Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent

Tárgy: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 21.08.13 12:25

Akárhogy is nézzük rohadtul igaz, hogy az életem egy baromi nagy hullámvasút. Mostanában túl sokat voltam fent, és várható volt, hogy valamikor úgy levágnak a mélybe, hogy csak úgy koppanok. Pár napja elkészült az új tetkóm, bár még nem mutattam meg Willnek, mert nem tudom, hogy mennyire fogja értékelni a dolgot. Elég sok van rajtam, szóval szerintem magától nem is venné észre ezt a plusz egyet a vádlimon, maximum ha elég gyakran nézegeti a lábam, de ezt az eddigi mondhatni visszafogottságának mértékében erősen kétlem. Vagy csak lopva, hogy ne vegyem észre? Nem mintha zavarna. Aztán ott volt az a kis incidens a múltkor állásinterjú után, ahol kaptam egy erőset a fejemre, pedig semmi közöm nem volt a verekedéshez, mégis bilincsben vittek be. Szerencsére a seb már egész jól néz ki, hiába repedt fel a szemöldököm, nem kellett varrni és egész értelmes ütemben gyógyul. Viszont a rosszban a jó, hogy pont Cattel várakoztam a folyosón és... azt hiszem minden rossz ellenére is, életem egyik legjobb napján estem túl akkor, pedig sikerült e miatt elkésnem az itthoni vacsi készítésről is. De nem baj, akkor is megérte, még a sérüléssel és a sok várakozással együtt is! De ez a mai...
Kezdjem az elején igaz? Átlagos nap, már órák óta lement a nap, én pedig azt a kis történetet... nem igazán hazugságot, inkább apró füllentést adtam be Willnek, hogy egy haverommal találkozom. Ez nem így van, melózni voltam, csak még a mai napig sem mondtam el neki, hogy heti 1-2 alkalommal beugrom afféle nem is tudom kereset kiegészítésként az egyik közeli sztriptíz bárba. Rühellem az egészet, de a szükség nagy úr, ha egyszer pénz kell, akkor pénz kell és ott legalább viszonylag kis energiabefektetéssel lehet jól keresni. Mindenképpen jobb, mint a pincérnősködés, főleg mert azok a melók általában túl kötöttek és pár hét alatt ki is vágnak. Szóval elmentem kora délután dolgozni és igazából még vagy két órám lett volna bent, de... jesszus ez az egész túl sok nekem!
Kissé kábán sétálok végig a utcán. Már kiválóan tudom az utat, úgyhogy szerencsére még akkor is hazatalálnék, ha jobban ki lennék ütve. Nem... nem ittam semmit. Ez így nem igaz, de nem annyit, amitől bajom lenne. Tony belém nyomott egy felest mielőtt útra indított, mert azt hiszem a nélkül még csak megmoccanni sem lett volna lelki erőm. Minden olyan gyorsan történt, és csak Crissy sikítását hallottam a szomszéd fülkéből, és ahogy elkezdett átszivárogni a függöny alatt a vér... Jó ég, mégis Hollywoodba kellett volna mennem igaz? Ez a város túl veszélyes!
Nem igazából, nem fogok elmenni, csak most eléggé ki vagyok borulva, de ismerem magam, hogy talpra állok... mert menni fog ugye? Elbotorkálok tehát a célig és ügyetlenül matatok a táskámban a kulcs után. A rohadt életbe, hogy a női táskákban tényleg minden folyton úgy eltűnik. Nem is tudom, hogy Will itthon van-e már, nem kérdeztem, hogy meddig lesz bent, és én is korábban jöttem, még csak tíz óra van. És nincs meg az a rohadt kulcs! Engedek a lábam remegésének és végül egyszerűen az ajtó előtt roskadok le a lépcsőre. Feszíteni kezd a sírás. Eddig egy könnycseppet sem préseltem ki magamról, azt hiszem sokkot kaptam, vagy mit szoktak erre mondani és úgy egyszerűen minden bent ragadt. Összeszorítom a szám és a földhöz vágom a táskát. Hallom, ahogy valahol megcsörren benne a kulcsom, de most olyan az egész, mint valami fekete lyuk, fogalmam sincs, hogy hol lehet benne és enyhén remegő kézzel végképp esélyem sincs megtalálni.

