Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

Reszkess Vegas, a szívtipró visszatért…

Nemrég ért véget a legújabb filmem kampánykörútja, ahonnan egyből Cannesba rohantam, hogy túlessek a kritikusoknak szánt vetítésen és az azt követő médiacirkuszon, megállás nélkül, szemernyi pihenés nélkül. Úgy látszik a média kegyetlen világa még azokra sincs tekintettel, akiket néhány héttel ezelőtt megsebesített egy őrült rajongó. Épp ellenkezőleg. Ez volt a firkászok egyik kedvenc témája, fej-fej mellett azzal, hogy vajon összejöttünk-e a filmbéli partnernőmmel, Lily Jamesel. Nem mondom, hálás lehetek Hollywoodnak, amiért annak idején felkarolt, jobbnál-jobb szerepekhez juttatott, híressé és gazdaggá tett, ráadásul időről-időre még az ágyamat is megtöltötte gyönyörű hölgyekkel, néha viszont mégis azt érzem, jó lenne egy kicsit elszabadulni és hétköznapibb életet élni. Annál is inkább, mivel még mindig van egy függőben lévő ügyem Kimberlyvel és Ethan gyilkosával.

A sors végül úgy döntött, ha nem is teljes mértékben, de megkönnyíti egy kicsit a dolgomat és amolyan szívesség képpen ismét Vegasba vezette az utam. Természetesen ezúttal is egy forgatás szólított ide, de ajándék lónak, mint tudjuk, nem szabad nézni a fogát, az a lényeg, hogy ismét itt vagyok és felvehetem a fonalat épp ott, ahol nemrégiben eleresztettem.

Pár héttel ezelőtt, amikor az a barom csak úgy a semmiből előttem termett a motorjával és belém eresztett egy golyót, hírtelen lepergett előttem az egész életem. Azt hittem akkor és ott hírtelen véget ér minden, nekem pedig a legjobban a kudarcom fájt, hogy halálom előtt nem fizethettem meg a barátom gyilkosának. Furcsa nem igaz? Azt hinné mindenki, hogy a karrieremet gyászoltam volna leginkább vagy a gazdagságom, esetleg a családom, én mégsem így tettem. A barátaimra gondoltam, Kimre, Dylanre és Ethanre, és a megszegett ígéretemre. Talán épp emiatt sikerült végül életben maradnom, hogy befejezhessem, amit elkezdtem.

Amikor kórházba szállítottak, egy nap Minea nővérnek öltözve belopózott hozzám. Azt hitte alszom, ezért beljebb merészkedett a szobámba és a kartonomat kezdte tanulmányozni. Egy darabig csendben figyeltem, s csak aztán fedtem fel ébrenlétemet. Úgy tettem, mintha mindennapos dologról lett volna szó, viccelődtem azzal, hogy biztos az öreg Leo DiCaprio akart így Oscarhoz jutni, de láttam, hogy ezzel nem sikerül megnyugtatnom a lányt. Épp ellenkezőleg. Világosan látszott rajta a félelem, az aggodalom, és talán a bűntudat…? Úgy tűnt azt hiszi, miatta támadtak meg, legalábbis erre tudtam csak következtetni a viselkedéséből. Hivatalosan ugyanis még mindig nem tudhatom mi a foglalkozása ugyebár. Egy darabig ott maradt velem, aztán arról kezdett hablatyolni, hogy nem lett volna szabad odajönnie, hibázott, hiszen egyszer már elbúcsúztunk egymástól, tudom is én… majd hírtelen lelépett. Azóta szerencsére felgyógyultam, visszatért minden a rendes kerékvágásba, újra elkapott a hollywood-i forgatag, most mégis itt vagyok, a látogatását pedig tökéletes ürügyként használhatom arra, hogy ismét felvegyem vele a kapcsolatot.

