Jenni néni jó fej, habár lassan kezd begyepesedni. Az idő rozsdás vasfoga rá is le fog csapni. Vagy csak a kubai fazon van rá ilyen hatással? Mindegy is. Ameddig Jenni távol volt addig elfoglaltam magamat. Pontosabban tényleg véghez vittem, amit eddig csak tervezgettem. Azt hiszem, hogy a túlélés törvényei című sorozat túl nagy hatással volt rám. Na már! Ha Bear Grylls meg tudja csinálni, akkor nekem sem fog megkottyanni. Persze én ezt nem fogom olyan komolyan venni. Egy kicsit el leszek itt a kertben a sátorban csövezve, de az már biztos, hogy nem fogom a saját vizeletemet inni. Fúj már, milyen gusztustalan is lenne. Ja, meg ugye vadásznom kellene, hogy túléljem, de Vegasban Jenni néni kertjében mégis mire tudnék vadászni? Maximum pillangókra, vagy kis bogarakra, de valahogy nem lenne hozzá étvágyam, ezért is hoztam ki magammal kólát meg csipszet. Na így már túl lehet élni.
Utólagos engedelmével ástam egy kisebb gödröt a kertben, pontosan két méterrel a sátort előtt. Ott fog lenni a fő attrakció. Elvégre nincs túlélés anélkül, hogy a tábortűz mellett sütögetnénk az elejtett préda húsát. Na jó, itt maximum azt fogom megsütni, amit találok a hűtőben. Eljött az ideje annak, hogy végre belássam, hogy ez nem egy Bear Grylls féle műsor fog lenni, csak egy kis kempingezés, mert engem biztosan senki sem vesz rá arra, hogy bármit megigyak, ami a testemből származik, inkább maradok a kólánál, köszi.
Bejártam a környéket, hogy találjak némi elkorhadt fadarabot, ami ideális lesz a tűzrakáshoz, de nem úgy köveket fogok összecsiholni a parázsért, hanem egyszerűbb lesz öngyújtóval. Minek is ragaszkodnék ahhoz, hogy túlbonyolítsam a dolgokat? Néha az egyszerűbb megoldás a praktikusabb.
- Na basszus. - Idő közben rám esteledett, miután kész lettem a tűz rakással. Ekkor láttam, hogy egy autó fényszórója áll meg a ház előtt. Azt hiszem, hogy most lebuktam és az is valószínű, hogy nagy bajban fogok lenni. Majd megenyhül Jenni néni, ha felajánlom neki, hogy csatlakozhat hozzám, elég nagy a sátor kettőnknek is.

Ki hitte volna, hogy ilyen hamar vissza jönnek? Hol is voltak? Nászúton? Nem hiszem, mert nagyon besértődnék, ha nem kaptam volna az esküvőre meghívót. Hát akkor valamiféle szextúrán lehettek, fúj! Ez már majdnem olyan gusztustalan, mint arra gondolni, hogy a szüleid is szoktak szexelni. Hiszen valahogy én is megfogantam, de jobb nem tudni a részleteket. Pedig milyen érdekes lenne, mondjuk kiadva egy regényként: Hogyan lett a hülye gyerek címmel. Haha.
- Ez nem az, aminek látszik. - Kezdetnek ennyi magyarázat megtenné? Valahogy úgy sejtem, hogy nem hiszem, mert ez pontosan az, aminek látszik, de vajon Jenni néni minek lássa? Tartok attól, hogy nem sokára kiderül.
- Most szemtanúja lehetsz a vadon élő unokaöcsédnek. - Hogyan is tudnám menteni a menthetőt? Egyáltalán van itt olyan, amit meg tudnék menteni? Jó nagy bajban vagyok és ezt már én is belátom, szóval akkor tényleg gáz van. Most akkor szó szerint szednem kéne a sátorfámat? Ne már, egy csomó időmbe került míg felállítottam a sátrat, legalább egy éjszakát töltsek benne, még akkor is, ha kényelmetlenebb fog lenni, mint a kanapéja.
