Név: Soan West Pierce
Becenév: Soan
Kor: 27 éves
Születése hely, idő: 1985. 05. 01 - U.S.A. - Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Városlakó
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Kemény, szilárd jellem vagyok. Mindig kihúzott testtartásommal sugallom magabiztosságomat. Határozottan tudom, hogy mit akarok és meg is szerzem azt, legyen szó bármiről. Szinte már zsarnokian osztom ki parancsaimat. Nem szívesen kötök kompromisszumokat. Mások hidegnek és megközelíthetetlennek látnak, de ez csak azért van mert bizalmatlan vagyok másokkal szemben. Szeretem a kihívásokat, igazi maximalista vagyok. Viszont a kudarcokat utálom, nem mintha annyi kudarcot szenvedtem volna életem során, de ha még is, azok feledhetetlenek voltak számomra.

Külső: Elégedett vagyok magammal a 185 centimmel és az ehhez ideális testsúlyommal. Arcom karakteres vonásokkal rendelkezik, néha borosta csúfítsa. Kék szempárom olyan, mint a tenger, vad és titokzatos. Öltözékem elegáns, ami alatt öltöny - nyakkendő párosításra gondolok. Mindig figyelek az öltözködésemre, ezekben a felsőbb körökben sokat számít a látszat.

Előtörténet: Bele születtem az amerikai álomként emlegetett családba. Hatalmas kertes ház és nagy udvar, ami egykeként csak is az én birodalmam volt. Nem igazán mondhatom, hogy emlékeznék gyerekkoromra, de arra igen, hogy mindig hatalmas tömeg tolongott a házban, mert anyám előszeretettel rendezett mindig családi összejöveteleket. Itt is minden körülöttem forgott, mindenki oda volt tőlem és attól, hogy már megint mennyit nőttem és bevallom élveztem a figyelem középpontjában lenni. Abból az időszakból ennyi maradt meg az emlékezetemben, aztán csak az egyre inkább sűrűsödő ajtócsapkodás és kiabálás maradt meg bennem. Tíz éves lehettem, mikor szüleim napi szinten veszekedtek, gondolom azt hitték nem veszem észre, hogy mi zajlik körülöttem, mert ugye akkor még fiatal voltam, viszont nem ostoba. Sejtettem, hogy valami nincs rendben és a gyanúm beigazolódott. Szüleim elváltak a bíróság anyámnak ítélte a házat, velem együtt, ezért apám összepakolt és elköltözött tőlünk. Innentől kezdve, mintha elfelejtette volna, hogy neki egykor volt családja és egy fia, mert a két kezemen meg tudtam számolni, hogy egy évben mennyi időt szánt rám. Anyám kapós asszony révén mindig felkeltette az ellenkező nem figyelmét, szó se legyen róla tényleg szép volt és a korához képest jól tartotta magát. Ezért nem is volt csoda, hogy anyám gyorsan talált maga mellé valakit, aki apám hiányát tudta pótolni. Ezek a kapcsolatok nem voltak túl hosszúak, nem mondhatnám hogy tetszettek anyám kérői, de nem szólhattam bele, hogy mit kezdjen az életével. Ő nem szólt bele az enyémbe, hát én is megtettem neki azt az apró kis szívességet, hogy befogtam a számat. Sokáig csak ketten voltunk egymásnak, ameddig egy jó nevű elit iskolába felvételt nem nyertem. Azokról az éveimről nem szívesen mesélek bárkinek, legyen elég annyi, hogy nem arról voltam híres, hogy az osztály legkimagaslóbb tanulója voltam. Voltaképpen kimagaslottam mindig, de nem a tanulmányaimmal. Viselkedésemmel mindenkinek felhívtam magamra a figyelmét, egészen otthonosan mozogtam már az igazgató irónjában. Össze sem tudom számolni, hogy hányszor álltam kidobás előtt, de anyám meggyőző módóra és pénztárcája mindig meg