Million Reasons - Chloe & LIonel

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 27.10.21 2:14

Chloe & Lionel

Mégis mit művelünk mi? Úgy beszélgetünk egymással, mint azelőtt… Ezzel nincs is semmi baj, de mégis összezavar a dolog. Most mégis inkább élvezni szeretném a mai estét úgy, hogy nem akarok gondolni azokra a bizonyos dolgokra, amik a jó kedvem útjába állhatnak. Nehéz, de megpróbálok megfeledkezni arról, hogy már soha többé nem akar hozzám bújni, már sose akar megcsókolni. Lényegében semmit sem akar tőlem.
- Már ebből tudom, hogy apád rendes fickó lehet. – Még sose volt szerencsém személyesen is találkozni vele. Igaz már párszor mesélt a családjáról, de nem mélyült el közöttünk annyira a kapcsolat, hogy be akarjon mutatni a szüleinek.
- Nem annyira, mint te. – Chloe már számtalanszor megnyerte a makacssági versenyünket. Vagy inkább azért, mert ráhagytam a dolgot, mert nem volt kedvem veszekedni? Ez is előfordulhatott.
- Akkor biztosan ezt mondanád, ha már mindent láttál volna. – Tudom, hogy csak viccelt, de miért is ne tehetnék rá még egy lapáttal? Mi még sose láttuk egymást meztelenül és még sose kerültünk igazán intim közelségbe egymáshoz. Azt hittem, hogy rengeteg időnk van együtt ezért semmit sem akartam elsietni, akkor még nem tudtam, hogy mekkorát tévedtem. Sok mindent bánok, de azt nem, hogy nem feküdtem le vele… Vagyis valamilyen szinten ezt is bánom, de azt sokkal jobban, hogy hogyan viselkedtem vele. Azt sose tudom megbocsátani magamnak, akkor mégis hogyan tudnám elvárni tőle, hogy Chloe képes legyen rá?
Láttam rajta, hogy szinte fájdalmat érez, hogy ezekről a dolgokról kell beszélnie. Arról, hogy miket szeret bennem és talán most döbbent rá, hogy innentől kezdve már tényleg nem leszek az élete része és már nem leszek ott, hogy felvidítsam.
- Még jó, hogy nem akartál vissza kérdezni, mert csak azt tudtam volna mondani, amit már egyébként is tudsz. – Talán ezzel csak viccelni akart, de komolyan így gondolom.
- Nincs olyan közös emlékünk, ami ne lenne valamilyen módon kedves számomra. – Rövid ideig voltunk együtt, de annál tartalmasabb volt.
- Ha nagyon választanom kellene, akkor a legelső találkozásunkat mondanám. – Akaratlanul is elmosolyogtam magam miközben felidéztem.
- Pontosan tudtad, hogy ki vagyok, de én még azelőtt sose láttalak, de mégis már a legelső pillanattól tudtam, hogy kellesz nekem. Elkápráztattál a szépségeddel és a humorérzékeddel. Egyszerűen csak jó érzés volt a társaságodban lenni. – Talán ezért is nyomultam annyira, hogy randizzon velem.
- Képes lennél valaha is megbocsájtani nekem? – Kiittam a poharam tartalmát és letettem az asztalra. Mára elég volt ennyi.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 27.10.21 2:44

Lionel & Chloe

- A legrendesebb az egész világon. Biztosan bírnád és ő is téged. – motyogtam eltűnődve. Még sosem jutottunk el odáig, hogy felmerüljön, hogy bemutatnám otthon, a szüleim konkrétan nem is tudják, hogy mi együtt vagyunk… vagyis voltunk. Azt tudták, hogy valaki képben van, de semmi többet. Azzal védtem ki, hogy megesküdtem, ha komollyá válik, akkor majd hazaviszem magammal egyszer és megismerhetik. De ez már sosem valósul meg…
- Mindketten tudjuk, hogy ez kamu Bloom, ugyan olyan makacs vagy, mint én… - az, hogy olykor-olykor hagytuk egymást nyerni egy „vitában” még nem jelenti azt, hogy magunkban nem könyveltük el saját magunkat nyertesként vagy ilyesmi. Pusztán csak jófejek akartunk lenni egymással és engedtünk, vagy azt hiszi, hogy nem tudtam, hogy sokszor tette ezt? Ugyan már…
- Hiszem, ha látom… - szaladt ki a számon, mondhatni a freudi kiszólás, én pedig ahogy leesett a tantusz fel is nevettem. Oké ez most határozottan bukta volt!

- Hát boszorkány lennék vagy mi… - nagyon halványan elmosolyodtam egy pillanatra, mikor bevillant, hogy így szokott becézni. Csak feküdtem és figyeltem minden egyes szavára, közben minden erőmet össze kellett szednem, hogy meg tudjam fékezni a könnyeimet, ahogy Lionel az első találkozásunkról beszélt. Lehunytam a szemem és mintha csak egy filmet vetítettek volna előttem, újra éltem minden egyes pillanatot. Ahogy az emlék egyre inkább beszippantott, úgy kezdett az egész átalakulni valamiféle álommá, én pedig félálomba szenderülni. Még hallottam ugyan az utolsó kérdését, amit hozzám intézett, de már csak ennyit voltam képes válaszolni…
- Egy albatrosz nem élhet a párja nélkül tuskóm. – a következő pillanatban már teljesen elnyomott az álom…

Outfit: Chloe 2

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 27.10.21 12:10

Chloe & Lionel

Chloe apja tényleg rendes fazonnak tűnik így a lánya elmondása alapján, már sajnálom, hogy nem lesz az apósom. Viszont azt csak sejtem, hogy nem örült volna annak, ha a lánya egy ilyen alakkal van együtt, hiszen a hírnevem mindig megelőz. Már azelőtt van mindenkinek egy rólam kialakított képet, hogy valójában megismert volna.
- És valójában ez a legnagyobb problémánk. – Mindketten ugyan olyan makacsok vagyunk, ha ez nem így lenne, akkor szerintem nem is tartanánk itt. Az egyikünk képes lenne a kompromisszum kötésre és mi már rég egymás karjai között lehetnénk ismét. Persze részemről ez is csak egy elmélet, mert honnan is tudhatnám, hogy mi lenne, ha…?
- Ha nagyon akarod… - Köntösöm megkötőjére tévedt kezem, mintha csak ki akarnám bogozni a rajta lévő csomót, hogy tényleg megmutassak neki mindent magamból. Egyetlen egy mozdulat kellett volna, hogy tényleg megtegyem, de ez nem a megfelelő pillanat erre. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy nem meztelenkedek előtte. Most nem, talán majd egyszer…
- Boszorkány. – Elmosolyogtam magam, mert ezt csak mi ketten tudjuk, hogy mire is gondolunk akkor, amikor boszorkánysággal vádolom. Neki még sincs varázsereje, de mégis hatalma van felettem. Az utolsó kérdésemre már úgy válaszolt, hogy szinte már aludt. Se igent, se nemet nem mondott, de mégis úgy szerettem volna értelmezni, hogy képes lenne megbocsájtani. Egyetlen egy esélyem még lehetne nála, de most nem szúrhatom el. Óvatosan karjaimba vettem és bevittem a hálószobába. Lefektettem és gondosan betakargattam. Aztán ki tudja meddig csak ültem az ágya szélén, miközben kettőnkön gondolkoztam és gyönyörködtem benne. Életem végéig képes lennék ezt a gyönyörű nőt elnézegetni. Magára akartam hagyni és tartani tőle a távolságot, hogy ne érezze úgy, hogy kihasználtam volna a helyzetet… Ivott, de egész nap nem is evett, ezért hamar elérhet nála az alkohol a kellő hatást. Ezért is volt képes elaludni miközben még beszélgettünk, de én pontosan annyit ittam, hogy felbátorodjak és ne akarjak átmenni a másik szobába, akármennyire is azt kellett volna tennem, képtelen voltam rá. Mellé feküdtem, magamhoz öleltem és már ennyi elég volt a boldogságomhoz és ahhoz, hogy elaludjak.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 27.10.21 12:53

