Férfi létére egészen logikus kis elméletet sikerült összehoznia. Nem szeretnék bekerülni vele az undorító pletykalapokba. Nem tenne jót a munkámnak, ha lépten-nyomon bárki felismerne. Úgymond szeretek láthatatlan lenni, ezt eléggé nehéz úgy kivitelezni, hogy eléggé figyelemfelkeltő teremtmény vagyok, de nekem addig jó, míg csak a csinos nőt lássák bennem.
Ismerem a munkásságát, de ez nem azt jelenti, hogy nyomon is követtem a karrierjét, de azért talán nem maradnék alul ha lenne egy kvízműsor Dominic Loisellevel foglalkozó kérdésekkel.
- Megengedem, sőt ennyit el is vártam volna. - Valahogy sejtettem, hogy ha elkezdek hátrálni Dominic egyből ki fog találni valamit, gyanúm már megint beigazolódott. Így legyen ötösöm a lottón!
- Azt hittem neked minden a kisujjadban van. - Kedves volt tőle, hogy ajtót nyitott nekem, beszálltam majd bekötöttem magam a biztonsági övvel. Eddig mindig azt hallhattam róla, hogy mennyire csodálatos, hogy mennyire tökéletes mindenben, hogy csaknem minden arannyá válik, amihez nyúlik.
- Szerencse, hogy közel lakok ezért könnyű lesz oda találnod. - Felsóhajtottam, ahogy kikanyarodtunk a parkolóból.
- Itt jobbra, végig a főúton majd a kereszteződésnél lekanyarodsz balra. - Ha figyelt rám, akkor könnyedén oda fog találni. Bíztam benne, ezért mikor a társasházhoz közeledtünk ahol a lakást bérlem még időben szóltam, hogy meg tudjon állni.
- Megérkeztünk. - Kipattintva a biztonsági övet már pattantam is ki a kocsiból kezemmel a szatyrommal, mintha tényleg csak arra kellett volna, hogy haza fuvarozzon. Szívesen bevágtam volna az autó ajtaját, de miért érném be csak ennyivel?
- Mit szólnál egy kávéhoz? - Hajoltam felé, kíváncsian fürkészve arcvonásait. Másként kellene vele bánnom, mert kiderült, hogy mennyire ismert és népszerű? Meg lehet, hogy inkább valamelyik felkapott sztárral kávézgatna inkább, mint velem, de nem sírnám tele éjszaka a kispárnámat, ha nemet mondana.

Helyeslően bólogattam, ahogy elismételte az előtt mondottakat, úgy látszik figyelt rám és gondtalanul el fog találni hozzám. Út közben akaratlanul is bele gondoltam abba, hogy más nők képes lennének egyik veséjüket oda adni, hogy Dominic társaságában eltölthessenek annyi időt, mint amennyit eddig én. Bírom a filmjeit, de ez még nem jelenti azt, hogy hisztérikusan fogom körbeugrálni csak azért, mert van tehetsége és annyi film főszerepét zsebelte be.
- Nem fogom magam meggondolni, azok után, hogy láttál majd nem meztelenül és haza hoztál egy kávé már semmiségnek számít. - Mondtam miután a telefonját újra zsebre vágta. Szép lassan elindultam lakásom felé, vállam mögül azért vissza néztem, hogy Dominic követ-e, mosolyogva vettem tudomásul, hogy a kávé ajánlatom túl vonzó számára, hogy nemet tudjon mondani rá.
- Remélem nem zavar túlzottan a rumli. - Figyelmeztettem mielőtt ajtót nyitottam volna. Azért emlékezetem szerint nincs túl nagy cirkusz, de azért itt-ott lehet szétdobálva pár ruhadarab.
- Érezd magad otthon. - Gondolom nem ehhez van szokva, hanem a luxus lakosztályokhoz, de most ezzel is be kell érnie, egy kávét csak kibír az én lakásomban is.
- Szóval hogyan kéred a kávét? - Tértem egyből a lényegre, miután a legközelebbi fotelba dobtam a szatyrot.

Biztosan neki nem nagy szám, hogy látott majd nem meztelenül, elvégre biztosan a rajongói így reagálnak arra, ha felismerik, hogy valamit mutatnak magukból. Vagy csak én gondolom nagyobbnak a vonzerejét, mint amilyen valójában? Mert én azt hiszem, hogy elég tőle egy csábos pillantás, hogy a nők bugyija egy pillanat alatt lepattanjon.
