanásai. Megtorpantam, de nem zavaromban, csupán azon elmélkedve hogyan is fogalmazzam meg azt, amit éppen akarok.

- Nos.. - tartottam rövid szünetet - bármennyire is nem hangsúlyozom, férfi vagyok. - fogalmaztam szelíden - Olyan férfi aki nem feltétlenül van sűrűn kitéve hölgy.. társaságnak. Ha érted mire gondolok.. - mosolyodtam el kedvesen – Nem tudom, hogy ez jó ötlet e.. hm... – pedzegettem fejben, nem is azt fejtegetve hogy esetleg bántanám, hisz arról szó sem lehet, de nem feltétlenül kellemes az alvás közvetlenül valaki mellett aki esetlegesen felborzolja minden kedélyedet. Nos… fogas kérdések ezek.. - Csak a kellemetlen helyzetek elkerülése véget. - sóhajtottam egy kellemeset, tompán visszakoccanva a koponyám háta a szék fa peremén.

Talán túlzottan el is ábrándoztam, nem feltétlenül az ihlet, de a szépség oltárán, amikor megláttam azt a pírt. Ha lehet mééég tökéletesebbé tette azt az arcot.. azt a bőrt, a hamvas szürkeséget, a lángok játszotta táncot... a múló örökérvényűséget, és muszáj volt újra mosolyogjak.

- Nekem csak ez a két szemem van... Azt mondhatom amit velük látok... - tartottam ki a mosolyomat, még akkor is amikor zavarába esve eltakarta előlem azt a szépséget. Nem akartam megzavarni. Csupán őszinte vagyok. "Ember.. emberiség.. milyen egy kiszámíthatatlan örök káosz is rejlik a Te lelkedbe zárva..."

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 14.05.13 0:35

Selene & Fenrir

A pír láng ként fut végig az arcomon, szinte érzem, hogy lángol az egész fejem, ismét kénytelen vagyok a kezembe temetni és a két ujjamat V alakban szétnyitottam, onnan kukucskáltam rá, közben nevettem mert a zavaromat valahogy leplezni akartam, mondjuk semmi értelme mert amúgy is nyilvánvaló, hogy úgy égek mint a rongy. Bennem tényleg nem a rossz szándék fogalmazódott meg amikor felajánlottam, hogy töltsük együtt az éjszakát.
Tényleg csak arról van szó, hogy borzasztó érzés, hogy tudom kitúrom a helyéről és kint kell aludnia a hidegben. Ugyan akkor hálával tölt el, hogy képes lenne értem kint fagyoskodni, csak azért, hogy biztosítsa a kényelmemet.
Így is már annyi mindent tett értem, hogy fogalmam sincs mivel hálálhatnám meg, egész egyszerűn semmit sem tudnék neki adni, mindene megvan amit csak kívánhat, és meg is szerzi magának, így az én ajándékom itt már csak felesleges bóvli egy porfogó. Talán adhatnék neki néhányat az alkotásaim közül, az kifejezné a hálámat és kedves gesztus lenne egyik művésztől a másiknak.
- Nos... én értem, hogy... mire akarsz kilyukadni és egy percig sem gondoltam, hogy lenne köztünk bármi is, és... hogy is mondjam ingerelni sem akartalak, mindössze arról van szó, hogy... jaj Istenem, szóval csak nem akartam, hogy miattam kint rekedj és inkább nekem kéne kint aludnom ha már így rád rontottam itt...
Annyira szégyenlem magamat, hogy rendesen nem is tudtam végigmondani amit akartam. Csak remélni tudom, hogy nem néz valami könnyűvérű nőcskének. Nem tudom mitől olyan fontos, hogy mit gondol rólam, de szeretném elkerülni, hogy kedvezőtlen képe alakuljon ki rólam, mivel hamarosan együtt fogunk dolgozni, úgymond, de többet fogjuk látni egymást. Holnap felmérem, hogy milyen tárgyakat lehetne értékesíteni utána remélem számíthatok a segítségére és bevisz a városba, elintézek pár telefont, köztük a szálatoknak is, hogy hozzák el a tárgyakat, aztán már csak a reklámozás marad, gyerekjáték az egész számtalanszor csináltam ilyet végig.
- Félreértés ne essék, megbízom benned olyan szinten, hogy tudjam nem történne semmi, ezért is ajánlottam fel. Rosszul érzem magam, hogy hívatlan vendégként betolakodom az életedbe aztán még a saját ágyadban sem alhatnál.
Mondjuk a mai nap elég megpróbáltató volt és jól esne egy kényelmes ágyban aludni, de a bűntudat nem hagyna azt előre tudom.
Próbálok valamilyen szinten normálisan viselkedni előtte elvégre is nemsokára üzleti partnerek leszünk, mondjuk most már elég nehéz lenne visszaszereznem a tekintélyemet miután látott egy szál törölközőben. Kevés ember látott már úgy még kevesebb meztelenül, Fenrir-nek meg egy éjszaka alatt majdnem mindegyik összejött, ez kicsit zavaró, de majd csak túlteszem magam rajta.
A bókjára csak lesütöm a szememet, biztosan minden nőnek ezt mondja, habár nem annak a pasasnak tűnik, de inkább megpróbálok nem odafigyelni rá.

