Az élet játék és csak szerencse kell hozzá. Akarsz velem játszani? - Josh & Alex

Totál hülyének érzem most magam komolyan. Valahogy az én kezemben nem kimondottan egy csokor virág passzol. Én még a nők napját is rendszeresen jó szokásom elfelejteni évről évre, nemhogy én jó szántamból, magamtól virágot vegyek egy nőnek, csak azért hogy valamivel kedveskedni tudja neki. Minek? Néhány nap és úgy is tönkremegy. Tiszta pénzkidobás. egy hét múlva meg már arra sem emlékszik, hogy egyáltalán kapott valakitől virágot, hiszen semmi nyoma. Néhány napig díszeleg egy vázában, addig lehet vele dicsekedni, párszor páran megnézik, megmosolyogják, megjegyzik hogy milyen szép és kedves gesztus majd elfelejtik, utána pedig kidobják. Volt. Nincs. Amúgy is nekem annyira egyforma mind és olyan mindegy. Többnyire a személyzet szokta felhívni rá a figyelmemet ha közeledik valami ünnep amikor illene úgymond megerőltetni magam, de akkor is inkább rásózom a dolgot valaki másra, akire tehetem. Mondjuk anyák napján nem mondhatom az anyámnak, hogy rendeljen már virágot, de na... Túl elfoglalt ember vagyok én az ilyesmihez és mint mondtam az én kezembe nem virág való. De mivel ma délután már láttam, hogy a szóban forgó hölgy már mindenre felkészült beleértve a jégkorszakot és a teljes kipusztulást csak nem állíthattam be egy üveg itallal. Már így is túl figyelmes voltam. Nem jellemző. A karórám szerint pontban fél hét van és ha minden igaz ennyiben maradtunk. Így hát csengettem majd türelmesen várakoztam. Tényleg nem volt bonyolult idetalálnom, de vajon vele kapcsolatosan minden ennyire könnyen megy? Nem túl gyakori nálam, hogy egy nővel ülök le iszogatni, de túlnyomórészt az események mindig ugyan úgy követi egymást még ha nem is a megszokott sorrendben. Nem erősségem az udvarlás és ez a virág sem annak köszönhető vagy akár tudható be. Sokkal inkább némi célratörő unszolásnak.

Haza érve az italboltból tele pakoltam a bárszekrényt az italokkal, amikhez segítséggel jutottam hozzá. Nem is tudom, hogy mennyire mondhatom magam szerencsésnek kis növésem végett, de az már igaz ha nem lennék ekkora akkor nem is kellett volna megkérnem Josht, hogy legyen olyan kedves és vegye le nekem fentről az üvegeket. De végül minden jól alakult, megkaptam azt amiért mentem, sőt még annál is többet. Őszintén nem tudom hogy jutottunk el idáig - talán a rámenősségem végett - de nem is olyan sokára ismét láthatjuk egymást. Innentől kezdve már csak annyi dolgom van, hogy felkészüljek a vendégem fogadására. Szeretnék minél jobb hatást gyakorolni rá és a legjobb formámat nyújtani neki. Időm volt bőven, ezért befeküdtem a fürdőkádba, hogy vegyek egy szépítő fürdőt a habok között. Elnyomott a meleg fürdővíz, annyira kellemes volt, hogy csak a csengőre riadtam fel, de ekkor már a víz teljesen hideg volt, amiben feküdtem. Egy pillanat leforgása alatt keltem ki a kádból és kaptam magamra fürdőköpenyemet. Derekamnál megkötöttem és már rohantam is ajtót nyitni.
- Szia. - Meglepetten pislogtam rá, arra igazán nem számítottam, hogy virágot is fogok még ma kapni, arra pedig pláne nem, hogy pont tőle.
- Fáradj beljebb. Elaludtam a kádban ezért kifutottam az időből, de mindjárt magamra kapok valamit. - Kezdek bele a magyarázkodásba miközben beinvitálom. Hát nem pontosan így terveztem, hogy így fogok neki ajtót nyitni, de szerintem Josh sem erre számított.

Fogalmam sincs, hogy kettőnk közül kit ért a nagyobb meglepetés. A fejembe lát ez a nő? Pontosan így gondoltam. Pontosan így szerettem volna. Pontosan így képzeltem el. Egy fürdőköpeny. Ennél többre nincs is szükség. Túlságosan is türelmetlen vagy ahhoz, hogy hosszú percekig vetkőztessem a szóban forgó hölgyet. Bármilyen káprázatosan is festene abban a ruhában, engem csakis az tud igazán érdekelne, ami alatta és általában meg is teszek mindent azért, hogy mi előbb szemem elé tárja mindaddig rejtve őrzött bájait. Már persze ha kell nekem annyira!
- Nem kell semmit sem mondanod, csak vedd el. - Nyújtottam át neki a virágot egy magamfajta szerényebb mosoly keretein belül. Nem vagyok egy bájgúnár és nem is tartozik jó szokásaim közé, hogy úgy vigyorogjak akár egy idióta. Ha nem akarja még csak nem is kell megköszönnie. Elképzelésem sincs róla, hogy ilyenkor mit érezhet egy nő, hogy mi járhat a fejében az adott helyzetről. Nem mintha annyira érdekelne és minden áron tudni szeretném, én csak érteném ha egyszerűen semmit sem mondana. Teljesen érthető és világos volna. Különbem sem azért hoztam, hogy elbűvöljem. Hát még ha belekezd, hogy milyen figyelmes és kedves vagyok és társai hát én fejjel megyek a falnak abban a pillanatban. Már bánom, hogy megint csak egy nőre hallgattam, de ennyibe igazán nem pusztulok bele, talán.
- Miattam nem kell. - Csöppet sem zavartatva nyúltam a köntöse után, hogy kicsivel összébb húzzam. Nekem így is tökéletesen megfelel. Ennél már csak egyféleképpen tudna még inkább meglepni teszem hozzá kellemesen. De annyit azért elárulok, hogy nem úgy, hogy nekem még vagy egy órát kell magányosan ücsörögnöm a nappaliban amíg ő öltözködik és felviszi a ma esti vakolatot.

Ami azt illeti azt terveztem, hogy mire Josh ide ér, addigra magamra kapok valami elragadó göncöt és valami szolid sminket is azért, de ez elmaradt. Azért még is csak remélem, hogy smink nélkül nem vagyok annyira félelmetes látvány, hogy inkább az ablakon is kimenekülne, csak ne kelljen látnia. Eddig csak a meglepettséget sikerült rajta lefedeznem, ezek szerint még sem lehetek annyira riasztó látvány így.
- Köszönöm. - Nyúltam is a cukor virág után, ami azt illeti nem vagyok oda túlságosan a gazokért, de ez a csokor még is tetszik, ízléses. Még sem tudom szó nélkül hagyni az ajándékomat.
- Egy magadfajta hímsovinisztát mi késztet arra, hogy egy nőnek virágot vegyen? - Tökéletesen emlékszek a kis beszélgetésünkre az italboltban, sőt arra is, hogy minden nőt lebecsül és nem tart minket egyenrangúaknak. Azért érzek egy kicsi ellentmondást ebben, mert akkor nem is hozott volna nekem virágot, vagy csak szeret úriembernek látszani?
- Ahogy gondolod. - Gyanakodva figyelem mit tesz a köntösömmel, ahogy látom cseppet sem zavarja a mostani helyzet, akkor én sem fogom magam törni, hogy magamra vegyek valamit.
- Helyezd magad kényelembe, addig keresek egy vázát a virágnak. - Mutattam az utat a nappaliba, én pedig eltűntem pár pillanatra hogy a virágot vízbe tegyem. Vissza térve a nappaliba egyből a bárszekrényhez mentem.
- Szóval mit is kérsz? - Jó házigazdához híven próbáltam vendégem kedvébe tenni. Szerencsére italból bőven van választék, ami most jól is fog jönni, hogy megtaláljuk a közös nevezőt egymással. Annyira különös, alig ismerem és még is itt van a házamban, de majdcsak találunk valami közös témát.

