Név: Anne Rachel Rogers
Becenév: Ann, Rach ...
Kor: 23
Születése hely, idő: 1990-12- 24 / Amerika - Las Vegas  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás:  Biszexuális

Jellem: Nem vagyok sem szende és ártatlan, sem pedig vérengző gyilkos. Habár egyszer lehet, hogy eljutok arra az állapotra is. De egyenlőre bizony egyik sem jellemző rám. Ami viszont igen, hogy nem vagyok egy könnyű eset. Apám elkényeztetett gyerekként, mindent a fenekem alá tolt, és arra tanított, hogy pénzért bármit meg lehet venni. Hogy uralkodni kell mindenki felett ha hatalmat akarunk. A hatalom ugyan felelősséggel is jár, de a legtöbb amit kapunk általa azaz élvezet. Már nem apuci nadrágja mögé bújva élek, már megdolgozom a pénzemért. Habár, apám cégénél ez igaz. Tavaly végeztem el az egyetemet, és most egyedülálló, határozott és kegyetlen üzletasszonyként tengetem a mindennapjaimat. Fiatal vagyok, de ez még nem azt jelenti, hogy nem kell komolyan venni. Hisztizni is tudok, nem is kicsit, szeretek parancsolgatni és minden ilyen rossz tulajdonsággal rendelkezem.
Kiégtem, fiatal korom ellenére is, dögös vagyok így minden férfit azonnal megkapok, úgy ahogyan én akarom, akkor és addig ameddig én akarom. Van pénzem tehát ugyan ez igaz minden másra is. Néha hiányzik a kihívás,hogy valakiről gondoskodhassak, hogy ne nyalja ki mindenki az a formás fenekem, és ne váljon minden férfi papuccsá a közelemben. Néha már unalmas, hogy minden, az egész világ szinte az enyém...
Igen egy énem vágyik arra, hogy valami nehézség is legyen, kihívás.
Függő vagyok, talán pont ezért, de egyenlőre még kordában tudom tartani. Csak este, csak buliban, munkahelyen sosem szívok kokaint.
Nem vagyok jó ember, bár szoktam adakozni, de nagyjából ennyiben merül ki a kedvességem.

Külső: Szexi, vékony, dögös nő. Ennél kell több? A hajam gesztenyebarna a szemem szinte azonos színű vele. Hófehér bőrömnek köszönhetően, na meg biztos a drognak és a kevés táplálkozásnak is, eléggé sápadt. Könnyen hízok, így figyelnem kell, hogy mindig trendi és vékony legyek. Nem hánytatom magam vagy ilyenek, csak kevesebbet eszem, mint az normális. De bizony meg is van a látszatja, mellette edzek, hogy ne legyek lapos és formátlan. Apám szerint még így is túl vékony vagyok, de hát kit érdekel az ő véleménye?
Mindig divatos és elegáns ruhában járok, és már csak rám pillantva is látszik, hogy egy ragadozó vagyok. Nem kispályás. Habár a magasságom nem éppen királyi, mindössze százhatvanhárom centiméter vagyok, de ez fel sem tűnik egy tíz centis magassarkúban, és ha az ember megfelelő kiállással és határozottsággal rendelkezik.

Előtörténet:
Hogy miért nem beszélek soha az anyámról? Mert jelentéktelen egy asszony volt világ életében, apám árnyékában az ő pénzén élősködve. Csendes és jóságos és borzasztóan naiv. Fogalmam sincsen, hogy apám mit szerethet benne, de még sosem csalta meg és mindig kiáll mellette ha én nem úgy viselkedek vele, ahogyan egy anyával illik. De hát én apám lánya vagyok, mit várt? Bár most, hogy így belegondolok apu sosem emelte fel a hangját egyszer sem anyámmal szemben...
Nah mindegy, ami viszont lényeg, egy lány aki Las Vegasban nevelkedik, egy kaszinó tulajdonos lányaként nem lehet puhány. Bizony, ha megakarok felelni apám elvárásainak, akkor keménynek kell lennem. Apám szava szent és sérthetetlen a cégnél, így velem is mindenki óvatos. Az új befektetők felkeresése, kampányokban való részvétel és a többi és a többi... ezekben mind részt veszek. Amióta az eszemet tudom a kaszinóban vagyok. Régen apám lábánál az íróasztala alatt vagy éppen mellett játszottam a motorjaimmal, autóimmal és néha a babákkal. Aztán tizenévesen suli után idejöttem, hogy figyeljem a férfit munka közben akit istenítek. Nem sokkal később amint letettem az érettségit, itt gyakornokoskodtam ha nem éppen az egyetem padját koptattam, vagy éppen buliztam.
A kokain... nem is tudom pontosan mikor került az életembe. Én voltam az a lány a gimiben és az egyetemen akiért mindenki oda van, de aki senkivel sem törődik. Folyton balhékba keveredtem, hiszen semmiért sem kaptam ki, maximum otthon, de egyébként apám pénzzel minden elsimított.
Valamelyik fiú egy átmulatott este javasolta, hogy próbáljam ki. És akkor és ott beleszerettem. Ahogyan a véráramba belekerül a szer, az ember egy teljesen másik világba csöppen, rémisztőbe vagy éppen gyönyörűbe, a szer nem mindig hat ugyan úgy. De valahogy még is mindig csodálatos érzés...
Apám nem tudja, azért annyira tartom magamat, hogy legalább a munkahelyemen ne kokózzak. Anyám, no azt hiszem sejt valamit, mindig is nagyon figyelt rám. Biztosan nagy kudarc lehetek az életében, hiszen amióta megszülettem próbál magához édesgetni, de valahogy sehogy sem jön össze neki. Ha végre egyszer a sarkára állna talán még tisztelni is tudnám.
Az életem könnyű volt, viszonylag, semmi extra. Hiszen minden megkaptam amire csak vágytam, egy gyenge jellemű anyával és egy alig látott apával.
Jó, azaz igazság, hogy csak azért mentem a kaszinóba gyakorlatozni, mert eddig is vele lehettem, azért mentem egyetemre, hogy törődjön velem és büszke legyen rám, és ezért is vállaltam nála munkát.
Olyan nehéz felkelteni az érdeklődését, valójában ezért keveredtem balhékba is, hogy megkapjam tőle a figyelmet még akkor is ha csak egy büntetés erejéig. Mindig felnéztem rá, ő volt és ő az elérhetetlen ember, akinek soha és semmi sem elég jó, akinek lehetetlen megfelelni, aki szárazon éli a kicsi világát és senkit sem szeret a világon, kivéve azt az édes és kis tündi-bündi feleségét...
Valójában soha sem akart senki engem igazán, anyáméknak is csak besikerültem. A férfiak meg, nem mintha nagyon küzdenék érte, de csak egy éjszakára kellek. Az egyetemen alkoholtól mámorosan egyszer megkérdeztem, hogy miért van ez így, az egyik fiútól. Erre ezt a választ kaptam:
"Mert dugni való vagy kiscicám. Nem pedig feleségnek való. Te ahhoz túl rossz vagy és túlságosan is irányításmániás. Én szeretem ha egy nő felnéz rám, te képtelen vagy bárkire is felnézni, és ha olyan férfi akad az utadba aki ezt elfogadja, akkor meg te nem vagy boldog"
Azóta is ő az egyik legjobb barátom, igen, nekem is van ilyen, még nekem is...