Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;)

Tárgy: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 28.11.12 19:05

I love you Cassy

Tudom ő soha sem mondaná és az igen gyakori, hogy panaszkodni hallhatom... Azt már inkább hisztinek tekinthető, amikor is mindent a fejemhez vág én pedig elkönyvelem, hogy talán igaza van és megérdemeltem vagy szimplán nem vagyok hangulatomnál és nem érdekel, legalább is nagy erőkkel azon vagyok, hogy ezt a látszatot keltsem vagy még ennyire sem erőltetem meg magam. Nem hiába... Tudom és érzem, hogy nem azt kapja tőlem amit megérdemelne és nem egyszer át fut az agyamon, hogy mi van ha igaza van és tényleg semmi sem változott az utóbbi időben dacára, hogy bevallottam őrületesen szeretem. Ez még mind így nem elég én is tisztába vagyok vele, de számomra már ez is igen nagy lépésnek tekinthető és még én magam sem hittem, hogy tényleg megteszem, de akkor és ott úgy éreztem, hogy most vagy soha... és megtettem! Azóta mi változott? Bár tudnám. Csak merem remélni, hogy valami azért igen, hogy érzi azt, hogy szeretem, tényleg szeretem! Nem szokásom üres és jelentéktelen szavakkal dobálózni! De van még min változtatni. Szeretném ha tényleg hozzám fordulna, amikor kell és szeretném minden óhajának eleget tenni amelyeknek csak a módomban áll, de mindenek előtt boldognak látni az oldalamon, mellettem még ha ezt mások nem is láthatják, de nem is kell. Nem kellenek mások! Nem kell senki! Nekem csak ő kell és az életem teljes!
Erősen bízom benne, hogy nem lőttem túl nagy bakot a virággal, de hát csak nem kérdezhettem meg Lily-t, hogy mi a lánya kedvenc virága. Így a legdrágábbat kérettem. Kicsit bánt a dolog, hogy még csak ezt sem tudom, de hát soha sem esett szó róla és talán ezek után majd ezt is meg tudom és legközelebb már... okosabb lehetek!
Szerencsére pillanatnyilag csend és béke honol a nappaliban. Más különben aligha hallanám meg ha szólítanak úgy elmerültem gondolataimban őszintén remélve a megszokott üres tekintettel. A portásra kaptam fel a fejem mikor belépett és közölte, hogy küldemény érkezett Cassandra kisasszony számára... méghozzá névtelenül!

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 28.11.12 20:03

Kihúzott háttal ülök, ahogy az illem is megkívánja. Lábaim keresztbe téve, szoknyám az előírásoknak megfelel a hosszában, ezért térdeimet fedi. Minden tökéletes, egyszóval anyám nem bír semmibe se bele kötni, mert ki nem bírom állni, hogy kioktat, de most arra okot nem találhat, még ha akarna sem. Minden apró kis részletre oda figyeltem, egyenesen ülök, szoknyám hossza is jó, és a felül viselt felsőmből sem lóg ki semmim, tényleg akár egy úri hölgy. Adjunk a látszatra, aztán azt csinálhatok a kulisszák mögött, amit csak akarok és azzal, akivel. Nem is kérdés, hogy kinek a társaságát fogom felkeresni, mikor nem figyelnek ennyire majd az árgus pillantások, végre jól fog esni, ha valaki megszabadítana az öltözékemtől. Már-már kínosan oda figyelek arra, hogy ne tévedjen Desmondra a tekintetem, ami eléggé nehezemre megy, tekintve, hogy mellettem foglal helyet. Csendben voltam, talán szokatlanul csendben, képzeletben egészen máshol jártam. Műmosolyom arcomon, figyeltem Eric mozgó száját. Láttam, hogy mozog és biztosra vettem, hogy mond is valamit, de már fülemig már szavai nem jutottak el.
- Astor, nyugodtan hozd fel, érdekel hogy mit kaphattam, főleg mivel névtelenül. - Ma meglepetten nézek portásunkra, erre igazán nem is számítottam, de talán végre valami feldobja ezt az unalmas családi napot, amikor Eric beszámolóit kell hallgatnunk a kiruccanásaikról. Astor bólintott és elindult hogy felhozza a meglepetésemet. Ameddig várakoztam, addig a faggatások és a találgatások kereszttűzébe kerültem. Valójában fogalmam sincs, hogy ki lehetett a névtelen feladó, aki nem merte felvállalni a nevét, de hát olyan sok hódolom van, hogy akár estig is találgathatok. Astor megérkezett kezében egy hatalmas liliom csokorral. Eddig is éppen eléggé izgatott voltam, de mikor megpillantottam, fülig érő szájjal pattantam fel, hogy átvegyem a csokromat.
- Istenem, ez gyönyörű. - Elképedve nézem ajándékomat, tényleg csodálatosan szépnek tartom, ez kellett ahhoz, hogy feldobódjon a napom.
- Nem tudom ki lehetett az, de nagyon is eltalálta a kedvencemet, kár hogy névtelenül kaptam, ezért nem tudom megköszönni. - Fél szemmel Desmond felé sandítok. Sosem beszéltünk arról, hogy mi a kedvenc virág fajtám, ezért nem akarom magamnak azt bebeszélni, hogy tőle kaphattam, de azért tény, hogy annak örülnék a legjobban.