Mégis megköszönte. Igazából szerintem ezen nincs mit köszönni, mivel nem az én érdemem. Gondolom illemből tette vagy mert tényleg sikerült őt meglepnem vele, amire még én magam sem számítottam, így viszont talán meg is érdemlem. Őszintén órákkal ez előtt még én magam sem voltam tudatában annak, hogy virággal fogok majd neki kedveskedni. Azt sem tudom, hogy azt hogyan kell. De a nők mindig mindent úgy fel tudnak fújni szinte már profi módon, hogy nekik ez is biztosan többet jelent mint mondjuk nekem. Mert nekem az ég világon semmit sem jelent. Nálam ezek a dolgok teljesen másképp vannak felállítva. Nálam teljesen más értékek érvényesülnek és teljesen más szabályok vannak életben.
- Nem tesz semmit. - Most mondanám, hogy szívesen, de ha egyszer semmit sem tettem az ügy érdekében. Akkor volna jogom ezt mondani, ha legalább vettem volna a fáradtságot, hogy útközben megálljak valahol neki virágot venni, de nem tettem. Magamat ismervén pedig még csak eszembe sem jutott volna. Soha sem tartozott jó szokásaim vagy akár erősségeim közé az udvarlás. Engem csakis kizárólag a lényeg érdekel és ha nem érted, akkor én nagyon szívesen elmagyarázom majd azt követően szabadon eldöntheted, hogy kérsz-e belőle avagy sem. Nem fogok egyetlen nő után sem futkosni. Legalább is amíg nem látom értelmét illetve nem érzem szükségét, már pedig ez így van.
Kérdése hallatán nem bírtam ki és elfogott a nevetés. Hát ez jó, viccnek nagyon jó. Én igazán szeretem és tudom is értékelni ha valakinek van humorérzéke. Már látom, hogy nem lesz itt gond és kiválóan fogjuk magunkat érezni.
- Engem semmi. - Fogalmam sincs mit várt volna tőlem vagy mire számított, de ez az igazság. Engem az ég világon semmi sem tud arra késztetni, hogy virágot vegyek egy nőnek. Nem csak neki, hanem úgy egyáltalán bárkinek is. Könyörgöm én még az ünnep napokon is elfeledkezem róla, sőt én még arról is megfeledkezem, hogy egyáltalán ünnep van. Példának okáért Valentin nap, Nők napja. Az én naptáramban semmi ilyesmi sem szerepel.
- Már félre ne értsd, de én kifejezetten utálom a virágokat és az efféle vackokat. - Még kimondani is nehezemre esett. Én egyszerűbben csak gazoknak szoktam hívni őket. Nekem mind egy szálig egytől egyik ugyan olyanok kivétel, hogy egyik drágább mint a másik. Mintha legalább is aranyból volnának. Soha sem értettem, hogy mire, minek kell ez? Most nem mondják komolyan, hogy jobban örülnek egy szál vörös rózsának vagy bármilyen méregdrága virágnak minthogy végre elé áll a férfi és nagy nehezen kinyögni, hogy szereti?! Szánalmas idióták!
- Hosszú évekig próbáltam belőlem úriembert faragni és ez lett az eredménye. - Eléggé hanyag munkát végeztem rajtam vagy valamit nagyon is jól csináltak. Az érzelmekre és érzelgősségre képtelen és már szinte immúnis lettem. Csakis a saját célom lebeg a szemem előtt. Amiért bármit megteszek. Nem számít, hogy milyen áron vagy eszközzel.
- Azért annyit igazán elárulhatnál nekem, hogy mi mindent lát egy nő egy szál virágban, amit egy magamfajta férfi nem képes meglátni? - Magamfajta, szavaival élve. Tudom, hogy még azért tisztán hallotta a kérdésemet és választ is várnék majd rá idővel. Ahogy kérte helyet foglaltam a nappaliban a kanapén és várakoztam.
- Próbálj szerencsét. Lepj meg. - Nekem ma már egyszer őt sikerült. Most itt az ideje, hogy ő is kicsit próbára tegye magát. Őszintén érdekel, hogy vajon mire esik a választása. Vajon mit sikerült megtudnia rólam illetve kinéznie belőlem Női megérzések... Most kiderítjük mennyire válnak be illetve csalnak meg.

Azt hiszem jobb lesz ha nem képzelem el mit is gondolhat rólam azok után, hogy egy szál köntösben nyitottam neki ajtót. Nem így terveztem, egyáltalán nem voltak terveim vele, mindössze elaludtam a fürdőkádba. Tudtára is adtam a tényeket, az pedig nem rajtam múlik hogy elhiszik-e nekem. Csak nehogy azt gondolja, hogy ez a legújabb csábítási taktikám. Ha annyira el szerettem volna csábítani, akkor meztelenül nyitok neki ajtót és nem kaptam volna fel magamra semmit sem. Ha ez eddig nem lenne elég különös még tetézi is az eseményeket egy csokor virággal. Nem vagyok ehhez hozzá szokva. Megboldogult férjem sosem kedveskedett nekem ilyen módon, ezért is furcsállom most annyira, hogy pont Josh aki beavatott a nézeteibe most virággal állított be hozzám.
- Akkor ezek után nem is lennék annyira kedvromboló ha elárulom én sem vagyok oda a virágokért, de azért tényleg kedves gesztus volt tőled. - Biztosan vannak olyan nők, akik most oda lennének a boldogságtól egy csokor virág után, de én már annyi mindent megéltem az életben, hogy pár virágszál nem tud lázba hozni. Persze értékelendő gesztus volt részéről, ezt várnák el tőle a társadalmi normák is, de számomra jelentéktelen, hogy virággal jön el hozzám vagy nélküle.
- Most hogy mondod, már majdnem olyan vagy, mint egy úri ember. - Próbáltam vissza tartani nevetésemet kisebb- nagyobb sikerrel. Azért lenne rajta mit csiszolni, de nem az én reszortom felvilágosítani arról, hogy mit kellene változtatni magán. Mindenesetre kezdeni kellene ezzel a hímsoviniszta hozzáállásával valamit. Egyébként nincs bajom vele.
- Nem is a virág a fontos, hanem maga a gesztus. Mindegy mit kapnak a nők virágot, édességet, akármit a lényeg hogy kapjanak valamit, amitől azt érzik, hogy fontosak mert gondoltak rájuk. Ennyi. - Nagy vagyok atomfizikus de nekem ez az elméletem, Josh kérdezte én csak szerettem volna választ adni kérdésére, de ha Ő mégsem így gondolná, akkor itt a remek alkalom, hogy megvitassuk.
- Akkor lepnélek meg csak igazán ha vörösbort választanék, de nyugi nem felejtettem el, hogy nem szerered. - Halványan él még emlékezetemben valami arról, hogy nem rajong a borokért, ezért is nyúlok a felső polcra és whiskys üvegért. Előkerítve két poharat már megyek is vendégemhez vissza. Letettem a poharakat az asztalra, töltöttem magunknak italt és helyet foglaltam a fotelban.
- Na és neked szokásod ismeretlen nőknél elütni az idődet? - Számomra még kissé különös, hogy alig ismerjük egymást még is itt ülünk majdnem egymás mellett. Ami engem illett vágyok a társaságra, rossz bevallani, de Robert halálával még unalmasabbá vált az életem.

