do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Edgar Miles Reeds  09.10.12 4:51 | |
| Név: Edgar Miles Reeds Becenév: Atyám, Edgar atya, (külső berkekben Eddie)Kor:37 Születése hely, idő:1975-december- 25. / USA - Tenesse - Nashville Tartózkodási hely:Las Vegas Csoport: városlakó Anyagi háttér: Jelenleg középosztály de brilliáns kilátások előtt állSzexualitás: Heteroszexuális. ( De arra is keresztet vethet!  )Jellem:Alapjában véve békés egyéniség.. Milyen is lehetne egy pap!? De a reverenda mögött sötét titkok rejtőznek. Talán egy sötét lélek, aki még kitart, de egyre fogytán a türelem az eltelt évek alatt. Cölibátus.. Na igen, a hivatás megköveteli a visszafogott ösztönöket. De amikor nem járnak körbe kíváncsi szemek, a halkan nyikorduló ajtók sok mindent elrejtenek. A misebor? Van.. hogy megfogyatkozik kissé a készlet, ilyenkor van.. hogy szegény papunk kissé nyomottan ébred, mégsem óhajt vagy áll szándékában felhagyni vele. Talán magával ragadta a pokol ördöge?  Ugyaaan, dehooogy. A mi papunk sosem volt egy jótét lélek, a hosszú évek folyamán mégis mindenkit remekül megtévesztett és a háttérben rendre folytatta a kisded mégis sokszor alattomos ügyeket. Külső:Semmi kirívó vagy ami egyedi lenne, hacsak nem számoljuk az olykor kelletlenül viselt gallért a nyakon, illetve a papi reverendát az események idején. Mise.. keresztelő.. esküvő.. satöbbi... A satöbbi elég tág fogalom, de legyen elég ennyi. Előtörténet:Megint itt ültem. Itt a parókia hátsó kis szegletében, ebben a lyukban.. amit egyesek irodának neveznek és bámultam ott szemben, azt a falon lógó képet, aminek már csak a gondolatától is kiver a víz. Szűűűz Mária... Meg még mit nem! Talán már akkor sem volt szűz amikor született. - sóhajtottam nagyot a gondolatra, ahogy egyre csak hintázva a székemen, hátravetett fejjel vetítettem át a gondolataimat egy egészen más "szűzre". Mmmm... még mindig összefut a nyál a számban, ha a szomszéd kis.. városkákban veszem sorra a kiküldetéseket. Gyóntatópapnak volt hogy kiküldtek, hol ide.. hol oda... nekem mindegy csak jóóó messze legyen innen, és kedvemre hódolhassak a fehérnépnek. Kellemes gondolatok szállták meg a fejemet, ma először volt hogy végre mosoly virradt az arcomon, mire a nehéz faajtó mögül óvatos kopogás törte meg a csendet.
- Atyám... Kezdenünk kéne. A hívek megjelentek. - hangzott befelé az a vékonyka hang, a kisinas túlbuzgó lehelete, és én visszaemelve a fejem, jól tudtam, hogy vége a jó életnek. Keresztelő.. Azt hiszem arra kellett hogy menjek. Vagy esküvő? Tudja a jó ég!- sóhajtottam nagyot, rövid vigyorral megtűzve a saját válaszomon, és ha már lúd, legyen kövér, ahogy valami jó is ebben a napban, az oldalsó kisszekrény üvegajtaját kitárva megvizsgáltam a misebor nem e erjedt. Hát hogy is lenne szívem a sok.. csúszómászó közé savanyú "vért" vinni?
Amint kiléptem az ajtón a reverenda megigazgatással felvettem a bűbájos mosoly - szerepemet. Nem tévedtem. Keresztelő! Ami azt jelenti, hogy utána nem lesz se nagy lakoma, se különböző sütemények, de most mégsem tudtam szomorkodni emiatt. Az este át kell menjek... Sandy Valley-be, az ottani árvaház kiskölykei keresztelkednek, és nem mondom, hogy nem jött be az egyik ottani nővér.. Agnes? Igen, azt hiszem Agnes lesz a neve. - mosolyodtam el az előttem álló négy reményteli szemre, akik biztos voltak benne, hogy csak mert végigöntöm a kiskölykön a vizet... ezzel már biztosították neki a jó életet. Hát nem! De szívesen a képükbe vágtam volna, hogy térjenek már észre! A kölyök felnő.. nagy lesz és majd le se szarja őket, amíg ők itt.. most.. reményteli könnyeket ejtenek. Szar világban élünk! Itt már bárki bármit megtehet, és meg is teszi.. ha csak egy pillanatig is van rá lehetősége.
Még gyorsan ledaráltam az "In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti.." gengszterszlenget, és már engedtem is a híveket, menjenek Isten hírével. Vigyék magukkal az ámítást! A hitet, hogy majd minden rendben lesz. Üljenek csak összetett kézzel, várva a sült galambot, amíg mások mindent bekebeleznek. A jó hívő birkaként követ... már rég megtanultam ezt az egyet, és nem is haboztam ezt kedvemre fordítani.