Most pedig itt ücsörgök Minea Weiss általam már jól ismert lakása előtt és várom, hogy a nő hazaérkezzen. Legjobb tudomásom szerint épp Kimtől tart hazafele, akivel a barátságuk erősebb, mint valaha. Elismeréssel tartozom Kimynek, a játéka tényleg Oscart érdemelne. Mondjuk nem kis munkájába került meggyőznie Mineát arról, hogy megbocsátott neki, hiszen agyafúrt teremtésről beszélünk, aki folyton gyanakszik, de hát azzal, hogy megmentette az életét és újra beavatja őt mindenféle bizalmas dologba… elaltatta teljesen az összes gyanút. Ügyes kislány. Most pedig rajtam a sor, hogy végezzem a dolgom és elcsavarjam végre teljesen a cicababa fejecskéjét.

A gondolataimból egyszer csak Minea cipőjének kopogása rázott fel, észre sem vettem, ahogy beállt az autójával, vagy ahogy kiszállt. Mire felocsúdtam már ott állt előttem teljes meglepett valójában.
- Ms. Weiss. – biccentettem felé miközben feltápászkodtam a helyemről.
- Úgy gondoltam viszonzom a múltkori kórházi látogatását… - láttam, hogy nem találja a szavakat, és a hírtelen aggodalmat felcsillanni a szemeiben. Ez mind tökéletesen kapóra jön nekem.
- Beszélnünk kell… ne küldj el. – a hangom most már sokkal lágyabbá vált, miközben közelebb léptem hozzá és gyengéden megsimogattam az arcát.
- Kérlek.


Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

Minea Weiss, te egyszerűen képtelen vagy meglepetést okozni számomra. Épp, ahogy gondoltam, ezúttal is bizalmatlan, rideg és ideges vagy, sőt, mintha csak a pánikot láttam volna átsuhanni néhány pillanatra az arcodon, mikor megláttál… Tudtam, hogy ezúttal sem fogod megkönnyíteni a dolgom, óh dehogy, az cseppet sem vallana rád, helyette megint csak azt az unalmas jégkirálynő énedet veszed elő. Játszadozol, úgy teszel, mintha őrült nagy szívességet tennél nekem azzal, hogy beengedsz és méltóztatsz öt percet áldozni rám a te drága idődből, holott pontosan tudom, hogy nem tudtál kiverni a fejedből, hogy sokat gondolsz rám. Ott bujkálok a lelked legsötétebb bugyraiban, befészkeltem magam a tudatodba és nehezen állsz ellen. Mégis próbálkozol, le akarsz rázni, mert neked úgy sokkal könnyebb volna, visszatérni a régi életebe, mintha mi sem történt volna. De én ezt nem fogom hagyni, épp ellenkezőleg…

Néma csendben figyeltem minden egyes mozdulatát, miközben zsebre dugott kézzel ácsorogtam előtte, majd miután kinyitotta az ajtót követtem be a lakásba.
- Hogy mégis mit keresek itt? – kérdeztem miután becsuktam magam mögött az ajtót – Nos, itt Vegasban jelenleg egy forgatás miatt vagyok néhány hétig, talán néhány hónapig is… - ezzel közelebb léptem hozzá – itt nálad pedig… téged. – az arcom komoly volt, a hangom mégis lágy, megnyugtató, gyengéd.
- Tudom, hogy nem kellene itt lennem, hiszen többször koptattál már le, mint ahány rész lement már a sorozatomból… mégis úgy érzem, hogy beszélnünk kell. És nyugi… nem látott meg senki. Színész vagyok, tudom hogyan kell észrevétlenül közlekedni.