Ami azt illeti az én kedvemet semmivel se tudná lelohasztani azok után, hogy egy szál köntösben nyitott nekem ajtót. Ezt többre tudom értékelni mintha hosszú órákon keresztül készülődött volna, ácsorgott volna a gardróbja előtt vagy órákig sminkelte volna magát majd letörölte és újra felvitte más színnel, árnyalattal. Ez engem soha sem tudott különösebben érdekelne vagy akár feldobni. Engem soha sem a díszlet érdekelt. Mert hát az szerintem már nagyon is kedvromboló tudna lenni egy nő számára ha egy hosszas, szenvedélyes, romantikus éjszakára volna felkészülve nekem viszont az asztalon is megtenné a dolog, percek kérdése.
- Akkor talán maradjunk is ennyiben. - Ez most azért komoly megkönnyebbülést jelentett a számomra, mintha csak tudnám, hogy nem most járok itt először és utoljára. Ez nem azt jelenti, hogy legközelebb üres kézzel jövök, de legalább már nem kell senkinek sem a virággal vacakolnia. Nekem pedig a legkevésbé sem áll szándékomban. Most sem tettem. De azért azt is jó tudni, hogy nem várja el. Most azt mondanám, hogy nagyon is lényegre törő kis nőcske, de nem szeretek elhamarkodott kijelentéseket tenni. Túlságosan is lelombozna ugyan is utálok csalódni, borzasztóan. Ennél már csak az volna lelombozóbb ha kiderülne, hogy valami olyasmiben bízom, amire ma nem kerülhet sor. Mert akkor jobb ha tudja, hogy én nem fogadok el nemleges választ, sőt még csak meg sem hallom.
- Már majdnem elhittem. - Akár hiszi, akár nem tudok illetve tudnék úgy viselkedni mint egy úriember, de az elképesztően unalmas és slampos. De azért jól esett. Igazából nem hát nem rázott meg, de tudomásul vettem. Zavarba ne hozzon! Még majd a végén elpirulok!
- Értem, szóval ezért kell az aktuális barátnőmet minden órában felhívnom, hogy érezze nem feledkeztem meg róla? - Vontam le egy egyszerű következtetést. Pedig ha tudná, hogy igen. De sosem értetem igazán, hogy mi ennek az értelme. De ők ettől függetlenül szüntelenül csérogtak és szakadatlanul hisztériáztak, hogy nem figyelek rájuk oda és hogy elhanyagolom őket. Valószínűnek igazuk is volt. Többnyire nálam az a bizonyos hiszti jelentette egyben a végszót is.
- Nem, igazából nem lepne meg a dolog. De tudom, hogy nem felejtetted el. - Tény, hogy a nők ilyen téren sokkal figyelmesebbek. Azt mégsem veszik észre, hogy a férjük hónapok óta csalja őket valami húszas macával. De mindez persze több mindentől is függ. Lehet az a maca negyvenes is ha jól dagad a bankszámlája.
- Jó a feltevésed. Na és neked mitől fogva nem számít már valaki idegennek? - Azt hiszem mindkét kérdés nagyon is, hogy jó volt. Az attól függ. Én őt már nem tekinteném idegennek, hiszen itt vagyok a házában és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ma mindent megfogok tudni róla, amit csak szeretnék. Egy mellbőséget már simán megtudnék állapítani.

Mivel nem szeretném túltárgyalni a dolgot, ezért csak egy bólintással jelzem, hogy rendben van. Én nem vagyok oda a virágokért, de azért mégis képes vagyok értékelni a gesztusát, tényleg kedves dolog volt tőle, hogy nem csak úgy üres kézzel állított be, de ha virág nélkül jött el volna, akkor sem sértődnék vérig. Valójában soha egyetlen egy férfitől sem kaptam meg a nekem kijáró figyelmet, ezért nem várom el senkitől, hogy ajándékokkal kedveskedjenek nekem. Tudom milyenek a férfiak és azt is, hogy az ajándékok mögött miféle hátsó szándékok lappangnak.
- Ami azt illeti nem kedvelem túlságosan az úriembereket, azok túl unalmasak. - Azt hiszem mindig is egy rossz fiúra vágytam, nem olyanra aki velem rosszul bánik. De már hozzá szoktam ahhoz, hogy velem a férfiak mindig rosszul bánnak, ezért már csalódni sem tudok senkiben sem. Nincsenek elvárásaim ezért csalódásaim sem, ennyi az egész.
- Igen valami ilyesmiről van szó, mert a nők hajlamosak azért érzeni, hogy a férfiak hanyagolják őket és ha nem jelentkeznek időközönként akkor biztosan meg is csalják őket. Ilyen a női logika. - Én sosem hívogattam a férjemet, éppen fordítva volt, Ő volt az aki mindig ellenőrzött engem. Én voltam számára az aranykalickában őrzött madárkája, de hogy már nincs az élők sorában így van alkalmam próbálgatni a szárnyaimat.
- Nehéz is lett volna elfelejteni. - Emlékszek az arcára mikor a borok kerültek szóba, na meg arra is, hogy elárulta nem kedveli a borokat, ahogyan én sem. Ha már iszok akkor nem a borozással fogok megelégedni, inkább valami töményebbel ami jobb kedvre tud deríteni.
- Erre nem tudnék konkrét választ adni, van akit egész életében ismersz és mégsem tudsz róla semmit, ezért hiába ismered még is annyira idegennek érzed. - Vele pedig még csak ma ismerkedtem meg, ezért még Josh is számomra ismeretlennek számít. De inkább felesleges szócséplés helyett inkább bele kortyolok a whiskymbe kiélvezve az ital ízét teszem vissza a poharamat az asztalra. Ekkor veszem észre, hogy tekintete rajtam pihen, csak azt nem értem miért figyel ennyire.

Unalmasak? Meglehet, de általában az ilyen unalmas úriemberek szoktak ilyen és efféle ingatlanokkal rendelkezni. Így a nyakamat rá, hogy ezt sem önmagának köszönheti. Ahhoz túl fiatalnak tűnik nekem, hogy komolyabb vállalkozást vigyen és úgy egyszerűen nem annak a fajta nőnek tűnik, ennyi. Nincs túlzott érdeklődése és ez a szerény véleménye több mindent is elárul. Nem vágyik a felső osztály tagjai közé. Keres valamit, ami azért több annál mint egy pénztől roskadozó bankszámla. Ő egyszerűen az életmódhoz van hozzászokva és csak ennyit várna el. Nem igazán a személyekhez ragaszkodik. Mire alapozom mindezt? Nem bonyolult. Az már biztos, hogy egyedöl él. A családoknál tömve van a fényképekkel a nappali, folyosó, előszoba. Én itt még egyetlen olyan fényképpel sem találkoztam, ahol nagy boldogan mosolyogva díszítené valakinek az oldalát.
- Hát akkor? - Kérdeztem rá kimérten kissé óvatoskodva. A világért sem szeretnél túl indiszkrét lenni.. Én amúgy is a rövid és tömör válaszokat részesítem előnyben. Ami nincs túlbonyolítva világos és érthető. Egyszerűen nincs türelmem végighallgatni azt a litániát, amit egy nő le tud adni egy egyszerű kérdé hallatán.
- Sosem fogom megérteni, igaz? - Igazából én ebbe már régen beletörődtem és hát az igyekezetbe sem szakadtam bele, amit azt illeti. Amúgy kár, pedig már épp akartam kérni, hogy fejtse ki nekem ezt kicsit részlesebben is. Az első dolog, ami érdekelne vagyis érdekelt volna.
- Ezt most nem egészen értem. - Talán nem is kell. Én azért megjegyeztem. Még majd a végén azt gondolná, hogy olyan rossz vendéglátó, csak azért mert csendben vagyok. Na és ki vagyok én, hogy megbántsam? Igazából már én sem emlékszem rá, hogy külön is kifejtettem volna utálatomat a borok irányába, de jó tudni, hogy kettőnk közül valaki figyel is. Félreértés ne essék, figyelek én. Csak nem egészen arra, amit mond. De mondjuk úgy erősen próbálkozom, nagyon erősen.
- Na és mond csak Alex, minden ilyen idegen jóvágású pasasnak villantasz egy kis husit a kezdeti ismeretség fellendítésére? - Bevallom, remeköl szórakozom. Ennél szebb meglepetésben még aligha volt részem. Miközben kérdeztem átnyúltam az asztalon kezem pedig a köntösén simított végig szemléltetve mire is célzok pontosan.

