Pláza

Tárgy: Re: Pláza 12.07.19 11:33

Oké, lehet kissé elsietett döntés volt ez a közös vásárlás, de kibírjuk, és szeretném, ha itt lenne, legalább a későbbiekben lesz valami támpontom, ha egyedül kell jönnöm, mert ha fehérneműt kellene vennem, abban még sosem lőttem mellé, de mégsem lehetek csak abban, bár ez a ruha sem takar sokkal többet, elnézve így a babán, de szívesen felpróbálom, ha ez tetszik neki, ez is valami. Miután a hölgy lehámozta a babáról a ruhadarabot és felém nyújtotta mondván, hogy biztosra veszi ez lesz a tökéletes választás, majd az úriember kiváló ízlését dicsérte, egy magamra erőltetett halvány mosollyal elvettem tőle, majd megkértem mutassa meg hol is tudnám felpróbálni, bár innen is remekül látom, de megfojtom, ha tovább bájolog a pasimmal. Óvatosan bújtam bele a ruhába, nehogy véletlenül felakadjak vele bármiben is, a méret az pont megfelelő mindenhol, szóval, ha rajtam is ugyanolyan hatást kelt, mint a babán, akkor azt hiszem ezt a pontot kipipálhatjuk. Még egy utolsó pillantás a tükörben, minden oldalról, viszont ahogy forogtam benne jobbra balra az árcímkéjén akadt meg a szeme, gyönyörű ez a ruha, de azt meg sem néztük mennyibbe kerül, csak lekértük a babáról. Pusztán kíváncsi voltam, sejtettem, hogy a drágább kollekció egy darabja lehet, de a szám is tátva maradt egy pillanatra, amikor jobban megnéztem, mondhatni, hogy félig már le is mondtam arról, hogy ebben menjek, de ha már felvettem és olyan gyönyörűen áll és ha már ez a picsa addig a pasimmal cseverészett, had viselhessem még néhány percig még megmutatom Jack-nek.
- Cicaa... - Léptem ki a próbafülkéből, majd lassan körbefordultam, azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy még soha életemben nem viseltem ennyire drága ruhát és bár eddig kinevettem a gazdag libákat, de most már értem mire gondolnak, amikor azt mondják, hogy teljesen más érzés egy drága ruhát, cipőt vagy táskát viselni.
- Na, mit szólsz, próbáljak fel másikat? - Attól még, hogy kis híján a fizetésemben parádézok épp, még élvezhetjük egy kicsit. Lassan és kecses léptekkel közelítettem felé, határozottan más az arckifejezése, mint az előző ruha láttán. Merőben más a kettő, az biztos.

Jack

&

Bekah

Tárgy: Re: Pláza 05.11.19 9:50

Jack & Rebekah

T
udom, hogy Bekahnak minden jól áll, de nagyon reménykedtem, hogy ez jó lesz, mert őszintén semmi kedvem nem volt vásárlással tölteni a szabadnapom, sokkal inkább meccset néztem volna a tévében, egy sörrel a kezemben, chipset vagy hot dogot zabálva, mondjuk ennyi erővel kimehetnék a meccsre is, vajon Dave benne lenne? Hallom, hogy valamit karattyolgat az eladó csaj, de őszintén úgy nézek én ki, mint aki ért a női divathoz? Vagy legalább is kicsit is érdekel? Még a saját barátnőmön se érdekel, hogy mi van amíg le nem vehetem, szóval drágám rossz helyen kopogtatsz, nemigazán eseteim a mű nők, szerintem az ő fejében a ruhákon kívül más nem szerepel, mert nem nagyon fogja be, talán az agyát is plasztikázták? Mi tart eddig felvenni egy ruhán? Komolyan, vedd fel, mutasd meg, mutatok egy lelkes like jelet, vedd le, fizessük ki és gyerünk haza, vagy meccsre, inkább meccsre. Kínomban már a mobilom nyomkodom, és Davenke üzenek, hogy nézze meg mikor lesz mérkőzés, és gyerünk már ki, végre meglebben a függöny, de nem jön ki, veszek egy mély levegőt, megint rebegteti, de csak nem jön ki, most szívat engem?
- Bekah, gyere már ki, hadd lássam.
Bukott ki végül, és csoda történt, szétnyílt a függöny és valóban csodaszép volt, mesés, a lélegzetem és a szavam is elállt tőle.
- Gyönyörű vagy.
Nyögtem ki végül, mindenhol jól domborít ahol kell, és végre nem úgy néz ki, mint egy lepkeházból szabadult őrült pillangós nő. Mi az, hogy próbálgassunk mást is? Ez az egy nem lesz elég Szilveszterre? Hányat akar felvenni? Bőrönddel megyünk, hogy minden szám után átöltözhessen? Rémület ült ki az arcomra, hogy még egy perccet itt kell töltenem.
- Ez az egy is tökéletes, nem kell próbálni többet, megvan az igazi. Kérjük a hozzá illő cipőt és táskát és már fizetünk is.
Nyomtam egy gyors csókot ajkaira. Egyedül onnan tudtam, hogy ilyenek kellenek, mert megnézette velem a Dr. Szöszit, komolyan kínoz ez a nő.