- Nem érzem magam zseninek, de szeretem a káoszt. - Mármint nem zavar ha egy hétig ott áll az újonnan megvett melltartóm a kanapén, vagy ha napokig halmozódik a mosatlan. Egyébként sincs túl sok szabad időm és azt a keveset sem fogom arra fordítani, hogy a lakásom makulátlanul ragyogjon.  
- Úgy könnyű, ha a takarítónők helyetted is elvégzik a piszkos munkát. - Mondjuk ilyen téren smucig vagyok, hogy fizessek azért bárkinek, hogy utánam pakoljon. Meg hát tele van a lakásom fegyverekkel és nem magyarázkodnék senkinek sem arról, hogy bizony gyilkolásból élek.
- Ezt miből vetted észre? - Nem, mintha nem lenne ez teljesen nyilvánvaló. Nagyon is üres a lakásom, csak pár olyan dologgal van berendezve, amire mindenkinek szüksége van, ezért a nappaliban is csak szőnyeg van, pár ülő alkalmatosság.
- Nagyon mellényúltál. - Akaratlanul is elnevettem magam a feltételezésén, miszerint modell is lehetnék. Persze tisztában vagyok az adottságaimmal, de inkább ezt amolyan bóknak tudom be.
- Maradjon titok, hogy mivel foglalkozom. - Nem vallhatom be neki az igazat, vagyis inkább nem szeretném, mert nem kizárt, ha megtudná leesne az álla, vagy hanyatt homlok menekülne innét.
- Rendben. Ameddig melegszik a víz, addig felveszek valami lazábbat, addig helyezd magad kényelembe. - Meg sem várva válaszát indultam meg a hálószobám felé. Felesleges lenne magamra zárni az ajtót, elvégre majd nem mindent látott már belőlem, meg különben sem hinném, hogy utánam jönne leskelődni. Pár pillanat alatt levettem ruhámat, kiléptem magassarkúmból és már is bele bújtam farmerrövidnadrágomba és egy egyszerű felsőbe.
- Ugye nem untad halálra magad, míg távol voltam? - Ha már otthon vagyok, akkor érezzem magam jól abban, amit viselek elven működök. Mezítláb lépdeltem a konyhapult elé, majd kivettem két bögrét a szekrényből, kávét tettem bele, majd jöhet a meleg víz és kész is a kávé.
- Remélem iható lett. - Tettem le a bögréket a dohányzóasztalra, ezután helyet foglaltam az egyik fotelban. Mégis miről tudnék egy sztárral beszélgetni?

göncök

Szívesen megnézném, ahogy egy alsónadrágban, vagy anélkül elkezdené kitakarítani a lakásomat. Nekem csak hátra kellene dőlnöm és élveznem a látvány. Áh, de remélem, hogy a következő filmjében olyan szerepet fog kapni, ahol nem viszi túlságba az öltözködést. Micsoda szerencsém van, hogy Dominic nem gondolatolvasó, ezért sejtése sem lehet arról, hogy miféle gondolatok kavarognak bennem az ő főszereplésével.
- Nem mondhatom el, hogy mivel foglalkozok, már csak az érdekedben sem, mert ha tudnád, akkor meg kellene, hogy öljelek. - Ez aztán igazán valami elcsépelt filmszövegnek hangozhatott. Ha akarnám elmondhatnám neki, de nem feltétlenül kell megölnöm hozzá, de mégis jobb ha nem tudnak túl sokan arról, hogy mivel foglalkozok. Mindenkinek jobb ez így, pláne nekem.
- Különbem is túl ismert vagy és a halál hirdet felkapná a média, nekem pedig túl sok munkámba és időmbe telne minden nyomot eltüntetni, ami vissza vezethetne hozzám. - Próbáltam mosolyom mögé leplezni mennyire is van valóságalapja az imént felvázolt kis elméletemnek.
Nyugodtan magára mertem hagyni a nappaliban arra a pár pillanatra, amíg átcseréltem a rajtam lévő göncöket. Nem hittem, hogy kutakodni kezd a cuccaim között, habár lenne mit találnia. Szeretek felkészült lenni - ez nem paranoia - de lakásom néhány pontján fegyverek vannak elrejtve. Sosem lehet tudni ki akarna az életemre törni, ezért előre bebiztosítottam magam baj esetére.