Josh tipikus férfinak tűnik, érdeklődik felőlem annyira legalábbis, hogy észre tudjam venni, hogy nem vagyok számára közömbös, de ezzel is csak azt akarja elérni, hogy egy újabb trófeával gyarapítsa gyűjteményét. Mi másért lenne most nálam? Nyilvánvaló, hogy nem a személyiségem érdekli annyira, hogy képes volt eljönni hozzám.
- Josh, te mindenre szeretnél választ kapni? Lassan kezdem magam úgy érezni, mintha kihallgatáson lennék. - Még egyszer sem vittek be kihallgatni, de ez a sok kérdés kissé zavaró tud lenni. Ami azt illeti bármiről szívesen beszélek, csak magamról és a múltamról ne kelljen. Nem azért mert fájdalmas lenne, egy idő után hozzá lehet szokni, sőt el is lehet viselni, hogy nekem ez jár az élettől, de ez még nem feltétlenül jelenti is azt, hogy bárkivel szívesen elfecsegek erről.
- Sosem. Egyszerűen képtelenség megérteni a nőket, azt pedig pláne, hogy hogyan gondolkoznak. - Ezzel a kis információ morzsával nem árulom el a saját nememet, ennyit szerintem eddig is tudtak rólunk a férfiak, de több információt nem áll módomban vele megosztani, még a végén túl könnyű dolga lenne.
- Nem is kell értened, néha jobb is a tudatlanság. - Addig érezze magát szerencsésnek még nem ismer egy ilyen személyt akiről az előbb említést tettem. Anyám, Sergei, Robert, róluk azt hittem ismerem őket, de aztán mégis csak hatalmasat kellett csalódnom, de legalább meg sikerült tanulnom, hogy mennyi minden lappang a látszat mögött.
- Ami azt illeti nem, de legalább már értem, hogy miért figyeltél rám ennyire. Na és mióta élvezkedsz a látványban? - Remélem nem gondolja azt, hogy szánt szándékkal villantottam neki. Összébb is húzom magamon a köntösömet, mert már így is a kelleténél többet látott belőlem.

Hogy őszinte legyek, igen. Szeretek minden kérdésemre választ kapni kivétel nélkül, még azokra is amelyeket szóban még fel sem tettem, sőt még akkor is ha egyáltalán nem is áll szándékomban feltenni őket. Megszokás? Elvárás! Tök mindegy. Nem vagyok az a tipikus unalmas és idegesítő mindent tudó és nem teszek fel értelmetlen kérdéseket, ahogy hiábavalóakat sem, csak azért hogy az ő szájából hallhassam a választ. Nekem elég ha az én tudom mi az igazság! És nem mondhatja, hogy nem játszom előtte nyílt lapokkal, szinte már az első néhány percben ahogy beléptem ide kiterítettük egymás előtt a lapjainkat.
- Nos hát, én előbb lehetek az a személy, aki megvéd téged mint aki faggat. - Ezzel már többet is elárultam magamról mint szerettem és mint kellett volna. Nem tűnik buta kislánynak, aki ne tudna összerakni egy egyszerű képletet előre megadott értékekkel. Bár a faggatásra is megvannak a sajátos kis módszereim. Sajnos azt kell, hogy mondjam előbb dalra fakadna nekem mint gondolná. Még szerencse, hogy nem tudnám végighallgatni. Szerintem ő előbb borítana ki engem mint én őt és annak sem volna túl jó vége magamat ismerve. Ami azt illeti az én türelmem s véges és az a vég többnyire előbb jön el, mint utóbb.
A válasz hallatán egyszerűen csak bólintottam egyet. Azt hiszem nekem ennyi elég is. Még szerencse, hogy nem erre tettem fel az életem, mert akkor akár már most végezhetnék magammal, de akkor mégis hogyan nézzek bele a gyilkosom szemébe? Nem bírom ha néznek.
- Ilyet is csak egy nő állíthat. - Bízom benne, hogy mind eddig még nem sikerült megsértenem, de ha mégis hát majd túlteszi magát rajta, ha akarja és van egy olyan érzésem, hogy ez úttal akarni fogja. Ez butaság. Úgy is mondhatnám, hogy szemenszedett hazugság, amivel az emberek saját magukat áltassák. A nem tudás soha sem jobb!
- Mióta letetted azt a formás kis feneked. - Ja, hogy most ismételten sikerült elszólnom magam? Én már csak ilyen vagyok. Nem hinném, hogy ettől és ennyitől most zavarba jönne és nem is arra megy ki a játék.

Nem szeretem azokat az embereket akik túl sok kérdést tesznek fel, csak azért mert életemnek számtalan olyan része van amiről nem kell tudnia senkinek sem és kissé furán venné ki magát a helyzet, ha mindig kibújnék a válaszadás alól, túl gyanús is lenne. Ezért legtöbbször próbálom terelni a témát, mindegy miről van szó, csak magamról ne kelljen beszélni. Egyből kifordulna a bejárati ajtón, ha tudná rólam a színtiszta igazságot, sőt megvetne és gusztustalannak is találna, de ameddig nem tud rólam semmit nekem addig megvan a kis illúzióm, hogy normális nőként tekint rám és nem csak egy játékszerikernek gondol, akit kedve szerint bármikor használhat.
- Csak azt ne mond, hogy rendőr vagy. - Hirtelen erre tudtam asszociálni, habár ha jobban bele gondolok a rendőrök is szoktak faggatni. Annyira ismeretlen számomra, hogy még azt sem tudom mivel foglalkozik, de nem is érdekel túlságosan. Tőlem akár bankrabló is lehetne, vagy akármi, sosem ítélek el senkit.
- Gondolom nem meglepő. Nőből vagyok ezért majdnem úgy gondolkozok mint a többi nő, de ha téged ez zavar akkor szólj csak rám. - Nem kimondottan vagyok olyan gondolkodásban, mint a többség. Túl sok mindent éltem át ahhoz, hogy tudjak nyitott szemmel látni és tudom mire vágynak a férfiak, ezért ha kell azt mondom amit hallani szeretnének és azt teszem amire vágynak.
- Miért érzem úgy, hogy nincs olyan testrészem amit nem vettél már alaposan szemügyre? Josh, te aztán csúnyán visszaélsz a vendégszeretetemmel. - Komoly tekintetemmel néztem rá, csak akkor mosolyodok el, mikor újból ajkaimhoz érintem a poharamat, hogy ismét egy korty whiskyt vegyek magamhoz.

Nem, nem fogom azt mondani. Nem mondhatom azt, hiszen nem vagyok rendőr. Nem voltam, nem vagyok és nem is fogok az lenni. Soha sem vonzott ez az irányzat. Annyira nem, hogy jóformán le is nézem az igazságszolgáltatást, sok más mellett. Sokféle igazság létezik. Ők pedig semmit sem tesznek csak egy jóképű irodában meresztik a seggüket egy irodai bőrfotelben mint aki jól végezte dolgát. Jókat vigyorognak, arcoskodnak azzal a darab szarral - jelvénnyel - magukon és a diplomákkal, oklevelekkel az iroda falán. Egy éjjel nappal csengő telefonnal, amit még a kutyák sem ugatnak meg, nem fognak szagot biztosan. Mondhatni javarészt csukott szemmel járnak, de még ha ki is nyitnák azt a csipás szemüket akkor sem vennék észre, mind azt ami mindvégig ott hevert a szemük előtt. Információforrásnak még megteszik, de még ha egy nőt is állítanék illetve ültetnék valamelyik pancser helyére hát még ő is hamarabb feltalálná magát, legfeljebb mert hasra esne a bizonyítékba a pofás és alig tizenöt centis magassarkújában.
- Nem talált. - Őszintén azt gondoltam, hogy már elsőre bele fog trafálni. Nos, tévedtem. Mily csalódás. De ezt még majd csak kiheverem valahogy. Mindenesetre jó tudni, hogy első látszatra úgy festek mint egy fakabát. Ez most akkor sértés vagy bók? Nem túl előnyös ha első ránézésre azt a képet festik rólam az emberek, hogy egy egyetlen fatökű pancser. Ha alábecsülnek az nem tud érdekelni,l de akkor is azt akarom, hogy tisztán lássák ki áll velük szemben.
- Ügyvéd vagyok. - Másod állásban. Hagytam volna inkább had találgasson? Nem, az nem túl érdekfeszítő. Legfeljebb a végén győztest hirdethetnénk, hogy ki unta meg hamarább a találósdit. Jelentem, hogy én.
Most komolyan olyan vagyok mint egy rendőr? Pedig én nem gondolom ,hogy olyan hivatalos seggfej volnék, így nincs amivel visszatudnék élni, de attól még seggfej az lehetek. Mert jól esik és mert piszkosul tudom élvezni alkalomadtán.
- Mármint azért, hogy nő vagy? Nem, csak tájékoztatásképp közlöm veled, hogy én nagyon is a női nemhez vonzódom. - Komolyan mondom az volna az est fénypontja ha ezek után bevágná, hogy kételkedett ebben, akár csak egy fél pillanatig is. Nem, azért én nem tudom hibáztatni, amiért nő. Méghozzá elég szemrevaló nő. Arról meg én nem tehetek, hogy a figyelmem többnyire az idomaira téved nem pedig a belső adottságaira kíváncsi. De ez is csak azt bizonyítja, hogy én nagyon is tudom szeretni a nőket!
Mit is mondjak? Hazudjak? Nem fogok. Nagyon is közel jár az igazsághoz. Bár tény,hogy ebben a cuki kis köntösben nem volt nehéz dolgom.
- Jobb szeretnéd ha hosszú órákon keresztül beszélnénk az időjárásról, a gyermekkorunkról, a világ gazdasági helyzetéről és hasonló okosságokról? - Nincs az az isten. Nyúltam a poharamat után, aminek egy hajtással gyorsan az aljára is néztem.
- Nézd, én szeretek nyílt lapokkal játszani. Bár azt őszintén megmondom neked, hogy még soha egy nőt sem sikerült a tekintetemmel vetkőztetnem, te vagy az első. - Pofátlan vigyorral a képemen futtattam végig tekintetem nagyon is csábító combján, hátha ismét sikerül mondjuk feljebb bírni azt a köntöst.