Dress

Tárgy: Re: Pláza 24.03.20 18:19

Igen, igen, tudom, hogy a szabadnapját beáldozta miattam vásárlásra és hogy valószínűleg már ezerszer megbánta a dolgot, de így legalább itt van és rám figyel, többé kevésbé... De addig se az eladó csaj idegesítő csacsogását kell hallgatnom, ahogy épp kioktatja Jack-et a divatról meg megpróbálja neki beadni, hogy majd ő tudja mi kell nekem, hát nem kisanyám, majd a pasim, még egyszer hangsúlyoznám majd a pasim meg én kiválasztjuk, hogy mit akarunk, te meg, hogy fulladnál meg a nyáladtól.
Óvatosan levetettem a ruhát, majd bájosan mosolyogva a csaj kezébe nyomtam, hogy ezt kérjük, a többit pedig Jack elmondta, cipő és táska. Igazán büszke vagyok rá, hogy ezt már tudja és nem kellett rá emlékeztetnem. Gyorsan választottunk azt is, a cipőbe persze azért belebújtam, de szerintem így is jó időt futottunk.
- Cica, neked veszünk valamit? - Még nem beszéltük meg mibe akar jönni, hátha valami hiányzik hozzá, akkor most azt is egyúttal megvehetnénk, bár a férfiak ezt pofon egyszerűen megszokták ezt oldani. Jack fizetett, én pedig csak egy széles mosollyal intettem. Azt hiszem mondhatjuk, hogy ez életem legdrágább outfit-je.
Nem tudtam nem észrevenni, hogy egy ideje már lázasan sms-ezik. Oké, lemaradtam valamiről?
- Ki az, cica? - Bújtam oda hozzá kíváncsian. Tényleg csak kíváncsi voltam, de amúgy gondoltam, hogy Dave lehet az. Elvégre ma mindketten szabadok és hogy szereti egy pasi a szabadnapját tölteni? Egy bitos, nem a plázában, cuki képekért szelifzve és vásárolgatva, de azok akkor is cuki képek lettek, az első közös cukiskodó karácsonyi képeink. Jövőre már könnyebb dolga lesz. De térjünk vissza a szabadnapjukhoz... Többnyire meccset nézne egy sörrel a kezükben szeretik élvezni otthon a kanapéról. Szóval, hálás lehetek, amiért ilyen imádni való pasim van, sőt szerintem ezzel Jack is egyetértene, csak menjünk már.

