Nem tudja.. Egy darabig tébláboltam ott, de alig telhetett csak néhány másodpercbe amíg aztán csak megindultam utána. Ha ő nem tudja, vajon bízhatok e a másik seggfejben?
Még akkor is ezen járt a fejem, amikor átlépkedtünk azon a pár fickón akik valahogy lelassítottak a pakolással útközben, és amikor megnéztem hogy mit is néznek.. na igen.. nekem is odaragadt a szemem. Van ami nem változik az évek alatt. Megköszörülve a torkomat téptem vissza magam a lényegre, vagy legalábbis ahol lennem kéne, ahogy beléptünk a félsötét folyosón, és inkább figyeltem a környéket. Most.. nem ezért vagyunk itt..

A bárban.. Mert bár volt, azt meg kell hagyni.. még mindig őt követve tévedt a szemem a szőkére, aki úgy nézett mintha azt várná azonnal kipattintok egy ezrest, de nem igazán hatott meg. Amíg nincs fegyvere egy percig se érdekel.
Ahogy Rita behúzott a pult mögé, én megint megtorpantam. De csak egy pillanat amíg felmérem a helyzetet, aztán felültem az egyik bárszékre, és megkönyököltem a pulton. Üveg került elém. Meg egy pohár. Én meg csak figyeltem, hol az izzadásnak induló üveget, ahogy rászorít a kezem, hol néhány pillanatra a lányt, amikor nem figyelt, hogy elölről is szemügyre vegyem. Tényleg van amin az idő se képes rontani...

- Nem tudom.. - sóhajtottam bele - De biztos valami bugyival vigasztalódott, mert egész éjjel nem jött haza. - beszéltem a víznek miközben kitöltöttem és rászorítva a pohárra kiadósat kortyoltam belőle.  

- Itt lesz a találkozó?? - fordultam aztán mégis félig el miközben letettem a poharat. Sose szerettem ha a hátam mögött nyílt a terep, és még ha most azt is súgja biztonságban vagyok, az ösztön nem alszik, na meg szeretem én magam kézben tartani a helyzetet. - Mert akkor ideje lenne elkezdeni.. - fürkésztem a terepet, egy benga állat, meg még egy, valami árja faj szülötte, de nem ijedtem meg. Ha kéne, simán kilyukasztom a bőrüket, mégis jobb ha nem a hátam mögött vannak.

- Ne vidd túlzásba, Rita.. - fintorogtam az orrom alatt, de nem csodálkoztam rajta. Volt amikor én is a legszívesebben keresztüllőném, mégse teszek elhamarkodott lépéseket.
A hely viszont pofás volt. Már amennyire ismerem az ilyesfajta helyeket, nemigen jártam tömegben az utóbbi években, mégis most zavart ez a kongó üresség. Pláne mert a hátam bevédetlen.

- Jó tudni. - fordultam vissza dünnyögve kényszeredetten, úgy tűnik van ami méég nem változott. Nemcsak veszettül dögös volt mindig, hanem ő is ismert a legjobban. Jobban mint egykor a saját anyám tette. - Oké.. és mikor? – néztem fel kérdőjellel a szemeibe, de nem mert türelmetlen vagyok egyszerűen a jelenlét.. valahogy kííínos mellette, és még mindig nem tudom eldönteni hogy miért is érzem ezt. Hisz a múlt.. elmúlt. Aztán mégis hirtelen változik minden.

- Rita.. a tegnappal kapcsolatban.. – kezdtem bele, de épp akkor csapódott be valaki a képbe, a korábbi figura, a sikátorból, és mint aki teljesen itthon van, tapadt fel a pultra mellettem. Oké, akkor ezzel itt most végeztünk... - hallgattam el és vártam amíg újra szabaddá válik a terep. Talán.. Vagy talán pont hogy megköszönhetem hogy megakadályozott benne.

Hallgattam. Nem mert meghunyászkodtam volna, egyszerűen még mindig kényelmetlen volt a terep. A fickó.. csak nyomult, mintha ez a legnagyobb rendben lenne én meg rohadtul nem akartam a tanúja lenni. Valamiért.. nem kívántam felhánytorgatni a múltbéli perceket.