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 21.08.13 12:48

Már két órája szemezek azzal az egy pohár whiskyvel. Kívánom nagyon, de kocsival vagyok. Kint nyüzsögnek a rendőrök, simán leállítanak. Nincs nálam lovetta, úgyhogy még csak kifizetni sem tudnám.
Mint szélvész úgy állít be kopogás nélkül az új srác, Jeremy. Vékony szemüvege szinte lötyög a beesett, tojás alakú fején. Miért is vettem fel?
Ja, persze! Scott vette fel.
Mikor belép feltekintettem és nagyjából próbáltam összeállítani a hadaró beszédét.
- Főnök! Valaki telerakta a retyót és két srác bunyózik! Mit csináljak?!
Istenem, a hülyesége már nagyon fáj! Felkelek a helyemről majd egy torok köszörülést követően a következőt mondom.
- Jeremy fiam...először is. Ha még egyszer kopogás nélkül jössz be, széttöröm a fejeden ennek a rohadt bárnak a bútorzatát. Másodszor nem vagyok vécés néni, old meg a problémád! Harmadszor, mond meg a vendégeknek, hogy agyon lövöm őket mint egy kutyát, ha nem hagyják abba a bunyót.
Majd ráordítok.
- REMÉLEM VILÁGOS VOLTAM!!!
Jeremy ijedten szaladt ki az ajtó mire utána üvöltöttem.
- MI VAN, BARLANGBA LAKSZ??!! CSUKD BE AZT A ROHADT AJTÓT!!
Hirtelen annyira szar kedvem lett, hogy a következő percben már a kocsiban ülök és egy cigi lóg a számból. Ez az egész nap úgy van elbaszva ahogy van. Viszont valakinek én lehetek a reménysugár.
Ez a valaki: Jenna.
Gyorsan leparkoltam a kocsival majd elindultam az ajtó felé. Igen ott ült. A fenébe, nem vitt magával kulcsot! Akkor mi a szarért töröm itt magam?! Persze nem rá vagyok dühös, de csak így előbukik belőlem.
- Szia.- köszönök neki oda kissé rekedten ám rögtön kiszúrtam, hogy valami nem stimmel.
- Mi baj?- kérdeztem még mindig kissé száraz hangon.

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 21.08.13 13:01

És persze, hogy még csak egy pulcsit se hoztam magammal. Vagy lehet, hogy délután vittem, csak otthagytam? Csoda, hogy a táskám nálam van,azt hiszem Tony pakoltam fel a vállamra, egyébként szerintem simán elfelejtettem volna magammal hozni. Felöltözni ment egyedül is, az már eléggé automatikus folyamat, de a többi, amire már figyelni is kellene, az teljesen esélytelen volt. Szóval hideg kezd lenni, én pedig itt ülök az ajtóban vagy tíz perc, és Will nincs itthon még, és azt sem tudom, hogy mikor jön és az az egész annyira kiborító, hogy zokognom kéne és verni az ajtót, de még erre sem vagyok képes. Olvastam már ilyesmit újságban, amikor valaki először látta azt, amit én... hogy sokkot kapnak és képtelenek az egészet feldolgozni, olyanná válnak egy időre, mint valami zombi, aki nem is képes normálisan gondolkodni, vagy kezelni az életét. De nekem menni fog, csak... csak azt hiszem kell valaki, aki felrángat és egy kicsit megráz.
Felpillantok, amikor hallom, hogy egy autó parkol. Valahogy azt hiszem elveszítettem kicsit az időérzékemet, fogalmam sincs, hogy mióta ülök itt és igazából még az is lassan jut el az agyamig, hogy a kocsi tényleg itt parkol és nem mondjuk valamelyik szomszéd háznál. Aztán Will száll ki és megint morcos, vagy legalábbis határozottan nincs jó kedvében. Továbbra is csak ülök a lépcsőn és pár pillanatig úgy nézek rá, mint aki nem százas. Simán nem lepne meg, ha azt hinné, hogy kiütöttem magam. A bejáratnál a tetejében annyira még a fény sem erős, hogy lássa azt a pár kisebb vérfoltot, amik a ruhámat rondítják. Nem... nem az én vérem.
-Én csak... csak nem találom a kulcsom. A táskámban van, mert hallom, de... de... - újra a táskámért nyúlok és az nagyon jól látszik még a félhomályban is, hogy milyen szinten remeg a kezem. Csoda, hogy haza tudtam jönni, nem várható el, hogy még a kulcsomat is elő tudjam szedni. Képtelen vagyok felállni, és megint megpróbálom a kulcsomat keresni, mert valamit tényleg muszáj csinálnom! Nem ismerem még régóta Willt, talán egy-másfél hete, de az biztos, hogy még az életben nem látott ilyen állapotban. Azt hiszem még soha senki nem látott ilyen állapotban. Általában vidám vagyok, rendkívül pozitív, vagy ha bajom van, akkor sírok, hisztizek, kiadom magamból, de most még az sem megy.