Lionel & Chloe

* * * MÁSNAP

Reggel mikor felébredtem nagyon különös volt minden. Elsőre azt hittem, hogy még mindig álmodom, hiszen Lionel ott feküdt mellettem az ágyban, engem ölelve, békésen szenderegve. Nagyon óvatosan, szinte épphogy csak megérintve az ujjaim hegyével simítottam végig az arcán, hogy megbizonyosodjak a jelenlétéről, arról, hogy ez tényleg a valóság. Az volt. Utána felötlött, hogy talán csak az elmúlt pár nap, az a rengeteg szörnyűség volt egyetlen nagyon hosszúra nyúlt rémálom, Callaway valójában nem is szabad, mi nem vagyunk veszélyben, a titka nem is szivárgott ki, mi pedig még mindig mi vagyunk… de aztán körül pillantva a szobában rájöttem, hogy sajnos ez nem igaz. Idegen helyen voltunk, rajta az a köntös, amit itt talált Dylan cuccai között, mi pedig már nem vagyunk mi… Próbáltam összerakni, hogy a fotelből hogyan és mikor kerülhettem át ide, de az igazat megvallva nagyjából onnantól van képszakadásom, hogy visszaemlékeztem az első találkozásunkra. Ott aludhattam el, ő pedig vélhetőleg behozott ide. Eddig értem, de ő miért maradt itt? És miért így? El akartam húzódni és felkelni, mielőtt még tovább bonyolítjuk a helyzetünket, de egyszerűen képtelen voltam rá. Még nem. Még pár perc, csak egy kicsit még…
- Hogy tudsz ilyen édesen aludni te tuskó? – suttogtam újra végig simítva az arcán. Nem akarok belegondolni abba, hogy utoljára alhattunk így együtt, valószínűleg az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően és hamarosan kilépünk egymás életéből, sem abba, hogy ő aztán visszatér a nőkhöz, akik elé vetik magukat. Én pedig… nos párját vesztett albatroszhoz méltón jó eséllyel csakhamar belehalok a bánatba és pont. De ezt neki már nem kell tudnia. Óvatosan egy apró puszit leheltem az ajkaira, kihasználva, hogy még megtehetem, majd végül erőt vettem magamon és felkeltem. Nesztelen léptekkel léptem a szekrényhez, amiben találtam egy dobozt Maya felirattal. Nem tudom ki lehet Maya, de remélem nem haragszik, ha kölcsönveszem néhány ruháját. Elmentem lezuhanyozni és felöltözni, utána pedig ki a konyhába.

- Jó reggelt Lio. – simogattam meg a cicust, majd az első dolgom volt, hogy neki reggeliről gondoskodjak. Szegényt tegnap eléggé elhanyagoltam, de hálistennek nem orrolt meg érte. Hiába főzött Lionel este, egy falatot sem ettünk, viszont most meg már nem is nagyon lehet belőle. Eltüntettem hát a maradványokat, az üres üveget is, amit tegnap végeztünk ki, majd halkan bekapcsoltam a hangfalat és egy kis zene mellett hozzáfogtam a reggeli készítéshez. Úgyis mindig azzal szívta a vérem, hogy reméli egyszer én is alkotok neki valamit a konyhában, hát most van rá időm. Semmi igazán extra, rántotta, bacon, pirítós és amerikai palacsinta, mellé készítve juharszirupot, dzsemet, kávét és narancslevet. Elrendeztem mindent az asztalon, többször átpakolva a dolgok helyét mire megtaláltam a számomra tetsző kompozíciót.

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 27.10.21 19:08

Chloe & Lionel

Álmodnék? Hallottam Chloe szavait, de még mindig nem sikerült magamhoz térni. Túl jó volt most nekem ahhoz, hogy véget akarjak vetni ennek… Éreztem, hogy itt van mellettem és ennél többre nem is volt most szükségem. Jelenleg erre vágytam a legjobban. Érezni, hogy teste szuszog karom alatt, megélni a pillanat varázsát. Mélyen beszívni mámorító illatát. Annyira valódinak tűnt, mégse akartam kinyitni a szemem, hogy felébredve rá kelljen jönnöm, hogy mindössze a képzeletem játszott velem és ez csak egy álom volt. Fogalmam sincs, hogy mi volt tényleg az álom része és mi a valóság, hogy egyáltalán abban a pillanatban magamnál voltam-e, vagy csak nagyon vágytam Chloe ajkai után. Felébredve kellett néhány perc, hogy össze tudjam rakni a képet. Este ittunk és beszélgettünk egymással, Chloe elaludt és ide hoztam, majd hallgattam a belső hangra és vele maradtam. Idáig minden stimmel, de hirtelen úrrá lett rajtam a pánik. Miért teszi mindig ezt velem? Miért nem képes látótávolságban maradni? Hát nem érti, hogy mennyire féltem? Kipattantam az ágyból és úgy, ahogy voltam még mindig köntösben indultam megkeresni. El sem tudja képzelni, hogy mennyire aggódom érte, ha nincs a közelemben, de megpillantottam a konyhában. Háttal állt nekem. Fogalmam sincs, hogy jelen körülmények között mennyire jó ötlet oda osonni hozzá, de mégis ezt tettem.
- Jó reggelt. – Suttogtam, nem is kellett ennél hangosabban beszélnem, hiszen túl közel voltam hozzá. Nem tudom, hogy mi ütött belém, talán csak ösztönösen cselekedtem, vagy a megszokásra foghatnám, de oda léptem a háta mögé és megöleltem. Pontosan úgy, ahogy mindig is szoktam. Mégis azt hiszem, hogy túlságosan elragadtattam magam és engedtem, hogy azt tegyem, amit tenni szeretnék. Ajkaimmal nyakát csókoltam és ez volt az a pillanat, hogy belém hasított a felismerés, hogy ezt már nem tehetem meg.
- Sajnálom… - Elengedtem és életemben először most voltam igazán zavarban. Itt van velem életem szerelme, és túl gyönyörű ahhoz, hogy képes legyek kibírni a közelében, hogy ne akarjam, hogy teste és lelke csak az enyém legyen.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 27.10.21 19:41

Lionel & Chloe

Mikor megéreztem magam körül a karjait kellemes borzongás futott végig az egész testemen, pontosan úgy, mint minden alkalommal, amikor a közelemben van, amikor hozzámér, amikor megcsókol.
- Jó reggelt. – suttogtam vissza. Önkéntelenül simítottam végig a karján és valahogy jobban bele is fészkeltem magam az ölelésbe. Annyira hiányzott ez az egész, hiszen néhány napja még ez volt számomra a természetes. Mellette ébredni, igaz akkor a kanapén, figyelni, ahogy alszik, együtt reggelizni, hozzábújni, megcsókolni, mellette boldognak lenni. És mindezt elvesztettem hála egy őrültnek és az ő bizalmatlanságának. Mégis képtelen vagyok felfogni, valahogy az agyam nem hajlandó átállni és ragaszkodik ahhoz, hogy mi mi vagyunk, mert ő a másik felem, a szerelmem, az életem.
- Semmi baj. – szívem szerint könyörögtem volna, hogy ne engedjen el, ne távolodjon, maradjunk így, ahogy az előbb voltunk, de az a csók a nyakamba engem is visszarántott a valóságba. Már nem tehetem meg… De miért? Miért nem tehetjük? Miért nem állhatnak vissza a dolgok a rendes kerékvágásba? Miért kellett azt mondania, hogy újra nőzni fog nemsokára? Miért vette el tőlem a reményt?

- Én… csináltam reggelit. – motyogtam zavartan a padló felé bámulva.
- Volt egy lógásom még pár nappal ezelőttről, amikor reggelire palacsintát ígértem neked, de el kellett rohannod valami munka dolog miatt…. – mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, pedig csak néhány nap, még csak egy hét sem…
- Gondoltam bepótolom… - talán a tudatalattim játszott velem? Onnan akarta folytatni az életet, ahol akkor abbahagytuk? Meglehet…

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 27.10.21 20:41

Chloe & Lionel

Néhány röpke pillanatig minden olyan volt, mint azelőtt. Chloe a karjaim között és ez annyira természetesnek tűnt, egészen addig, míg rá nem döbbentem, hogy nekem ehhez már nincs jogom. Nem ölelhetem meg akkor, amikor csak akarom. Mi már nem vagyunk ilyen viszonyban. Ez túlságosan is bonyolult. Fogalmam sincs, hogy hogyan kellene viselkednem vele, de talán nem ártana, ha tartanám azt a bizonyos két lépés távolságot. Nem akarom még ennél is jobban túlbonyolítani a kettőnk kapcsolatát.
- Köszönöm. – Láttam rajta, hogy talán még tőlem is jobban zavarban van. Miért kell, hogy kínosan érezzük magunkat? Szeretem és Chloe is szeret engem. Akkor meg miért érezzük magunkat ennyire zavarban egymás közelségétől? Még sohasem vágytam senkire se ennyire és most itt van velem, de annyira elérhetetlennek tűnik.
- Meg se érdemellek. – Bukott ki belőlem. Valójában nem is értem ezt az egészet. Ha még mindig haragszik rám, akkor miért csinált nekem reggelit? Az egy dolog, hogy megígérte, de azóta már túl sok minden történt közöttünk, szóval egyáltalán nem vártam volna el, hogy most reggelivel várjon csak azért, mert anno megígérte nekem.
- Minden nagyon ínycsiklandónak tűnik. – El kell ismernem, hogy kitett magáért. A tegnapi ivászat után jót is fog tenni a gyomromnak a kiadós reggeli, ezért helyet is foglaltam a széken. Mégis mielőtt hozzá láttam volna csak őt tudtam nézni. Magamban azon töprengtem, hogy mennyire gondolta komolyan a tegnapit… Vajon emlékszik arra, hogy mit mondott utoljára? Hozakodjak elő a témával, hogy józanul át tudjuk beszélni? Tudunk egyáltalán már úgy beszélgetni egymással, hogy ne vitatkozzunk?
- Emlékszel bármire abból, ami tegnap történt? Mert nekem nagyon tetszett a sztriptíz. – Már megint… Szerettem volna oldani a köztünk lévő hangulatot egy kis tréfával, mielőtt bármi komoly dologgal hozakodnék elő. Sajnos figyelmeztettem előre, ha a felelsz vagy merész játékunk közben merni akarna akkor vetkőzést követeltem volna tőle, ezért akármennyire is szerettem volna, hogy megtegye ez nem következett be.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 27.10.21 20:58

