Fogalmam sincs, mit keresek itt. Épphogy csak lejárt a munkaidőm, már ide is jöttem, ennek ellenére semmi kedvem hozzá, hogy a sok idióta ember kiabálását hallgassam. Vagy csak nekem tűnnek ilyen hangosnak? Minden esetre legalább szemmel tartom a helybélieket, az sosem árt. Amilyen kis piszkok tudnak lenni errefelé, bőven rájuk fér. Csak tudnám, miért jó folytonosan megszegni a törvényeket. Talán... talán egyszer majd megkérdezem Cindytől. Jóllehet, azt sem tudom, jelenleg hogy hívják. Valami Jas... Jasmine. Tényleg! Hahh, nem gondoltam volna, hogy még a Disney meséket is szereti. Biztos hófehérke tükre volt a kedvence: buzdítsuk a dilis embereket még dilisebb dolgokra. Hogy lehettem egyáltalán a barátja? Már akkor is csak a baj van vele, mikor még itt sincs. Aki pedig nem érti, hogy lehetséges ez, csak ismerje meg alaposan. Rögtön világos lesz. Igaz, már abban se vagyok biztos, hogy én ismerem -e. Cindyt még talán, de Jasmine-t?
Sóhajtozva a pulthoz sétálok és kérek egy Brandyt. Ez már jól megszokott, semmi sem ronthatja el. Hátha jobb kedvem lesz tőle.
Miután kikaptam az italt, már el is helyezkedem a kedvenc boxomban és iszogatni kezdek. Egy fiatal rendőr, aki szabadidejében piával tömi a... máját. Pompás.

Igen, a Brandy tényleg mindig jó. Csak szánalmas kissé, hogy ezzel vigasztalódom, mikor Sean is valószínűleg otthon vár rám. Ezeregy másik lehetőségem lenne, mint a piálás. Na persze Sean faggatózásához sincs túl sok kedvem, viszont csak úgy nem engedne el. Nem, nem mehetek haza. Nincs kedvem beszélgetni, a Jasmines témáról végképp.
Csakhogy a beszélgetés sosem egy emberen múlik, jelen helyzetben nem csak rajtam, haneeem - dobpergés - Aidanon is. Most komolyan, Cindy mágnessel van ellátva, hogy mindenkit idevonzz? Vagy Aidan nem is tud róla, hogy ő is Las Vegasba jött? Az is könnyen lehet, hogy pont bűnöstársak. Lehet, hogy rám küldte, hogy... Ó, nem, Lis. Nem körülötted forog a világ. Valószínűleg nem is tud semmit, csak az a fránya túlaggodalmaskodó fejecském már megint csinálja a bajt.
- Persze, ülj csak le - pillantok rá mosolyogva. - Hogy vagy, Aidan? Rég láttalak, kíváncsi lennék, hogy kerülsz ide.
Avagy Lissából már elő is tör a rendőri, kérdezősködős éne. Jól kezdem a kérdezősködést, most már fix, hogy nem fogok semmit kihúzni belőle. Előtte rá kellett volna gyúrni, csak finoman tapogatózni, de mindig is a körítés nélküli egyenes beszéd híve voltam. Aztán hátha barátként jegyzett meg, és megint hiába aggodalmaskodok. De van egy olyan érzésem, hogy nagyobb szarban van, mint sejtem. Nem tetszett ez a hangnem, nagyon nem.
- Nem tűnsz valami nyugodtnak.
Ha ő is valami rosszba keveredett, azonnal ki fogják szagolni tíz méterről is. Lehet, hogy mosolyogni még mindig tud, de minden mozdulata feszült. Hjaj, szegénykém. Pedig őt becsületes, rendes embernek ismertem meg.