- Jól nézel ki. Leégtél? - Pirosabb a bőre, mint általában, vagy a kis tábortüzem vet rá másmilyen fényt? Mindegy is. Sosem a csodás bókjaimról voltam híres, de egy kicsit azért nyalnom kellene neki, mielőtt úgy dönt, hogy véget vet a gyereknapomnak. Még annyi tervem van, szalonnát sem sütöttem, sem pedig vattacukrot, pedig milyen menő lennék már, ha egy fadarabra húzva önellátó életmódba vágnék és úgy csinálnék magamnak kaját.
Vagy most jön el az a pillanat, mikor fel kell kötnöm a gatyámat? Mert az biztos, hogy futásnak eredek, ha nagyon kiakad.

Válasz helyett csak vállat vontam. Hát az már biztos, hogy nem a postásra ütöttem. Ebben az egy dologban vagyok most biztos.
- Szinte haza sem értél még és máris kotnyeleskedsz? - Cuppogtam neki eléggé hangosan, hogy tudomására hozzam mennyire ellenszenves ez a faggatás számomra.
- Ezekkel az asszonyokkal mindig csak a baj van. - Morogtam az orrom alatt, mintha tényleg komolyan is gondolnám, és tényleg úgy is gondolom. Persze Jenni néni eléggé vágja a szitut, legalábbis általában. Kissé kezd lemaradni, nincs annyira képben, mint régebben, de ez már csak a korral jár. No problemo. Kipofozom az öreglányt, egy kis Damien ráhatás és máris újból sukár lesz.
- Nem csináltam semmit, mit parázol már ennyire? - Leginkább tetszhalottat játszottam, sokszor mozdulatlanul feküdtem a TV előtt. Aztán ezt folytattam és mikor befejeztem, akkor újra kezdtem. Amúgy meg, ha hiszi, ha nem... Inkább a nemleges válaszra tenném a voksomat. Nem tettem kárt semmiben sem. Maximum a kanapéjában már ott lesz lenyomatom.
- Nem aludtam az ágyadban, de ettem a tányérodból és ittam a poharadból. - Mi vagyok én, Hófehérke? Jenni néni meg valami törpe, aki számon kér. Isten ments! Még csak az kellene, hogy belőle legyen még hat, ez az egy kis elég. Igaz egy rossz szavam sem lehet rá. A magam módján nagyon rendes velem, kivéve mikor morgós napjait éli.
- Hát... - Drámaian felsóhajtottam, miután elhúztam a számat.
- Esetleg tudnék neked néhány gilisztát kiásni, ha nagyon éhes vagy. - Itt ez a nagy udvar, biztosan akad néhány jószág a föld alatt. De lefogadom, hogy még egy ásója sincs. Akkor meg? Keressek neki úgy, hogy kézzel túrom a földet? Kizárt dolog! Hiába mondják, hogy jó fehérje forrás, amúgy is finnyás lenne, sőt ehhez már nekem se lenne gusztusom.

Vajon, ha én is olyan öreg leszek, mint Jenny néni, akkor nekem is ilyen móka mentes övezetté kell alakítani az életemet? Értem én, hogy felnőtt meg minden, de igazán ráférne néha egy kis szórakozás, mondjuk egy kis Damien féle mókázás. Egyet fizet, kettőt nevet. Na jó, még ezen csiszolnom kell.
- Nyugi. Ígérem mindent össze fogok pakolni. - Idővel biztosan minden a helyére fog kerülni. Talán nem is kell majd egy hétig sem nyaggatnia azért, hogy a hirtelen jött sátorozásom emlékét tüntessem el a kertjéből. Ünneprontó ez a nő, az már biztos!