Lionel & Chloe

- Hát akkor szimplán csak szerencsés csillagzat alatt születtél… - vontam meg a vállam arra a kijelentésére, hogy meg sem érdemel. Talán így van, talán nem, de itt vagyok és ha rajtam múlna mindig itt is lennék neki.
- Remélem nem csak annak tűnik. – mosolyodtam el halványan, miközben helyet foglaltam vele szemben. Tudom, hogy ennem kellene, mégis olyan furcsán érzem most magam, hogy ez érdekel a lehető legkevésbé. Töltöttem magamnak egy kis narancslevet, majd azzal bevettem a kikészített gyógyszeremet.
- Szerintem megcsal a memóriád szépfiú, mert bár utaltál rá, végül sajnos mégsem vetkőztél… - persze emlékszem arra, hogy mire akart utalni, hogy ha játék közben azt választom, hogy merek, akkor bizony sztriptízt kért volna, amire leintettem, hogy esélye sincs.
- Igazából az egész megvan fejben, egyedül a vége homályos kissé ott, ahol elaludhattam. Mármint tudom, hogy arról beszéltél, hogy számodra a legkedvesebb közös emlékünk az első találkozásunk és arra is emlékszem, hogy újfent előhozakodtál a boszorkányságommal, de azt hiszem utána filmszakadás. – kortyoltam ismét a narancslevembe.
- Történt még esetleg utána valami, amiről nem tudok? – pillantottam fel rá és észrevettem, hogy még mindig nem eszik.
- Nyugi, nem mérgeztem meg… - eresztettem meg egy apró tréfát, ha már egyszer boszorkány lennék vagy mi és az előbb furcsálta, legalábbis az arcából úgy tűnt, hogy készültem neki reggelivel.
- Előkóstoljam neked?

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 27.10.21 23:08

Chloe & Lionel

Bolond lennék, ha azt feltételezném, hogy együtt megreggelizünk, aztán minden olyan lesz közöttünk, mint régen volt. Mégis ez a legnagyobb vágyam, de halovány fogalmam sincs arról, hogy ezt mégis hogyan tudnám neki tálalni. Tegnap még azt mondtam, hogy minél távolabb akarom tudni magamtól, hogy jobb lesz neki, ha elköltözik. Sőt még azt is hozzá vágtam, hogy nem akarok a boldogsága útjába állni és nyugodtan vesse bele magát Attkins karjai közé. Chloe meg már az esküvőjére akart invitálni csak, hogy valahogy vissza tudjon nekem vágni. Túl sok minden elhangozott akkor, amit talán nem is gondoltunk annyira komolyan. Mégis azt hiszem, hogy jobb lenne neki, ha minél távolabb van tőlem, de nem bírnék nélküle élni. Nem is akarok.
- Sajnos egyikünk se vetkőzött. – Sóhajtottam egy nagyot. Ha megtettük volna, akkor talán a mai reggel még ennél is jóval kínosabb lenne. Vagy talán egymás mellett ébredtünk volna meztelen és már nem lett volna több kérdésünk afelől, hogy mit is kellene tennünk, vagy csak még több kérdésünk lenne most. Fene se tudja.
- Nem rémlik ezen kívül semmi sem. – Úgy tettem, mintha tényleg csak a felsorolt dolgokról beszélgettünk volna. Nem akarok neki hazudni, de nem is akarom még most elmondani neki, hogy mit mondott valójában mielőtt a whiskytől elaludt. Talán csak azért, mert még én is alig hiszem el, hogy komolyan gondolta… Tényleg lenne nála esélyem mindezek után? Annyira hihetetlennek tűnik.
- Meg is rágnád nekem? – Szokás szerint elvicceltem a dolgot.
- Nem gondoltam azt, hogy megmérgezted volna, csak máshol jártam… - Gondolatban még mindig azt próbálom megfejteni, hogy Chloe mégis, hogy gondolta azt a bizonyos dolgot. Szinte rákényszerítettem magam, hogy rá és a reggeli evésre figyeljek a továbbiakban. Gyorsan öntöttem magamnak narancslevet és bekaptam egy szelet szalonnát.
- Pont olyan ropogós, ahogyan szeretem. – Gondoltam jól fog esni neki egy kis dicséret, ha már ennyit fáradozott azzal, hogy reggelit készítsen.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 28.10.21 0:02

Lionel & Chloe

- Akkor jó, mert bántana, ha valami fontos maradt volna ki… - ismertem be halkan. Nem szokásom annyit inni sosem, hogy másnap képszakadásom legyen és kellemetlen kérdéseim, amiket fel kell tennem magamnak és másoknak, ezért is zavar annyira, hogy tegnap csak úgy bealudtam. Mi van, ha tettem vagy mondtam valami olyat, amivel esetleg megbántottam vagy még jobban megbonyolítottam a kettőnk helyzetét? Vajon elmondaná? Vagy úriemberként viselkedne inkább és úgy tenne, mintha nem történt volna semmi?
- Ó, hát persze… - és már megint egy Lionel Bloom féle védekező béna poén. Furcsa, mert másokban egészen biztosan idegesítene, ha a kényelmetlen helyzetekből ilyen átlátszó módon akarnának szabadulni, benne valahogy mégis aranyosnak találom. Bolond volnék? Biztosan, de miatta vagyok az.
- Örülök, hogy ízlik. – mondtam őszintén, miközben elkezdtem rágcsálni egy pirítóst. Még mindig nem sok étvágyam van, de muszáj összeszedni magam, mert a nyomozással is haladnunk kell majd, nem épülhetek le közben, mert az újabb pont Callawaynek.
- Tegnap este… - kezdtem volna egy gondolatba, ám ekkor megszólalt a mobilom, én pedig összerezzentem ijedtemben. Meg sem néztem, hogy ki az csak felvettem és kihangosítottam, hogy közben tudjam folytatni a reggelimet és hát amúgy sincsenek titkaim előtte, szóval tök mindegy…
- Carlson.
- Hello Chloe, Isabelle Romano vagyok Washintonból.
- Nahát Isa, hogy vagy? Ezer éve...
- Köszönöm remekül és remélem te is így leszel, ha meghallod miért hívtalak.
- Nocsak, mesélj!
- Találtam neked egy lakást, ahová a hónap végén már be is tudsz költözni.
- Egy… egy lakást…?
- Igen, szóltak a fiúk, hogy elfogadtad az állást nálunk és hogy kelleni fog majd neked egy lakás, mert költözöl. Találtam egyet, biztosan imádni fogod, küldtem neked róla képeket is emailben.
- Ez… ez szuper… - mégsem tudok valahogy örülni ennek.
- Minden rendben? Fura a hangod.
- Persze… minden… én csak… a hónap vége nagyon közel van… már csak két hét…
- De utána már itt lehetsz velünk!
- De még itt van egy függő ügyem és…
- Engedd el, majd ők megoldják!
- Nem tehetem…. nem megy…. nem… nem tudom elengedni… - nem, itt már nem Callawayről beszélek…
- Akkor zárd le és gyere utána.
- Isa nagyon köszönöm a segítséget… később hívlak jó? Most mennem kell. – sietve köszöntem el és tettem le a telefont, közben valami nagyon rossz érzés kerített a hatalmába. Kapkodni kezdtem a levegőt, elsápadtam, remegni kezdtem és szédülni…. azt hiszem egy nagyon erős pánikrohamom van. A szoba hírtelen elsötétült előttem, én pedig a padlóra zuhantam.