/center>

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 21.05.13 14:21

Muszáj volt felnevessek... Nem jóízűen, nem tréfát csinálva belőle, egyáltalán nem rossz szándékkal amiért a szavaim keltette csendben a zavar még tovább fokozódott azon a tökéletes arcon, pusztán olyan volt mint egy.. kislány. Aranyos és kellemes és néhány visszatérő emlék egy percig sem hagyta figyelmen kívül meg-megdobbanó szívemet. Régen... talán Franciaország egyes terein megtelepedve. Csak én meg a hátizsákom.. a fal mellett, egy papír... ceruza.. egy félkész rajz a kezemben, és egy kislány, aki a galambokat fel-alá kergetve néha megpörgött a felhők közül kikandikáló napfényben. Pörgős szoknyája volt.. Erre határozottan emlékszem, ahogy a rajz szinte percről percre önmagától építkezett, megörökítette az örömöt.. egy tiszta lelket.. egy gyermeket, aki elbújt a kezei mögött a fényben, és úgy nézett a szemeimbe.
Szerettem a világot. Hiába történik benne megannyi rossz és rejtelem, én szerettem. Szerettem.. élni. Létezni és lélegezni.. Minden egyes percben. És talán most is így volt. Szerettem hogy valaki itt van velem, és talán most az én lelkem lepi el az a boldog érzés. Nevetni.. Ezt mindig is szerettem. És nem mondom hogy a mindennapjaim fásultságban telnek, de az ember önmagában ritkán látja okát a felszabadult örömnek és nevetésnek.
A nevetésem nem erősödött, csupán újult iramot vett, ahogy beszélni kezdett. Még mindig nem volt hangos, vagy esetleg bántón vádló, pusztán kifejezte az örömömet, az elismerést és hálát amiért a részese lehetek. Azután mosollyá szelídült és így néztem vissza a szemeibe.

- Ez kedves tőled... - folytattam a mosolyomat - mármint hogy.. feláldoznád értem magad, de hidd el nekem, rendben leszek. - tartottam azokat a kedves szemeket amik most nem igazán tudtam megfejteni mit is tükröztek. Ijedséget? Zavart? Teljesen kevert érzések és még ha jól is ismertem az emberi szemeket, a jelen helyzet tartogatott némi meglepetést. - Kivéve, ha tényleg félsz és azt szeretnéd, hogy helyben legyek ha a sivatagi állatok újra támadnak. - mosolygott már velem együtt a szemem, és valóban, sosem voltam a hátsó szándékok embere ha valamit kaptam, bátran elvettem, de sosem gyakoroltam nyomást vagy használtam ki a helyzetet, még ha egyes esetekben kissé több erőfeszítésembe is tellett, nem használtam ki az embereket. Talán mert így születtem. Talán mert apám mellett megtanultam mi is a tisztelet, mi is az élet, és mik az értékek. Tiszteltem az embereket.. tiszteltem önmagamat! És hiába is jártam végig a világ négy sarkát, töltöttem el egy egész életutat, ebből soha nem engedtem. A tisztesség.. az az ami nekem örökké megmaradt. És ha egyszer utolér a vége... ugyanezzel a tudattal a szemeimben költözök át az örök sötétségbe.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 23.05.13 3:42