Aztán.. mégis csak kényelmetlenül megmocorogtam a széken, nem mert elzsibbadtam volna, sokkal inkább szinte remegett a vérem, hogy átküldjek a fickó fején egy 9mm-est, de egy savanyú vigyor.. vissza a szemeibe, és amikor végre lelépett, talán csak akkor könnyebbültem meg. Piszok jó vagyok hidegvérben!

- Khm.. - köszörültem meg mégis a torkomat - látom még mindig vonzod a hímeket. - szorult a kezem a vízre, de a szemem az övéiben, és igen, más volt a kérdés, de valamiért ezt meg kellett jegyeznem. Hülyeség! Rita mindig is vitte a prímet és hozta a társaság krémjét, de mindezt most kívülről szemlélve... De hogy is volt az a kérdés...

- Nem számít. - sóhajtottam le, és elnéztem felőle. Mindegy merre. Még az se igazán érdekelt, ahogy néhány félmeztelen bige felém pillantgatva heherészett, mégis valahogy irányba vetült a szemem. Csak úgy véletlenszerűen...

- Az már igaz. - villant ki egy féleszű mosoly árnyéka a képemen, de nem igazán volt min nevetni ezért inkább felemelve a poharat a visszamaradt vizet legurítottam a torkomon. Rita mindig is kapós volt. Nagyon! És ez mindig is büszkeséggel töltött el, amikor nekiestem a wc-ben, vagy egyszerűen csak kikényszerítette hogy nekimenjek, és így visszagondolva.. élveztem azokat az éveket..
A telefoncsörgés rázott vissza a terepre. Nagy hiba.. öreg, még ha most biztonságban is vagyok, elvileg.. , soha nem lankadhat a figyelmem. Mégis Ritára ragadt a tekintetem ahogy egy szemvillanás alatt változott meg, és jól tudtam hogy itt az idő. Hogy mi az istent akar tőlem az a féreg? Hát az most majd kiderül.
Mozdulat nélkül vártam, már két talpra állva amíg szembe kerül velem, ha azt mondta, hát vezessen, mégis meglepő kérdéssel fordult a képembe.

- Komolyan azt hiszed hogy minden védelem nélkül bemegyek? - emeltem fel a szemeibe a fél szemöldökömet, de a(z) - elvileg - felőle jövő hatásszünet biztosított, hogy ezúttal nincs kecmec. Ki az isten az a seggfej, hogy úgy vigyázzák mint valami arab herceget?
Mivel még mindig nem volt változás, és kitartásban ő teljességgel jeles, aztán csak megforgattam a szemeimet és kénytelen kelletlen felemeltem magam mellett a két kezem és belenéztem a szemeibe.

- A tiéd a megtiszteltetés.. - fintorogtam meg, de nem önmagamat féltettem, hanem.. - De vigyázz rájuk mert egyben akarom visszakapni őket. - utaltam a két Eagle-re ha közben megtalálta őket, nem holmi utolsó zaciban vásárolt két darab, igazi mestermunka eredménye. Mit tesznek a kapcsolatok..

zene: ♫

- Nem kérdeztem a véleményed - ami igaz is volt, most rohadtul nem érdekelt, mit gondolt. Még csak az kellett volna, hogy golyót röpítsen Vinnie-be. A faszt! Ha már az egyiket halottnak hittem nyolc évig, az kurva isten, hogy most nem hagyom, bármelyikük is elpatkoljon - végleg.

A szavait egy részemről jövő bólintás nyugtázta, közelebb lépve hozzá nem tökölve a részletekkel vagy éppen azzal, hogy hova is nyúltam. Leszartam, hogy érzékenyen érintette-e a tenyerem rajta, alaposan átkutattam, a zsebei sem maradtak ki, utoljára hagytam a két Desert Eagle-t, mire elismerően elmosolyodtam. Csodás darabok voltak, de az bizony isten, hogy nem fogja ma használni. Legalábbis itt nem.

