Max & Jenni

- Hé Jen, egy Ferrari áll odakint. - Mivel csak Gen-re számítok és tudtam, hogy előbb fog érkezni mindenkitől így nyitva is hagytam neki a bejárati ajtót nyugodtan invitálja be magát, addig is, amíg készülődök.
- Nemár! Komoly? - Léptem ki a fürdőből nevetve, miközben közelebb sétáltam az ablakhoz, köntösben. - Tudok róla. Én parkoltam le. - Fordultam a legkevesebb barátnőm felé még mindig szélesen mosolyogva, mert ettől ki lesz...
- Kávé a pulton iható állapotban. - Azt még gyorsan megcsináltam mielőtt száműztem volna magam a fürdőbe, mivel, ha nem igyekszem, akkor rövidesen még valaki megfog érkezni a vendégek előtt, neki pedig már nem köntösben akarok, szeretnék ajtót nyitni, mert nem "azért" hívtam kicsivel előbb, mert olyasféle szándékaim lennének vele, azt nála is lezavarhattuk volna, de nem...
- Mi a... Fene? - A döbbenet az nálam is megvolt, de rajta is látszott, hogy nem tudja hová tenni az egészet és fogalmam nincs mit higgyen, hát nekem se volt, de miután nem álmodom és nem csak a szeme káprázik és a kocsi még mindig ott áll, ahová leparkoltam vele így lassan kezdem elhinni, hogy tényleg kaptam egy kocsit.
- Khm... - Mutattam magam felé, hogy izzé, kapcsoljon végre, hogy az enyém az a kocsi. Igaz, érthető, mivel a saját fizetésemből az életben nem tudnám ilyen kocsival meglepni magam és milliomos nagybácsim, nagynénim sincs, aki meglepett volna vele a szülinapomon.
- Ki vele! Kitől? Kit szedtél össze? Úristen, na és hogy sikerült? Nekem is kell egy. - Nagyjából erre a reakcióra számítottam, a közeljövőben pedig arra számítok, hogy nem fogom megúszni válaszok nélkül, főleg, mert akitől kaptam Ő is hamarosan megfog érkezni. - Nos, Ő is nemsokára megérkezik és hozzáteszem nem másztam rá senkire és nem engedtem meg senkinek, ez bonyolult. - Miközben arra vártam, hogy magához térjen, addig gyorsan felvettem a ruhám is a fürdőben. - Cipzár, légyszi. - Álltam meg Genevieve-nek háttal, hogy segítsen felhúzni a cipzárom, hogy ezt hajnalban ki fogja csinálni arról még fogalmam sincs. A csengőre mindketten csak összenéztünk, majd sejtelmesen elmosolyodtunk. Gyorsan belebújtam a magassarkúba is és már mentem is ajtót nyitni.

 

Max & Jenni

- Köszönöm. Azt hiszem... - Mosolyodtam el, ha ez most megint egy gyönyörű vagy akart lenni, csak egy kicsit másképp, de ez is elég hatásos. Nem mondom, hogy nem fordultam körbe legalább ötvenszer a tükörben. hogy biztos jó leszek-e így és nem Ő nem jutott eszembe közben, de azt hiszem, hogy sikerült eltalálnom az ízlését, legalábbis a reakciójából és abból ítélve, hogy egy másodpercre elakadt a szava és nekem is arra következtetek, hogy nem okoztam csalódást.
- Szia. - A fenébe, szerintem fogalma sincs róla milyen mocskosul jól áll neki a fekete, nekem pedig ma nem kellene innom, mert esélyes, hogy olyasféle dolgok is kifognak csúszni a számon, amelyeket józanon inkább magamba erőszakolnék, de már most is olyasvalamit akarok, amit nem kellene vagy éppen, hogy kellene már... Én egy nyuszi vagyok.
- Kerülj beljebb. - Léptem hátrébb, hogy beinvitáljam. Őszintén eddig nem tartottam a mai estétől, de most kezdek félni.
- A többiek is lassan érkeznek, de addig is miénk az első kör. Ó, Genevieve Ő Max, Max Ő Genevieve. - Estünk túl a gyors bemutatkozáson, mire a kedves barátnőm álla kissé leesett. Én pedig nem bírtam ki, elnevettem magam az arckifejezése láttán, ami mindent megért. Egyszerre akart megfojtani puszta kézzel és felsikítani örömében, hogy Te mázlista picsa. Tudom, tudom...  Ezért leszek cseszegetve, amíg csak élek? Valószínűleg.
- Öhm igen, Ő az akinek látszik. - Azt már inkább nem tettem hozzá, hogy igen, az akinek látszik és ne kérdezd, mert gőzöm sincs. Egy pillanatig az volt az érzésem, hogy rossz helyen, rossz helyen álltam meg közöttük, mert valaki pillanatokon belül le lesz tarolva és az akkor fájni fog neki. Ismerős érzés. Bár én ma okkal, méghozzá szerint elég jó okkal csaptam neki a falnak, ami ha nem lett volna ott szerintem a földön végezzük és az mindkettőnknek fájdalmasabb lett volna.
Valamiért az az érzésem, hogy a ma esti buli a tizennyolcadik és a huszadik születésnapi bulim is felülfogja múlni alkoholmennyiségtől függetlenül.

