Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Tárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 11.09.13 8:23
Érdekel, tényleg szeretném tudni, hogy mi ez a változás, miért csinálja azt, amit. Talán titkon abban reménykedem, hogy olyan választ ad, hogy kedvel, vagy... vagy nem is tudom, de persze, hogy nem erről van szó, vagy legalábbis képtelen értelmes választ kinyögni. Nem csoda, hogy végül már csak arra tudok gondolni, hogy egyszerűen sajnál, vagy szánalmasnak tart és azért segített. De erre is csak nemet mondd, ami már kezd kiborítani. Az az igazság, hogy azt hiszem két véglet van nálam, a teljes összeomlás és az a bizonyos dac, ami talán családi tulajdonság, a düh, ami miatt már keveredtem bajba, és ami miatt első alkalommal azt a pofont is megkaptam. Most is egyre erősebben érzem, hogy a kezdeti mérhetetlen kétségbeesés helyét ez kezdi átvenni. Miért nem képes értelmesen válaszolni? Vagy akkor legyen mindig ugyanolyan, nem kell csiki-csukizni és összezavarni az embert. Ez annyira nem fair! - Akkor ne mondd el, vagy ha te sem tudod... az már régen rossz! - vágok vissza neki mostmár rendesen felemelt fejjel és határozottan mérgesen nézve rá. Igen, az is lehet, hogy ő maga sem tudja, hogy pontosan miért is van ez, és saját magának sem ismer be semmit. Talán az, ahogy én élem az életemet rossz, ahogy én kezelem a problémákat életveszélyes hülyeség, de amit ő csinál az ugyanúgy nem jó és nem megoldás semmire. És újra teljesen sikerül felülkerekednie magán és az a néhány kedves gesztus is eltűnik az arcáról végleg, ami még kora hajnalban ott volt. Megint az a hülye bunkó, aki előző alkalommal volt a kórházban és aki előtte a clubban. És, hogy ezek után érdekel-e a rohadt reggeli? Hát egyáltalán nem, persze csomagoljam el, csak tűnjek el innen mielőbb, hogy mehessen és beletemethesse az életét a munkába. A reggelire siklik a tekintetem, de már azt hiszem látszik rajtam, hogy eszem ágában sincs bármit is kezdeni vele. Legszívesebben hozzávágnám a tálcát, de komolyan... és azzal püfölném a fejét, hogy vesse le ezt a száraz szörnyű modort, amit megint felvett, most valahogy ez minden vágyam, de nem teszem meg. Nem akarok olyan lenni, mint a nővérem, hiszen ő az aki agresszív a családban igaz? Én nem ilyen vagyok, csak egy kiborult, hisztis tizennyolc éves, akinek totálisan összedőlt a világa, és csak napról napra egyre jobban omladozik még az a maradék néhány fal is, ami állva maradt. Végül mérgesen összeszorítom a szám és az ágyon lévő tálca széle alá nyúlva egyszerűen az egészet leborítom az ágyról. Ha olyan k*urva gazdag, akkor majd szépen délutánra csilivilire kitakarítják a kis palotáját, hogy felhozhassa a következő nőjét, újabb ruhát pakolva abba a kosárba a fürdőszobában. - Nem kell a hülye reggelid! Lehet, hogy én rosszul kezelem az életemet, és képtelen vagyok feldolgozni dolgokat, de legalább vannak még érzéseim, te meg... te meg olyan vagy, mint egy rohadt jégfal, és még saját magadnak sem ismered be, hogy ez egy baromság! Dolgozol és nőket szedsz fel és dolgozol és nőket szedsz fel, semmiben sem más ez, mint amit én csinálok, ugyanúgy bent ragadtál egy rohad mókuskerékben. Egyszerűen... áh! - komolyan szétrobbanok. Annyira... annyira kiakasztó, hogy ilyen, hogy így viselkedik. A kis litánia után egyszerűen csak gyorsan felkapom a táskám és hátat fordítok neki, hogy szó szerint kiszaladjak a mostmár nyitott ajtón, és meg se álljak a liftig, mert hogy az jön velem szembe a folyosó végén. Nem emlékszem, hogy kerültem ide tegnap, szóval az egész környék nem rémlik, de egy lift kezelése még így is megy. Csak ne jönne ilyen rohadt lassan! Lent pedig majd szépen fogok egy taxit, egy ilyen puccos környéken tuti, hogy elég sok jár igaz?
