Név: Miles Peterson
Becenév: Miles
Kor: 36
Születése hely, idő: Los Angeles, 1980. április 10.
Tartózkodási hely: Börtön
Csoport: elítélt
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Bárhogy is próbálod ezt kihozni belőlem, rá fogsz jönni, hogy nem vagyok kifejezetten kedves és barátkozó alak, inkább nyers és felettébb kötekedő. Régen minden más volt, de mióta az a szemét Lugo... szóval már nem az vagyok, aki régen, és erre jó okom van. Az életem hidegen hagy és hogy miért nem adtam meg magam még a sorsnak? Azért, mert amint kijutok innen ki fogom csinálni azt a szarházit, ki én! Elég arrogáns vagyok és nagyszájú is, nem félek a következményektől, hiszen nincs veszteni valóm és nem ritka, hogy én kezdeményezem az összetűzéseket, főleg ha nagyon belém kötnek, és volt zsaruként egy börtönben... ez nem ritka.
Kiválóan bánok a lőfegyverekkel, a késekkel, és nem vagyok utolsó a szimpla kocsmai verekedésben sem, ami azért jól jön ezen a helyen, de persze csodára nem vagyok képes, ha sokan támadnak rám, akkor annyi. Kitaszított vagyok, az őrök és az elítéltek sincsenek oda értem, amit meg is értek, nem hajtok rá, hogy bárki szívébe lopjam magam. Irtózom a pókoktól, azt hiszem ez már fóbiának mondható, és hogy mi érdekel? A roulett és a fogadások... ez jelentette a vesztem.

Külső: Ha nem ülne az arcomon az a folyamatos savanyú életuntság, még be is jöhetnék a nőknek, de így? Nem sokat adok arra, hogy is festek, a borostám mindig több napos, és nem állok órákat a tükör előtt. Viszonylag magas vagyok, kb. 185 centi, nem túlságosan izmos, épp annyira, amennyire kell. Mondhatni inkább fürge és szálkás vagyok, de azért jól bírom az ütéseket, idebent megedződik az ember. Sötét, feketébe hajló kissé göndör hajam van, ami nagyjából fül alatt ér és persze gyakran zilált és csapzott. Szemeim világos barnák, valaha mély értelemtől csillogtak, mostanra inkább csak a letargia maradt meg bennük és valamiféle zavaros megszállottság. Gyakran leng körbe erős cigaretta szag, amikor sikerül hozzájutnom az adagomhoz.

Előtörténet:
Hogyan kezdődött? Az már jó régen volt és szó szerint a feje tetejére állt a világ. Los Angeles nagy város és lássuk be, egy kölyöknek apa nélkül nem nehéz elkallódni, bár nagyjából idővel összekaptak, de ne szaladjunk így előre. Apám Jonathan Peterson hamar lelépett. Egyáltalán nem emlékszem rá és anyám azt hiszem érthető módon nem tartott meg róla egy képet sem. Függő volt, imádta a pókert, jobban mint a családját kellett volna. Anyám, Jessica, nagyon erős nő volt, legalábbis ameddig a szervezete bírta. Mindent megtett, több műszakban melózott, hogy mindent megkapjunk. Még nem említettem igaz? Van egy nővérem... bár a viszonyunk cseppet sem mondható pozitívnak. Szóval az anyám rengeteget robotolt, így aztán ránk nem sok ideje volt, ami persze a suli rovására ment. Megan persze mindig jó tanuló volt, neki valahogy ez jobban ment, én pedig túl sokat jártam le a haverokkal mindenfelé. Azt hiszem valahol mélyen még a mai napig is úgy gondolom, hogy én vittem sírba az anyámat. A munka és kimerültség mellett is kénytelen volt kezdetben csak a suliba berohangálni miattam, aztán később már az őrsre. Mindig segített és mellettem volt, de mégsem tudott kirángatni ebből. Először csak egyszerűbb stiklijeim voltak, rongálás és társai, aztán jöttek a kisebb lopások és azt hiszem nem álltam volna meg, ha nem ver pofon az élet.
Tizenöt voltam, amikor a legjobb haveromat lelőtték. Pár hónapra rá pedig anya meghalt. Annyira gyorsan történt minden, hogy szinte időm sem volt feldolgozni. Azt mondták, hogy rák, soha nem beszélt nekünk róla, csak amikor már késő volt, már nem lehetett mit tenni, és egyszerűen ott maradtunk ketten. Megan utált, szerinte anya miattam halt meg, mert belekergettem a betegségbe, és ezt soha nem fogja megbocsátani nekem. Akkor jöttem el. Pár évig éltem New Yorkban, ott fejeztem be a sulit, és bekerültem egy programba, ami kiskorúakkal foglalkozott. A mentorom, Patrick rengeteget segített. Újra volt valaki, aki hitt bennem, és tenni is tudott értem, a nap pedig szép lassan előbújt a felhők mögül.
A rendőrsuli nehéz volt, de mivel elég sokat tudtam a bűnözésről volt egy kis előnyöm a sok nyápiccal szemben. Tíz éve költöztem Las Vegasba, és álltam be az itteni rendőrséghez. Egész jól indult, hamar kaptam társat, egy tisztet Lugo Stanminskit. Rendes volt, sokat segített és elég hamar összebarátkoztunk. Megismertem Sonjat is, egy kisebb kaszinóban dolgozott osztóként. Aztán jött az újabb mélyrepülés... mert ha az élet egyszer felvisz a hegycsúcsra, onnan újra lefelé vezet az út, ez tuti, hidd el nekem! Gyakran fordult elő, hogy meló után hulla fáradtan megvártam Sonjat a melóhelyén, aztán amikor először ültem le a roulette asztalhoz... kész, vége. Nem volt megállás, újra és újra, és jöttek az adósságok, aztán a fogadások... ahogy ez lenni szokott egy ilyen városban, olyanoktól kértem kölcsön, akiktől nem kellett volna. Fejesektől, akik brutális kamattal dolgoztak és persze nem szerették, ha nem tartja valaki a határidőket...
Amikor jött egy lehetőség, tudtam, hogy nemet kellene mondanom, de túlságosan meg voltam szorulva. Lugo azt mondta, hogy nem lesz baj, piszkos pénzt elvenni nem bűn. Egyébként is lefoglalnák csak, minket meg nem fizetnek meg rendesen, senki nem fog róla tudni. Hiába voltam vele tisztában, hogy nem kéne, de túlságosan kellett a pénz. Aztán bemártott. Máig sem tudom, hogy miért tette, egyszerűen csak... átvert. Elkaptak, ő tiszta maradt, én pedig a tárgyaláson egyszerűen neki mentem. Három őr kellett, hogy lefogjon, de így is azt hiszem, minimum egy fogától megszabadítottam. Plusz három hónap, és azt mondta a bíró, hogy örülhetek, hogy ennyivel megúsztam...
Ez 8 kerek hónapja történt, azóta itt rohadok, de még élek. Az első hetekben több bordámat is eltörték. Nem csoda, ha nem szívlelnek egy ilyen helyen egy zsarut... egy volt zsarut. Mostanra nagyjából normalizálódott a helyzet. Nem nagyon foglalkozom szinte senkivel, várom a végét. A legutóbbi döntés alapján jó magaviselettel két hónap múlva kint vagyok... Sonja nem jött be, egyszer sem, és a tárgyaláson ott ült mellette. El fogom kapni Lugot, és ki fogom verni belőle a szuszt, akkor is, ha e miatt újra visszakerülök ide!