- Ugyan, kérlek! Ha bármi efféle szándékom lett volna, akkor inkább már egy szexi fehérneműben libbentem volna ki eléd, vagy talán teljesen meztelenül. - Amikor felhívtam magamhoz kávéra, akkor a "kávé" szócska alatt nem arra gondoltam, hogy ez csak egy szöveg, amivel felcsábítom magamhoz egy gyors menetre. Nem volt efféle szándékom vele, de ha még ennél is jobban kezdene izzani közöttünk a levegő egy pillanatig sem hezitálnék azon, hogy rávessem-e magam, vagy sem.
- Most lebuktam. - Feleltem nevetve. - Nem vagyok valami jó kávé főzésben, sok mindenhez van tehetségem, de azt hiszem jobb ha nem iszod meg a kávét, nehogy a végén rosszul legyél tőle. - Nehogy a végén azt mondja, hogy meg szerettem volna mérgezni a kávéval, erről szó sincs, mindössze inkább a lőtéren voltam eddig aktív, mint a konyhában.
- Nem vagyok olyan, aki az első találkozás alkalmával kiteregeti a szennyest, miért is nyílnék meg előtted, ha talán többet nem is találkozunk? - Nem garanciát akartam tőle arra, hogy fogjuk még látni egymást, de alig ismerem, ezért nem bízok meg benne annyira, hogy az életemről meséljek neki.

Nem hiszem, hogy valójában érzékeny lelkivilággal lenne megáldva, de határozottan jól adja elő az áldozat szerepet. Ezen meg sem kellene lepődnöm, tekintve, hogy színész és könnyedén eljátssza most is előttem a sértett fél szerepét.
- Nagyon fájna a kis törékeny lelkivilágodnak ha azt mondanám egyáltalán nem vagy az esetem? - Szoktam néha hazudni, ahogy most is azt tettem, de lefogadom most átlát rajtam. Gondolom ahhoz van hozzá szokva, hogy imádják a rajongói, hogy mindenki oda van érte, hogy egyetlen egy nő sem lenne képes nemet mondani neki, de én vígan vállalom ezt a feladatot. Persze feltételezzük azt róla, hogy nem azért jött fel hozzám, hogy gerincre vágjon, de mégis annyira hihetetlen, hogy csak tényleg a kávémra pályázik.
- Nem terveztem előadni egy sztriptízt, meg amúgy is azt hiszem, hogy így is a kelleténél többet láttál már belőlem. - Mondhatnám, hogy Dominic kihasználta a helyzetet, de én sem tettem úgy, mintha nagyon zavarna a dolog. Tény, hogy nem vagyok szégyenlős, de ez már számára is nyilvánvaló.
- Szűkül a kör, még a végén véletlenül kitalálod mivel foglalkozok, azt pedig ugye nem hagyhatom. Ha mindent tudnál rólam a végén rájössz mennyire unalmas vagyok. - Szeretném magam legalább pár percre átlagos nőnek érezni, de jól tudom sosem fogok átlagos lenni. Túl sok hibám van, túl sok embert öltem már meg ahhoz, hogy valamikor is normális életet tudjak élni. Valójában az életem cseppet sem unalmas, inkább olyan, mint egy mészárszék, amerre megyek fejek hullanak a porba.
- Pontosan, erről lenne szó. - Na meg arról is, hogy senkit sem tudok befogadni a bizalmamba. Milyen abszurd is lenne ha az ihatatlan kávém mellett vígan mesélnék neki mondjuk a múlt heti munkámról, ahol több vér volt, mint egy durva horrorfilmben.
- Khm,... Minea. - Nem elég, hogy hirtelen úgy dönt, hogy neki most le kell lépnie, még a nevemre sem emlékszik? Talán jobb is, hogy most távozik, biztosan nem fogok miatta könnyeket ejteni. Valójában először azt hittem, hogy csak viccel, hogy vissza fordul, de nem... elhajtott. Dominic Loiselle tiszteletét tette nálam, amilyen gyorsan belibbent az életembe olyan gyorsan távozott, valójában nem is tudom mit vártam volna, talán ennek így kellett történnie.
