do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Jenna Webster  15.08.13 15:45 | |
| 
Becenév: Jen, Jenny
Kor: 20
Születése hely, idő: Reno, 1993. október 1.
Tartózkodási hely: Las Vegas, mindenfelé
Csoport: művész
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Hogy milyen vagyok? Pont a szöges ellentéte annak, amit a szüleim elvártak volna. Nem vagyok vallásos, és igazából baromira nem hiszek nagyjából semmiben magamon kívül. Vad és zabolátlan, ezek talán a jó szavak rám, és még véletlenül sem hódolok be senkinek, kivéve, ha az az érkemeben áll. Gyűlölöm, ha irányítanak és megpróbálják megmondani, hogy mikor és mit tegyek, nem csoda, ha nem viseltem jól sem a sulit és munkafronton sem teljesítek éppenséggel a legjobban. Nem sok gátlás szorult belém, és annak ellenére, hogy viszonylag még fiatalnak mondhatom magam, elég nagy mértékű tapasztalattal rendelkezem... minden téren. Egyáltalán nem szokásom magam visszafogni, néha talán túlságosan is nagy a szám, ami miatt ütöttem már meg párszor a bokámat, de ez sem tántorított el.
Imádok bulizni, egy jó party nálam mindent visz. Az az igazi, ahol nincsenek határok, korlátok, hanem csak úgy megy minden a maga útján. Bírom a pasikat is és kimondottan szeretek pasizni, bár a hosszútávú kapcsolatok nem igazán fekszenek nekem, hiszen lássuk be az is valamiféle korlát. Nem igazán bírom az elkötelezettséget, talán az egyedül dolog, ami tartós az életemben, azok a tetkóim. Sem az folyton változó fickók, melók, de ezek igen. Valahogy úgy érzem kifejeznek és ezért fontosak is nekem.
Külső: Határozottan feltűnő jelenség vagyok, egyáltalán nem ritka, ha valakinek megakad rajtam a szeme, bár ez főként otthon volt igaz, ebben a nagyvárosban elég sok a különc alak ahhoz, hogy én se legyek annyira durva színfolt. A testem tele van tetoválásokkal, és egyelőre még nem tervezem, hogy leállok velük, vannak még szabad bőrfelületek. A hajszínem havonta változik, mikor milyen kedvem van és persze mennyire futja a pénzemből a festékre, de az alap színe sötét, majdnem feketébe hajló. A sminkem általában eléggé kihívó és feltűnő. Az apám Japán, ez rajtam is tökéletesen látszik, vágott, sötétbarna, szinte fekete szemek... ttálom, hogy ennyire hasonlítok rá külsőleg!
Szeretem a látványos és kihívó rucikat, még akkor is képes vagyok alig fedő szoknyát fel venni, amikor az időjárás annyira ezt nem támasztja alá, de még az időjárásnak sem vagyok hajlandó engedni.
Előtörténet: Rebeca Ariva néven jöttem erre a világra, az apám Ariva Hisato, az anyám Christianna Stonefield. Igen a szüleim úgy döntöttek, hogy ugyan megkapom az apám családnevét, de alkalmazkodnak az itteni szórendhez és hátulra kerül. Igazából jelenleg ez már olyan mindegy. Van egy bátyám Bruce, vele még fogjuk rá, hogy egészen jó volt a viszonyom egy ideig. Az apám iszonyatosan vaskalapos, és ezt értsd úgy, hogy nála vaskalaposabb embert még nem hordott a hátán a föld. Amikor még elég kicsi voltam, természetesen gond nélkül irányíthatták az életem, vallásos iskola, visszafogott neveltetés, egyenruha és minden, ami ehhez tartozik. Rendes, szófogadó kislány voltam, egészen addig, amíg meg nem ismertem Dicket. Tizennégy voltam, és persze, hogy azonnal belestem a nálam három évvel idősebb srácba. Elkezdtem otthon kamuzni, mert tudtam jól, hogy apámnak nem fog tetszeni a dolog, aztán persze idővel kiderült, mert mindig minden kiderül. Az, hogy nem a könyvtárba mentem, vagy a barátnőmhöz, és onnantól jöttek az eltiltások. Minél jobban tiltották, én annál erősebben harcoltam a szabadságomért, és végül elszöktem. Tizenöt voltam, persze nem jutottam messze, kb. a városhatárig. Jó... nem volt valami kidolgozott a terv, Dick kocsijával mentünk és nem gondoltuk igazán át a dolgokat. Útközben beültünk kajálni, és akkor dumált rá az első tetkómra. Ezzel egy kissé elment az idő... oké, tudom, hogy baromság volt. Ha le akarsz lépni, akkor lépj le, mert hamar kiderül, hogy nem mentél haza a suliból, sőt suliban sem voltál.