KATT

 

Max & Jenni

Egy nagyon is sokatmondó kinyírlak pillantással vettem el Tőle az ajándékom, nem mintha egy már nem parkolna a bejáratnál. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki, akárki ennyi mindennel halmozzon el, de legfőképp ahhoz nem, hogy valaki ennyi pénzt költsön rám. Igazság szerint nem érzem azt, hogy mindezt megérdemelném és azt is kétlem, hogy bármelyik megkapná mindezt Tőle... Én pedig nem csináltam semmit, amivel kiérdemeltem volna ezt a bánásmódot, amiben részesít. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy nem vagyok ennyire jó hozzá.
- Köszönöm. - Mivel nem akartam összekenni, ezért puszi helyett megöleltem, amire nem számítottam az az, hogy hosszú másodpercekig el sem tudtam vagy inkább akartam engedni. Annyira jó illata volt és annyira jó érzés volt hozzábújni és remélem nem csak nekem tűnt úgy, hogy Ő sem akar elengedni, amíg én nem tesz, mert ha nem így lenne, az most elég kínos is volna.
- Költöttél már ennyit egyetlen nőre is? - Suttogtam a fülébe, amíg még közel voltam hozzá hajolva. Ma este vagy nem kellene innom vagy a köröket nem kellene számolnom. Akár kibújik a válaszadás alól, akár nem, azt már egyikünk se tudja letagadni, hogy van valami... Az első perctől fogva volt, ahogy a pillantásunk találkozott.
- Azt a leborult... Ne csináljátok! - Siettem oda az ablakhoz, ahonnan kiváló rálátásom volt az én gyönyörűségemre. - Fogalmam sincs, de mintha pár órája én is oda parkoltam volna le eggyel. - Vontam meg a vállam majd én is nevetésben törtem ki.
- Wow... Számíts rá, hogy ezt együtt is fogjuk meginni. - Emeltem ki az üveg rumot az ajándék zacskóból, de nem csak az volt benne. - Mond, hogy ez egy csipszes zacsiból van? - Nem, nem viccnek szántam. Persze világos, hogy nem és gyönyörű, de... Áh mindegy, hagyjuk. Nem akarok most ezen kattogni.
- Ez gyönyörű. De nem most fogom feltenni, mert ma is veszíteném el és agyvérzést is kapnék. - Tényleg nagyon, káprázatosan szép, de akkor sem fogom szó nélkül hagyni, hogy kisebb vagyonokat költsön rám. Oké, megengedheti magának, de szeretném, ha nem csak erről lenne szó. Napról-napra égetőbbé válik, hogy beszéljünk ezekről a pillanatnyi érzelemkitörésekről, de fogalmam sincs milyen hatással lenne rám. Előbb még meg kell tudnom valamit... Mindkét oldalról. Talán ma ki is fogom deríteni. Az ajándékokat gyorsan betettem a szobámba, ami ma a legbiztonságosabb helynek fog számítani számukra.
- Rám bízod magad? - Leakarjam itatni? Le akarom. Próbáljuk ki... Csak aztán nehogy azon vitatkozzunk részegen, hogy ki a részegebb, bár belegondolva az vicces tudna lenni.

 

Max & Jenni

- Nem. Ő nem. Az normális. Ez nem az, de nem mondok inkább már semmit, mert úgyis hiábavaló és csak helyeselnél. - Én pedig inkább hallgatok és ilyenkor fogalmam sincs merre járok. Mellette más vagyok, vagyis másnak érzem magam. Mindezt már csak akkor lenne képes felülmúlni, ha szó szerint a tenyerén is hordozna, mert nem érzem azt, hogy ennyi mindent érdemelnék, de ugyanakkor nem térek magamhoz az ámulatból, pedig lassan ideje lenne, pont úgy, ahogy elengednem is, mert megint kezd öt fokkal melegebb lenni bent, de most meg is van, hogy miért. Talán nem úgy öleltem meg, ahogy csak egy barát lenne.
- Ugye? Szerintem is. Csak tudnám mi az, amit ennyire jól csinálok. - Mert akkor nem is hagynám abba. Gondoltam magamban, de ezt már nem akartam hozzátenni, nem mintha komolyan is gondoltam volna, mert nem csinálok semmit és nem is akarok, azért, hogy elhalmozzon mindennel, azért nem. Annyira nem tudnék lesüllyedni. Inkább leszek vele mindig egyenes, bár most sem egészen vagyok az, de amíg magamnak sem tudom kimondani, amit kellene, addig neki sem fog menni.
- Ööö... Most nem tudd meg mit tudnék veled művelni? - Ma már egyszer nekicsaptam a falnak akaratom ellenére, még egyszer nem kellene, főleg mert most, ha csak ketten lennénk esélyes, hogy nem csak egy puszit adnék és ami a legszebb az egészben, hogy ma még egy kortyot se ittam, vagyis várhatóan ez az késztetés csak rosszabb lesz.
- Esetleg nincs véletlenül egy bátyád, öcséd esetleg húgod? - Tört ki belőlem a nevetés Genevieve szavai hallatán. Igen, a döbbenet nagyon is leolvasható volt az arcáról és sok minden más is, amit én már tudok és látok és mindent értek.
- Jól van. - De ha elveszítem, ha észreveszem, hogy nincs a csuklómon, nincs meg, akkor mindenki az utolsó jelenlévő emberig kúszni, mászni fog és keresni, mert ideges leszek. Addig is amíg Max és Gen beszélgetni kezdtek én gyorsan frissen kikevertem a mai első kört. Gyilkos esténk lesz. Maxnak egy Black Russian, nekünk pedig kettő White Russian.
- Hát akkor... - Adtam Max és Gen kezébe a poharakat, majd visszalibbentem a sajátomért is. - Egészségünkre. - Emeltem koccintásra a poharam. Picsa másnapos leszek, de huszonkettő is csak egyszer vagyok.