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 29.10.21 19:46

Chloe & Lionel

Valamit titokban tartani és hazudni az nem ugyan az. Megtehettem volna, hogy beavatom abba, hogy mi volt valójában az utolsó mondata mielőtt elaludt, de még magam sem értem, hogy miért nem tettem meg. Talán csak nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát. Ivott és talán az alkohol felbátorította annyira, hogy olyant mondjon, amit józanul esze ágában sem lett volna elárulni nekem. Ez volt a legnagyobb ok, amiért tartottam a számat. Na meg az, hogy még mindig nem tudom hogyan is kellene értelmeznem. Mégis szeretném azt hinni, hogy Chloe arra célzott, hogy van még számunkra remény, mert még nem tudott teljesen lemondani rólunk.
- Kezdem sajnálni, hogy eddig egyetlen egyszer sem csináltál nekem reggelit. – Ezt is a sors furcsa fintorára fognám, hogy Chloe akkor lepett meg reggelivel, mikor mi már nem is alkottunk egy párt. Más körülmények között ez meg se valósulhatott volna, de most mi össze vagyunk zárva és ki tudja, hogy meddig leszünk csak kettesben. Minden attól függ, hogy Callaway meddig lesz képes bujdosni. Már így is sokáig bírta, tekintve, hogy egy szökött rabról van szó, aki ellen hajtóvadászat van folyamatban.
Nem akartam kihallgatni a magánbeszélgetését, de őszintén nem is volt túl sok választásom, mert Chloe kihangosította a telefonját és minden szót jól érhetően sikerült hallanom. Ekkor ment el végleg az étvágyam. Próbálkoztam úgy tenni, mintha minden rendben volna, de a beszélgetés témája képes volt ismét vissza rántani a valóságba. Chloe el fog menni és már találtak neki egy lakást is. Ez már annyira véglegesnek tűnt számomra. Némán a tányéromra meredtem, nem akartam, hogy lássa mennyire könyörög a tekintetem, hogy maradjon itt velem. Nem bírtam rá nézni, csak akkor mikor már láttam, hogy valami nagy baj van. Felpattantam a helyemről, de már túl késő volt. Chloe a földre zuhant és elveszítette az eszméletét. Nem is értettem, hogy mi történt, hiszen az előtt még semmi baja sem volt, most meg ezt teszi velem. Ez a nő meg fog ölni, ha lehetséges a sok aggódástól meghalni.
- Chloe! – Térdeltem mellé. Megnéztem a pulzusát, attól, hogy még ver a szíve sikerült megnyugodnom. Karjaimba vettem és bevittem a nappaliba, hogy a kanapéra tegyem.
- Ne tedd ezt velem, hallod? – Térdeltem a kanapé mellé, szorosan fogva kezét kezeim között. Csuklóján mindig figyelve a pulzusát.
- Szükségem van rád. – Tudom, hogy ebből egy szót sem hall, de kétségbeesésemben fogalmam sem volt arról, hogy mit tehetnék. Ha mentőt hívnék csak mert elájult akkor biztosan azzal jönne, hogy túl sokat aggódok és nem volt semmi szükség rá. Akkor sem engedte, hogy kórházba vigyem mikor meglőtték, ezért most sem teszem meg.
- Úgy sajnálok mindent. Minden az én hibám. Nem tudtam úgy bízni benned, ahogyan kellett volna. Sajnálom, hogy megkérdőjeleztelek és olyan dolgokkal vádoltalak, amikre sose lettél volna képes. – Ezt így még sose mondtam ki, de nyilvánvalóan erről most sem fog tudni.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 31.10.21 21:42

Lionel & Chloe

Nem tudom megmondani pontosan, hogy mi történt velem, de ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy a szervezetem ezzel a black outtal igyekezett megvédeni egy kimondottan erős pánikrohamtól és a trauma következményeitől, amit ez a telefonhívás eredményezett. Hiába vesztettem el az eszméletem, valahogy a tudatalattim nem tudott szabadulni a helytől és a szituációtól. El kell mennem… hamarosan örökre el kell mennem, mert ő és én már nem vagyunk együtt, én pedig képtelen lennék végig nézni, hogy mások mellett köt ki, talán napi rendszerességgel. Nem, ő életem szerelme, megölne, ha nap, mint az orrom alá dörgölnék a lapok, hogy mit csinál, ha pedig egyszer úgy alakulna, hogy valakivel komolyabbra fordul a kapcsolata és talán még el is veszi… nem bírnám ki. Mégis, most, hogy már a hely is meglenne és a nyomás erősödik rajtam, nem tudok úgy tenni, mintha nem hallanám azt az apró, ám de annál erősebb hangot a szívemből, ami torka szakadtából üvölt, hogy ne menjek el, mert nélküle nem lehetek boldog. Furcsa zajok furakodtak át ködös gondolataim között, elmosódott férfihang szólított a nevemen és kérte, hogy ne tegyem ezt vele. Alig bírtam először kivenni és nem is tudtam a szemem kinyitni, de lassacskán „elindultam vissza”, a hang pedig tisztábbá, érthetőbbé vált. Lionel volt az, azt mondta, hogy szüksége van rám. Ettől az amúgy is vadul kalapáló szívem csak még nagyobbat dobbant, mégis a fájdalom ellenére boldog voltam néhány pillanatra, hiszen én is pontosan így érzem iránta. Mielőtt megszólalhattam volna Lionel tovább folytatta, én pedig csukott szemmel hallgattam őt, a vallomását, ami könnyeket csalt a szemembe. Alig bírtam visszatartani a sírtást, nagyon össze kellett szedjem magam. Nem tudtam hírtelen, hogy mit mondhatnék vagy tehetnék, a gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben, én pedig azt sem tudtam eldönteni, hogy vajon csak képzelődtem vagy mindezek tényleg elhangoztak az imént. Nem túl erősen, de végül megszorítottam egy picit a kezét nem sokkal a vallomása után, a szemeim pedig lassan nyiladozni kezdtek. Először elég homályos volt minden, de fokozatosan kitisztult a kép, én pedig megpillantottam őt a kanapé mellett térdelve, a kezemet szorongatva.
- Egy albatrosz nem élhet a párja nélkül… - mondtam szinte suttogva, miközben a szemeibe fúrtam a tekintetem.
- mert nélküle meghal. - fejeztem be a mondatot. Ez van, képtelen lennék nélküle élni, be kell, hogy lássam.
- Megbocsájtok Lionel Bloom, mert te az én tuskóm vagy…

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 01.11.21 18:13

Chloe & Lionel

Minden annyira hirtelen történt. Néhány másodperce ezelőtt még reggeliztünk, aztán kapott egy hívást, utána meg… Mire észbe kaptam Chloe már a földön feküdt ájultan. Rajtam pedig eluralkodott a teljes kétségebesés. Rettegtem attól, hogy végleg elveszíthetem. Még azt is jobban elviselném, ha csak elköltözne és örökre megszakadna köztünk a kapcsolat, ez a gondolat sokkal elviselhetőbb, mint… Erre még csak nem is szabadna gondolnom, nem is fogok! Chloe erős nő, a legerősebb, akit eddig ismertem! Túlélő. Nem hagyna csak úgy itt engem. Minden erőmmel igyekeztem erre koncentrálni, miközben ott térdeltem mellette és vártam, hogy újra magához térjen. Egy örökkévalóságnak tűnt. Érte mindent feláldoznék. Bármit megtennék csak tudjam, hogy ismét magához tér és jól van. Ez a tehetetlenség lebénít. Még él, még van pulzusa, de mi tart ilyen sokáig? Már kezdtem meggondolni magam és hajlani mégis afelé, hogy jobb lenne, ha mentőt hívnék neki, főleg miután tegnap tudomást szereztem a szívbetegségéről is.
Szavakba képtelen lennék önteni, hogy milyen megkönnyebbülés fogott el, amikor újra hallhattam a hangját. Ennél szebb hangot még soha életemben nem hallottam, főleg miután eljutott az agyamig, hogy Chloe mit is próbál velem közölni. Kellett néhány másodperc mire fel tudtam fogni, de még mindig nem tudom elhinni. Túl jó hozzám, meg sem érdemlem.
- Ígérd meg, hogy soha többet nem ijesztesz rám ennyire. - Az ember mindig aggódik a szerettei véget, de élete párja miatt ez az aggódalom szinte elviselhetetlen. Még sose éreztem ezt a szörnyű érzést, sose rettegtem még ennyire, hogy elveszíthetek valakit. Ezt az érzést nem kívánom senkinek sem.
- Biztos vagy ebben? Talán csak beütötted a fejed. – Szabad kezemmel végig simítottam selymes haján, mintha csak egy hatalmas púpot keresnék a fején, ami most mindent megmagyarázna. Mégis néhány másodperc volt az egész, de nem hagytam, hogy szóhoz jusson, ismét folytattam.
- Úgy szeretlek… - Annyi mindent tudtam volna még mondani, de a szavak helyett inkább a tettek beszéljenek. Megcsókoltam. Ez a csók nem volt követelőző, inkább csak egy szerelmes férfi csókja, aki hálás azért, hogy ismét érezheti szerelme puha ajkait.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 01.11.21 18:57