Határozott, ámde hanyag könnyedséggel indultam el a bárpult felé, miután megpillantottam a számomra annyira ismerős testalkatot, ezer közül is megismertem volna, akár csukott szemmel is, ugyanis a kihallgatások során –, ami alatt – legalább is szerény személyemet –, halálra untatták, ha a rendőrség, így akarta megállítani a feltételezett gyilkosokat –, akik közé én magam is tartozom –, akkor szerintem remek úton haladnak, ugyanis az utóbbi két alkalommal, amely során már annyira nem tudtam mit kezdeni magammal a faggatózás ideje alatt, hogy önszórakoztatás gyanánt alaposabban is szemügyre vettem Miss Williams testének minden egyes porcikáját, eddig sem igazán tagadtam, hogy kedvemre való a látvány, azonban most az utóbbi alkalmak során sokkal több pimasz és ehhez kapcsolódó nyílt megjegyzést tettem, amellyel jócskán eltértem a tárgytól, ami miatt újra és újra elölről kezdte azt az unalmas monológot – egy idő után már az is nagyon szórakoztatott, amikor felidegesítette magát –, így hát nem csoda, ha felvetettem magamban, ha feladom a gyilkolászós életmódomat és inkább elmegyek birkapásztornak, mert ha már választanom kellene halál és halál között valószínű, hogy szórakoztatóbb lenne vegetáriánus birkák között elpatkolni –, amik nagy valószínűséggel agyon taposnának –, mintsem megpusztulni az unalomtól.
– Nocsak, Miss. Williams – szólítottam meg kedélyesen, a bárpulthoz érve szinte kedvem lett volna végig simítani a derekán, azonban sejtettem, hogy most is –, mint ahogyan mindig – van nála pisztoly vagy esetleg egy bilincs, márpedig nem örültem volna, ha a székhez kilincselve kellene töltenem az este többi részét, így ellenállva a késztetésnek, inkább kényelmesen megtámaszkodtam és intettem a csaposnak, aki szaporán meg is jelent előttem, én pedig a szokásomtól eltérően bor helyett, inkább whisky-t kértem, nem gyakran öntöttem fel a garatra, most sem állt szándékomban, de az erősebbet most hatásosabbnak éreztem. S míg az italra vártam türelmesen dobolni kezdtem az ujjaimmal.
– Nem is gondoltam volna, hogy pont itt futunk össze – morfondíroztam hangosan, ugyanis lássuk be, hogy a nő nem tűnik annak a fajtának, aki ilyen helyen múlatja az időt, szerencsére azonban a meglepődésemen már abban a pillanatban túl voltam, amint alaposabban megnéztem magamnak –, mert hát lássuk be, hogy férfi vagyok, ráadásul az a fajta, aki megválogatja magának a "portékáit", az pedig már csak hab a tortára, hogy a mocskosul pimaszabb fajta vagyok, amit ez a nő speciel nem is különösebben díjaz. – Talán szórakozni jött? Esetleg valamelyik gyilkost hajkurássza jelen pillanatban is? Esetleg engem? – Kihívó tekintettel nézek rá, szám sarkában félig meddig mosoly bujkál, nem tagadom, kifejezetten tetszik, hogy a nyomomban van, olyan rettenetesen közel, hiszen ő tudja azt, amit a kollégáinak többsége még nem igazán ismert be hangosan, ő viszont ezzel szemben, már engem is megfenyegetett, hogy rajtam tartja a szemét – mi ez, ha nem szerelem?
Ahogy a pultos fiú lerakja elém az italt, rögtön fel is húzom, nem mondanám, hogy jól bírom az alkoholt, de valamivel mégis le kellett nyugtatnom magam, ugyanis egyszerre nehezedett teherként vállamra a cég gondjai, valamint az, hogy az elmúlt pár napban, nem találtam egyetlen olyan nőt sem, akivel az este szívesen eljátszadoznék – és itt egyáltalán nem szexuális célzatra kell gondolni, emiatt szokatlanul feszült és gondterhelt voltam a mai napon, csak remélni merem, hogy ez a nő nem fog annyira felidegesíteni, hogy esetleg rossz lépésre szánjam el magam, ugyanis az lehetséges, hogy neki sem tenne jót.
– Visszamenőleg is, kellemes estét, remélem társaságom most is fényt visz az életébe – hangomból kiérezni az elégedettséget, tudom, hogy nyomasztja a jelenlétem vagy inkább bosszantja, ez azonban engem mégis jó kedvvel tölt el, mondhatni most aranyozta be a napomat.
Időközben próbálom meglazítani a nyakkendőmet, azonban ha a szobalányom nem lenne, most nem függne ez a szar a nyakamba, mert már valószínűleg inkább felakasztottam volna vele, szinte fojtogatott már így este felé.