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 28.11.12 22:31

Komolyan mondom imádom ezt a csendben mélyen egyet értést. Ezért kellett minket elrángatni ide? Na jó, persze tudom nem csak ezért és, hogy ez nekem nem is jött olyan rosszul...
Nyíl egyenesen az balakra meredek, bár fogalmam sincs, hogy mit nézek. Félek ha oldalra pillantok nem csak tekintetem kalandozik el. Így inkább hátra dőlök mát amennyire ezen a kanapén lehet kényelmesen... Valahogy most nincs kedvem karót nyelni... Így is úgy is fáj a hátam. Legalább akkor kíméljük meg egymást amikor egymás között vagyunk, nem mintha annyira szeretném ezt művelni, de azért megpróbálok figyelni és elhatárolni magam mindenféle pikán és más gondolattól már amíg ez lehetséges. Eric-et figyelem ahogy a család ügyes bajos dolgairól kérdezget, mert ugye mind ez az én bajom volt amíg távol voltak és én intéztem a dolgokat. Igyekszem értelmes és nem tőmondatos válaszokat ki nyögni, mert azt nem bírja állni... mert ha már nincs kedvem habosra járatnom a számat akkor már biztosan nem is érdekel.
Astor megjelenésével mind ez persze megváltozott. Érdeklődve figyeltem az eseményeket és persze a reakciókat, amiket természetesen az ostoba kérdések követtek. Én azonban egy árva szót sem szóltam. Még nem jött el az ideje és nincs még különösebb hozzáfűznivalóm így inkább csendben maradok. Hagytam hagy támadják és ostromolják kíváncsian szinte már nyáladzva, hogy vajon ki lehet az... Na és vajon gazdag? Felfordul a gyomrom!
Csak elhúztam a számat... Tőlem idehaza nem megszokott a vigyorgás.
- Megköszönni? Nem tartod szánalmasnak, hogy virágot küld, de még csak a kilétét sem hajlandó el árulni? Vagy ez így a drámaibb hatást kelti? Ezentúl névtelenül fogtok levelezni amiben kifejtitek egymás iránti vonzalmaitokat mégis tudjátok soha sem lehettek egymáséi? De romantikus! Mindjárt rosszul leszek! - Felkeltem a kanapéról majd egy gyors pillantást vetettem Cassyre, talán még kacsintottam is egyet... Remélem tetszett a műsor képpen.
- Ha valakinek kellenék a dolgozó szobában leszek. - Fordultam Eric-hez. Elsősorban ez neki szólt, mert gondolom lesz még mit megbeszélnünk, de egyéb társaságnak is tudnék örülni... sokkal jobban... nagyon... őrülten...!