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 21.08.13 13:09

Határozottan semmi kedvem nem volt most beszélgetni. Csak egy jó forró fürdőt venni, egy üveg sört meginni és lefeküdni aludni. De úgy látszik nem lesz ilyen mázlim.
Megint csak az őr angyal szerepében kell tetszelegnem.
A hangjából rögtön kitűnt, hogy valami gáz van, hát még amikor a keze remegni kezdett. Mikor a kulcsát kereste, elkaptam gyengén a kezét.
- Hé, hé! Jenna! Nézz rám!
A hangomat kicsit felemeltem, hogy legalább figyeljen rám. A célom elérésével rögtön az ilyen esetekben lévő legjobb kérdést tettem fel.
- Mondd el, mi a baj?
Közben fél kézzel átkaroltam a vállát, a másikkal pedig kinyitottam az ajtót. Felnyomtam a villanyt és ekkor fogadott az első nagy meglepetés.
Jenna ruhája véres volt.
Az agyamat rögtön ellepte a vörös köd és kemény hanggal szóltam a lányhoz.
- Ki mert bántani?!
Bár nem voltam száz százalékig biztos benne, hogy az ő vére lenne az a ruhán.

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 21.08.13 13:36

És megint csak teher vagyok valakinek... csak gondot okozok és ő is meg fogja majd ezt unni és... Ez a legrosszabb az egészben, azért kopnak ki mellőlem az emberek, mert ha valaki túl sok gondot okoz nekik, akkor idővel inkább nem keresik a társaságát. És mi van, ha ő is ilyen lesz? Majd pár hét múlva finoman elkezd célozgatni, hogy lassan kereshetnék magamnak egy saját lakást, vagy nyíltan megmondja, hogy húzzak el a fenébe és kész. Nem akarok elmenni! Most még itt vagyok és ez a lényeg és tényleg próbálom összeszedni magam és legalább a kulcsomat előkeresni, hogy ne nézzen valami eszetlen csitrinek, akik még a legfontosabbat sem vitte magával. Pedig én eltettem, csak most... most nagyon elbújt. Felpillantok, amikor megfogja a kezem. Tippem sincs mennyire, de szerintem eléggé kótyagos lehet a tekintetem. Képtelen vagyok válaszolni a kérdésére, elég most arra koncentrálnom, hogy amikor a vállam alá nyúl, akkor tényleg megpróbáljak felállni, hogy legalább bemenjünk.
-Én csak dolgozni voltam, és... és hallottam, hogy Crissy sikít és aztán... a vér. - az utolsó szót már csak alig hallhatóan suttogom. Félek, hogy el fogok ájulni, de nem szabad! Nem akarom lecsukni a szemem, mert akkor látni fogom az egészet megint és nem akarom látni. Ismertem őt, egészen jóban voltunk és azok az üveges, halott szemek! Az újabb kérdés rángat vissza a valóságba, a házba, kiszakítva a bár emlékeiből.
-Senki. Semmi bajom, nekem semmi bajom, csak Crissy... meghalt Will! Én is lehettem volna, akár... akár én is lehettem volna! - eddig tartott, eddig bírtam, és kész. Egyszerűen ha nem tart meg, akkor megint összecsuklom. Nem tudok állni a lábamon, képtelen vagyok rá. Patakokban kezdenek záporozni a könnyeim és egyszerűen csak áttör a gát, rám tör a zokogás, de így a jobb igaz? Talán így a jobb, mint csak nézni mereven előre, mint aki teljesen összeomlott.