Apám rángatott haza, és csak hogy lásd milyen vadállatról van szó... a fél éjszaka azzal telt, hogy a vadi új "Freedom" tetkómat sikálta a karomról. Igen, értsd így szó szerint, körömkefével. Azt hiszem hallottam, hogy anyám a másik szobában sírt, de rohadtul nem érdekel, mert nem tett semmit. Bruce meg pont akkor nem volt otthon, már egyetemre járt akkor, szóval esélyem sem volt. Onnantól egy ideig rendes voltam, na persze baromira nem igazából. Egyszerűen csak le akartam lépni, de tudtam, hogy normálisabban át kell gondolni. Dick eltűnt. Amikor apa hazarángatott beszélt vele, amikor én már a kocsiban voltam. Fogalmam sincs, hogy mit, de így utólag nem lepne meg, ha pénzt adott volna neki... Mindegy, ha ennyi elég volt, hogy elhúzzon, akkor kit érdekel?
Szóval jó kislány voltam, nem szóltam semmire semmit, visszafogtam magam és szép nyugiban tervezgettem. Minden kajapénzemet elraktam, inkább nem ettem, és végre a tizenhatodik szülinapom után tényleg elhúztam.
Nem volt egyszerű, főleg, mert sehol sem tudtam igazán hosszú ideig megmaradni. A saját nevemet egyszerűen elhagytam, bár tisztában voltam vele, hogy ez nem lesz elég, de kiskorúként nem változtathatom meg csak úgy. Hülye törvények! De kénytelen voltam így tenni, mert azt sem akartam, hogy Bruce megtaláljon, mert tudom, hogy keresett... talán még most is keres.Eldöntöttem, hogy az leszek, ami akarok és nem fogom hagyni, hogy bárki is irányítson. Erre pedig két lehetőségem volt. Hollywood, vagy... Las Vegas! Utóbbi züllöttebb, de sokkal kevesebbet kérdeznek, no meg általában mindenki Hollywoodba megy, aki híres akar lenni. Én pedig énekelni akartam, minden áron, de nem akartam beállni a sorba. Szóval végül lassan két éve jöttem ide. Semmi sem volt egyszerű, folyton kevés a pénzem még a mai napig is, de nem érdekel. Gyorsan váltom a melókat, hiszen a legtöbb helyen nem szívlelik, ha az ember késik, vagy meló előtt füvet szív... Mindenki más, van aki már az első alkalom után kivág az utcára, másnál egy ideig magyarázkodhatsz, 4-5 alkalom is belefér. Persze a női főnökökkel nehezebb, a pasik, főleg ha facérok vagy nem elég hűségesek... velük azért könnyebb. Voltam már pultos, felszolgáló, osztó és még takarítónő is több helyen, a leghosszabb melóm talán 3 hétig tartott. És persze ezen kívül időnként sikerül bejutnom 1-1 helyre énekelni. Persze ez itt nem könnyű, mert a legtöbben baromira nem az ember hangja miatt mennek be valahova... de egyszer menni fog. Tuti, hogy sikerül! Mert nem fogom feladni, maximum néha egy kicsit távolabb kerülök a céltól, de mindig visszatalálok az útra. |
|
do you know who i am?  Admin
| | Tárgy: Re: Jenna Webster 15.08.13 20:43 | |
| Jenna Webster!
Történeted elnyerte tetszésemet. Te aztán tényleg igazi lázadó vagy, aki semmitől sem riad vissza. Mindent rendben találtam történetedben, ezért elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Jen! Kérlek foglalj avit, azután csak annyi van hátra számodra, hogy felavasd a játékteret!  Admin
|
|
Kezdőlap 