 

Max & Jenni

- Akkor ki a fenétől? - Fordultam egy mosollyal Genevieve felé, aki erre csak megadóan emelte fel mindkét kezét. Az a legszebb az egészben, hogy nekünk már meg sem kell szólalnunk, anélkül is igen jól megérjük egymást, mondjuk ez Max-al igaz kettőnkre, bár nem minden esetben, ami azt hiszem jobb is, mert nem akarom mindig tudni, hogy mire gondol vagy épp mi jár a fejében. Elmondja, ha akarja...
- Hé, egyáltalán miből gondolod, hogy most egyre gondoltunk? - Talán mert mondjuk ma olyan hévvel ugrottam a nyakába, hogy még önmagam is megleptem vele? Lehetséges. Vagy azért, mert igaza van? Esetleg azért, mert kezd kiismerni? - Ez volt egy... Kettő, kétlem, hogy tudnék Genevieve előtt olyat mondani, amit még ne tudna. - Ki sem bírnánk, hogy ne beszéljünk meg mindent, ha pedig már látná vagy sejtené, hogy valamit elhallgatok, addig faggatna még ki nem húzná belőlem, szóval igen, tudta Ő azt is, hogy van valaki, akivel hát még fogalmam sincs hányadán is állunk és szerintem most már azt sem kétli, hogy igen, róla van szó és ezek után puszta kézzel fog megfojtani, ha nem állok elé hamarosan a tényekkel, hogy khm, fülig beleestem. De egyelőre még nem akarom, hogy mindenről tudjon, ha eddig még nem vált nyilvánvalóvá a számára, hogy nem csak puszta szórakozásból "játszom a tűzzel", hanem mert nagyon is vonzódom hozzá.
- Beletanultam... - Értettem ezt a koktélokra. A főnököm nem nagyon érdekelte, hogy addig még soha nem voltam mixer, most viszont már nagyjából bármit megtudok csinálni, ami egy Bár koktéllapján szerepel. - Köszi. És ebből már biztosra veheted azt is, hogy ha rajtam múlik holnap mindenki pokolian másnapos lesz, velem az élen és Te is. - Közben ismét megszólalt a csengő és még legalább három percenként, egy órán belül pedig már szépen meg is telt a nappalim. Innentől pedig beindult a sürgés, forgás, a mindenkinek megígértem, hogy koccintunk és egy-két órán belül koccintottam is. Genevieve-el megígértettem, hogy nem engedi, hogy hülyeséget csináljak, de van egy olyan érzésem, hogy ez számomra nem fog akadályt jelenteni és némileg Max-ot is rá bíztam, bár piszkosul nagy szerencséjére nem az egyedüli férfi egy tucatnyi nő között. Fogalmazzunk úgy véletlenül tűnt fel épp, hogy az egyik ismerősöm bájos barátnője nem épp a barátjával bájolog, hanem ellenkezőleg, lassan már Max-en lesz, na nem...
- Még a végén Brandon féltékeny lesz... - Fontam körbe karjaimat Max hasán, miközben a jelenleg Tőlem telhető legédesebb mosollyal az arcomon közöltem a szöszivel, hogy ezt benyalta. Fenéket. Én leszek féltékeny.
- Nagyon önző vagyok? - Kerültem szembe Max-al karjaimat pedig a nyaka köré fontam. Ha most azt fogja mondani, hogy nem kellene többet innom, akkor egy nagyon picit csalódott lennék, de ma nem lehet ilyen ünneprontó.

 