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 21.08.13 16:19

Ez a lány vonzza a bajt. Esküszöm, vonzza. Olyan mintha egy kevésbé ismert lányom lenne.
Tartanom kell, hogy ne essen össze. A lábai szinte csak csúsznak a padlón, ahogy a kezembe fogom.
- Az Istenit te lány, el ne ájulj nekem!- mordultam rá.
Próbálok minél finomabb lenni, ám ez a jelenlegi helyzetembe igen nehéz. Szar nap után, szar fogadás. Ajvé. Nincs mit tenni, a kezét átvetettem a nyakamon és az úgymond "menyasszony" pózba felkaptam majd a jelenlegi szobájába vittem.
- Ne mozdulj!- szólok rá majd kimentem a helységből.
Mire visszaérek már sír. Így talán jobb is. Az ájulás miatti előkészített vizes rongyot egy sóhajjal a földre hajítottam majd leültem mellé az ágyra. Láttam már ilyet, úgyhogy tudom, ilyenkor mit kell tenni. Egyik kezemmel átkarolom a vállát és kicsit magamhoz ölelem.
- Csss....ne sírj, kicsi lány! Na, ne itasd az egereket!
A pólóm a könnyek hatására igencsak átázik. Tudom felesleges vigasztalni, de anyám mindig azt mondta, hogy tegyem meg. A szavaiból a vér és a meghalt szót felismertem, úgyhogy nagyjából sejtettem, hogy miről beszél.
"Az isten nevére, mibe keveredtem?", gondolom magamba.

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 21.08.13 17:42

Azt hiszem van ebben valami, hogy vonzom a bajt. Bár nem tehetek róla, valahogy pont belecsöppenek a dolgokba, hiszen a verekedéshez sem volt semmi közöm és most ehhez sem, csak pont ott történtek, ahol én vagyok, ami azért elég gáz, tudom. Tényleg igyekszem, hogy ne essek össze, de elég nehezen megy a dolog. Azt hiszem egyszerűen eddig tartott az erőm. Hazaértem, és mostmár úgy érzem, hogy elengedhetem magam. Alig érzékelem azt, hogy felkap és végül bevisz az ágyra. Lassan végül csak sikerül magamhoz térnem, és mire tényleg visszaér, már elerednek a könnyeim. Eszem ágában sem volt onnan elmozdulni, azt hiszem, hogy nem is tudtam volna. Amikor magához ölel, szorosan hozzá bújok és hagyom, hogy teljesen erőt vegyen rajtam a sírás. Nem is nagyon érdekel most, hogy átitatom a pólóját, remélem, hogy most neki sem ez a legnagyobb gondja. Talán egy perc is beletelik mire sikerült nagyjából összeszednem magam, és már csak szelíd sírássá enyhül a zokogás, aztán elhallgatok és már csak halkan szipogok. Az éjjeli szekrény kis asztalkájáról matatok elő egy zsepit, hogy legalább valamennyire megtöröljem az arcom és kifújjam az orromat. Jó eséllyel elég pocsékul festhetek, szétkent smink, feldagadt szemek... Willre pillantok kicsit még szipogva.
-Én annyira nem értem. Crissy csak azt tette, amit kell. Csak nem hagyta neki, hiszen az a szabály... mindent a szemnek, semmit a kéznek. Akkor miért csinálta, mégis miért? Leszúrta, egyszerűen csak leszúrta, és ömlött a vér. Ott voltam vele, amikor meghalt, pedig mindig mondta, hogy szeretné majd majd egyszer lenne egy kislánya, akinek megmutatja, hogy ő jobb anya, mint a sajátja volt és... ez már soha nem történhet meg.
Megint elcsuklik a hangom, de végül csak sikerült lenyelnem a gombócot és elvágni az újabb zokogó roham kezdődő fonalát. Buta kérdéseket teszek fel tudom, hiszen szegény Will mégis mit mondhatna erre? Nem az ő dolga, nincs köze hozzá igazából, nem tudja, hogy az a férfi miért tette. Én pedig rá zúdítok itt mindent, pedig biztosan inkább pihenne, és nem velem töltené itt este az időt.
-Akár... akár én is lehettem volna ott helyette. - suttogom még csak úgy magam elé, aztán megint megtörlöm kicsit a szemem.
Ne haragudj Will, tényleg... tudom, hogy cseppet sem vagy kíváncsi erre az egész hülyeségre. Sajnálom... nem akarok a terhedre lenni. - lerúgom a cipőmet és felhúzom törökülésbe magam alá a lábaimat. Legszívesebben összekucorodnék egy egész kis gömböcnek és csak reszketnék egy ideig. Nem akarom, hogy kidobjon, mert megunja, hogy felborítom a nyugodt életét.

