William & Karen

Karen & William  

- Oh, elnézést, ezerfelé van a fejem, Karen Mitchell vagyok, igazán örvendek. - Annyira lefoglalt, hogy puskázzak kicsit, hogy el is feledkeztem arról, hogy azért nekem sem volna hátrány, ha bemutatkoznék, sőt... Kissé izgatott vagyok. Ugyan nem először veszek részt jótékonysági esteken, fogadásokon, ellenkezőleg, ne kérje tőlem senki, hogy számon tartsam őket, de most először van az, hogy miattam vannak itt ezek az emberek. Önerőből szerettem volna elérni mindezt, végül is meg is bízhattam volna valaki mást az egésszel, de nem véletlenül nem lett így, ez így sokkal jobb.
- Bízom benne... - Ahogy abban, hogy az örökségem nem csak egy szépen csengő név, hanem ugyanaz a kitartás és elhivatottság rejlik benne.
- Örömmel. - Hmm, nem csak jóképű, de a modora is jó, e még nem halt ki? Ma már a felsőbb körök sem az udvariasságukról híresek, sajnos. Belé karoltam, majd kisétáltunk az erkélyre. - Nos, igyekszem nem untatni és lényegre törően összefoglalni, ha még egyáltalán nem hallott, hogy mi is a célom, akkor ez egy anyaotthon, hogy miért? Miről hallani a legtöbbet, már azon kívül, hogy Lady Gaga és Bradley Cooper kavarnak? Megromlott kapcsolatok, családon belüli erőszak, az édesanya két állásban dolgozik, hogy eltudja tartani magukat, ha mindez előtt még nem veteti el persze, aztán persze nem győzi, gyűlnek az adósságok, végül pedig utcára kerülnek, rossz környékre, a tinik pedig rossz társaságba, a folytatást gondolom már ismeri, sajnálatos, hogy a hírekbe már csak ez kerül bele, arról már nem beszélnek, hogy esetleg többet is lehetett volna tenni. Árvaház persze nem egy van az államba, de akkor ezzel azt várjuk el, hogy egy anya lemondjon a gyerekéről, vagy éljen tovább lelki vagy fizikai terrorban, mert még ha merne is lépni, hová mehetne? - Sajnos ma már nem a legjobbak a körülmények, és nem születhet minden gyerek jómódú családban, hogy aztán jó nevű iskolába járhassak, majd később egyetemre.
- A világ egyszerűen nem fair, de azért lehetne jobb. Látom, hogy kimerült, így nem fárasztanám a statisztikákkal. Tény, hogy egy ilyen intézmény sosem állhat teljesen stabil lábakon, ennyi erővel akár éttermet is nyithatnék, annak hetven százalékos a csődaránya, de én vállalom a kockázatot. - Röviden ennyi lenne talán. Ami engem illet még órákig tudnék erről beszélni, de Őt elnézve szerintem számára ennyi is elég volt, ha figyelt egyáltalán.  

William & Karen

Karen & William  

 - Nos, még sosem csináltam ilyet, de szeretnék elérni valamit a magam erejéből, nem csak az apám lánya akarok lenni, hanem saját jogon szeretném, ha elismernének az emberek, sokan itt ma nem miattam jelentek meg, vagy a célom érdekében, sőt lehet azt sem tudják miről van szó, csakhogy valamit támogatniuk kell, mert az egójuk nem engedte volna, hogy lemaradjanak egy ilyen fontos eseményről, de nem érdekel, néha mindenki tehet valami jót, még ha ez nem is szolgálja az érdekeit. - Ez az én projektem, az én nevemet fogja viselni, és végigfogom csinálni. Talán nem olyan nagy dolog, mint nem is tudom, vezérigazgatónak lenni, de attól még számít.
- Huh, atyaég, még sosem tartottam beszédet, drukkoljon nekem... - Bár vagy tucatszor álltam neki, végül nem fejeztem be egyiket sem, így majd improvizálunk. Kinek hiányzik még egy unalmas betanult monológ, ami engem illet, épp eleget hallottam már.
- Nos, azoknak, akik még nem ismernek vagy nem állt módomban személyesen bemutatkozni, Karen Mitchell vagyok. Igazán nagy öröm számomra, hogy ilyen szép számmal összegyűltünk ezen a mai estén. Mindenki kapott egy rövid tájékoztatót arról, hogy miért is dolgozunk mi itt, Pár szóban azért fussunk végig rajta, tehát ez az otthon, azon anyák és gyermekeik előtt áll majd nyitva, akiknek nincs kihez fordulniuk vagy hová menniük. Az otthon a régi Riviera Hotel & Casino helyén fog megnyílni a felújítások végeztével.  Az est folyamán lehetőség lesz licitálni a felajánlott nyereményekre, amely összeggel szintén az anyaotthont tudják támogatni, bízom benne, hogy mindenki talál majd kedvére való programot. Ennyivel én meg is köszönném a figyelmem és kellemes estét kívánok, köszönöm. -Mindenki tapsolt, gratulált. Pillanatnyilag a hideg ráz, szédülök és kell egy ital. Gyorsan le is emeltem egyet a pezsgőt felszolgáló úriember tálcájáról, Akkor folytatódjon az estély, illetve a licit. Lassan mindenki ismét helyet foglalt, ahogy én is, méghozzá épen Mr. Black mellett sikerült helyet találom.
- Remélem kellemesen telik az estéje. - Foglaltam helyet mellette. - Oh, látom sikerült találnia kávét.