És hogy mindeközben mi járt a kurva fejemben? A nagy büdös lófasz. Legalábbis igyekeztem nem arra gondolni, hogy nyolc év után megint ott volt a kezem alatt, és hogy rohadtul közel volt. Kibaszottul közel, de Vinnie valószínűleg figyelt, nem akartam volna olyat tenni, amiért megint lebaszott volna a lábamról, miután Gabe magunkra hagyott.

- Beviszem az irodába, széfben tárolva. A megbeszélés után én magam fogom kiszedni onnan - néztem a szemeibe, sima mozdulattal, könnyedén kipattintva a tárat a fegyverekből, hogy még véletlenül se süljenek el, a már két-két darabban lévő fegyvert felmarkolva indultam meg a folyosón, néha hátrapillantva, hogy Gabe sem marad-e le, de biztos voltam, ha nekem nemet is mondana, a fegyvereit soha nem hagyná hátra, így dupla biztosítékkal álltam meg Vin irodája előtt, és anélkül, hogy bekopogtam volna, lenyomtam a kilincset. Valahol hátul pedig az egyik árja dübörgött végig utánunk a folyosón.

- Meghoztam a csomagot - közöltem Vinnie-vel, félreállva az ajtóból, hogy Gabe is szörnyülködhessen a múzeum-szerű szutykos-csicsás bútorzatban. Rühelltem, de Vinnie nem hallgatott rám, mint lakberendező. Az én ízlésemnek kurva sok volt, de hát ez van.

// írhatsz az irodába *-* majd utólag linkelek //

Folyt: ITT

Előzmény: ITT

zene: ♫

Hogy mi a tökömért akartam, hogy higgyen nekem bármiben is? Passz, nem is igazán kellett volna vele beszélnem, nagyjából semmiről sem, de tényleg. Vinnie ügye miatt volt itt, ahogy Gabe is mondta. A meló. Kell a pénz - hangzottak fel ezen szavak a gondolataimban, ahogy az ő hangja elhalt, én meg bólintottam csak. Igaza volt. Mindenkinek kellett az a tetves lóvé, ha nem akart megdögleni.

Cherry még mindig a rúd körül forgolódott, mint valami detoxos majdnem kurvára pucér ribanc, amiért nem hibáztattam. Néha annak kellett lenniük, ha többet akartak kaszálni egy-egy estén az éhenkórász, farokkal élő vendégeink mellett, és már most szívtam a fogam az esti meló miatt. Nagyon nem volt kedvem bent maradni, de dolgoznom kellett. Egyetlen szó nélkül került elő egy whisky-s pohár pultra, a kezembe pedig az üveg, amiből lassan csorgott ki az alkohol a pohárba, miután két jégkocka koccant össze benne, amit aztán Gabe kezei elé toltam, ha már kérte, ne én basszam el, hogy nem kapja meg.

- Akkor.. azt hiszem nekem is kéne valami - jegyeztem meg szárazon, és mielőtt tönkre basztam volna magam a túl sok piával, inkább csak előszedtem magamnak egy ásványvizes palackot, amit nem bontottam fel, helyette még egyszer belenéztem Gabe szemeibe, ha nem azzal volt megint elfoglalva, hogy kurvára bevédje a hátát. - Holnap minden simán fog zajlani, szóval.. akár az elköszönésre is ihatunk most. Te meg én - ja. Kurvára sikerült kimondanom. Ezt kell tennem! Nem baszhatom el az életem azzal, hogy folyton a kettő seggfej közé állok. Nagyok már. Majd megoldják nélkülem a faszságaikat. Ha sikerült nyolc évig meglennem Gabe nélkül, akkor ezután is menni fog anélkül, hogy a rohadék Nev torkát átvágnám.

- Előtte viszont lehet, hogy kellenél valamire nekem is. Még ma. Úgy negyed órán belül - dünnyögtem, mert amit Candice-szel tett az a faszfej.. nem felejtettem el, és legalább azt akartam neki adni, amit ő művelt a lánnyal.