Lionel & Chloe

Megannyi okot felsorolhatnék, ami miatt talán úgy tűnhet, hogy épp életem legnagyobb hibáját követem el azzal, hogy megbocsájtok neki mindent, amit az elmúlt néhány napban vétett ellenem, de csak egyet tudnék mondani, ami mégis erre késztet, akármekkora őrültség is. Szeretem. Ilyen egyszerű. Ha Kim vagy Lau megtudná, hogy mégsem hajtottam el a fenébe, hanem úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt, tuti elküldenének egy alapos kivizsgálásra, hátha mégiscsak az ütés volt túl nagy vagy még a sokk tart a múltkori lövés után…
- Ígérem… - vagy legalábbis mindent el fogok követni, annak érdekében, hogy többet ne ijesszek rá ennyire. Tudom milyen érzés, hiszen én is rettegek attól, hogy valami baja eshet Callaway miatt és hogy örökre elveszíthetem, de próbálom kizárni az elmémből, hogy még csak véletlenül se vonzza be számomra az univerzum.
- Bi… - kezdtem volna bele a válaszba, ám mielőtt még folytathattam volna a gondolatot, Lionel hírtelen megcsókolt, én pedig rájöttem, hogy ez valóban sokkal többet mond ezer szónál. Boldogan viszonoztam miközben egy picikét feljebb ültem, hogy mellém férhessen és közelebb lehessen hozzám, közben végig simítottam az arcán, épp úgy, mint reggel. Remélem ez sem csak egy álom, mert, ha mégis, akkor nem szeretnék belőle felébredni soha.
- Én is szeretlek. – suttogtam rá az ajkaira, majd a homlokomat az övének döntöttem.
- Ígérd meg nekem, hogy többé nem kételkedsz bennem… ha pedig valami rossz dolog történne, előbb leülsz velem megbeszélni és esélyt adsz, hogy megvédjem magam, mielőtt újra csak úgy kidobsz… - a bizalmamat visszaszereznie nem lesz egyszerű, biztos, hogy egy darabig még óvatosabb leszek vele, nehogy megint ekkora fájdalmat tudjon nekem okozni, de hinni szeretném, hogy képes lesz rendbe hozni, amit elrontott és újra boldogok lehetünk…
- Ja és persze nem úszod meg ilyen könnyen… enyém a képregénygyűjteményed. – vicceltem egy picit, hogy ezzel is egy kicsit megnyugtassam, jól vagyok, nincs semmi baj. Ha a gondolattól ilyen rosszul lettem, hogy távol kell lennem tőle… bele se merek gondolni mi történne, ha tényleg elutaznék. Nem akarok elmenni...

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 01.11.21 20:39

Chloe & Lionel

Mégis hogyan lehetséges ennyire szeretni valakit? Fogalmam sincs, mégis tisztában vagyok azzal, hogy valójában még alig ismerjük egymást és még nagy utat meg kell tennünk együtt. Reményeim szerint minden egyes pillanatát élvezni fogjuk az együtt megtett útnak. Természetesen csak azután, hogy vége ennek a rémálomnak és Callaway ismét oda kerül ahová való. Vissza akarom kapni a régi életemet és azzal a nővel akarok lenni, aki a világot jelenti számomra. Vele, mindig is csak vele szerettem volna lenni.
- Ígérem. – Mikor ma felkeltem akkor nem hittem volna, hogy ez a nap a vallomásokról és az ígéretekről fog szólni. Mégse bánom. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Annyi rossz dolog történt velünk mostanában, hogy végre kijár nekünk is egy kis boldogság. Egyszerűen csak karjaim között akarom tartani anélkül, hogy attól rettegnék, hogy Callaway mikor akarja elragadni tőlem.
- Most már belátom, hogy nem tévedtél, mikor azt mondtad, hogy tuskó vagyok. – Ezt a jelzőt már számtalanszor hozzám vágta és teljesen jogosan. Tudom sikerült néhány olyan döntést hoznom, amivel Chloe nem ért egyet és olyan szavakat kiejtenem a számon, amiket sosem kellett volna. Túl késő, már kimondtam, de igyekszik nekem mindenért megbocsájtani, én pedig sosem lehetnek neki eléggé hálás, hogy kapok még egy esélyt.
- Amit csak akarsz. – Tényleg képes lennék neki oda adni a gyűjteményemet? Felbecsülhetetlen érzelmi értéke van számomra, de Chloe ezek után még ennél is sokkal többet megérdemelne. Bármit megkaphatna, de pontosan tudom, hogy nem azért akar velem lenni, hogy a pénzemmel elkápráztassam és mindent megvegyek neki. Ebbe viszont nem engedem, hogy túl sok beleszólása legyen, mert ha valamit meglátok, ami neki tetszene, akkor biztosan nem fogom az árát nézni. Mi abban a rossz, ha egy szerelmes férfi ajándékokkal kedveskedne?
- Amúgy azt hiszem, hogy tartozom egy hatalmas gratulációval. – Fölé hajoltam, pontosan úgy, ahogy tegnap reggel is voltunk.
- Rekordot döntöttél. Már hosszú órája össze vagyunk zárva és képes voltál ellenállni a vonzerőmnek. – Általában a bejárati ajtó becsukása után rám szoktak mászni, de mi nem voltunk abban a helyzetben ugye… A csábítás résszel csak tréfáltam, de nem kellene megfeledkeznünk arról sem, hogy még mindig egy köntös van rajtam és alatta meztelen vagyok.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 01.11.21 21:26

Lionel & Chloe

- Elég volt az első találkozásunkkor rád néznem ahhoz, hogy tudjam tuskó vagy, mégis egészen addig megadtam a mentés lehetőségét, míg rám nem rontottál otthon egy hatalmas medvével és le nem szúrtál, hogy csak úgy megléptem… Na már ott bebiztosítottad életed végéig ezt a jelzőt, drága Tuskóm. – mosolyogtam hamiskásan, mégis végre boldogan, azzal a játékos fénnyel a szememben, mint amit már annyira megszokott tőlem.
- Hiányzik Rifki. – sóhajtottam cseppet szomorkásan, de aztán megráztam a fejem. Hiszem, hogy hamarosan vége lesz ennek az egésznek és ott folytathatjuk az életünket, ahol abbahagytuk. Most erre kell koncentrálni és arra, hogy visszataláltunk egymáshoz, más nem számít.
- Vigyázz Bloom, a végén még szavadon foglak és egy leporelló hosszú listát nyomok a kezedbe a követeléseimmel. – tréfálkoztam továbbra is.
- Most, hogy így belegondolok… Hmmm… Kezdhetünk mondjuk Párizzsal, onnan irány Róma és Velence, aztán hazafelé beugorhatunk a Coachella Fesztiválra és talán még az AC/DC koncertet is elcsípjük. Ésésés ott van még a kedvenc kék sportkocsid is… pardon, akarom mondani az én kedvenc kék sportkocsim mostantól és… - vágtam tűnődő ábrázatot, majd gonosz kis mosolyra húzódtak az ajkaim.
- Egy országos sajtótájékoztató… mit országos, egy világra szóló sajtótájékoztató, amin bejelented, hogy foglalt vagy! Igen, igen, kezdjük ezzel, utána jöhet az utazás és a többi… - nem bírtam sokáig komoly maradni, elnevettem magam. Eszembe sincs tőle semmi ilyesmit követelni, de azért egy másodpercre jó volt látni a fejét.
- Viszont egy valamit tényleg kérek… - komolyodott el a tekintetem – ha vége ennek az egésznek… Callaway börtönbe kerül és a szüleim hazajöhetnek… szeretném, ha megismernéd őket és ők is téged… Mint az én... barátomat. - kicsit zavarban vagyok ettől, de úgy érzem, hogy a számomra fontos személyeknek ismerniük kell egymást és lehetőleg kedvelni is. Még így is nehéz lesz Laut összebékíteni vele, de hátha az is összejöhet.
- Csak, hogy tudd… pokolian nehéz… - ismertem be és nyeltem is egy nagyot, mert belegondoltam mi van, pontosabban mi nincs a köntöse alatt…
- Főleg mikor ennyire közel vagy… - de hogy megnehezítsem kicsit az ő dolgát is, még közelebb simultam hozzá, ne csak egyedül kínlódjak. Ezúttal én csókoltam meg őt, de nem követelőzve, hanem mint aki pótolni akarja az elvesztegetett időt, amit külön töltöttünk.
- Ez már nagyon hiányzott. – Lio cica ekkor felugrott az asztalra, leverve ezzel egy csomó aktát a földre.
- Vettük az adást te erkölcscsősz… - motyogtam a macskának és egy picit elhúzódtam.
- Hozzá kéne látnunk a munkához, hogy minél előbb elkapjuk azt a szemetet. Én összeszedem ezeket, te pedig addig vegyél fel valamit, ami nem tereli el ennyire a figyelmem, ha kérhetem és tali itt 10 perc múlva munkakészen. Oké?