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 28.11.12 23:44

upsz :$

Minden erőmmel azon vagyok, hogy a jó kislány álcája, még véletlenül se hulljon le rólam. Viselkedésemre főleg akkor fordítok ennyi hangsúlyt, mikor Lily és Eric is itthon vannak, valljuk be nem túl sűrűn fordul ez elő, de akkor kiteszek magamért. Persze ki nem bírom állni az ilyen alkalmakat, amik nagyrészt csak arra jók, hogy magukat meggyőzzék, hogy milyen oda adó szülök, hogy szakítanak gyermekeikre pár órát egy hónapban. Szenvedéseimnek egy csokor virág vet véget. Nagyon is szép a csokor, ezért sajnálom, hogy nem tudom egyelőre, hogy kitől is származik. Gyönyörködök benne, ahogy kezembe véve, újból és újból végig fút rajta tekintetem. Mindenhonnan kérdésekbe ütközök, amiket nem igazán tudok megválaszolni. Nem vagyok ostoba, számomra eléggé gyanús, hogy Desmond ennyire csendbe lett hirtelen. Erre csak két okot tudnék találni, vagy azért van mert féltékeny és most magát mardossa belülről gondolatival, vagy azt sem tartom kizártnak, hogy pontosan tőle kaphattam a csokrot.
- Most, hogy így mondod, tényleg eléggé szánalmas, hogy nem meri felvállalni kilétét, de az a legszomorúbb, hogy ezért talán sosem fogom megtudni, hogy ki volt olyan félénk, hogy szerelme jeléül virágot küldött. Ugyan kérlek. - Legyintek is egyet a hatás kedvéért. Most már teljesen világossá vált számomra, hogy tőle kaptam és ezt az egészet is csak azért vágtuk egymás fejéhez, hogy a gyanút elkerüljük, főleg mióta az újság is a mi kapcsolatunkat boncolgatta. Nem mondok semmit, hagyom, hogy elvonuljon, minden egyes porcikám abban a pillanatban utána akart eredni, de valahogy kibírtam, hogy formás hátsómon maradjak és még egy ideig elcsevegjek családom többi kellékével.
- Azt hiszem ennek vízben a helye, ha megbocsájtotok. - Illedelmesen viselkedtem, fene sem tudja, hogy hogyan bírtam ki. Valamelyik szobalánnyal is vízbe tetethettem volna a virágokat, de nem akartam, hogy más is hozzá nyúljon rajtam kívül. Hálószobámban kapott helyet a csokor, az éjjeliszekrényemen. Csak nem bírtam ki, felkerestem Desmondot a dolgozószobában. Szokásosan kopogás nélkül nyitok be hozzá. Sejtelmes mosolyommal arcomon indulok meg felé, egészen az asztaláig meg nem állok, amire felülök.
- Erre aztán igazán nem számítottam. Ugye tudod, hogy mennyire szeretem az ilyen kellemes meglepetéseket? - Hajolok egészen közel hozzá, hogy ajkait ízlelgethessem, hálám egyik csekély kis kimutatása jeléül. Leszállva az asztalról, mindkét kezemet combjára csúsztatom, de egyelőre még nem teszek semmit, azon kívül, hogy szeretem és megpróbálom kimutatni, hogy mennyire.

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 30.11.12 0:01

- Félénk?? Húgom, finoman fogalmazol! - Nem különösebben örömteli, hogy önmagamat szapulhatom az egész család előtt, mert ugye az már kétségtelenül világos legalább mi kettőnk számára, hogy ki küldte azt a virágcsokrot. De, hogy még bele is trafáltam az már csak is a szerencsémnek köszönhető, vagy egyből levágta, hogy ki a szánalom megtestesítője és blöffölt vagy minden okom meg van rá, hogy eszméletlenül boldognak érezhessem magam. Még nem tudom. Most fontosabb az, hogy végre meg tudtam lepni valamivel úgy igazán. Mert még őszintén én sem tudtam, hogy virágot küldetek neki, akkor ő mégis honnan tudhatta volna? Ez benne a szép. Azt hiszem.
- Én pedig téged szeretlek Cassandra Hemingway! - azt akarom, hogy ezt ne csak éjjelente érezze... és, hogy lássa, hogy már semmi sem olyan mint régen és, hogy a dolgok megváltoztak. Még jobban kell nekem, mindig! Iszonyúan nehéz minden egyes perc a közelében mikor nem tehetem azt amit akarok és nem mondhatom ki azt amit akarok.
Az első kínálkozó alkalomnál ajkai után kaptam mit sem törődve avval,hogy... semmivel. Még ilyen visszafogottan is őrjítően gyönyörű. Talán mert tudom mit rejt ez a sok gönc amitől legfőbb vágyam, hogy megszabadítsam pillanatnyilag?! Semmi más nem érdekel! Minden más lényegtelen!
- Nem felejtettél el valamit virágszálam? - Kezemmel lágyan végigsimítok arcélén majd az ajtó felé fordítom.