Őszintén szólva sosem volt a találgatás az erősségem, sőt tippelésben sem nevezném magam jónak, ezért már meg sem letett, hogy nem találtam el a foglalkozását. Bevallom megkönnyebbültem akkor mikor kiderült róla, hogy nem rendőr, sosem ápoltam túl jó viszont a fakabátokkal, igaz még nem gyűlt meg a bajom velük, de valahogy nem szimpatikusak számomra. Biztosan azért lehet mert mindig is úgy életem az életemet, hogy akármit tettem törvénybe ütköző dolognak számított, csak eddig még egyetlen alkalomkor sem sikerült lebuknom. Szeretném ha ez így is maradna, még csak az kellene, hogy kitoloncoljanak az államokból. Már egészen Amerikai állampolgárnak tűnhetek, csak néha hallatszik beszédem közben az akcentusom, de ezen még dolgozom.
- Ki sem néztem volna belőled. - Egy fokkal azért mégis csak jobb, mintha rendőr lenne, már csak az érdekelne, hogy milyen ügyvéd valójában, szerintem biztosan nem fél bepiszkolni a kezét.
- Josh ez eddig is nyilvánvaló volt számomra. Különben is mi hasznát venném egy olyan férfinak aki a saját nemhez vonzódik? - Első ránézésre is az ordít róla, hogy ízig vérig heteró, ez is az oka annak, hogy most élvezheti a vendégszeretetemet. Szimpatikus volt számomra, hiába is olyan nyers a modora attól még láttam benne pár kiaknázatlan lehetőséget.
- Nem szeretném ilyen unalmas dolgokra pazarolni az időmet, különben sem voltam sosem a szavak embere. - Habár nincs olyan téma amihez nem tudnék hozzá szólni, Robert alapos volt és úgymond ügyelt arra, ha vendégeink jönnek értelmes nőnek tűnjek a szemükben, ezért mindenhez van hozzáfűznivalóm, csak nem szeretek fecsegni ha nem muszáj.
- Akkor most megragadom az alkalmat és rásegítek, ha netalán most csődöt mondana a tekinteted. - Tudom mit szeretne tőlem én pedig nem vagyok semmi jónak az elrontója. Felkelek eddigi helyemről, hátat fordítva neki engedem, hogy köntösöm szép lassan lecsússzon meztelen testemről. Nem zavartatom magam, szép lassú léptekkel szelem át meztelenül a nappalit miközben a hálószobát céloztam meg úti célnak.

Az jó, mert én sem. Történetesen én sem rajongok különösképpen a munkámért, de valakinek ezt is meg kell csinálnia, én pedig nem mellékesen és meglehetősen jó vagyok a szakmában. Nem tudnám hosszú éveken keresztül a seggemet mereszteni és nem tudnék egész életembe semmit tenni miközben dől a lé, de még csak elkölteni sem tudom tisztességesen. Így legalább elmondhatom magamról, hogy nagyon is megdolgozom érte és mocskosul élvezem minden percét.
- Hát akkor hallgatom az eddigi feltevéseidet. - Tévedtem volna és okosabb mint hittem volna? A homlokomra volna talán írva, hogy ez az ügyvéd vagyok dolog csak álca és hogy csak napközben működik valamint inkább csak infókat gyűjtök vele? Nagyon remélem, hogy nem. Ne tegye ezt velem. Ne írassa velem alá a halálos ítéletemet. Igen, hazudtam. De így a jobb mindenkinek, ha nem tud semmiről. Higgye csak azt, hogy egy átlagos hétköznapi ügyvéd vagyok, bár szerintem ezt egy percig sem hitte el. Szerintem pontosan látja rajtam, hogy nem okoz problémát bemocskolni a kezem és milyen jól látja.
Erre a kérdésre most tényleg nekem kéne tudnom a választ? Azt hiszem bőven elég ha csak ezt úgy magamban válaszolom meg és nem teszem szóvá. Vannak dolgok, amiket nem érdemes túlbonyolítani, ami már magában és magától értetődően világos érthető. Nos, én pontosan érzem, hogy az elhangzottak alapján használva leszek. De egy percig sem ringassa magát abban a tévhitben, hogy a játékszere leszek, csak azért mert engedek neki. Végül is... Higgye csak. Úgy még jobb lesz. Szeretek egy fegyvert a kezemben többször is megforgatni.
- Nocsak, még majd a végén kiderül, hogy hasonlítunk is valamiben. - Mosolyogtam meg a dolgot, majd csak úgy kibukott belőlem. Többnyire megtartom magamnak a véleményemet és másoktól is ezt kérem illetve várom el. Amit pedig akarok azt úgyis megtudom valamilyen úton módon.
Figyelmesen kísértem végig tekintetemmel minden egyes mozdulatát. Mondhatom ezzel okozta csak az igazi és legnagyobb meglepetést a számomra. Ezt már szeretem. Okos kislány. Ugyan olyan lassú kimért léptekkel kezdtem el követni miközben már az ingemet gombolgattam, amit aztán félre is dobtam. Majd már kapcsoltam is ki az övemet, miután gomboltam is ki a nadrágomat, amit fél úton lerugdostam magamról az alsómmal együtt. Ezek már úgy sem kellenek. Félúton utánakaptam és visszahúztam. Felkaptam majd még a nappaliban lévő asztalra ültettem mindent lesöpörve róla. Remélem nem haragszik. Ha mégis hát majd kárpótolom ha lesz olyan jó hozzám.