Ha így alakultak a dolgok, akkor most jöhet egy forró fürdő, hogy el tudjak lazulni és elfelejteni a mai napot, túl hihetetlen volt ahhoz, hogy tényleg elhiggyem, hogy megtörtént. Szép lassan megtelt a kád vízzel, majd éppen ott tartottam, hogy elkezdjek vetkőzni, mikor felcsendült a csengő hangja. Erre aztán nem számítottam, mert nem vártam újabb látogatót.
- Ez most komoly?! - Meglepetten pislogtam felváltva hol rá, hol pedig a csokorra. Meglepett. Gyönyörű a csokor, habár nem vagyok oda a gazokért, de ez a csokor nagyon is tetszik.
- Köszönöm. - Átvéve tőle a babarózsacsokrot kezdtem hátrálni a lakás belseje felé.
- Talán ráérek, az attól függ, hogy mit szeretnél. - Várhatok még egy kicsit a kádban való lubickolással, elvégre Dominic Loiselle virággal állított be hozzám, ezt senki sem hinné el nekem, valójában én sem hiszem el, hogy ez most tényleg megtörténik.

El kell ismerni van elég vastag bőr Dominic képén. Először bejelenti, hogy valami fontos dolga van és hirtelen faképnél hagy, majd fél óra sem telik el és beállít egy csokorral. Na vajon ezt melyik filmből leshette el?
- Oh, ne gyere ezzel a romantikus maszlaggal, mert a végén megbánom, hogy beengedtelek. - "Megláttam, és egyből eszembe jutottál" még csak az hiányzik, hogy benyögje a babarózsa vetekedhetne szépségemmel és a többi ilyen blabla... Mégis miféle hátsószándéka van ezzel? Talán paranoiás vagyok, hogy egyből azt gondolom nem kaphatok úgy csokrot egy férfitől, hogy ne akarna tőlem bármit is. Mert ugye alapjáraton kilőve nálam az, hogy bárki is kedveskedne ezzel így nekem.
- Dominic Loiselle azért állított be hozzám egy gyönyörű virágcsokorral mert meg szeretne tanítani kávét főzni? - Ezt már nem bírtam ki nevetés nélkül. Szerencse, hogy erősen fogtam az imént előkeresett vázát, mert minden egyes porcimám bele rázkódott a nevetésbe, olyan jót szórakoztam ezen.
- Habár jól esne egy iható kávé, szóval ha azt gondolod neked jobban megy a kávé főzés, akkor tiéd a terep. - Bele téve a csokrot a vízzel teli vázába felé pislogva figyeltem, hogy csak a szája jár, vagy elfoglalja-e a konyhámat. Ami pedig a csokrot illeti, nem csak hogy gyönyörű, de még az illata is elképesztő. Ezzel bebiztosította magát, hogy legalább a csokorra pillantva pár napig emlékezzek rá.

Engem nem szép szavakkal, hanem tettekkel lehet levenni a lábamról. Hiába bókolgat, ettől még nem férkőzik be a szoknyám alá.
- Szép fiú, kénytelen leszel taktikát váltani. - Elhiszem, hogy művész lélek meg minden, de nem vágyok szerelmes szerenádokra. Biztosra veszem, hogy jól elő tudná adni, nagyon hatásos lenne, csak én nem tudnám úgy értékelni, ahogy azt kellene.
- Nos, ha már itt tartunk... - Vettem egy mély levegőt, hogy ne kezdjek bele ismét a nevetésbe. - Én is úgy szeretnél olyan pofátlan rajongód lenni, aki képes kérni a mellére tőled egy aláírást, majd természetesen a közös pózolás sem maradhat el, hogy fényképen is megörökítsük a mai napot. - Próbáltam a lehető legkomolyabban beszélni hozzá, de ahogy megjelent előttem az a kép, ahogy egy filccel írja rám nevét egyből rám jött a nevethetnék.    
Ez a hapsi nagyon is univerzális, mert nem csak a színészkedéshez ért, hanem még a kávé főzéshez is. Kényelmesen elhelyezkedtem a konyhapulton úgy figyeltem, hogy mit művel, nem mondom nagyon is el tudnám viselni ezt a látványt.
- Ilyen remek mester mellett egészen biztos, hogy most már az én kávém is iható fog lenni. - Na, meg az is lehet hogy talán a következő alkalomkor - ha egyáltalán lesz ilyen - akkor olyan kávét teszek elé, amitől nem fintorog.