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 22.08.13 10:37

Végig hallgatom a szavait, hogy tudja figyelek rá. Tudom milyen halottat látni, hisz élőbe is láttam nem először. Bár az biztos, hogy valaki haláltusáját végignézni, esetleg hallani szörnyűbb mint már csak a kihűlt testet látni. Életemben egyszer láttam meghalni valakit.
Marvin.
Még mindig tisztán emlékszem az egészre. Scottal a pultnál álldogáltunk mikor az akkori kiszolgáló csapat egyik tagja, Jason odarohant hozzánk, mert Marvin az egyik boxban elájult. Odaérve a srác már a mélyponton volt. A száján vastag hab tört elő, a szeme felfordult, orrából pedig dőlt a vér. Gyorsan felrángattuk, majd kivittük a bár elé. Mikor kint voltunk már nem rángatózott mint nemsokkal előtte. Leraktuk a földre, de eddigre már nem vett levegőt és a szíve se dobogott. Ott halt meg a kezeim közt Scott öccse.
Ennyit ér egy élet. Semmi több.
Aztán hallva azokat a szavakat, hogy anyuka lett volna, lehajtottam a fejem.
- Az istenit...- rebegtem halkan majd ránéztem.
Már csak szipogott, de végül én is magamhoz öleltem és nyugtatólag a haját simogatta.
- Ha bárki bántani merészel, csak egy ujjal, kinyírom. Mellettem senki nem fog bántani, érted?
Elengedtem majd rámosolyogtam.
- Nem vagy terhemre. Végre nem vagyok egyedül. Figyelj, itt maradjak veled estére?

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 22.08.13 14:53

Nekem ő volt az első, egyáltalán akit láttam holtan, és akit láttam meghalni. Az egész annyira szörnyű volt és megrázott, hogy egyelőre képtelen vagyok napirendre térni felette, már az is valami, hogy nagy nehezen a zokogásom halkabbra csitul. Most egyszerűen semmi sem jobb, mint hogy megölel és velem van. Azt hiszem, ha még mindig egyedül laknék abban a kis koszos albérletben, már kidőltem volna, vagy fogalmam sincs, hogy mi lenne velem. Azt hiszem öröm az ürömben, hogy ebben a szerencsétlen időszakban nem vagyok teljesen egyedül. A kedves szavakra egy leheletnyi mosoly jelenik meg az arcomon. Nem is tudom, hogy miért ilyen rendes velem, hiszen én nem tettem érte semmit, ő pedig már annyi mindent. Meg sem érdemlem, de tényleg!
-Tudod, hogy nem lehetsz mindig velem, igaz? - szipogok még kicsit, aztán még egyszer megtörlöm a szemem, végképp elmaszatolva a maradék szétfolyt sminket is. Úgy nézhetek ki, mint valami elcseszett bohóc, vagy a fene tudja.
-Pocsékul festhetek... - mondom csak úgy halkan magam elé, mert jó eséllyel tényleg így van, aztán elnézést kérek tőle, mert egyszerűen félek, hogy sok neki ez, hogy ennyi gondot és galibát okozok, hogy ennyi fejfájást jelent, hogy itt vagyok. Nem pihenhet a munka után, ahogy jó lenne, és mégis azt mondja, hogy nem zavarom. Nagyokat pislogok, újra az arcomra kerül egy futó mosoly majd a kérdése hallatán csak bólintok egy aprót. Nem akarok egyedül lenni, azt most nagyon nem.
-Leszel most te az, akit ölelgethetek a takaró helyett? - gyorsan hajolok előre és ölelem meg újra, hogy a mellkasába fúrjam a fejem. Tudom annyira nincs ezért oda, mert a múltkor is nagyon erősen csináltam, de azért igyekszem visszafogni magam amennyire lehetséges. Aztán visszahúzódom és felpillantok. Pár pillanatig nézem csak, aztán olyan hirtelen hajolok előre, hogy talán még magamat is meglepem vele. Ha pszichológusnak kéne rólam tanulmányt írnia, akkor egyértelműen akkut szeretethiányt diagnosztizálna, így aztán nem csoda, hogy olyan mohón csókolom meg, mintha csak az életem múlna rajta. Tudom, hogy nem ezért mondta, hogy itt maradna velem, hogy nem akar többet, de... de nekem szükségem van rá.