William & Karen

Karen & William  

- Nehezemre esne elhinni, hogy ne akadna egy kedves hölgy ismerőse, aki szívesen elkísérné, biztosan van. - Jegyeztem meg kedvesen, szó sincs tolakodásról, vagy arról, hogy tapintatlan akartam volna lenni, szimplán csak rá kell nézni, jóképű, arról nem beszélve, hogy jómódú, udvarias és most azt mondja nekem, hogy nm akadna egyetlen hölgy ismerőse sem, aki csatlakozna egy hétvégi pihenőre, meglepődnék, ha így volna, de biztosan nincs így.
- De igen, persze. Az is lehetséges, csak tudja nem szerettem volna afféle benyomást kelteni másokban, hogy a zsebükbe nyúlok, mintha ez kötelességük lenne, de ugyanakkor cserébe nem kínálok semmit. - A programok javarészt persze felajánlások után vannak, a wellness hétvégék, a páros belépők, vacsora, ilyesmi, bár ha valaki egyedül szeretne részt venni valamelyik programon, szerintem annak sincs akadálya, csak nem megszokott, ennyi az egész.
Általában szeretünk kapni valami azért, ha adunk, szóval önzetlenek vagyunk, de azért mégsem annyira, mert ha valamit nem tudunk megfogni vagy kihasználni, akkor az nem valós. - Az emberek bonyolultak...
Persze van, aki már csak egóból sem hagyna ki egy neves jeles eseményt, aztán szépen kitölt egy csekket, mert nem igazán számít, csak ott villogjon az Ő neve is, most az egyszer kicsit sem neheztelek ezért, Mr. Andrews legalább nem kártyázza el, Harrison pedig annyival kevesebbet költ italra, szerintem mindenki jól járt.
Én pedig nemes egyszerűséggel csak próbáltam mindenre gondolni. Nem csak ez egyszer tervezek, hasonló esteket szervezni, mondjuk úgy, hogy ez csak az első projekt és meglátjuk hogy megy, bár bizakodó vagyok.
- És mondja csak, mivel foglalkozik a cége? Szörnyen röstellem, nem vagyok még mindenből naprakész. - Nem volt időm mindenkiből felkészülni, és bevallom írtó kínos volt az a kis jelenet, amikor is fogalmam nem volt kit is hívtam meg e-mailben, de még az Open your eyes sem mond sokat, de legközelebb jobb leszek, ígérem.

KATT

William & Karen

Karen & William  

- Igazán kár. - Pedig helyes, jóképű és jó modorú. Bár való igaz, hogy a folyamatos munka meg a karrier könnyedén tönkretehet egy kapcsolatot, egy komoly kapcsolatot is hosszú idő elteltével, nemhogy egy kezdetlegeset. Igazat kell adnom neki, mert ezt nagyon is jól látja. Egy nő a kapcsolat elején nem szívesen hallja azt, vagy tudatosul benne, hogy máris a második, vagy harmadik helyre csúszott, mert egyből arra fog gondolni, hogy ez később sem fog megváltozni és itt gyakorlatilag elveszett az egész. Érthető, ha nincs kedve ezt újra és újra eljátszani, mindig csak erőfeszítés megy kárba, de végül mégis üres lakásba és hideg ágyba tér haza, már ha nem az irodájában éjszakázik. Ilyen az, ha valaki karriert szeretne, Ő pedig a hallottak alapján elég magadra tette a mércét, hiszen nem csak karriert épít.
- Kérem, ne mondjon ilyeneket, mert ha emiatt is aggódnom kell, akkor azt hiszem kikészülök. - Végül is, ez csak egy jótékonysági pénzalap, mégis kiakarná feltörni a rendszerünket, nincs ebben annyi pénz, ami megérné a fáradozást, de pontosan ezen dolgozom épp. Mindenesetre még jól jöhet egy efféle ismeretség. Jó ha minél több dologban számíthat valakire az ember. Többek között ezért is a mai este.
- Rendben van, ahogy szeretné. Igazán hálásak vagyunk az idejéért. - Biztosan talált volna jobb elfoglaltságot is, mondjuk kipihente volna magát. Elvettem tőle a csekket és a táskámba csúsztattam. Bízom benne, hogy a licit is legalább ennyire sikeres lesz, de legközelebb majd igyekszünk gondolni a szinglikre is, eszembe juthatott volna, de az ilyen helyekre szívesebben visz az ember valakit, de nem erőltetem. Amúgy is fáradtnak látszik. - És akkor a napokban fel is keresem az asszisztensét, ha az megfelel. - Nem akarom itt feleslegesen feltartani. Addigra pedig az is kiderül hogyan zárjuk a mai rendezvényt. Hihetetlen, hogy mindez összejött. Voltak kétségeim önmagammal szemben, amikor ebbe belevágtam, de tudom, hogy nem fogom megbánni.

KATT

William & Karen