Vettem egy mély lélegzetet, közben pedig egyetlen pillanatra sem szakítottam el a tekintetemet az övétől.
- Tudom, hogy nem vagyok normális, hiszen épp az imént ismertem be, hogy teljesen tisztába vagyok azzal, hányszor küldtél már el a sunyiba… mégis idejöttem. Hidd el sokat tépelődtem rajta, vajon tényleg jó ötlet-e, de egyszerűen nem tudtam kiverni a dolgot a fejemből. Nem tudtalak téged kiverni a fejemből. Pedig megpróbáltalak, hidd el. Legutóbb mikor itt jártam, szándékosan nem kerestelek. Apró gigszer volt a tervemben, hogy valami barom rám lőtt. – idegesen a hajamba túrtam.

- Emlékszem rá, hogy bejöttél hozzám a kórházba. Ne is próbáld tagadni, minden egyes pillanat mélyen az emlékezetembe vésődött. Az, ahogy nővérnek öltözve belopództál, ahogy a kartonomat olvastad, és, ahogy rám néztél… Meg az is, ahogy rútul faképnél hagytál és kimenekültél. Ez valahogy reményt adott… Az, hogy meglátogattál rávilágított, hogy én sem vagyok közömbös számodra Minea. Hát ezért vagyok most itt… mert az a helyzet, hogy nagyon tetszel nekem… és úgy sejtem ez valahol kölcsönös. Szeretnélek jobban megismerni… szeretném, ha adnál nekem egy esélyt és eljönnél velem randizni… - néhány pillanatra elhallgattam, de mivel eddig nem állított még le folytattam.

- Nem tudom megmagyarázni, mi fogott meg benned. Elsőre talán az, hogy te más vagy. Nem adod be könnyen a derekad, hanem kihívást jelentesz. De aztán… ez valahogy mélyült. Szeretek veled beszélgetni, szeretem még azt is, ahogy szívod a vérem. Hogy képes vagy meglepetést okozni… hogy nem játszod meg magad, egyszerűen… elvetted az eszem. Az pedig hatalmas bónusz, hogy láthattalak egy falatnyi csipkében és azóta reménykedem, hogy ez hamarosan megismétlődik… sőt… hogy még az is lekerül… - szemtelenül végig mértem a mondat végén, pimaszul elidőzve egyes területeken.



Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

Néhány kósza pillanatra elmerengtem, vajon mi történne akkor, ha hallgatnék arra a sunyi kis belső hangocskára, ami azt súgja, itt és most szaggassak le róla minden egyes ruhadarabot, aztán a szőnyegre teperve dugjam meg, de úgy Isten igazából. Szinte már láttam is magam előtt, hogy alattam fekszik és vonaglik a gyönyörtől, ettől pedig a nadrágom egyszeriben kezdett egyre szűkebbé és szűkebbé válni. Az a kihívó tekintet, a búgó hang… tudom, hogy mire megy ki a játék. Azt gondolja vagy meghátrálok, vagy túlesünk a dolgon, utána pedig megszabadulhat tőlem, de abból ugyan nem eszik. Hírtelen kaptam el a derekát és rántottam magamhoz még közelebb, majd egyik pillanatról a másikra a falhoz szorítottam, én pedig egész testemmel simultam hozzá.

- El sem tudod képzelni mennyire vágyok arra, hogy itt és most az összes ruhádtól megszabadítsalak – suttogtam a fülébe, majd néhány csókkal kezdtem lefelé haladni a nyakán.
- Megőrjít a gondolat, hogy vajon mi lehet a felsőd alatt… - egyik kezemmel gyengéden végig cirógattam az oldalát, először még csak ruhán keresztül, majd szép lassan az ujjaim bekúsztak az anyag alá, a selymes bőrére.
- Viszont van egy kis gond Édesem… - leheltem immár az ajkaira.
- Nekem nem csak szexre kellesz. Mint mondtam, azt akarom, hogy adj nekem egy esélyt… hogy randizz velem és meglássuk hová vezethet ez az egész.



Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

Érzem mennyire vágyik ugyan arra, mint én is. Mert bizony tagadhatatlan, hogy nagyon is beindultam rá, gyűlölet ide vagy oda. Elképesztő milyen teste van, abba pedig bele se merek gondolni, hogy vajon mi mindenre képes a hálószobában, ha egyszer teljesen elveszti az eszét. Mégsem engedhetem ilyen könnyen kicsúszni a kezemből az irányítást. A feladat az, hogy bolondítsam el teljesen, érjem el, hogy belém szeressen, az pedig nem fog menni, ha csak a kósza numerát látja bennem.
- Cseppet sem ragaszkodom az ágyhoz… - ezzel csak még közelebb simultam hozzá, olyannyira, hogy tényleg csak a ruháink álljanak közénk.
- Szóval túlságosan ismert vagyok… te vagy az első eddigi életem során, akit ez zavar és nem épp az előnyt látja benne. Mondtam én, hogy különleges nő vagy Minea Weiss. – suttogtam az ajkaira, majd mielőtt még megszólalhatott volna hevesen csaptam le egy csókkal.

Miközben csókoltam egyik kezemmel továbbra is a fölsője alatt kalandoztam, a másik pedig lecsúszott egészen a fenekéig.
- Mi lenne akkor… - szólaltam meg hosszú idő után, két csók között – ha kivételt tennél velem? Ha nem vernénk nagydobra a kapcsolatunkat… legalábbis az elején, amíg meglátjuk, hogy egyáltalán működik-e? – néztem bele mélyen a szemeibe.
- Ha nem működik, akkor nem történt semmi, de legalább nem lebeg a fejünk felett a mi lett volna ha… Ha pedig passzolunk… akkor majd kitaláljuk hogyan tovább…




Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

Nehezemre esett visszafogni magam, hogy ne tegyem itt és most a magamévá a sok szövegelése ellenére is, de, mivel elhatároztam, hogy betartatom vele a feltételeimet, így mégis kénytelen vagyok megálljt parancsolni a vágyaimnak. Kár érte, pedig…
- El kell, hogy keserítselek Szépségem. Az, hogy mi nem alkotunk egy párt, az nem amiatt van, hogy te és én nem passzolunk egymáshoz, hanem, mert egyfolytában elutasítasz, holott világosan látom a szemeidben, hogy egészen mást szeretnél. – cirógattam meg az arcát gyengéden, ám egy lépést sem tettem hátrébb, továbbra is hozzásimultam.
- Folyamatosan menekülsz Minea, azt viszont egyáltalán nem értem, hogy miért. Tetszem neked, kár is lenne tagadnod, ahogyan te is tetszel nekem. Miért akarsz akkor mégis távol tartani magadtól? Mitől félsz? – ó nagyon is tudom én, hogy mitől fél, de hát ezt ugyebár mégsem fedhetem fel előtte, mert akkor nagyon csúnyán lebuktatnám az egész tervünket.

- Ne akard nekem bemagyarázni, hogy az ami köztünk van, nem több pusztán testi vágy, mert úgysem fogom elhinni. Ha csak erről volna szó, akkor nem jöttél volna be hozzám a kórházba és olvasgattad volna aggódva a kartonomat. Messzebbre megyek. Ha ez csak ennyiről szólna, akkor már rég dugtunk volna egyet, nagyjából a próbafülke vagy az első itteni látogatásom alkalmával, mégsem ez történt. Te sem csak ennyit akarsz!




Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

Ez az… úgy tűnik Minea végre kezd abba az irányba orientálódni, ami számomra kedvező. Már csak el kell érnem, hogy végre feladja a folyamatos küzdelmet és engedjen az érzéseinek. De nem szabad nagyon erőltetnem, csak szép lassan, fokozatosan.
- Ide hallgass. Igaz, nagyon kevés dologba avattál még be engem magaddal kapcsolatban, sőt, legyünk őszinték, a neveden kívül gyakorlatilag semmi személyeset nem osztottál még meg velem, de azt kétlem, hogy képes lennél bármi olyat mondani, amivel el tudnád érni, hogy csalódjak benned. – újra megsimogattam az arcát, a tekintetemet pedig mélyen az övébe fúrtam.
- Hogy mit akarok? Igen, pontosan azt akarom, hogy ismerd el, hogy igazam van. És igen, változtatna… nagyon is sok mindenen. – a homlokomat az övének döntöttem, a hangom pedig még lágyabbá, megnyugtatóbbá vált.

