Elmondtam neki, hogy mit csináljon és azt figyelem, hogy mikor fogja a fehéret meglökni, hogy aztán a kiválasztott golyó leguruljon a lyukba. Furcsállva nézem, hogy még mindig nem lök, így összeráncolom a homlokomat és ránézek. Látom, hogy feláll és elém jön. Értetlenül nézek rá, mindent elmondtam, amit tudnia kell.
- Mi a baj? - Kérdezek rá zavartan, amikor elmondja, hogy nem érti. Ránézek az asztalra, nem volt olyan érthetetlen, amit elmondtam szerintem. Ahogy rám néz és felteszi a kérdését, nyelek egyet. Ha nem volt vörös a fejem, akkor most biztosan az, ahogy belegondolok, hogy hogyan is akarja, hogy megmutassam.
- J-jó... Jól van. - Közelebb megyek hozzá, mert nagyon is szemet vonzó, ahogy riszálja a csípőjét. Mondjuk kicsit egyszerűbb lenne, ha nem tetszene nekem ennyire. Annyira jól néz ki és most különösen máshogy látom a sok pia után és hogy ennyire jól szórakozunk. Legalábbis úgy vettem észre, hogy ő is nagyon jól érzi magát a társaságomban.
- Oké, szóval... - Ahogy még egy lépést tettem felé, úgy éreztem, hogy a szívem mindjárt kiugrik a torkomon. Annyira gyönyörű, csillogó szemekkel nézek rá és várom, hogy akkor visszahelyezkedjen abba a pozícióba, amiben volt. Odaállok mögé, és fogalmam sincs, hogy miért vagyok ennyire zavarban, hiszen kb úgy vagyunk mintha összebújva aludnánk. Bár az is feszélyez, hogy ennyi szem mered ránk.
Remegő kézzel fogom meg az övét, igazából nem nagyon tudok koncentrálni ilyen helyzetben.
- Oké... Öhm... Oké, szóval célozz... Aztán lökj. - Remeg a hangom, de a másik kezével - amit szintén fogok - meglökjük a fehéret. Végig követem a szemeimmel a golyót és ahogy neki ütközik a másiknak, lelökve a lyukba, felegyenesedek végig simítva a karján, de nem távolodok el tőle. Azért annyi helye van, hogy megforduljon ha megakar.

Érzem, ahogy közelebb húz magához, nem is állok ellen, nem is nagyon tudnék, hisz fogom a kezét. Eléggé feszélyezve érzem magam ebben a pozícióban, hiszen elég sokan figyelnek minket, hogy épp mit csinálunk. Na persze nem ez miatt, sokkal inkább Chels ruhája a szemet vonzó.
Nagy koncentráció árán, de végül csak elütjük a fehéret és be is lökjük a kiválasztott golyót. Sokáig nem maradok ebben a pózban, felegyenesedek, de azzal együtt Chels is megfordul. Már épp mozdulnék, hogy megcsókoljam, de ő gyorsabb volt, ami meglep. Pont ezért nem igen tudok reagálni a csókra, csak mikor már érzem, hogy mindkét karja a nyakamban van. Visszacsókolok és bele is mosolygok a csókba. Méghogy nincs esélyem nála. Kis hazug. Egészen addig csókolom, míg hátra nem dől. Elködösült tekintettel és csillogó szemekkel nézek rá, fogalmam sincs, hogy mit mond, át sem jön.
- Fiatalok... Menjetek szobára! - Hallok egy részeges hangot, mire felé fordulok és egyből elvörösödök. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy hol vagyunk és igen csak sok szempár ránk vetül. Ahogy visszafordulok, Chels megint csak megcsókol, amit viszonozok. El se hiszem, hogy vele vagyok, már megérte a klub elé menni.
Arra, hogy elindulhatnánk, már épp nyitnám a számat, amikor megint csak megcsókol. Elég nehéz lesz így a tudtára adnom, hogy benne vagyok, vele most bárhova elmennék, akármit találna ki.
Mielőtt bármit is mondanék már hajolok is közel hozzá, hogy újabb csókot lopjak. Annyira édes a csókja, hogy legszívesebben el se válnék az ajkaitól.
- Veled, bárhova. - Két csók közt ennyit sikerül kinyögnöm, de szerintem nem kérdés, hogy hozzánk megyünk, mert mégis csak az én házam van közelebb. Nem véletlen kezdtem itt az ivászatot mielőtt megjelentem volna a klubban. Azért nagyon messzire nem tudom engedni, hiába akarna menni a kezeim még mindig a derekára simulnak. Az is igaz mondjuk, hogy baromira elfáradtam és álmos is vagyok, de az csak jó jel, ha velem akar aludni.
- Tudod még pár órával ezelőtt azt mondtad, hogy nincs nálad esélyem. - Mondom ezt sunyi nézéssel és csak ekkor engedem el, hogy összeszedje a dolgait. Ugyan pár pillanat múlva már mögötte vagyok és átölelem hátulról, hogy a fülébe suttogjak.
- Kis hazug! - Egy puszit nyomok a nyakára és élvezem, hogy végre úgy ölelgethetem, ahogy akarom. Elveszem a pulcsimat a székről és a vállára terítem, gondolom azért még hidegebb van kint, mint eddig. A kezét is megfogom és összekulcsolom az ujjainkat, ha engedi. Már pedig miért ne engedné, és így megyek ki vele a kocsmából.

Viszonozom a pusziját, bár nem akarom elengedni, annyira jó, hogy ilyen közel van hozzám. Ahogy megsimogatja a karom, lopok egy apró csókot, majd elengedem. Viszont sokáig nem tudok meglenni nélküle, így mögé lépek és megölelem.
Miután összeszedjük a cuccainkat, már megyünk is hazafele. Tetszik, hogy foghatom a kezét, sőt még az ujjainkat is összefontuk. Séta közben csak a kezeinket tudtam nézni, el sem hiszem, hogy járunk.
A kérdésére emelem fej a fejemet, hogy ránézzek. Elmosolyodok és megállva előtte, a derekára csúsztatom a kezeimet és magamhoz húzom.
- Az ugye megvan, hogy hagytam magam? - Nevetem el magam, majd közel hajolva egy finom puszit nyomok az ajkaira, de nem hajolok el tőle, adok neki még egyet és végül megcsókolom.
Mikor elengedem ugyancsak csillogó szemekkel nézek rá. Azt hiszem most már hagyhatom az érzéseimet szabadon.
- Aludtunk már nálunk, akkor sem volt gond. - Rántom meg a vállaimat, majd újból elindulok vele, természetesen fogva a kezét.
- Nem tudom, de már nagyon álmos vagyok. - Majd leragadnak a szemeim. Az biztos, hogy régen voltam kint eddig. Szerintem kb akkor mikor befejeztem a gimit és kimentünk a srácokkal bulizni, hogy végre végeztünk. Az sem tegnap volt.
Próbálok elnyomni egy ásítást, hogy ne lássa rajtam mennyire is álmos vagyok. Az biztos, hogy nem vagyok ehhez hozzá szokva, ilyenkor már rég aludni szoktam.
- Remélem nem tervezed, hogy bemenjünk az egyetemre holnap... Vagyis ma. - Halvány mosolyt varázsolok az arcomra, ahogy ránézek. Gyönyörű ebben a hajnali órákban, de mikor nem ugye. Viszont tényleg közel lakok ehhez a helyhez, így mikor megérkezünk, előveszem a kulcsom a zsebemből és kinyitom előtte az ajtót, hogy menjen előre.