Hangos zene szólt, szinte már vakítóak voltak a neonfények, de már volt bennem annyi margarita koktél, hogy a táncparkett ördögének érezzem magam. Igaz elég volt két pohárral is ahhoz, hogy a kelleténél jobb kedvem legyen, főleg úgy, hogy csak azóta fogyasztok alkoholt, mióta betöltöttem a huszonegyedik életévemet.
- Azt hiszem jobb lesz, ha leülök egy kicsit. - Próbáltam túlordítani a zenét, hogy Lolával tudassam, hogy inkább vissza ülök az asztalunkhoz. Egy örökkévalóságig tűnt, mire a tömegen át eljutottam odáig, de mégis a legrosszabb az volt, hogy forgott velem a világ.
- Még csak most kezdődött a buli. - Lola velem szemben foglalt helyet, két koktéllal tért vissza, az egyiket felém csúsztatta az üveg asztallapon. Kedvelem Lolát, talán azért mert kiegészítjük egymást. Én inkább visszafogottabb vagyok, míg Lola szereti ha körülötte zajlanak a dolgok, sőt néha képes túlzásokba esni. Svájcban szobatársak voltunk és azóta is mái napig barátnők vagyunk.   
- Nem hinném, hogy többet kellene innom... - Próbáltam mentegetőzni, mert nem akarok holnap iszonyú macskajajjal ébredni. Mégis tisztában voltam azzal, hogy minden erősködésem ellenére is addig fog nyaggatni, míg az előttem lévő pohár üres nem lesz. Ezért inkább gyorsan megittam, s mire észbe kaphattam volna máris ismét a táncparketten találtam magam.
Elviselhetetlen fejfájásra ébredtem, homályosak az emlékeim... Jobban bele gondolva alig emlékszem bármire is. Az a sok koktél, hangos zene, na és az a jó képű férfi, aki... - Francba! Francba! Francba! - Ahogy próbáltam vissza emlékezni a tegnap esti eseményekre úgy vettem észre, hogy a saját ágyamban fekszem pusztán csupán fehérneműben.
- Miért vagyok majdnem meztelen? - Suttogtam magam elé kétségbeesetten. Ó, ne! Ne! Ne! Az nem lehet, hogy... és még nem is emlékszem rá. Közel álltam a síráshoz, de mikor az órámra pillantottam gyorsan kipattantam az ágyból, csaknem el is estem, kissé még ingatag lábakon állok. Gyorsan berohantam a fürdőbe, de öt perc után már a szekrényem előtt kapkodtam le a vállfákról a ruhákat. Némi sminkkel próbáltam leplezni, hogy az előző éjjelt bulizással töltöttem és máris rohantam tovább, hiszen találkozóm van édesapámmal. Apu mindig pontos, ezért nem szereti ha kések. Nagy léptekkel haladtam apám irodája felé, de hirtelen megtorpantam, szó szerint földbe gyökerezett a lábam. Az előttem álló férfi nagyon is ismerős volt, de fogalmam sincs arról, hogy honnan. Istenem! Mi van ha Ő volt az...? Ez badarság. De akkor mégis miért mered így rám azzal a csodálatos mogyoróbarna szempárjával?