Selene & Fenrir

Megőrjít ez az alak! Igen, ez már biztos! Alig ismerem pár órája és többször pirultam el, mint amikor elvesztettem a szüzességemet, csak azzal, hogy ilyen zavarba ejtőeket mond, illetve csinál. Ahogyan rám néz, nem tudom eldönteni, hogy most gyönyörködik bennem vagy akar tőlem valamit. Ez a fickó maga a rejtély, mondjuk ezt eddig is tudtam, de most valami megváltozott, talán bennem ment végbe valami, amit nem tudtam megmagyarázni. Inkább magamon nem igazodtam, ki sem mint Fenrir-en, képtelen vagyok dűlőre jutni abban, hogy vonzó férfiként tekintsek rá vagy egész egyszerűen egy emberként. Ha most felnyitnák a koponyámat és belenéznének, biztosan azt mondanák, micsoda nevetséges dolgokon töpreng ez a fruska. Elszégyelltem magam, hogy ilyen ostobaságokon töröm, a fejemet pedig vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Ettől a pillanattól kezdve szívesebben néztem a szobában lévő alkotásokat és a fejemben már elkezdtem összeállítani a kiállítási darabokat. Aztán ismét Fenrir ívelt ajkára tévedt a tekintetem, hát, ha ő nyíltan bámul engem, akkor én miért ne nézhetnék vissza rá. De nem ez nekem nem megy, akár hányszor ránézek mindig felvállalhatatlan dolgok jutnak az eszembe. Ez nem igazság, hogy kettőnk közül egyedül én feszengek itt ő meg a világ legtermészetesebb módján ül a hintaszékében.
- Ez a hintaszék a nagyapámat juttatja az eszembe, kicsi koromban mindig ott ült, néha az ölébe ültetett és mesét olvasott nekem, azt hiszem még fényképen is meg van örökítve.– Aztán mint aki transzból tért magához felnéztem rá.. – Hogy? Mi?Ööö… nem hinném, hogy a sivatag teremtményeitől félnék az ágyadban. De azt mondod, meglephetnek az ágyban? Hát akkor tényleg jobb ha kéznél vagy, de legyen ahogy akarod, maximum a kiáltozásomra ébredsz, de ez neked már nem lenne újdonság, nem igaz?
Most gondolok igazán bele, hogy Fenrirt nem rontotta meg a világ szemete, más férfi ilyen helyzetben kihasználná a testi fölényét és rám mászna, de ő végig úriember tud maradni. Tisztel, mint nőt, mint élőlényt fenntartja, hogy vannak jogaim, még hozzá a döntés joga, szabad akaratomból eldönthetem, hogy mit szeretnék. Most már teljesen átérzem, hogy Fenrir mért költözött ki ide, ez a mérhetetlen szabadság bódító hatással van rám. Megtehetek bármit, amit csak akarok, nem korlátoz senki, sem buta emberi törvények sem a társadalom megvető pillantása. Egyszerűen szabad vagyok és szárnyalok, felbecsülhetetlen ez az érzés.
- Lassan viszont tényleg lefeküdnék aludni, ha nem gond.
Nagyot ásítottam és jólesően megdörzsöltem a szememet, sok mindenen mentem keresztül, és ha még el akarja rendezni az ágyat, akkor jobb, ha most, szólok. Elfeküdtem a bőrön, a tűz kellemesen simogatta a hátamat, egyre laposabbakat pislogtam. Eleinte láttam Fenrir egész alakját aztán egyre, kevesebb van meg belőle, az utolsó kép, amire emlékszem az a csizmája.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 24.05.13 3:38

Megtorpantam a hintázásban, ami előzőleg valahogy ismét önkéntelenül indult meg alattam. Először nem tudtam hová tenni a szavakat. Megleptek. De amint végül a szóképek értelmet nyertek, újra felvetült az a korábbi mosolyom. A lány vélhetően csak ekkor kapott észbe vagy legalábbis olyan hirtelen váltással nézett a szemeimbe mintha az előzőekben megfeledkezett volna róla mit is hallhatott. Újabb mosoly költözött fel az arcomon, de már csak a szavainak címezve nem pedig a ténynek.

- Nincs olyan teremtmény errefelé ami árthat neked.. – mosolyogtam még mindig a szemeibe még ha ez, ebben a formában nem is volt teljesen igaz. A skorpiók.. néha egész kis helyeken is megférnek, de ha az ember elég figyelmes és leleményes, nem történhet baj. – De ettől függetlenül.. – sóhajtottam közepeset amint tíz ujjam ráfonódva a hintaszék karfájára megtartottam magam, hogy felkeljek. – csak nyugodtan kiálts, ha bárki megtámadna az éjjel. – tartottam a mosolyom, azt a bíztatót és kedveset, és befejezve az előbbi műveltet belekapaszkodtam a tálcán fekvő teás csészékbe és elindultam vele a konyha felé. Ekkor csapott meg a fáradt hangja, amint a tálca alja koppant a pulton, én meg…

- Minden további nélkül. – vetült a szemem egy pillanatra a hálóra, és egy utolsó kellemeset sóhajtva meg is indultam arra, hogy mindent rendbe tegyek. Párna.. és egy pokróc is egyben és már indultam is vissza a tűzhöz a félsötétbe amikor megláttam az elnyúlt, halkan szuszogó testét. Mosolyognom kellett. Megint. Csodásan festett, igazán.. gyönyörű.