Jack

&

Bekah

Tárgy: Re: Pláza 27.03.20 11:48

Jack & Rebekah

N
em mondom, hogy nem szeretem nézni ahogy Bekah öltözködik, hisz az idomai tökéletes formát öltenek, és mindig vággyal tölt el, hogy utána menjek és elkapjam a sötét kis kabinban, de e helyett itt duruzsol nekem a divatról egy idegesítő túl sminkelt, rajzolt szemöldökű csatakanca. Teljesen lehangol és elveszi az életkedvem is, közben Dave is egyfolytában írogat, hogy menjünk ki a meccsre, amihez őszintén most semmi kedvem, inkább a kanapén ülve nézném a meccset, de ha ezt otthon tenném nem látnék semmit belőle, tuti Bekah ott sündörögne egy szál semmibe, ami egyébként nem esne nehezemre, de lassan megszólnak a szomszédok és összetörjük a berendezést, szóval inkább átmegyek Davehoz megnézni azt az átkozott mérkőzést és akkor mindenki boldog lesz, és én is nyugalomban lehetek végre, mert ez a bolti szarkákat megszégyenítve próbál mindent ránk sózni, amit nagyon jól tud az az, hogy ez felbosszantsa a férfit, és gyorsan frissen kifizet bármit csak szabaduljon, ez itt most nem fog működni, apám és a női mellett szocializálódtam, tizennyolc éves koromig láttam már minden trükköt, amivel pénzt lehet kicsikarni egy férfiból. Tudom, hogy kell még cipő és táska, a kiegészítőkről nem is beszélve, ami egy másik bolt megint, de ha végre vége akkor is lelépek Davehez, Bekah megkap mindent és amíg ő az új cuccaival játszik addig én nem kellek oda úgy sem, kezdem érteni apám rendszerét, volt egy nő az ágyban ha kellett de a pénzzel megvette a hallgatásuk, nem mondom, hogy helyesnek tartom, hisz szeretem Bekaht, de néha jól tud jönni az a fekete platina kártya a szekrény mélyén.
- Minden megvan szívem? Fizethetünk?
Villantottam egy vigyort, és amíg ő a papír szatyor tartalmát vizslatta lehúzták a kártyám és már mehetünk is.
- Á, csak Dave, később átmennék hozzá meccset nézni, és sörözni ha nem gond és nem terveztél mást. De előbb van még egy megállónk, ékszered még nincs a ruhához.
Húztam be egy ékszerészhez.

Tárgy: Re: Pláza 07.04.20 19:11

Ékszer? Ara gondoltam, hogy majd keresek valamit otthon. Már így is túlköltekeztünk a ruhával, egyáltalán azt sem értem hogy nem akadt ki rajta, vagyis veszett drága volt, most meg se szó, se beszéd, behúzott egy ékszerészhez, már semmit sem értek. Honnan van nekünk ennyi pénzünk? Fura. Bementünk, majd az eladó kedvesen megkérdezte, hogy tudna-e valamiben segíteni. Itt talán előbb végzünk- Elmondtam nagyjából mihez és milyen alkalomra keresek ékszert, majd mutatott néhány szettet. Csak ámuldoztam mennyire gyönyörűek és milyen szemtelenül drágák. Szóval most vagy sikerült megnyernie a jackpot-ot, csak még elfelejtett szólni óla, vagy simán csak megtalálta az egyik legdrágább helyet a plázában.
- Cica, neked tetszik valamelyik? - Fordultam Jack felé. Én nem tudnék választani meg hát... jobbnak láttam inkább kikérni a véleményét, ha már berángatott ide.
Hirtelenjében fontosabb kérdéseim is lennének hozzá, de most inkább megpróbálom magamba fojtani, kétlem, hogy az ünnep szelleme tenné vagy, hogy máris elment volna az esze miattam. De ezzel még nem úszta meg a dolgot.
- Bátran próbáljanak csak fel egyet. - Ajánlotta fel a hölgy, én pedig Jack-re pillantottam. Miután választott, odaléptem a tükör elé, majd félresimítottam a hajam. hogy könnyedén betudja kapcsolni a láncot a nyakamon. Mesébe illően szép volt. Ujjaimat óvatosan végighúztam rajta, káprázatos. Mint a legtöbb abban az üvegszekrényben. Kérdőn néztem Jack-re, majd felé fordultam és váratlanul megcsókoltam. Nem volt különösebb oka, egyszerűen csak megakartam csókolni. Persze csak egy rövid csók volt, majd hátrébb léptem.
- Mit gondolsz? - Mosolyogtam rá. Hmm, lassan akár mehetnénk is. Ha ma nem fog végérvényesen is megutálni vásárolni, akkor azt hiszem soha, de azért azt sem akarom, hogy erre menjen rá az egész napunk. Vannak napok, amikor úgy esik ki a beosztásunk, hogy alig találkozunk, ha az alvást nem vesszük bele és ha már megemlítettem a terveimet már, lett néhány.

