Név: Angelina Ewing
Becenév: Angelina, Lina
Kor: 25
Születése hely, idő: 1987 március 1. / USA - Arizona, Phoenix
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: rendőrnő
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Sokan azt gondolják, hogy én nem vagyok alkalmas rendőrnek. De akik ezt állítják tévednek. Az ereimben rendőr vér folyik, de inkább a vadabb részlegre osztanám magamat. Kislánykoromban vandálokkal voltam körülvéve, és ez néha előbukkan, kitekint a bensőmből. De ha szolgálatban vagyok, akkor a figyelem a legfontosabb.
Külső: Vékony, magas nő vagyok, akikre a férfiak buknak. Közepes méretű mellemmel nincs baj, és hosszú lábaimat imádom mutogatni. Már kiskoromban is magasabb voltam mint az átlag, amit akkor utáltam, most szeretek. A smink az minimum egy szemkihúzás és szempilla spirál, de sima, selymes arcbőrömnek köszönhetően, nem kell más.
Előtörténet: 1987 március 1-jén születtem Phonenix városában Tom Ewing és Molly Ewing első szülött gyermekeként. Édesapám nyomozó volt, és az egyik helyszínelésen fejbe lőtték. Ekkor voltam én 7 éves. Nagy traumát kellett elviseljek, hisz akkoriban törékeny lelkű voltam. Mikor elaludtam vele álmodtam, és suttogott nekem. Azt mondta, hogy ő mindig itt lesz velem. 15 évesen keveredtem rossz társaságba, akik mindig húztak a hülyeség felé. Mikor látták, hogy nem vagyok olyan balfácán mint ők, egy kicsit érettebbek lettek. De mindig mentünk bulizni kis koktél ruhákban, de 17 és fél évesen rájöttem, hogy ez nem célra vezető, ennek nincs jövője, kiléptem abból a társaságból. Édesanyám egyedül nevelt egy kis házban majd mikor 18 lettem és éppen mikor kiválasztottuk a főiskolámat, az utcán megkéselve találták. Az iskola ahova szánni akart egy modell suli volt, de utána a legfőbb vágyam az volt, hogy rendőr lehessek. Bosszút akartam állni a szüleimért.
A rendőr akadémián sokat tanultam mind fizikai, mind lelki szempontból. Először azt mondták, hogy inkább menjek modellnek, és menjek onnan, de aztán addig rágtam a fülüket, hogy adtak egy esélyt. Az akadémián jól teljesítettem, és már azon gondolkoztam, minek fogok menni.
Nyomozónak? Á én nem vagyok az a minden szöszt meglátó típus. Kommandósnak? Ott azért sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy nem fogom bírni, és úgy hallottam, hogy oda nőket nem szívesen szánnak. Vagy legyek inkább az irodában dolgozó titkárnő? Aki csak a hívásokat fogadja? Nem azért csináltam végig ezt az akadémiát, ahol naponta akár 20 km-t is le kellett futnunk, hogy aztán egy hívásfogadós lány legyek. Még mit nem! De akkor mi legyek? Esetleg Járőr? Az tetszik. Éppen hozzám való. Erre képeztek ki, ebben vagyok a legjobb. Igen! Járőr leszek!
Az akadémia 3 évig tartott és szünetekben sem volt gazdag életünk. Szerencsére nem kellett fenntartanom a szüleim házát, mert azt az akadémia alatt eladtam. Így mikor szünet volt, egy hotelben szálltam meg. Az egyik szünetben pedig leraktam a motorra a vizsgámat.
Mikor letelt az a hosszú 3 év, az akadémia vezetői mindenkit kiküldtek egy-egy nagyvárosba szolgálni. Nekem és egy srácnak, Danielnek Las Vegasba kellett mennünk, aminek ő örült, én már nem annyira. Mikor a bulis társaságban voltam, nem akartam magamnak jövőt. Még szerencse, hogy rájöttem, hogy nekem igenis van jövőm. Remélem, hogy most is rá fogok jönni előre.
Kiköltöztünk Las Vegasba és szétválasztottak minket, mert végül rájöttek, hogy őt nem akarják, ezért átküldték más városba. Kedveltem a srácot, de jobb volt így. Legalább tiszta lappal indulhattam neki a nagy városnak, Las Vegasnak.
Mostanság a járőrséghez kaptam egy fekete sport motort, amit imádok. Kalandos az életem, mióta Vegasba költöztem, főleg azért, mert itt sokat kell lövöldözni, üldözni. Egy családi kertes házban élek a kutyámmal, (berni pásztor) Sid-del.