Max & Jenni

- Ööö... Hát ezt eddig nem említettem, de most már igen. Imádlak Max. - Hát erről még nem beszéltem neki, de ezek után akár akarok, akár nem fogok, mert addig fog nyúzni, nyaggatni, faggatni, amíg részletesen be nem számolok arról mi is volt abban a garázsban. Semmi. Engem éppen csak elragadott a... A hév. És épp abban a pillanatban nem akartam gondolkodni csak cselekedni és jó volt, de ezt nem most fogom közölni vele.
- Azt egyből levettem, hogy nem az üresfejű buta szivacsos szőke nők az eseteid. Én pedig már nem bírtam tovább nézni, hogy lassan úgy kell többünknek levakarnunk rólad. - Féltékeny voltam. Ennyire egyszerű és igen, rettentően szúrta a szemem. Ennek a nőnek aztán ráfért volna a képére, hogy szó szerint rámásszon, amennyire az jelen helyzetben lehetséges lenne, de ezt most benyalta.
- Ez az egyik. A másik dolog pedig, hogy nincs ínyemre, ha egy barátommal szórakoznak, Ő pedig nem a barátom, viszont vele van, hát foglalkozzon vele, más különben nem ismerem, de attól még kikaparom a szemét. - Sem bunyót nem akarok, sem semmiféle jelenetet a lakásomban és a szülinapomon. Annyiban egyetértünk, hogy ismerjük az ilyen lotyókat, ezeknek nem számít, csak megkapják, amit akarnak. Hát akkor szívi, most a rossz személlyel kezdtél ki.
- Legalább megjegyezte, hogy jó az ízlésem? Mert ha nem az kissé sértő lenne a látottak után, ha viszont igen, akkor pedig tudok róla és mondták már. - Szóval, nem vagyok önző. Hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy ez számmora jót vagy rosszat jelent. Akkor valamit még mindig jól csinálok vagy ellenkezőleg kezdem elrontani? Mert valóban nem, nem vagyok önző, kivéve, ha akarok valamit, mert akkor igen is, az vagyok, de akkor ezek szerint még nem vittem túlzásba és azt hiszem ez jó.
- Miért annyira meglepő és hihetetlen, hogy nem vagyok olyan, mint... Mint Ő? - Böktem a szöszi felé, akinek még a nevére sem emlékszem pedig bizonyára bemutatkozott vagy Brandon bemutatta, már erre sem emlékszem és azt hiszem nem is akarom megjegyezni. Szerintem nem kell részleteznem mire értem ezt. Mindenki azt hiszi, hogy végigkeféltük az egész házat széltében és hosszában is.
- És ha már ennyire aggódnak azért, hogy ne unatkozz majd jobban idefigyelek. - Mert még a végén valakit tényleg felfogok pofozni a mai este folyamán, mert ennél csak ittasabb lesz a társaság és felszabadultabb, sőt ahogy nézem Genevieve máris az.

 

Max & Jenni

- Nem gondoltam, hogy egyből ez fog kibukni belőled is. Gondolom akkor már édes mindegy, hogy kimondom vagy sem, hogy jó volt neked esni. - Ha eddig még nem gondolta Genevieve, hogy valami, akkor mást már semmi kétsége sincs, pedig nem volt, de lassan kezdem bánni, ha már ennek ekkora feneket kerítünk, akkor nem kellett volna megállnom egy puszinál, mert abban a percben az sem érdekelt, hogy úgy a fenekembe markolt akkor, hogy elkapjon, hogy azután is éreztem a keze nyomát a hátsómon.
- Tudom. Mert ha nem így lenne, akkor nem engem akartál volna annyira. - Rengeteg picsa megfordult a válogatáson, neki pedig tényleg csak annyi dolga lett volna, hogy kénye kedve szerint válogasson ki üti meg a mércét és ki nem. De Ő mégis engem szúrt ki, pedig még csak rám sem lehetett volna fogni, hogy bekeveredtem a sorba és azt gondolta, hogy a biztos a többi lánnyal együtt vagyok, mert nagyon nem így volt.
- De. Így is fogalmazhatunk. Rövidebb. Ugyanakkor az is igaz, amit mondtam. Nem tetszik ha a barátaimmal szórakoznak és nézni sem fogok, Ő pedig egyszerre kettőt is hülyíteni akart, kár hogy egyik sem az, vagyis Brandon-ban kezdek kételkedni, vagy valamit nagyon tudhat ez a picsa. - Nem nagyon gondolkodtam bevalljam-e hogy nagyon is féltékeny voltam, még ha nincs is rá okom, akkor is. De ez akkor is látszik és nyilvánvaló, ha semmit sem mondok, akkor a leginkább és nincs is miért elhallgatnom, mert az voltam, féltékeny és még egy percig kellett volna néznem, ahogy nyomul kikapartam volna a szemét a kis lotyónak.
- De mindenki olyan hitetlenül elképedve bámul ránk, amikor közöljük, hogy nem, nem bújtunk ágyba és nem, nem járunk... Már majd elfelejtettem micsoda csalódást okoztam ezzel a női nem olcsóbbik felének. - azt nem mondtam, hogy egyáltalán nem is akarok, de mindenki olyan gusztustalanul felháborodva néz, amikor közlöm, hogy nem, még sosem ébredtem az ágyában, mintha ez annyira magától értetődő lenne, hogy nekünk igen is kötelességünk lenne lefeküdnünk egymással.
- Genevieve... Emlékezz, nem lehetsz részegebb! - Szóltam oda az enyhén spicces barátnőmnek, aki arról a bárszékről lefog pottyanni és egyáltalán hogy a fenébe került fel oda? Egy bárszék nem alacsony és annál nagyobbat lehet róla esni vagy vágódni.
- Jóra bíztam magam. - Fordultam vissza Max-hez. - Leszedem onnan. Genevieve, édes kicsi szívem, nem akarsz lemászni onnan? - Indultam meg felé, hogy lesegítsem arról a székről még mielőtt letaknyolna onnan.
- Eszméletlen... - Tapasztottam a kezem Genevieve szájára miután Max felé nézett, aki közben háttal áll nekünk, nekem pedig nem kellett sokat találgatnom mit is akar megjegyezni és nem is épp halkan akarta megtenni. - Tudok róla. De pszt. - Vettem le a kezem a szájáról.
- Fogadjunk, hogy nem mersz rácsapni. - Hát ez nem lehet igaz. - Neked pedig le kellene tenned pihenni azt az üveget. - Kontráztam rá vagyis próbálta elterelni a figyelmét, viszont amikor láttam, hogy ez nem fog menni, akkor megadtam magam.
- Oké, ha megteszem, akkor befogod? - Valamiért nem lepett meg, amikor csak nagyokat bólogatott. Oké, akkor hajrá. Szerencsére Max nem látja, hogy készülök bármire is, így észrevétlenül kerültem mögé és nem finomkodva csaptam rá a hátsófelére, de akkorát, hogy abba belefájdult a csuklóm.
- Oké, ez nem én voltam, csak annak tűnik. Nincs valakinél egy csuklóvédő? - Mentegetőztem nem kis zavaromban és alig mertem ránézni is, miközben a még ép kezem fontam a fájó csuklómra.