- Amióta megismertelek nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rád, hogy ne akarnálak látni és a közeledben lenni. Meglehet ennek ahhoz is köze van, ahogy először megláttalak abban a próbafülkében… de ez most mellékes. Nem a külsőd fogott meg leginkább, hanem az amilyen vagy. Az, hogy különleges vagy. Szóval mondhatsz bármit, szemernyit sem fog változtatni azon, amit érzek. – újra belenéztem a szemeibe.
- Nem hagyom magam lerázni… most már nem. Most, hogy tudom, hogy ami köztünk van az kölcsönös, nem hagyom, hogy a félelmeid meggátolják, hogy meglássuk, mi lehetne belőle…



Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

- Nos ezen nagyon könnyen lehet segíteni. Te kérdezel, én pedig válaszolok, ilyen egyszerű az egész. Habár ciki vagy sem, a sajtóból tényleg elég sok mindent megtudhattál már rólam. Már, ami a saját nyilatkozataimat illeti, mert általában minden más, amit rólam koholnak össze-vissza, az szemen szedett hazugság. Az egyik kedvenc témájuk, hogy összehoznak valamelyik filmbéli partnernőmmel, vagy valami ostoba szupermodellel, aki rám akaszkodik egy-egy sajtóeseményen. Néha elgondolkodom, ha csak férfi szereplők lennének egy filmben mellettem, vajon azokkal is összeboronálnának, a régi meleg szerepem miatt? – tűnődtem el hangosan, a végét szánt szándékkal zártam ezzel a régi kínos emlékkel, hátha egy kicsit megenyhül, és legalább azt is látja, hogy tényleg őszinte vagyok hozzá.

- Mint azt már említettem, mind csak pletyka, hogy én bármelyik lánnyal is összemelegedtem volna a forgatások során. De látod ez már haladás… most már legalább azt is tudom, hogy féltékeny típus vagy… - incselkedtem egy picit, de továbbra sem engedtem el a pillantását.
- Egyrészt az még odébb van, most egy darabig egészen biztosan Vegashoz köt a munkám, vagyis lesz pár heted, hónapod arra, hogy rám unj és kiadd az utam. Ha pedig végül mégis működne köztünk a dolog, akkor legfeljebb megkérnélek, hogy gyere velem… vagy úgy szerveztetném a forgatási napokat, hogy vissza tudjak köztük utazni Hozzád. Ennyire egyszerű. Ha az embernek valami… vagy valaki fontos, azért bármire képes. – egészen közel hajoltam hozzá, ismét az ajkaira suttogva.
- Megtennéd, hogy nem folyton a kibúvókat keresed… hanem adsz egy esélyt nekünk?





Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

Nem vagyok az a típus, aki csak úgy, könnyedén feladja a dolgokat, most pedig különösen oda kell, hogy tegyem magam, ha célt akarok érni. Minea kemény dió, mikor belevágtunk ebbe az egészbe Kim figyelmeztetett, hogy a csaj gyakorlatilag totál paranoid, aki mindenre és mindenkire gyanakszik, mindent megkérdőjelez, senkiben sem bízik, így mindezek tudatában kellett kitalálnom, hogyan tudnék mégis a közelébe férkőzni és elcsavarni a fejét. Hosszú volt, mire egyáltalán idáig eljutottam, és még közel sem vagyok az út végén, mégis, úgy érzem most hatalmas áttörést sikerült elérnem. Nem küldött el, épp ellenkezőleg, beljebb invitált, ezzel pedig nyilvánvalóvá tette számomra, hogy bizony, ott motoszkál benne a mi lenne ha…
- Nagyon jól hangzik – mosolyodtam el, közben hátra simítottam egy tincset az arcából a füle mögé. Még ha nehezen is, hiszen el kell, hogy ismerjem pokolian felizgatott, végül mégis hátra léptem, hogy előre engedhessem.

