Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Tárgy: Re: Dave & Sabrina - Nagytakarítás 04.12.13 21:48
Tény, hogy nem lehet kellemes, ha semmire nem emlékszik a gyerekkorából, de az ember úgyis nagy részét elfelejti, mire felnő, nem igaz? Nem tudom, neki miért ilyen fontos, hogy emlékezzen, de nincs jogom ítélkezni. Ha emlékezni akar, hát hajrá. Próbálkozzon, fizessék a dokit és remélhetőleg egyszer olyan eredményt kap, aminek örülhet. Most viszont a takarítás ideje van itt. Nem valószínű, hogy pont most száll fel a köd és talál rá egy régi emlékre, bár nem kizárt. Viszont erre várni felesleges. Vagy, vagy. De úgy tűnik, hogy a gyerekszobában takarítva nem jön semmi emlék. Ami viszont jó, hogy nem is botlunk bele semmi kényes témába. Sem ő, se én. Mikor már zenét is kapcsolok, mondhatjuk, hogy egész jó hangulatban telik a takarítás. Fogalmam sincs, mennyi idő alatt végzünk, de az biztos, hogy nem tűnik soknak. Fárasztónak pedig egyáltalán nem fárasztó. Az egyetlen, amivel igazán meggyűlik a bajom, az a leszakadt polc a kamrában. Végül úgy döntök, hogy egyelőre csak kitámasztom és majd később, valamikor délután lepakolok róla és megcsinálom. Egy kis pihenő vagy ilyesmi, belefér. Mire kimászok a kamrából, ő már ott áll a konyhában. Megállok mellette, majd kis gondolkodás után, bontok magamnak egy sört. Nem bunkóságból nem kínálom meg, hiszen tisztáztuk, hogy még nem ihat és nem is akar inni. Nem hiszem, hogy zavarná, hogy én kinyitottam egy üveggel. A pultnál támaszkodok fél kézzel és onnan nézek rá, az első pár korty után. Gondolom most kellene megszólalnom és megköszönnöm, amiért segített. Esetleg rendelni egy pizzát... bármit, fizetségül. De ő megelőz és megszólal, mielőtt én megtehetném. - Igen. Sokkal jobb és... szóval köszönöm - nyögöm ki végül a lényeget, de azt a kérdést egyelőre nem teszem fel, hogy mivel tartozok neki ezért. Végül is, elég nagy munka volt ez, annak ellenére, hogy könnyen telt az idő beszélgetés és zene mellett. - Már miért lenne gond? Mondtam, hogy csak örülök, ha jössz. Talán még Huntert is láthatod, ha épp itt lesz. Ha pedig mégsem... Jack örülni fog neked. Én tényleg nem foglalkozok vele annyit, mint kellene. Na meg amúgy is, még jössz nekem valamivel. Meg kell tanítanod kutyául - húzódik mosolyra a szám és hogyha úgy gondolja, nem akadályozom meg abban, hogy most azonnal kimenjen Jackhez. Fogadok, hogy az a vadállat kapásból ledönti a lábáról, ha tudja. Már biztos nem a kaja köti le a figyelmét. - Szóval, tartozok valamivel? Vagy maradhatunk annyiban, hogy következőleg meghívlak valamire? - teszem fel a nagy kérdést, amit szándékosan az utolsó pillanatra halasztottam. Felőlem ekkorra már állhat kabátban a bejárati ajtóban, akkor sem engedem el addig, amíg ezt nem tisztázzuk.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Dave & Sabrina - Nagytakarítás 04.12.13 22:49
A fene tudja, azért mégis csak van az embernek tíz éves kora előttről is időnként néhány emléke legalább, nekem viszont minden ködös és az azért nem kellemes, főleg mert mégis csak valami oka van annak, hogy nem emlékszem, és ez valahol még riasztó is. Lényegtelen okból nem hiszem, hogy történik ilyesmi, csak úgy magától... és persze, hogy érdekel valahol, hogy miért történt. Inkább tényleg jobb most a takarításra koncentrálni, ami igazából még jó szórakozásnak is mondható. Egyértelműen jó, hogy eljöttem, otthon unatkozni sokkal kellemetlenebb lenne, így pedig beszélgetünk is, no meg még mozog is az ember és a zene is jó. Könnyen elröppen az idő, szinte észre sem veszem. Ez van, ha jól érezed magad igaz? Kár lenne otthon ülnöm és keseregnem, hogy a barátaim épp jól töltik együtt a hétvégéjüket egy másik kontinensen. Amikor készen vagyok a konyhában várom meg Davet, immár egy pohár víz társaságában, amit gyorsan el is pusztítok és ő akkor érkezik meg, amikor már készen is vagyok. Nem is tudom miért érzem magam megint egy kicsit zavarban és kényelmetlenül, amikor nincs rá igazán okom. Hát fene tudja, azért még mindig kissé bizonytalan vagyok, idő kell amíg ez esetleg teljesen elmúlik. - Semmiség, együtt csináltuk, én csak besegítettem, ennyi igazán járt, amiért segítettél legutóbb. - eresztek meg egy mosolyt. Nem is érzem úgy, hogy neki kéne hálálkodni nekem, hiszen igazából ezt a takarítást simán vehetjük úgy, hogy a köszönöm volt amiért nem hagyott bent égni a gyárban. Nem kell ám folyton oda-vissza passzolni a tartozást. - Hű, az jó lenne, bár igazán nem értek ám a gyerekekhez. Sok mindent csak elméleti szinten űzök, de Jackkel jól kijövök, és igazad van, azt nem felejtettem ám el. - nevetem el magam a végén. Jack miatt jövök és meg is tanítom kutyául, de azt hiszem tényleg félnék egy kicsit egy fél éves gyerkőctől. Na nem azért mert félelmetes, inkább... hát a fene tudja, biztos nagyon törékeny és még csak nem is fogtam soha az életben kisbabát. Azért még tényleg kimegyek elköszönni Jacktől. Egy kis simizés, meg persze a részéről nyalogatás belefér még bőven. És persze megígérem neki, hogy minél hamarabb jövök majd meglátogatni. A kérdésre kicsit oldalra döntöm a fejem, miután már újfent a konyhában állok indulásra készen és megeresztek egy mosolyt is. - Mondjuk egy kicsit foglalkozz többet Jackkel, úgy éhezi a szeretetet. De ha mindenképpen szeretnéd, akkor legyen úgy, meghívsz valamire következőre. - tudom én, hogy már a taxi kifizetése is talán ciki volt neki, szóval nem akarom ám én földbe tiporni az önbecsülését, szóval ha ettől érzi jól magát, akkor legyen így. Mindenesetre most már a kabátomat is magamhoz veszem, na meg a táskámat. - Akkor majd találkozunk és addig is légy jó! - eresztek meg még egy apró mosolyt, aztán a már persze szokás szerint hívott taxihoz lépdelek ki szépen. Vár otthon a vacsi, meg a további unalmas este. Majd olvasok mondjuk, vagy ilyesmi.