Jack

&

Bekah

Tárgy: Re: Pláza 09.04.20 12:05

Jack & Rebekah

N
em sok mindenünk van, mindig igyekszünk kijönni a fizetésünkből, de most az egyszer ha már van az a hülye folyószámlám amire csak gyűlik a szeretet pótlásaként érkező összegek száma apám felől, most jól jön, ruha, cipő, táska, ékszer, és aztán nincs ajándék egy évig, jó tudom, hogy úgyse fogom tudni kibírni, hogy ne vegyek apróságokat, de az még nagyon ráér, a jelenre koncentráljuk, amíg Bekah az ékszereket nézegeti én már kapom is az SMS-t apámtól, hogy milyen ügyes vagyok, hogy végre használom a kártyát meg a stb bla bla igazából nem olvastam végig, egyszerűen töröltem, nem vagyok kíváncsi arra amit mondani tud vagy akar nekem, semmi szükségem az ő könyöradományára, egyedül is elboldogulok, minden amit vettem ebből a pénzből Rebekah ajándéka volt, nekem semmi közöm az egészhez, de legalább ő boldog, látom a tekintetén, hogy olyan, mint egy gyerek aki nem tudja eldönteni melyik sütit is szeretné megenni, csak ezt épp viselni kell, gondolataimból szakít ki a kérdéseivel.
- Nekem tetszik, azt válaszd ami szerinted legjobban megy a ruhádhoz, én nem sokat értek hozzá.
Vontam vállat, idegesít az az SMS, már rég tiltanom kellett volna a számát, de végül is mégis csak az apám, nem mondom, hogy szeretem, vagy tisztelem, egyszerűen van és kész. Bekah végül sikeresen választott egyet, becsomagolták szép dobozokba, szatyorba és már át is adták neki, én meg csak fizettem, még rendesen le sem vonták a pénzt, máris újból rezeg a mobilom. Sóhajtottam egy halkat, megköszöntük a segítséget és a kijárat felé tereltem Rebekaht.
- Na most már minden megvan, mehetünk haza? Vagy még kell valami női cucc? Fodrász, manikűrös? Nem értek hozzá, de ha akarod maradhatsz még szépülni amíg én Davenél vagyok.
Ajánlottam fel, persze nem kötelező, csak ha szeretne, nekem reggel kócosan a legszebb. Nyomtam egy apró csókot az ajkaira, majd a homlokára és megöleltem, milyen szerencsés is vagyok...

Tárgy: Re: Pláza 11.04.20 11:28

Fodrász, manikűrös, maradhatok még szépülni, ha akarok? Ezt biztos az én pasim mondta? Egyre furcsább, de ez nekem csak jó, szóval nem ma fogom elvenni, hogy mi a fene van, amiről nem tudok, mert valami van. De ma, most nem vitatkozom, inkább csak hagyom, hogy menjen Dave-hez, később talán még én is benézek, legalább beköszönök Andreának és elmesélhetem neki, hogy a pasimnak elment az esze, agyára mehetett a jingle bells, vagy tényleg szeret, nagyon szeret.
- Oké, akkor később találkozunk Dave-nél, rendben? - Bújtam oda hozzá. Istenem, mennyire szeretem. A valaha volt legszebb karácsony, még a csomó ajándék nélkül is, amit ma kaptam. Ő sokkal szebb és édesebb ajándék és ezzel minden szembesülök, mekkora mázlim van. Komolyan.
- Szeretlek. - Nyomtam egy apró puszit ajkaira, majd kibontakoztam öleléséből, ami mindig egy kicsit nehezemre esik és olyan rossz érzéssel tölt el, pedig csak néhány áráról van szó és ilyenkor bután is érzem magam, hiszen mikor dolgozunk ennél többet vagyunk külön, de akkor is... magam sem értem. Csak azt tudom, hogy soha sem akarom elengedni és remélem, hogy nem is kell. Jelenleg úgy érzem abba belepusztulnék.
- Később találkozunk. - Néhány másodpercig csak álltam ott és néztem ahogyan elsétál és távolodik tőlem. Fel sem fogom milyen szerencsés vagyok. Oké, igaza van, egyszer van Szilveszter egy évben és ha már felajánlotta, melyik nő mondana nemet egy szépségszalonra? Na ugye. Főleg, hogy szerintem jövő karácsonyig meg sem merem említeni és rá nem venném a közös vásárlásra. Oké, akkor menjünk szépülni. Mosolyodtam el, majd körbenéztem, merről is kezdjem felfedezni az épületet. Felnéztem, végig mindenhol karácsonyi díszek, szalagok, csengettyűk, oké, tudom, valószínűleg tavaly is pontosan így nézett ki, de idén valahogy mégis sokkal szebbnek látom. Imádom ezt a férfit. Hmm, akkor kezdjük talán kozmetikusnak, vagy fodrásznál? Vagy mindkettő? Van olyan?