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 11.09.13 14:10
Egyre jobban szeretném, ha eltűnne végre innen. Azelőtt, hogy olyat teszek, amit megbánnék. Minden erőmmel azon vagyok, hogy egyetlen szó nélkül viseljem el a szavait. Nem akarom, hogy megismétlődjön az az eset. Nem akarom sem megütni, sem lekiabálni a fejét és főleg nem akarok megkockáztatni a nővérével egy újabb találkozót. Úgyhogy hallgatok. Mintha meg sem hallanám a szavait. Persze, ha jól sejtem, ezzel csak még jobban felidegesítem, de felőlem ordibálhat itt. Elég, ha saját magamat meg tudom nyugtatni. De bármennyire is szeretnék nem foglalkozni vele, csak kiborít. A kezem ökölbe szorul és már engem sem tud érdekelni a reggeli. Csak reménykedek abban, hogy fogja magát, eltűnik a konyhában és aztán már csak egy pillanatra láthatom, amint kisétál az ajtón. De nem. Persze, hogy nem! Kis híja, hogy nem ragadom meg a karját, ahogy feláll az ágyról. Nem érdekel a tálca, nem érdekel a sok étel a földön. Az érdekel, ami bennem tombol. Az a harag. Bámulom a nyitott ajtót, ahol egy fél perccel ezelőtt kiviharzott, majd nagy káromkodásokat követően utána megyek. Nem sietősen, sokkal inkább határozott léptekkel. Egy lépésre a háta mögött megállok. Nem érek hozzá, nem nyomom a falnak és nem is kényszerítem, hogy rám nézzen. Csak ott állok mögötte és beszélni kezdek. - Tudod, miért csinálom? Miért vagyok ilyen? Amiért te kiütöd magad minden este. Mert így könnyebb - magyarázom feszült hangon, majd felengedek. A testem ellazul és úgy vágom hozzá a következő szavakat, mintha nem rólam lenn szó. Mintha egy rohadt könyv sorait mondanám. Vagy ahogy a nővére olvasta fel nekem a jelentéseket. Teljesen színtelen hangon. Mintha nem számítana. - És, hogy miért segítettem neked? Mert arra emlékeztettél, amilyen én voltam sok éve. Belekapaszkodtam bármibe, ami akár egy kis kiutat is kínált, miután anya megölte magát. Tudod, ott álltam az ajtóban, mikor megtette. Láttam. Végig. Úgy, ahogy a vért is, ami végigfolyt a földön, miután a kád megtelt. Mindezt el lehet temetni, de elfelejteni nem - amint az utolsó szó is elhangzik, fogom magam és nem adva neki lehetőséget arra, hogy bármit is mondjon, már megyek is vissza a lakásba. Nem akarok tőle semmit. Még a reakcióját sem akarom látni. Csak bevágom magam mögött az ajtót és ezután jövök rá, hogy minden szavam igaz volt. Ezért képes belőlem érzelmeket kiváltani. Mert hasonlít arra, aki én voltam.
/Köszönöm a játékot /
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 11.09.13 14:26
Egyre inkább érzem, ahogy az eddigi kétségbeesés helyét lassan átveszi a dac és a düh és már egyáltalán nem érdekel a reggeli, és igazából még csak választ sem várok tőle. Egyszerűen csak jólesik kiengedni magamból, ha csak szavak formájában is azt, ami kikívánkozik. És szépen sorban vágok hozzá mindent a fejéhez, bár láthatóan nem érdekli. A reggeli pedig a földön landol, ami meg engem nem érdekel, és ha jól látom most őt sem. Igazából alig jutnak el hozzám a reakciói, egyszerűen csak miután mindent ledaráltam neki szó szerint futva távozom, miután felkapta ma táskámat. Még akkor is, ha ezt a nyavalyás ruhát nem pont erre találták ki. Kit érdekel, majd a liftben rendbe szedem magam, aztán kész. Sokkal inkább elvakít a düh, mint hogy bármilyen apró részletre is figyeljek most, és az csak még inkább kiborít, hogy ez az egyetlen olyan reakcióm, amiben hasonlítok a nővéremre. Nem akarok rá hasonlítani és lépten-nyomon mégis megtörténik. Elérem végre a liftet, a mellkasom szaporán emelkedik, nem csak a rövid futás, hanem az idegesség miatt is. Miért jön ilyen rohadt lassan ez a szar, miért? Aztán hallom a lépteket a hátam mögött, nem gyors, de mégis az előtt ideér, hogy végre megjönne az az átkozott szerkezet. Nem akarok megfordulni és a szemébe nézni, csak meredten bámulom a kijelzőt, ahogy lassan vált a számok között és közeledik. Bárcsak meg tudnám gyorsítani! Aztán beszélni kezd, én pedig csak remegő kézzel markolom a táskám pántját, és képtelen vagyok megfordulni, vagy bármit tenni. Aztán elindul vissza, és végre az a várvar-várt pittyenés is eljön, majd kinyílik előttem az ajtó. Szó szerint bemenekülök, és csak akkor fordulok meg, hogy a hátamat a falnak vessem és lecsússzak a padlóra, amikor már be is csukódott mögöttem. - Nem hasonlítunk... én soha sem leszek ilyen... és soha sem lesz ennek az egésznek vége... - suttogom magam elé remegő hangon. Lehet, hogy szörnyű dolog történt vele is, de utána nem kínozta meg egy kegyetlen szemétláda és nincs még most is a nyomában igaz? Hogyan lehetne ebből bármiféle kiút? Hogyan élhetnék normális életet mégis? Teljesen egyedül vagyok, nincs az ég világon semmim és senkim, senki, akihez fordulhatnék, és közben folyamatosan ott lebeg a bárd a fejem fölött, hogy vajon mikor jön Jas, hogy jól kiosszon, az egyetlen élő rokonom, aki ugyanúgy csak kínoz, vagy mikor jön Tim, hogy befejezze, amit elkezdett, vagy ami még rosszabb ennél is durvább dolgokat csináljon velem. Nem akarom ezt megérni, nem akarom már ezt az egészet, és nem fogok együtt érezni vele. Lehet, hogy hogy valami szörnyű történt vele gyerekként, de aztán ő választotta, hogy ilyen lesz, mint a jégcsap, amivel másoknak árt. Én legalább nem ártok másoknak, nem vagyok kegyetlen és durva, nem okozok fájdalmat csak saját magamnak.
//Én is köszönöm. ^^//
do you know who i am?
Ajánlott tartalom
Tárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked!
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 
11.09.13 8:23
/