Név: Timothy Brandon Looks (Eredeti név: Timothy Wesley Briest)
Becenév: Tim
Kor: 33
Születése hely, idő: 1980. február. 5, Washington, Amerika
Tartózkodási hely: Las Vegas, hol máshol?
Csoport: szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Tisztázzuk a legelején! Már az orvosok megmondták, hogy nem vagyok komplett. Több pszichikai teszten is átmentem, mikor végleg ki mondták: Maga nem normális! Drogfüggő vagyok és ez nagyban befolyásolja a viselkedésem. A hiányába reszketni kezdek és szinte mániákusan éhes leszek. Nem viccelek, annyit tudnék enni, hogy az valami fantasztikus! Ha túlzottan egyedül vagyok, hajlamos vagyok magamban beszélni. A dühöm kiengedésekor furcsa röhögéshez hasonló hangokat adok ki magamból. Ez az egyetlen dolog ami gyerekkorom óta üldöz. Persze nem kell tőlem félni, hisz vannak normális pillanataim. Alapvetően nem vagyok rossz ember, ha nagyon odafigyelek és eltudják vonni a drogról a figyelmem akkor kifejezetten tüneményes fickó vagyok. Attól függetlenül, hogy drogos vagyok hatalmas tudás szomjam van. Szinte mindenről képes vagyok beszélni. Nos rólam ennyit, most ti jöttök!

Külső: Nos ha rám pillantasz általában az első dolog amit észreveszel azok a szemeim. Nagy és fekete szemeim vannak. Régen "Gülünek" szólítottak. Hidd el meg volt rá az okuk. A hajam ugyancsak fekete színű. Mindig máshogy hordom ám a leggyakoribb a bezselézett, kócos stílus. Ez a szőrzetem egy vékony, fehér bőrű arcot fog körül amin a következők találhatóak:
- Két hatalmas szem
- Egy piercinggel átlőtt orr
- Szinte állandó, fültől fülig érő vigyor,
- Sötét színű kecskeszakáll.
Bármennyire is szégyenlem magam, iszonyat gyenge egy testfelépítésem van. Apró vállaim vannak és vékony karjaim, ezért a fizikai erőm nem is túl említésre méltó. Jó láthatod, nem vagyok egy nők kedvence. Legalább is külsőleg. De amikor meghallanak beszélni egy józanabb pillanatomban, akkor aztán két dolog történhet:
- Vagy bizalmasuk leszek
- vagy a pasijuk.
Átlagos ruhákat szokásom hordani, nem vagyok nagy divat buzi.

Előtörténet: Az életemről nehéz lenne mesélni, ezért inkább fejezeteket mutatok nektek. Ím az első:

"Az árvaházban újabb választásra váró szülők érkeztek. Mindenki izgatottan ugrott fel a priccséről és bámult ki az ablakon, hátha meglátják, jövőbeli anyjukat és apjukat. Tucatnyi kölyök fej mozgolódott kíváncsian, kezüket szorongatták izgalmukban. Végül bejött a terebélyes felügyelő nő és magas hangon megszólalt:
- Gyerekek, kérem tisztelendően köszöntsék a következő fiatal párt, aki lehet, hogy egyikük szülői lesznek.
Ekkor a vaskos ajtón két alak jött be. Mosolygós, fiatal nő, enyhén könnyes szemmel. A szőke hajú, kedves arcú férfi. A gyerekek tisztelettudóan nézték a két idegen alakot és várták a választást. A két alak végignézte az összes gyereket. Végül a nő egy alacsony és vékony fiúnál állt meg. Nem azért mert őt akarta választani, csupán észrevett valamit.
- Kisfiam, vérzik az orrod!
Az alacsony kis fiú felemelte a fejét. A pisze orrából, apró vércseppek hullottak, nagy fekete szemei bágyadtak voltak.
- Tessék csak hagyni...ne foglalkozzon velem.
Az utolsó mondatot elcsukló hangon mondta. Tudta, hogy nem fogják soha választani. És igaza volt."

Hát igen. A gyerekkor rosszul kezdődik és oda a világ. Még szerencse, hogy egyesek emlékeztek rám és eljöttek értem.

"A kijárat nyikorogva nyílt és egy középmagas termetű fiú lépett ki. Alig lehetett tizenhétnél több, mégis olyan konok elszántság és annyi tapasztalat csillogott a szemében, hogy szinte már felnőtt volt. A hatalmas épület kapuja előtt kissé összeroncsolt autó állt. Motorja sértett szortyogás hangjával vegyülve búgott. Bent egy baseball sapkás srác ült, sunyi vigyorral a képén. A kapu előtt álldogáló fiú megcsóválta a fejét majd elindult a jármű felé. Kinyitotta az anyósülés felőli ajtót majd beszállt. Mikor meglátta a baseball sapkás srácot újra megcsóválta a fejét majd bólintott.
- Benne vagyok, hogy rohadnál meg!
A vezető ülésen lévő srác elvigyorodott.
- Tudtam, én tudtam! Hidd el nem jársz rosszul. Te csak eladod a cuccokat, nem kell használnod!
A fiú bólintott.
- Rendben. Tudod, hogy nem vagyok drogos és soha nem is leszek az!"

Hát...ööö...az ember tévedhet hát istenem! Vannak ilyenek, nem? Huhh...ez ciki. Inkább ugorjunk pár évet! Jó pár évet!

" Mint olyan sokszor, megint az elvonó kúrán kellett részt vennem. Francba, is vissza kell vennem! Már kezd elegem lenni ebből a sok orvosból, sehol egy fecskendő vagy egy pipa! Mindenhol fehér köpenyek, kétségbeesésembe már majdnem felszívtam a reggeli kávéhoz járó cukromat. Mázlimra nem volt nálam szívó szál, se semmi hasonló. Akkor pedig egy üres szobában kellett üldögélnem egy apró széken, vele szemben pedig egy fiatal orvos nő. Jó kedvű, pedig tudja, hogy én nem vagyok az. A kezem remegett, az arcomon több izom is összerándult.
- Jó reggelt, Timothy! -köszönt majd leült velem szemben.
- Jó reggelt, Miss Rocksword. -viszonoztam rekedten.
- Hogy van?
- Még élek, ha ez érdekli.
- Hmm...értem. Volt mindegyik terápián?
Morogni kezdtem és a plafont bámultam.
- Kérem, Timothy válaszoljon a kérdésemre!
- Voltam...kettőt kivéve.
- Hmm...értem. Mondja, mikor kezdett drogozni?
Felsóhajtottam.
- Ugyan doki, tudja!
- De újra akarom hallani. Sok dolog történt, amióta nem találkoztunk, kérem mesélje el: mikor kezdett drogozni?
- Tizenhét évesen. Heroinnal kezdtem. Kis híján kómába estem. A halálomon jártam, gyógyszereket kellett szednem. Tudja, mikor kezdtem, ne hozza fel újra!
- Hmm..értem. Nahát, mit írt fel oda a kezére?
- Ide? Semmit...ez tetoválás.
- Friss?
- Eléggé.
- "Anya, adj erőt!" Ez mit jelent?
Megint remegni kezdtem és a kezemet a fejemre tettem.
- Nem ismerem anyám, apám soha nem volt. Erőt kérek attól aki megszült engem.
- Miért kér erőt?
Felnevettem. Megint csak az a furcsa hang.
- Hogy miért? Mert úgy érzem sokszor, hogy meghalok. Tőrt döfnék a szívembe..."