Jack

&

Bekah

Tárgy: Re: Pláza 11.04.20 11:29

Szabad játéktér.

Tárgy: Re: Pláza 02.11.20 18:23

Liam & Havon

F
élálomban vagyok még csak, minden porcikám sajog, elaludtam ülve a kórházban, nehezen nyitom szét a pilláim, és pislogok párat, hogy az eddig homályos kép kiélesedjen, kezem a nagymamám karján pihen, megpróbálok felegyenesedni ülő helyzetemben, hasogat a nyakam és minden csigolyám egyesével roppan ki, minden nap haza megyek egy órára amíg lezuhanyozom, átöltözök és iszok egy rendes kávét, újra vasalom göndör fürtjeim, évek óta nem viselem már hullámosan, de ma kimondottan nincs jól a nagyi, szóval ez most elég sanszos, hogy nem fog összejönni, nem mintha bánnám, az a lényeg, hogy ő jobban legyen, és amíg ez nem lesz így én minden napot itt töltök, a többit meg majd meglátjuk hogyan hozza az élet.
Fel kellene hívnom Patric-et, de nem tudok neki mit mondani, értelmes beszélgetéshez túl fáradt és idegese vagyok, nem tudnék arra koncentrálni amit mond, és válaszolni sem tudnék a lány kérésére, ez nem az a pillanat amikor tudnám mit akarok a jövőmtől, azt se tudom holnap mi lesz, nem tíz, húsz, ötven év múlva, az az egy bizonyos, hogy most itt kell lennem, és amíg a megszokott reláción mozgok elkerülhetem a kellemetlen meglepetéseket Peyton-nal, nincs kedvem a bájcsevegéshez, hosszú évek óta nem beszéltünk, és most sem azért vagyok itthon, hogy újra élesszek egy évekkel ezelőtt meghalt, roncs barátságot.
Előkeresem a táskámból a telefonom, de hiába nyomkodom nem világít, remek, lemerült, a töltőm meg otthon maradt, nem akarok olyan messzire elmenni most, túl sok időt töltenék kórházon kívül, de ha azóta nem változott akkor pár sarokra van egy pláza, ott biztos tudok valahol venni egy töltőt, és itt is van valahol egy konnektor, hogy életet leheljek az én kis masinámba.
- Mindjárt jövök nagyi.
Nyomtam egy puszit homlokára, felkaptam a táskám és a régi kocsim felé vettem az utam, most tényleg haszna van, hogy megtartotta. Szerencsémre szinte azonnal találtam egy parkolót, bent pedig egy információs panel segítségével gyorsan megtaláltam az általam keresett boltot. Nem volt az egész húsz perc, és már is siethettem vissza a kocsimhoz, csak bedobtam az ülésre a töltőt, begyújtottam a kocsit és tolatni kezdtem, vesztemre annyira siettem, hogy nem néztem bele a tükörbe, már csak a kis puffanást éreztem, és, hogy valaki dudál, franc, azonnal feltéptem a kocsi ajtaját és kiugrottam.
- Istenem, nagyon sajnálom, olyan figyelmetlen .... voltam.... Liam?
Teljesen megmerevedett minden porcikám, hatalmasra nyíltak a szemeim, még a kulcsot is elejtettem, csak nekem lehet ilyen szerencsém.

