Gondolkodás nélkül teszek úgy, mint aki felháborodik, amikor azt mondja, hogy minden meccs szörnyű. Ez nagyon nem igaz. Ezek szerint ő nem látott még jó meccset. Foci, soccer, baseball, bármi. Majd megnézetek vele párat, ami jó és akkor megváltozik a gondolkodása. A lényeg, hogy úgy beszélek, hogy kiértse a szavaimból a szándékomat. Mikor visszakérdez, legalább megbizonyosodok arról, hogy eléggé ébren van már, és nem félig az álomban.
- Még szép, hogy! Hát, azt nem tudom, de a pomponos lányok szexik - villantok egy nagyobb mosolyt.
Ettől függetlenül viszont az ágy olyan kényelmetlen és rohadt kicsit, hogy az valami hihetetlen. Mozgolódhatnék, de attól sem válna hirtelen jobbá, puhábbá. Úgyhogy végül felhozom, hogy átjöhet. Nem azt mondtam én már a fürdőszobában sem, hogy nem aludhat velem, nem jöhet át. Csak azt szerettem volna, ha először egyedül próbál megbirkózni az estével. Az már, hogy ő erre megint megsértődött vagy tudom is én mit csinált, nem az én hibám. Most viszont beleegyezik. Még szerencse. Nem hiszem, hogy kibírtam volna ezen az ágyon az estét. De legalább arra jó volt ez a kis közjáték, hogy rájöjjek, kell szerezni neki egy új ágyat. Meg is említem neki. Holnap majd elküldöm, hogy válogasson, vagy rendeljen vagy akármi.
- Karácsonyi ajándék? - nézek rá, ahogy megtorpanok egy pillanatra. - Maradjunk annál, hogy kapsz egyet csak úgy, ezt a rosszat meg elvitetem, hogy dobják ki - bólintok aprót és inkább bele sem gondolok ebbe az egész karácsony dologba.
Nem nekem való, de a kaszinó szempontjából jó dolog. A sok magányos, semmit nem érő ember ilyenkor az ünnepek alatt vagy a kocsmába, vagy hozzánk jön pénzt költeni. Dupla munka, de dupla bevétel. Ez az egyetlen ok, amiért szeretem ez a felhajtást. Sokat ilyenkor én sem vagyok itthon. Még annyit sem, mint bármikor máskor. De eddig még van idő. Majdnem egy hónap, úgyhogy felesleges már most a nagy hajszára készülni. Inkább aludni kellene. Nem mondom, hogy álmos vagyok, de arra azért nem veszem a fáradtságot, hogy a morgó döggel törődjek. Megteszi ezt helyettem a gazdája. Már majdnem szóra nyitnám a szám, hogy megmondjam, a bolhazsák marad itt, de nincs rá szükség. Ő marad, mi megyünk. Az ágyba mint valami rossz gyerek dobom le magam és emelem a kezem, hogy odabújhasson.
- Helyes - suttogom mosolyogva, majd átkarolom és biztos, ami biztos, pont úgy, mit régen, simogatni kezdem a hátát, amíg el nem nyom az álom.
Ha nyugodtan alszik, ha nem, én ott vagyok most neki. Ma este... mindenképp.