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 30.11.12 4:23

+16

Cinikusan felnevetek, de már ehhez több hozzáfűznivalóm nincs, főleg, hogy világossá vált előttem, hogy kitől is van ez a gyönyörű csokor, csak nem fogom azt a személyt ennyire szapulni. Már-már elvarázsolva nézem ajándékomat, meg sem tudom számolni, hogy mennyi csokrot kaptam már életem során a különféle hódolóktól, de számomra még is csak ennek az egynek van értéke. Felbecsülhetetlen, hogy mennyit ér, főleg hogy tőle van! Szeretném kimutatni, hogy mennyire vagyok hálás, azt tenni vele, amit még eddig nem. Ha már Desmond meglepett, most rajtam van a sor, hogy meglepetést okozzak számára, reményeim szerint pozitív élmény lesz számára.
- Még mindig képtelen vagyok elhinni, mond ki még egyszer. - Sosem fogok rá unni erre, ha kell napokig el tudnám hallgatni, ahogyan azt suttogja fülembe, hogy szeret. Valaki csípjen meg, mert azt hiszem, hogy álmodok! Minden olyan szép és jó, hogy szinte már félek, hogy mi közeleg, akármi is legyen nagy vihart fog kavarni, de addig is kiélvezem legalább a vihar előtti csend minden egyes pillanatát. Ajkaink elváltak egymástól, fejemet pedig az ajtó felé irányította. Egyből tudatosult bennem, hogy mire is gond, ezért sejtelmes mosollyal az arcomon mentem oda, hogy bezárjam az ajtót. Pár pillanatig tartott az egész, de még is olyan soknak tűnt. Vissza térve hozzá csókolok ismét ajkaira. Kezem meg már olyan helyen mutatott, ahol sikeresen beindítottam egy láncreakciót. Bele mosolyogtam a csókba, hiszen éreztem tenyerem alatt egyre csak növekvő férfiasságát. Újfent megszakítottam a csókot, jobb mutatóujjamat szám elé tettem.
- Psszt! - Szokásos sejtelmes mosolyommal néztem rá. Kissé izgulva ugyan, de letérdeltem elé, ez lesz az első alkalom, hogy a számmal elégítem ki, remélhetőleg ugyan olyan élvezhető lesz számára, mint eddig bármelyik együttlétünk. Óvatosan kezdem kigombolni nadrágját, majd lehúzom sliccét is. Kiszabadítva alsójából hímtagját megnyalom ajkaimat, hogy benedvesítsem. Finoman egyik kezemmel rámarkolok, ameddig nyelvem hegyével kezdem izgatni. Jól hallhatóan felnyögött, mikor végre bevettem számba és szopni kezdtem. Hajamba túr, enyhén belé markolva meg is húzza, amitől csak gyorsabb tempóra kapcsolok. De hirtelen megállok, ismét lassan kezdem el kényeztetni, így fokozva az élvezetet.