- Lehetnek itt kukkolok is? Akkor volt mit látniuk. - Nevettem fel hangosan. Egyedül voltam és úgy gondoltam, hogy ami itt történik, míg Jenny távol van arról senki sem fog tudni. Hogy is mondjam... Igyekeztem minél jobban eggyé válni a természettel, a lehető legkevesebb ruhában. Ki tudja? Az is lehet, hogy okoztam valakinek néhány jó pillanatot adonisz testem látványával.
- De valami ehető legyem ám! - Micsoda nagy elvárásokkal vagyok. Gondolkozás nélkül indultam meg utána, hátra hagyva a gilisztás ötletemet. Őrültség is lett volna felásni a kertet. Eléggé élénk a fantáziám, de elképzelni sem tudom, hogy mit kaptam volna tőle cserébe. Az már biztos, hogy nem tettem volna zsebre.
- Biztos nem kérsz? Pedig finom. - Elővettem zsebemből egy jó nagy méretű gilisztát és meglobáltam előtte. Magam sem tudom, hogy hogyan de képes voltam kibírni nevetés nélkül. Ebben is volt egy kis turpisság a részemről. A giliszta gumicukorból volt, amiről persze Jenny néninek még halovány sejtése sem lehetett, azután pláne nem, hogy az előtt még azt próbáltam elhitetni vele, hogy az udvarában keresek gilisztákat élelem céljából.

Ha jobban bele gondolok, akkor egészen jól viselkedtem. Egyik szomszéd sem hívta rám a rendőrséget. Se csendháborítás, se semmi. Na ki érdemel egy hatalmas piros pontot? Sőt, akkora rendetlenséget sem hagytam magam után. Szóval akár kettő nagy piros pontot is kaphatnék. De ez nem egy pontozási verseny és jobb lenne, ha inkább annak örülnék, hogy Jenny még mindig megtűr a lakásában. Ezért pedig Jenny néni érdemelne egy óriási piros pontot. Valahogy majd meg fogom neki hálálni, csak még azt nem tudom, hogy mivel, de egy biztos. Nagyon kreatív fogok lenni.
- Hmm, fincsi. – Azzal a lendülettel a lehető leggusztustalanabb módon bele is lógattam a számba. Egy kicsit rágós, de ez a gumicukor már csak ilyen. Jenny reakciója pedig egészen fenomenálisra sikeredett.  
Ameddig Jenny a főzéssel volt elfoglalva, addig én sem lazsáltam. Visszamentem, hogy a sátorban lévő cuccaimat összeszedjem. Még csak az hiányozna, ha valaki megkaparintaná a kincseimet. Mit is nevezek kincs alatt? Azt hiszem, hogy azt a maradék zacskó sajtos chipset és a többi gilisztás cumicukromat. Hát igen. Nincs nagy vagyonom, de ami van, azt árgus szemmel őrzőm, egészen addig míg meg nem eszem.
- Biztosan van még valami, nem fosztottam ki teljesen a készleteidet. – Fogalmazzunk úgy, hogy inkább csak megdézsmáltam, de nem zabáltam fel mindent.
- Hol voltál? – Bejelentette, hogy hová megy, csak nem figyeltem volna? Megtörténhet. Nem számoltam a napokat, de elég sokáig volt távol. Sőt, elég sokáig ahhoz, hogy illegálisan kivegyék valamelyik szervét… Na jó, nem gondolom túl a dolgokat. Semmiféle szerv rablás sem történt. Tuti.
- Tudja a család, hogy hetekre eltűnsz valami kubai csávóval? – Ha előítéletes lennék akkor biztosan arra gondolnék, hogy beszervezte valami bandába és csempészáruval, vagy akár illegális holmikkal kereskednek. Ebben csak az zavarna, ha engem nem vennének be a bandába.

Bármi beszólás vagy nyafogás nélkül fogtam magam és hihetetlen módon elsétáltam a hűtőig, ki is vettem belőle két üveg sört.