Mindvégig figyeltem. Ahogy a keze járt, de egy szót sem szólt. Gondolkodott. Biztos voltam benne. Sok dolog van ami nem változott.. Mint például hogy Rita, csak az utolsó utáni pillanatban mondja ki a tényeket. Talán ezért is hasonlítunk ennyire??

Az elém került pohárra fonódott a kezem, de csak másodpercekkel később, mint ahogyan azt ő elengedte. Nem tudom miéért féltem megérinteni. Nem tudom mit éreztem volna ha újra megérintem, talán ezért is volt hogy távol tartom tőle magam. Amennyire ez csak lehetséges. És amennyire egyáltalán képes vagyok..
Aztán mégiscsak kicsalt néhány szófoszlányt, nem azokat amiket vártam, egyáltalán vártam én valamire? Már itt volt a nyelvem hegyén. Hogy tiltakozzak, hogy elmondjam szeretnék még beszélni vele.. Tudni akarom hogy telt az élete, hogy mi történt.. hogy miért van itt, most, és hogy boldog e, mégis csak egy egyszerű biccentésre futotta. Hogy baszná meg...

Már épp azon kevert a fejem, hogy valahogy.. igen valahogy el kéne mondani ezt az egészet, öt ujjam a poháron szorított, csak magam elé nézek, amikor hirtelen újabb kérdés csúszik be a fülembe, és azonnal kettévág mindent.

- Mégis.. mire.. (?) - vagyok bizonytalan, de valószínű csak az előbbi másfél perc utószele, normál esetben.. Hogy baszná meg!

Vár.. Megint. Én meg csak figyelem, talán résnyire össze is húzom a szemem, automata, de tényleg kíváncsi vagyok. Valami dolgozik bennem. Remény? A fenéket! Csak épp tudni akarom hogy merre tovább, amikor nem kell tovább faggatnom csak kitör belőle.
Egy név.. Bután nézek. Aztán jön a többi is, egymás után szépen, és ahogy lassan kikerekedik a történet, már biztos vagyok benne, hogy ki nem hagyom.

- Számíthatsz rám. - biccentek és beleiszom a whiskybe. Kellemes. Édeskés.. füstös. Egészen másmilyen mint amilyenhez szoktam a koszos és lepukkant lebujokban, ez most mégsem lényeges. Az már annál inkább hogy a szemeibe ragadt a szemem és valahogy nincs is kedvem váltani az ütemen. - Az ilyen rohadékok megérdemlik hogy valaki letépje a heréjüket. - magyarázom a whiskyspoharat már a pulton forgatva a kezemben, de én vagyok az aki elnéz. Le, a pohárra a kezemben, és muszáj nagyot sóhajtanom. - Szóval veled megyek! - biccentek vissza fel, és valahol érzem én a vesztemet, nem, nem egy ilyen szarrágó rohadéktól félek, sokkal inkább attól hogy képtelen leszek végül nemet mondani. Valamire.. amire nagyon kéne...

Orbitális sóhaj. Ennyi ami kifutott útközben, nem azért mert bármi is kellemetlen lenne, sokkal inkább mert rühelltem az ilyen seggfejeket. Mindegyiket a földbe döngöltem volna.. És volt hogy meg is tettem, ilyen-olyan alkalmakkor, mikor a "nem az én dolgom" nem lépett érvénybe, csak mert képtelen voltam tovább nézni azt amit egyesek megengednek. Amikor az Eagle viszont már ott figyelt a homlokukon, valamiért már nem ütötték meg ugyanazt a hangnemet.

- Jövök! - dobtam el az ujjaim között ragadt whiskymet, és még ha nem is gondoltam komolyan hogy bármiben a lány segítségére is lehetek, valahogy jó volt tudni azt, hogy az ember mit miért tesz. Csak mert megérdemli egy ilyen gennyvizelő faszfej!

Ha elindult.. követtem. Folyamatosan a lépteiben, talán a szemem el is kalandozott egyszer-egyszer, talán csak tudat alatt felmérve őt útközben, de meg kell mondjam tényleg mintha csak napok teltek volna el.
Nyílt az ajtó.. és ha ő előre ment, beléptem mögötte. Ott láttam meg azt a lányt. Első blikkre megakadt rajta a szemem, nem csak mert senki más nem volt odabenn, hanem mert tényleg siralmasan festett.