Emlékszem még arra a napra... amikor épp belefulladtam az unalomba, kinn ücsörögtem a gyóntatószéken, senkinek se fia-se borja.. hát kedvemre fütyürésztem és vontattam végig az orromat azon a szálon.. azon a hívogató szálon ott benn, amit tudtam még órák választanak el tőlem. Ekkor esett be az szőke lány... Nem láttam sokat de a hangja mint az éééden. Emlékszem, a püspökök nem hiába adtak olykor kézre... egy-egy telefonszámot vagy nevet, aki szemfüles, bárhogyan is takargatták olykor mindent kileshetett, de ez a lány.. ez a lány nem hivatásos volt az meghiszem. Még ma is csorog rá a nyálam... és azt hiszem.. egyszer.. egyszer majd ha az apám végre kileheli a lelket.. és az örökség a kezemben... az tuti biztos hogy felgyújtom ezt a ruhát.. - ha nem az egész épületet - bevágódom a legújabb mercédesbe és megkeresem ezt a lányt. Ha nem is feleségül veszem, mert neeeem.. nem vagyok én olyan hülye, de egy Miatyánkot az száz, hogy megérne!
Kissé elkalandoztam fejben, amikor megint a kisinas hangja villant be a fülembe. A templom már üres volt, sehol egy fia lélek, ez a kis suhanc meg csak áll és szólongat, ahogy én a semmibe nézek, és ekkor rántott csak vissza a keserű valómba.
- Igen, Jacob?- kérdeztem vissza kiürítve a vérrel telt tekintetem, mire a válasz, hogy telefonon keresnek. Méghozzá az anyám keres. Na remek! - volt az első gondolatom, de aztán fel is ütötte a fejét a hiedelem, talán az apám halt végre hősi halált! Talán nem is álom, amin az imént ábrándoztam, talán maga a valóság! Máris üdvözült vigyor rántott a képemre, csak azzal a különbséggel, hogy ez most őszintén festett, és ha most véletlenül szárnyaim nőnek, akkor sem érhettem volna be gyorsabban az irodának hívott vesztőhelyre.
- Anya!?? - kaptam fel a telefont lélekszakadva, próbálva letörölni a lelkesedett hangomat és amint az ajtó hangosan csapódva rázta meg az oldalsó falat az én öt körmöm izgalommal teljes mart a kopott íróasztal évek óta recsegő szélébe. - Hogy vagytok? Apa jól van? - hangzott el az utolsó hang amire még a szívem is várakozásteljesen egy ütemet elvétett, de aztán a túloldalról süvítő nyugodt hangvételt nem az a válasz hagyta el amit én már vagy húsz éve reméltem. Idegesített. Már megint.. idegesített! Sokszor felmerült bennem... hogy egyszer majd én csapom már agyon az öreget, de mindig győzött a józan ész. A börtönben.. hiába a vagyon, mihez kezdjek? Eddig hiányolnom kellett a nőket, de ott... hát ott meg épp, hogy túl sok is lenne a nem kívánt együttes. Neeeeeeeem.. az nem történhet meg! - szorítottam össze a szemeimet ahogy még a hideg is kirázott a gondolatra és anyám szavaival találva szembe magam, ahogy visongat miért is nem válaszolok, muszáj voltam újra felvenni a "minden a legnagyobb rendben van" tekintetet.
- Hát peeersze anya. Minden tökéletes. Igen, a püspök is jól van. Üdvözli apát és kíván neki nagyooon hosszú életet. - Hogy rohadna meg! - tettem hozzá fejben, de nem hagyhattam, hogy az anyám bármit is megsejtsen. Még a végén az apám megváltoztatná a végrendeletet! Az kell, hogy jóóó fiú legyek, és ha már valahogy.. kibírtam a papneveldét és úgy az.. elmúlt 20 évet, nem most fogom magam alatt laposra rágni a fát. - Vigyázz magadra anya! És vigyázz nagyon apára is! - tettem hozzá mégiscsak, kiegészítve fejben, és miután a kagylót a helyére tettem, csak utána engedtem meg magamnak az őszinte szavakat.
- Ja! Vigyázz rá. Mondjuk vihetnél neki egy kis sósavat. - fintorogtam a szemben fekvő tükörre, és realizálva hogy ennek az egész... őrületnek még ma sem lesz vége, fogtam magam és szinte letéptem a reverendát.
Akkor irány vissza az... elmegyógyintézetbe!
A hozzászólást Edgar Miles Reeds összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 26.03.13 17:13-kor. |
|
do you know who i am?  Admin
| | Tárgy: Re: Edgar Miles Reeds 22.01.13 2:06 | |
| Edgar Miles Reeds! Erre a történetre már nagyon vártam és nem ért csalódás! Már alig várom, hogy a mi drága papunknál meggyónhassam bűneimet! Nagyon is tetszett, még szép, hogy; Elfogadva!Üdvözöllek az oldalon! Vegasnak már igazán szüksége volt egy papra, ahol ennyi a bűnös, ott jócskán lesz gyónni való is, Edgar atya, irány a játéktér! |
|
Kezdőlap 