- Azért kérdeztem, mert nem akarok a kubai kartell áldozatává válni. – Egy valamit leszögezhetünk. Nem vagyok rasszista, de nekem ezek a népek tök egyformák.  Már lelki szemeim előtt látom, hogy mint a filmekben, hatalmas nagy fekete dzsipekkel jönnek a ház elé és gépfegyverekből kezdenek el lövöldözni. Túl fiatal és szép vagyok egy ilyen halálhoz. Nincs kizárva, hogy a fantáziám túl élénk ismét, de sose lehet tudni. Lényeg az, hogy jobb, mindenre felkészülni.
- Felejtős. – Mindössze csak ennyit mondtam, miközben vállat vontam. Veszett ügy az egész. Nem nekem való a komoly párkapcsolat és bevallom nem is működött közöttünk a dolog. Fene se tudja, hogy miért… Talán nem elengedő, ha a köztünk lévő kémiára alapozzuk a kapcsolatunkat.
- De sok hal van még a vízben. – Volt, ami volt, de elmúlt. Nem fogok ezen rágódni. Őszintén nem is szeretnék most nőzni. Előbb jobb lenne, ha össze tudnám magam kaparni. Szép is lenne, ha Jenny néni kecójába hoznám fel a csajokat.
- Hé! A szüleihez vitt el bemutatni? – Kezd összeállni a fejemben a kép. Az is lehet, hogy mostanában túl sok összeesküvés elméletet néztem és csak feleslegesen generálom itt az elméleteket. Viszont… Mi van akkor, ha tényleg igazam van? Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy mi van közöttük, de tényleg ilyen komoly lenne a dolog? Basszus. Nem vagyok oda az esküvőkért. Felesleges hacacáré az egész.
- Terhes vagy? – Sok mindenhez nincsen közöm, leginkább ehhez nincs, de az agytekervényeim fura útra kezdettek elkalandozni. Újabb basszus. Ha gyereket vár, akkor tuti kidob a lakásból.  

- Nagyon vicces vagy! - Azért jobb felkészülni mindenre. Talán nem ártana, ha mostantól terepszínűt húznék magamra, akkor rejtőzködhetnék. Oké, jó gondolat volt... Ezzel csak annyi a baj, hogy ha terep mintát húznék magamra, akkor terepen is kellene lennem. Elvégre eléggé feltűnnék a kanapén ülve a gépfegyvereseknek.
- Szerinted, ha valaki ide jönne, hogy lövöldözzön, akkor előtte csengetne? - Miért nem dobnak már be az ablakon egy gránátot? Az már mennyivel menőbb lenne. Most azért elképzeltem, hogy pizza futárnak öltözik valami csávó és a stukkert elrejti a pizzás dobozban és hatalmas vigyorral az arcán becsenget. Én pedig mint egy idióta örülnék is a pizzának, egészen addig még meg nem döglök a saját véremben.
- Biztos csak a kaja? - Szavak nélkül kezdtem el méregetni a szememmel. Nem akarom, hogy mérges legyen rám és kirakjon az utcára, de nekem úgy tűnik, hogy nem volt ennyire... Na jó, inkább hagyjuk az egészet a fenébe! Ha pedig terhes lenne... Az sem az én bajom lenne. Esetleg hamarabb kellene innen megpattannom, mint hittem. Vajon meddig fog még megtűrni?
- Azért kell kussolnom, mert veszélyes a tag? - Jesszusom! Nekem még vizipisztolyom sincs! Majd magam elé tartom Jenny nénit, mint amolyan védőpáncélt, a saját csaját tuti nem puffantaná le, legalábbis nagyon remélem. Mégis ezek után is csak reménykedek abban, hogy csak a fantáziám szabadult el ismét, Jenny pedig adta alám a lovat.
- Amúgy meg nem hinném, hogy összefutnánk, mi nem szoktunk összefutkározni egymással. - Valamiért nem szimpi, fene se tudja, hogy miért. Néha vannak simán csak megérzéseim másokkal kapcsolatban, de néha meg előre ítélkezek aztán meg tökre pozitívan csalódok. Talán a végén még spanok is lehetünk, sose lehet tudni.  