- Egyébként nálad bevett szokás, hogy így ismerkedsz? - Felhúzott szemöldökkel vontam kérdőre. Neki biztosan nem kell lefutni a szokásos ismerkedős köröket, mert ismert ezért mindenki ismeri, csak én voltam az egyetlen, aki akkor jött rá ki az előtte álló férfi, mikor bemutatkozott. Na bumm.

Miért is érdekelné Dominicot az, hogy engem mivel lehetne levenni a lábamról? Talán ráunt már azokra a könnyen kapható nőcskékre, akik a rajongói? Biztos csak szórakozni akar velem, ezt csinálná egy unatkozó sztár a kis kiruccanásán? Mert mellettem unatkozni nem lehet, de hagyom, ezt hagy tapasztalja meg saját bőrén is.
- Jól értem, hogy azt találgatod, hogy miféle randival tudnál lenyűgözni? - Mert ez már nagyon is úgy hangzott, mintha azt akarná megtudakolni, hogy hogyan tudna célt élni nálam.
- Mert ha igen, akkor legyen meglepetés. - Az a legkevesebb, hogy hagyom, hogy kreatív legyen, remélhetőleg nem fog nagyon mellé lőni, ha már tudja rólam nem vagyok az a romantikus fajta. Mármint a vacsora még nem is hangzik rosszul, de nekem már túl sok lenne a gyertyafény.
- Ezek szerint nem fogok kapni autogramot? - Kérlelő tekintettem néztem rá, mintha ezzel egy egész világot döntött volna össze bennem.
- Miből gondolod, hogy én akarnék tőled valamit? - Mondjuk engem nem érdekel, hogy gazdag és híres, sőt ez még számomra még hátrányt is jelentene. Mert csupán csak a feltételezés kedvéért... ha bármi is lenne közöttünk biztosan a média kíváncsi lenne miféle nőt újított be maga mellé, ezért a fotósok a nyakamba lihegnének, ezért óvatosabbnak kellene lennem, ami a munkámat illeti.
- Nem úgy lenne fair, ha most én tanítanálak meg téged olyanra, amihez eddig nem értettél? Tegyük fel, hogy van amihez nem értesz, áh nem nem tudom elképzelni, biztosan mindenhez értesz. - Mondtam miután az isteni kávéjából ittam egy kortyot. Tény, hogy sokkal, de sokkal jobb, mint az, amit én kávénak merek nevezni.
- Képzeld, minden egyes ruhapróba során be szokott osonni hozzám egy pasas, de még egyik sem hozott haza, egyiktől sem kaptam virágot, sőt egyik sem főzött nekem kávét. - Komoly szerettem volna lenni, mégis mosolyom árulkodó lehetett számára. Persze nem mindent mondtam ám komolyan, szerintem sejti miben füllenthettem.

Megpróbálok elvonatkoztatni attól, hogy Dominic Loiselle éppen ezen morfondírozik. Ha nem veszem figyelembe a hírnevét, pénzét, na meg azt, hogy mekkora sztár, akkor ugyan olyan férfi, mint a többi. Mégis, ugyan olyan elvárásaim vannak vele kapcsolatosan is, mint másokkal. Ahhoz elég a külseje, sármja, hogy levarázsolja rólam a ruháimat, de ennyi. Ha nem találom érdekesnek, ha nincs semmi olyan tulajdonsága, belső értéke, ami végett érdekelhetne, akkor belőle is csak egy újabb pasi lesz, aki megkapott, de semmi több, semmi komolyabb.
- Na és a megérzéseid általában be is szoktak válni? - Tegyük fel, hogy bele megyek a randiba és aztán? Ennyire előre sosem szoktam tervezni, ezért akár eljátszadozhatok azzal a gondolattal is, hogy mi lenne akkor, ha nemet mondanék neki. Vajon ha visszautasítanám, akkor annyiban hagyná a dolgot, vagy tenne még egy próbát? Viszont ha visszautasítom és bele törődik meglehet, hogy megbánnám. Áh, ez olyan komplikált.
- Ezek közül egyik sem talált, de valamihez biztosan értek, amihez te nem, csak még rá kell jönnünk mi is lenne az. - Nem vihetem ki a lőtérre, nem kell neki azt tudnia, hogy mennyire értek a fegyverekhez. Sőt, nem kell rólam semmit sem tudnia, semmi bizalmasat.