 

Max & Jenni

- Genevieve, tudom, egyre gondolunk és valószínűleg igazad is, csak ki ne mond, kérlek. - Mert a következő pillanatban valószínűleg valami olyasmi bukott volna ki belőle, hogy nem kellett volna abbahagynom, egyetértek vele, szerintem mégis jól döntöttünk, mármint, hogy nem folytatjuk, pedig csupán egy pillanat műve lett volna az egész, minden és már a karjában hoz fel a garázsból, nem pedig kézen fogva.
- Most úgy, de úgy hozzád vágnék valamit. Egyszer késtem el, mert elaludtam, kövezzél meg Te kómatelep. - Ha most a közelemben lenne bármi, ami alkalmas is lenne arra, hogy hozzávágjam, akkor már repülne is, de sajna nincsen.
- Mert... Mert... Mert az vagyok. Mert ha valakinek az kell, ami nekem neked meg Ő kell, akkor legalább legkevesebb, hogy elvárom, hogy jobb is legyen Tőlem, de ez a nő minden, csak nem az. - Az igazat akarta? Tessék. Egyszerűbben is fogalmazhattam volna, annyival, hogy azért, mert akarlak. Hát ezért... És ennyi. De szerintem ez így is-úgy is elég nyilvánvaló és ha akarja, akkor egyből érteni is fogja miről beszélek és miért.
- Na és mi van akkor, ha azt akarom, hogy vigyél? Kényelmes vagyok... - Már most is az az érzésem, hogy már most túl sok, túl nagy az őszinteség kettőnk között és van egy olyan érzés, hogy ez csak fokozódni fog az alkohol bevitellel és fogalmam sincs róla milyen véget fog érni az esténk.
- De hé, én mindent beleadtam és neked még csak nem is kell minden erőd belevinned ahhoz, hogy nyoma maradjon és pár napig ne akarjak annyit ülni, mert nem lenne kellemes és mentségemre szóljon inkább bevállaltam ezt, csak Genevieve száját befogjam. - Fordultam az említett személy irányába, aki láthatóan nagyon is jól szórakozik azon, hogy égek, mint egy darab rongy és még a csuklóm is megrándult. Fantasztikus. de ezt már egyébként is annyiszor megakartam tenni, de mindig vagy túl sokan voltak körülöttünk vagy csak ketten voltunk, akkor meg nem igazán volt hozzá elég bátorságom.
- Ez még mindig fáj... - Emeltem fel a kezem nevetve és még épp időben is. Ezt nem hiszem el. - Ez nem én voltam. Innen ahol állok ez fizikai képtelenség. - Mondtam még mindig egy széles mosollyal az arcomon és még mindig zavarban vagyok egy kicsit, de most már nem a korábbi miatt, hanem mert már megint kísért az a szexi hangja és egy pillanatra bár nem néztem körbe úgy éreztem mindenki ránk figyelt. Én pedig szinte megdermedve hallgattam és ismertem magamra a következő részletében a dalnak: Próbálod elrejteni, tudom, hogy így van. Pedig igazából azt akarod, hogy menjek és szerezzelek meg. Ez annyira rám vallott, hogy meg sem tudtam szólalni, hosszú másodpercekig csak néztünk egymás szemébe és annyira tudtam, hogy egyre gondolunk.
- Nekem kell valami erős, most. Iszom valamit... - Azzal le is kaptam az első üveget a pultról, ami a kezem ügyébe került és alaposan meg is húztam.