Első ránézésre inkább azt mondanám Josh tipikusan rossz fiús külsővel rendelkezik, én pedig nagyon is vonzónak találom a férfiak ezen faját. Izgalmasabbak, szenvedélyesebbek és jobb az állóképességük is. Biztosan nálam ez valami rejtett perverzió lehet, hogy általában az ilyen férfiak keltik fel a figyelmemet, valószínűleg közre játszik az is, hogy pár dolgon átestem, ezért is lettek furcsa hajlamaim amik kihatnak a szexuális életemre is.
- Valójában ha rád nézek inkább az illegális dolgok jutnak először az eszembe. Ez most nem feltétlenül bók volt. - Megboldogult férjem volt számomra az élő példa, hogy mennyire is számít a látszat. Mások előtt úriembernek mutatta magát, de mikor kettesben volt velem akkor kitört belőle az állat. Ezért is vagyok azon az elven, hogy hiába van sármos mosolya, talán ez is csak egy álarc, amit a látszat kedvéért tart fent. Ki tudja, talán sikerült olyan férfira bukkannom amilyenhez hozzá vagyok szokva, de ezt csak akkor tudhatom meg, ha élőben is kipróbálom.
- Szeretnéd ha hasonlítanánk? Mert szerintem inkább az ellentétek vonzzák egymást. - De szerintem Josh sem azért van itt, hogy megvitassuk az elméleteinket, sokkal inkább azért van nálam, hogy a köntös nélkül gyönyörködjön testemben. Nem voltam rest, le is dobtam magamról a textilt. Lassú, csábító léptekkel kezdtem el haladni a háló felé, kimérten mozgattam hívogatóan csípőmet, de alig tehettem meg pár lépést Josh elkapott. Meglepetten jártattam végig meztelen testén tekintetemet.
- Ne fogd vissza magad. - Nem kérés, sokkal inkább parancs volt részemről. Ezt nyomatékosítva ajkaira tapadtam, sokkal inkább harapdálás volt, mint csók, csak igyekeztem belőle előcsalogatni az állatot.

Nem is várnám el egy nőtől sem, hogy bókoljon nekem. Tőlem sem kell várni. Számmora ezek a dolgok mind jelentéktelenek. Egyszer kíséreltem meg azt hiszem bókolni az akkori barátnőmnek, aki mindvégig megvolt győződve arról, hogy kövér. Nos, miután ráuntam ellent mondani neki, igazat adtam. Időpocsékolás volt. Szerintem Alex pedig anélkül is tisztában van vele, hogy szép, hogy én mondanám. Az a nő pedig így emlékezetből és Alexandrara pillantva hát tényleg kövér volt. Szóval még szívességet is tettem neki azzal, hogy őszinte voltam. Még ha meglehetősen rosszul viselte is. Ezek a bókok totálisan értelmetlen dolgok és csak az igazságot ferdítik. Ha pedig hazudsz, akkor azért vagy szálka a szemükben. Ha pedig nem... Na arról inkább ne is beszéljünk. Egy nőnek számtalan problémája tud lenni. Csupa jelentéktelen dolgok problémáznak. Más különben nyilvánvalóan túl könnyű lenne velük bírni.
- Nem is jársz te olyan távol az igazságtól. - Okosabb mint hittem, ezt beismerem. Én pedig szeretem az okos, művelt és talpraesett nőket. Esetleg még tetszene is. Meg kell hagyni nem egy Betti, a csúnya lány. Inkább olyan Dr. Szöszis, ha már mindenképpen hasonlítanom kell valakihez.
- Ami igen csak kérdéses, hogy meddig? - Dehogy szeretném, hogy hasonlítsunk bármiben is. ez csak egy egyszerű észrevétel volt, de már is bánom, hogy hangot adtam véleményemnek. Általában megtartom magamnak, mégis egyértelmű. Nem tudom mit akar ez jelenteni. Tisztában vagyok vele és hálás is vagyok azért, amiért nem festek úgy mint egy nyálgép. Mindössze ennyiből levonta a következtetést?
- Fogalmam sincs miről beszélsz. - De még csak elképzelésem sincs róla. Mégis hogyan kéne visszafognom magam? Na és mégis minek? Nagylány már. Pontosan tudja, hogy mit akar. Nem mellékesen pedig én is és pontosan azon vagyok, hogy azt megszerezzem magamnak végre.
A saját érdekében remélem nem gondolja,hogy én nem tudok harapni. Mondjuk ha már rossz fiú vagyok, akkor biztosan jól festek néhány kisebb sebhellyel is a képemen, de azért nem kell túlzásba vinni. Csípőjénél fogva megragadtam úgy húztam közelebb magamhoz. Nem is várattam tovább magunkra. Egy erőteljes mozdulattal belé hatoltam. Ezt követően ajkaimmal cseppet sem finomkodva tapadtam melleire.

Remélem arra már Josh is rájött, hogy hiába szőke a hajszínem, attól még engem nem lehet beskatulyázni az buta szőke nők kategóriába. Megvan a magamnak való eszem, de jól tudom, hogy a férfiak tartanak az okos nőktől, ezért ha az alkalom úgy kívánja akkor képtelen vagyok megjátszani az ostobát. De előtte már felfedtem magam, ez valamennyire megkönnyebbülést jelent nekem, hogy nem kell eljátszanom a buta nő szerepet.
- Előfordulhat, hogy jó emberismerő vagyok és már az első pillanatban láttam rajtad, hogy nem egy templomba járó alkat vagy. - Csak egy apró célzás akart lenni részemről, hogy nem tűnik szentnek, sőt inkább nézném ki belőle a rossz fiút. Viszont alig ismerem, ezért nem zárhatom ki annak a lehetőségét sem, hogy megérzéseim félre vezetnek. Vagy talán Josh szeretne félre vezetni, hogy az a kialakított képet lássam róla, amit elszeretne velem hitetni? Nem, ennyire nem bonyolultak a férfiak.
- Erre a kérdésedre szerintem egyikünk sem tudna kielégítő válasszal szolgálni. - Én nem tudom, hogy meddig vonzzuk egymást, meglehet hogy a mai napon már el is illan a kettőnk közötti vonzalom, vagy akár tovább is tarthat, mint pár alkalom. Nem vagyok jós, hogy tudjam mit rejt a jövő számunkra, de azt tudom, hogy mire számíthatok a következő pillanatokban.
- Ezt szerettem volna hallani. - Elégedett mosolyra húzódnak ajkaim. Egyre inkább felforrósodik közöttünk a hangulat ahogy lekerülnek rólunk a felesleges ruhadarabok. Már arra eszmélek fel, hogy megragad és minden finomkodás nélkül belém hatol. Felnyögve adom tudtára, hogy nincs ellenemre ez a bánásmód. Lábaimat dereka köré fonva vetem hátra fejem és adom át magam az éleveteteknek. Durván bánik velem, de egyben izgatóan is, ezért is hagyják el ajkaimat elégedett nyögdécseléseim egyre inkább szaporábban véve a levegőt.

Soha sem voltam egy szent. A vasárnapokról is rendszerint megfeledkezem. De hogy valami mellettem is szóljon soha sem próbáltam meg a tisztesség mintapéldájaként élni. Többnyire nyílt lapokkal játszom. Ugyan ezt elvárom azoktól is, akik velem szemben illetve egy asztalnál óhajtanak velem helyet foglalni. Nem ez a legtisztább megoldás, de mindenek előtt legalább őszinte és ezt igen nagyra tudom becsülni valakiben. Mindenkinek van rejtegetnivalója. Mégsem mindegy, hogy mit ki elől próbálsz meg elrejteni. Neked talán még csak meg sem fordult a fejedbe, hogy meg kéne tenned, Ő már megtette. Neked még csak az eszedbe se jutott, Ő már tudja rólad. Ez egy ilyen játék, ahol nem feltétlenül kell betartanod a szabályokat, de jobban teszed.
- A manóba, a reverendát elfelejtettem magamra kapni. De mindezt félretéve ha valóban egy törvénytisztelő nyálgépet akartál volna magadnak nem hívtál volna ma ide. - Ennyire egyszerű a képlet. Ő sem tegnap bújt anyu szoknyája alól és lett nagy kislány. Látni, hogy van némi tapasztalata és azok sem túl pozitívak. Tudnivaló, hogy ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz. Nem a lelkét jöttem ápolgatni, hogy majd néhány pohár bor után a vállamra döntse a fejét, hogy Én majd jó tanácsokkal halmozzam el majd nagy boldogan békésen álomba merüljön. Súlyos tévedés. Ő nem ezt szeretné. Könyörgöm, egy köntösben nyitott nekem ajtót. ennél már csak az lett volna egyértelműbb ha anyaszült meztelenül invitál be. Jó emberismerő? Meglehet, de Én is. Csak volt némi értelme annak a csokorba kötött gaznak.
- Te sem azt vártad, hogy majd hetekig csak teperek, a lehető legtisztességesebben fogok bánni veled, hogy majd egy újjal sem érek hozzád ha Te nem akarod. Mindeközben pedig bájosan érdeklődök a hogy léted felől a nap minden órájában majd mikor végre hazaérek annak reményében, hogy majd végre mutatsz némi hajlandóságot a dolog iránt, Te majd arra hagyatkozol, hogy túl fáradt és kimerült vagy. Közlöm veled, hogy ilyesmit csak a filmekben látni, mert a valóságban ez egész másképp zajlik le. - Már így is túlságosan kitettem magamért hozzám képest. Nem, ez nálam egész másképp történik. Az enyém leszel... Ha szeretnéd idővel mindent megkapsz, amit csak akarsz, viszont soha nem merészelj nekem nemet mondani!
Mindvégig komoly maradtam. Még csak egy öntelt mosoly sem. De mindeddig mélyen a szemébe néztem. Szereti magának kiprovokálni a dolgokat. Megharapott. Rendben. Ideje volna valamiképpen megtorolni. Az egyik kezem továbbra is a csípőjén van, a másikkal pedig melleivel kezdek el játszadozni, mint egy kíváncsi kisgyerek, aki most először érintheti meg egy mellét. Gondosan ügyel a részletekre és külön figyelmet szentel az érzékenyebb pontjaira.