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 01.11.21 22:31

Chloe & Lionel

- Boszorkány és tuskó, de romantikusan hangzik. – Nevettem el magam.
- Én már nem is vagyok elég neked? – Ideje lennem tényleg féltékeny lenni arra a medvére, hiszen sokkal több időt töltenek együtt, mint Chloe velem. Na jó, nem fogok megbolondulni és féltékeny lenni egy hatalmas plüss medvére.
- Bármit követelhetsz ezek után. – Semmire sem mondanék nemet. A pénz meg nem akadály ezt tudja és azért van, hogy elköltsem. Tudom, hogy Őt nem lehet megvenni, de mégis mi abban a rossz, ha olyan dolgokat veszek neki, amiktől boldog lesz? Ebben semmi rossz sincs.
- Ezek mind megoldhatóak, de azt hittem, hogy a listád elején áll Gavyval való találkozás. – Ha ennek az egésznek vége lesz és végre normális életet élhetünk, akkor mennyire fog azon meglepődni, ha átnyújtok neki a nevére szóló tulajdonjogi papírokat, hogy innentől kezdve tényleg Chloe az autó tulajdonosa? Csak egy autó, igaz egy nagyon drága autó, de Chloe biztosan jobban mutatna benne, mint én.
- Azt akarod, hogy mindenki tudja, hogy foglalt vagyok? – Tetszik, hogy ennyire ki akar magának sajátítani, de kissé túlzásnak érzem azt, hogy erről tényleg sajtótájékoztatót adjak. Mégis, ha esetleg mostanában interjút csinálnának velem, akkor őszintén vallanék az iránta érzett érzelmeimről, hogy mindenki megtudja, hogy Lionel Bloom szíve örökre foglalt.
- Már most biztos vagyok abban, hogy nem fognak kedvelni. – Miért is tennék? Rengeteg felhajtás vesz körül és jogosan félhetik ettől a lányukat. Nem tehetek mást, minden erőmmel azon kell lennem, hogy nekik is bebizonyítsam, hogy mennyire szeretem a lányukat és főleg azt, hogy komolyak a szándékaim. Biztosan megelőzött már a hírnevem és tudják, hogy voltak a múltban nőügyeim.
- És még nehezebbé teszed. – Még közelebb kerültem hozzá és ajkairól szerettem volna nyakára térni, majd egész testét felfedezni, de szerintem mégse ez lenne a legmegfelelőbb időzítés. Most vagyok túl egy nagy ijedségem és Chloe nem rég még ájultan feküdt. Nem is tudom… Ez most nem lenne helyes, akármennyire is vágyom rá.
- Rendben. – Nagyot sóhajtottam mielőtt megindultam volna a felfedező utamra. Még egyikünknek sincs itt semmi holmija, ezért azzal kell beérnünk, amit itt találunk. Sose hittem volna, hogy valaha is bekövetkezik, hogy Dylan Hanning ruháit fogom magamra venni, most mégis ez történt. A kényszer nagy úr.
- Nem az én stílusom, de nem válogathatok. – Tértem vissza hozzá talpig feketében.
- Nem tudtam az ügyön gondolkozni sem pedig további elméleteket gyártani, mert rajtad kívül másra nem tudtam gondolni. – Ültem le a kanapéra és őszinte vallomást tettem. Szóval most nagyon oda kell tennem magam és minél hamarabb találni valamit.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 01.11.21 23:09

Lionel & Chloe

- Valóban, kifejezetten sitcomba illő. – nevettem én is. Tényleg meglehetősen szürreális… a boszorkány és a tuskó… de valahogy mégiscsak megvan a maga varázsa, ami csakis a miénk és amit senki sem vehet el tőlünk, még Callaway sem.
- Sajnálom, Rifki elsőbbséget élvez egy ideje… - ici-pici szúrás volt csak utalva a szakításunkra, de megsimogattam az arcát.
- Nem félek tőle, hogy ne köröznéd le újra pillanatok alatt. – nos igen, Lionel Bloom és az ő ellenállhatatlan vonzereje, amivel sajnos túl sok nőt és gyanítom még férfit is megmozgat maga körül… Kénytelen leszek hozzászokni.
- Szóval tényleg bármit? Én komolyan mondtam, hogy vigyáznék a helyedben ezzel a kijelentéssel… - sosem tudhatja elvégre, hogy mi minden juthat az eszembe. Persze velem szerencséje van, hiszen valóban nem akarom kihasználni vagy ilyesmi, de ugyanígy csúnyán meg is járhatná valaki mással…
- Csak, hogy lásd mennyire jófej vagyok, Gabyt meghagyom neked arra az esetre, ha megint valami hülyeséget csinálnál és ki akarnál engesztelni… - forgattam meg a szemeimet játékosan, mintha csak a jövőbe látnék és pontosan tudnám, hogy valamit előbb vagy utóbb, de biztosan elkövet majd. Lemond egy randevút munka miatt vagy elfelejti a szülinapom, esetleg majd egy évfordulót… bármi megtörténhet, én pedig előre mentőövet dobok neki erre az esetre.
- Igen, azt. – ezt a részét a dolognak valóban komolyan gondoltam – igaz nem várok sajtótájékoztatót vagy címlapsztorit, de azért, ha nem is dobod ki, legalább elzárhatnád valahová a „kis” fekete könyvedet – közben egy óriási könyvet imitáltam a levegőbe utalva arra, hogy túl sok nőről van szó – ha pedig valaki bepróbálkozna, akkor szelíden elküldhetnéd a búsba, hogy ne kelljen megtépnem a delikvenst… - édes pillantás, félig vicces hang. Vajon tényleg képes lennék miatta bántani valakit? Sajnos azt hiszem, hogy igen, miatta még ez is beleférne az amúgy pacifista természetembe.
- Biztos lesznek előítéleteik, de ha megismerik azt az oldaladat, amit én is, akkor meg fognak szeretni. – bíztattam. – Nem sürgetlek vele, majd akkor, amikor jónak látod… - nem várom azonnal, ráérünk azután, ha egy kicsit rendbe jöttünk és a kapcsolatunk is visszaépült a régi állapotába.
- Még szép, mást vártál? – kihívóan pillantottam rá, de mégis kénytelen voltam visszavonulót fújni Lio akciója után.

Amíg Lionel átöltözött én összeszedegettem a papírokat a földről és elrendeztem őket az asztalon, majd visszatértem két kávéval és az egyiket kortyolgatva kezdtem olvasgatni őket.
- Wow… nagyon szexi Mr. Bloom… elgondolkodnék egy stílusváltáson… - baszki, hogy állhat minden ilyen jól rajta? Ez már fizikai képtelenség!
- Ez aranyos. – puszit adtam az ajkaira, majd a kezébe nyomtam a saját kávéját – De most át kell kapcsolnunk egy kicsit. – de azért hozzábújva kezdtem közösen nézni az aktát.
- Én ezeket már olvastam, Attkins kihallgatási jegyzőkönyve Callaway-al, de nézd meg te is, hátha kiböksz rajta valamit, amit én nem…

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 02.11.21 1:25

Chloe & Lionel

Azt hiszem, hogy nem túloznék azzal, ha azt állítanám, hogy a mi kapcsolatunkról aztán tényleg lehetne filmet forgatni. Annyira hihetetlen, hogy ilyen dolgok történnek velünk, de pont ettől lenne annyira izgalmas és kiszámíthatatlan a rólunk készült film. Mégis nagyon szeretnék inkább mellékszereplő lenni, vagy inkább csak sima néző, ez lenne a legjobb. Úgy szeretném, hogy minél hamarabb legyen vége ennek a felfordulásnak körülöttünk és lehessünk ismét boldogok együtt.
- Na és mit kellene tennem, hogy minél hamarabb lekörözzem? Ezt? – Pofátlanul vigyorogtam rá miközben széthúztam magamon a köpenyt, hogy megmutassam neki miről maradt le addig, míg a medvével volt elfoglalva. Csak a felső testem látványát élvezhette.
- Bármit. – Ismételtem meg. Most már tudom, hogy bízhatok benne és nem is aranyásó. Köztudott, hogy aki nem kér semmit annak kell mindent megadni.
- Miért vagy ennyire biztos abban, hogy hülyeséget fogok csinálni? – Alig pár perce bocsájtott meg nekem és máris attól tart, hogy ismét elkövetek ellene valamit? Hát nem mondhatnám, hogy ez a bizalomról szólna… Tudom időre van szüksége, hogy újból meg tudjon bízni bennem.
- Megnyugodnál, ha neked adnám és azt tehetnél vele, amit csak akarsz? – Nem hinném, hogy eddig bármikor említést tettem volna neki a noteszemről. Az egy dolog, hogy van, de már egy ideje nem papír alapon vannak meg a számok, hanem a telefonomban. Hupsz, most lebuktam. Mégis nyugodtan átnézhetné a mobilomat is, mióta felkeltette az érdeklődésemet azóta egyik nőt sem hívtam fel, és ezt nem azért merem így állítani mert rafinált vagyok és törlöm a hívás listámat, hanem azért, mert tényleg ez az igazság. Mióta megismertem azóta másra nem is vágyom.
- Hosszú távra tervezek veled, szóval nem fogom megúszni a dolgot. – Most még annyira nem érzem aktuálisnak az egészet és most először mondtam ki, hogy mik is a valódi terveim vele. Az egy dolog, hogy eddig viccelődtünk az esküvővel, de most nagyon is komolyak a szándékaim.
- Ez neked szexi? – Dylan flancos holmija minden csak nem szexi.
- Megvan már a stílusom, majd egyszer neked is megmutatom, csak ahhoz túl sok rajtam most a ruha. – Még nem is láthatta a Lionel Bloom féle pucér „stílusomat”, de fogadni merek rá, hogy az áll nekem a legjobban.
- Mindig csak a munka és semmi élvezet. – Felsóhajtottam. Több kedvem lenne most ahhoz, hogy bebizonyítsam neki, hogy mennyire buzgón tudnám szeretni testileg is, de helyette már megint az aktákon kell átrágnom magam. Ez kibaszott igazságtalanság.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 02.11.21 2:03