- Mindenki különleges a maga módján. - Már csak azért is felelem ezt, hogy letörjem annak a bizonyos bikának a szarvát. Mégis szeretem ha egy férfi határozott, magabiztos.
- Ha jól emlékszem az előtt valami olyasmit mondtál, hogy azért jöttél Vegasba, hogy a munkamegbeszélés mellett szórakozzál is, ha már elszabadultál a forgatásról... - Leszállva a pultról, kezemmel bögrémmel indultam meg a kanapé felé. - Ez neked szórakozás lenne, hogy itt vagy velem? - Letéve a dohányzóasztalra a bögrét helyeztem magam kényelembe immár a kanapén. Azt hittem, hogy a sztárok ennél jóval másabb szórakozáshoz vannak szokva.

Ezzel most tényleg meg tudott lepni, mert nem nézném ki belőle, hogy bármi komoly kapcsolatba képes lenne bele menni, minek is tenné? Nők ezrei, milliói hevernének a lába előtt. Úgy érzem, hogy ezzel nem túlzok, mert Dominic ismert, sármos ez pedig elég ahhoz, hogy nagyon sok nő bármire képes legyen azért, hogy legalább egyetlen egy éjszakát eltölthessen vele.
- Nem is hittem volna, hogy a hosszú kapcsolatok híve vagy. - Mert ez rólam nem mondható el, már csak azért sem akarok senkitől semmi komolyabbat, mert csak gyengévé tenne. Egy olyan személy az életemben, aki fontos lehetne nekem, vagy szerelmes lennék belé az csak is a vesztemet okozhatja. Ebben a szakmában jobb senkihez sem kötődni érzelmileg, akkor nem is lehetnek gyenge pontjaim.
- Férfi létedre eléggé naiv vagy. - Adtam tudtára véleményemet, mikor közölte velem, hogy úgy érzi nem csalódhat bennem. Oh, ha tudná mekkorát...
- Még átgondolom, de mégis mikor akarnád, hogy körbe vezesselek a városban? - Ha időm engedi, akkor még rá is bólintanék a javaslatára, elvégre nekem sem esne annyira nehezemre megmutatni neki a város látványosságait. Aztán meg, gondolom vissza megy Miamiba és folytassa a forgatást, ezért emlékezetessé kellene tennem számára az itt töltött időt.
- Na és azt a valami különlegeset mikor is láttad meg bennem pontosan? Akkor mikor majdnem meztelenül álltam előtted, vagy még mikor ruhában voltam? - Vissza gondolva nagyon is érdekesre sikeredett az első találkozásunk, tény, hogy nem nap, mint nap ismerkedek így, de eddig még egyetlen egy férfi sem jött be hozzám invitálás nélkül a próbafülkébe. Mégis tetszett, hogy volt ennyire bátor, na meg pofátlan.
- Neked mi jelenti a szórakozás? Túl sok rajongód van ahhoz, hogy csak úgy besétálj a szórakozóhelyekre, vagy tévednék? - Nem, mintha minden vágyam az lenne, hogy elmenjen vele valami hangos, dugig tömött helyre, sosem rajongtam az efféle helyekért, az viszont most érdekelni tud, hogy Dominic számára mi rejlik a szórakozás szócska alatt.

Hümmögve bólogattam, annyira egyet tudok vele érteni, hogy az már hihetetlen. Szinte már zavaróan egy véleményen vagyunk. Paranoiás lennék, ha azt hinném, hogy ez nem lehet véletlen? Túl gyanús ez nekem. Miért nem tudom elfogadni, hogy ez tényleg megtörténhet, hogy lehet ilyen?
- Ez nagyon különös, mármint az, hogy ennyire egy véleményen vagyunk. - Próbáltam leplezni meglepettségemet. Nem akarok komoly kapcsolatot a kötődés miatt, jobb csak szórakozni a férfiakkal, de egyet sem komolyan venni.
- Akkor legyen inkább a holnapi nap, elvileg semmi dolgom, de akkor ha neked is megfelel, akkor a holnapi napomat csak rád áldoznám fel. - Valójában még nem tudom, hogy miféle helyekre lenne kíváncsi, de azt megmutathatom neki, hogy én hogyan látom Vegast. Olyan helyekre fogom elkalauzolni, amikre egyetlen egy turista sem teszi be a lábát, az efféle helyeket csak kevesen ismerik.