Nem is tudom mi tetszett meg először bennem, elvégre csak ma ismertem meg, de mégis volt valami ami érdekelni kezdett. Tény, hogy nem egy eldobni való pasi, de azért még a modorán csiszolni kellene. Morbid vagy sem, de azért nekem még ilyen pofátlanul is elnyerte a tetszésemet. Mindig is érdekeltek a rossz fiúk és benne látok fantáziát, sőt túlságosan érdekel már ahhoz, hogy csak egy-egy puszi után fájó búcsút vegyünk egymástól, de nem azért hívtam el magamhoz, hogy egyből leteperjen, habár ha megtenné nem hiszem, hogy annyira ellenkeznék.
- Őszintén mindig is a gyengéim voltak a rossz fiúk, de azért te sem egy szűz kislányra vágysz ha már volt annyi bátorságod, hogy elgyere. - Igen, megfordult a fejemben, hogy kellemesen elszórakozhatnánk egymással az este folyamán, de azért ez nem csak tőlem függ. Szeretem ha egy férfi merész és mer kezdeményezni. Egyébként nem is így terveztem az egészet, ha ruhában lennék biztosan nem bámulna ennyire, de sajnálatos módon elszámoltam az időmet, ezért ezzel a látványommal kell megelégednie.
- Nem is lenne értelme hetekig csak várni az élvezetetekre mikor egy karnyújtásnyira sincs tőlünk az amit szeretnénk. - Mégis mit szeretnénk? Nyilvánvalóan a másikat birtokolni, megkapni, magunkénak tudni. Nem vagyok olyan nő aki megtagadná a szexet, hiszen a nők is élvezik ha a férfi kellőképpen ki tudja őket elégíteni. A fáradság is csak egy ócska kis ürügy amit a többi nő akkor mond, mikor már végképp kiábrándult a férfiból. Ha van szenvedély bárki között ott nincs olyan, hogy nem akarnák egymás érintését, csókjait érezni és élvezni. Én pedig már Josh kemény férfiasságát élvezhetem. Különös volt komolysága, ahogy mindvégig a szemembe nézett és figyelte minden rezdülésemet, elégedett nyögéseimet, de valahol izgatónak is találtam a dolgot. Kemény és határozott volt, de mégis gyengéd is egyszerre ez a kombináció még új volt számomra, de hozzá tudnék szokni. Követelőzve csókoltam újfent ajkaira, de most elmaradt részemről a harapás.

Hát ezt jól látja. De őszintén az sem érdekel ha szűz volna, amit már az első pillanattól fogva kizártnak tartottam és nem tévedtem. Megjegyzem Ő sem, de ez nem meglepő. Még soha senki sem feltételezte rólam, hogy a vasárnap délelőttjeimet egy gyóntatófülkében majd egy hatalmas bazilika első soraiban tölteném és a templomból valamit a kórusból sem hiányoltak még soha. Sem első látásra, sem másodikra sem semmikor. Tény, hogy mindenki hisz valamiben illetve, hogy mindenki másképp hívja, de nem attól leszünk jobb emberek, hogy hetente egyszer vagy kétszer végighallgatjuk miről hadovál egy papi ruhába bújt alkoholista részeges szánni való állat, aki talán félórája se, hogy kitámolygott a kocsmából, bűzlik a piától és vérben forognak a szemei. Biztosra veszem, hogy engem nem egy ilyen fazon fog megtéríteni a vallás felé. Emlékeim szerint legutóbb akkor vettem a számra Szűz Mária nevét mikor először vágtam hanyatt egy lányt és pillantottam meg ruha nélkül, többet sem. Azóta már én magam vetkőztetem le őket és szabadítom meg a gátlásaiktól.
- A szűz kislányok nem fogyasztanak whiskyt sem bort vagy vodkát, nem állnak szóba idegenekkel, de legfőképp nem invitálják őket megismerkedésük napján a lakásukra. Ami pedig a legfontosabb ilyenkor már rég ágyban vannak, többnyire egyedül. - Nos hát Ő ezen feltételek... Lássuk csak, egyikének sem tudott megfelelni. Gondolom nem véletlenül. De azt hiszem egy-két apró részletet még így is elhagytam. Nem öltözködnek kihívóan imponálva ezzel a másik nemnek és szerintem ajtót sem nyitnak egy szál köntösben majd néhány röpke perc elteltével sem dobják le magukról. Esetleg nem jól tudom? Véleményem szerint eléggé jó tájékozódó képességekkel rendelkezem.
Azt hiszen kezdek önkívületi állapotomba kerülni. Hogy akkor mi történik? Onnantól fogva nem vállalok felelősséget tetteimért. Félre értés ne essék tudom, hogy mit teszek csak olykor előfordul, hogy kissé felelőtlenül csak cselekszem vagy épp csak nem gondolkodom előre. Csakis magamra figyelek nem törődve azzal, hogy a másiknak fájdalmat okozok.
Megcsókolt én pedig éltem a lehetőségemmel. Visszacsókoltam miközben kezemmel a hajába túrtam elterelésképpen majd lassan a kezem köré csavartam majd egy nem várt pillanatban hátra vetettem a fejét. Továbbra sem engedve el kezdtem el nyakát csókolgatni. Elégedett vagyok hiszen minden okom megvan rá. Most már teljes mértékben az enyém, ameddig én úgy akarom.

Tény, hogy egyikünk sem egy szent, ahogy az is, hogy megmagyarázhatatlanul vonzanak a rossz fiúk. Van bennük valami izgalmas és semmi kedvem sincs arra, hogy találjak magam mellé egy jóravaló férfit, akinek be kellene tanítanom, hogy egy ízég vérig nő mire is vágyik. Úgy gondolom, hogy Josh teljesen tisztában van ezekkel a dolgokkal, sőt talán nem is olyan sokára kapni is fogok belőle egy kis ízelítőt is. Lenne okom ellenkezni? Kizárt! Nem fogom megvonni magamtól egy ígéretesnek tűnő férfi testi szeretetét. Nem szorulok rá arra, hogy szeressen, de arra sokkal jobban, hogy a bennem tomboló vágyakat kielégítse. Szeretek nő lenni és olykor vissza élni az adottságaimmal, de ezért tán nem leszek beskatulyázva a ribanc kategóriába, csak azért mert szeretem a szexet. De ki nem? Aki azt mondja, hogy tud élni nélkül az bizony hazudik. Ha egyszer rákapsz az ízére onnantól nincs megállás.
- Ezt nem is kellene tovább ragozni. Lebuktattál. - Nem fogok tiltakozni és megpróbálni bebizonyítani, hogy már csak azért is jó kislány vagyok, holott közel sem állok ahhoz. Szeretek rossz lenni és főleg rosszalkodni. Most pedig, hogy találtam magam mellé méltó partnert nem is fogom magam visszafogni. Elégedetten nyögök fel minden egyes határozott lökését követően. Felszisszentem mikor fejemet hajamnál fogva hátra rántotta. Volt ebben valami izgató, ahogy uralkodni próbál felettem, de hogy Josh se maradjon ki a jóból körmeimet nem túl óvatoskodóan mélyesztettem hátába és kezdtem kínzó lassúsággal lefelé húzni lapockájától kezdve egészen derekáig. Ha mocskos módszerekhez folyamodik, akkor számítson arra, hogy én sem fogok gyengéd lenni vele. Hogy mire volt ez jó? Mindössze élveztem, hogy megtehettem és nem mellékesen kíváncsi vagyok a reakciójára, hogy hogyan tűri, hogy ezt teszem vele.