Lionel & Chloe

- Hátöhm… azt hiszem ez kezdetnek megteszi… valamivel érdekesebb, mint Rifki… de még ne bízd el magad. – nyeltem egyet. Kár is volna tagadnom, hogy a látvány alaposan megmozgatta a fantáziámat és a szobában hírtelen mintha pár fokkal melegebb is lett volna. Aljas!
- Én figyelmeztettelek Bloom… - próbáltam vészjóslóan nézni rá, de nem ment a dolog, elnevettem.
- Pedig még be akartam játszani a Keresztapa féle… „egy nap majd kérek tőled valamit, amire nem mondhatsz nemet” szöveget is. Francba. – hát igen, ez az ijesztgetés nem éppen az én műfajom, már amikor szándékosan csinálom és nem öntudatlanul ugyebár. Abban állítása szerint nagyon is jó vagyok.
- Azt hiszem pusztán az eddigi tapasztalataimra hagyatkozom… - néztem rá sokat sejtetően, közben a fejemben végig játszottam „Lionel Bloom összes hülyesége” című nem túl rövid filmemet. Valahogy mégis ügyeltem rá, persze csak tudat alatt, hogy a szerethető dolgok kerüljenek be, úgy, mint, hogy figyelmetlenségből visszatette a hűtőbe a narancsleves dobozt, annyira a tárgyalására koncentrált, amire épp sietett tőlem, vagy, hogy mindig lehúzza rólam alvás közben a takarót… Persze bevillant az is, mikor három napra eltűnt a jótékonysági parti előtt és ott találkoztunk ismét… szóval valami biztos lesz, amire Gaby még jól fog jönni neki…
- Nem, nem nyugodnék meg. – teljesen őszintén mondtam – Úgy könnyű önuralmat tanúsítani, hogy nincs előtted a kísértés… engem az érdekel, hogy képes vagy-e úgy tartani magad, hogy folyamatosan az orrod előtt lesz… - még a mobiljába se akarok belenézni, tök felesleges. Ha azt akarom, hogy működjön a kapcsolatunk újra bíznom kell benne, vagyis kénytelen leszek elhinni, amit mond. Itt az első próba rá.

- Komolyan? – kicsit meglepett a vallomása, ezért most én próbáltam viccel oldani a bennem lévő feszültséget – Már azt hittem színészt kell fogadjak, aki majd eljátssza a kamu pasim, hogy ne akarjanak bárkivel is összeboronálni… - vontam meg a vállam.
- Nemhogy bóknak vennéd, hogy mindenben szexi vagy…. – forgattam meg a szemem.
- Amúgy igen, kifejezetten tetszik, közelebb is áll hozzám, mint az öltönyeid Mr. Rockefeller… - így most amolyan „átlagos srác” benyomását kelti, ami szimpi nekem.
- Haha… nagyon vicces. – de igen, el is nevettem magam, annyira dinka.
- Tudjuk le hamar és annál előbb szabadulunk meg Callawaytől és a fenyegetéstől, amit jelent.

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 02.11.21 10:16

Chloe & Lionel

Nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Szóval kezdetnek megteszi? Szívesen mutattam volna többet is magamból, de most még nincs itt annak az ideje… Akármennyire is fájt ezt beismernem saját magamnak, de még mindig türelmesen kell várnom arra, hogy többet mutassam meg magamból és hogy Chloe is többet akarjon nekem mutatni magából.
- Szükségtelen. Nem fogom megmásítani a döntésemet. – Bármit megkaphat és őszintén már lelki szemeimmel látom is magunkat egy hotelszobában, remek kilátással a Parisi Eiffel-toronnyal. Bárhová elvinném, bármit megtennék, amitől boldoggá tehetem. Nekem édes mindegy, hogy hol vagyunk, de együtt legyünk.
- Nem hibáztathatsz azért, ha hülyeségeket csinálok, hiszen teljesen elveszed az eszem. – Félig meddig vicceltem ezzel, de részben igazat is mondtam, elvégre minden viccben van némi igazság, nemde?
- Tényleg azt hiszed, hogy rajtad kívül más is érdekelne? – Mivel rólam van szó ezért gyakran keveredhetek gyanúba, mindössze azért, mert valaki azt állítja, hogy köze van hozzám. Erre már nem egyszer volt példa, hogy a média olyan emberekkel is összeboronált, akikhez egy ujjal sem nyúltam hozzá. Vajon Chloe képes lesz nekem hinni, vagy elhiszi, ami a bulvárban írnak rólam? Ez idővel kiderül.
- Komolyan. – Akaratlanul is elmosolyogtam magam, miután rájöttem, hogy Chloe is kezdni átvenni tőlem a jól bevált trükkömet. Most hiába is sütött el egy tréfát, attól még tudom, hogy mennyire váratlanul érte a vallomásom.
- Ha ennyire tetszik, akkor nem árt, ha elgondolkozok egy stílus váltáson. – Az élet, amit élek megköveteli, hogy öltönybe bújva játsszam a tőlem elvárt szerepet.
- Hogy mikre rá nem tudsz venni… - Sóhajtottam, majd a bögrém után nyúlva nagyot kortyoltam a kávémból. Úgy érzem, hogy most jó sok koffeinre lesz szükségünk, mert rengeteg időnket felemészti mire minden aktát átnyálazunk.
- Még mindig azt hiszed, hogy a két férfinak semmi köze egymáshoz? – Mert nekem Attkins egyre gyanúsabb, főleg a tegnapi nagy l’amour vallomása után.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 05.11.21 13:27

Lionel & Chloe

- Jól esik, hogy ennyire biztos vagy a dologban. – ez azt jelenti, hogy bízik bennem és tudja, hogy nem fogom kihasználni vagy olyasmire rávenni, amit nagyon nem akar. Gyakorlatilag ez már önmagában is felér egy szerelmi vallomással számomra, főleg mivel tudom mennyire hadilábon áll az ilyesmivel.
- Hmm… te aztán tudod hogyan csűrd-csavard úgy a szavakat, hogy a végén még a „rossz” dolgokból is jól gyere ki. – nevettem fel és adtam egy puszit az arcára. Szóval tényleg sikerülne elvennem ennyire az eszét? Biztos erős túlzás, de azért legyezgeti a hiúságom a dolog. Ki hitte volna, hogy a végén épp egy olyan átlagos valaki „fogja be” a nagy Lionel Bloomot, mint én? Mindenki valami színésznőre vagy modellre tippelt volna, vagy legalábbis egy vérbeli szexszimbólumra a címlapokról… Még olyan hihetetlen számomra, hogy ő mégis engem akar…
- Maradjunk annyiban, hogy meg akarok bízni benned és törekszem arra, hogy ez újra így legyen. – mert tényleg ezen vagyok, de az, ahogy elbánt velem nemrég alapjaiban ingatott meg mindent bennem, amit korábban hittem róla és rólunk. Idő kell, míg ezek a dolgok vissza tudnak állni bennem. De hiszem, hogy így lesz, mert szeretem és nagyon fontos nekem.
- Azt tudom, hogy engem nem érdekel más és nem is fog… - így jár minden albatrosz, csak egyszer, de akkor örökké.

Tényleg meglepett, hogy ennyire komoly dolgokban gondolkodik, főleg, mivel tényleg nem vagyunk együtt olyan régóta, de mégis boldoggá tesz vele, a tudattal, hogy idővel komolyabbra is fordulhatnak a dolgok majd.
- Nem kényszer, csak légy önmagad. – vontam meg a vállam, mert teljesen mindegy mi van rajta, minden jól áll neki.
- Igen, még mindig azt hiszem. Attkins furcsa, de a nyomába se ér Callawaynek, és a benne élő zsaru sosem hagyná, hogy lepaktáljon vele. Legalábbis most ezt érzem. – de ki tudja, talán valamit nem veszek észre.
- Azon kívül, hogy ott van köztetek az a személyes ellentét, van más is, ami miatt rá gyanakszol? Tényleg zárd azt ki és azt is, hogy féltékeny vagy. – nyelvet nyújtottam rá.
- Van komoly érved a gondolat mellett?