tudott mindenkit győzni. De valahogy még is sikerült befejeznem tanulmányomat, ezek után minden olyan volt, mint régen. Anyámmal újra élvezhettük egy ideig- óráig a kettesben töltött időt, míg nem jöttek az újabb és újabb férfiak, akik mindig azon voltak, hogy elkápráztassák, velem együtt. De sosem dőltem be a műmosolynak és a bárgyú tekintetnek. Amilyen gyorsan jöttek úgy általában mentek is, már kezdtem hozzá szokni, hogy ennek így kell lennie és ez rendben is van egészen addig, még egy újabb férfi fel nem tűnt a színen. Anyám a szokásostól is több időt szánt rá, napi szinten találkoztak és mire észbe kaptam már a fickó házában találtam magam, mert a kapcsolatuk túl komollyá fajult. Ez nem volt vészes, valahogy túl tudtam magam tenni ezen és túlélni is sikerült. Megtudtam, hogy nem sokára a kis családom bővülni fog egy mostoha húggal is, boldogságom határtalan volt. A hölgyike francia országban tanult, de lefogadom hogy túlbuzgóan mást is megtapasztalt, mint a francia nyelv rejtelmei. Eddig csak képekről láthattam, tele volt a nappali vele. Ebből is látszik, hogy apja milyen büszke volt az egy szem lányára. A képek alapján szemrevaló látvány lehet, szőke haj, vékony derék, dús keblek, pont azon tipikus nők példánya, akiket egy éjszakára meg szoktam tisztelni a társaságommal. Egy-két hónap telhetett el, mikor vissza jött. Élőben még szebb volt, mint a képeken. Kihívás volt vele egy fedél alatt laknom, jól tudtam, hogy nem lenne szabad szemet vetnem rá, de tombolt bennem a vadász ösztön. Hosszú kínkeserves hónapok teltek el azzal, hogy egymást kerülgettük. Aztán egy májusi reggelen minden megváltozott. Megcsókolt! Először fel sem akartam fogni és eltoltam magamtól. Tudtam, hogy nem lenne szabad ezt tennünk, de már így is hosszú ideje vágytam erre, ezért megragadtam és szenvedélyesen újra megcsókoltam. Kanapén kötöttünk ki, innentől szerintem mindenki sejtheti hogy mi következett. Megmagyarázhatatlan okokból, de végre képes voltam tényleg valakihez kötődni, a sors furcsa fintora volt, hogy az a személy a mostohatestvérem Cassidy volt. Vele tényleg boldog voltam, még akkor is ha titokban tartottuk a kapcsolatunkat a nyilvánosság elől. Ez így ment hosszú hónapokon keresztül, nappalaink hosszúak és kínzóak voltak mindkettőnk számára, alig vártuk hogy leereszkedjen az éjszaka lepje és újra egymás karjai között találjuk magunkat. Aztán eljött az a bizonyos nap, mikor mindennek vége szakadt. Többet akart, mint én! Elkezdett találkozgatni egy Alex nevezetű fickóval, eleinte nem vettem komolyan, tudtam hogy csak meg akar ijeszteni, hát sikerült is neki. Elveszítettem, de túl makacs voltam bevallani, hogy még mindig ő az a nő akire vágyok, ezért nem álltam a boldogsága útjába. Cassidy látszólag boldog volt a legújabb kiszemeltjével, én pedig szinte minden nap más nőktől vártam a boldogságot, mondhatni, hogy azóta is várok arra, hogy végre bekövetkezzen, még akkor is ha tudom, hogy senki mellett nem fogom érezni azt, amit mellette érezhettem.

Soan West Pierce!
Nohát te aztán a körülmények áldozata lettél, de ha tényleg szereted nem hagyhatod csak úgy, hogy másé legyen! Mivel mindent rendben találtam, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Soan, biztosra veszem, hogy Mia már türelmetlenül várja, hogy játékba kezdjetek, ezért irány a játéktér!