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 30.11.12 21:12

- Szeretlek! Szeretlek! - Először szinte tagolva ejtem ki széepn lassan mialatt mindvégig a szemébe nézek majd elmosolyodom. Valamiért azt érzem nem mondom neki elégszer, legalább is nem annyiszor amennyiszer szeretném és ahányszor azt ő megérdemelné és úgy ahogy megérdemelné, mert őrülten szeretem és azt akarom, hogy ezt ő is érezze minden egyes nap, minden egyes percében és minden egyes pillanatában és, hogy ezt soha se vonja kérdőre. Mindig, mindig, mindig azt akarom, hogy emlékezzen rá és emlékeztetni is fogom rá. Azért volt a virág is, bár nem vall rám. De az utóbbi időkben elégé sok mindent megtettem ami cseppet sem vall rám és csak abban tudok bízni, hogy nem fogom megbánni és abban, hogy ő nem fog nekem okot adni rá, hogy csalódnom kelljen benne, mert azt nem tudnám elviselni. Még nem tudom mi fog legközelebb történni, de valamit úgy is ki fogok találni. Szeretném... Azt akarom, hogy mindig ilyen legyen! Még ha ehhez olykor meg is kell játszanunk magunkat, de hát áldozatok mindig vannak és lesznek!
Kérdő tekintettel nézek rá, mert egészen biztosra veszem, hogy készül valamire és egyre világosabbá válik számomra az, hogy mi fog következni csak egyszerűen nem tudom el hinni., hogy arra készül amire és hogy azt is fogja tenni amit.
Hátradőlve a széken megpróbálom csak élvezni amit művel és nem izegve-mozogva azon tanakodni, hogy ez itt és most nem épp a legjobb ötlet, Nem, képtelen vagyok rá. Nem tudnék nemet mondani... és ha már rá szánta magát hol ott én nem vártam el... ahogyan a hálát sem. Én csak azt akartam... Örömet akartam szerezni neki valami másféle úton és sikerült.
Akaratom ellenére is felnyögtem majd nagyot nyeltem. Eszeveszettül jól csinálja. Tágra nyílt szemekkel fejet hátra vetem a szék támlájának kezemmel pedig a hajába túrok és szintén nem szánt szándékkal de belegabalyodtam és húzni kezdem mikor végre magamon érezhettem nyelvét. Kósza és csak zavaró tincseit hátra túrom, amit bírok a füle mögé igazítok. azt akarom, hogy semmi se zavarja. Túl tökéletes.
Túl szép, túl jó volt minden. Szerettem volna azt hinni, hogy csak az elmém játszik velem, de nem... Ajtókopogást hallottam és egy most egyáltalán nem kívánt hangot... Eric. Ugyan zárva van az ajtó, de ezzel még semmit sem oldottunk meg, csupán csak néhány percet nyertünk magunknak és azt is csak abban az esetben ha sikerült meglepnünk és nem hozta magával a saját kulcsát. Nem fog feltűnni neki a dolog, mivel általában ő is magára zárja az ajtót, hogy senki se tudja ostobaságokkal és hiábavalóságokkal zavarni, bár kötve hiszem, hogy a minta szüleink is ezt művelnék idebent, habár...
- Cassandra... Édesem, csodás volt, de ne vacakolj! - Pillantok le rá. Eric bármelyik pillanatban bent teremhet és nem ez a megfelelő pozíció a fogadására.