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 06.11.21 8:20

Chloe & Lionel

- Bébi, ez a Bloom módszer. – Kacsintottam rá. Az a rengeteg velem készített interjú megtanított arra, hogy hogyan kell használnom a szavakat, hogy végül még a legrosszabb engem ért vádakból is jól jöjjek ki… Még ha valójában ez nem is „Bloom módszer” ez a név csak az örökbefogadó szüleim neve. Hosszú évtizedekig fogalmam se volt arról, hogy örökbe fogadtak és már egy ideje foglalkoztat a dolog, hogy ki is lehetnék most, ha a vér szerinti anyám nem passzolt volna le. Egy dologban biztos vagyok. Most nem Lionel Bloom lennék, de ha már nem kellettem neki, akkor engem nem érdekel annyira az egész, hogy felkutassam és kérdőre vonjam, pedig megtehetném, hogy magánnyomozókat állítok az ügyre, mégse teszem. Néha a tudatlanság áldás.
- Remélem akkor is ezen a véleményen leszel, ha a pletykalapokban össze akarnak valakivel boronálni. – Számtalan példa volt már erre is… A lesifotósoknak bőven elég annyi, ha véletlenül ugyan abból az étteremből sétálok ki, mint az egyik népszerű modell.
Legyek önmagam? Nem is olyan régen még tudtam, hogy ki vagyok, semmiben sem voltam biztosabb, most meg… Néha olyan, mintha önismereti válságban lennék. Többször is azon kapom magam, hogy elgondolkozok, hogy ki is lehetnék most? Mert az biztos, hogy nem Lionel Bloom, de akkor mégis ki? Nem számít. Nekem csak az a fontos, hogy mellette kinek szeretném magam érezni. Egy szerelmes férfinak, aki megtalálta élet párját és közös jövőt szeretne vele tervezni.
- Hogy én féltékeny lennék Attkinsra? – Kezem mellkasomhoz kaptam, mintha tényleg mellbe vágott volna Chloe kijelentése. Ez még viccnek is rossz, de mégis igaz. Zavar, hogy körülötte legyeskedik, hogy azt hiszi lehetne esélyük arra, hogy bármi is legyen közöttük. Irritál a személyisége és amiket mostanában megtudtam róla az pláne… Fogalmam sincs, hogy tudja-e, hogy mi zajlik Chloe meg köztem, de ha mégis… Akkor sem hinném, hogy kicseszésből akarna Chloe felé közeledni, hiszen egy gyönyörű nőről beszélünk. Nem az lenne a fő indoka, hogy közeledik felé, hogy lecsapja a kezemről, hanem ez csak egy plusz pont lenne nála.
- Csak az időzítés. – Vallottam be végül.
- Neked nem különös, hogy pont most lett túl problémás Attkins, mikor Callaway is? – Persze lehet, hogy tényleg semmi közük egymáshoz, mindössze annyi, hogy ismerik egymást, hiszen Attkins hallgatta ki… Nekem meg alapból is vannak előítéleteim vele szemben, azok után, hogy mennyire a képembe mászott mindig, de mára már ennek is tudjuk az okát.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 07.11.21 10:38

Lionel & Chloe

- Bébi? – felvontam a szemöldököm meglepetten. Eddig még sosem hívott így és hogy őszinte legyek ezután sem szeretném. Nyilván a korábbi macái mellett megszokta, de nem akarok velük egy kalap alá kerülni. Egészen közel hajoltam hozzá, úgy, hogy az ajkaim az ajkait érintették beszéd közben.
- Ha még egyszer lebébizel Bloom, kiheréllek a Carlson módszer szerint, világos? – a végén egy nagyon picit az alsó ajkába haraptam incselkedésképpen. A felvetésén elgondolkodtam néhány másodpercre, utána szimplán megvontam a vállam.
- Hiszek neked egészen addig, míg le nem buksz előttem bármilyen hazugsággal… utána rábízlak Attkinsre vagy Callawayra… - félig-meddig tréfáltam, viszont volt a hangomban némi komolyság is. Tényleg igyekszem bízni benne és amíg azt mondja, hogy csak én kellek neki, addig ehhez is tartom magam, jelenjen meg róla akármi is. Viszont, ha megtudom, hogy megcsalt, vagy akármiben hazudott nekem, onnantól vége mindennek és nincs több esélye nálam. Nem vagyok egy bosszúálló típus, így biztosan nem tennék ellene semmit sem, de látni sem bírnám többet magam körül…

- Igen Bloom, te féltékeny Attkinsre. – bólintottam magabiztosan a színjátékára. Bár semmi oka rá, tudom, hogy az, egyértelműen látszik minden megnyilvánulásából, akárhányszor csak Daniel szóba kerül, vagy lép valami velem kapcsolatosat. Nem vagyok vak.
- Bár tudom, te aztán nem állsz közénk és sok boldogságot kívánsz… - incselkedtem kicsit, mivel tegnap még ezt vágta a fejemhez, mielőtt még inni kezdtünk volna.
- Őszintén nem tudom. – sóhajtottam.
- Tényleg különös, hogy egyszerre bolondultak meg, de valahol meg érthető, hiszen te épp Callaway miatt kerültél Attkins látóterébe igazán…. – túrtam a hajamba elgondolkodva.
- Fogást talált rajtad, mert Callaway valaha neked dolgozott, adta magát a helyzet, de, hogy összeálljon vele az már más tészta. Callaway gyilkol, Attkins ezt nem hagyná. Az, hogy nem fogadták örökbe miattad, nem lehet elég ok, hogy lepaktáljon azzal, akit annyira vehemensen börtönbe akar juttatni. – persze tudom, hogy nem Lionel hibája, hogy nem Danielt vitték haza a Bloom szülők, ő mégis így látja.

- Valahonnan máshonnan kellene indulnunk… - kiterítettem az asztalra a térképet és elővettem egy filcet.
- Meg kell találnunk Callawayt… ez most a legfontosabb. – elgondolkodva rajzolni kezdtem.
- Itt találták meg a kocsiban hagyott hullát, aki miatt anno téged behoztak. Itt a korábbi alkalmazottadat, akit Callaway megégetett…. itt pedig Chloe Lawrencet. – szomorúvá vált az arcom néhány pillanatra, ahogy a lány nevét kimondtam, de igyekeztem összeszedni magam.
- Itt lőttek rám legutóbb, mikor a helyszínen voltam… - elkezdtem összekötni a pontokat, amik két dolgot mutattak meg számunkra. A dolgok mind Lionel cége körül történtek egy nem túl nagy sugarú körben.
- Valahol ezen a körül belül bujkálhat… de hol?

Outfit: Chloe 3

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel 08.11.21 11:06

Chloe & Lionel

Chloe arca mindent elárult. Nem repesett az örömtől, hogy a bébi becenevet használtam, maradjunk annyiban, hogy csak úgy kicsúszott a számon. Nem is gondoltam bele az esetleges következményekbe.
- Ennél világosabb nem is lehetne. – Annyira szexi és határozott volt most és teljesen odáig voltam azért, amiért az alsó ajkamba harapott. Sőt, sajnáltam, hogy csak ennyiből állt a megfélemlítésem. Simán többet is el tudtam volna viselni, mondjuk a ruha nélküli büntetést is bevállaltam volna miatta.
- Sose hazudtam neked és ezek után sem fogok. – Mindig őszinte voltam hozzá és pontosan tudta azt is, hogy mire vállalkozik, ha velem akar kapcsolatba lenni. Sőt, már szerintem nincs is mit titkolnom előtte, hiszen mindenbe beavattam, végül ez lett a vesztem, de képes volt nekem megbocsájtani és újabb esélyt adni. Pontosan tudom, hogy nem lesz nála több dobásom és nem szúrhatom el ismét.
- Ez még viccnek is rossz. – Kezdtem bele a mentegetőzésbe, de már ekkor tudtam, hogy hiába minden erőlködésem, hiszen Chloe pontosan tudja, hogy még a gondolatát se bírom elviselni, hogy körülötte legyeskedik.
- Tegnap rosszul fogalmaztam. Nincs bajom azzal, hogy boldogok vagytok, de ne együtt legyetek azok. – Hölgyeim és uraim, hát mi volt ez? Egy Bloom féle szépítés? Nem, ahhoz ez nagyon kevés volt.
- Talán csak hátráltatnám a nyomozást, mert túl ellenszenvet érzek mindkét fél iránt. – Mérlegelni kellene, hogy ártok-e az ügyünknek, vagy tényleg tudnék segíteni és találni valamit, amiből többet is megtudhatnánk.
Figyeltem, hogy Chloe összeköti a térképen a pontokat. Már meg sem tudtam lepődni, hogy a középpontban a cégem volt. Ez is csak arról árulkodik, hogy nem véletlenszerű volt a hullák elhelyezése és a támadások se találomra történtek.
- Valahol, ahol nincsenek kamerák, vagy egy raktárépület, vagy elhagyatott ház, bármi, ahol feltűnés nélkül mászkálhat kedve szerint. – Ezt súgja a megérzésem, de Callaway eddig is képes volt túljárni az eszünkön, talán pont ezért nem ilyen helyeket választott búvóhelynek.

Tárgy: Re: Million Reasons - Chloe & LIonel

» Catch Me If You Can - Lionel & Chloe
» Lionel Bloom
» Chloe Easton
» Timur & Chloe
» Connor & Chloe

Million Reasons - Chloe & LIonel

Million Reasons - Chloe & LIonel

Similar topics

Similar topics