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 22.08.13 15:10

Felsóhajtok.
- Igen, tudom. De mégis ha valaki bánt szólj.
Néha a viselkedésem eléggé apafarkas szerű. Túlzott védelmet próbálok nyújtani, sokszor nem kedvesen.
Nem, nem vagyok kedves.
Soha nem is leszek.
Most se kifejezetten kedvességből segítek, hanem mert sajnálom. Nem akarom, hogy rossz sorsra jusson. Végigmértem az arcát majd apró nevetés szaladt ki belőlem
- Ugyan már! Nem olyan vészes.
Na jó itt azért csak remélem, hogy a hantázás miatt nem szakad rám a plafon. Az elkenődött szemfesték miatt igencsak furcsa látvány. Nemsokára újra megölel majd akkora slungal hajol felém, hogy jóformán az ágyra dőlök, míg ő rám az ajka pedig az én számra.
Ne, Will, mit tettél?
Pedig nem is én tettem. A hirtelen meglepődéstől még csak nem is csókoltam vissza, hanem nagyra meresztett szemmel meredek rá. Mikor végez csupán némán tátogok a meglepődéstől majd csak ennyi szakad ki belőlem.
- Huhh....
Majd felültem az ágyon. Viszonylag hamar vissza nyertem a lélekjelenlétemet, így megbírtam szólalni.
- Na, erre nem számítottam...

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent 22.08.13 15:20

Finoman elmosolyodom. Azért nagyon jó dolog tud lenni, ha valaki figyel rád, ha valaki gondoskodni akar rólad és tenni érted, és ebben nekem már nagyon régen nem volt részem, szóval nem csoda, ha igenis úgy gondolom, hogy kedves velem. Persze a maga módján, de akkor is kedves, hiszen figyel rám és ez nekem bőven elég. A legtöbben csak kihasználtak eddig és eldobtak, mint egy kifacsart rongyot, amire már nincs szükségük, és ennyi. De ő egyáltalán nem ilyen. Már nem mondok neki erre semmit, bár attól félek, ha valaki úgy bántana, mint Crissy-t akkor nem nagyon tudnék neki szólni, akkor már olyan mindegy lenne.
Az arcom... hát tudom én, hogy nem akar megbántani és azért mondja, pedig tuti, hogy igenis elég vészesen nézek ki, de majd rendbe teszem magam, ha sikerül rávenni magam, hogy elmenjek szépen a fürdőbe és lemossam az arcom. Azt hiszem az a feldagadt szemeimnek is határozottan jót tenne. Aztán hirtelen jön a késztetés. Ő pedig annyira meglepődik, hogy hátradől, de ez nem érdekel, követem a mozdulatban is mohón csókolom az ajkait. Amikor elhúzódok és tudatosul bennem, hogy vissza sem csókolt, sőt hogy ennyire meglepődött kicsit lebiggyed a szám.
-Én csak... nem tudok neked semmit adni, de akarom, hogy tudd, hogy hálás vagyok mindenért, és...
Nem Jen ez most így nem hangzik jól, mert azt fogja majd hinni, hogy csak azért csináltad, mert így akarsz neki viszonzást nyújtani, és nem fog neki tetszeni a dolog. Hiszen már nem egyszer célozgattam rá, hogy nagyon hálás tudok lenni, hogy nem szeretek egyedül aludni stb. és eddig nem igazán vette a lapot, vagy csak nem akarta.
-Rendes vagy velem tudod, és ez nagyon ritka dolog. És most egyszerűen csak szükségem van rá, hogy kiürítsem a fejem... veled... - előre nyúlok és finoman végigsimítok az arcán. Remélem most érti, hogy miről beszélek és nem csinál úgy, mintha nem is jutna el hozzá, amit mondok. Azt szeretném, ha itt maradna ma, de nem csak alvás céljából...

Tárgy: Re: Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent

» Egyszer volt, hol nem volt... • Ahol a mesék életre kelnek
» Jenna és Will- The First Day
» Jenna Webster
» Jenna és Bruce - Jó étvágyat!
» Dave és Jenna - Varratszedés

Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent

Jenna és Will - Egyszer fent, egyszer lent

Similar topics

Similar topics