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 02.12.12 4:43

Még mindig annyira hihetetlen, hogy ezt hallom, pont Desmond szájából, de olyan boldogsággal tölt el, amilyenre még nem volt példa az évek során. Valahogy sosem számítottam rá, hogy ez tényleg lehetséges lesz, de most még is az. Fellegekben repülök ettől a csodálatos érzéstől, attól, hogy tudom, hogy tényleg az övé vagyok.
- Szeretem, hogy szeretsz. - Sejtelmesen rámosolygok. Talán most még egy drogost is túlszárnyalnék, annyira, de annyira a fellegekben érzem magam. Érdekes, de ehhez csak Desmond kellett és az, hogy azt mondja ki, amit nagyon is hallani szeretnék. Hálás vagyok neki, meglehet hogy túl hálás is, de valamivel szeretném viszonozni ezt a kedvességet. Bár, azt mondtam, hogy soha senki kedvéért nem tenném meg, de ő még is csak kivételes eset. Még én sem akarom elhinni, hogy tényleg megteszem, gondolom ezzel őt is rendesen megleptem, de valahogy ki szeretném neki mutatni, hogy szeretem, elvégre ennyi áldozatot igazán meghozhatok érte és tény, hogy nem nagy dolog ekkora áldozatot hozni, talán még nekem is élvezetes lesz. Az is volt, először igen csak gyengéden kezdtem el bánni férfiasságával, majd egyre jobban számba engedtem. Mikor már éppen kezdtem volna bele rendülni Desmond szavai kilendítettek eddigi elfoglaltságomból. Felkaptam volna fejemet, vagyis csak szerettem volna. Hajam tökéletesen bele gabalyodott nadrágján lévő cipzárjába.
- Hidd el nem direkt csinálom, de beakadt a hajam. - Se fel, sem pedig le. Maradok az eddigi helyemen. Meg nem szólalok miután hallom, hogy nyílik az ajtó, amin feltehetőleg Eric sétált be, aztán meg is szólal. Mit is mondhatnék? Tökéletes időzítése van. Desmondhoz intéz pár kérdő mondatot, ameddig én félig meddig az asztal alatt vagyok, előttem meredező férfiasságával. Unatkozni sem akartam sem pedig megvárni, ameddig Desmond lelkesedése alább fagy, ezért újból akcióba lendültem. Próbáltam hangtalanul cselekedni, hiszen nem akartam, hogy Eric tudomást szerezzen ittlétemről. De motoszkált bennem a kisördög, ezért ismét játszadozni kezdtem szerelmem legnemesebb testrészével. Először gyengéden simogatni kezdtem, utána ismét nyelvemmel kényeztettem, annak reményében, hogy Eric gyorsan kimegy, hogy Desmondot végre valahára eljuttassam a csúcsra.

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 04.12.12 17:57

- Szeretlek szeretni! - Régebben valahogy annyival könnyedebben buktak ki belőlem hasonlóságok. Mondanom sem kell, hogy miért. Fele annyi értéke sem volt a szavaimnak mint most ezekben a pillanatokban. Halálosan komolyan gondolom minden egyes szavamat és ezt bármikor készen vagyok bebizonyítani neki ha arra vágyna vagy netalán kételkedni kezdene bennem, bár szeretném ha odáig nem jutna el a kapcsolatunk. Akarom, hogy bízzon bennem! Kell az, hogy megbízzon bennem! Másképp nem igazán tudom elképzelni az elkövetkezőket! Nekem ő nem egy eszköz a kezemben. Nekem egy ízig vérig nő kell. Ha beérném kevesebbel akkor egy marionett bábú is megtenné.
- Ezt nem hiszem el. - Dörgöltem meg az arcom mindkét kezemmel majd felkaptam a fejem amint Eric belépett majd a monitorra meredtem mintha tudnék másra is figyelni... Nekem végem miden lehetséges értelemben.
Nagyot nyeltem majd összeszorítottam fogaimat amint ismét Cassy kezében érezte magamat és pillanatnyilag az életemet is. Egy rossz mozdulat és ebből nem lesz hogyan kimásznunk. Onnantól csupán két választásunk és mindkettő igen csak fájdalmas.
Hű maradtam önmagamhoz így csak tőmondatokban válaszoltam és azt is csak ha nagyon muszáj volt. Egyébként csak bólogattam és ráztam a fejem és próbáltam elfoglalt képet vágni és már egyre inkább éreztem, hogy nem csak én vagyok elfoglalt.
Átnyújtottam a dokumentumot, amiért valójában jött arra hivatkozva, hogy a saját dolgaimmal elmaradtam kicsit még a családét intéztem és most szeretnék dolgozni a többit pedig majd később...
Csak bólintott egyet majd kisétált. Én pedig feszülten, de ismét hátra dőltem és csak megpróbáltam élvezni. Bár ezek után egy könnyen nem tudom el engedni magam!