- Szerinted miért tartalak még mindig itt? Azért ami a bankszámládon van, vagy azért, aki vagy? Csak úgy halkan megjegyezném, hogy mégis csak te voltál az, aki vissza jött hozzám. - Tapló húzás is lenne részemről, ha ezek után csak úgy kidobnám, főleg úgy, hogy virágot is hozott. Egyébként pedig akkor még fogalmam sem volt arról, hogy kicsoda, mikor bejött hozzám a próbafülkébe, mindössze nagyon ismerős volt valahonnan, miután bemutatkozott akkor döbbentem rá, hogy kivel is van dolgom.
- Ugyan már Dominic! Mi abban neked a szórakozás, hogy engem nézel? Mégis mi látnivaló van rajtam? - Egy idő után bármire rá lehet unni, ezért rám is.
- Tény, hogy ezekért a dolgokért nem vagyok oda. Nos... - Felsóhajtottam. - Nem igazán szokásom szórakozni, talán már el is felejtettem, hogy hogyan kell. - Mintha csak kiöregedtem volna ebből a világból.

Minden elismerésem neki, hogy ennyire képes logikusan gondolkozni, hogy neki tényleg van esze és tudja is használni, nem csak a farkával tud gondolkozni. Minden egyes pillanatban egyre jobban kezdem megkedvelni, ez pedig megrémiszt. Hatalmas hiba lenne részemről ha kedvelném. Először is mert nem is ebben a városban lakik, másodszor pedig mennyire utálnának a rajongóik, ha kiderülne miattam bántódása esne. Túl sok ellenségem van, túl sokan tennének benne kárt, vagy akár meg is ölnék, ha kiderülne gyengéd érzelmeket táplálnék iránta, csak azért, hogy szenvedni lássanak. Harmadszor pedig úgy gondolom, hogy jobb neki nélkülem.  
- Igen, ebben teljesen igazad van. - Utálok másnak igazat adni, azt szeretem ha mindig nekem van igazad, de hát Dom észérveibe nem tudnék bele kötni, meg amúgy is teljes mértékben egyet értek vele.
- Mindig a pillanatban kell élni, nem törődve a következményekkel. - Ritkán tervezek előre, minek is tenném? Az én szakmámban ma még élek, holnap pedig... Most inkább nem akarok a halál gondolatával kacérkodni.
- A szerelmet túlértékelik. - Vállvonogatva közlöm véleményemet, talán azért gondolom így, mert még soha senkibe sem voltam szerelmes, ezért fogalmam sincs milyen érzés valakit úgy szeretni, hogy az szinte már fáj. Őszintén nem is szeretném megtapasztalni, szeretném az efféle érzelmeket száműzni az életemből. Az érzelmek csak sebezhetővé tesznek.
Következő kijelentésére mindössze csak rábólintottam. Akár megtisztelve is érezhetném magam, hogy Dominic Loiselle csak is kizárólag velem szeretne eltölteni egy napot.
- Nem tévedsz. - Ha hiszi ha nem ott és akkor annyira váratlanul toppant be mellém, hogy hirtelen tényleg odáig jutottam el, hogy valahonnan nagyon ismerős, de jóval később derült ki, hogy ki is valójában, miután már eléggé sokat láthatott belőlem. Hogy bánom-e? Egyáltalán nem, hogy nem voltam szégyenlős és majdnem semmiben álltam ott előtte.
- Ezek szerint éppen itt lenne az ideje annak, hogy felvegyem azt a bizonyos póker arcot. - Nem akarom magam elárulni pusztán mimikámmal, neki pedig nem kellene ennyire fürkésznie. Ez olyan, mintha teljesen meztelen lennék előtte, sőt ez annál jóval rosszabb, hogy ennyire képes belém látni.
- Reménykedj is ebben. - Halkan elnevettem magam, aztán meg... nem is tudom mi lett velem. Megdermedtem. Tényleg megpuszilt? Megmozdulni, megszólalni is képtelen voltam, csak végig néztem, ahogy távozott. Ez mégis mi a franc volt? De ami a leginkább foglalkoztatott, mi ütött belém? Különös, nagyon különös. Alig pár pillanata távozott, mégis úgy várom a reggel tíz órát, mintha legalábbis az első randevúmra készülnék. Francba! Ennek így nagyon nem lesz jó vége.