 

Max & Jenni

- Te is hallgass... - Oké, aki mutogat az hazudik, vagy épp próbál terelni. Én pontosan ezt teszem, mert szerintem nem kellene most ebbe bele mennünk, mert szerintem mi magunk sem tudjuk a dolgok miértjét, Genevieve véleményére pedig most nem vagyunk kíváncsiak, inkább nem. Nem akarom tudni, se hallani, hogy miben van igaza.
- Hé, nálam meg nem bejövős a szőke nők általánosan bevált álláspontja. - Az az álláspont, hogy nem érdekel, hogy a pasi milyen sík hülye, ha egy értelmes mondatot nem képes összehozni, de olyan teste legyen, hogy a bugyi lepattogjon rólam. Ennyi nálam nem elég, szóval erről van a szó. De még mennyire, hogy nem az. Ezért is tudjuk mindketten, hogy mi már régen átléptük azokat a bizonyos határokat és ezek után már fogalmunk sincs arról mi fog vagy mi nem fog még megtörténni közöttünk, de nem érdekel. Azt hiszem szeretek játszani a tűzzel és nem akarok leállni vele.
- Igen, meg kell hagyni nagyon cuki az a kómás fejed. - Azt hiszem Genevieve az ilyen perceinkben szeretne megszűnni, hogy végre egymásnak eshessünk, de el kell akkor keserítenem, semmi ilyesmi sem fog történni, nem azért, mert nem akarom vagy mert nem tudnék annyit inni, mert hozzá egy kortyot sem kellene innom ahhoz, hogy megőrjítsen, de de számomra szex nélkül is fontos és azt hiszem ez a lényeg. Mármint biztosra veszem, hogy egy ilyen pasival fergeteges lenne, de biztosan megmernék kockáztatni?
Amint felkapott halk sikkantás szakadt ki belőlem. Számíthattam volna rá. - Ühüm... - Bólogattam miközben a nyakába kapaszkodtam. Körül sem néztem, mégis tudtam, hogy mindenki azt figyeli árgus szemekkel, hogy most vajon mi fog történni. Tényleg bevisz a szobámba?
- Ünneprontó. - Biggyesztettem le alsó ajkam csalódottan egy pillanatra majd elmosolyodtam és lassan elengedtem, ahogy lassan letett. Nem mondom, ehhez hozzá tudnék szokni.
- Mert Genevieve fájdalmasan őszinte, piásan meg még rosszabb... - Most épp azt hiszem párkapcsolati tanácsadónak érzi magát, ahhoz képest, hogy szingli nem rossz és valóban fájdalmasan őszinte. Én csak tudom... Nem egyszer fordított már könyörtelenül szembe a tényekkel. Ehhez pedig még tényleg nem ittam eleget.
- Csak megrándult. A Tiéd biztosan nem fog, amikor visszakapom. - Ami azt illeti már most fáj, pedig csak belegondoltam mekkorát tudna lerántani a fenekemre. Nemár...
Nem nagyon kellett noszogatnia azért, hogy táncoljunk. Ellenkezőleg, automatikusan húzódtam közelebb, közelebb és még közelebb hozzá, amíg már egy cérnaszál sem fért volna el közöttünk és olyan hihetetlenül jó érzés volt ennyire közel érezni magamhoz. Lassan kezdtem el ringatni a csípőm a zene ritmusára, miközben kezem az övére siklott. Mire hangos szóváltásra lett figyelmes mindenki, méghozzá Brandon és a szöszi között, valószínűleg veszekedtek, mert a következő pillanatban egy árva szó nélkül viharzott el a nő.
- Ilyenkor hagyni kell valakit vagy ellenkezőleg, nem kellene hagyni? - Fordultam félig Max felé. Ő mégis csak egy férfi. Nekem pedig fogalmam sincs arról, hogy ilyenkor inkább magára kell hagyni egy férfit vagy inkább nem kellene, mert tajtrészegre fogja inni magát és utána nagy valószínűséggel valami marhaságot művel.

 

Max & Jenni

- Genevieve... - Mindössze ennyit tudtam kinyögni kínomban. Nem hiszem el, nem akarom elhinni, hogy ezt most tényleg kimondta, nem csak gondolta, ki is mondta. - Igaz, többek között a fájó őszinteségedért szeretlek, de... Nem fontos. Következzék kettő perc kínos csend. - Temettem az arcom a tenyerembe zavaromban. Hát ebben most nem volt igaza. Én nem akartam, hogy gerincre vágjon a garázsban és nem, nem azért ugrottam a nyakába, hogy köszönetképp megengedem, hogy felavassuk a kocsim.
- Nem bocsájtanám meg. - Suttogtam én is úgy szintén. Szerintem mindketten értettük, mire is akartunk ezzel a szavakkal célozni.
- Én mennyire vagyok fontos? Légyszi, légyszi... - Fordultam vele szemben hatalmas kérlelő pillantásokkal. - Most vesztek össze a "barátnőjével". - Formáltam macskakörmöket az ujjaimmal. - Kétlem, hogy rám lenne most kíváncsi. Te férfi vagy. Nekem fogalmam sincs mit kell ilyenkor mondani, az ivásban meg nem bírnám tartani a lépést. Légyszi, menj oda hozzá és nem érdekel, igyál vele pár kört vagy akármi... Légyszi... - Nem hiszem el, hogy még magassarkúban is pipiskednem kell hozzá, de egy kicsit kellett, épp ezért kapaszkodtam meg a vállában biztos, ami biztos alapon. Én sem vagyok épp józan, de egy pasival akkor sem tartanék lépést.
- Meg ne szólalj. Inkább ne mondj semmit... - Tettem fel a kezem intően, amikor Genevieve odalépett mellém. Anélkül is tudom, hogy mire gondol. - Nem vele kellene... - Kezdett bele. Én is tudom, hogy nem Őt kellett volna megkérnem, hogy veregesse vállon a volt barátom, hogy minden jobb lesz, más különben meg minek csinálnék ebből ekkora ügyet? Részeg. Ha elmondja most neki, akkor tudni fog róla. Ha nem, akkor lehet elmondom én és megelőzöm Brandont. Ami megtörtént az megtörtént és ami volt az elmúlt.
- Talán nekem kellene? Te is tudod, hogy egyszer művelte azt, amit részegen többször nem adok neki rá alkalmat, később hazavitetjük. Most viszont nem akarok ezzel foglalkozni. Egészségünkre. - Emeltem le két poharat a pulton lévő tálcáról majd az egyiket Genevieve kezébe nyomtam és koccintottunk. - Ehhez viszont azt hiszem már eleget ittam, gyere... - Húztam magammal táncolni a következő számra, bár ezt sem nevezném táncnak, inkább csak riszálásnak, ahol minden megmozdul, aminek csak kell, és nem kétlem, hogy ezt egyik pasi sem fogja bánni.