Gyanakvásom egyre mélyebb pontokat talál. Mi van? Jenny egészen úgy löki a rizsát, mintha lenne bármi sejtése arról, hogy mi is szokott ilyenkor zajlani. Remélem csak azért, mert látott néhány filmet, amiben talán pontosan úgy zajlottak az események, amivel most engem próbál ijesztgetni. Nem kimondottan kedvelem a csávóját, Isten lássa lelkemet, foglamam sincs, hogy miért, de ennek ellenére remélem nem akar szitává lőni. Fiatal vagyok én még a halálhoz, hiszen előttem áll az egész élet és olyan sok Spongya Bob részt nem láttam még.
- Ez most egy beismerő vallomás volt? Mégis csak maffiozó? - Na most már tényleg semmit sem értek. Viccel velem, vagy tényleg beismerte? Az a helyzet, hogy már semmiben sem vagyok biztos. Ennek ellenére mégis csak remélem, hogy vicceskedik velem, esetleg talán így akarná rám ijeszteni, hogy menekülőre fogjam és végre lépjek le a lakásából. Hát ebben az esetben van egy rossz hírem, nem kimondottan vagyok ijedős fajta. Inkább az a fejjel a fajnak típus. Jó pénz van az ilyenben, melót se kellene keresnem, habár kétlem, hogy bevennének bandatagnak, túl fehér vagyok ahhoz.
- Pontosan milyen módszerektől is kellene, hogy megvédj? - Vettem elő a hűtőből mindkettőnknek egy újabb üveg sört, miközben megindultam, hogy letegyem formás hátsómat a kanapéra, ami idéglenesen a hálószobaágyam is egyben. Nem is tudom, ezt az egészet úgy adja elő, mintha Max valami félelmetes vadkan lenne, én pedig egy kis gumicukor giliszta, akit bármikor szétlapíthat. Egyrészt nem hinném, hogy tényleg tagja lenne bármi illegálisnak, - habár sose lehet tudni - másrészt szerintem semmi olyat nem tettem, amivel ellenszenvet vállthattam volna ki nálam, hacsak nem azzal, hogy itt csővezek.
- Tudod, eddig azt hittem, hogy kettőnk közül nekem élénkebb a fantáziám, de kezdek ebben kétlekedni... - Ezen hangosan felnevettem. Igaz én kezdtem, de Jenny néni adta alám a lovat... Szóval ezzel akár arra is célozhatok, hogy egyikünk se százas, de ez várható volt, hiszen mi egy család vagyunk. Valahonnan örökölni kellett.    

Jobb, ha biztosra megyünk. Persze most elpoénkodunk ezzel, de valójában sosem lehet tudni... Talán csak játssza neki a szépfiút... Aztán meg kiderül, hogy egy vérszomjas állat. Oké, oké ez talán kissé túlzás, de sosem lehet tudni. Van van akkor, ha az emberek felszabdalása a hobbija? Láttam ám a Dextert, róla sem hitték volna, hogy szabadidejében embereket öl.
- Csak diszkréten. - Senkinek sem hiányozna az, hogy ránk szálljon egy egész maffiozó család. Az már tuti, hogy nem akarok a halakkal aludni... Ahogyan azt sem akarom, hogy az ágyamba valaki döglött ló fejet tegyen... Azt hiszem valami ilyesni volt egy maffiozó filmben, legalábbis mintha rémlene róla valami. Ch... Lófej? Nehéz lenne, hiszen itt még ágyam sincs, nem hiába dekkolok a kanapén, mint egy csöves. Nekem ez is megfelel, hiszen örülök annak, hogy Jenny néni még mindig képes elviselni.
- Láttam, hogy a Pablo fent van netflixen. - Várjunk csak... Miért is lenne jó az nekem, ha ilyen filmeket, vagy sorozatokat néznék? Arra biztosan jó lenne, hogy a paranoiám még erősebb legyen, de ez biztosan nem lenne jó egyikünknek se, főleg nekem nem.