Akár mondhatnám azt is, hogy milyen nehéz doglom volt vele, de hát hazudnék. Engem akkor mégis ki buktatna le, talán Ő? Mi sem lett volna könnyebb, mint rájönnöm, hogy Ő nem az a fajta, aki egy jóravaló bájgúnár gyengéd, finomkodó árintéseire vágyik? Aki jóformán még csak hozzá sem mer érni, nehogy azzal is fájdalmat okozzon neki. Én ezt inkább úgy mondanám, hogy az ilyen férfiak, akik mellesleg ezzel szégyent hoznak a saját nemükre azt sem tudják hogyan kell megérinteni egy nőt. Igazság szerint fogalmuk sincs róla, hogy mire vágyik a partnerük, ezért is óvatoskodnak annyira. Ez már nem csupán nevetséges, szánalmas is. De akadnak olyanok is akik túlságosan is bizonyítani szeretnének ezért hát minden áron megszerzik, amit akarnak. Bármi áron... Egyáltalán nem érzik a kettejük között lévő vonzalmat. De hát ami nincs is és soha nem is volt azt nem is igen lehet.
Nos, Én amint ránézem Alexra pontosan tudtam, hogy mit akar. Ő pedig tisztán látta, hogy a megfelelő személyhez fordult más különben nem invitált volna a lakására megismerkedésünk napján. Nem gondolkodtam túl sokat. Megkockáztattam és nagyon úgy fest, hogy nyert ügyem van. De ezt már akkor tudtam mikor egy köntösben nyitott ajtót, majd abban is maradt. Nem hiszem, hogy pusztán azért tette, mert Én arra kértem, sokkal inkább mert Ő is azt akarta. A következményekkel pedig mindketten tisztában voltunk. Ennyi. Szerintem mindketten jól tudtuk, hogy miért fogok eljönni. Nem azért, hogy jókat iszogassuk és esetleg később lezavarjunk egy-két kör sakkpartit. Mondjuk, hogy még bele sem kezdtünk, Ő máris mattot kapott. Ne ragozzuk túl...
Számítottam valami ilyesmire, ehhez hasonlóra, de azért azt nem gondoltam, hogy ilyen rohadtul tud majd fájni, ahogy körmeit a hátamba mélyeszti csöppet sem finomkodva. Majd poklian lassan kezdi végighúzni egészen a derekamig. Akarva, akaratlanul is de hangosan felszisszentem izmaim megfeszültek úgy élveztem belé.
- Ha már ilyen szépen kidekoráltál, akkor esetleg volnál szíves leápolni harci sérüléseimet? - Nem viselném túl ha ezek után minden fél órában felsőt kellene váltanom mert újra és újra beleragadna a seb, ami talán nem is olyan kicsi. Legalább is én tisztán érzem, ahogy a vér lassan végigfolyik a hátamon egészen a lapockáimtól, pazar.

Legszebb az egészben, hogy szavak nélkül is megértjük egymást, pontosan tudjuk, hogy mire is vágyik a másik anélkül, hogy beszélni kellene róla. Egyszerűen rá tudtunk érezni. Ami nagy szó, csak mert most érzem magam végre szabadnak és talán ez a második alkalom mikor úgy akarok valakivel lefeküdni, hogy teljesen önszántamból. Eddig rá voltam kényszerítve, játékszer voltam mások életében semmi több. Most viszont szeretnék az Ő játékszere lenni, még akkor is ha netalán ez egyszeri alkalom lenne, de őszintén azt sem bánnám, hogy még előfordulna efféle kellemes időtöltés közöttünk.
Azt hiszem egy egészen picit eszemet vesztettem extázis közben, mert nem akartam nagyon bántani, de mégis a kelleténél jobban sikerült megkarmolnom. Ha máshogy nem, legalább ettől a pár kósza karmolástól majd eszébe jutok. Ami azt illeti nekem biztosan az eszembe fog jutni, már csak azért is mert nagyon élveztem a kis együttlétünket. Elég ritka az ilyen, de Josh tudja mire vágyok és meg is adta azt nekem.
- Gyere velem. - Szálltam le az asztalról, hogy karon ragadva elnavigáljam egészen a fürdőig. Csak akkor engedtem el mikor már mindketten a tus alatt álltunk.
- Előfordulhat, hogy ez egy kicsit fájni fog, de valahogy le kell mosni a vért a hátadról. - Abban a pillanatban már meg is engedtem a vizet, kellemes volt ahogy a langyos víz testemen csordogált, de lefogadom Josh nem élvezi ennyire a közös kis fürdőzésünket.
- Ne utálj nagyon érte. - Célzok most arra, hogy biztosan fájhat a háta, mert képtelen voltam magamon uralkodni, talán ha nem kezdett el volna durvulni most az Ő háta sem lenne sebhelyes, de idővel úgyis elmúlik.

Szeretem mikor egy nő tudja, hogy mit akarok és nem kell hetekig finoman utalgatnom arra, hogy jó lenne ha végre megerőltetné magát, döntésre jutna és szét tárná nekem a kicsi lábacskáit. Merthogy azzal milyen piszkosul lekötelezne. Tudom, az ilyesmi a nőknél nagy értékkel bír, de nálam nem. Nálam az ilyesmi nem fekszik. Én csak egyszer kérek valamit és csak egyszer mondhatsz nemet. Aztán pedig kétesélyes a dolog. Ha valóban kell nekem az valamit, akkor fogom majd leveszem, ha viszont nem, akkor soha nem is kellett igazán.
Szó nélkül követtem, ami azért különös. De mégis csak gondoltam, hogy a fürdő jöhet csak szóba, ha már elhagyjuk a nappalit, hacsak nem a pincébe szeretett volna megkínozni. De valljuk be, erre nem sok esélyt láttam.
- Mások ezt fertőtlenítővel és vattával szokták csinálni, de rendben. Kibírom. - Azt viszont már nem bírtam ki, nem tudtam kizárni a fejemből a gondolatokat, hogy most mit is tennék vele szívesebben. Igen, ismét. Én magam sem így képzeltem az együtt való zuhanyozást. Most mondanám, hogy a hideg futkosott a hátamon, de épp ellenkezőleg. Baszottul ég...
- Ezért nem tudlak. - De ha attól jobban érezné magát még mindig kárpótolhat. Kezemmel a csempének támaszkodtam, hogy leginkább tényleg a hátamat érje a víz, hogy mi előbb letisztuljon a seb.
- Tehát ez most amolyan bosszú volna, amiért olyan tapló mód viselkedtem veled? - Csupán figyelemelterelésként tettem fel a kérdést, de még így sem lett jobb. Hogy is lenne? Hiszen még mindig meztelen. Nem mellékesen pedig nagyon vonzó!

» Josh & Alex
» Hello my beauty ~ Alex & Josh
» Surprise - Josh & Alex
» Szenvedélyes élet
» Az élet nem egy tündérmese. Ha éjfélkor elveszíted a cipőd, egyszerűen részeg vagy.

Az élet játék és csak szerencse kell hozzá. Akarsz velem játszani? - Josh & Alex

Az élet játék és csak szerencse kell hozzá. Akarsz velem játszani? - Josh & Alex

Similar topics

Similar topics