- Egyébként… én sem szeretem, ha valaki arra pályázik ami… vagy esetünkben inkább aki az enyém. Veled ellentétben… - na persze – én kimondottan féltékeny természet vagyok. Tessék máris itt egy rossz tulajdonságom. Persze nem az a kaliber vagyok, aki a másik telefonjában turkál vagy hisztit csap a nyílt utcán, ha úgy érzi valaki bámulja a barátnőjét, viszont volt már példa arra, hogy bevertem valaki képét, mert nagyon nyomult az akkori barátnőmre. Remélem ezzel nem ábrándítalak ki. – mondtam miközben követtem őt a nappaliba.





Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

Felnevettem tiszta szívből, amikor megjelent előttem a kép, hogy Minea épp laposra ver egy csajt, csak, mert az kikezdett az épp aktuális pasijával. Nem tehetek róla, bár tökéletesen tisztában vagyok a foglalkozásával, mégis valahogy komikusnak tűnik számomra a jelenet.
- Egy cseppet sem, sőt. Valahogy imponál, hogy véded azt, aki számodra fontos. – mosolyogtam, aztán megcsóváltam a fejemet.
- Jó lesz tehát vigyáznom igaz? Nem mintha egyáltalán eszembe jutna efféle baromság, hiszen épp azért teperek, hogy egyáltalán esélyt adj, szó sem lehet arról, hogy valahogy elcsesszem. De azért azt ne felejtsd el, hogy színész vagyok, így biztos lesznek olyan jeleneteim, vagy idióta cikkek a jövőben is. Szóval kérlek… ne akarj majd agyonverni ezekért. – furcsa, most először gondoltam bele abba, milyen lesz majd járni a halálos ellenségemmel. Úgy tenni, mintha egy boldog, szerelmes férfi volnék, aki rajong érte és bármit megtenne, amit csak a szerelme akar.

- Az a helyzet, hogy én egy eléggé konzervatív, katolikus családban nevelkedtem, éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy kivárjam életem szerelmét, a feleségemet és addig tartóztassam magam. – jelentettem ki komolyan, miközben leültem mellé.
- Remélem ez nem rontja nálad az esélyeimet. – nem sokáig bírtam tartani magam látva az arckifejezését, épp, mint egy kislány, akivel az imént közölték, hogy Bambi anyukája meghalt. Kitört belőlem a nevetés, közben még közelebb ültem hozzá.
- Nincs kikötésem ilyesmiben, ahogy a helyzet hozza. – mértem végig jó alaposan és nyeltem egy nagyot.
- Nálad csak azért próbálom tartani magam, nehogy elzavarj miután megkaptál. – kacsintottam rá.  





Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

- Azok a csókok a jelenetnek és a közönségnek szólnak, nincs bennük semmi valódi érzelem. Nem ígérhetem meg neked, hogy többé nem vállalok semmilyen romantikus szerepet, főleg mivel most is egy hasonló filmen dolgozom, sőt a Fenevadak következő évadában is bőven lesznek történések. – tárom szét a karjaimat tanácstalanul. Reményeim szerint ő is belátja majd, hogy igazam van, elvégre színész vagyok, azért fizetnek, hogy hiteles alakításokat nyújtsak, nem nagyon van hát más választásom.
- De, ha ez megnyugtat, a jelenlegi partnernőm például boldog házas a valóságban és van egy nagyon helyes kisfia is, akinek én vagyok a keresztapja. Szóval abszolút semmi esély bárminek a kialakulására. – és különben is, amíg a feladatom tart, addig rá sem nézek másik nőre, hiszen tökéletesen kell hoznom a szerelmest…