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 05.12.12 6:17

Most már elhiszem, hogy volt értelme annyit szenvedni, na meg egymással játszani, mert mind az, amit akkor tettünk egymással, az vezetett el idáig.
- Én pedig be is bizonyítom, hogy mennyire szeretlek. - Jól tudom, hogy erre egyáltalán nincs szükség, bizonyítás nélkül is tudja, hogy mit érzek iránta. De mégis ki akarom mutatni, és olyat tenni vele, amit még nem tettem meg. Sosem kért tőlem semmi ilyesmit, de számomra ez csekélyke áldozat, bárki megtenne ennyit szerintem szerelméért. Először tényleg csak játékosan kezdem el feljebb korbácsolni vágyait, gyengéd, de még is határozott mozdulatokkal mozgatom fel-le kezemet rajta, aztán kezdem csak el kényeztetni számmal. Egészen addig, ameddig egy váratlan vendégünk nem érkezik. Nem tudtam mitévő lenni, hajam sikeresen bele akadt Desmond nadrágjának cipzárjába, ezért maradtam ott, ahol voltam. Úgy csak még izgalmasabb lett, hogy Eric is megtisztelt minket jelenlétében, lefogadom, hogy mentőt kellene hívnunk hozzá, ha kiderülne, hogy jelenlétében számmal kényeztetem fiacskáját. Bár nem vagyok profi ebben, de most még is sikerült úgy játszadoznom tovább, hogy ne vegyen észre. Desmond színészi képességei előtt pedig később még leborulok, nem lehetett könnyű számára úgy tenni, mintha semmi sem történne, miközben odalent szórakoztatom. Ahogy Eric kilépett az ajtón úgy kezdtem egyre intenzívebben játszani még mindig merev hímtagjával, aminek meg is lett a következménye. Elélvezett, egyenesen a számba. Elégedett sóhajait hallva, mosolyogva szabadítottam ki hajamat, ami eddig fogságban volt, majd mintha nem történt volna semmi kapcsoltam be nadrágját és ültem fel elé az asztalra.
- Mr. Drescher öröm magára időt szánni. - Elégedett mosolyomat arcomra varázsolom. Jól tudom, hogy ezt a kis kényeztetést bármelyik olcsó kis nőcskétől megkaphatta volna, de erősen reménykedek benne, hogy értékeli, hogy voltam olyan szíves és letérdeltem elé.
- Ha jól tudom Lily valami osztálytalálkozón vesz részt az este folyamán, Eric pedig vele tart. Van róla sejtésed, hogy ez mit jelent? - Remélem estére nem volt semmilyen programja, vagy ha mégis, akkor sürgősen mondja le, mert igényelem a társaságát! A körülmények végett nem sok időnk van, amit kettesben úgy tölthetünk együtt, ahogy akarunk, ezért is ragaszkodok minden adandó alkalomhoz ennyire.

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 07.12.12 23:24

- Burkoltan célozgat a kisasszony? - " Én pedig be is bizonyítom? " Miért én eddig mit tettem? Nagy valószínűséggel és ezek szerint akkor semmit. Azért küldtem neki virágot és szapultam saját magam, mert unatkoztam nem volt jobb dolgom és szórakoztatónak találtam és mert volt pár fölös dolcsi a zsebemben. És nem azért másztam be reggel a szerkesztőségbe, hogy ne kerüljön kínos helyzetbe valamint ne keljen magyarázkodnia, hanem mert féltettem a hírnevemet... és még véletlenül sem azért, mert fontos nekem
Azt hiszem még nagyjából két perc kellett volna vagy még annyi sem és vagy a síró vagy a nevető görcs kapott volna el Eric jelenlétében. Összeszorított fogakkal próbáltam nem tudomást venni az odalent történő dolgokról, de egyszerűen nem ment, ahhoz túlságosan jó volt. Remegő arcizmokkal meredek a monitorra és szinte egyszer sem nézek Eric szemébe csak elkerülhetetlennek találom a helyzetet.
Elmondhatatlanul megkönnyebbültem dőltem ismét hátra amint kilépett az ajtón és adtam át magam a végső élvezetnek, amit meg is érdemlek egy ilyen jelenet után. Bevallom nem sok hiányzott!
- Miss Hemingway, önre pedig időt szakítani! - Ez csak természetes. Rá mindig van és lesz időm, még akkor is ha történetesen nem volna, megoldom!
- Nekem igen, de neked még csak halvány se! - Önelégülten elmosolyodom. Mi tagadás, minden okom megvan rá. Hiszen nekem mindig megvan! Részletkérdés.
Értem mind ezt arra, hogy nagyon is vettem a lapot és tudtam róla és fogalma nincs róla mi mindent előreláttam a mai estére...!
- De most dolgoznom kell, szóval légy jó kicsi lány... - Húztam a számat ismét mosolyra.
- Menj széepn és csináld meg a leckét, holnap iskola. - Bújtam ismét a törődő bátyus bőrébe. Kénytelen leszek olykor ezt is elviselni. Más különben könnyen előfordulhat, hogy egy adott helyzetben nem tudom majd megfelelően és kellően kontrollálni magam.