- A család kötelez, meg hasonló szöveg? - Hát eddig a mi családunk nem éppen arról volt híres, hogy kiálltunk volna egymásért, de talán velünk más lenne a helyzet. Ha a helyzet úgy kívánná, akkor gondolkozás nélkül akár még egy fegyveres elé is oda vetném magam, ha tudnám, hogy Jenni ezzel megmenekül. Számíthat rám még akkor is, ha ezt nem gyakran hangoztatom, hiszen mikor a legnagyobb szükségem volt rá, akkor itt volt nekem.
- Áúúú... Tudod ez már majdnem fájt. - Akár meg is sértődhettem volna ezen, de szerencséjére nem vagyok az a fajta, aki ennyitől bevágná a durcit.
- Nem kell semmi, esküszöm! - Az pedig már csak rajta múlik, hogy elhiszi-e nekem ezt vagy sem. Tényleg nincs semmiféle hátsószéndékom. Nekem már az is bőven elég, hogy itt lehetek nála és nem akar akár már holnap kitenni az utcára.    

Annyira hihetelen lenne? Aggódok érte. Ezt teszik a családtagok nem? Nekem eddig sosem volt szerencsém a szerelemben, de hinni akarok abban, hogy még van időm megtalálni azt, akit nekem szántak. Az a fazon, akivel együtt van valamiért nem volt első benyomásra szimpatikus számomra... Remélem neki szerencséje lesz, mert valamiért rám csak a hibbant tyúkok gerjednek. Fene se tudja, hogy miért vonzom az elmebetegebbnél elmebetegebbeket, de az biztos, hogy eddig egyik barátnőm se volt százas. Talán ez a karma... Lehet, hogy előző életemben dzsigoló voltam, ki tudja? Még azt se döntöttem el, hogy hiszek-e ebben az egész lélekvándorlás dologban. Miért is ne? Mások annyi mindenben hisznek és talán ennek több értelme van, mint abban hinni, hogy van élet a Föld nevű bolygón túl is... Hu, elkanadoztam. Mégis hogyan jutottam a kis földönkívüliekhez? Talán azért mert tudatalatt azt hinném, hogy Jenni néni pasija is az lenne? Előbb hinném maffiavezérnek.
- Ahogy én is téged. - Sőt a hatás kedvéért mutató és középső ujjammal elmutogattam azt a jelet is, amit a kommandósok vagy kik szoktak mutogatni a TV-ben. Na most aztán szépen vagyunk, mindenki figyel mindenkit. Innentől kezdve semmi gyanúsat nem tehetek.
- Oké. - Biztos voltam abban, hogy fáradt, de abban is biztos voltam, hogy fogalma sincs arról, hogy mennyire hálás vagyok neki. Miért esik ennyire nehezemre kimutatni?
- Kösz mindent. - Ordítottam még utána. Talán első lépésnek megteszi. Ha már itt vannak a vallomásoknak az ideje, akkor bevallom magamnak, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy eddig mennyire trehány voltam és nem tudtam értékelni, hogy a kanapéján tehetem le a fejemet. Azért mégis csak sikerült magamat annyira megemberelni, hogy felemeljem a seggemet a kanapéról és neki álljak annak, hogy rendet tegyek. A fejemet merném tenni rá, hogy reggel mikor felkel és meglássa a rendet az végképp gyanús fog lenni számára. Mindössze csak valahogy szeretném neki viszonozni, hogy még mindig nem dobott ki és tényleg nem halltam bele, hogy kidobtam a szemetesbe a sörös üvegeket és elmosogattam. Szerencsém volt, hogy nem látta, hogy mekkora habfürdőt sikerült varázsolnom a tányéroknak. Eléggé béna voltam, hiszen semmi rutinom nincs az efféle háziasszonyi dolgokban, de végül sikerrel jártam.