- Köszönöm az elismerést, reméljük az Oscar bizottság egyet ért majd veled idén. – nevetek.
- Nos, mivel annyiszor próbáltál már meg lerázni, és azt is be akartad nekem magyarázni, hogy ami köztünk van, az nem több pusztán szexuális vágy, simán kinézem belőled, hogy elzavarnál, igen. – bólintottam. Aztán egyszer csak Minea az ölembe huppant… ajjaj. Nem lesz ennek túl jó vége. Vagy épp ellenkezőleg, nagyon is jó lesz… mindkettőnknek.
- Nem szép dolog kínozni egy szegény vágyódó férfit Szépségem. – hát, ha már ő így, akkor talán egy kicsit én is szórakozhatok. Az ujjaim szép lassan felkúsztak a felsője alá és lágyan cirógatni kezdték a bőrét.
- Mi a garancia arra… hogy velem maradnál? – suttogom a fülébe, majd apró csókokkal kezdem behinteni a nyakát.  





Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

Furcsa ez a nő, egyáltalán hogyan képes nekem ilyen kérdést feltenni? Azt gondoltam ennél azért intelligensebb és megérti, hogy mi a különbség a munkám és a magánéletem között, de úgy látszik tévedtem, helyette elővette a zsebéből a tipikus ostoba női reakciót, azt a bizonyos, mit tennék én, ha ő-t… Fáradtan sóhajtottam és a hajamba túrtam.
- Nos, ha tudnám, hogy mindezt pusztán egy szerep kedvéért teszed, televízón vagy mozivásznon kellene végig néznem, és tudnám, hogy aznap éjjel az én ágyamban fekszel, alattam nyögdécselsz és a karjaimban alszol el… nem zavarna. Sőt még az egómon is dobna, hogy miközben tudnám hányan lennének a filmbeli partnered helyében, én valóban bármit megtehetek veled… - időközben egy kósza hajtincsével kezdtem játszadozni, amit az ujjam köré csavargattam.

- Zavarnak a feltételezéseim? Bizonyítsd az ellenkezőjüket. – dobtam fel neki a magas labdát, abban pedig egyetlen pillanatig sem kellett kételkednem, hogy nem csapja le valamivel. Némi fészkelődés után Minea egyszer csak megvált a felsőjétől, így pedig a szemem elé kerülhetett az a bizonyos kihívó, csipkés melltartó, ami olyan tökéletesen simult a gyönyörű kebleire. Pillanatokra felidéződött bennem, ahogy anyaszült meztelenül állt előttem a próbafülkében, ettől pedig a farmerom egyszeriben megint csak kezdett szűkké válni…
- Ez lenne a bizonyítás? – vontam fel a szemöldökömet, ám közben kigomboltam a farmerját és lehúztam a cipzárját. A kezemet lassan becsúsztattam a nadrág alá, szép lassan haladva lefelé, végig a csipke mentén…
- Ez az egyik bugyi, amit én küldtem neked?
 





Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

+18

Ez a nő képes teljesen elvenni az eszem, vagy legalábbis megoldani azt, hogy alsóbb régiókba vándoroljon pillanatok alatt. Minea időt sem hagyott arra, hogy bármiféleképpen is lereagáljam a mondandóját, máris akcióba lépett. Először is legnagyobb sajnáltomra felkelt az ölemből majd hírtelen letérdelve a két lábam közé az övcsatommal kezdett foglalatoskodni. Nem telt neki hosszú időbe, hogy kioldja az övemet, majd sietős mozdulatokkal a nadrágomat is kigombolta. Ténykedése nyomán a farkam egyre keményebbé vált, akkor pedig, mikor a lány a szájával kezdett kényeztetni úgy éreztem, hogy az utolsó cérnaszál is elszakadt bennem, ami megőrizte az önuralmamat. A kanapé támlájának döntöttem a fejemet miközben két kezemmel a hajába túrtam és óvatosan, épp, hogy fájdalmat ne okozzak mégis erősen megtarthassam, belemarkoltam. Egy idő után azon kaptam magam, hogy ütemesen mozgatom a csípőmet és szabályosan dugom a száját. Ő akarta, hát most aztán megkapja.