Tárgy: Re: Pláza 08.02.21 12:18

Havon&Liam

Meeting you was my fate, becoming your friend was my choice, but falling in love with you was without my control

Ismételten mentő sziréna hangjára ébredtem, mint minden reggel amióta ebbe az átkozott lakásba költöztem. - Nem tudnátok csak csendben meghalni? Miért kell ekkora lármát csapni hajnalok hajnalán? - morogtam miközben megdörzsöltem álmos szemeimet. Fáradt vagyok és nyűgös. Na meg persze kissé másnapos is szerintem. Tegnap elmentünk a kollégákkal egy bárba meginni néhány sört. Hát az a néhány jó néhány lett a végére. Muszáj volt kicsit kiengednem a gőzt, mert mostanában sok minden történt és tele van a fejem minden baromsággal. Mona már lassan egy hónapja beépült abba a bűnbandába és a nap huszonnégy órájából huszonnégyet ott kell lennie. Teljesen át kell adni magát a szerepnek, mert ha megsejtenek valamit vége az akciónak és azzal Mona életének is. Ránézek az eldobható telefonra de még nem hívott. Nem tudom kiverni a fejemből... Azok után ami kettőnk között történt a fürdőben nem. Persze tudom, hogy szét kellene választanom a munkát a magánéletemtől, de egyszerűen képtelen vagyok nem arra gondolni, hogy mit is művelhetnek azok a mocskok vele. Nem beszélünk a kettőnk között történtekről, de tudom, tejesen biztos vagyok benne, hogy én sem vagyok teljesen közömbös számára. Csak legyen már vége ennek az egésznek. Már bánom, hogy aláírtam vele azt a szerződést és egyenesen a halálba küldtem ezzel.
Megpróbálok feltápászkodni az ágyból, ha már úgy is felébresztettek. Éles fájdalom hasít a halántékomba. Na szuper! Itt a másnaposság másik fele. Fájdalomcsillapítóért nyúlok, amit egy pohár vízzel lekísérek. Ma muszáj normálisan funkcionálnom, mert igaz hogy szabadnapos vagyok de el kell intéznem néhány dolgot. Útban a konyha felé Castorba az Argentin Dogba. Egy bevetés után találtam egy sikátor kukája mellett csurom vizesen és remegve, hát hazahoztam. Azóta is velem van. Morcos kinézete ellenére Ő egy jámbor Pincsi kutya. A légynek sem tudna ártani.
Bekapcsolom a kávéfőzőt és még kész nem lesz a kávém lezuhanyzom, hátha hamarább elmúlik a fejfájásom. Rövid zuhany után és két korty kávé között kinyitom a hűtött. Ideje reggelizni... vagyis ha volna valami benne. Szinte üres a hűtőm. - Hát ez remek! Cas be kell vásárolni ma, különben nem lesz mit ennünk. - simogattam meg a mellettem ülő kutya fejét.
Miután leadtam Josh-nak Castort elindultam a közeli plázába. Josh tizenkét éves és imádja a kutyákat. Ő szokta sétáltatni Castort némi pénz fejében. Persze ezt ingyen is megcsinálná, de én szeretném megjutalmazni, mert nagyon hálás vagyok neki, hogy foglalkozik vele, akkor is ha túlóráznom kell.
Lassan haladtam a pláza parkolójába, tekingetve szabad hely után, mikor egyszer csak egy puffanást halottam. Azonnal leesett, hogy valaki nekem jött, miközben megpróbált kiparkolni. Feltéptem az ajtót és azonnal odarohantam, hogy felmérjem az ütközés súlyosságát. - Hát ezt nem hiszem el! Mi jöhet még? - morgolódtam. - Maga dísznek használja a visszapillantót? A francba is összetörte az autóm... - emeltem fel a hangom anélkül, hogy megváltam volna, hogy a kocsiból kiszálló nő magyarázkodását befejezze. Aztán felpillantottam és megláttam egy ismerős arcot. - Havon? - lepődtem meg szinte annyira, hogy a szám is tátva maradt. - Havon Brooks? Ezer éve nem találkoztunk.... - mosolyodtam el halványan. Csak ennyi telt a meglepetéstől.