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;) 08.12.12 0:20

Pár másodpercig elgondolkozok ezen a kérdésén, mikor végre megfogalmazódott bennem a válasz szóra nyitom a számat.
- Nem, dehogy. Csak te már bizonyítottál, most rajtam van a sor. - Meglepő módon kaptam tőle virágot, bár nem hittem volna, hogy ennyire romantikus lenne, bár... azt hiszem, hogy lassan ideje lenne felfognom és elfogadnom a tényt, hogy tényleg szeret. Akármennyire is különös, még mindig nehezemre esik, nem azért, mert nem hinnék neki, mindössze hihetetlen, hogy tényleg megtörtént.
Eric időzítése tökéletes, ahogy mindig. Nem tudhattam, hogy mikor fog kimenni, mindössze reménykedtem benne, hogy elég hamar ahhoz, hogy ne a szeme láttára élvezzen el drága fiacskája. Nem hittem volna, hogy én magam is ennyire fogom élvezni, de meglepő módon tetszett az, hogy számmal és nyelvemmel is egyaránt kényeztethettem. Sőt, már nem is tekintek rá úgy, mint egy áldozatra, amit érte tette meg, inkább csak egy új kezdetnek.
- Nos, ebben az esetben szeretném, ha mielőbb szakítana rám időt ismét. - Feltehetőleg akkor már Eric társasága nélkül élvezhetnénk az együtt töltött időt, de meglehet, hogy még élvezetesebb is lenne.
- Nem tudom, hogy nekem mennyi jót jelent az, hogy semmit sem osztasz meg velem. Erősen remélem, hogy nem húzzuk át egymás számításait. - Nekem is vannak terveim, sőt nem is akármilyenek. Olyat tervezek vele művelni, amit még eddig soha sem tettünk.
- Ne várd tőlem, hogy jó legyek. - Csóválom meg fejemet, miközben arcomon pimasz mosolyom adta tudtára, hogy tényleg nem fogok jó kislányként viselkedni. Nem csak azért, mert megkért rá és szeretek ellenszegülni neki, hanem mert tényleg nem tudok jó kislányként viselkedni, persze egy ideig óráig megy a jól begyakorolt szerep, de aztán mikor senki sem lát....
- Csak, hogy tudd, az már régen készen van. - Lényeg, hogy kész, az már annyira nem fontos, hogy nem én törtem magam vele. Na de hagyom dolgozni, elvégre este igényt tartok a társaságára. Újból lemásztam az asztalról, elvégre eljött a könnyes búcsú ideje, csak most inkább kihagynám a könnyeket, aminek helyét egy csók veszi át. Lágyan érintem ajkaimat ajkaihoz. Meglehet, hogy csók közben el is mosolyodtam, nem volt túl szenvedélyes, inkább visszafogott, de nagyon is sokatmondó. Ezek után hátat fordítottam neki és kisétáltam az ajtón, hogy megkezdhessem a visszaszámlálást, addig ameddig ismét nem láthatom. Kínok kínja lesz, de valahogy megpróbálom magam lefoglalni, egyszer eljön az esti is, csak sajnos nem olyan hamar, mint szeretném.

Tárgy: Re: Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;)

» Sokan azt hiszik, hogy elég orvosnak látszani ahhoz, hogy valóban orvos is legyen az ember.
» Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél!
» Colin&Ryan - Avagy hogy éljük túl az apánkat?
» Voltam jó is persze, nem tudom, hogy rám ismersz-e - Nina & Ryan
» A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket - Flora & Leo

Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;)

Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért ;)

Similar topics

Similar topics