- Látom mégse voltam elég gyors.. – beszéltem aztán csak halkan hogy fel ne ébredjen, és lehajoltam hogy egész óvatosan a karjaimba vegyem és úgy vigyem át a jóval kellemesebb fekhelyre. Túúúl kemény lesz itt neki. És ha a tűz véget ér, hideg. Pont ezért is emeltem vigyázva meg és a hálórészlegbe érve fektettem végig az ágyon, hogy rendre betakarhassam. – Kellemes álmokat.. – suttogtam még hozzá, azzal felemelkedtem és néhány pillanatig még csak a bőrét figyeltem. Ahogyan még itt is.. most is.. megvillan néha-néha, a nappaliból beeső gyenge tűz fényében. Aztán elindultam az ajtó felé...

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban 26.05.13 2:14

Selene & Fenrir

Soha életemben nem aludtam még ilyen jól, minden optimális volt, a fekvőhelyem a gerincem vonalát követte, puha és kényelmes egyszerűen tökéletes. A legédesebb álmomat is ma éjszaka éltem át, ha mondhatok ilyet. Általában mindenféle zagyvaságot szoktam megjelenni a tudatalattimban, ennek sem volt több értelme, de legalább szép volt. Ez nem olyan volta mire az ember úgy ébred, hogy zihál, és az izzadságában úszik, nagyon is kellemes volt. A szereplőkre nem igazán emlékszem, de feltételezem az egyik én voltam a másik pedig egy férfi, az arca nem rémlik, csak az, hogy ismét kamasz vagyok és felhőtlenül szerelmes. Az, az igazi mindent elsöprő első szerelem, amikor az ember még ártatlan és nem agyal olyanokon, hogy hűséges lesz-e hozzám. Andalogtunk a tengerparton, nem csináltunk semmi szemérmeset csak fogtuk egymás kezét és beszélgettünk. Ha egy külső szem látna, most biztosan azt venné észre, hogy mosolygok. Aztán úgy éreztem mintha valaki taposna rajtam, az álmomban eltűnt a férfi és a rózsaszín köd is és a helyébe sok dagadt nő vette át a helyét én pedig amerikai focistává változtam és éppen rajtam ugráltak. Micsoda egy buta álom, aztán mintha nem is álom lenne, valaki tényleg mászik rajtam. Először csak résnyire nyitottam ki a szememet, négy szőrös tappancsot pillantottam meg, első felindulásból azt hittem, hogy pók, de annak nyolc szőrös lába van, akkor ez meg mi a fene. Felpattantak a szemeim és egy rókaszerű lényt láttam meg magamon amint éppen engem bámul. Először nem tudtam mi a fenét csináljak, most meg fog harapni? Nekem esik és szétmarcangol? Aztán az is bevillant az agyamba, hogy nem itt aludtam el, fogalmam sincsen miként kerültem ide. Hirtelen ötlettől vezérelve rádobtam a dögre a takarót és kirohantam a szobából. A nappali már ismerős volt, ott aludtam el a tűz előtt. Mivel Fenrir-t nem találtam ott ezért kimentem a kertbe, azt mondta ott van a függőágya. Sajnáltam felkelteni, de nagyon megrémültem annak a dögnek a láttán. Óvatosan próbáltam felkelteni, nehogy véletlenül kilökjem a hintaágyból.
- Fenrir, valami szőrös dög van a szobámba, hozzád tartozik?
Izgatottan suttogtam remélem felébred mert eléggé kétségbe vagyok esve.

Tárgy: Re: Fenrir eldugott farmja a sivatagban

» Fenrir Vidarr
» Eldugott, belső részek
» Vegas egyik eldugott utcája
» Eldugott, félkülső részleg a hátsó részen

Fenrir eldugott farmja a sivatagban

Fenrir eldugott farmja a sivatagban

Similar topics

Similar topics