Ha kell egy kis ízelítő

 

Max & Jenni

- Az arckifejezésedből ítélve elkéstem... - Ültem le Max mellé. Előbb is említhettem volna. - Tudom. Nem Téged kellett volna megkérnem erre, ne haragudj. - Csak épp elégszer volt már hozzá szerencsém részegen és többször kihagynám, ha az lehetséges, akkor is rossz ötlet volt, nagyon rossz, elismerem.
- Fogalmazzunk úgy, hogy némelyek nagyon aggódhatnak miattam, mert nem rémlik, hogy meghívtam volna és Genevieve sem, mert tudja, hogy holnap ezért megfojtanám, de eddig még minden évben eszébe jutott, szóval meglepve nem vagyok, inkább a többiek vannak, mert nem számítottak meglepetés vendégre... És én sem számítottam rá, hogy eszedbe fogok jutni. talán butaság, de azt gondoltam, hogy biztosan túl elfoglalt lennél... - Butaság. Én is tudom most már és nem akarom, hogy úgy érezze, hogy Ő csak valamiféle mentőöv most a számomra, mert szó sincs ilyesmiről.
- Jártunk úgy három éve, de miután részegen sokszor nem tudta mikor kell leállni az ivásban és más dolgokban azt mondtam, hogy nekem ebből elég volt. Azóta más lett vagy nem, nem tudom, nem is érdekel de baszd földhöz a poharat és kérd, hogy meg, hogy rakja össze magát és legyen ugyanolyan és őszintén nem tudom megérteni, hogy miért nem képes valaki, aki ismer elfogadni, hogy majd én tudni fogom mikor van szükségem valakire és mikor nem akarok egyedül lenni. Elég nagylány vagyok már hozzá... - Miért mondom el mindezeket a dolgokat neki? Egyszerű. Mert azt akarom, hogy tudja. Ennyi az egész és mert nem akarom, hogy azt higgye félre ismert, azt nagyon nem akarom.
- Én pedig élni akarok és élvezettel lenni valaki más életének a részese, nem pedig csak lenni. És ha pofára esek, akkor feljebb rakom a mércét, nem pedig lejjebb. Épp azért csak sajnálni tudom, mert én így sosem viselkedtem, mint ez a trampli. - Szánalmas és nevetséges is egyben. Ennyit tudok mondani erről az egészről és így is gondolom.
- És ne nézz már így. Tudom, hogy részeg vagyok és lesz ez még rosszabb is és holnap, ha rád sem fogok merni nézni az sem lesz véletlen, de kellett valaki, aki meg is érti miről beszélek... Mert Genevieve, csak nagyokat bólogatna majd közölné, hogy kislány, heti háromszor egy... - A nyelvem megeredt az egyszer biztos, ezért is nem lepne meg, ha kivenné most a poharat a kezemből, amit az asztalon lévő tálcáról vettem el.
- Őszinteségi roham, első fordulónak vége. Most hagyjalak inkább? - Tudom, hogy én is jókor kérdezem, de nyomasztana, ha nem mondhattam volna el ezeket neki és még annyi mindent mondanék, ami már a bennem lévő alkoholnak köszönhető, de ezek után megpróbálom befogni. Erre sem tudom hogyan fog reagálni... Talán épp most ástam el magam a szemében.

 