Tárgy: Re: Pláza 22.03.21 21:58

Liam & Havon

T
eljesen ledermedtem, csak félig hallottam azt is, hogy a kulcsom csörögve hullott a kemény betonra a lábam mellett, tudom, hogy napok óta nem aludtam, és érdekes dolgokat szoktam olyankor hallucinálni, de csípjenek meg Liam nem szokott köztük lenni, tudom, hogy simán lehetne, hisz sok idő után újra itthon vagyok, és csak arra koncentráltam, hogyan is kerüljem el a múltam, és azokat az embereket akik fontos szerepet játszottak abban, hogy végül New Orleans - ba költöztem évekkel ezelőtt, fontos szereplői, ez nem pontos és nem kimerítő válasz, elengedhetetlen, kulcsfontosságú alkotói voltak az én kis történetemnek, aminek következtében Amerika másik szegletébe költöztem, nos, valóban igaz a mondás, sosem futhatsz, bújhatsz el teljesen a múltad elől, mert ott ér utol ahol cseppet sem számítasz rá.
Fájdalmasan nagyot dobbant a szívem, ahogy tényleg ott állt előttem, életnagyságban a férfi akit sosem tudtam igazán elfelejteni, elengedni, túl hirtelen történt minden, és hirtelen döntöttem úgy, hogy összepakolok és elmegyek, nem volt ordítozás, veszekedés, csak én sírtam csendben, órákat, napokat, hónapokat, már nem is tudom hány év telt el, hazudok, pontosan tudom hány, és még mindig túl heves reakciót tud kiváltani belőlem, én egy egyszerű, romantikus lélek vagyok, hiszek abban, hogy mindenkinek csak egy igazi jut az életben, és az enyém évekkel ezelőtt döntött úgy, hogy kilép az életemből.
Megkaparom a torkom és nagy nehezen sikerül becsuknom a szám is, ami a csodálkozástól vált ketté.
- Az... nem kifejezés.... Az autód, úgy sajnálom, hogy nem vettelek észre. Hadd tegyem jóvá.
Léptem vissza az autómhoz és kerestem ki a biztosítási lapját.
- Jegyezd fel az adataim és a biztosító ki fogja fizetni. Igaz, az autó a nagyi nevén van, nekem már nincs itt semmim, de nem lesz belőle gond.
Legyintettem, teljesen zavarba vagyok, ez itt és most nem a kellemes viszont látás édes pillanata.
- Hadd hívjalak meg egy kávéra kárpótlásul, már persze ha nem sietsz épp valahova.
Jó, ennél több hülyeséget nem tudnál összehordani? Költői kérdés volt kicsim...

Tárgy: Re: Pláza 08.04.21 14:42

Havon&Liam

Meeting you was my fate, becoming your friend was my choice, but falling in love with you was without my control