Élveztem, ahogy serényen dolgozik a szája és a nyelve, ám egyszer csak eltoltam magamtól és felrántottam a padlóról.
- Te akartad – suttogtam a fülébe, miközben egyetlen mozdulattal kicsatoltam a melltartóját, amit aztán a sarokba hajítottam. Rövid ideig csak gyönyörködtem a melleiben, majd simogatni kezdtem őket és forró csókokkal bebarangolni.
- Nem is kellene azt a szart hordanod… vétek ezeket elrejteni. – már apró harapásokkal izgattam a bimbóit, miközben éreztem, hogy egyre inkább vágyom rá.
- Akarlak itt és most – meg sem vártam a reakcióját, amiről amúgy is sejtettem, hogy mi lenne, egyszerűen csak leszaggattam róla a bugyiját.
- Majd kapsz másikat – jelentettem ki sietve látva az arcát, közben kibújtam a nadrágomból és az alsómból, aztán pedig elővettem a zsebemből egy gumit. Fő a biztonság ugyebár.

Megtehettem volna, hogy felkapom és beviszem a hálószobába, ahol gyengéden, romantikusan teszem a magamévá, de pontosan látszott Mineán, hogy közel sem erre vágyik. Rajta is eluralkodott a vágy, akár csak rajtam, nem akart finomkodni, csak engem akart, ahogyan én is őt. Pillanatok alatt húztam fel a gumit, majd a falnak döntve, hozzásimulva hatoltam belé.
 



Katt

Ms. Weiss & Mr. Loiselle

Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között. (Minette Walters)

+18

Abban a pillanatban, ahogy belehatoltam egyszeriben elvesztettem minden maradék józan gondolatomat, csakis arra tudtam gondolni, hogy még többet és többet akarok belőle. Cseppet sem finomkodtam, tudtam, ő sem erre vágyik, hanem valami vadra, valami mocskodra, valamire, ami aztán többszörösen is a mennyekbe repíti. Miközben dugtam, nem győztem betelni a látványával. Akármekkora ribanc is, bármennyire gyűlölöm azért, amit a barátommal tett, azt kénytelen vagyok elismerni, hogy mennyire szexis. Gyönyörűek a mellei, az alakja hibátlan, a feneke pedig… nos maradjunk annyiban, ha annak idején nem fejvadásznak, hanem inkább pornósnak megy, mára milliárdos lenne, az már egyszer biztos. Hosszú órákon keresztül nem szakadtunk el egymástól, felavatva a lakás összes helyiségét, szinte már versengve azon, mikor ki kerekedik felül a másikon. Késő estére járt már az idő, mikor Minea ágyába keveredve, összefonódva hevertünk mind a ketten, levegő után kapkodva, egymás mellett.

- Hát ez… fergeteges volt. – és még csak nem is hazudtam. Közelebb húztam őt magamhoz, hogy feje a mellkasomra kerülhessen és puszit adtam a homlokára. Cirógatni kezdtem a haját, az arcát, az ujjaim pedig olykor-olykor a hátára siklottak és ott barangoltak. Pontosan látszott rajta, hogy bár a szexben nem épp gyengédségre vágyott, utána mégis igénye lenne rá, még, ha esze ágában sincs ezt megosztani velem. Valahogy rá volt írva.
- Azt ugye tudod, hogy függővé tettél Szépségem? Ha ezután elküldesz, azzal a vesztemet okozod.
 



Katt