- Üdv.. - köszöntem neki egy könnyű biccentéssel, de nem léptem közelebb. Az ajtófélfa.. csak félig nekidőlve vállal figyeltem, és igyekeztem elrejteni az arcomról minden érzelmet. - Gabriel. - biccentettem a következőt, de ennyi elég is lesz. Nem fogom bámulni. Nem, mert nem lényeges, és nem mert nem akarom fokozni a kellemetlenséget. Sokkal inkább Rita szemeibe pillantottam ha ő közben felém nézett, és valahogy megváltozott a korábbiakhoz képest minden. Hogy mit takart? Eltökéltséget!? Beleegyezést!? Vagy éppen valami egészen mást?? Mindez attól függ, hogy ő miként nézett vissza a szemeimbe. Vagy hogy egyáltalán meg e tette...

Csak figyeltem.. Ahogyan a lánnyal bánik. Előjött néhány régi emlék, milyen volt amikor kedves.. amikor gyengéd, és amikor úgy érint meg...  
Megköszörültem a torkom, csak hogy a helyére rázzam a fejemet. Nem lesz ennek jó vége, ha hagyok szabadon száguldozni minden gondolatot, talán ezért is mozogtam meg, ott az ajtóban, csak egyik lábról átváltva a másikra. Nem siettem. Eszemben se volt sürgetni, vagy nem hagyni hogy foglalkozzon vele.. Vele. Candice.. - ismételtem fejben a nevet, de így se változott semmi. Ugyanaz a rommá vert lány ült ott nem messze tőlem, akár volt neve, akár nem.
A hirtelen jött kérdés rázott ki a gondolataim közül és megint a lányra figyelve mosolyodtam el.

- Csak épp teszünk róla, hogy ilyen többé ne történjen.. - fogalmaztam meglehetősen körültekintően, nem részletezve azt, mit is fogunk tenni azzal a féreggel, az nem az ő fülének való.
Az egészet viszont Rita kis.. akciója zavarta meg, ami korántsem volt.. akció kifejezetten, csak épp az én szemeim akadtak meg, egy szemvillanásra elveszve a részletekben. Na jóó.. lehet hogy több.. volt mint egy szemvillanás.
A szavai rántottak vissza, na meg a visszafordulat amiért határozatlanul biccentettem. Nem a mondat volt az ami megzavart, és még ha szemmel mindvégig is követtem ahogy a boxer becsúszott a zsebbe, amint felnézett és elém lépett, csak kiegyenesedtem, eljátszva a gondolattal hogy meglepem, de aztán.. Már nem azok az idők jártak...

- Nekem tökéletes vagy így. - bólintottam a következőt, már sokkal eltökéltebben, aztán ahogy mellém lépett, csak ekkor kaptam el az övéből zavartan a szemeimet, és pillantottam vissza a lányra.

- Örvendtem.. Candice.. - ez elrendezve, és ha Rita megindult, zsigerből ismerve a kifelé menetet, én minden teketóriázás nélkül követtem.
Érdekes egy napunk lesz...

Más volt... Valahogy sokkalta több, mégis valami kevesebb benne, és csak most, hogy egyre csak figyeltem, ütköztek ki lassan ezek a különbségek.
A parkolóba érve egyből megcsapott a meleg, de csak a légkondi odabenn, az ami felborította az egész érzékelésemet, ezért ahogy elértük a motort a felém nyújtott cigiért nyúltam.

- Kösz. - dünnyögtem kimérten, és ahogy  a motorról kérdezett előtúrtam a gyújtót, hogy előbb az övét gyújtsam meg.