Az élet annyira kiszámíthatatlan. Évekig egyedül voltam. Nem is gondoltam arra, hogy barátnő, esetleg feleségem legyen. Erre most itt ez a dolog Monával, amit képtelen vagyok kiverni a fejemből és a tetejében felbukkan Havon is. Azt hiszem Amor úgy döntött ideje akcióba lendülni és szegény szerencsétlen énemnek ideje párt találnia, különben öregen fogok meghalni egyedül, miközben bélyegeket gyűjtök és azon sajnálkozom, hogy elpocsékoltam az életem. De ha jobban belegondolok, talán ez nem is Amor műve inkább a sorsé. Ideje visszakapnom azt amit eddig tettem. Az érzelmeim egyre esősebbek Mona iránt, de mindeddig viszonzatlanok maradtak, vagy legalábbis nem annyira viszonzottak mint ahogy azt én szeretném. Meg kell tapasztalnom, milyen azt, ha valakit szeretsz de a másik fél tesz az érzéseidre. Pont ugyan ezt műveltem anno Havonnel. Míg Ő fülig szerelmes volt belém én csak magammal foglalkoztam. Semmi nem számított csak, hogy megszerezzem amit akarok, nem számított mennyire gázolok át rajta. Persze egy napon köddé vált és csak egy levelet hagyott maga után, amiben leírja mekkorát csalódott bennem. Azt a kis levelet még ma is őrzöm. Őrzöm, hogy emlékeztessem magam arra, hogy nem szabad csak magamra gondolnom. Sok év telt el azóta, hogy nem halottam róla semmit. Belenyugodtam, és felfogtam, hogy ez a büntetésem. Sokszor eszembe jutott az évek alatt, hogy vajon mi lehet vele? Megházasodott? Vannak gyerekei? Gondol néha rám? És ha igen vajon gyűlölettel vagy szertetettel?
- Nem. szó sem lehet róla.- toltam el a kezében lévő papírokat. Még hogy kifizesse a kárt? És azt a kárt amit én okoztam neki ki téríti meg? Azt a sok elvesztegettet időt amit arra várva töltött, hogy megváltoztak.
- Tulajdon kép nem sietek. Szabadnapos vagyok. - magyaráztam. - Rendben, de én fizetek... - mosolyodtam el. Elöntöttek az emlékek és nem voltak túl jók. De volt köztük szép is. Emlékszem arra az ártatlan teremtésre. Arra a gyönyörű fiatal lányra, aki akkor volt. Mára már kész nő lett. Egy gyönyörű nő.
- És mond hogy kerültél, a poros Vegasba? - kérdeztem miközben leültünk az asztalhoz.

Tárgy: Re: Pláza 18.04.21 22:28

Liam & Havon

M
ég mindig zsong a fejem, és nem hiszek a szememnek, mekkora rá az esély, de most komolyan mekkora az esély, hogy egy ekkora városba pont abba fuss bele egy parkolóban akivel a legkevésbé szeretnél találkozni, ha megjelenik még mellé Peyton is, engem is vigyetek be a kórházba, nem tudom mi volt vagy van azóta is velük, köztük bármi is, próbálom elhessegetni a gondolatot, és a kósza ötleteket, mint házasság, gyerek, óhatatlanul is a kezére pillantok, nincs rajta gyűrű, se a nyoma, esküszöm egy hatalmas kő esett le a mellkasomról, és most nem azért mert arra várnék, hogy... hisz nekem vőlegényem van, vagy mi nem pont, de valami hasonló, bár én sem tudom még pontosan hogyan is tovább, csak legalább nem Peyton, nekem ennyi elégtétel itt és most elég.
- Erre semmi szükség, én mentem beléd, legalább a kávét hadd fizessem ki, ha már a biztosítót nem fogadod el.
Ami számomra érthetetlen, de amíg nem jelent fel mert megütöttem az autóját, felőlem úgy csinálja ahogy akarja. Még mindig pont olyan zavarba ejtően helyes, mint évekkel ezelőtt, nem hiszem el, de főleg azt nem, hogy az emlékeimben is pont így élt a mosolya, hess Havon, ne nézd már.
- Nos, igazából a nagymamához jöttem, nem tudom emlékszel e még rá, bizonyára nem, lényegtelen is, kórházba került, és nekem csak ő van, felszálltam az első gépre és annyi év után először most itthon vagyok.
Nem lehetek szívderítő látvány, napok óta egy széken ülve alszom, a hajam kócos a ruhám gyűrött, szemem alatt hatalmas táskák, zavartan kavargatom a kávém, és csak próbálom kerülni azt, hogy a szemébe kelljen néznem.
- És veled mi a helyzet? Azt mondod szabadnapos vagy, mit dolgozol?
Közhelyes témák, ez az Haven megy ez neked, emelem a csészét a számhoz és kortyolom lassan a forró, édes, habos nedűt, csak egy pillanatra emeltem fel a tekintetem, és megakadt azokon a telt ajkakon, pár másodpercig elbűvölve figyeltem ahogy mozognak, majd megráztam a fejem és feljebb emeltem az arcára, figyelnem kellene amit mond.

Tárgy: Re: Pláza