Max & Jenni

- Persze. Ez a legnagyobb problémám, mindig is ez volt és ez is marad. Én mindig, mindig megértek másokat és mindig nehézség nélkül képes vagyok önmagam elé helyezni bárkit... Miért nem tudok egyszerűen csak önző lenni és csak magamra gondolni? - Mindig amikor azt hiszem valamit végre jól csinálok, akkor mindig történik, történnie kell valaminek, ami rá kell, hogy ébresszem, hogy mégsem. Már épp keltem volna fel a kanapéról, hogy akkor jegeljük inkább, amiről beszéltünk és a kínos pillanatok garantáltak holnap, le is húztam még, ami a poharamban volt, mire egy elég jól ismert hang ütötte meg a fülem.
- Mindjárt. De vigyétek ki, mert ha a nappali közepén dobja ki a taccsot, akkor rosszul leszek. - Bár inkább azt mondtam volna, hogy nem érdekel, ha négykézláb mászik is ki. - Én addig ezt felsöpröm. - Még mielőtt valaki belelépne, vagy beletaknyolna. Még csak az kellene. Gyorsan feltakarítottam, pár percen belül pedig a taxi is megérkezett a picsa részeg exemért. Jellemző, mint általában. Ennek nincs olyan, hogy mérték. Sosem volt...
- Ideje kívánnod valamit... - Osont Genevieve a hátam mögé, pedig épp szerettem volna kicsit eltűnni pár percre, amíg elkönyvelem magamban, hogy már megint sokat akartam, amikor egy "nem kell magyarázkodnod"-nál többre számítottam. Fogalmam sincs. Nem is tudom mire, de ennél valamivel többre és az a különben is, mi csak barátok vagyunk végszó, annyi elég is volt.
- Ez aranyos. - De nincs senki, aki teljesíthetné. Nyeltem még, amit gondoltam a mondatom végére. Nekem határozottan megtiltották, hogy a tortával foglalkozzak, szóval az is meglepetés, mert semmit sem tudok róla, de ezek szerint ügyesek voltak a lányok.
- Ezt nem hiszem el... Nem hiszem el. Komolyan? Arielle? - Nevettem el magam. - Az anyukámnak ehhez milyen mértékben van köze? - Mert biztosan van. Nem sokan tudják róla, hogy imádtam... Igen, úgy kettő-három évesen odáig voltam érte.
- Hát izzé... Ő volt az ötletgazda. - Sejtettem. - Oké. Köszi anyu. Leszámítva, hogy kettő helyett huszonkettő, de nagyon édesek vagytok. - Öleltem meg Genevieve-t. Oké, akkor most kellene kívánnom valamit, igaz? Jó ideje először tudom, hogy mit akarok kívánni, hogy mire vágyom és azt hiszem ez a legőszintébb eddig mind közül, így behunytam a szemem, kívántam, majd elfújtam a gyertyákat és bár fájó szívvel elkezdtem felszeletelni a hableányomat. Miután láthatóan mindenki kezében volt tányér, nem véletlenül hagytam utoljára Max-et, mivel azt hiszem tartozom neki egy bocsánatkéréssel. Kevésbé feltűnően intettem neki, majd megindultam ki a nappaliból. Neki akarom mondani egyedül és nem még egy tucatnyi embernek.
- Max, ne haragudj, tudom, hogy túlreagáltam, nőből vagyok és én is néha elszúrok dolgokat, utána meg bűntudatom van és fogalmam sincs mit mondjak, vagyis annyi mindent tudnék még mondani, de nem biztos, hogy most kellene, szóval én inkább most már befognám az este hátralévő részében, csak ne haragudj rám. - Hadartam el mindent, majd egy lépéssel közelebb léptem hozzá, hogy egy ártatlan bocsánatkérő puszit nyomjak az arcára. - Légyszi... - Most jön a B terv, azaz ha én nem voltam eléggé édes, szépen a villára szúrtam egy falat tortát a tányérról, majd a Tőlem telhető legőszintébb ne haragudj, hülye voltam mosollyal és barmi szemekkel tartottam a szájához.  

KATT

 

Max & Jenni

- Oké. Te más helyzetben vagy, mármint gondolom nem azért vagy egyedül, mert egyedül akarsz lenni, hanem mert piszkosul nehéz őszintén megbíznod valakiben. De hogy már a női nemet is pártoljam valamiben, elég nehéz lehet valakivel elfogadtatni, hogy tíz dolcsival a zsebében is kellene, amikor még van mellette pár nulla. - Bár nekem a Ferrari nélkül is kellene. Elég csak rá nézni. Mocskosul jóképű, helyes és édes. De mindketten tudjuk, hogy nem tudok önző lenni és ha az kell, hogy ne veszítsem el, hogy elfogadom, hogy egyelőre nem számíthatok többre, akkor azt fogom csinálni, mert számmora jelenleg a barátsága fontosabb, a legfontosabb, egyébként sem az kell elsődlegesen, ami a gatyájában van és nem is az, ami a bankszámláján.
- Kitalálom. Nem vagy épp édesszájú... - Kóstoltam be a tortámba. Azt a, ez tényleg nagyon finom. Jellemző... Amikor nem kellene annyira kibukna belőlem minden, amikor meg érzem, hogy mondanom kellene valamit, akkor meg mint, aki megnémult fogalmam sincs mit mondhatnék vagy mit kellene mondanom.
- Mond, hogy ugye holnap meg sem fordult a fejedben próbálni? Mert cefetül másnapos leszek és kétlem, hogy bármi hasznom is lenne úgy egész nap. - Most jól vagyok, nem érzem, hogy bármi bajom is lenne, de reggel vagy délután, amikor magamhoz térek, nem felkelek, magamhoz térek több is lesz, mint szeretném.
- Na jó, tudom, hogy azt mondtam, hogy amikor belépsz egy női közegbe ott öt fokkal melegebb lesz, de nekem most tényleg melegem van, nagyon... Te nem érzed? - Eddig nem igazán tűnt fel, mert pörögtem meg elvoltam foglalva úgy mindenkivel, de most így állunk és beszélgetünk és érzem, hogy folyik rólam a víz végig a hátamon... Pedig elméletileg be van kapcsolva a légkondi.