- Tudod.. van ami nem változik. - mosolyodtam meg, egyenesen a szemeibe, és csak ha elfogadta a tüzet, szívtam én is mélyen torokra a füstömet.
Ami azután jött viszont, arra végképp nem számítottam. Nem azt mondom hogy tartottam tőle, sokkal inkább...
Egy szót se szóltam, csak kitéptem a szemeiből az enyéimet és egy jókora sóhajt megejtve, neki szemben, seggel nekidőltem a motor ülésének.

- Tudod Rita.. - már megint.. - nem számítottam arra hogy még valaha is látjuk egymást az életben. - mondtam mindezt először a földet fixírozva előttem de nem is tudom igazán mi az amitől tartottam. - Nehéz volt.. - dörgöltem meg aztán kézfejjel a homlokom a cigivel a kezemben, de nem mert zavarban lettem volna.. Vagy mégis? - Piszok nehéz volt otthagyni Téged, és nem visszamenni miután az az egész megtörtént. - néztem fel a szemeibe, és mélyre szívtam a füstömet. Hogy az igazság pillanata? Ja, valami ilyesmit éreztem, de legalábbis ahogy belekezdtem mintha az egész kinyitott volna egy.. valamilyen csapot. Egy olyan csapot, ami mindenkinek jobb lett volna, ha rejtve marad örökre..

- Értem. - szóltam ennyit, és csak ennyit. Félig lehajtott fejjel, a bakancsom orrát fürkészve, még akkor is, amikor éreztem elindul a háttérben, és amikor a cipők koppanása visszhangzott vissza emeltem csak fel a fejem. - Illetve nem.. nem értem! - löktem el magam a motortól, a cigi félre, és lépkedtem utána hogy utolérjem. De nem állítottam meg. Nem fűztem a karjára a kezem hogy visszarántsam, pedig minden egyes kicseszett sejtem csak ezt akarta a közelében. Én mégis csak akkor álltam meg amikor elértük a motort, ha nem állt meg útközben és fordult azonnal felém.

- Rita, én rohadtul nem akarom hogy megint eltűnj a szemem elől! - sikerült kissé erőteljesre, de most valahogy nem tudtam szabályozni ezt az egészet. - Hát nem érted?? Épp erről beszélek! Szerinted mekkora volt rá az esély hogy épp ugyanazon a helyen kötünk ki?? Tetves nyolc év után, igen. De nem gondolod hogy épp ideje lenne rendezni ezt a helyzetet?? Téged és engem. Végleg. És nem meglépni előle, ahogy mindig is tesszük! - néztem a szemeibe, és valahol felsejlett hogy ezt nem most és nem is itt kéne elintézni ahol a hátsó sikátorból néhány munkás a hangzavarra felfigyelve élvezte az ingyen műsort, de valahogy ez most egy percig se tudott érdekelni. Válaszokat akartam! Hogy mire? Azt talán magam se tudom. De arra biztosan hogy képesek vagyunk e még létezni egymás mellett. Akár így.. vagy akár úgy...

- Tudod hogy nem erről beszélek.. - ráncolom a szemöldököm, de ami tuti biztos hogy most nem kezdek újabb féleszű magyarázkodásba, mekkora is az a véletlen hogy én most itt vagyok, szemben vele, ebben a városban, és köszönheti Nevilnek mert én inkább keletnek vettem volna az irányt. Mégsem beszéltem. Mert nem lényeges. Az egyetlen ami számít, a szeme az enyéimben, és az a régi temperamentum, az az erő és a tűz ami a régi időkre emlékeztetett, de aztán újabb szavak, pontosabban egy: Menyasszony...(??) aminek sikerült bejegelnie minden további beszédet. Max egy véletlen koordinálatlan rándulás látszódhatott meg a képemen.

- De... Hogyne.. - válaszoltam feszülten és minden további.. egyetlen szót se szólva visszakopogtak a bakancsok az elfolyó aszfalton és átdobva a lábam a motoron már morogtak is fel a gépek. (A tiéd is??)

- Te mutatod az utat. - kiáltottam még oda neki teljesen eltökélten, és ha belezni megyünk.. hát akkor azt fogjuk tenni. - markoltam rá a kormányra keményebben és ha fogta magát kigurult, minden ellenkezés nélkül követtem...