Név: Erin Bartholomew
Becenév: Erin
Kor: 26
Születése hely, idő: 1986.03.09 / Wales - Cardiff
Tartózkodási hely: Vegas
Csoport: fejvadász
Anyagi háttér: felsőosztály alja
Szexualitás: biszexuális


Jellem:
Azok az emberek akiket vidékről kerültek fel valami nagyvárosba kétfélék lehetnek : csendesek és visszahúzódóak vagy nagyszájúak. Nos, én a második típust képviselem. Soha nem illettem bele abba a tipikus, vidéki lány képbe. Valahogy mindig kilógtam a sorból. Merészebben öltözködtem és elképesztően csúnyán tudtam beszélni, mint egy new york-i. Egyszóval az a tipikus vadmacska, aki gyorsan odamar ha valaki szálka a szemében. Emiatt a többiek bunkónak tartanak, pedig csak hamarabb jár a szám, minthogy gondolkodnék. Könnyen esek szerelmbe, de csak egy-egy éjszakára. Elképesztően lobbanékony vagyok és ahhoz, hogy valaki lehűtsön nagyon kell, hogy ismerje az eszközeit a lecsillapításomnak. Szeretek embereket ölni. Sajnos még csak elméletben viszem véghez a gyilkosságokat, különben már jó páran alulról szagolnák az ibolyát. Allergiás vagyok a macskaszőrre és a gyerekekre. Nikotinfüggő és hétvégente alkoholista vagyok. Imádok irányítani, ezért is vagyok rendezvényszervező. Királynőnek érzem magam amikor a dolgok úgy alakulnak, ahogy azt én mondom.
Külső:
Körülbelül 170 cm-rel magasodok az emberek fölé. Nem vagyok kövér, de sovány se. Meg kell hagyni jó alakom van, amiért rendesen meg is dolgoztam. Futás, futás és még több futás. Ez a lelke. Az arcom ördögien bájos és ami rögtön feltűnik az a rikítóan kék szemem, amiben a nap minden percében fel lehet fedezni a pajkosságot. A hajam hosszú, körülbelül a derekamig ér és eredeti szőke. A gonosz vigyoromról híres vagyok, ha ezt látod ne számíts sok jóra. Van egy fecske tetoválásom a lapockámon. Ezenkívül tökéletesen olyan vagyok mint a többi ember, két fül két szem két láb és a többi... Öltözködésben nagyon mindenevő vagyok. De ami elengedhetetlen nálam azok a magassarkú cipők. Szeretek alkalomhoz illően öltözni, tehát ritka alkalom az amikor egy bálra valami szakadt farmerben esek be.

Előtörténet:

Lulu, mondd szépen, hogy á – fejcsóválva lapozok egyet az újságomban, miközben egy pillanatra a nővéremre és a lányára pillantok, ahogy éppen kemény harcot vívnak egymás ellen. Nem tűnik fel, de még valami apró sóhaj vagy esetleg ciccegés is elhagyhatja a számat, mivel Elisa szúrós szemekkel néz rám.
- Most mi van?- értetlenkedve összecsukom a napilapot és a pultra dobom, miközben felállok, hogy egy csésze kávét töltsek magamnak.
- Tudod csak az, hogy nem értem kinek a génjeit örökölted, hogy ennyire nem értesz szót a gyerekekkel – nem szólok semmit, ezt a kört már úgyis vagy ötezerszer lejártuk és soha nem lett normálisan vége. Mindig a levegőben maradt egy megválaszolatlan kérdés, hogy most akkor miért vagyok olyan, amilyen, mire jött a sértett válasz, hogy fogadjon el olyannak amilyen vagyok, nem fogok változni senki kedvéért sem.
Amúgy meg teljes mértékben igaza van, de ezt, míg élek, nem fogom neki elmondani. Tudniillik az egész családomban az a mérvadó, hogy minél hamarabb férjhez menj és boldog családban élj, lehetőleg négy, de minimum kettő gyerkőccel. Néha úgy érzem, hogy nem jó helyre születtem. Belőlem valahogy kihalt vagy egyáltalán nem is volt, az a bizonyos idillikus lélek, aki családot akar, álmodozik a hercegről, hogy majd eljön érte és ennyi. Nagyapa. Biztos vagyok benne, hogy ő az oka. A család összes ambiciózus énjét és tenni akarását én örököltem, ami egy két lábon járó nukleáris bombává varázsolt néhanapján.
- Még valamilyen szinten, az öreg is kedvelte a kicsiket, de te … - elmélyülten figyelem, ahogy egy adag tökpürét próbál beletolni a kislány szájába, de az minduntalan visszaköpi az etetőszékre. Hát köszönöm, én ilyet nem kérek. Felkapom az asztalról a gabonapelyhes dobozt és egy kicsit szórok, Lulu elé, aki nagy vigyorral az arcán bekapja a kis csokis golyókat.
- Hé ! –
- Igen? – diadalittas mosoly terül szét az arcomon, miközben magam is bekapok egy marék csokis golyót. Biztos vagyok benne, hogy sokkal finomabb, mint az a tökpüré. Utálom a tököt.
- Hagyjuk. Hogy állsz a lakáskereséssel?- két másodperc elejéig elgondolkozok azon, hogy most füllentsek-e vagy a gyászos igazat mondjam, de végül csak vállat vonok.
- Alakul – ezzel úgy megtaláltam a tökéletes arany középutat. A valóság azonban az, hogy még semmit sem léptem az ügy érdekében, azon kívül, hogy felírtam három kiadó lakás telefonszámát és ennyi. Sokkal inkább foglalkoztatott az, hogy a nyomára bukkanjak a Maszkos néven ismert férfinak, aki valami különös oknál fogva azzal szórakozik, hogy prostituáltakat rabol el. Nem beszélve arról, hogy most vagyok túl egy kilenc hónapos kapcsolaton, ami annyira, de annyira a padlóra küldött, hogy a legkisebb gondom, hogy találjak magamnak egy lakást. Különben is, sokkal menőbb szállodában lakni, ahol minden kis csettintésedre ugranak. Majd eljön mindennek a maga ideje… Addig pedig munkamániás fejvadászként tengetem a napjaim Vegasban, és okozok egyre több csalódást a nagyhírű Batholomew családnak, hogy legkisebb lányuk nem hajlandó a családi mintát követni.